2010. szeptember 30., csütörtök

Smooth House Vibes Vol.2.: Rock the funky beat

Ismét visszatérünk a funky ritmusok világába. A 'Smooth House Vibes' sorozat ezúttal egy eklektikus utazást ígér a house különböző irányzatai között. Grey egy régebbi klasszikus deep house darabbal Dj Linus 'KB's Groove'-jával nyit, ami egy bájos monológ egy analóg basszuson és csillingelő deep hangokon. Ralph Myerz-ék 'Bergen'-je a space diszkó éra legszebb pillanatait idézik meg, Sasse 'Shades of grey'-je egy szigorúbb, morgósabb vonulat köszön be. Lindstrom és Christabelle 'Baby can't stop'-ja megindítja a csípőtáji ringatózást, Felix Da Housecat 'Madame Hollywood'-ja Ralph Myerz-ék verziójában sokkal lüktetőbb és emészthetőbb, mint az original. Alice Russell 'Got the hunger'-je Llorca átiratában egyszerűen nagyszerű. bár a tánctérbombává váláshoz még BPM számban elég sok hiányzik. Michael Parsberg átevezett trance-ről house-ra. A 'Naked in the rain' egy klasszikus felépítésű house szerzemény tartalmas mondanivalóval. Karizma 'Good morning'-ja egy totál más világ, tört ütemjei és szeletelős groove-jai az örületbe kergetnek. Moonbootica 'Men of the future'-jét Kris Menace variálta át a saját szája íze szerint, a darab egy vérbeli nu disco cucc lett. A záróakkordot egy alternatívabb hangzású szerzemény, Silver City 'Say high'-ja biztosítja. Aki kedveli a változatos szetteket ne hagyja ki ez ta mixet.

Greyloop presents Smooth House Vibes Vol. 2

Label: Deep Zone
Katalógus szám: SHV 002
Megjelent: 2010. szeptember 30.
Stílus: House
Dj mix: Greyloop

Tracklist:
1. DJ Linus - K.B.'s Groove (Compose Records)
2. Ralph Myerz and the Jack Herren Band - Bergen (Emperor Norton Records)
3. Sasse - Shades Of Grey (Room With A View)
4. Lindstrom & Christabelle - Baby Can't Stop (Aeroplane Vocal Mix) (Feedelity)
5. Felix Da Housecat - Madame Hollywood (Ralph Myerz & The Jack Herren Band Remix) (Rude Photo)
6. Alice Russell - Got The Hunger? (Llorca's Remix) (Six Degrees Records)
7. Michael Parsberg - Naked In The Rain (Deeperpeople Souly 12 mix) (disco:wax)
8. Karizma - Good Morning EP (Groove A 'K' Ordingly (Atjazz Remix)) (R2)
9. Moonbootica - Men Of The Future (Kris Menace Remix) (Moonbootique)
10. Silver City - Say Hi (20:20 Vision)

From the background 4: Riccardo Ferri a csendestárs

A ’From the backgound’ negyedik részében egy olasz fiatalembert szeretnék bemutatni nektek, aki számtalan sikeres megjelenést tudhat maga mögött, csak nem a saját neve alatt. Zömében Mauro ’Lizardman’ Picotto release-k társproducereként találkozhatunk vele a lemezborítókon, de ez nem azt jelenti, hogy ne állna meg a saját lábán.

Ricardo Ferri 1975-ben Firenzében született. Klasszikusan képzett zenész, aki tanult zongorázni, de az elektronikus zene is legalább annyira érdekelte. Így nem véletlen, hogy 1994-ben mentorával Stefano ’Sandy’ Dian-nal Vicenzaban éltre keltettek egy új techno/trance label-t a Magnetik-et. Zenéje felkeltette Mauro Picotto figyelmét, aki a Media Records csapatába csábította. 1996-ban az érkezésével a Media elmozdult az undergroundabb zenék irányába. Mauro-vel készített első lemezüket a ’The test’-et egy új label az Underground indítójának szánták. Az itt munkálkodó csapat Riccardo-ból, Mauro-ból és Andrea Remondini-ből állt. A közreműködő vendégek olyan olasz techno/trance dj-k közül kerültek ki, mint Mario Piú, Gabry Fasano, Joy Kitikonti, Ricky Le Roy, Bismark, Saccoman, Tony H és néhány Appennineken túli arc is csatlakozott hozzájuk, így Dj Gee, Simon Foy és Marco Zaffarano.
Riccardo produkciói a 'Lizard' 1998-as megjelenésével kaptak egyre nagyobb nemzetközi figyelmet. Ezt olyan további sikerszámok követték, mint a 'Pulsar', az 'Iguana' és a 'Komodo'. Valljuk meg ezek a zenék eléggé kommerszek voltak, így nem csoda, hogy Ric igazi énjét a release-k B-oldalán elkövetett undergroundabb hangvételű átirataiban tudta kibontakoztatni. 1996 és 2001 között Ricc számtalan BXR, Underground és Sacrifice megjelenésnek volt közreműködője. 2002-ben Mauro-val együtt dobbantottak a Media Records-tól, hogy inkább a saját dolgaikra tudjanak fókuszálni. Megalkották a Bakerloo-t, ami a Meganite és Alchemy allabel-eket foglalta magában.

Ricc egyre inkább a live performanszok világában merült el, s saját számait kezdte el élőben remixelni egy mixer, egy sampler és pár egyéb kütyü segítségével. Az élő műsor, ami nagy siker volt Olaszországban, 2002. május 25-én debütált a Gatecrasher-ben majd ezt követően számtalan európai és az öreg kontinensen túli fellépésén is bizonyította létjogosultságát. 2004 nyarán a Meganite heti rezidenciát kapott az ibizai Privilege-ben. A záró bulin felcsendült live szett egyben a koncepció végét is jelentette, mivel Ferri beleunt a rengeteg felszerelés állandó mozgatásába. Alternívaként egy olyan masinát fejlesztett ki, ami egyszerre ötvözte a sok "vas" képességét. Ezt a 2004-es Timewarp fesztiválon sikerrel le is tesztelte. A produceri oldalról nézve Ricc napjainkban is majdnem mindegyik Alchemy-n megjelenő zenéhez köze van. Reméljük még nagyon sok emlékezetes zenével lep meg minket!

Néhány release, amihez Riccardo Ferrinek is köze van

2010. szeptember 29., szerda

Blue Moon Bay Vol. 5: tengerparti zenék

A Blue Moon Bay újabb epizódja a holland Ferry Corsten 'Gabriella Sky' című zenéjével indul, amit a brit Solarstone csiszolgatott át egy egészen szép chill out-os zenévé. Őszintén megvallva ez az egyetlen szám, ami igazán bejött a Twice In A Blue Moon Remixed albumról! A második zene egy relatíve új tehetség Tempo Giusto szerzeménye a London. Epikus, kissé misztikus szám, a közepén pedig nagyon adja a gitáros kiállás. A 3. szám szerzője Estiva (a szakma egyik legnagyobb felfedezettje) most sem okoz csalódást. Érzelmes 'Lifting Leaves' című ópusza nem mindennapi darab. Akik szeretik az emocionális trance zenéket azoknak fokozottan ajánlom figyelmébe. A négyes szám 'Last Moment' elég misztikusan indul. De a közepe felé nagyon tuti amit hallhatunk. Arthur Tkachuk 'Vibes' -sza egy kis pumpálást visz a mixbe, aztán szépen lecsendesül a hangulat és Derelict 'Another Day' -jét hallgathatjuk kb 6 percen keresztül Sundriver Remixében. Renov8 & Euphorik 'Passive Pressure' -je szépen csilingel. Dash Berlin -ék Wired-jében az igencsak szép Susanne vokálja csendül fel. Jó kis darab. Dmitry Bessonov egyenesen a felhők közé repít bennünket. Progresszív, szépen letisztult dallamokat kapunk. A mix vége Darren Tate producer és Pippa Fulton énekesnő közösével az igencsak beach-es életérzésű I Would Die For You -jával zárul, amit Darren Tate aka Jurgen Vries remixben tesztelhetünk. Jó szórakozást a mixhez!

Blue Moon Bay Vol. 5 mixed by Arko Madley

Label: Deep Zone
Katalógus szám: BMB005
Stílus: progressive trance
Megjelent: 2010. szeptember 29.
DJ mix: Arko Madley

Tracklist:
1. Ferry Corsten – Gabriellas Sky (Solarstone Remix) [Flashover]
2. Tempo Giusto – London [Black Hole]
3. Estiva – Lifting Leaves (Original Mix) [Enhanced]
4. Ivan Khurtin & Soarsweep – Last Moment Before (Sergey Shemet Rmx) [Neuroscience Deep]
5. Arthur Tkachuk – Vibes [Infra Progressive]
6. Derelict – Another Day (Sundriver Remix) [Vandit Digital]
7. Renov8 & Euphorik – Passive Pressure (Original Mix) [Magic Island]
8. Dash Berlin feat. Susana – Wired (Extended Mix) [Armada]
9. Dmitry Bessonov – Clouds [Unearthed Red]
10. Darren Tate Feat Pippa Fulton – I Would Die For You (Jurgen Vries Remix) [Mondo]

2010. szeptember 28., kedd

Érdekes összefonódások 4: a helvét armada

A PTF törlése óta nem jelentkezett új résszel az érdekes összefonódások című rovatunk. Ezt az időszakot akár az erőgyűjtés hónapjainak is nevezhetjük, hiszen most újult erővel vesszük elő a nagyítót és a böngésző szemüveget, hogy az előadók közötti szövevényes viszonyok útvesztőjében rendet tegyünk. Ezúttal egészen Svájcig utazunk, ahol nem a bernáthegyit, az alpesi csokoládét, vagy a méregdrága órákat vesszük lajstromba, hanem a zürichi bázisú Unreleased Digital kiadó művészeit mutatjuk be egy kicsit. Az igencsak aktív kollektíva jó néhány sikeres projektet adott a house szcénának, no de nézzük is melyek is ezek.

Mindenképp a sorban legelőre venném a rangidős Daniel Portman-t, aki szinte egycsapásra lett svájci nemzeti hős, új vonalas house zenéivel, melyek tökéletesen ötvözik a ropogósabb elektro és tech megoldásokat, miközben légies string-ekkel ad egy kis érzelmi töltetet az egésznek. A 2007-es 'Backside/Evolution' volt az első Unreleased Digital-nal megjelent EP-je, de az első pozitív visszhangokat a 'Port One' hozta meg a számára, amiről főleg a 'Cerberus' tarolt a klubokban. Remixerként sem tétlenkedett, hiszen saját stílusjegyeivel látta el Sultan és Ned Shepard 'One day'-ét, valamint az örök klasszikus 'Greece 2000'-et. Mindkettőt hallva szinte megáll az ütő az emberben annyira zseniális verziók. Daniel nem is ült sokáig a babérjain, hiszen olyan szenzációs darabok követték az előbbiekben felsoroltakat, mint a progresszív mennyországot megidéző 'Open your mind' és 'Starwarrior', a népzenei motívumokkal operáló 'Baaly' és a kérlelhetetlen tech house-ban utazó 'Back to the underground' és az ugyanezen a szikárabb irányvonalon mozgó 'Port 4 EP'. Egy albuma is megjelent a label-nél 2008 decemberében. A 'Twisted Memories - Poems In C-Minor' gyakorlatilag összegyűjti nekünk mit érdemes Mr. Portman-ról tudnunk.

Christian Beat Hirt (a képen jobbra) a label boss. 2007. júniusában alapította az Unreleased Digital kiadót, ami azóta tonnányi EP-t és hat válogatásalbumot is piacra dobott. Polgári neve nem is biztos, hogy ismerősen csenghet, de mindjárt mondok pár projektjét, amit minden valamire való zenerajongó ismer és szeret. Ő felelős a Passanger 10, a Dinka (a formációt dj-ként vivő Tamara Maria Hunkeler-rel közösen), a Leventina és a Chris Reece (mindkettő Roberto Pagliaro oldalán) monikerek sikereiért. Passanger 10-ként olyan sikerdarabokat jegyzett, mint a 'Mirage', a 'Mikado', vagy épp a 'Waterworld'. A Leventina alterego alatt Chris és Roberto egy kicsivel több dallamot és telítettebb hangzást produkál. Csak, hogy pár emlékezetes momentumot idézzünk fel tőlük, ott volt a 'Nightshift', a 'Sweet southern comfort', a 'Here workin'.

Bizony könnyeim potyogtatva kuncogtam a Dinka név hallatán. Chris és a Dinka-ként dj-ző Tamara Maria Hunkeler lehet nem sokat törődött a hangzatos megnevezés kiagyalásán, egyszerűen improvizáltak. Ugyanez nem mondható el az így kiadott zenéikre, melyeket a gondosan felépített és remekül kivitelezett jelzőkkel tudnék illetni. Sikerdarabok (a teljesség igénye nélkül): 'Temptation', 'Autumn leaves', 'Elements EP', 'Meaningful story'. Igazán termékeny projekt, hiszen három éves fennállása óta két albummal (The temptation 2008 S2 Records, Hotel Summerville 2010 Unreleased Digital) is megörvendeztettek bennünket. És még ki tudja mit tartogat a jövő?

Chris Reece. Rob és Chris újabb közös dobása. A formációval kapcsolatos friss információ, hogy most jelent meg debütáló albumuk az Armada-nál 'The Divine Circle' címmel. Eddig rögös út vezetett, ám a megszokott Deadmau5-féle sound vokállal felturbózva egészen könnyen emészthető, amit kajálnak a népek és nem csak a szakavatott fülek. Kezdésnek ott volt az egyszerű megszólalású 'Del Mundo' a 'Brasil EP'-n, majd a selymesen simogató 'Autumn leaves' Dinka-val, a 'Salvation', a 'Still breathin' Luciana Di Nardo-val és a 'The Notice' Nadia Ali-val.

EDX aka Maurizio Colbella, aki szintén a Helvetic Nerds csapat tagja az eddig felsoroltakkal együtt (plusz még: Rino Cabrera, Andrea Olivia, Nora En Pure, George F. Zimmer, Stanley Ross). Ő sem tehetségtelen figura, elég csak meghallgatni tőle a 'Casa grande'-t, a 'Premiumline'-t, a 'Shy shy'-t és a 'Hoover'-t, valamint Dubfire 'Roadkill'-éhez kreált remixét. Szerintem ő a labelnél dolgozó "kisebb nevek" közül ő hozza legbiztosabban ugyanazt a magas színvonalat minden megjelenésén. Mindenképp meg kell említeni, hogy Dj Tatana-val ők alkotják a Dobenbeck-et is, amelynek a 'Please don't go' című száma óriási sláger volt.
Mint látjátok Svájcban a house-ban is ott vannak a szeren. Egymásnak besegítve egy összetartó kis közösséget sikerült kialakítaniuk, amely remélhetőleg még nagyon sokáig lesz a minőségi zene fellegvára.

2010. szeptember 27., hétfő

Break in the clouds Vol.4. - maga a törékeny szimmetria

Visszatérünk a törtütemek világába a 'Break in the clouds' negyedik részével, amit ezúttal Greyloop gyúrt össze nekünk. A sorozat első részéhez hasonlóan - amit szintén Grey követett el - itt is a lágy, atmoszférikus break-ek között utazunk, zúzásnak és veretésnek egy fikarcnyi nyomát sem találni itt. Szóval, akik membránszaggató sub-okra és szétcsavart beat-ekről álmodik, annak a további olvasást illetve hallgatást nem ajánljuk.
Egy igencsak elfeledett, de annál gyönyörűbb zenével rugaszkodunk a felhők fölé, mégpedig Mirco De Govia és Cressida közös szerzeményével a 'Fragile symmetry'-vel. Csodaszép zongoraszólót kapunk, amit nem tudunk egyszerűen kiverni a fejünkből. Másodiknak egy másik zseniális munka érkezik mégpedig a görög V-Sag angyalbűvölője a 'Send the angels', amit Simuck ültetett át break milliőbe. Ötcsillagos rework. Hazánk legjobbjai is képvisletetik magukat, Andro és Snake Sedrick egy méltán hanyagolt klasszikusa a 'She is my destiny' egy meglehetősen epikus muzsika, ami break verzióban adja leginkább az érzést. Digital Witchkraft és erősen érzelmes húrokat penget 'Kaylee's blanket' című opuszukkal. Az elmúlt évtized legzseniálisabb producere Alex Stealthy egy rövid kihagyás után ismét belevetette magát a zeneírásba. Egyik legfrissebb alkotása a Siberian Son-nal közös 'Be there', ami nem fukarkodik a szimfonikus elemekben sem. Ezt egy kizárólag promo-ban létező verzió követi, amit a JDK készített Dousk 'Mute'-jéből (az eredeti version a Bedrock-nál látott napvilágot!), ami egy lassan épülő csodamunka. Derek Howells-t sem kell senkinek sem bemutatni, blogunk a közelmúltban egy interjúit is közölt az amerikai progressive tehetséggel. A 'Might as well do this while I still can' csak a hosszú címével okoz traumát, a zene tökéletes utaztató darab, lágyan gördülő baseline-nal és égből érkező string-ekkel. Anthony Pappa és Barry Gilbey egyaránt vaskos prog múlttal a háta mögött alkotta meg az 'Ortygia'-t, ami Wrecked Angel felejthetetlen átiratában vált klasszikussá. Digital Witchkraft-ék visszatérnek, s az elején már méltatott 'Kaylee's blanket'-et is tartalmazó EP B-side-ján figyelő 'Snowday' is érzelmes töltetével vesz meg bennünket kilóra. A végére egy masszívabb alkotás maradt, mégpedig Matthew Dekay 'If I could fly'-ja Madoka kövér basszusaival megtámogatott prog break verziója. Jó hallgatást hozzá mindenkinek!

Greyloop presents Break In The Clouds Vol. 4.

Label: Deep Zone
Katalógus szám: BITC 004

Megjelent: 2010. szeptember 27

Stílus: Progressive breaks

Dj mix: Greyloop


Tracklist:
1. Mirco de Govia with Cressida - Fragile symmetry (Euphonic)
2. V-Sag feat. Keri - Send the angels (Simuck Epic Breaks Mix) (No Smoking Records)
3. Snake Sedrick and Andro - She is my destiny (Breaks Mix) (Fiberline Audio)
4. Digital Witchcraft - Kaylee's blanket (Institution Breaks)
5. Alex Stealthy feat Siberian Son - Be there (IM Electronic)
6. Dousk - Mute (JDK remix) (Not on label)
7. Derek Howell - Might as well do this while I still can (3Beat Breaks)
8. Pappa And Gilbey - Ortygia (Wrecked Angle Mix) (Choo Choo Records)
9. Digital Witchcraft - Snowday (Institution Breaks)
10. Matthew Dekay - If I could fly (Madoka's rerub) (Nascent Recordings)

2010. szeptember 25., szombat

Retroid Presents Morphosis - Evolved Breaks: teljes átalakulás

History of The Progressive Break: Napjaink egyik legérdekesebb és egyben legepikusabb EDM stílusirányzata a progressive break. Ez a műfaj a nu skool break és progressive house keveredéséből jött létre, melyet a hosszan elnyúló melódikus elemek, valamint a rá jellemző atmoszférikus stíluselemek különböztetnek meg a többi break zenétől. Ennek a műfajnak képviselői (a legtöbb esetben) valamilyen formában kapcsolódnak a progressive EDM zenék valamely ágához. Talán a legismertebb név a szakmán belül a brit Hybrid duó, akik szinte minden break stílusban othonosan mozognak. Ismertségben őket követi Jody Wisternoff és Nick Warren vagyis a bristoli Way Out West duó, akik szintén nagyon nagy nevek. De itt van még nekünk az ausztrál NuBreed formáció és a szintén ausztrál Luke Chable, a londoni Paul Oakenfold, és a két floridai producer Ned Shepard és Marcus Bacalis vagyis Digital Witchcraft. Viszont Momu-ékról sem szabad megfeledkeznünk, hiszen ők is igencsak sokat tettek ezért a műfajért. Ha viszont a records-okat nézzük, hogy kik is foglalkoznak ezzel a műfajjal, akkor elég sok kiadót ide vehetünk, akik többé-kevésbé érdekeltek a stílusban. Egyébként a progressive house (és mellette a progressive trance) kiadók legtöbbjének zenei repertoárjában gyakorta megtaláljuk a progressive break zenéket. Persze azért itt is akadnak különbségek, ugyanis van hogy egy-egy kiadónál nagyítóval kell keresgélnünk az ilyen típusú zenéket. De arra is szép számmal akad példa, hogy egy kiadó (egyik) fő profiljának tekinti ezen műfajt. És ez esetben nem is kell messzire mennünk hiszen az egyik ilyen kiadó a magyar földön ténykedő Huszár Ádám aka Retroid alapította Morphosis Records. A kiadó szinte minden egyes megjelenésén találunk break zenét (remix vagy single). A másik hasonló kiadó a Digital Sensation UK, amit Duane Barry producer alapított és úgyszintén a break stílus egy másik nagy fellegvárának tekinthető. Ez a label szinte csak és kizárólag break zenékkel foglalkozik! Itt aztán mindenféle prog break zenét megtalálunk. A harmadik kiadó Rune Records amit az ukrán Alexander Zhikharev aka Parallax Breakz grundolt szintén remek zenéket jelentet meg. Nos, nagyjából ennyit a progressive break-ről bevezetőként, és akkor nézzük meg az albumot amiről valójában szót kívántam ejteni.
Az Evolved Breaks a Morphosis kiadónál jelent meg 2009 augusztusában. Ez egy válogatás album, amin a track-ek teljes terjedelmükben vannak rajta original verzióban. A borító is szépre sikerült, jól érzékelteti az album hangulatát. Fekete alapon fénylő égitestek, és az egyiken az emberiség átalakulását figyelhetjük meg, ami az album és egyben a kiadó nevére is utal. Az album egy nagyon jó kis bevezetővel nyit. Douglas Howarth 'Would You Make Toasts With Me' Into Mix-ében utcazaj hallatszik ki a háttérből, amit egy atmoszférikus gitárhang dallamvilága követ. Olyan érzelmes zenét hallgathatunk 10 percen keresztül, hogy csak ámulunk bámulunk és elmélkedünk , hogy micsoda nagy alkotás. Ez bizony atmoszférikus break mjúzik a javából! Az előző szám meditatív hatásával szemben Felix Stone 'Essentials'- szében több basszushangot vélünk felfedezni, ezáltal kicsit szállósabb is a hangulat. Oleg Zubkov 'Thirst' -ben nagyon pazar effektelések vannak. Bámulatos zene! Parallax Breakz 'Serenity' c. számában légüres térben lebegünk. Aaron Aether magyar producer 'Twillight' -jában egy csodás női hang (feat Catherine) van jelen. A 'Stormcloud' kevésbé nagyívű darab, viszont rendkívül szépen szól. Georgi Zhelyazkov alias Line of Sight 'Stardust' -jának kiállása valami fenségesre sikeredett. A lengyel Stardesign 'Between Nowhere' -je egy hibrid szám. Progressive house alapokra mesterien rá lett pakolva a breakes etap! East Cafe is szintén magyar producer, az ő zenéje a 'Flashback', ami mellódikus, epikus, szépen letisztult dallamvilágával igazi lélekmelengetőként hat. Az utolsó szám a Bios és Retroid közöse az 'Ultraviolet', ami szépen szól.
Summázva az albumot csakis azt tudom mondani, hogy remek darab. Minden haladó gondolkodású EDM fan -nek ajánlom figyelmébe, megéri beszerezni! Természetesen jár neki a 10/10es pontszám. Jah, és még annyit, hogy érdemes végigszemezgeti Retroid májszpész oldalán, hogy az albumról milyen véleménnyel voltak és vannak a többi (nagy) producerek!

Retroid Presents Morphosis - Evolved Breaks

Label: Morphosis Records
Katalógus szám: MORPHA03
Ország: Magyarország
Megjelent: 2009. augusztus 17.
Stílus: Progressive Breaks
Producer: Retroid (Huszár Ádám)

Tracklist:
1. Douglas Howarth - Would You Make Toasts With Me (Intro Mix)
2. Felix Stone - Essentials (Original Mix)
3. Oleg Zubkov - Thirst (Original Mix)
4. Parallax Breakz - Serenity (Original Mix)
5. Aeron Aether
Feat. Catherine - Twillight (Original Mix)
6. Duane Barry - Stormcloud (Original Mix)
7. Line Of Sight - Stardust (Original Mix)
8.
Stardesign - Between Nowhere (Original Mix)
9. East Cafe - Flashback (Original Moment Mix)
10. Bios And Retroid - Ultraviolet (Original 2005 Mix)


Morphosis Records Play(er)

2010. szeptember 24., péntek

Múltidéző: íme az első cd-n kiadott magyar dj-mix

Már nagyon régóta hajszolom Dj Junior és egyben hazánk első cd-n megjelent mixét a 'Danubius Hot Mix'-et. Az azóta már megszűnt rádiócsatorna remekül érzett rá, hogy az ilyen típusú zenére is van kereslet és a Juventus Rádióhoz hasonlóan műsoridőt biztosított az elektronikus tánczenének. A főként angol-amerikai house zenéket felvonultató Junior és műsorvezető társa Mc Fly a kínálkozó lehetőséget megragadva kiadta a műsor legnépszerűbb muzsikáit, néhány kommerszebb darabbal kiegészítve. Az első aranylemez titulust elérő gyűjtőkorongot mellesleg a jobb minőség érdekében HD-n úsztatták egybe, ami nem biztos, hogy jó húzásnak bizonyult. Egyrészt a minőségben nem érezni kézzel fogható változást, másrészt állítom, hogy Junior zsenge gyerekkorában sem mixelt ilyen pontatlanul, mint itt.
Gala 'Freed from desire'-jével kezdünk, ami ugye erősen dance kategória. Innen a hetedik számig egy elég kellemes house blokk következik olyan slágerekkel, mint a'Remember me' és a 'You've got the love'. Celvin Rotane adja a boogie-t Tom Selleck lába alá a 'Theme from Magnum'-al. Ezt követően átkanyarodunk a kommerszebb pizzicato sound-hoz. Sash, Kadoc, Object One, Brooklyn Bounce és Red5 is a VIVA-vonal kedvelőinek okoz zajos pillanatokat, ám mai füllel hallgatva elég gyermeteg blokknak tűnik a cd első feléhez képest. Zárásnak aztán a Chicane 'Sunstroke'-ja hoz egy kis trance színt az egyvelegbe.
Összességében mérföldkőnek nevezhetjük ezt a cd-t, ami kikövezte az utat itthon is a dj-mixeknek, bár kétségtelen, hogy az eladhatóság miatt tetten érhető rajta egy bizonyos fokú kettősség. Mivel akkoriban nem volt könnyű ilyen zenékhez hozzájutni, nem véletlen, hogy sokan ráéreztek az ízére. A mixelés katasztrófa és a szett íve is, de része a hazai EDM-történelemnek, így megéri eltenni magunknak későbbre kordokumentumként. Ha értékelnem kéne csak 6/10-et adnék rá.

Dj Junior - Danubius Hot Mix

Label: Record Express
Ország: Magyarország
Megjelent: 1997
Stílus: House, dance
Dj mix: Dj Junior

Tracklist:
1. Gala – Freed From Desire (Full Vocals Mix)
2. Pro-Gress feat. Elisha – Nothing To Lose (Extended Mix)
3. The Source feat. Candi Staton – You Got The Love (Farley & Heller Remix)
4. The Blue Boy – Remember Me (Deep Zone Club Mix)
5. Slammer – Do You Wanna Funk (Slammin’ Club Edit)
6. Queer – Get Up Stand Up (Strutt Your Funky Stuff) (Seven-Tees Mix)
7. Celvin Rotane – Theme From Magnum (Radio Edit)
8. Sash! – Encore Une Fois (Future Breeze Mix)
9. Kadoc – Rock The Bells (Sash! Remix)
10. F.U.S.E. – Dreamer (Brooklyn Mix)
11. Object One – Ping Pong (Happy House Mix)
12. Technotronic- Get Up (Funky Acid Mix)
13. Brooklyn Bounce – Get Ready To Bounce (Club Attack)
14. Red 5 – I Love You. Stop! (Extended Mix)
15. Pulsar – House Nation (Extended Mix)
16. Chicane – Sunstorke (Disco Citizens Radio Edit)

Belehallgatós

2010. szeptember 23., csütörtök

Float Away 027: képlékeny érzelmek

Azt hiszem senki sem panaszkodhat, hiszen szolgáltatunk jócskán friss hallgatni valót mindenkinek. Ezúttal Greyloop-on volt a sor, hogy szerda lévén előrukkoljon a 'Float Away' legfrissebb részével. Nos a 'Liquid Emotions' fantázianevű egyveleg jócskán különbözik hangvételében, mint az előző. Itt az elejétől a végéig a tökéletes nyugodtság és az úszós atmoszféra az útitársunk. Ezt már az elején is kitalálhatjuk, hiszen az egykori Green Court 'Shining'-jának vokálhangjaira építő Normalites 'The sun rising'-ja deep house verzióban hozza az egykori trance szuperópusz minőségét. Maradva a deep vidéken, vagyis a remény földjén Liluca mutat be egy légiesen laza house stílusgyakorlatot Flyers & Mike Sonar alapanyagából. Az elvárt Mistiquemusic-os blokk is beköszön, előbb egy remekbe szabott Phonic Deep átiratot csodálhatunk meg az 'Achintya'-ból, majd Mike Griego 'Purple Mountains'-ával úszunk tovább a fellegek között. Alesso-val megkezdjük a felzárkózást a feszesebb témák felé, majd Glenn Morrioson és a hamvaiból feltámadó Incolumnis zsibbaszt le aktuális szerzeményükkel. A lengyel Deep Fog 'Crows'-za a műsorszám meghatározó darabja, egyszerűen leírhatatlan szavakkal, hogy milyen érzéseket csalogat elő az emberből. Ezt egy borongós Moti Brothers dal követi a 'Gloomy times', majd Cid INC a szokásos szétcsavarós house-producer tisztében díszeleg, Andre Sobota 'Unreal'-jére szinte rá sem lehet ismerni. Aki tuddja mire számíthat a sorozattól most sem fog elégedetlenül távozni.

Greyloop presents Float Away 027

Label: Deep Zone
Katalógus szám: FA 027
Megjelent: 2010. szeptember 23.
Stílus. Deep house, progressive house
Dj mix: Greyloop

Tracklist:
1. The Normalites - The Sun Rising (Shur-I-Kan Vocal) (Bargrooves) (Back in time)
2. The Flyers & Mike Sonar - Land Of Hope (Liluca Remix) (Smu[th] Music)
3. Outrageous Okona's - Achintya (Phonic Deep rmx) (Mistique Music)
4. Mike Griego - Purple Mountains (Original Mix) (Mistique Digital)
5. Alesso - Think It's Time (Original Mix) (Joia Records)
6. Glenn Morrison - Colosseum (Morrison Recordings)
7. Incolumis - Satellite (JOOF Records)
8. Deep Fog - Crows (Mistique Music) (Memorable moment)
9. Moti Brothers - Gloomy times (Tokyo Red Recordings)
10. Andre Sobota - Unreal (Cid Inc. remix) (Proton)

2010. szeptember 22., szerda

Wav-E - The Lost Wave: a progresszív zenék hullámhosszán

Lassacskán már hozzászoktathatjuk magunkat ahhoz a tényhez, hogy a legjobb és egyben legnagyobb progressive zenék nem tőlünk nyugatabbra lévő országokból érkeznek hozzánk, hanem keleti szomszédaink árasztanak el bennünket jobbnál jobb zenékkel. Esetünkben sincsen ez másképpen, hiszen idén nyáron a Mistiquemusic macedón származású Wave-E névre hallgató előadója lepett meg minket egy remekül összerakott szerzői albummal. A 'The Lost Wave' album címe már a nevében is sokat sejtet, ami annyit jelent, hogy "az elveszett hullám". Ha engem kérdeztek, én bizony nyugodt szívvel adtam volna neki azt a címet, hogy "az elveszett hullámok", mert olyan zenéket amik itt az albumon visszaköszönnek bizony egyre kevesebbet találunk (persze jó pár kiadótól eltekintve). Tehát felmerül a kérdés: tulajdonképpen milyen stílusú zenék kaptak itt helyet?! Nos, a legtöbb zene trance-es alappal bír, viszont többségük inkább house zeneként aposztrofálható. Ha viszont mélyebbre ásunk, akkor szerintem az egész albumra rábillogozhatjuk a progresszív címkét. A lényegen viszont mindez nem változtat, mert mindegyik zene fantasztikus és a maga nemében egyedi darab.
Az album az 'In Flight' című zenével nyit, ami egyben az album egyik legerősebb szerzeménye. Az 'In Flight' lefordítva repülés közben-t jelent. Hát szó mi szó, valóban ez az érzés fogad minket, egyszerűen zseniális ez a szám. Még szinte alig kezdtem el hallgatni, de máris valamiért megfogott. A 'The Lost Wave'-et Wave-E a második számnak választotta. Kőkemény prog frekvenciára hangolódunk, és cserébe szépen lassan megkapjuk az elveszett(nek hitt) hanghullámokat. A 'Contact' trance-es alapjával máris kapcsolatot teremt velünk. A dallamoknak mintha nyista lenne, és leginkább a szállásra helyeződik a fő hangsúly. Ettől függetlenül nagyon feeling-es kis darab! A 'Planet Earth' szintén trance-es alappal bír. Egy kis női komolyzenei vokál foszlány sziporkázik ide-oda. Élvezhető szerzemény. A relaxáció élményét nyújtja. A vége felé gyönyörű benne a zongorafutam és a komolyzenei ária! És hogy kétségünk se legyen a komolyzenei spekulációt illetően, azt a '2010 Viena M' című hegedű virtuóz szám érzékelteti velünk. Ez egy 100 százalékban progressive house szerzemény. Nem sok mindent lehet hozzáfűzni, ezt hallgatni kell, nem pedig beszélni róla. A 'Morning Flow' érdekesen indul. Kicsit misztikusan, kicsit sejtelmesen kezdenek neki a dallamok és a basszusok. Egy break-es etap köszön vissza a középső taktusban. Bravúrosan nagy zene. A 'Morning Flow' olyan akár egy kellemes illatú virág, jó érzéssel tölti el az embert. A hetes nóta a 'Hot Ice', a jégvirág. Valóban van benne valami, mert eléggé fagyos a hangulata. Szépen a mélyből érkezik egy klassz kis szintis hang, ami próbálja megtörni a fagyosságot. A 'Sunset' idejében csap oda. Remek intrójával és női vokáljával nagyon figyelemfelkeltő. A középső részhez érve a vokál még nagyobb intenzitással szól, amit nem is bánunk mert nagyon cool! Talán a 'Night To Remember' az album első igazi trance száma. A tempó kb. 130-on dübörög, a hozzá társított férfi vokál pedig prímán el lett találva. Az 'I Feel' a baleári zenék közé sorolandó. Szép naplementés hangulatot áraszt, csakúgy mint a 'Sunset' című szám. A 'Beyond The Clouds' istenien kezdődik. Éteri dallamok és egy éteri férfi vokál egy minimal-os alapra ráhelyezve. Ezen összetevőkből Wave-E az egyik legnagyszerűbb progressive house zenét alkotta meg a 2010-es évben. Az album utolsó száma a 'Going Home'. Talán nem véletlenül került rá utolsó zeneként az albumra, ezzel is jelezve, hogy egy producer szerzői albumának vége felé sem fáradhat el. Nos, Wave-E olyan zenét komponált a 'Going Home'-al, hogy az csak na! És talán nem szerénység azt állítani, hogy ez az album legjobb száma.
Összegezve pár sorban az albumot: lehengerlő, bámulatos, szép zenékkel telített a 'The Lost Wave'! Bravó, ezt így kell csinálni, nálam 9.5/10 pontszámot érdemelte ki és az év albuma címre is nagy eséllyel száll harcba.

Wav-E - The Lost Wave

Label: Mistiquemusic
Katalógus szám:
MIST065
Megjelent: 2010. július 15.
Stílus: Progressive House, Progressive Trance
Producer: Branko Stojanovski (Wav-E)

Tracklist:
1. In Flight (07:56)
2. The Lost Wave (08:04)
3. Contact (08:04)
4. Planet Earth (09:48)
5. 2010 Viena M (08:25)
6. Morning Flow (06:58)
7. Hot Ice (06:47)
8. Sunset (08:16)
9. Night To Remember (08:20)
10. I Feel (07:52)
11. Beyond The Clouds (06:48)
12. Going Home (07:01)

mystiquemusic prewiev
mypromopool.com prewiev

MiraculuM - Simple Pleasures 6.

Újabb epizód lett készen a Simple Pleasures sorozatból, a stílus ezúttal is a megszokott: mélyebb progresszív zenékkel találkozhatunk most is. Igyekeztem a már megszokott kiadók zenéi mellett kisebb nevű label-ek kiadványait is beleszőni, rengeteg minőségi zenét találhatunk, ha egy kicsit komolyabban beleássuk magunkat a kínálatba. Dimitry Liss zongorázós remekművével kezdünk, majd az oroszoktól az ukránok veszik át a szót és a Moonbeam-hangzás továbbgondolója, a Marsbeing kap mikrofont. Kicsit sűrűsödik a sound, ahogy a Jetlag Digital alapítója, Shane és régi harcostársa, Oliver Morgenroth egy masszív vokálos témával jön elő. David Granha tovább pörgeti a hangulatot, érdemes a Parquet-kiadványokra is figyelni, nagyon jó kis techhouse nótákat szoktak prezentálni mostanában. Egyik személyes favoritom, Shamanah remixével folytatjuk a témát, Diego S. Hard Affection című zenéjét dolgozta át audioorgiává. A kicsit nyomasztóvá vált hangulatot Fady Ferraye oldja fel némileg masszív kiadványával, majd még játékosabb hangnemet ütünk meg Soliquid Sophie hercegnőjével. A végén Gui Boratto himnuszát hallgathatjuk meg, amit Faithless-ék 'Sun To Me'-jéből gyártott, majd Cid Inc. egyik futószalagos ám így is kiváló minőségű remixe kényszeríti lábunkat mozgásra, az eredetit Astronivo adta alá. A lezárás kissé elüt a korábbi hangulattól, de nézzétek el az öncélúságot: az Elastic Sound zseniális félig deep, félig progresszív zenéjét nem volt szívem kihagyni, egyszerűen zseniális a maga fuvola, trombita, vonós- és zongorabetéteivel, melyek alatt egy dögös basszus adja a talpalávalót. Kellemes szórakozást.

Simple Pleasures 6. - mixed by MiraculuM

Label: Deep Zone
Katalógus szám: SP 006
Megjelent: 2010. szeptember 22.
Stílus: Deep, progressive house
DJ mix: MiraculuM

Tracklist:
1. Dimitry Liss feat. Yaroslav Kolinko - Part Of The Whole [Frisky Records]
2. Marsbeing - Lost Angel [Deep Blue Eyes]
3. Shane & Oliver Morgenroth - True [Jetlag Digital]
4. David Granha - Yija [Parquet Recordings]
5. Diego S. - Hard Affection (Shamanah remix) [Relithium Records]
6. Fady Ferraye - Those Without Shadows (Silinder remix) [Baroque Records]
7. Soliquid - Princess Sophie [Baroque Limited Records]
8. Faithless - Sun To Me (Gui Boratto remix)
9. Astronivo - King Lighter (Cid Inc. remix) [Tribal Vision Records]
10. Elastic Sound - Moscow After Autumn Rain (Free Sounds Original mix) [Aquamarine]


2010. szeptember 21., kedd

A rádiókban nem kell a magyar zene

A 'borból jó a kannás' analógia is eszembe jutott egy frissen beszerzett Artisjus-statisztika kapcsán. A következőekben nem is bocsátkoznék hosszas magyarázatba, íme a szerzői jogvédő iroda legaktuálisabb adatsora ami a 'hol, mennyi és milyen zene szólt' témakörét járja körbe alaposan. Nos lássuk a szürke tényeket:
"Míg az élőzenei piacon több mint 75%-ban magyar zene hangzik el, a magyar rádiók alig 21%-ban játsszák a nemzeti repertoárt – ez derül ki az Artisjus most közzétett felméréséből, amit a jogdíjfelosztás során feldolgozott több millió elhangzási adatból készítettek. 2009-ben a magyar koncert- és fesztiválszínpadokon, rendezvényeken elhangzó zeneművek 75,5%-a volt magyar alkotás. A művek szintén több mint fele (56,5%) magyar a hangfelvétel-kiadások során értékesített példányok számát és időtartamát figyelembe véve. Míg azonban az élőzene piacán általános bővülést tapasztalhatunk, itt évről évre 20-30%-os visszaesést mutatnak az összesített számok. Az internetes zeneboltok és mobiltelefon-csengőhangok esetében a magyar zene iránti igény valamivel 50% alatt marad (47,5%). A televíziós zenei műsoridőnek 2009-ben 39%-ában szólt magyar muzsika. Ez a szám lényegében nem változott az előző évhez képest. Messze a legalacsonyabb a magyar zene aránya a rádiós sugárzásban, ráadásul folyamatos, lassú csökkenés észlelhető. 2009-ben már csak 21%-ban élvezhettük a honi repertoárt, a műsor nagy többségét elsősorban az angol-amerikai művek tették ki."
Lapszélre: Aláírom rendkívül kevés igényes magyar overground zene van a piacon, éppen ezért érné meg egy kicsit kutakodni az underground-ban. A rádióknak azonban anyagilag nem érdeke kevésbé ismert, de minőségi rétegzenékkel foglalkozni (max csak az internetes változatoknak). Pedig csak kicsit kellene körülnézni, hiszen hazánk egy igazi aranybánya számtalan tehetséges zenésszel, akik nem tudják hallatni a hangjukat, mert nem is kapják meg rá a lehetőséget. Szép, mondhatom!

Gareth Emery tündököl, mint az északai fény

Gareth Emery a borzas brit végre összeszedte magát és elkészítette első LP-jét, amit ráadásul saját kiadóján a Garuda-n hozott ki. A trance hívők már régóta várták ezt a pillanatot, nem csoda, hiszen Gaz polgári nevén az elmúlt években számtalan felejthetetlen zenével ('Metropolis', 'Exposure', 'This is that', 'More than anything' stb.) remixszel (Bobina 'Time and tide', Albert Vorne 'Formanterra what', Fabio XB & Andrea Mazza 'Light to lies', Tatana & Andrew Bennett ft Tiff Lacey'Closer' stb.) és élő fellépéssel örvendeztette meg az értő és táncolni szerető partiarcokat. Ami azért kellemes meglepetés első blikkre, hogy egy-két ismert momentumtól eltekintve friss darabok alkotják a korong gerincét. Ez már egy jó pont.
A Jerome Isma-Ae-vel közös 'Stars'-szal nyitunk, ami kicsit olyan, mint Randy Katana 'In silence'-ce, csak Emery-s attitűdben, Jerome hőn szeretett baseline-jával. Az 'El Segundo', mint ahogy azt a neve is előre jelzi, egy könnyedebb darab, egyszerű, de nagyszerű zongoradallammal. Minden a helyén, meglepiként hat egy ilyen muzsika Gareth tollából. A 'Too dark tonight' először nem tetszett, de csak azért mert felületesen hallgattam meg. Stílusilag nem tudnám hová sorolni: törtes, borongós hangvételű, csodaszépen éneklős, szívfacsaróan zongorázós, maximálisan bejövős alkotás. Az 'Arrival'-ban némi törzsi hatást vélek felfedezni egzotikus fúvóssal megspékelve a dalszerkezetben feszülő nyers energia mellett. Érdekes keresztezése a zenei világoknak, szó se róla. Az 'Into the light' kicsit 'Metropolis' utánérzés, bár kétségtelen, hogy Mark Frisch jelenléte jót tesz a dalnak. Aztán félidőben érkezik egy akkor melódia, hogy csak pislogunk. Tetszetős darab. A 'Full tilt' elég lassan indul be, emiatt sokan az album kakukktojásaként tartják számon, pedig csak türelem kell hozzá. Pedig van itt breakbeat betét is, meg egy felpörgős, szétcsavarós rész is. Nem egy könnyen emészthető track, de van benne fantázia. A 'Sanctuary'-t már ismerhetjük korábbról. Ezt a zenét nem igazán csipáztam, de azt kell mondjam többszöri kagylózás után ez a muzsika is rendben van, potenciális sláger köszönhetően Lucy Sanders bársonyos hangjának. A 'Citadel' egy kicsit olyan nekem, mint az 'Exposure', de még dallamosabb és kevésbé veretős kiadásban. A 'Fight the sunrise' már átcsúszik upliftingbe felépítése és tempója miatt is,. Egyébként bekúszik egy szenzációs gitárfoszlány, majd a fő dallamot jelentő zongora is ügyesen meggyőz bennünket, nem beszélve arról, hogy Lucy ismét kiteszi a lelkét. A záró 'All is now' Activa-val közös szerzemény, ez érződik is a megszólaláson (ez is felidézett bennem egy régebbi örökzöldet, mégpedig Miro - By your side-nak Ronski Speed remixét). A zene alapjai Activa-nak tulajdoníthatók, a többi Gaz-nak. Szépen összedobták amijük van, talán egy vokált még passzinthattak volna a végeredményhez, persze nem szabad elégedetlennek lennünk. Az ITunes-os extra kiadáson további négy zene szerepel, így a 'Will Be The Same' Emma Hewitt-el, a 'Global', az 'On a good day' bootleg és a 'Sanctuary' hivatalos videója.
Összességében egy izgalmas, változatos albumot kapunk, amin keresztül tökéletesen Gareth zenei énjét kapjuk vissza. Vannak elvontabb, slágeresebb és meglepő track-ek is, egy a közös bennük, hogy mind-mind minőségileg és zeneileg is megsüvegelendő alkotás. Tőlem kap egy 8,5/10-et.

Gareth Emery - Northern lights

Label: Garuda
Katalógus szám: GARUDACD02
Ország: Egyesült Királyság
Megjelent: 2010. szeptember
Stílus: Progressive trance
Producer: Gareth Emery

Tracklist:
1. Stars (ft Jerome Isma-Ae) (7:11)
2. El Segundo (5:53)
3. Too Dark Tonight (ft Roxanne Emery) (7:33)
4. Arrival (ft Brute Force) (5:31)
5. Into The Light (ft Mark Frisch) (5:18)
6. Full Tilt (7:46)
7. Sanctuary (ft Lucy Saunders) (7:27)
8. Citadel (5:31)
9. Fight The Sunrise (ft Lucy Saunders) (5:38)
10. All Is Now (ft Activa) (6:08)

2010. szeptember 20., hétfő

Blue Moon Bay Vol. 4: érzelmes dallamok a kék öbölből

Kedves olvasók örömmel jelentjük be, hogy a Blue Moon Bay mixsorozat újabb epizóddal gazdagodik, hiszen a Vol. 3 után a következő rész is készen van, vagyis a Vol. 4. Rögtön egy érzelmes prog trance remekművel indítunk, amit a német Wellenrausch projekt követett el. A No Superstition -t a lengyel Simmons & Blanc Remixében tesztelhetjük. A második szám szerzője Matt Eray szintén lengyel arc. A a Before The Rain egy jó kis csapatós trance mjúzik, amit Rob Dire variált át. Továbblépve a mixben egy magyar páros zenéje érkezik. Mac & Monday nálam a 2010es év egyik nagy nagy felfedezettje. Viszont, hogy ne is menjünk nagyon messzire a 4. nótához is köze van egy magyarnak. A szerző az orosz Paul Vinitsky, a remixer pedig a magyar Cj Peeton. Szép zene. Dmitri Ference nagyon húzos szerzeményt produkál. Szinte már azt hisszük hogy a dallamokat nem lehet tovább überelni, ami tévhit, mert a Out There Progressiver Remixben kész dallamorgia. A britt EverLight "Colours" -szét a német Cressida gyúrta át. Nem semmi szám, sokat dob rajta a breakes etap. Eitan Carmi az egyik legjobb prog producer. Nem csak progresszív trance-ben ügyes, de nagyon jó prog house -ban és nem utolsó sorban Psy Trance -ben is. Psy zenéit alias Fatali név alatt szerzi. Haris C "Feelings" Fukumuro Tatsuya alias Nhato remixében szól. A mix vége egy szép sunsetes zenével zárul "Jeter Avio – Fragmentary Feelings" -ével.

Blue Moon Bay Vol. 4 mixed by Arko Madley

Label: Deep Zone
Katalógus szám: BMB004
Stílus: progressive trance
Megjelent: 2010. szeptember 20.
DJ mix: Arko Madley

Tracklist:
1. Wellenrausch – No Superstition (Simmons & Blanc Remix) [Afterglow]
2. Matt Eray – Before The Rain (Rob Dire Remix) [Eyereflex]
3. Mac & Monday pres Senua – Rheia (Original Mix) [Neuroscience Deep]
4. Paul Vinitsky – Foretaste (Cj Peeton Remix) [Vendace]
5. Dmitry Ference feat. Alexander – Out There (Progressiver Remix) [Elliptical]
6. EverLight – Colours (Cressida Remix) [Sound Sculpt]
7. Eitan Carmi – Touch (Original Mix) [Fatali]
8. Haris C – Feelings (Nhato Mix) [Factual]
9. Jeter Avio – Fragmentary Feelings (Original Mix) [System]

Ez itt Miika és Janne birodalma!

Öt éves együttműködés eredményét tesztelhetjük le a nemrégiben megjelent Super8 & Tab albumon, az 'Empire'-ön. A két finn legény Miika (Super8) és Tab (Janne) ugyanis 2005-ben gondolta először úgy, hogy egyesítik erőiket és valami közösben kezdenek el sántikálni. Az első single-jük a 'First aid' az Anjunabeats gondozásában jelent meg, s elég zajos sikert aratott. A srácok tökéletesen vegyítették a progressive (Tab Miika Kuisma-val heggesztett zenéket AR52 név alatt) és az uplifting trance (Miika pedig az Aalto duóban ténykedett az Above & Beyond-os Paavo Olavi Siljamäki-val) legszebb elemeit, ebből állt össze a Super8 & Tab sound, megfejelve később némi vokállal.
Az első LP rögtön egy karakteres darabbal nyit. A 'Slow to learn' karakteres baseline-nal nyit, amire szépen illeszkedik Jan Burton mélázós, kántálós stílusa. Idővel aztán a dallamszekció is szépen kibontakozik, olyan mintha Aalto féle 'Rush'-t és a 'Resolution'-t hallanánk egybegyúrva, vokál verzióban. Ettől függetlenül azért mégis elragadó track. A címadó 'Empire'-ről nem tudom miért Karl Hyde és az Underworld duó jutott eszembe, pedig zeneileg nincs köze a két dolognak egymásnak, inkább csak a vokálnak, amit Jan Burton hasonló stílusban tol, mint Mr Underworld például a 'Dinosaur adventure 3D'-ben. Egyébként itt nincs akkora szeletelés, viszont a felemelő melódiák is valahogy elmaradnak, illetve csak az utolsó harmadban visz el bennünket egy kicsit a sodrás, de hamar kikecmergünk belőle. Jó, jó, de hiányzik az átütő erő. A 'Black is the new yellow'-t már gyakorlatilag visszafelé is tudom fütyülni, annyit hallottam a prominens trance dj-k szettjeiben. A színtévesztők szimfóniája is lehetne, egyébként pedig le se lehetne tagadni, hogy a Super8, Tab szerzőpáros munkája. Az ismert sémák szerint épülünk és hullunk szét, de azért nem írnám le teljesen eme szerzeményt, mert valamiért mégis megragad belőle az emberben legbelül. A 'My enemy' egy kis felüdülést hoz, hiszen Julie Thomspon érkezik és hozza magával csodálatos hangszínét. Azért mégsem dobom el az agyam a végeredmény hallatán, hiányzik innen is a kraft, steril munka, s nem több. A 'Perfect day'-el megtörjük a 4/4-ek uralmát, s downtempo vizekre evezünk. Na végre egy épkézláb dal, amiben némi újító szándék is tetten érhető. Az 'Eternal sequence' újra felpörgeti a BPM-számlálót. Érdekes kettősség jellemzi a track-et, egyrészt van benne egy tech-es karakter, másrészt egy sejtelmes, űrszonátákból kölcsönzött melódia. Úgy érzem ma már mindegyik trance előadó elsüt az albumán egy-egy poposabb szerzeményt. Itt ezt a 'Good times jelenti'. A gitár riff-ek mellé betársul Betsie Larkin illetve az igencsak fülbemászó dallam. Lájtos, de hallgatható. A 'Mercy'-t is ismerhetjük már, hiszen EP-n már kijött. Számomra nem okoz nagy katarzist, kicsit kezd laposodni Jan Burton hangja is (anno Gabriel & Dresden 'Dangerous power'-jában sem volt annyira bejövős, pedig azt a muzsikát nagyon szerettem). A dallam itt is egyhén cheesy, azt hiszem a 'miért nem szeretem a már egymillió trance zenében elsütött plucked synth preset-et' című értekezés a 'Mercy'-ről is szót ejtene. Az 'Irufushi' címének hallatán jómagam egy japán bunyós rajzfilmhősre asszociáltam. A zene amolyan stadiontrance, erre aztán meg lehet ugráltatni a közönséget. A dallam szépen megkomponált, bár nekem az Ashley Wallbridge remixben még nagyobbat üt. A 'Bliss' sem sokban tér el az 'Irafushi'-ban, a 'Mercy'-ben, és a 'Black is the new yellow'-ban hallottaktól. Némi ötlettelenséget vélek felfedezni, így a vége felé (kicsit Moonman 'Galaxia' ízű valami lett belőle), sziporkázásmentes 4 perc ez, nincs rajta mit szépíteni. A záró 'Free love' levezető jelleggel íródott. Semmi zaklatottság, csak színtiszta nyugalom. Kérdem én, ha ilyet is tudnak miért nem mutatnak eme oldalukból többet?
Öszességében nem lett olyan rossz ez az album, csupán néha azt érzem, hogy Tab és Super8 nem tud kikecmeregni a saját maguk kreálta hangzásvilágból (az albumon kb 2-3 alkalommal sikerül csak). Jan Burton erőltetése sem biztos, hogy túl szerencsés (bár az utolsó zenében kifejezetten üdítően szólal meg a hangja), lehetett volna még más férfi vokalistákat is keríteni (Christian Burns adta volna magát, úgysem készül nélküle lassan trance album). Egy szó mint száz, lassan fújdogálhatna már a változás szele Helsinki-ben, mert ugyanezt egy következő LP-n bizony a bigott Anjunabeats-hívek sem fogják megkajálni. Azért nem olyan siralmas itt a helyzet, de ez 6,5-esnél nem jobb.

Super8 & Tab - Empire

Label: Anjunabeats
Katalógus szám: ANJCD19
Megjelent: 2010. szeptember
Ország: Egyesült Királyság
Stílus: Uplifting trance, progressive trance, downtempo
Producer: Super8 aka Miika Juhani Eloranta, Tab aka Janne Mikael Mansnerus

Tracklist:
1. Slow To Learn (ft Jan Burton) (6:49)
2. Empire (ft Jan Burton) (6:40)
3. Black Is The New Yellow (ft Anton Sonin) (6:47)
4. My Enemy (ft Julie Thompson) (5:45)
5. Perfect Day (ft Alyna) (5:11)
6. Eternal Sequence (5:50)
7. Good Times (ft Betsie Larkin) (6:50)
8. Mercy (ft Jan Burton) (7:29)
9. Irufushi (5:49)
10. Bliss (4:05)
11. Free Love (ft Jan Burton) (4:03)

2010. szeptember 17., péntek

Cj Peeton pres Range of Emotions 001

A múltkori interjú készítése alkalmával sikerült CJ Peeton-nal megegyeznünk arról, hogy ő is a blog állandó vendég dj-inek táborát erősíti a jövőben. Műsora nemes egyszerűséggel egy korábbi albumának címére utalva a 'Range of emotions' lett. A debütáló epizódban külön kértük, hogy csak Peeton produkciók legyenek, hiszen mostanság nem igazán tudunk lekattanni a munkásságáról. Ottó rendkívül érzelmes zenéket válogatott egy csokorba. A nyitó Chris Sundive 'Alone'-ja egy zseniális progressive house darab. Mély, sodró és csodaszép dallamai a szívünkbe markolnak. A folytatásban Peeton kedvenc saját zenéje a 'Music sounds better with trance' következik, majd a csodaszép zongorafutamot bevető 'When the rain falls down' érkezik. Tsykhra 'Mice lab'-jának Cj féle verziója futurisztikus, gitárnyúzásra emlékeztető melódiájával hoz közel bennünket az euforikus állapothoz. Robert Vadney ft Di 'World on mute'-ja az akusztikus gitárt is hadrendbe állítja. A kiállás hihetetlen nagy flash. A 'Love's tapestry'-ben is a gitár játsza a főszerepet, de csak természetesen Di meseszép hangja után. Shayne Miles ft Di 'I wish'-sénél már a méltató jelzők híján voltam, iszonyat libabőröztető darab, amilyenből mostanság nagyon keveset hallani. A 'Space traveller'-rel túrázunk egyet a galaxisok között, egy földöntúli atmoszférában lebegve, a 'Dark velvet' pedig egy száz százalékig mediterrán hangzású gyönyörűség a javából, olyan mint egy szerelmes séta a tengerparton. Azt hiszem ezzel a mixszel Cj Peeton magasra tette a mércét. Aki érzelmes, dallamos és egyedi darabokra vágyik, ne keresgessen máshol, klikkeljen és indulhat a felejthetetlen audiotúra.

Cj Peeton - Range of Emotions 001

Label: Deep Zone
Katalógus szám: ROE 001
Stílus: Progressive house, Trance
Megjelent: 2010. szeptember
DJ mix: Cj Peeton

Tracklist:
1. Chris Sundive ft Irena Love - Alone (Cj Peeton remix)
2. Cj Peeton - Music sounds better with trance
3. Cj Peeton - When the rain falls down
4. Tsykhra - Mice lab (Cj Peeton remix)
5. Robert Vadney ft Di - World on mute (Cj Peeton remix)
6. Cj Peeton ft Di - Love's Tapestry (Club 2 mix)
7. Shayne Miles ft Di - I wish (Cj Peeton freedom mix)
8. Cj Peeton - Space traveller
9. Cj Peeton - Dark Velvet

Matt Darey nem tűnt el, csak átalakult

Matthew Darey ünnepelt sztár volt 1999-ben. Elvitathatatlan érdemei voltak abban, hogy a trance zene soha nem látott népszerűségre tett szert akkor, egyedülálló hangzású zenéivel, remixeivel gyorsan belopta magát a dallamos stílus kedvelőinek szívébe. A nagy trance boom lecsengésével Matt is kénytelen volt új utat keresni magának. Igazság szerint sokáig csak próbálkozott, de egyszer csak ráérzett az új Darey-sound lényegi elemeire. A dallamintezitásból egy kicsit visszavett, cserébe akusztikus elemekkel bővítette a repertoárt. Rendszeres rádióműsorában, a 'Nocturnal'-ban már lecsekkolhattuk, hogy Matt hová fejlődött, s a nem tucatzenéket tartalmazó show-jaival és egyedi fellépéseivel egycsapásra újra ünnepelt dj-vé avanzsált. Azt hiszem ezt a Tiesto hiányában mindig potenciális áldozatok után szimatoló Black Hole kiadó is megneszelte. Megkínálták hát a lehetőséggel, hogy náluk hozza ki vadiúj mixlemezét (amiből azért az elmúlt években nem volt túl sok.
Az első lemez egyből egy csodálatos dallamos break darabbal nyit, aminek különlegessége, hogy honfitársunk Aeron Aether is közreműködik. A folytatás is dícséretes két hihetetlen mély prog house darabot kapunk az arcunkba. Innen kezdünk átcsúszni a manapság népszerű house hangzáshoz, ami az összeállítás laposodását is jelzi. Egy villanásra azért még futja Matt erejéből, amikor is saját zenéjét a 'Lost at sea'-t elcsepegteti Luiz B átiratában. Szenzációs darab. A mix második fele számomra már nem tartogatott izgalmakat, a hatásvadász-slágeres house zenék, amúgy sem tartoznak a kedvenceim közé.
A második diszknek ennek tudatában már félve vágtam neki. Azt kell, hogy mondjam itt kellemesen csalódtam. Már a nyitó 'Urban Astronauts féle 'See the sun'-nal is jelezte, hogy Matt itt jóval feszesebb tempót és magasabb minőséget fog hozni. Szépen úszunk a lágy prog house taktusok segítségével. A 'Back to zero' egész jól szól, a 'Time after time' Chris Reece révén lett valamirevaló muzsika, a 'Brave' a két Mac (Scott és Zimms) átiratában egy csöppet nyers, a 'Tokio dawn' a japán tengerpartra teleportál bennünket, a 'Back 2 the real' szépen előkészíti a terepet a mix második fénypontjának. Ki ne emlékezne Ridgewalkers 'Find'-jár El megigéző vokáljával? Anno az Andy Moor remix tarolt mindenhol, most valószínűleg a Logic Stories remake kezdi majd meg hódító körútját. Mikor már azt hisszük innen már nincs fentebb Matt rádob még egy lapáttal. Luiz B szenzációsat kerekít Kobana, Hatchet 'Play'-jéből, bár a szintihangok ismerősek, valahogy az atmoszféra mégis különlegesnek hat. Matt Urban Astronaut projektjének második sistergő bombája a 'Black flowers' gitáros-alternatív ízű Josh Gabriel remixkreálmánya tökéletes választás volt itt az utolsó harmadban. Személyes favoritom, a Sander Van Dien féle OneWorld 'Green bay'-je már Mr Sam 'Opus Tertio'-ján is kiemelkedően teljesített, de azt hiszem itt még jobb közegbe került. Michael Feiner 'Peace'-sze komolyabb szívritmus zavart már nem okoz, szimplán hozza a melankolikus, szállós hangulatvilágot.
Azt hiszem megérte egy darabig pihentetni ezt a mixet, mivel elsőre le is akartam törölni a gépemről. Aztán a két Urban Astronauts és a Oneworld illetve az Aeron Aether-es mjuzik miatt adtam még egy esélyt a dupla kompilációnak, és most alaposan végigböngészve azt kell mondjam jól döntöttem. Matt az elején kicsit még erőlködik, de aztán a második cd-vel magára talál, szépen válogat, tökéletesen mixel, ügyel a hangulati egységre. Azt hiszem ha ezt a vonalat követi még nagyon sokáig fogunk odafigyelni rá. Az első diszk sajna csak 5/10, a második viszont 10/10.

Matt Darey - Nocturnal

Label: Black Hole Recordings
Katalógus szám: Black Hole CD 68
Ország: Hollandia
Megjelent: 2010. április
Stílus: Progressive house, Trance
DJ mix: Matt Darey

Cd 1
1. Matt Darey & Aeron Aether ft. Ridgewalkers - Chasing The Sun (7:27)
2. Timo Garcia ft. Amber Jolene - Wonderlust (Shifter & Carvell Remix) (7:26)
3. Made By Monkeys ft. Darcy Conroy - I Think Of You (Rui Da Silva Mix) (7:48)
4. Colorless - Moonlight (5:50)
5. Sylvia Tosun & Loverush UK! - 5 Reasons (Donni Hotwheel Alternative Vocal Mix) (7:41)
6. Morgan Page - Strange Condition (DJ DLG Remix) (7:12)
7. Matt Darey ft. Ashley Tomberlin - Lost At Sea (Luiz B. Remix) (7:16)
8. Tikaro, J. Louis & Ferran ft. Clarence - Shine On Me (Robbie Rivera Rework) (5:13)
9. The Attic ft. Oh Laura - Release Me (Kevin Sunray Remix) (6:25)
10. Chris Domingo ft. Isabell - Switch On (4:50)
11. Lazy Jay - Float My Boat (Moguai Remx) (6:19)
12. Matt Darey & Sylvia Tosun - Lucy (Redroche Remix) (6:23)

Cd 2
1. Matt Darey pres. Urban Astronauts ft. Kate Smith - See The Sun (Aurosonic Intro Remix) (8:11)
2. Robbie Rivera ft. Denise Rivera - Back To Zero 2010 (George Acosta Mix) (6:48)
3. Feel & Alexander Popov ft. Tiff Lacey - Time After Time (Chris Reece Main Mix) (6:06)
4. First State ft. Sarah Howells - Brave (Mac & Mac Remix) (6:41)
5. Schodt - Tokio Dawn (Dinka Remix) (6:33)
6. Matt Darey feat. Allegra - Back 2 The Real (Kobana & Hatchet Remix) (5:27)
7. Ridgewalkers ft. El - Find (Logic Stories Remix) (6:15)
8. Kobana & Mario Hatchet - Play (Luiz B. Remix) (5:56)
9. Matt Darey pres. Urban Astronauts ft. Kristy Thirsk - Black Flowers (Josh Gabriel Remix) (7:18)
10. OneWorld - Green Bay (7:05)
11. Michael Feiner - Peace (5:52)

2010. szeptember 15., szerda

People Can Fly 006: időfelezés, dupla dallamadag

Biztosan sokan nagyot néztek közületek kedves olvasók, hogy két héttel ezelőtt miért nem érkezett újabb 'People Can Fly' epizód. Ennek egyszerű oka van: az első öt rész után nem kaptunk a hallgatók részéről túl sok visszajelzést, így egy kicsit visszavettünk a kezdeti "őrült tempóból". Ez nem azt jelenti, hogy diszkréten megy a sutba a PCF-show, csak azt, hogy ritkábban és ezentúl csak egy-egy órás psy, goa, prog utazásra várjuk a nagyérdeműt. Ezúttal Greyloop válogatta össze aktuális kedvenceit eme három stílusban, s gyúrta össze egy hatvan perces, harmónikus, pulzáló mixszé. Azért az időfelezésért cserébe iszonyat nagy dallamokat kapunk, hogy ne maradjon hiányérzetünk.
Maga az anyag négy kiadó terméséből adódik össze, ezúttal a Yellow Sunshine Explosion és az Audioload Music label-ek viszik a prímet. Ez tulajdonképpen előre jelzi, hogy hangulatilag nem csapongunk, szépen egy kitaposott ösvényen haladunk végig. Jómagam a kiemelkedő darabok közé sorolnám a nyitó Multiphase féle 'Kaledioscope'-ot, a Liquid Soul 'Hypnotic energy'-jét és a záró 'Pure imagination'-t Aquafeel adaptálásában. Ezek a muzsikák adják a gerincét az egyvelegnek, a többi zene pedig szépen kiszínezi a köztes részeket. Jó hallgatást hozzá!

Greyloop pres People Can Fly 006

Label: Deep Zone
Katalógus szám: PCF 006
Megjelent: 2010. szeptember 15.
Stílus: Psy, Goa
Dj mix: Greyloop

Tracklist:
1. Multiphase - Kaleidoscope (Iono Music)
2. Kularis - Time over (Yellow Sunshine Explosion)
3. Galactika - Present Pressure (Yellow Sunshine Explosion)
4. Zyce - Pulse (Yellow Sunshine Explosion)
5. Liquid Space - Unforgotten Girl (Iono Music)
6. Syphonix - People On The Dawn (Arw Rmx) (Audioload Music)
7. F-Zero - T 800 Unit (Uxmal Records)
8. Liquid Soul - Hypnotic Energy (Audioload Music)
9. Symphonix - Freq Mox (Midimal Rmx) (Audioload Music)
10. Aquafeel - Pure Imagination (Audioload Music)

2010. szeptember 14., kedd

Motiváció felsőfokon: interjú a Moti Brothers-szel (2009.07.07.)

A dallamok és harmóniák két ifjú mestere, Motolai Norbi (Nortio), s öccse, Dani egyre több szakmabeli és zenerajongó figyelmét vonja magára. Már több éve írják a zenéket, mégis csak az utóbbi egy-két évben kezdték el kapkodni a kiadótulajdonosok és partiarcok a fejüket.
Ennek a szokásos ranglétra-járáson kívül egyéb okai is voltak. A két hang-mester ma már a harmadik szerzői albumon dolgozik, egy amerikai és egy holland online rádióban önálló műsoruk van, mindezt munka és tanulás mellett sikerült elérniük. Nemrég Randall Bodytalk-jában élőben is hallhattátok az idősebb fivért, Nortio-t. E kérdezz-felelekkel az akkori adósságot törlesztjük, illetve a srácok a napokban megjelenő második album apropóján számos meglepő információt is megosztanak most veletek. Érdemes visszakeresni a Justmusic-ban játszott szettet a Myshowroomtv.com honlapján, vagy az archívumunkban, s közben elmélyedni az alábbi sorok között.

Hogyan indult a pályátok? Pár szóban elmesélnéd?
Nortio: Körülbelül 7-8 éve foglalkozom zeneírással. Próbálkoztam persze én is a suli bulikkal. Néhány év múlva barátaim kezdtek el techno bulikat szervezni Virus címmel. Nagyon tetszettek ezek a partik, úgyhogy otthon készítettem néhány promomix CD-t, oda is adtam nekik, de sajnos nem kerültem be a line up-ba. Végül is ez volt az a pont, amikor rájöttem, hogy valami extrát kell csinálnom.. Olyat akartam alkotni, amit abban az időben még nem csinált mindenki. Elkezdtem saját zenéket írni a buli egyik fő szervezőjével, Vajon Krisztiánnal. Bár több közös zenénk is készült, s mindegyik jól sikerült szerintem, sajnos egy sem jelent meg. Megalapítottuk a FuturepunkZ formációt és live acteztünk is jónéhány buliban. Később Krisztián elköltözött az egyesült Álamokba, így abbamaradt a dolog. Ekkor kezdtem el progi zenéket írni. A siker teljesen váratlanul ért, hirtelen jött. Mindjárt az első zeném ugyanis a Freee magazin válogatás CD-jén landolt. Nortio-Pure néven.
Dani: A tesóm hatására kezdtem el a zenével foglalkozni. Mikor nem volt otthon, szabad volt a gép, én meg kihasználtam az alkalmat, s próbálkoztam, nézegettem a programokat. Amit nem tudtam, megkérdeztem a Norbitól. Végül is így kezdtünk el zenéket írni, így alakult meg a Moti Brothers.

Hogyhogy pont a proginál kötöttetek ki?
Nortio: Kezdetben ugye voltak a technós zenék, de már a Freee Magazinban való szereplés után egyértelművé vált, hogy mivel kell foglalkoznunk. Egyszerűen adta magát a dolog.
Dani: Velem más a helyzet, én soha nem szerettem a technót. A dallamos, „szép” zenéket kedveltem mindig is!

Mára mindenki temeti ezt a stílust, ti mégis kitartotok mellette. Persze vannak
más stílusú zenéitek is, de ahogy figyelgetem, még mindig ez a fő irányvonal. Miért?
Nortio: Jody Wisternoff, Nick Warren, Roger Sanchez is játssza a zenéinket, hogy csak néhány nevet említsek külföldről. Itthon is sokan, így például Chriss, Yvel & Tristan, Dandy, Invocie, és még sorolhatnám. Egyre több felkéréseket kapunk remixre is. Kiadók is keresnek minket, hogy adjunk nekik zenéket. Vannak kisebb, de vannak nagyobb kiadók is. Szóval mi tényleg abszolút nem érezzük a haldoklást.
Dani: Úgy érezzük, hogy ez a mi stílusunk, ez a Moti Brothers hangzás. Dallamos, élvezhető zenék.

Volt egy kisebb szünet is a munkásságotokban, s ha jól emlékszem, valaki felpiszkálta bennetek a tüzet, s ennek hatására kezdtétek el újra a zenélést… Mi történt? Miért álltatok le?
Nortio: Igen, volt egy kis szünet még az elején. Készültek folyamatosan a zenék, küldtük is a kiadóknak becsületesen, de sajnos valamiért a válasz nem jött. Ha jött az pedig teljesen lehangolt minket. Aztán Sylvie volt olyan kedves, hogy a honlapjára kirakta a zenéinket a letöltés menüben. Itt talált ránk az egykori filmmúzeumos, Juhancsik István (ma a Justmusic.Fm BudapestDeepCafé műsorában ő az egyik rezidens VJ, Six néven – a szerk.) Itt fordult a kocka: biztatott, dicsért minket, ami nagyon inspirálóan hatott ránk. Mentek a zenék a Filmmúzeumon. Sokat köszönhetünk neki! Ha ő nincs, akkor valószínűleg ma már nem foglalkoznánk a zenével!

Van Chris Drifterrel egy közös projektetek. Mi a helyzet most a Face2face-szel?
Nortio: A kezdeti lendület picit most alábbhagyott. Sajnos kevés az időnk, de a zenék készülnek szép lassan. Idén még biztos lesz Face2Face EP! Dolgozunk rajta. Krisztiánnak is vannak más projektjei, meg nekem is itt a Moti Brothers.

A testvéreddel közösen készítettetek egy második önálló albumot is. Már a cím is nagyon szellemesre sikeredett: Motivation. Hogyan jellemeznéd az album hangulatát?
Nortio: Igen, Motivation címmel fog megjelenni a Pure Substance Digitalnál július 10-én. Sajnos sokat csúszik, de úgy tűnik, ez már tényleg a végleges dátum. Az album címe azért is szellemes, mert nem mi találtuk ki. Randall barátunk barátnője, Angi volt az értelmi szerző.
Dani: Az Album egy intróval kezdődik, utána mélyebb dalok következnek, majd fokozatosan épül fel a dallamos progressive világába, majd ismét „lecsendesedik” deepbe. A végére már picit a sötétebb, monotonabb hangzások felé kanyarodik.

Mi kell nektek ahhoz, hogy egy album összeálljon?
Dani: Ez az album is véletlenszerűn alakult, ugyanúgy, mint az első. Volt 6 új zenénk. A Pure Substance egyik kedvenc kiadónk. Elküldtük a zenéket. 2 óra múlva jött a válasz szó szerint így: „Remek zenék, mind a 6 nagyon tetszik, nem tudunk választani. Mit szólnátok egy albumhoz?” Még négy zenét kellet írnunk. Néhány hét alatt lezajlott a egész. Hihetetlen volt!

Elég komoly stúdió felszereléssel rendelkeztek már, folyamatosan fejlesztitek is. Ezek szerint ez már nem hobbi, hanem főállás. Ugye?
Nortio: Sajnos még nem. Dolgozom napi 8-10 órát, aztán este zene. Hobbinak sem nevezném. A pénz, ami bejön belőle, azt vissza is forgatjuk különböző hangszerekbe, programokba. Itt szeretnék köszönetet mondani a munkatáraimnak és a főnökeimnek a támogatásért!

Épp most szereztetek be egy-két újabb kincset. Megosztanád velünk, mik ezek?
Nortio: Két szobában történik a zeneírás. Két laptoppal, amiből az egyik egy Macbook, a másik egy Dell. M-audio hangkártyákkal dolgozunk, s van egy M-audio Uc 33 midi vezérlőnk, egy Vestax vm600-asunk, egy E-mu Xboard 49 midi billentyűnk. A két gépet cserégetni szoktuk, amikor egymás zenéjét fejezzük be. Rengeteg félkész zenénk van, s ha nincs rá ötlet, akkor a másiknak tutira van. (mosoly)

Most éppen min dolgoztok?
Nortio: Elég sok megjelenésünk lesz idén. Rengeteg remix, 4 EP (Readymix, Pycairo, Sanctum - itt kettő is). Amin most dolgozunk, az egy újabb album, ami már a Readymix Records-nál fog megjelenni, digitálisan és CD-n is, december 25-én. Majd rögtön utána 5 remix EP! Picit sajnáljuk, hogy ilyen hamar jön a harmadik, de sajnos a mostani hónapokat csúszott. Van munkánk bőven. Most fejeztünk be egy remixet Francesco Pico-nak, ami ugyancsak a Readymixnél fog kijönni szeptemberben. Chris Drifternek is a napokban készült el a remixünk. Ez a SoundTribe Recordsnál fog megjelenni augusztus közepén.

Hogy álltok a fellépésekkel?
Nortio: Hála Istennek, vannak! Nem sok, de nem is kevés. Havi 2-3 is van most már! Úgy érzem hogy ez a dolog is kezd beindulni. Ugyanígy voltunk a zenék kiadásával is, szép fokozatosan indult be. Azt még szeretném leszögezni, hogy élő fellépések csak Nortio from Moti Brothers néven vannak. Sok félreértés adódott már ebből, ezért hangsúlyozom. A dátumokat amúgy megtalálhatjátok a Myspace oldalunkon: www.myspace.com/motibrothers
Dani: Igen, ez így van. Engem a DJ-zés nem mozgat.

Ez az interjú egyfajta adósságrendezés, hiszen a Bodytalkban szerepeltetek, helyesebben: szerepeltél a közelmúltban az új album anyagával… Milyen érzés saját zenéket játszani?
Nortio: Igen, voltam. Nagyon jól éreztem magam, s a visszajelzések is pozitívak voltak. 2 órát játszhattam, ebből több mint 1 óra csak saját zenékből állt, voltak az albumról is, és új remixek is! Élveztem első perctől. Köszönöm a lehetőséget Randallnak, hogy ott lehettem! Bulikban is sok saját zenét játszom. Általában a buli elején szoktam pörgetni 1-2 órát. A zenéink beleillenek a felvezetésbe. A hideg is kiráz örömömben, ahogy tombolnak az emberek a zenéinkre. Hihetetlen, milyen érzés. Szinte felfoghatatlan! Jönnek oda hozzám a emberek, kérdezik, hogy „ez mi, az mi, ez tényleg a Ti zenétek?” - Eszméletlen!

Sok vita folyik arról, hogy lehet-e egy jó producer jó DJ, és fordítva… Neked ez okozott valaha is dilemmát?
Nortio: Nekem nem, tesómnak igen. Azt, hogy ki jó, ki nem, azt a közönség dönti el. Szeretem, amit csinálok! Úgy érzem, hogy egyre nagyobb igény is van mind a kettőre.
Köszönjük szépen a lehetőséget!

Web:
http://www.myspace.com/motibrothers

(Forrás: Justmusic.FM)

2010. szeptember 13., hétfő

Blue Moon Bay Vol. 3: színekben pompázó naplemente

A Blue Moon Bay legfrissebb epizódjára a Vol. 3-ra sem kellett sokat várni, hiszen a legutóbbi rész éppen egy hete került ki a blog hasábjára, mely mixet a Deep Zone Musix blog oszlopos tagja Greyloop készítette el, és amelyben igazi lélekemelő progresszív (house és trance) melódiákkal ismerkedhetett meg az olvasó. Jelen epizód (amit Arko Madley követett el) hasonló stílusvonalat követ, viszont a Vol 3 mixben inkább a progresszív trance zenék dominálnak. Elsőként egy instrumentális trance számot kapunk, ami igencsak lendületes sebességgel indítja a mixet. Van benne egy nagyon szép álomszerű kiállás, ami egy kevéske női vokálhang társaságában nagyon élvezetessé teszi az Ages-t Danjo Mix-ében. A második szám egy bitang nagy deep zene, amit a két germán trance guru PvD és Morph alkotott. Az In Circles 'Alex MORPH' remixébe pazarul szól. Solex 'The Other 31 Days' -je original mixben is szépen muzsikál, de a Mistique-s srácok jóvoltából a remixbe egy vokálbetét (ft Nadin) is bele lett építve, ami mondahatni feledhetetlenné teszi ezt a zenét. A 4. számot a fiatal orosz tehetség Kostya Veter és New Yorkban székelő széphangú énekesnő Madelin Zero jegyzi. Darren Tate 'On The 7th Day' -szével isteni zenét hozott össze. Távolba merengős, tengerparton üldögélős zenét fabrikált nekünk az öreg róka Tate bácsi. Bobina-t azt hiszem senkinek sem kell bemutatnom. Ő az egyik a sok tehetséges orosz EDM producer közül, akinek a zenéit manapság már minden valamire való progresszív trance producer játsza. Tavaly kiadott szerzői albumán az Again remixeden rajta találtuk a Hinestly-t egy csodás Global Illumination verzióban ami most itt a mixben is visszaköszön. Nem tudom hogyha azt írom, hogy Дмитрий Бессонов, akkor mond e valamit ez a név? Persze, hogy nem, hiszen a legtöbb olvasó nem biztos hogy tud oroszul, de ha azt írom, hogy Dmitry Bessonov, akkor esetleg dereng valami. De ha még ekkor sincsen képben az ember, akkor elárulom: egy újabb orosz tehetségről van szó, aki olyan zenéket ír, hogy az valami káprázat. Northern Lights című masszív kis ópusza ennek ékes bizonyítéka mert úgy szól akár egy üstökös. A.W.E.R.S And Rave Channel -ről nem sok infóm van, viszont a zenéjük nagyon pöpec. SkyKeeper -rel nagyjából ugyanez a helyzet. Cold Impulse-ról szerencsére már találunk adatokat. Szintén orosz előadó. Broken Dreams szerezménye szép, álmodozó szám. Hát nagyjából ennyit a szóbeszédből, és majd Ti elndöntitek, hogy mennyire bejövősek a zenék. Jó szórakozást a mixhez!

Blue Moon Bay Vol. 3 mixed by Arko Madley

Label: Deep Zone

Katalógus szám: BMB003

Stílus: Balearic trance, progressive trance, progressive house

Megjelent: 2010. szeptember 13.

DJ mix: Arko Madley


Tracklist:
1. Danjo & JPL - Ages (Danjo Mix) [Liquid]
2. Paul van Dyk & Alex M.O.R.P.H. - In Circles (Alex M.O.R.P.H. Remix) [Vandit]
3. Solex - The Other 31 Days (Michael & Levan And Stiven Rivic ft Nadin Rmx) [Mistique]
4. Madelin Zero & Kostya Veter - Not Even (Original Mix) [Dangerbox]
5. Darren Tate - On The 7th Day [Mondo]
6. Bobina - Honestly (Global Illumination Remix) [World Club Music]
7. Dmitry Bessonov - Northern Lights (Original Mix) [Unearthed Red]
8. A.W.E.R.S And Rave Channel - Waiting For Love (The Dreamline Remix) [Dangerbox]
9. SkyKeeper - Tornado (SkyKeeper 'Back To The Dark' Remix) [Summer Snow]
10. Cold Impulse pres. Sensetive5 - Broken Dreams (Original Mix) [Time Circle]

2010. szeptember 11., szombat

Leon Bolier élénk fantáziája hangképekben

Úgy néz ki a holland Leon Bolier nem kispályázott, hiszen második 'Phantasma' című LP-jére 24+2 számmal készült. Az album csábító jellegét tovább növelte, hogy Leon olyan sorstársakkal szűrte össze a levet egy-egy zene erejéig, mint JOC, JOOP, Roger Shah, Sied van Riel, Marcus Schössow, W&W.
A 'That morning' már ismerős lehet korábbról. Ez a darab tökéletesen felvonultatja azokat az elemeket, ami miatt Leon-ra felfigyeltek a zeneértők. Némi komolyzenei motívum is felbukkan a kiállásban megküldve egy lüktető synth preset-tel. Sied Van Riel-t 2-3 évvel ezelőtt az egyik legtehetségesebb trance producernek tartottam. Aztán valami történt vele, ő is beállt a sorba és hanyagolta a progressive vonulatot, átnyergelve a már igencsak kiégett uplifting-re. Valahogy így találkozhatott a két holland legény, akik a 'Dark star'-ban azért csillantanak valamicskét talentumukból. A dallamvitel egy kicsit retro, anno a 2001-es Push-M.I.K.E sound jut róla eszembe, de abszolút szerethető, igazi stadionba, megabulira való darab. Fisher fanyar hangvitelét már jónéhány elektronikus alkotásban csodálhattuk meg eddig. Itt az albumról legutóbb napvilágot látott 'By your side'-ban alakít nagyot. Visszafogottan építkező, progressive trance a javából, amire szépen illeszkedik a vokál. A 'Don't be afraid' engem kicsit az Ocean Drive Boulevard'-ra emlékeztet megszólalásában, talán nevezhetnénk ODB Part 2-nak is. A 'Highland walk' odahúz rendesen, a pumpálós alapokra egy szenzációs, szomorkás melódia úszik be. Egyik kedvencem az egyes diszkról a 'War of the worlds', ami az eddigieknél jóval lassabb, és komplexebb alkotás. Már hallom, ahogy a következő Float Away-ben felcsendül. Leon talán Mistique Music-os zenéket is hallgat? Reméljük igen. a '2099' a pufók svéd Marcus Schössow-val együtt készült. Ezt a track-et is ismerhetjük már, a nagy nevek szinte kivétel nélkül pörgették szettjeikben. Különös ismertetőjegye a Leon-os szépen kikevert dobszerkó és basszus, dallamvilágában pedig Marcus-t érzem kibontakozni. Ha J.O.C beköszön ott sok kegyelemre nem lehet számítani. Ennek megfelelően az 'Off road' is szigorúan, morcosan indít. A melódia is próbál illeszkedni a struktúrához, így egy vagány kis tech-trance kerekedik ki a közös studió session-ből. A 'Substitute' nekem tökéletesebb lenne dub vagy instrumental verzióban, Marieke de Kruiff vokálja ugyanis nem igazán passzol ide. De attól még hallgatható kategória. Az 'Avalanche' elég beteg, baljós muzsika, amitől tutira a hideg fog futkározni a hátunkon. Azt hiszem ezzel könnyedén el lehetne indítani a lavinát a Mount Everest tetejéről annyira kemény és kimért. Hogy a zord mínuszokból a selymes tengerpartra teleportáljunk Roger Shah gondoskodik, aki szintén segítő kezet nyújtott Leon-nak, mégpedig az 'Eden'-ben. Sokat azért nem hallunk ki a tipikus Shah-féle baleári trance hangzásából, talán csak az alapváz és a beach-faktor az amit belegyúrt a dalba. Az első cd zárásnak egy chill out muzsika a 'Butterfly' maradt, ami hoz egy kis színt a 4/4-ek közé, pluszban megtudjuk, hogy Bolier papa ilyet is tud.
A második diszk is hasonlóan kezdődik, mint az egyes. A 'The attic' is komolyzenei gyökérrel bír, mellé egy csipetnyi Adams Family-t idéző skizo dallamvitel is befigyel. Nekem túl nyers. A 'Shimamoto'-t is hallhattuk már korábban, nekem már akkor is, meg most is ötlettelennek és erőltettetnek tűnt. A melódiát adó supersaw szintit pedig már a pokolba kívánom lassan, de biztosan. A 'Saturn' W&W-orientált darab, érdekesen vibráló, merengős melódiával. A 'Sweetest lie' flamenco gitárjával kellemes meglepetésként hat, Alana Aldea dúdorászása szerencsére nem lett túlbonyolítva (még inkább ODB-ízű, mint a 'Don't be afraid volt'). Az 'I close my eyes' sem hoz sok újat. Úgy nézki Bolier rákantanta a requiem-es motívumokra, itt is olyan, mintha egy temetésre szánt búcsúdalt turbózott volna fel (utalhat erre a cím), vidámság nyista. A 'Creek' egyből másfelé veszi az irányt, hogy megmaradjon a kedvünk a továbbhallgatáshoz. Relaxáló progressive house a javából. Azt hiszem ez a darab se feltétlen a trancer-ek kedvence lesz majd. Az 'Assembly line' kicsit koszos hangzású, a nyávogós dallam preset pedig nem a legjobb választás volt (már Airbase is elfelejthetné eme megoldást). Az 'Irresistible'-ben is Marieke de Kruiff rugaszkodik neki a felejthetetlen jelzőt kicsikarni. Nos, most sem sikerül neki: eleve a zene is fényévekkel gyengébb (mint egy belassított Deadmau5-dal), és a hangfekvése sem illik ide. A 'Fly back to her' a High Contrast-féle vonal híveinek lesz totális katarzis, ám az én olvasatomban csak egy újabb zúgós-zajos hibrid trance ami már igencsak elkopottnak hangzik. A 'The knights approach'-ban van minden, így acid bugyborékolás és soundtrack jelleg is, de annyira összevissza az egész, hogy én gyorsan tovább is léptettem. Az 'Icarus' is full tanácstalan valami, a dallam össze-vissza csúszkál, nagyon esetleges. A 'New dawn' ismét hoz egy szusszanásnyi pihenést. Helyenként elég furán, bántón szól a dallam, pedig nem lenne rossz az elgondolás. A bónusz számok 'Shimamoto' és az 'Ocean Drive Boulevard' 8PM remixben is maradnak a chill vonalon, jó kis kiegészítése egy elég tartalmas 2cd-s utazásnak.
Összességében egy versenyfutáshoz tudnám az albumot hasonlítani. Az eleje összeszedett, szépen, gond nélkül pörgünk fel, aztán jön egy holtpont és már csak erőlködünk és már csak a célba jutást várjuk (vége legyen az albumnak jelen esetben). Leon túlvállalta magát, szerintem elég lett volna neki egy szimpla cd-s album is. Az első lemez úgy ahogy rendben van, a második diszk a gázosabb. Egyben nézve vannak rendkívül homogén, unalmas részek, amit azért próbál ellenpontozni a chill és a house behozatala a zenei palettára. Akkor pontozzunk: nálam az említett okok miatt egy 6/10-re jó csak. Néha a kevesebb több. Reméljük a következő még jobb lesz.

Leon Bolier - Phantasma

Label: Streamlined
Katalógus szám: STREAMCD001
Ország: Hollandia
Megjelent: 2010. augusztus
Stílus: Uplifting trance, house, chill out
Producer: Leon Bolier

Tracklist:

Cd1
1. That Morning (Album mix) (8:47)
2. Dark Star (vs. Sied van Riel) (8:00)
3. By Your Side (I Will Be There) (ft. Fisher) (6:32)
4. Don’t Be Afraid (6:00)
5. Highland Walk (7:03)
6. War of the Worlds (5:28)
7. 2099 (vs. Marcus Schössow) (8:07)
8. Off road (vs. Joint Operations Centre) (6:50)
9. Substitute (ft. Marieke de Kruijff) (5:58)
10. Avalanche (5:56)
11. Eden (vs. Roger Shah) (6:29)
12. Butterfly (4:26)

Cd 2
1. The Attic (5:52)
2. Shimamoto (6:27)
3. Saturn (vs. W&W) (6:09)
4. Sweetest Lie (ft. Alana Aldea) (6:27)
5. I Close My Eyes (7:52)
6. Creek (6:11)
7. Assembly Line (5:17)
8. Irresistible (ft. Marieke de Kruijff) (6:09)
9. Fly Back To Her (vs. JOOP) (6:45)
10. The Knights Approach (7:01)
11. Icarus (6:29)
12. A New Dawn (3:51)
13. Shimamoto (8PM mix) (4:00)
14. Ocean Drive Boulevard (8PM mix) (3:52)
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...