2011. július 14., csütörtök

EFOTT: Csalódások napja, különböző előjelekkel

EFOTT 2011 Szolnok, 1. nap: Elvesztve EFOTT szüzességemet sem tűnt kerekebbnek a világ reggel, amikor vaskos táskákkal a szemeim alatt felkeltem. Ennek ellenére az optimizmus vett erőt rajtam, s úgy döntöttem estére egy Irie Maffia-Apollo 440 kombóval megpróbálkozom. Előbbi óriási pozitív, utóbbi pedig negatív csalódás volt. Lássuk a részleteket.

Az Irie Maffia-ról szőrmentén hallottam eddig, a Quart-on elég sok cikkben bukkant fel a nevük, de valahogy mégsem kerestem meg a zenéiket a tube-on. Így totál zéró elvárással állítottam oda a Pepsi színpadhoz. A rock, dub, reggae, hip hop kellemes egyvelegét adó zene nagyon hatásos volt, szinte végig a magasban lógott mindenki keze. Az ismertebb daraboknál ('Bombaklaat', 'Slowdown Charlie', 'Baszd fel a kéket') vad ugrabugrálás is elkezdődött, a hátulról kellemesen fújdogáló szellő pedig biztosította a megfelelő klímát egy remek táncórához. Sena gyönyörű hangja szinte mindegyik track-ben dominált, ha nem ő vagy kongói barátai tolták a szöveget akkor Busa pörgette a nyelvét egy Porsche tempójában. Sötétedés után a kivetítőt is sikerült beüzemelni plusz fényárként a telihold mellé. Aztán az utolsó - egyébként már ráadás - zenéjük alatt elsötétült a színpad, csak Dési Tamás improvizált dobszólója nem hagyta kihűlni a kezeket-lábakat. Az apró malőrt és a bónuszt követően óriási tapsvihar közepette vonult le a zenekar, s kezdte meg a beállást a fesztivál második külföldi zenekara, az Apollo 440. Töredelmesen bevallom nagyon kíváncsi voltam rájuk, hiszen az eddigi lemezeik nagyobb durranásait kivétel nélkül ismertem. Mindig is dilemmáztam, hogy az A440 elektronikus, vagy inkább rockbanda. Elektronikusnak túl rockos, rock-nak pedig túl elektronikus. A megfejtéshez most sem kerültem közelebb. Erősen fél playback gyanús előadásukat a 'Lost In Space'-szel kezdték, ami így elsőre elég sokakat megcsapott zakatoló d'n'b loop-jával. Aztán következett a 'Time is running out', a 'Raw power' és valahogy megfagyott a hangulat. Mindenki csak állt és bámult, szerintem nem tudtak mit kezdeni a szituációval: az énekesnek bűn rossz hangja volt, a zene pedig tényleg túl elektronikus ízű volt az előző fellépőhöz képest. Az 'Electric guide in blue' downtempo-s taktusainál hagytam ott a srácokat, sajnos konstatálnom kell, hogy továbbra sem léptek át a B-kategóriás fesztiválzenekar imidzsükön. Zúzás helyett a csend vonzott be, lecsekkoltam milyen is a silent disco. Gagyi. Az erre a célra kapott fülhallgatóban két csatorna között lehetett váltani. Az egyiken egy dj-nek csúfolt srác Virtual-ozott, a másikon pedig a Macskafogó című rajzfilm büntetett. Halkabb részeknél pedig az Apollo-t is belehallottam egy Desperados soundtrack és Depeche Mode ősklasszikus között.

Futottak még kategória. Igazából az elejére kívánkozik, de valahogy az all in koronázatlan hazai párosának performansza is becsúszott. Korda György és Balázs Klári nagy hangulatot csináltak, ment a vonatozás és a plafonig nyújtózás, volt 'Mamma Maria', nagy közmegelégedésre. Az AXE sátort is meglestem, annál is inkább mert ajándékot lehetett kapni (egy usb-s olvasólámpát márkajelzéssel). A zene szörnyű volt napjaink vinnyogós elektró, dubstep, retro house-za kínozta a membránt. Konklúzió: az Irie Maffia nagyon jó, az Apollo már kevésbé, a silent disco meg egy sznob valalmi.

Képgaléria

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...