From the background 10: Masterson Brothers

Ezúttal nem is egy, hanem egyből két studiómágust mutatunk be nektek, akik munkáikkal jól körülhatárolható nyomot hagytak a elektronikus zenék világában: ők a Masterson tesók. Ian Kenneth és Paul Kevin Masterson vitathatatlanul maradandót alkottak (főleg az overground körökben), a rengeteg projekt ellenére mégsem kaptak akkora dózist a reflektor fényből, mint amennyit megérdemeltek volna.
Kezdjük a bátyóval Paul-lal, akit leginkább Judge Jules-szel közös munkái révén ismerhetünk! Egyik fő act-jeként Yomanda álnéven a groovy hard house vonalra állt rá Paul, első munkáját 'Synth & Strings' néven prezentálta 1999-ben a Manifesto égisze alatt. A zene egyébként kisértetiesen hasonlít dallamában Storm 'Storm'-jához', ám a techno hatást vidám funky-val pótolta, ezért megbocsátható a nyílvánvaló átemelés. A folytatásban sem fukarkodott a tánctérre szánt bombákkal: jött az 'On The Level' (2000 - Manifesto), a 'Sunshine' (2000 - Manifesto), illetve kis kihagyással az Ultra Nate 'Free' vokálját újrahasznosító 'You're Free' (2003 - Incentive). Jules rommá játszotta ezeket a korongokat, hiszen tökéletesen passzoltak dj-szettjeinek vidám, de kemény hangzásvilágába. Persze Paul se volt kutyaütő a lemezjátszók mögött, igaz egy viszonylag felejthető dupla mix cd-t jegyeztek Fergie-vel a Ministry Of Sound égisze alatt 2001-ben 'Hard Energy' címen.
Sokat nem ült a babérjain a nagyobbik Masterson, hiszen Jules-szel közösen állították pályára - a szintén a keményebb house farvizén evezve - a Hi-Gate nevű formációt, mely a nevét egy észak londoni városrészről Highgate-ről kapta, ahol Jules lakott. Szóval a Hi-Gate történet a 2000-es 'Pitchin'-nel (Incentive) vett repülőrajtot, noha itt sem volt túl eredeti a koncepció, hiszen Da Hool '97-es 'Meet Her At The Loveparade'-jének dallamát sikerül némi variálással megidézni. Persze ez tény a music junkie-kon kívül senkit sem hatott meg, a track számtalan válogatáson és dj-mixben landolt. Szintén remek fogadtatásra talált a duó második EP-je az 'I Can Hear Voices/Caned and Unable', melyről mindkét muzsikát rongyosra játszották. A kislemez-sikersztori további lépcsőfokai a 'Gonna Work It Out' (2001 - Incentive), a 'Saxuality' (2002 - Incentive) és a 'Hurricane' (2003 - Incentive) voltak. Ezek a darabok ott figyeltek a srácok debütáló albumán a 2003-as Day & night koncepciójú dupla 'Split Personality'-n. Érdekesség, hogy ugyanebben az évben a japán piacon megjelent egy dupla formátumú lemez 'Saxuality' címmel. Az első diszk a Hi-Gate slágereket gyűjtötte egy csokorba, míg a második lemez egy dj mix 'Cyber Trance In Ibiza' néven.
Ian inkább a trance-sebb hangzásban találta meg önmagát. Fő projektje a Trouser Enthusiasts volt, melyre leginkább az 1999-es 'Sweet Release' kapcsán emlékezhetünk (ezen kívül egy EP-je volt még, a Jox-szal közös 'Killing Me'), illetve remix munkássága volt figyelemre méltó. Olyan ikonoknak készített átiratot, s tette őket a klubok világa számára is vonzóvá, mint a Pet Shop Boys, Ofra Haza, Kylie Minogue, és Anggun. A kihívás abban rejlett számára, hogy miként tudja egy teljesen más miliőben prezentálni ezeket a darabokat (nem mellesleg a kihívás mellett a major kiadók nem fizettek rosszul a remixekért).
Ian Monoboy-ként a Perfecto égisze alatt is feltünt 2001-ben a 'The Music In You'-val, illetve három, combos remixet is vállalt, így átgyúrta Riva 'Who Do You Love'-ját, Jan Johnston 'Silent Words'-szét, Aurora 'The Day It Rained Forever'-jét.
A Perfecto-s kötődés nem véletlen, hiszen Paul Oakenfold és Jake Williams oldalán ő volt a Planet Perfecto nevű producer formáció harmadik tagja, mely a régi klasszikus új köntösben való megjelenítését tűzte a zászlójára. Legemlékezetesebb munkáik a Grace féle 'Not Over Yet', a 'Bullet In The Gun' és érdekesség képpen a Queen 'Bites Da Dust'-jának ráncfelvarrott megközelítése.

From the background 9: Nosie Katzmann

Ronda és finom. Eme két jelző jut eszembe - a Chocito reklám után szabadon - Jürgen "Nosie" Katzmann-ról. Előbbi a fizimiskáját, utóbbi a hangját hivatott méltatni, s akkor még meg sem említettük zene- és szövegírói tálentumát. Szinte hihetetlen, de Nosie a '90-es évek derekán hídként emelkedett a német eurodance kultúrában, hiszen nem egy ismert projektben vállalt oroszlánrészt.
De ne szaladjunk ennyire előre, lapozzuk vissza a történelemkönyvet a '80-as évek fordulójára.
Emberünk a tánczene palettájára 1988-ben lőtte fel magát Torsten Fenslau, Peter Zweier és Jens Zimmerman oldalán Culture Beat-ként. A később legendássá váló formáció első single-je a vicces című (és akusztikus hangzásban bővelkedő, s Klaus Kinski vokálját hasznosító) 'Der Erdbeermund' lett. Egy esztendővel később a Fenslau-Katzmann-Zimmermann hármasfogat Abfahrt néven elkövette a new beat éra egyik alapkövét 'Alone (It's me)' címmel, amit anno Talla 2XLC rongyosra pörgetett friss hangzása miatt. 1990-ben újabb megahit köthető a trióhoz, ezúttal Tyrell Corp. néven ügyeskedtek, a 'Running' pedig a mai napig az elektronikus tánczene előfutárainak egyik mintapéldánya. Ugyanebben az esztendőben nekilendültek Culture Beat-ként, előbb kihozták az 'I like you'-t, ami már közelített az euro dance hangzáshoz, férfi rappel, női vokállal és zongorabetéttel megfűszerezve. A folytatásban sorra jöttek a slágergyanús szerzemények: 'Tell me that you wait', 'No Deeper Meaning', ami 1991-ben az első Culture Beat LP-ben, a 'Horizon'-ban csúcsosodott ki.
A siker nem ringatta álomvilágba Katzmann-t, további projektek tető alá hozásával ütötte el az idejét. 1992-ben ilyen volt például Captain Hollywood Project (aka Tony Dawson-Harrison) 'More and more'-ja, ami napjainkig számtalan feldolgozást ért meg.

1993-ban sikerült még egy lapáttal rátennie eddigi teljesítményre: a boltok polcára került Culture Beat 'Mr Vain'-je, amit szinte nincsen olyan ember ezen a planétán, aki ne ismerne. Ez az év a formáció életében radikális változást hozott, ugyanis Fenslau hirtelen halálával Zweier is kiszállt, Torsten öccse Frank és Peter Graber vitte tovább a stafétát helyettük. Az élet, ahogy mondják nem állt meg egy jó barát elvesztése ellenére sem. Még ezen évben jött Loft 'Hold on'-ja, az első Hollywood kapitány album a 'Love is not sex', a Culture Beat-től a 'Got to get it", Intermission 'Piece of my heart'-ja, Jam & Spoon-ék zseniális 'Right in the night'-ja. Katzmann főleg szövegíróként jutott szóhoz, illetve képzett zenészként az alapok tökéletesítésében segédkezett. Marc Spoon és Jam El Mar oldalán többször is szóhoz jutott, így a '94-es 'Find me'-ben is. Ezt leszámítva Morrison Long álnéven 'B.G The Prince Of Rap'-et ('Colour of my dreams') és a svájci Dj Bobo munkásságát támogatta ('What about my broken heart', 'Love is all around', Too many nights'). A '95-ös második Captain Hollywood albumon ('Animals or human') két zenénél, a 'The way love is'-nél és az 'I need a lover'-nél is ott serénykedett. Ezévi említésre méltó termése Jam & Spoon 'Angel'-je, Culture Beat 'Inside Out'-ja volt. 1996-ot egy új barátság és együttműködés fémjelezte, Nosie ugyanis a Scooter-nek is firkantott két dalszövegete, mégpedig egy balladát ('Break it up') és egy tempósabb techno-t ('Don't let it be me'). 1997 az albumok esztendeje volt. Spoon és Jam El Mar Plavka-val kiegészülve összehozták a 'Kaledioscope'-ot, míg Scooter az 'Age of love'-val aprított, mindkettőn Katzmann-t is foglalkoztaták rendesen. Emellett apróbb-cseprőbb felkérések mindig beestek (Le Click, Samantha Fox, Nina, Sarah Connor, Infernal), de az eurodance láz lanyhulásával kevesebbet bukkant fel a booklet-ekben a neve.

Nosie idő közben - a több lábon állás, amúgy is jól ment neki - szólókarrierbe is belekezdett, 'Songbook' albumai zeneileg széles spektrumot ölelnek fel (pop, country), s egy kicsit bemutatják őt, mint zenészt. Több 'Greatest Hits' válogatása is megjelent legsikeresebb produkcióiból (csak slágerlistás megjelenése volt, több mint negyven!). Azt hiszem nem balgaság azt állítani, hogy korának egyik meghatározó figurája Nosie Katzmann, akit méltatlanul kevesen ismernek és kezelnek a helyén!
További emlékezetes darabok, amihez Nosie Katzmann-ak is köze van: Krystal - Burning Flame (GU007 mixed by Paul Oakenfold), Madelyne - Beautiful child, Kim Sanders - Food for thought (Oliver Moldan remix).

From the background 8: Ian Wilkie

Az a faramuci helyzet állt elő a sorozat nyolcadik részében bemutatásra kerülő Ian Graeme Mandell Wilkie-vel kapcsolatban, hogy semmilyen releváns információval sem rendelkezem. A google is csak a zenéit dobja ki oldalszám bármiféle körítőszöveg nélkül, a discogs-ról is csak egy tömör infórmációval lehetünk gazdagabbak: már nem producerkedik. Ennek ellenére vettem a bátorságot, hogy eme rovatunkban előrángassam a sutból és írjak róla pár keresetlen szót. Ian a saját neve mellett két álnéven (Area 7, Deep Cover) tevékenykedett. Aktív időszaka 1999-től 2003-ig tehető. Deep Cover-ként a legendás Starecase duóból Alex Watson-nal fogott össze és a Hope Recordings égisze alatt három EP-vel ('Breakthrough', 'Beatstalker', 'Deeper Inside') is megjelentek 1999 és 2000 között. Úgy néz ki Wilkie papa jó lóra tett a Hope-pal, hiszen a Timo Maas-szal közös 'Twintown' is itt jött ki, s gyakorlatilag tarolt a dj playlkist-eken és számtalan válogatáson és mixlemezen is felbukkant.
Wilkie produceri kvalitásaihoz nem fér kétség. Ha nagyon muszáj lenne besorolnom a munkáit azt a progressive house kategóriába súvasztanám. A biztató start után a folytatás sem volt gyenge, 2000-ben a Polyester gondozásában megjelent a 'Guten Morgen', ami szintén bestseller lett. Két évvel később jött a folytatás, a 'Guten Tag', amit a James Holden-t is soraiban tudó, a kiadványain a house és trance-t ügyesen vegyítő Silver Planet Recordings vette szárnyai alá.
A remixeri munkáit se felejtsük el, hiszen húsznál több átirattal gyarapította az EDM-történelemkönyvét. Ezek közül is ki kell emelnem néhányat, ami a mai napig is kellemes emlékeket idéz bennem. Dr Motte és 3 Phase megaklasszikusára a 'Der Klang Der Familie'-re készített verziója újra hype-ot generált a kultikus darab, s egyben Wilkie körül is. Oliver Klein enyhén pszichadelikus hatású 'Rheinkraft'-ján is gyúrt egy jóízűt, zseniális végeredménnyel. Ezeken kívül említésre méltó módon nyúlt Dario G 'Dream To Me'-jéhez, Animated 'Container No. 2'-jához, Mutiny 'Secrets'-éhez, Hush 'Fluctuate'-jéhez, Harry Choo Choo Romero 'I Want You'-jához, Miro 'By Your Side'-jához és Roland Klinkenberg 'Cellophane'-jához is.

From the background 7: Martin Buttrich

Martin Buttrich neve jól cseng a techno szcénán belül. Ez nem is csoda, hiszen Timo Maas oldalán több, mint 100 release-nyi stúdió partnerkedés után ki is jár neki az elismerés. Hogy mégiscsak az utóbbi években találkozni vele face-to-face annak egyszerű oka van: megunta a csendestárs szerepet és a saját lábára akart állni. Jelentem ez sikerült, szólópályafutásának csúcspontját 2010-ben első egész estés LP-jével a Desolat-on megjelent, a kifinomult techno és house hangzásokat mesterien ötvöző Crash test-tel jegyezte. És itt még koránt sincs vége a karrierjének…
Gondoltátok volna róla, hogy pop zenét is írogatott, egészen pontosan a Sugarbabes csajtriónak? Hogy funky és italo house kitérőt is tett a Sounds Of Life tagjaként (Andy Bolleshon, Dirk Ziemens oldalán)? Tudtátok, hogy még Grammy-díjra is jelölték Tori Amos Don’t make me come to Vegas című számához készített átiratáért? Hogy manapság Martin a tech-house guru Loco Dice-nak segít be a studióban? Én mondom csupa profizmus és egyben meglepetés ez az ember. Nézzük milyen fontos mérföldkövek kötődnek a nevéhez.

A kilencvenes évek közepe a keményebb hangzások jegyében telt. Ekkor keltette életre a három jóbarát Andy Bolleshon, Timo Maas és Martin Buttrich a beszédes nevű Kinetic A.T.O.M. formációt. Első single-jük az 1996-os Impossible trigger (Phuture Wax) letarolta a klubokat. Idő közben Timo és Martin úgy döntöttek visszavesznek a BPM-számból, s Timo Maas nevét futtatva energikus techno zenék írásával folytatják az együttműködést. Ez egy nagy húzás volt, hiszen később szinte összenőttek a studióban több, mint 100 produkción dolgoztak közösen. Csak néhányat említenék a teljesség igénye nélkül: Der Schieber, Twin town, Killin me, Riding on a storm, Ubik, Shifter, Help me. A kollab remixek felsorolása is eltartana egy ideig, legyen elég annyi, ahol felbukkant a Timo Mass név ott Martin is ott volt, csak a háttérben.
Mivel azonban nemcsak uniformizált techno témáik voltak, más álneveken és más hangzásokban is kipróbálták magukat. Említést érdemel ezek közül a Mad Dogs (T. Maas, Buttrich, Andy Bolleshon és Leon Alexander), az Orinoko (Timo-Martin-Andy), az [O] (ugyanebben a felállásban) és a Digital City (Martin-Andy).

A Mad Dogs Better make room-jával egy újabb klubklasszikust írtak a fiúk. Ennek főleg a 2001-es Silver Planet-nél kiadott James Holden remixe fogyott jól. Az Orinoko azon ritka fegyverténnyel dicsekedhet, hogy mindegyik EP-jük a slágerlisták magas pozíciót ostromolta, s nem oktalanul. A sort ’97-ben nyitó Mama Konda ügyesen használta fel a tribal és afrikai népzene elemeit. Eme receptet a ’98-as Vila Nova szinte lemásolta. Két évvel később jött egy újabb choon, az Island, ami Nalin & Kane örökérvényű Beachball-jának nyomdokain haladva megteremtették Ibiza új hímnuszát. Addig éltek, amíg meg nem haltak…
No nem ennyire egyszerű a történet, hiszen hősünk kicsit belefásulhatott a status quo-ba, ugyanis a babérokat az egyfolytában a világot dj-ként járó Timo Maas aratta le. 2006-tól aztán egyre több Martin Buttrich nevével ellátott produkció bukkant fel a világhálón, olyan label-ek gondozásában, mint a Four:Twenty, a Poker Flat és a Planet-E. Profin összerakott, finom atmoszférákkal és főtémákkal operáló zenéi szinte mindenkinek tartalmaznak valami szerethetőt. Én mondom nektek: erről az úriemberről még nagyon sokat fogunk hallani a közeljövőben!

From the background 6: Barry Gilbey

A 'From the background' sorozat hatodik epizódjához érkezett, melyben egy szupersztár tálentumú, de szerény EDM-munkást fogunk bemutatni, aki nem más, mint Barry Gilbey Sheffield-ből. Gilbey producerként eléggé ismert név a progressive house szcénában, hiszen olyan projectek fűződnek a nevéhez, mint a Mara, Hyperion, Pappa & Gilbey és a Fingerfest INC, nem mellesleg az 1997-ben gründolt Choo-Choo Records alapítója (feleségével Sarah Whittaker-Gilbey-vel közösen). A label a szcéna zászlóshajója lett, amely rendszeresen delegált release-ket a méltán világhírű Global Underground válogatásokra. Gilbey-t a label és a Mara formáció sikere kapcsán számtalan helyre invitálták fellépni a világban, pörgetett már Miami-tól kezdve Moszkván át Budapestig és Hong Kong-ig szinte mindenhol. Hogy miért nem lett belőle egy Sasha-Digweed kaliberű figura? Ezt talán csak ő tudná megmondani, tény, hogy sokat köszönhetünk neki.
Mara-ként (feleségével kiegészülve) több nagy dobásuk volt, így a 'One', a 'Latheral horizon' és a 'Fall from grace' és első és eddig egyetlen LP-jük a 'If you only knew' is a felejthetetlen kategóriába sorolható. Még jómagam is azt hittem, hogy ő is az ezredforduló fityfenéjében szendved, azaz egy igencsak sikeres időszak után a zenei trendek változásával felhagyott a producerkedéssel, dj-zéssel (csak pár név, aki így tett: John Johnson, Van Bellen, Ian Ossia - utóbbi ismét visszatért), pedig nem. Egy hosszabb stop után tavaly ősszel ismét beindultak, D Ramirez-zel és Steve Edwards-szal közösen hozták össze a 'Keep us together'-t, amit a Toolroom-nál állítottak hadrendbe. Emellett official website-jükon rendszeresen megtalálhatjuk aktuális podcast-jukat, szóval az élet nem állt meg Mara-éknál.
A másik fontos kollaborálás, amit meg kell említenünk, amikor Gilbey és az ausztrál származású Anthony Pappa egyesítették erőiket. Két party hymn fűződik a nevükhöz: a 'Skindeep' 2000-ből és az 'Ortygia' 2004-ből (utóbbiból főleg a Wrecked Angel féle break verzió adta az érzést, de azt nagyon). Persze semmi sem tart örökké 2004-ben a két fenegyerek útjai elváltak egymástól (gyanítom Pappa egyre bokrosabb teendői miatt). Barry-nek még két további emlékezetes megmozdulása volt: Dean Mariott oldalán Fingerfest INC néven az 'Autoporno' 2002-ből, és Hyperion-ként szintén ugyanebből az esztendőből a 'Heavens calling'.

Ezeket a zenéket hallgatva egy jóízű időutazásban lehet részünk, másrészt konstatálhatjuk, hogy Gilbey bácsi tényleg megkerülhetetlen része a progressive house történetének.

From the background 5: Marco Iletschko

Hogy ki a megátalkodott jó isten az a Marco Iletschko? Elárulom, nem más, mint a művész, akit leginkább Marc O'Tool-ként ismer ország-világ. Az oroszos hangzású név egy vérbeli német fiatalembert takar, aki a kilencvenes évek közepétől kezdve egyre jobban bedolgozta magát a fősodorba. Ehhez persze kellett zenei profizmusa és az, hogy jókor volt jó helyen.
Azok, akik lemaradtak a millenium környéki elektronikus zenei boom-ról van mit bepótolniuk, hiszen Marco különböző álneveken kiadott projektjeivel akkoriban szinte mindegyik klubest résztvevője volt a progressive house illetve a haladóbb szellemű trance szettekben. Korábban olyan label-ek harcoltak a kegyeiért, mint a Hooj Choons, a Superfly, vagy épp a Poison Records. Hogy produkcióinak ne kelljen mindig külön címkét keresni megalapította az Underworld Records-ot és a Mauritius Records-ot. Hangzása az évek során mindig formálódott, az egykori melodic progressive house-tól ma már a minimal-tech-deep vonal felé mozdult el. No, de nézzük tüzetesebben karrierjének fontosabb momentumait.
Stílszerűen illik legsikeresebb monikerével, a Marc O'Tool-lal kezdeni a felsorolást. E név alatt 1997-ben publikált először saját EP-t a Poison Records-nál, ez volt az 'In your life'. Az első nagyobb sikerre egészen 1999-ig kellett várni, ekkor jött ugyanis a 'Stauffenberg', ami egyből a nevesebb prog dj-k lemezes táskájában (köztük Sander Kleinenberg-ében is) landolt. 2001-ben folytatódott a sikerszéria a nevéhez méltó 'Deeper'-rel, illetve a 'Black 'N' White'-tal. A várva várt album is megérkezett 2004-ben 'Tao' címmel, ami összegezte Marco eddigi munkáit, a tőle megszokott sound mellett természetesen új irányokat is mutatva. 2008-ban a második LP, a 'My manifest' is megszületett, ahol már a minimalistább texturák hódítanak. Remixeiről sem szabad megfeledkeznünk, hiszen olyan darabokat tett felejthetetlenné átirataival, mint Tiesto 'Suburban train'-je, Angelic 'Stay with me'-je, Element 'Pad song'-ja.
Emellett rendületlenül dolgozott a Ballroom projekten is. Ki ne emlékezne a régebbi gyöngyszemek közül a '4 AM'-re, a 'Passanger'-re, a 'Come along'-ra, illetve a frissebb eresztések közül a 'Beach Club/Open air EP'-re, és a 'Piepshow'-ra!? Marco - mint azt anno Chris Cowie is megjegyezte a vele készült egyik interjúban - nem akarta egyik művésznevét sem túlpörgetni, így számtalan projektet futtatott még a Marc O'Tool és a Ballroom mellett. Ott volt például a Criss Source-szel közös Chrome ('The fly'), Motorcraft ('When time will come') és a Schubraketen ('Superheftig people'), valamint az egyedül vitt Mauritius ('This is our future') is (és ezek csak az ismertebbek - a szerk). Egy valamit higgyetek el nekem, ez a srác egy zseni! Sokat tett az EDM-ért, s méltánytalanul kevesen ismerjük és szeretjük a munkásságát.

From the background 4: Riccardo Ferri a csendestárs

A ’From the backgound’ negyedik részében egy olasz fiatalembert szeretnék bemutatni nektek, aki számtalan sikeres megjelenést tudhat maga mögött, csak nem a saját neve alatt. Zömében Mauro ’Lizardman’ Picotto release-k társproducereként találkozhatunk vele a lemezborítókon, de ez nem azt jelenti, hogy ne állna meg a saját lábán.

Ricardo Ferri 1975-ben Firenzében született. Klasszikusan képzett zenész, aki tanult zongorázni, de az elektronikus zene is legalább annyira érdekelte. Így nem véletlen, hogy 1994-ben mentorával Stefano ’Sandy’ Dian-nal Vicenzaban éltre keltettek egy új techno/trance label-t a Magnetik-et. Zenéje felkeltette Mauro Picotto figyelmét, aki a Media Records csapatába csábította. 1996-ban az érkezésével a Media elmozdult az undergroundabb zenék irányába. Mauro-vel készített első lemezüket a ’The test’-et egy új label az Underground indítójának szánták. Az itt munkálkodó csapat Riccardo-ból, Mauro-ból és Andrea Remondini-ből állt. A közreműködő vendégek olyan olasz techno/trance dj-k közül kerültek ki, mint Mario Piú, Gabry Fasano, Joy Kitikonti, Ricky Le Roy, Bismark, Saccoman, Tony H és néhány Appennineken túli arc is csatlakozott hozzájuk, így Dj Gee, Simon Foy és Marco Zaffarano.

Riccardo produkciói a 'Lizard' 1998-as megjelenésével kaptak egyre nagyobb nemzetközi figyelmet. Ezt olyan további sikerszámok követték, mint a 'Pulsar', az 'Iguana' és a 'Komodo'. Valljuk meg ezek a zenék eléggé kommerszek voltak, így nem csoda, hogy Ric igazi énjét a release-k B-oldalán elkövetett undergroundabb hangvételű átirataiban tudta kibontakoztatni. 1996 és 2001 között Ricc számtalan BXR, Underground és Sacrifice megjelenésnek volt közreműködője. 2002-ben Mauro-val együtt dobbantottak a Media Records-tól, hogy inkább a saját dolgaikra tudjanak fókuszálni. Megalkották a Bakerloo-t, ami a Meganite és Alchemy allabel-eket foglalta magában.

Ricc egyre inkább a live performanszok világában merült el, s saját számait kezdte el élőben remixelni egy mixer, egy sampler és pár egyéb kütyü segítségével. Az élő műsor, ami nagy siker volt Olaszországban, 2002. május 25-én debütált a Gatecrasher-ben majd ezt követően számtalan európai és az öreg kontinensen túli fellépésén is bizonyította létjogosultságát. 2004 nyarán a Meganite heti rezidenciát kapott az ibizai Privilege-ben. A záró bulin felcsendült live szett egyben a koncepció végét is jelentette, mivel Ferri beleunt a rengeteg felszerelés állandó mozgatásába. Alternívaként egy olyan masinát fejlesztett ki, ami egyszerre ötvözte a sok "vas" képességét. Ezt a 2004-es Timewarp fesztiválon sikerrel le is tesztelte. A produceri oldalról nézve Ricc napjainkban is majdnem mindegyik Alchemy-n megjelenő zenéhez köze van. Reméljük még nagyon sok emlékezetes zenével lep meg minket!

Néhány release, amihez Riccardo Ferrinek is köze van

Komodo, Lizard, Pulsar, Iguana, Like this like that, Proximus, Verdi, Back to Cali, Evribadi, Funkytek, New time new place, Taotek, Reborn, Alchemist

From the background Vol. 3: Chris Cowie

Az 1969-es aberdeen-i születésű Chris Cowie az elektronikus tánczene egyik csendes, de annál tehetségesebb csodabogara. Zenéit a mainstream és underground körökben is ugyanolyan lelkesedéssel fogadják: nem csoda, hisz a profizmus és precizitás mindegyik alkotásából elsőre kihallatszik. Cowie hírnevét a 90-es évek elején alapozta meg, amikor két meghatározó kiadó alapításánál, - nevesen a Hook és a Bellboy - apáskodott (amelyek egy időre felfüggesztették tevékenységüket, majd 2008 májusában újraindultak). Talán nem véletlen, hogy a label-ek hangzását nagyban befolyásolta Chris tevékenysége, nem mellesleg a katalógus majd háromnegyedét Cowie művei teszik ki, persze különböző álnevek alatt. Chris azon ritka művészek egyike, aki 15 év alatt 150 különálló megjelenéssel büszkélkedhet (a digitális világban ez már nem lenne akkora fegyvertény - a szerk). Tizenöt álneve közül kétségtelenül kettővel ért el világra szóló sikereket, mégpedig az X-Cabs-szel és a Vegas Soul-lal.

Az X-Cabs alterego alatt egy albumot jegyzett, 'Chemistry' (1998) címmel, ami tökéletes keresztmetszetet adott az eklektikus Cowie-sound-ról. Emellett ezen a néven követte el a híres-neves 'Exposure' sorozat első darabját (2000) is. Első sikerét 1995-ben érte el az Európa szerte taroló 'Neuro'-val. Később ugyanezt megismételte az 'Infectious'-szel, valamint nagyszerű átirataival. Remixelte például Transa 'Prophase'-zét, Sandra Collins 'Flutterby'-ját, sőt még ATB 'Don't Stop'-ját is, ami piaci szempontból eddigi legsikeresebb munkája volt. Vegas Soul-ként is számtalan gyöngyszemet köszönhetünk Chris-nek, melyek esszenciája felkerült 'Best Behaviour' című dupla albumára, amit a Muzik Magazine az év (2001) nyolcadik legjobb albumának titulált. A Vegas Soul darabjait olyan nevek pörgették bulijaikon, mint Laurent Garnier, Carl Cox és Danny Tenaglia. A VS sikerességéről Chris egyszer így nyilatkozott: „A Hook Records sikere és egyedi hangzása a Bellboy-nak, különböző álneveken, mint például a Vegas Soul alatt készített zenéimből táplálkozik. Amikor közösen dolgozok egy előadóval, vagy a saját zenémet készítem a Hook-nak, az a Bellboy típusú zenék könnyebben befogadhatóbb vállfaja, amit a korai soulful techno zenék inspiráltak.”

Chris a mai napig aktív, dj-ként, producerként és label manager-ként egyaránt. Legutóbb a cseh Dj Lucca oldalán tűnt fel társproducerként (pl. a 'Mirage' iszonyat nagy zene tőlük), illetve Rai-val készített közös lemezt. Következzék egy interjú a mesterrel, amit George Apergis készített (az idén) a Sound Maker Magazine számára.

GA: Mikor csöppentél bele a zenei világba?

CC: Négy évesen vásároltam meg az első gitáromat, mivel gyermekkori riválisom is vett egyet. Neki volt, így nekem is kellett. Ez egyben lázadás is volt, amiért az iskolában nem engedtek zenélni. Azt mondták túl vastagak az ujjaim.

GA: Mesélj valamit a kora '90-es évekről és a Bellboy/Hook kiadókról!

CC: Mindkettő úttörőnek számított a maga stílusában, mivel Aberdeen-nek előtte nem volt kiemelkedő zenei élete, a label-eket soha sem úgy emlegették mint amik elértek volna bármit is a dance szcéna korai szakaszában. Nagyon büszke vagyok arra amiket a Hook és a Bellboy elértek, és szeretném, ha az emberek tudnák, hogy a skót zenei élet nemcsak a Soma-ból áll.

GA: Azt hiszem te vagy az az előadó, aki a legtöbb álnévvel büszkélkedhet. Mesélj erről, illetve a más producerekkel közös munkáidról.

CC: Amikor 1992-ben elindítottam a label-eket magamon kívül egyetlen előadója sem volt egyiknek sem. Ezért tűnt jó ötletnek, hogy különböző álneveket kreálok, végül 20 környékén sikerült megállnom. Ez azért is volt elég kézenfekvő, mivel eléggé termékeny időszakom éltem, és egyszerűen a saját nevem alatt nem akartam két hetente új lemezt kiadni, mivel egy idő után ettől az emberek begőzöltek volna. A mai piaci viszonyok között már nem használok művészneveket, mivel negatív hatással is lehetnek a karrieremre.

GA: Mit gondolsz napjaink dance szcénájáról? 

CC: Már annyi féle stílus létezik, a szcéna nagyon felaprózódott ez néha kicsit zavaró. De pont így kell elfogadnunk, ahogy van. Az egész lemezkiadási üzleti model megváltozott, mivel a reklámtevékenység online-ná vált. De azt kell mondanom mindig új dolgokat tanulok és számtalan hihetetlenül tehetséges ember ténykedik manapság is. 

GA: Mi a véleményed a bakelit lemezekről és a letöltésekről? Ugyanolyan-e lemezekről játszani, mint Final Scratch-et használni? 

CC: Nem vagyok nagy vinyl megszállott, de elfogadom az érdemeit. A Final Scratch rendszer is egy jó megoldás azok számára, akik érezni akarják a lemez tapintását, de emellett megköveteli a time code-olt vinyl-ek rugalmas használatát is. Tényleg jó dolog. 

GA: Milyen felszereléseket használsz? 

CC: Számítógépet és Ableton Live-ot. Egy hardware-kel felszerelt studióm van, de napjainkban, mindent amit csinálok, azt a PC révén kivitelezem. Nincsenek egyáltalán külső eszközeim. Az én rendszerem a lehető legminimalistább. 

GA: Miben rejlik a jó keverés kulcsa? 

CC: Használd a füleidet és válaszd a megfelelő hangzást, amivel kezdhetsz. Egy remek zene gyakorlatilag saját magát "keveri" ki.

GA: Van-e tuti tipped a jó master-elésre? 

CC: Nincsen. Előbb keverd ki jól az alapanyagot, utána ráérsz aggódni a master-elésen. És, ha lehet valaki mást kérj fel erre a feladatra. Személy szerint utálom a saját zenéimet maszterelni.

GA: Tanultál zenét írni? 

CC: Nem, de nagyon sok szakmai trükköt sajátítottam el a nyolcvanas évek közepén Wilf Smarties-tól. Négy felvételt készítettem nála. Ahogy az évek teltek és új studiótechnikát használtam, mindig felidéztem, hogy Wilf mit csinált anno a studiójában. Amikor nála voltam, lövésem sem volt róla, hogy mit csinál, majd miután magamtól rájöttem dolgokra, akkor esett le, hogy mit is ügyködött valójában. Az a négy közös munka volt számomra a gyakorlás azt hiszem.

GA: Analóg vagy digitális? 

CC: Digitális, de nem vagyok az analóg ellen. Egyszer jó lenne egy tökös keverőpultot beszerezni újra.

GA: A világ mely pontját választanád álmaid fellépéséhez? 

CC: Atlantis-t. 

GA: Mi a helyzet az új munkáiddal, közös produkcióiddal? 

CC: Nemrég fejeztem be egy teljes albumot Rai-val. Direkt azért jött hat hónapra Aberdeen-be, hogy összehozzuk a lemezt. Most tisztázom le a dolgokat és az ilyenkor megszokott utómunkálatokat végzem. Egy teljesen vokális album, olyan, amilyet mindig is szerettem volna. Elégedett vagyok az eredménnyel. Természetesen emellett készítek továbbra is zenéket a Hook-nak és a Bellboy-nak is.

Chris Cowie az álnevek királya: Aquatrax, Bulkhead, Chris Cowie, Dawntreader, DeNiro, F2, Hobo, Landlord, Liquid Art, Little Big Man, Lynx, Q, Rico Whices, Scan Carriers, Stonemaker, Third Man, Twister, Vegas Soul, X-Cabs.


 

 

From the background Vol.2.: Ben Liebrand

Egy kis késéssel de itt a cikksorozat második epizódja, ami ezúttal egy holland mesteremberről, Ben Liebrand-ról szól. Liebrand, ha a legalább annyit foglalkozna az imidzsének építésével, mint mixei összeállításával már réges rég a nyakába akasztották volna a 'Superstar DJ' táblát. Szerencsére szerénysége és alázatossága nem engedi elszállni, a fölös energiáit pedig nem haknizásban éli ki, hanem inkább a zenélésbe fojtja. Kell ennél konkrétabb infó a fiatalemberről (igaz 50 éves már)? Nesztek. Armin és Ferry Corsten is Ben mixein nevelkedett, ő inspirálta a trance két holland nagykövetét, hogy maguk is a lemezlovas pálya rögös útjára lépjenek. Na, akkor helyben vagyunk.

Liebrand tizenhat évesen, 1976-ban kezdte DJ karrierjét szülővárosában, Nijmegenben. 1978 és 79 között a 'Juicy Lucy' nevű éjszakai klubban pörgette a lemezeket. Utóbbi szó szerint igaz, hiszen ekkor még nem volt jellemző a beat mixelés (aminek az volt az oka, hogy a zenék felépítése, tempóbeli eltérése nem tette ezt lehetővé). 1979-ben a 'The Queen' nightklubba igazolt, ahol a mixelés művészetét is elsajátította az ottani rezidenstől Huib Luiten-től. 1980 és 1988 között a 'The Keizer Karel'-be tette át székhelyét, ahol tökéletesítve készségeit öt órás szetteket tolt. Később testvérével, Rita Liebrand-al zenélt Németországban, a 'The Hippodrome'-ban, Henneyben (1990-1995 között). Utolsó rezidenciája a 'Disco Inferno'-ban volt (2000-2004 között). Ben még ma is aktív, mint DJ, fellépésein 4 darab Pioneer CDJ 1000-es lejátszón játszik egyszerre! Tény, ami tény Ben-t nem is live fellépései miatt, hanem rádiós munkássága miatt ismeri a világ.

Liebrand a hallgatókat 1983. április 1-jén kezdte riogatni a Radio Veronica hullámhosszán, ahol heti rendszerességű műsora indult 'In the mix' címmel. A show szombat éjszakánként 2-től 3-ig tartott. Ez a műsor szolgáltatta a később Ben védjegyévé váló 'Grandmix' alapötletét, mely ötvözi egy-egy esztendő legfontosabb zenéit egybegyúrva. Az első Grandmixet (ami egy óra alatt 100 track-et vonultatott fel), egy-egy hónapos felkészülési időszak előzte meg és a produkció 1983 utolsó napján került adásba, ám egy technikai malőr miatt a nagy debütálás majdnem meghíusult. A Veronica stúdiójába érkezve Liebrand felfedezte, hogy nem vitte magával azt a két szalagot, amely a 83-as Grandmixet tartalmazta. Szerencsére nála volt viszont az épp akkoriban befejezett 'High Fashion Dance Mix', így ezzel a zenével kezdődött a 83-as Grandmix. 1984 januárjában pedig teljes egészében közvetítették a 83-as Grandmixet úgy, ahogy ő azt korábban eltervezte. Deus ex machina. A kezdeti nehézségek után a Grandmix a Radio Veronica védjegyévé vált, ami egészen 1992-ig virágzott. A pozitív visszajelzések hiányában Ben felhagyott a Grandmix-ekkel (szerencsére később újrakezdte).

— Nem tudhattam mit gondolnak ezekről a mixekről az emberek. A mixeken 30 napon át, napi 10-12 órát dolgoztam minden decemberben. Aztán december 31.-én befejeztem a munkát, bementem a stúdiókba, mindenki elfoglalt volt, nem igazán érdekelte őket a mix, csak a technikus ült mellettem. Hat óra körül elindítottam a lemezt majd egy órával később leállítottam, széthúztam a kábeleket és elhagytam a stúdiót…Ez volt a legrosszabb, amit valaha is éreztem. Ahhoz tudnám hasonlítani, mint ha elkészítesz egy mesterművet, majd fölsétálsz azzal egy hídra és beledobod azt a folyóba anélkül, hogy tudnád mi az emberek véleménye róla — vallott érzéseiről Ben.

Kissé lehangoltan, de nem elkeseredve, Liebrand egy teljesen más irányba terelte kreativitását, szakítva a dj-zéssel és producerkedéssel, minden energiáját a számítógép alapú, 3D előadásra és animációra koncentrálta. Azon volt, hogy minél többet tudjon az ehhez szükséges készségekről. Itt is hamar feltalálta magát, s rövid időn belül útjára indította saját vizuális képeket készítő cégét, a Liebrand Images-t, ami elég rendesen kapott is megbízásokat. Ben Hágában 3D animációt tanított a Royal Academy for Visual Arts intézményében és előadásokat tartott 3D és kép manipuláció témában Hollandiában, Angliában valamint a Távol-Keleten is. Zsenialitását tökéletesen jellemzi, hogy az összes Grandmix CD cover-jét is saját maga kreálta.

A sors fintora, hogy az interneten korábbi mixei rendkívüli népszerűségre tettek szert, ami újra felélesztették Ben-ben a dj ösztönt. 1998-ban Ben a hollandi Radio 538-val folytatott tárgyalásokat, melynek eredményeképpen 1999-ben minden hónap utolsó szombatján az addigi Grandmixek pörögtek a rádió hullámhosszán. A visszatérés elég pengére sikeredett: Ben 1999 decemberében összegyűjtötte az évszázad legnagyobb dance slágereit (ez lett a Grandmix Millenium Edition). Ennek óriási sikerén felbuzdulva 1999-től Ben minden egyes 'Grandmix'-ét 3 CD-n jelenteti meg 180 percben. A széria 1983 és 1992 között tízszer jelent meg, de ezek közül egyik sem jelent meg hivatalosan. Több művész, úgy mint Prince, Madonna, Michael Jackson egyszerűen nem engedték, hogy az ő számaikat bármiyen megamix tartalmazza. Ezen kívül a szerzői jogdíjak és a számok mennyisége túl drágává tette volna a 'Grandmix' kiadását, nem beszélve arról, hogy hónapokig tartott volna az összes szerződés megkötése. 1993 és 99 között számtalan 'fake mix' is született, melyek nem Ben munkái.
Egy valamit még mindenképp érdemes vele kapcsolatban megemlíteni, ez pedig a 'Grand 12 Inches' széria. Ben összegyűjtötte a legnagyobb klubslágereket, a lehető legjobb minőségű verzióban, és még arra is figyelt, hogy azok a verziók kerüljenek a lemezekre, amelyek a leghasználhatóbbak, vagy legritkábbak.

— A legnagyobb odafigyeléssel kerestem a lehető legjobb mastereket, néha több mint 5 különböző verziót hasonlítottam össze, hogy megtaláljam melyik hangzik a legjobban és legtisztábban — árulta el Ben. — Néha még analóg kazettákat is sütöttem, hogy újra lejátszhatóvá tegyem őket. A hő elpárologtatja a nedvességet a kazetta borításáról. A „sütés” után a kazetta újra lejátszható lesz és a digitális átjátszás is végrehajtható.

Ben több téren is űttörő volt. Megamixeivel tulajdonképpen ő indította útjátra a mash up kultúrát, valamint a harmónikus mixelés atyjának is tekinthető. Szóval nem kicsik az érdemei...

Forrás: wikipedia, discogs, hivatalos website

From the background Vol.1.: Klaus Jankuhn

Már régóta tervezzük Attish-sal, hogy olyan producereket mutatunk be a blogon, akik inkább a háttérbe húzodva, más producereknek segítő kezet nyújtva ténykednek. Míg az önzetlen segítséget igénybe vevőből ünnepelt sztár lesz, addig a studióban naphosszat kísérletezgető, potikat csavargató szakembereknek csak annyi jut, hogy a nevét felfirkantják az EP borítójának belsejére (lehetőleg a létező legkisebb betűmérettel). Szóval a témaindító irományunk egy német úriemberről szól, akinek olyan vaskos a diszkográfiája, hogy mindenki belefutott már egy-egy munkájába. Szóval a lepel lehull: hölgyeim és uraim, ismerjék meg Klaus Jankuhn-t!

Klaus Jankuhn-t a német techno szcéna keresztapjaként is aposztrofálhatnánk, hiszen már annak zigóta korától folyamatosan próbált tenni népszerűsítésért. Hogy ki is Klaus? Egy igazi pionír. A zenével már 4 évesen testközelbe került, amikor is egy gitárt kapott ajándékba. Persze ez még nem terelte volna az elektronikus tánczenék felé, viszont a 80-as évek közepén Münsterben találkozott először az akkor még csak lemezlovasként szárnyait bontogató Maximilian Lenz-zel aka Westbam-mel. Ez a találkozás volt a fordulópont mind Klaus, mind Max életében, egyben egy gyümölcsöző és sikeres együttműködés kezdte is. Mivel mind a ketten hasonló 'stílusban' mozogtak, így nem volt nehéz egy hullámhosszra kerülniük. Első sikerdarabjukat 1985-ben Cowboy Temple álnéven jegyezték, ez volt a '17 - This is not a Boris Becker Song'. Ez gyakorlatilag az első olyan darabnak számított, ami dance ritmusokat és a sampling technikát vegyítve került fel a slágerlistákra. Klaus a new wave hullámot meglovagoló DAF-fal is összeszűrte a levet, ez eredményezte a 'Gun'-t (1987), amit az első német house korong-ként „csúfolnak”.

Idő közben berlini székhellyel megalakult a Low Spirit Recordings, melyben a gründolók neve között találhatjuk Klaus Jankuhn-ét (Maximiliam Lenz, Fabian Lenz aka Dj Dick és William Röttger társaként). A Low Spirit a német techno krémjének zászlóshajója lett. Olyan előadók tartoztak a flottába, mint például a Genlog, az RMB, Marusha, DJ Dick, Westbam, Mark 'Oh, L.U.P.O., Hardy Hard, Dj Errik, Sharam (aka Three'N'One, 16C+) stb. A label alaposan kivette a részét a rave, happy hardcore népszerűsítéséből is, elég csak a fentebb felsorolt nevek között végigtekinteni. Klaus (aka Dr. Rhythm) olyan projektekben lett oszlopos tag, mint a Members of Mayday, a Love Committee, a Dicktator vagy a Mr. President, Sir. Szóval gyakorlatilag olyan lett ő Westbam számára, mint volt Tommaso De Donatis Dj Quicksilver-nek. Egy olyan barát és producertárs, aki már félszavakból is tudja, hogy a másik mire gondol. Míg Westbam a klubokból hozta az aktuális impressziókat, Klaus ezt szépen hangzássá transzformálta. Talán éppen ezért nem is vágyott saját karriere, hiszen ő nem showman, s az egyetlen hely, ahol jól érzi magát az a studió! Max-szal olyan neveknek sikerült remixelniük, mint a Yello, Moby, Rammstein, Wu Tang Klan, Ich + Ich és persze a teljes Low Spirit brigád. Az utóbbi időben, nagyjából az általuk képviselt hangzásvilág átalakulásával kevesebbet hallat magáról, de ez nem jelenti azt, hogy visszavonult (egyik legutóbbi munkájuk a discogs szerint a 'We Bam - Some Classic Shit Ep' 2009-ből és a 2010-es Mayday hímnusz a 'Make my day') volna. A végére álljon itt pár meghatározó zene, melyben Klaus keze is benne van. Itt nem törekedtem a teljességre, mivel akkor oldalakon át linkelgethettem volna a videókat. Dicktator - Weekend, Marusha - Ravechannel, Westbam - Let yourself go, Members of Mayday - Sonic Empire, Love Committe - You can't stop us, Dr Motte & Westbam - Sunshine.