Mivel erdélyi utazásom miatt ismét lemaradásban vagyok a heti öt kedvencemmel kapcsolatban, így most is duplapakként érkeznek a szívem aktuális csücskei. Ezúttal inkább trance-esebb darabok tetszettek, ez alól talán kivétel Ozgur Can-ék borongós elektrója, ami felér egy újjászületéssel. Van itt még kiadatlan cumó (WOW), valamint régi nagy visszatérő is. Remélem tetszeni fog. Már látatlanban is megszavazom a legsikeresebb dalnak a duplapakkból a Faces-t, amit már számtalan helyről hallhattatok, de csak most vált hozzáférhetővé az original mix teljes terjedelmében...Top 5 - június 7
Ad Brown - Hope (Soliquid remix) (8:20)
Soliquid-et miniszternek. Ő tudja mit hová kell pakolni, hogy minden jól működjön. Azt nem tudom Dávid mennyire tör politikusi babérokra, de ez a remix jobbról és balról nézve is egyaránt überbrutálra sikeredett. Prog house rulz.
Dash Berlin with Cerf and Mitiska & Jaren - Man on the run (Nic Chagall remix) (9:38)
Végre máre a Man on the run remixei is beszerezhetőek a neten. A legjobban hájpolt remake-t a CG-s Nic Chagall jegyzi. Az eredeti zongorafutam megmaradt a kiállásban, amúgy hozza a rá jellemző hangzásvilágot, torzított gitárral és elektrós, pluttyogós baseline-nal.
Ozgur Can & AGS - Float off (6:59)
Ez az a track, ami tuti elusztat mindenkit. Ozgur Can mostanában elég érdekes dolgokat produkál (kicsit mintha ő is James Holden nyomdokain a szanaszéjjel csavart elektronikus zajkollázs felé ment volna el). Az AGS-sel közös Float off viszont villant valamit Ozgur korábbi dicsőségéből. Jófajta.
Union Jack - Papillon (8:11)
Az 1993 óta ténykedő Union Jack duó (nemrég óta POB-val kiegészülve trió) a 21. században is folytatja áldásos tevékenységét. Ennek ékes bizonyítéka a Papillon, ami egy igazi szörnyeteg. Vad acid szólóval és földöntúli arpeggióval, valamint templomi kórusrészlettel.
Way Out West - Future perfect (6:54)
Egy kiadatlan gyöngyszem, amit az egyik szemfüles arc csórt el maga Nick Warren lemezestáskájából a WMC-n. Aztán közzétette a neten, de milyen jól tette. Igazi epikus WOW hangzás.
Top 5 - június 13
Andy Moor & Ashley Wallbridge feat Meighan Nealon - Faces (8:36)
Ha egy projektbe andy Moor beszáll, az sikerre van ítélve. Ez a helyzet most is. Földijének, a szintén angol Ashley Wallbridge-nek az I believe óta elkövetett legjobb darabja a Faces. A dallam és baseline tipikus Andy és emiatt olyan jó, amilyen.
Danny Howells - On the moon (9:30)
Ez a Danny gyerek jófajta serkentőt szedhet. Már a közelmúltban is belőtte magát az egyik nótájával a heti kedvenceim közé, de ez a mostani On the moon se semmi. Modernkori proghouse téma, deep gyökerekkel.
Joost Glazenburg & Sonatech - Arion (Andy Tau remix) (7:45)
Andy Tau megint barkácsolt. Az Arion-t vette kezelésbe, de még hogy. Egyik pillanatról a másikra elszabadulnak a dallamok(az indulatok nem). Kicsit Benyás, node manapság már mit nem tudunk egy másik témához hasonlítani?
Mark Norman - Coffee break (8:11)
Mark Normanék nagyot durrantottak a Hole in One-os Life is to short bootleggel. Most az alapokat meghagyva egy jókora sztring szőnyeggel és némi Marcel Woods-os mormogással egy igazi kávészünet-gyilkos nótát faragtak.
Niklas Harding - The soul (Audible remix) (6:50)
Keményinges Niklasról alig lehetett hallani valamit. Valszeg Stalker komája el volt foglalva, így nem tudod barkácsolgatni a studióban. Na de valahogy elkészült a Black Hole gondozásában kiadott The soul, aminek az eredetije egy kicsit kocka, viszont az Audible mix nevéhez hűen igencsak hallgatható lett.
