A Stellar Fountain-sztori: az alapítók mesélnek az elmúlt tíz év kihívásairól

A Stellar brand tagjai

A Stellar Fountain Records az elmúlt tíz évben megannyi emlékezetes kiadvánnyal örvendeztette meg a progressive house, deep house/organic house, melodic techno fanatikusokat itthon és a határainkon túl is. Hazai vonatkozásban a progressive house hangzásban pionírnak számító FeralCode Records (alapítva: 2005 / Feral Code), Tilth Music (alapítva: 2005 / Snake Sedrick) és Morphosis Records (alapítva: 2007 / Retroid) által elkezdett úton tovább építkezve a Stellar Fountain stabil szereplője lett a magyar elektronikus szcénának, ügyesen ötvözve a tehetségek felkarolását és az aktuálisan pörgő neveket a repertoárjukban.
Olyan nevek kezdték a Stellar-nál bontogatni a szárnyaikat, mint például D.M.P (aka Robert R. Hardy), Tomek, Underground Ticket, John Drummer, Spacebeat, Ri9or (a techno berkekben manapság befutott blaktone formáció egyik tagja). Az évek során olyan elismert nevekkel egészült ki a line up, mint Cid Inc, Deepfunk, Marcelo Vasami, Paul Hazendonk, Dmitry Molosh, Derek Howell, Silinder, Oliver Lieb és Juan Deminicis.
A három alapítóval - Erich Von Kollar, MiraculuM, Greyloop - a kerek évforduló kapcsán ültünk le és beszélgettünk sikerről, nehézségekről, a jövő irányáról, illetve összegyűjtöttük személyes kedvenceiket.

A Stellar team (B->J: Greyloop, MiraculuM, Erich Von Kollar

DZ blog: Kezdjük egy egészen banális kérdéssel. Hogyan ismerkedtetek meg és honnan jött az ötlet, hogy közösen kiadót alapítotok?
MiraculuM: Lassan olyan rég volt már, hogy kezdem elfelejteni, de a Gergőnek volt, illetve van is egy blogja, amit nagyon szerettem, elektronikus zenékkel kapcsolatos témákban, ahová egy idő után én is írogattam posztokat, meg talán mutogattam neki pár zenémet, innen az ismeretség, igazából vissza kellene olvasni a levelezést, biztos tanulságos lenne. Erik pedig játszotta valamelyik zenémet az akkor már a Protonon futó műsorában, ez valamikor 2010-ben vagy '11 elején lehetett, és ezzel kapcsolatban írt rám, szimpatikus volt, hogy olyan fiatalon milyen céltudatos, és fókuszált volt. Aztán felkínálták neki, hogy alapítson kiadót, mert a Proton akkor kezdett el egy intenzív bővítési kampányt, és akkor megkérdezte, hogy tudnék-e benne segíteni. Ennek kapcsán ismertettem Gergőt és Eriket is össze, lelki szemeim előtt láttam, hogy hárman annyira sokoldalúak tudunk lenni, hogy az biztos jól működne, aztán az első megjelenésünk 2011 szeptemberében volt. 

Greyloop: Ebben a 10 évben annyi minden történt, hogy aprólékosan a kezdetekre már nem is emlékszik az ember. Ezért jó, hogy előttem Gyuri összefoglalta mindezt 😊 A saját szemszögemből nézve a sztorit Gyurit ismertem meg először, mi adj isten ő is blogolt és nagyon aprólékos, választékos nyelvezettel írt az arra érdemes elektronikus zenei produkciókról. Mivel akkoriban az állásom és a hobbim is az írás volt egyből éreztem a közös nevezőt vele. A kiadósdinak is részéről volt előzménye, mert 2009-ben indította el a MiraculuM Recordings-szot, ami bár csak 4 kiadványt ért meg, de mindenképp a Stellar Fountain előzményének tekinthető. Gyuri itt már látta, hogy egy independent label mi is valójában, hogy lehet mindezt elindítani, fenntartani. Ekkoriban Gyuri mutatta be nekem Eriket, akiben hihetetlen ambició dolgozott, dj-ként az amerikai Proton szinte a tenyeréből evett, több dj mix kiadványt is jegyzett náluk. Ők ajánlották fel neki a lehetőséget, hogy akár saját kiadót is vihetne, ő pedig ránk gondolt, akiknek volt kontaktja producerekhez, illetve némi tapasztalata a kiadó gründolásról és üzemeltetésről. Ezt hoztuk aztán közös nevezőre és startoltunk el 2011 szeptemberében.

Erich Von Kollar: Onnan indult minden, hogy – emlékeim szerint – 2010 nyarán felfedeztem egy MiraculuM track-et, a ’Green Pastures Quiet Waters'-t, és egy kis utánajárás következtében tudatosult bennem, hogy egy magyar producerről van szó a dal mögött, nevezetesen Udvardy Gyuriról. Annyira megtetszett különleges hangzása miatt a zene, hogy fel is kerestem Gyurit és chat-elés formájában szóba is elegyedtünk. Ekkoriban már az amerikai Proton Radio csatornáján elindult a ’Relations’ című havi rádiósműsorom és gondoltam, elkérem tőle ezt a darabot, hogy színesítsem vele az aktuális szettemet. Erre felbuzdulva több zenét is küldött át, hogy nyugodtan használjam őket. Ebben az időben kezdtem ismerkedni a producerkedés világával és Gyuritól kértem tanácsokat, hogy véleményezze kezdetleges próbálkozásaimat, és építő kritikákat fogalmazzon meg azokkal kapcsolatban. Egyik, már kész dalomat a Proton Music kiadójával meg is osztottam, reménykedve egy esetleges megjelenésben egyik sublabeljük-nél. Ezt meghallgatva felajánlották, hogy akár én is indíthatnék egy saját ilyen társkiadót az ő disztribúciójuk alatt, amennyiben érdekel a dolog. Gyurival diskurálva megemlítettem neki a dolgot és felajánlotta szíves segítségét, némi korábbi label manager-i tapasztalatai révén. Eközben bemutatta nekem virtuális úton Németh Gergő nevű ismerősét, aki ekkor a ’Deep Zone Musix’ blogot vezette, telis-tele érdekes zenei cikkekkel, tartalmakkal. Gergő újságíró mivoltából nagyon profin vitte ezt a blogot és rengeteg kapcsolatra tett szert az elektronikus zenei világból producerek és DJ-k terén. Ezek után megfogalmazódott bennünk, hogy mi lenne, ha hármunk erejét egyesítve vágnánk bele a kiadó alapításába. Elképzeléseinket és ötleteinket benyújtva a Proton-nak, 2011 nyár végén/ősz elején elindult a kiadó és ez év szeptemberében napvilágot is látott első megjelenésünk.

A hazai prog élvonal 2012-ben egy Cöxpon-os fellépés után

DZ blog: Kezdetben mi volt a zenei célotok a kiadóval? Mennyire kellett megküzdeni az ismeretlenség tényével eleinte, amikor egy artistot éppen a labelhez akartatok csábítani?
MiraculuM: Talán a kezdőknek akartam leginkább segíteni. A 2000-es években teljesen más volt még a szcéna, és amatőr zenészként rengeteg olyan előadót ismertem, akik tök jó dolgokat csináltak, de soha nem tudtak kiadványra kerülni. Mai napig is hallgatok olyan zenéket abból az időszakból, amik unreleased-ek maradtak. Szóval elsősorban ilyen zenészeket akartunk feltúrni Soundcloud-on például, hogy esélyt adjunk. Illetve a magyarokra is akartunk fókuszálni.
Az ismeretlenség természetes volt, nem kellett vele küzdeni, illetve akkor még ebből a szempontból nem volt olyan nehéz dolgunk, mint ma lenne, mert sokkal kisebb volt a konkurencia, még a nagyobb nevek is sokkal könnyebben elérhetőek voltak, és nyitottabbak volt a kooperálásra. Úgy emlékszem abban az időben, tehát a 2000-es évek legelején még sokkal nagyobb szó volt önmagában az, ha kiadód volt. Sokat segített az is, hogy Gergő a blogjának köszönhetően elég kiterjedt ismeretségi körrel bírt, sok emberrel tartotta a kapcsolatot.

Greyloop: Mondhatnám azt, hogy nehéz volt, de a kezdeti lelkesedés nem foglalkozik a falakkal és addig megy előre tőle az ember, amíg meg nem szerzi, amit szeretne. Mivel a blog révén volt kontaktom sok olyan producerhez, akikről már írtam, illetve, akik akkoriban már javában a progressive house műfajban alkottak (East Café, Reelaux, Dynamic Illusion, Retroid, Nomean, Kay-D, Jozef Kugler) az induláshoz szükséges személyi tőke adott volt. Gyakorlatilag velük töltöttük meg az első pár kiadványunkat, mellette a Proton közös demo pool-jához is hozzáfértünk és ott is találtunk néhány csiszolatlan gyémántot (Omar Fayyad, Alexander B, Tuxedo). Ezzel párhuzamosan elkezdtünk kapcsolatba lépni olyanokkal is, akiket nem ismertünk, de a munkáik alapján abszolút passzoltak a kiadónk hangzásvilágához. Ez könnyebb volt, mint manapság, sokaknál az amatőr lelkesedés, a naiv „adni szeretnék valamit a világnak a művészetemből” jellegű attitűd dominált, nem pedig a „híres leszek és egy zsák pénzt keresek” típusú. Egy elfogadható koncepcióval már nyert ügye volt az embernek. Ma már mindent is kell ígérned és akkor is csak maximum beállsz a sorba a jobb anyagokra licitálók közé.

Erich Von Kollar: Én úgy gondolom, hogy az ismeretlenség tényével mi abszolút nem is foglalkoztunk. A cél a minőségi elektronikus zene publikálása volt, olyan formán, ami lefedi mindhármunk ízlésvilágát, kezdetben főként ígéretes magyar producerek munkáinak támogatásával. Bár, mivel ekkor már futott a Proton Radio-n a saját show műsorom, Gergő tele volt jó kontaktokkal, MiraculuM neve pedig produceri munkái miatt tűnt fel a színen, így akik tudták, hogy kik állnak a kiadó mögött, azok számára nem is voltunk teljesen ismeretlenek, nagyjából el tudtak képzelni rólunk egy adott hangzásvilágot, irányvonalat. Talán ezek miatt és az akkoriban még kisebb számú konkurencia miatt talán könnyebben elérhető volt egy-egy kiszemelt név.

Műhely pub, Proton meeting 2019-ben

DZ blog: Ha meg kellene vonni a mérleget, valójában az elmúlt 10 évnek mi volt a legnagyobb tapasztalata a kiadó szempontjából? Van olyan, amit esetleg másképp csinálnátok és melyik az a momentum, amit kiemelnétek, mint legnagyobb pozitívum?
MiraculuM: Nehéz tíz évet mérlegre tenni, de egy fantasztikus utazás az egész, ugyanakkor egy folyamatos tanulási folyamat is. Utólag könnyű okosnak lenni, és ma már rengeteg mindent másképp csinálnék. Sőt, visszatekintve látok egy egy-két éves szakaszt amikor ott volt előttünk az esély, hogy a progi műfajon belül tényleg a legnagyobb kiadók közé kerülhessünk. Akkor viszont ez fel sem tűnt, és ezért nem is igazán reagáltunk semmit erre a szituációra, nem is gondoltuk, hogy 'helyzet van'. Ma már pontosabban látom, hogy mit és hogyan kellett volna ott csinálni, de nem volt meg a kellő tudás hozzá. Illetve jól jöttek volna mondjuk 5-6 éve is olyan analizáló alkalmazások, mint amelyek ma a rendelkezésre állnak, sokkal jobb döntéseket is lehetett volna hozni velük, de akkor még nehezebb volt az adatokkal dolgozni. A legnagyobb pozitívum, hogy legendás nevek is megfordultak nálunk, mint Oliver Lieb vagy Van Bellen, illetve a jelenlegi progresszív élvonalból, ha megnézem mondjuk a Top 20 előadót, akkor abból volt nálunk 5. Mondjuk ez a tény hagy bennem némi keserűséget is.

Greyloop: Számomra a legnagyobb tapasztalat az volt, hogy lelkes „amatőrök” is tudnak valamit sikeresen csinálni hosszú ideig, ha dedikálják magukat a feladatnak. Nyilván egy ponton túl azért már limitálja a sikerességet, ha az ember a magánvagyonát nem dönti a pénznyelőbe, ami vagy bejön vagy nem. Ettől függetlenül én büszke vagyok arra, amit felépítettünk. Voltak benne olyan momentumok, amiket csinálhattunk volna másképp, de utólag erre úgysincs már esély és értelme se sok van.
A fénypontok közé sorolnám, amikor Erik közbenjárására a görög Bloque fesztivál hivatalos sampler kiadványa 2015-ben a Stellar-on jött ki olyan nemzetközi előadók közreműködésével, mint Paul Hazendonk, Dustin Nantais, Graziano Raffa, Nick Varon vagy Dmitry Molosh.
Érdemes megemlítenem továbbá, hogy két olyan egykori „nehéztüzért” is sikert megnyerni a kiadványainkra, mint Van Bellen vagy John Johnson, akik több év kihagyás után tértek vissza a zene világába és érdemesnek találták a kiadót arra, hogy a munkáikat gondozzuk.

Erich Von Kollar: Egy kiadó menedzselésénél, akár csak a producerkedésnél, folyamatosan tanul valamit az ember, mindig érik újabb, eddig még nem tapasztalt fordulatok, történések, csavarok. Az egyik talán legkiemelkedőbb tapasztalat, hogy nem árt, ha minden eshetőségre van egy B-terve is a csapatnak, hogy gyorsan és hatékonyan le tudjuk reagálni az esetleges változásokat, makro szinten legyen szó akár a piac alakulásáról, a globális hangzásvilág formálódásáról, vagy mikro szinten egy-egy kiadvány ütemezésének/összetételének borulásáról.
Büszkék lehetünk arra a fiatal, feltörekvő producerek gondozása mellett, hogy olyan előadók is megjelentek a kiadó neve alatt, mint például a nagyágyú Cid Inc. vagy Dmitry Molosh. Valamint utólag az a tény is jó érzéssel tölti el az embert, hogy a mai toplistás húzónevek, mint Shai T is, jóformán nálunk kezdtek el nyiladozni, mielőtt világhírre tettek szert munkásságuk által.
Másképp csinálni utólag sok mindent lehetne, talán hasznos lett volna korábban is komolyabb statisztikákat követnünk, habár ezt nem feltétlen engedte meg az adott technológia, nehezebb volt bizonyos adatokhoz hozzáférni.

Hernan Cattaneo Erich-kel egy közös buliban

DZ blog: Nem is olyan régen állítottatok a zenei fókuszon, a felemelő, utaztatós progressive house helyett az organic hangzás mellett tettétek le a voksotokat. Mennyire nehéz megküzdeni azzal, ha egy label-t már elkönyvelnek egy bizonyos hangzás zászlóvivőjének?
MiraculuM: Azért én nem látom olyan nagyon élesnek a különbséget, nem arról van szó, hogy eddig horrorfilmeket néztem, most meg csak romantikusat, szerintem, amit most organicnak nevezünk, az mindig is létezett, ha visszanézem a katalógusunkat, évekkel korábbról is tudok olyat mutatni, ami ma beférne ez alá a címke alá. A merev műfaji határoknak, illetve új műfajok feltalálásának egyetlen értelme van - hogy könnyebben megtaláld a hangulatodnak megfelelőt a boltban, de művészi szempontból borzasztó káros, ha úgy gondolkodsz, hogy én progi előadó vagyok, és progit írok. Ugyanakkor pragmatikus okokból, menedzserként, kiadói szempontból viszont nagyon is dolgoznod kell ezekkel a fogalmakkal, szóval itt egy érdekes skizofrén helyzetben kell működni. Én egyébként kiállok a Beatport mellett abban, hogy rengeteg alműfajt hozott létre, még akkor is, ha ezek mesterségesen létrehozott műfajok, rengeteg haszna van ennek. Visszatérve a kérdésre, egy kiadó, különösen, ha már megbízhatóan üzemel, akkor úgy viselkedik, mint egy böhöm vitorláshajó, ha egy kicsit is irányt akarsz váltani, akkor nehézkesen reagál és lassan. Tulajdonképpen már másfél éve eldöntöttük a váltást, mára meg is valósult teljesen, és most már igazából szinte csak az előnyeit lehet érezni szerintem.

Greyloop: A mai napig jönnek olyan demók, amikre a készítője által rá van sütve a progressive house címke, de csupán WC ülőke csattogtatós, visítós, szirénázó effektben tocsogó EDM/mainroom utánzatok. Még a Beatport is rájött, hogy ezeket átkategorizálja a mainstage fül alá, akkora katyvaszt okozott az Avicii / Swedish House Mafia / Afrojack kópiák áradata, amit progiként belevágtak a korábban békésen csordogáló dallamosabb, trance-nek túl monoton, house-nak túl dallamos trackek mellé. Szóval sokan még a régi hangzásunk kapcsán is le vannak maradva és valami teljesen mással keverik 😊 A döntés részünkről azért volt elkerülhetetlen, mert, ha valamit már nagyon régóta csinálsz ugyanúgy azt érzed, hogy megrekedtél. Az organic alapjai mindig is ott bújkáltak a kiadványainkon, így gyakorlatilag csak egy belsőbb körbe zoom-oltunk bele, sokkal inkább a kreativitásra és nem a lábak folyamatos, intenzív foglalkoztatására helyeztük a fő hangsúlyt.

Erich Von Kollar: Tény, hogy demo-k fogadásánál sok progressive house műfajhoz köthető zene esik be az email fiókba, tudván azt, hogy majd’ egy évtizedig legfőképpen ezen stílusban mozogtunk. Nyitottak voltunk mindig is a nem progressive stílusú minőségi elektronikus zenére, de akkoriban még a Beatport-on sem létezett ennyi féle alműfaj, mint most, és sok esetben egyébként is éles volt a határvonal „progressive” és „nem progressive” zene közt. Amikor remixfelkéréssel keresek meg egy-egy előadót (ma már főleg organic house stílusra kihegyezve), tőlük is lehet még találkozni azzal a válasszal, hogy ők már főként organic house-ban utaznak és nem gondolják, hogy belepasszolnának a kiadó koncepciójába. Ilyenkor amellett, hogy tudatosítom bennük, hogy picit mi is kanyarodtunk stílusban, eléjük tárom az upcoming megjelenéseinket és ilyenkor már leesik nekik a tantusz, hogy valami ilyesmire gondoltak ők is és így szívesen együtt működnének velünk. Természetesen továbbra is szeretjük és fogadjuk is az igényes progressive house műfajba sorolható muzsikákat, ennek érdekében a fő label – Stellar Fountain – mellett a Stellar Black-et is üzemeltetjük párhuzamosan, valamint a kísérletezős elektronika jegyében megnyitottuk a Stellar Limited nevű alkiadónkat is.

Stellar label night a Bora Bora-ban

DZ blog: Egy kiadónál mennyire fontos, hogy a tagok maguk is producerek legyenek, illetve szükségszerű-e, hogy saját rendezvények szerevezésével anyagi kockázatot is vállaljanak az ismertség felé vezető úton?
MiraculuM: Az is egy érdekes kérdés lehet, hogy lehet-e egyedül kiadót csinálni, vagy érdemes megosztani a feladatokat. Igazából mindkettőnek megvan a maga létjogosultsága. Egy nagy kiadónál szerintem már egyáltalán nem fontos, hogy legyen produceri tapasztalat is a vezetésben, egy nagy kiadó már inkább egy cégvezetéshez hasonlíthat, a döntéseket pedig meg lehet hozni teljesen racionális alapon, akár tetszik-e ez a mi idealisztikus gondolkodásunknak, akár nem. A saját rendezvény kérdése pedig kicsit evolúciós kérdés is, szerintem a növekvés elkerülhetetlen velejárója az, hogy a kiadódból egy brandet csinálj, amihez minél több minden legyen köthető, szóval, igen, ez szerintem szükségszerű, még akkor is ha mi nem tartunk itt, illetve akkor is, ha nem is fogunk idáig eljutni.

Greyloop: Ma már azt látod, hogy szinte csak producerek indítanak kiadót. Sokan rájöttek, hogy a két tevékenység – producerkedés és dj-zés - összefonódásával a marketing érték és az érdeklődés is hatványozottan megnő. Emellé adja magát, hogy a már névvel rendelkező előadók és kiadóik kisebb kockázattal tudnak harmadik lábként event-et szervezni, mert a brand becsatornázását nem 0-ról kellett kezdeniük.

Erich Von Kollar: Ha egy produceri tapasztalatokkal rendelkező egyén menedzsel kiadót, ő talán könnyebben beszél egy nyelvet az előadókkal, valamint saját alkotásai miatt valamilyen szinten már tudni fogják elhelyezni munkásságát. Természetesen ez nem szükségszerű, de jelenthet előnyöket, ha egy kiadón belül dolgozik ilyen személy is.
A brand tovább építésében fontos lépcsőfok lehet a saját események megrendezése, viszont mi abban a szerencsétlen helyzetben vagyunk, hogy valahogy a rendezvényszervezéssel kapcsolatos affinitásunk és tapasztalatunk sincs meg. Persze mindent el lehet sajátítani és mivel valamilyen szinten szükségét érezzük a fejlődés érdekében, ezért (némi külső biztatás hatására) egyre többet töröm a fejem a lehetséges opciókon és különböző ötleteken. Bízunk benne, hogy hamarosan egyre több Stellar Fountain event-el jelentkezhetünk majd, habár 1-2 korábbi próbálkozásra már volt példa, viszont a rendszeresség hiánya miatt van mit pótolnunk!

Reisz Robi a Stellar-nál kezdte építeni a karrierjét

DZ blog: Azoknak milyen tanácsokat adnátok, akik most vágnak bele a saját digitális kiadójukba? Milyen alapvető hibákat lehet elkövetni?
MiraculuM: Hú, hát talán azt, hogy ez a hajó már elment. De ha már mégis, két esetben érdemes: ha azt látod, hogy nyüzsögnek az olyan kiadatlan zenék a neten, amik szerinted tök jók, tehát tulajdonképpen egy piaci rést vélsz felfedezni. Ez az egyik eset, lehet, hogy igazad lesz. A másik eset pedig, ha már szakmabeliként dolgozol jó ideje, és olyan kapcsolati hálód van, ami véleményed szerint segít abban, hogy jó, minőségi kiadványokat tudj összeszedni. Az alapvető hibákból milliárdnyi van, ezt kár is elkezdeni felsorolni, (kéne indítanom egy online tanfolyamot arról, hogy mit hogyan ne csinálj), de lehet, hogy a fejlődésnek valamennyire a hibák elkövetése is a mozgatója.

Greyloop: Ha Gyuri indít online tanfolyamot a témában és is szívesen beszállok 😊 Aki instant akarja a sikert annak nem a zenekiadás az a tevékenység, amit keres. Ha mégis ez az utad, akkor lenne itt három jó tanács: ne bízd el magad, légy kitartó és nyitott!

Erich Von Kollar: Kiadó alapításánál fontos a céltudatosság, egy összeszedett struktúra meghatározása és egy működőképesnek vélt koncepció kialakítása. A mai világban készüljünk fel a konkurencia sokaságára. Érdemes kitűnni valamivel (ezt határozza el mindenki a saját ízlése szerint), de ugyanakkor érdemes néhány íratlan szabályt is követni (pl. a hét melyik napjaira érdemes megjelenő kiadványt ütemezni, hány verziót bír el egy EP az adott dalból, fektessünk hangsúlyt a dalok megfelelő masterelésére, a borítók egységes megmunkálására, megfelelő promo pool csatorna működtetésére, már ha szeretnénk a DJ-k között terjeszteni a zenéket stb.) Másrészről a növekedés, fejlődés érdekében a bevételek visszaforgatása mellett, ajánlott időnként saját vagyonból is befektetni a kiadóba.

DZ blog: Milyen kiadványokra lehet a kiadótól számítani a közeljövőben?
MiraculuM: Lágy, szellős, dallamos, lassú, ugyanakkor még táncolható, mozogható kiadványokra. Nem vagyok már fiatal, olyan zenéket szeretek, amik kis helyeken is működnek, napközben is, távolodunk a mainroom-tól.

Erich Von Kollar: A Stellar Fountain kiadványok terén, organikus elemekkel tűzdelt, melódikus, kellemes house stílusjegyű tánczenékre számíthat a hallgatóság. A Stellar Black-en jönnek a klasszikusabb értelemben vett progressive -és melodic house kiadványok. A Stellar Limited-en a kísérletezős elektronika kap színteret, itt ritkábban jelentkezünk majd, a szokványostól eltérőbb dolgokkal.

DZ blog: Végül a közel 1000 kiadványból melyik 10 zene / remix volt a személyes kedvencetek és miért?
MiraculuM: A kedvencem egyértelműen Gians ’Love Letters Suspended In The Void(Original Mix)’. Szerintem ez egy érzékeny, finoman kidolgozott, ugyanakkor szépen ívelt darab, ami zeneileg is abszolút megállja a helyét, nálam ez minden idők egyik legjobb elektronikus zenéjeként szerepel, a mai napig is elég sokat hallgatom. Igazából ilyenkor azt sajnálom, hogy az ilyen világszintű produkciókat nem tudjuk kellően megnyomni, sajnos megvannak a magunk korlátai is.

A többi kilenc:
I Am Wolter - Merciful Lord
Underground Ticket - Into The Blue (sYnus Remix)
Andrew Case - Singularity
Oliver Lieb - Wasp17b (Espen Remix)
Meller - Tiefseetauchen (Minoru Remix)
Ri9or - Come Inside (az egész dupla album)
Gabriel Carminatti - Urban Legion
CJ Peeton - Walking On Velvet
John Drummer - Pause (Deepfunk Remix)

Greyloop: Gians egy meg nem értett zenei zseni, hihetetlenül érett és megindító textúrákkal operál minden egyes zenéje, legyen szó klasszikus 4/4-es pumpáról, vagy ambient szőnyegen tovasuhanó kreációkról. Számomra utóbbi műfajban teljesedik ki igazán a hangzása, elég csak a ’Colors of Francy Fly’-t meghallgatni Textures Version-ben és máris beszippant a megannyi dallamfoszlány. Ez számomra az ultimate kedvenc a teljes katalógusunkból.

A többi kilenc:
GAEO – Grip (Original Mix)
Minoru – Tauon (Original Mix)
Tuxedo – Medina (Original Mix)
CJ Peeton – Levitation (Van Bellen Remix)
Jacob Singer – Epic Sunday (Hoopski Remix)
Greenage – Zenith (Original Mix)
Karoza – Nothing And Everything
SMIRRE – 100 Strokes of Butterfly
Smart Wave – Soulmates (Nomean Remix)

Erich Von Kollar: A legfőbb kedvencemet nem egyszerű kiválasztani, az alábbi tízes listámból mindegyik zenéhez egyenként egy külön erős érzés köt, kellemes, nosztalgikus hatást előidézve. Az ’Ezequiel Anile -The Form Of Your Words’ című dalt amiatt emelném ki, mert ez mindig nagyon jól betalált a bulik alkalmával játszva, és egy emelkedett hangulatot, energikus atmoszférát varázsolt a tánctérre.

A többi kilenc:
Ri9or - When Frida Sings (Cid Inc Remix)
CJ Peeton - Mesmerized P2 (East Cafe's Enchanted Mix)
Progreg - Never Look Back (Matias Chilano Remix)
Alfonso Muchacho - Heartless (Cosmonaut Remix)
Dmitry Molosh – Kara
Jose Tabarez – Mindset
Silinder - A Doomed Endeavour (LoQuai Remix)
Alex Vidal - Stellarium (Federico Monachesi Remix)
LoQuai - Beast (Steve McGrath Remix)

A Stellar Fountain Records tevékenysége számokban:

Kiadványok:
Stellar Fountain Records / Progressive House - 420 db
Stellar Fountain Records / Organic  - 25 db
Stellar Fountain Deep - 103 db
Astrowave - 181 db
Stellar Black - 24 db
Stellar Limited - 4 db
Sampler, válogatás, DJ mix - 69 db 

Kiadványok - összesen 826 db

További érdekességek:
- 49 darab top 100-ba bejutó track
- Az elmúlt 1 év adatai alapján a 130-ik legsikeresebb organic kiadó
- 2.3 millió stream Spotify-on
- Közel 500 ezer lejátszás a Youtube csatornájukon
- Az elmúlt 3 évben 614 szettben játszották a zenéiket
- Soundcloud-on 1,3 millió meghallgatást produkáltak a feltöltéseik

Stellar Fountain socials
BEATPORT
SOUNDCLOUD
FACEBOOK 

 

 

Erich Von Kollar: A Proton-nál már komolyan számolnak vele

Kollár Eriket aka Erich Von Kollar-t MiraculuM barátomon keresztül ismertem meg. Már első beszélgetéseink során is kiderült mennyire egy húron "pendülünk" zeneileg. Ennek tudatában s részben ismerve lemezlovasi munkásságát kértem tőle egy guest mixet a Float Away 45-ik részéhez, ami rövid idő alatt a podcast legtöbbet letöltött vendég produkciója lett. Neve magas körökben forog, hamarosan produceri vonalon is elkezdi meghódítani a világot, hiszen készül első hivatalos kislemeze. Erikkel a minap diskuráltunk szakmai előmeneteléről, hogy miként látja a progressive house magyarországi helyzetét, illetve beszámolt legutóbbi belgiumi villámlátogatásáról is.

DZ: Pimaszul fiatalon már nyitott kapukat döngettél rádiós mixeiddel ismert külföldi csatornákon. A Protonon többször szerepelt a 'Relations' a top 10 leghallgatottabb műsor között. Mikor kerültél kapcsolatba a zene ezen válfajával, s mitől lesz a szetted Erich Von Kollar-os?
EVK: A progressive műfaj, illetve maga az igényes house zene megismerése olyan 5-6 éve kezdődhetett nálam. Azelőtt még főleg csak az olyan muzsikák jutottak le hozzám, amit a környezetemben élő srácok is hallgattak, ami kelet-magyarországi létemre a kommerszt és a mainstream-et jelenti. Viszont már akkor is szerettem a különlegességeket, a nem mindennapi hangzást és ha sikerült rábukkannom egy-egy gyöngyszemre, akkor azt meg is becsültem. Erre jó példa az, amikor még annak idején mindig feltöltöttem a media player playlist-jét az akkori „slágerzenékkel”, hogy este legyen mit hallgatni, de mindig be-beszúrtam Paul Van Dyk-nak a For An Angel-jét, mert ez valahogy feltűnően erősebb érzelmeket váltott ki belőlem a többihez képest. Ezek után elkezdtem kutakodni, hátha rábukkanok még egy pár kiemelkedő darabra és meglephetem magamat valami újabb különlegességgel. A keresgélés során egyre több fajta hangzást, stílust, előadót majd kiadót ismertem meg, innestől kezdve ismét csak egyre színesedett a paletta. A For An Angel-t hallva ugye először a műfajon belül maradva (trance) hallgatóztam, de emellett hallgattam hardstyle-t is, techno-t, minimal-t és house zenéket is. Első DJ próbálkozásaim a hard techno műfaján belül voltak, majd belekóstoltam az electro-ba is, ezután jött a trance és a house. Egyes mixeim a baráti körömnek köszönhetően elkezdtek terjedni, minek eredményeképpen pozitív visszajelzéseket kaptam. Ezáltal önbizalmat nyerve bepróbálkoztam különböző rádiós csatornáknál, ilyen volt az amerikai javaBeats FM, ahol a trance szettjeimet adták le. Érdekességképpen, itt Tiesto, Ferry Corsten és a többi nagyágyú műsorai voltak hallhatóak, így megtiszteltetésnek vettem a tagságot. Ezután következett a német GlobalBeats FM, ahol a house és minimal arcomat mutattam, itt is rezidens lettem. Miután egyre inkább belejöttem a dologba, gondoltam, miért ne sikerülhetne kicsikarni egy vendégmixet egy igazán nagy nevű rádiónál. Írtam is a Protonnak, ahol, ha megtetszik az ifjú DJ által beküldött mix, az a Bedroom Bedlam című műsorban kerül sugárzásra. Igen ám, de az én esetemben -hatalmas örömömre - annyira megtetszett nekik a szett, hogy a főnök, Jason Wohlstadter maga írt vissza, hogy nagyon tetszik neki, amit hall és a Particles című műsorában adná le, ahol nem kis nevek kapnak a mai napig helyet. Ha jól emlékszek, már ez a bizonyos első szett a rádiónál, egyből be is került a top 10-be, a példaképeim közé. (A Protonnál egyébként havi 100-as toplistát vezetnek, ahonnan a több száz DJ közül a 100 leghallgatottabb kerül rangsorolásra az adott hónapban.) A jó kezdés után volt még egynéhány felkérésem a rádiónál más műsorok keretein belül is, majd a főnökkel olyan dologról kezdtünk el diskurálni, ami a Proton történetében még nem volt. Tetszett neki, ahogyan felépítek és keverek egy szettet és bizalmat szavazott nekem egy mixalbum elkészítésében, mellyel párhuzamosan egy új kiadó is alakult a cégen belül, Proton Mixed néven. Itt ő maga is jelentetett már meg albumot, Exoplanet és Royal Sapien mellett. Szintén hatalmas dolog, hogy én lehettem az első, akinek itt jelent meg kompilációja. Relations néven jött ki, majd ugyanezen a néven saját műsort is ajánlottak nekem a csatornánál. Az album keretében pedig 5 éves szerződést írtam alá náluk. Később a Digitally Imported (DI FM), Ensonic Radio és Wheee FM rezidensévé is váltam, így 4 rádiónál van most állandó show-m, emellett időnként egyéb csatornákon is hallatok magamról (Frisky Radio, Pure FM, stb.). Az, hogy mi is jellemző általában a szettjeimre: szeretem, ha egy mixnek íve van. Az intro-s kezdést preferálom, majd innen építkezek fokozatosan és érem el a fő részt, a tetőpontot egy aktuális „bombával”. Általában a katarzist próbálom megtartani teljesen a lezárásig, vagy éppen az outro-ig. Az általam felhasznált anyag mindig az aktuális kedvencekből tevődik össze (ami jelenthet régebbi, vagy friss zenéket is, vagy éppen még unreleased darabokat is), azok közül is a szett jellegétől függően kerülnek be az egyes trekkek.

DZ: Aki figyelmesen követi a munkáidat már kiszúrhatta a soundcloud oldaladon, hogy a producerkedésbe is egyre jobban belejössz. Hive című zenédet például East Cafe is pörgette. Milyen terveid vannak e téren?
EVK: A producerkedéssel 2010 májusában kezdtem el barátkozni. Beszereztem az FL Studio 9-et és autodidakta módon próbálkoztam a stúdiószoftver megismerésével, igaz, volt egy-két barátom, aki felvázolta előttem az alapokat és segített elindulni. Eszközeim egy Behringer BCD 3000-e midikontroller, egy M-Audio Key Rig 49-es billentyűzet és jelenleg Sylenth és Nexus VSTi-k. Nagyon elszántan, amikor csak tehettem, napi 10-12 órát is rászántam a gyakorlásra, de érdemesnek találtam belefektetni ennyi időt és energiát, amit az első (közeljövőben történő) megjelenéseim sem hazudtolnak meg. A legelső release-t érdemlő zeném a Pink Flower egy saját Proton Mixed-es válogatáson jelenik mag hamarosan és egy Proton-os sublabel is publikálja majd, nevezetesen a Stellar Fountain. Ezt a labelt részben magaménak tudhatom, két barátommal menedzseljük a kiadót (MiraculuM és Greyloop). Ezt a lehetőséget szintén a főnök, Jason ajánlotta fel, miután a produceri munkámmal is kezdett egyre jobban megelégedni. A Hive című zenémet hallva megadta egy-két nagyobb nevű label managerjének kontaktját, hogy próbálkozzak meg náluk a zenémmel, vagy fenntartotta annak a lehetőségét is, hogy a kiadással mi magunk próbálkozzunk meg a Stellar Fountain-nél. El is kezdtük tervezgetni a release-t egy EP formájában, mely a Pink Flower-t és a Hive-ot tartalmazta volna. Utóbbira egy argentín remix is készülőben van, Martin Etchegaray személyében. Igen ám, de közben a Hive-ra lecsapott egy igen-igen erős kiadó, a Balkan Connection South America. Mivel Argentínában van a székhelyük, így örömmel konstatálták a készülőben lévő Martin remix-et. Ez nekem egy hatalmas lehetőség, így természetesen nem mondhattam nemet. Valószínűleg még készül majd rá egy másik átdolgozás is, amit a kiadó határoz majd meg, hogy ki is legyen a bizonyos remixer. Még most, így unreleased állapotában is elég jól „szerepelt” már a trekk, East Cafe valóban játszotta az augusztusi promo mixében és külföldről is kellemes supportokat kapott: Tvardovsky: ’Very nice sound.’ Tom Glass: ’I like the original, not quite my style but I like it.’ Martin Etchegaray: ’I have listened to it and I liked it.’ Pablo Acenso: ’It's a good track, really like it.’ Közben érkezett egy remixfelkérés a Spherax-tól és nagy valószínűséggel egy nálunk megjelenő számra is készítek egy átdolgozást hamarosan. E téren tehát ez a két megjelenés, plusz a két remix várható tőlem ebben az évben előreláthatólag. Amint ismét újabb benyomások, inspirációk érnek, ismét próbálkozok majd valami újdonsággal. Elkapkodni nem fogom a dolgokat, nem az a célom, hogy hetente jöjjenek ki zenéim, próbálom kihozni magamból a legtöbbet, amihez nekem idő kell.

DZ: Egy dj/producer új inspirációkat úgy szerezhet, ha elmegy egy-egy buliba valamelyik kollégáját meghallgatni munka közben. A múltkorában Belgiumban jártál egy gigapartin. Milyen élményeket sikerült szerezned?
EVK: Egy kedves ismerősömnek köszönhetően, - aki egyben úgymond menedzserem is - részt vehettem a 2011-es belgiumi Extrema Outdoor fesztiválon, ahol példaképekkel és egyéb más világsztárokkal találkozhattam és hallgathattam meg őket élőben. Ő már a hollandiai Extrema-ra is ellátogatott korábban, ahol személyesen is beszélt Pole Folder-rel, elég jól összehaverkodtak és már akkor mondta neki, hogy szívesen lát minket majd a belgiumi eseményen, azon belül is a backgstage-n, ha van hozzá kedvünk. Naná!
Így is történt, kihasználtuk bérelt helyünket a színpad körül,(ahová egyébként a szervezőkön és a fellépőkön kívül nem igazán jöhetett senki) így betekinthettünk a kulisszák mögé, láthattuk, ki milyen módszerrel dolgozik és a közös fotók sem maradhattak el. Ez a La Rocca nevezetű színpad volt, ez mozgatta meg igazán a fantáziánkat, itt két fiatal tehetség warm-up-ja után a következő sorrendben alakult a line-up: Henry Saiz, Pole Folder, Marco Bailey, Guy J, Guy Gerber és Hernan Cattaneo. Összesen 5 színpad volt kialakítva egy tó partján, néha el-elkalandoztunk, eltöltöttünk egy jó órahosszát a Cadenza stage-n is, ahol éppen egy Hermanez –Massimo B2B eseményei zajlottak. Ők is becsületesen adagolták a talpalávalót. Ami viszont ezután történt a La Rocca-n, az örök élmény marad. Guy J olyan iszonyatosan hátborzongató 2 órás szettet húzott, hogy azt szavakkal leírni nem lehet.
A fellépőkön és a zenén kívül a hangulat és az emberek hozzáállása az, ami engem nagyon megfogott, szinte össze sem hasonlítható az itthoni kondíciókkal. Az alap dolognak mondható, hogy balhénak nyoma sem volt. Épp ellenkezőleg, ott barátkozott boldog boldogtalannal (bár utóbbi nem igazán létezett ott, azon a napon). Fél órán belül egyik haverom már az ibizai Space Club-nak a tulajával bandázott és az afféle kedves gesztusokból sem volt hiány, amikor megérkeztem az esőtől kissé szétcsapott frizurával és a színpad előtt már elkezdték „belőni” újra a sérómat, egyből lett egy új haverom, közben kiderült, hogy ő is szakmabeli.
Összességében tehát minden passzolt, – azt leszámítva, hogy amíg lesétáltunk a parkolókból a helyszínre, volt egy jó kis zuháré, de szerencsére ez sem tartott sokáig – így egy hatalmas élményben lehetett részem, ami nagyon inspiráló a számomra.

DZ: Egyik kedvenc kérdésem, ezért neked is felteszem, te hogyan látod itthon a house zene progressive válfajának helyzetét? Kik tehetnek azért, hogy ez a dolog megkapja a kellő figyelmet?
EVK: Ez köztudott, hogy itthon nagyon rosszul állunk e téren. Igazából szerintem ez az életszínvonalon is nagyban múlik, hogy az egyes országokban, régiókban milyen módon buliznak az emberek. Itthon sokan nem vevőek az újdonságokra, nem túlzottan nyitottak (tisztelet a kivételnek). Megy a megszokott kommersz, mainstream, arra ellötyögnek az emberkék. Egy nyugatabbra élő ember erre a jellegtelen „hangzásvilágra” nem tud lazítani, neki már szinte igénye az, hogy valami érdekeset is halljon, valami egyedit, nem mindennapi dolgot, hogy abban a muzsikában ott legyen a zenei élmény és igényesen legyen kidolgozva.
Mi, magyar progressive producerek és dj-k igyekszünk egy kis életjelet mutatni, hogy innen is kerülhet ki egynéhány gyöngyszem, vagy itt is meg lehet rendezni úgy egy party-t a stíluson belül maradva, hogy az a bizonyos réteg számára kielégítő legyen. Nincs hiány a hazai tehetségekből, de ők is inkább külföldön tudnak érvényesülni. Vannak próbálkozások kis hazánkban is, ezeket kellene talán szorgalmazni, hogy az adott réteg hiányérzetét némileg csökkentsük, mert a nagyobb fesztiválokat leszámítva tényleg eléggé kihalt az élet. Legalábbis én ezt tapasztalom kelet-magyarországi létemre. Az utóbbi időben szerencsére egyre több kísérletezést vélek felfedezni, reméljük, ez csak folytatódni fog.

DZ: Ha jól tudom egy nagy dobásra is készülsz a közeljövőben. Mesélj erről!
EVK: Ez a már említett Relations sorozatomnak lesz a második epizódja a Proton Mixed-nél. Olyan szempontból is előnyös számomra e kompiláció elkészítése, hogy az egyes producerekkel és label menedzserekkel még jobban összehoz és így mindkét fél számára előnyös kapcsolatok alakulhatnak ki, így a későbbi együttműködés előtt is zöld út nyílik, arról nem is beszélve, hogy így nagyobb tömeghez juthat el a zeném. A 2010-ben megjelenő első részt, kiadás előtt leadták a Proton Radio-n, amikor is egyből a toplista élére ugrott. Ez is nagy fegyvertény volt. Closer Relations néven jelenik meg hamarosan – valószínűleg szeptember folyamán – az új album, amely ugye tartalmaz egy saját művet is, a Pink Flower-t. A teljes trekklista így néz ki:

01. Igor Cold - You Will Bloom And I Will Live (Ilya Malyuev's Forest Reshape) [Somebody's Story]
02. Ormatie - Mon Etoile (Original Mix) [Proton Music]
03. Scotty.A - Aeroplane Tails & Vapour Trails (Original Mix) [Somebody's Story]
04. Espen & Elusive - Albatross Confessions (Arthur Deep Rework) [Mango Alley]
05. Erich von Kollar - Pink Flower (Original Mix) [Stellar Fountain]
06. Bodytemp - Kalm (Eelke Kleijn Remix) [Silk Textures]
07. Kosmas Epsilon & Shocker - Punctured Hope (Weepee Remix) [Particles]
08. Ciur - Glasscage (Original Mix) [A Must Have]
09. MiraculuM - The Forsaken Astronaut (StimPack Remix) [Spherax]
10. Rich Curtis - The Lost Quarter (Cid Inc. Remix) [Replug]
11. Juan Deminicis - Eternal Journey (Martin Etchegaray Remix) [Per-vurt Records]
12. Bastards Of Funk, Sonic Union & Anthony Yarranton - Underwater (Original Mix) [Proton Music]
13. Alexey Sonar - Seabiscuit (Spieltape Remix) [Particles]
14. Pablo Acenso - In Bold Letters (Original Mix) [Per-vurt Records]

Hamarosan beszerezhető Beatport-ról, Juno-ról és iTunes-ról is a közel 80 perces mixalbum.

SOUNDCLOUD PROFILE