Mara-ként (feleségével kiegészülve) több nagy dobásuk volt, így a 'One', a 'Latheral horizon' és a 'Fall from grace' és első és eddig egyetlen LP-jük a 'If you only knew' is a felejthetetlen kategóriába sorolható. Még jómagam is azt hittem, hogy ő is az ezredforduló fityfenéjében szendved, azaz egy igencsak sikeres időszak után a zenei trendek változásával felhagyott a producerkedéssel, dj-zéssel (csak pár név, aki így tett: John Johnson, Van Bellen, Ian Ossia - utóbbi ismét visszatért), pedig nem. Egy hosszabb stop után tavaly ősszel ismét beindultak, D Ramirez-zel és Steve Edwards-szal közösen hozták össze a 'Keep us together'-t, amit a Toolroom-nál állítottak hadrendbe. Emellett official website-jükon rendszeresen megtalálhatjuk aktuális podcast-jukat, szóval az élet nem állt meg Mara-éknál.
A másik fontos kollaborálás, amit meg kell említenünk, amikor Gilbey és az ausztrál származású Anthony Pappa egyesítették erőiket. Két party hymn fűződik a nevükhöz: a 'Skindeep' 2000-ből és az 'Ortygia' 2004-ből (utóbbiból főleg a Wrecked Angel féle break verzió adta az érzést, de azt nagyon). Persze semmi sem tart örökké 2004-ben a két fenegyerek útjai elváltak egymástól (gyanítom Pappa egyre bokrosabb teendői miatt). Barry-nek még két további emlékezetes megmozdulása volt: Dean Mariott oldalán Fingerfest INC néven az 'Autoporno' 2002-ből, és Hyperion-ként szintén ugyanebből az esztendőből a 'Heavens calling'.
Ezeket a zenéket hallgatva egy jóízű időutazásban lehet részünk, másrészt konstatálhatjuk, hogy Gilbey bácsi tényleg megkerülhetetlen része a progressive house történetének.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése