50 trackes, közel 5 órás mixszel tisztelgünk az elhunyt dj-k, producerek és énekesek emléke előtt

Korábban többször is közöltünk megemlékező cikkeket halottak napján elhunyt producerekkel és dj-kel kapcsolatban. Sajnos a lista folyamatosan bővül, az idei évben is kapott az égi különítmény erősítést idelentről (Paul Johnson, Ian Carey, PQM, Claudio Coccoluto, Angel Moraes). 
Egyfajta méltó főhajtás gyanánt az idei évben egy különleges 2x25 trackes, közel öt órás mixszel készültünk, melyben csak olyan dj-k, producerek, énekesek munkái kaptak helyet, akik már itthagyak bennünket és azóta csak a csend maradt utánuk.
Szomorú végignézni a listán, melyen sok olyan tehetség szerepel, akik sokkal hamarabb fejezték be földi létüket, mint azt talán meg volt írva.
A francia Superfunk trió (legnagyobb slágereik: 'The Young MC', 'Last Dance', 'Lucky Star') oszlopos tagja Stephane B 2020-ben hunyt el 50 évesen hasnyálmirigy rákban. A Superfunk duóvá zsugorodott, mikor a 2000-es évek eleji nagy sikereket követően Fafa Monteco kilépett a formációból. Mike 303 és Stephane B 2018-ban újra visszatértek, mint Superfunk, sajnos a közös munkának idő előtt végett vetett Stephane halála.
Club 69 azaz Peter Rauhofer az osztrák house zene egyik legismertebb alakja. A 2000-es évek derekán dívó tribal house hangzás egyik elkötelezett híve, 2000-ben Grammy díjat nyert Cher 'Believe'-jéhez készített remixével a legjobb remix kategóriájában. 2013-ban, 48 évesen, agytumorban veszítette életét.
Mindenki sztorija közül minden bizonnyal Avicii-é a legismertebb, így ebbe nem is mennék bele bővebben. Mindenesetre nagyon szomorú, hogy 29 évesen önkezével vetett véget a saját életének.
A francia Cassius duó a french touch egyik legsikeresebb formációja és a nagy filter house boom után is talpon tudtak maradni. Philippe Zdar Cerboneschi 2019-ben, 52 évesen veszítette életét, amikor egy magas épületből kiesett (öngyilkosság?). 
Paul Johnson neve egybeforrt a 'Get Get Down' című slágerrel (noha tekintélyes diszkográfiája van, teli csupa minőségi, underground körökben elismert munkákkal), amivel 1999-ben valósággal tarolt a klubokban és a rádiókban egyaránt. Talán keveseb tudják, de Paul egy 1987-es lövöldözésben megsérült az egyik lába és ez kerekesszékbe kényszerítette, 2003-ban ezt a lábát amputálni kellett, majd 2010-ben egy autóbaleset miatt a másik lábát is elvesztette. Idén augusztusban 50 évesen, Covid19 vírus szövődményeibe halt bele.
Erick Morillo zenei karrierje bár sikertörténetnek tűnik (Subliminal label, Real 2 Reel kalandozás a kommerszebb vizeken), de az alkohol és a drogok durván beszippantották, nem beszélve az ellene felhozott nemi erőszakkal kapcsolatos vádakról. Utóbbit vélik sokan halálának "okának", mivel néhány nappal a tárgyalás előtt, 49 éves korában túladagolta magát.
Ian Carey szintén a globális house szintér egyik legtermékenyebb tagja volt, ki ne emlékezne a 'Get Shaky'-re, a 'Lose Control'-ra és a 'Say What You Want'-ra? Idén augusztusban, 46 évesen hunyt el, halálának okát egyelőre nem közölték.
Didier Sinclair a 'Lovely Flight' és a 'Feel The Wave' szerzője 2008-ban tüdőrákban hunyt el.
Romanthony amerikai producer/énekes, akinek hangját hallhatjuk Daft Punk legendás 'One More Time'-jában 45 éves korábban, vesebetegségben veszítette életét 2013-ban.
Mory Kanté az afrikai zene nagyköveteként rengeteget tett a kontinens globális zenei térképen való elhelyezésében. 1987-es 'Yeke Yeke'-je a legtöbbet eladott afrikai produkcióvá avanzsált. A guineai zenész 70 éves korábban kezeletlen krónikus betegségeinek szövődményeibe halt bele 2020-ban.
A skót Tom Wilson a 'Techno Cat' szerzője 53 éves korábban, szívrohamban halt meg 2004-ben.
A német Christian Morgenstern a techno mozgalom egyik legizgalmasabb előadója volt a 90-es években (szinte mindegyik albumát más hangzásvilágnak szentelte), viszont az érzékeny lelki világú fiatalember 2003-ban 28 évesen saját kezével vetett véget életének (korábban olyan pletykák keringtek róla, hogy egy gördeszkás baleset illetve szívproblémák okozhatták korai halálát). 
A Resistance D formáció egyik tagja Pascal F.E.O.S egy sokat látott, techno - trance veterán, aki megannyi álnéven (Aural Float, Sonic Infusion, Azid Force) és stílusban alkotott a 90-es évektől kezdve. 2020-ban gyomorrák végzett vele 52 éves korában.
Pascal egyik közös projektje Heiko Schäfer-rel a F.E.O.S vs M/S/O volt, ahol vérbő techno és acid produkciókat hoztak ki. Heiko is a frankfurti iskola pedáns "diákja" volt, megannyi remek saját megjelenéssel és label alapítói kötődéssel (Ongaku Musik, Klang Elektronik, Playhouse). 2017-ben 47 évesen hunyt el.
Keith Flint hirtelen halála sokkolta a The Prodigy-szimpatizánsokat. A lankadatlan energikusságot, keménységet sugárzó külső egy törékeny, örlődő belsőt takart, a magánéleti problémák elől menekülve 2019-ben 50 évesen felakasztotta magát.
Robert Miles-t hajlamos a fél világ a 'Children', a 'Fable' és a 'One and One' miatt egy szimpla dance előadónak titulálni, noha a 2000-es években elfordulva korai "kommerszebb" hangzásától sokkal komplexebb, elvontabb produkciókat jegyzett. Miles 48 évesen 4-es stádiumú, áttétes rákban halt meg.
Marco Iletschko ismertebb álnevein (Ballroom, Marc O'Tool, Mauritius) ledominálta a 2000-es évek elejét progressive trance vonalon, 2020-ban a folyamatosan depresszióval küzdő legenda öngyilkos lett.
Slacker projekt a progressive house mozgalom egyik zászlóshajójának számított. A hip hop / elektro háttérből építkező Shem McAuley az egyik legeredetibb hangzással bíró prog producer volt, aki olyan neveknek készített remixeket, mint Junkie XL, Andy Ling, Ascension, Trancesetters, Jark Prongo, Dave Kane, Breeder. Shem 2010-ben költözött Thaiföldre, igyekezett hátrahagyni a zaklatott zeneipari előéletét és angol nyelvet tanított helyi diákoknak. Nem sikerült démonjaitól megszabadulni, 2012 januárjában öngyilkos lett.
Philippe Van Mullem aka Quadran a 90-es évek belga trance hangzásának hiteles képviselője volt, olyan "slágerekkel" 'Eternally', 'Naked Light', 'No Air'. 2015 februárjában hunyt el.
Marino Stephano szintén a belga szintéren vált befutott trance artist-tá, olyan zenékkel, mint a 'Vision Control', 'Eternal Rhapsody', a 'Free Time' vagy éppen a Crisci Mauro-val közös C.M. projekt 'Dream Universe-szel. 25 évesen autóbalesetben hunyt el Antwerpen közelében, amikor is épp Mike Dierickx-hez (M.I.K.E. Push) studiójába tartott. Mike Push néven írt 'Till We Meet Again' című számát Stephane emlékének dedikálta.
Az izraeli Avihen Livne Cosma művésznéven gyarapította a goa / psytrance világát. Második LP-je, a 2003-as 'Non Stop' a stílus egyik klasszikusaként vonult be a köztudatba. 2003-ban az indiai Goa-n szenvedett halálos motorbalesetet 24 évesen.
Caspar Pound a legendás Rising High Records alapítója, a Rising High Collective, a Pound & Harris, The Hypnotist művésznevek mögött meghúzódó zenész, aki 19 évesen 1990-ben a 'Total Confusion' című track-jével csinálta meg a szerencséjét. 33 évesen rákban veszítette életét 2004-ben.
Marc Spoon-ról és Guru Josh-ról korábban részletesebben írtunk.
Andrew Weatherall egy igazi stílusokon átívelő, ösztönös tehetség volt. Olyan formációk fűződtek a nevéhez, mint a Two Lone Swordsmen, a The Sabres Of Paradise. Andrew 2020-ban, 56 évesen tüdőembóliában hunyt el.
A detroiti Drexciya duó az elektro műfajában alkotott maradandót, tematikus, a tengerek misztikus világához köthető hangzásbeli koncepciójuk mindent vitt a '90-es évek közepén. Az egyik alapító James Stinson 2002-ben szívbetegségben veszítette életét.
Mark Bell az L.F.O. alapítója, a bleep techno innovátora, a Warp Records egyik megbecsült művésze 2014-ben 43 éves korában halt meg, egy orvosi beavatkozást követő komplikációktól.
Torsten Fenslau-nak a Culture Beat 'Mr. Vain', a Klangwerk 'Die Kybernauten', az Abfahrt 'Alone It's Me' szerzőjének nagyon kevés idő adatott meg, hogy tehetségét teljes fényében megmutathassa. 1993 novemberében, 29 éves korában autóbalesetben hunyt el.
A Bingo Players a kétezres évek derekán volt elemében, az akkoriban már dübörgő elektrósabb house hangzás nekik is jól feküdt. A duó egyik tagja Paul Bäumer 2013-ban veszítette el a harcot a rák ellen.
Frankie Knuckles a house keresztapja, a '80-as években Chicago-ban szárba szökkenő új stílus fáradhatatlan népszerűsítője volt. Produceri munkái, így a 'Your Love', a 'The Whistle Song' és a 'Tears' is mind klasszikusokká avanzsáltak. 59 évesen halt meg cukorbetegség szövődményeként.
A The Heartists olasz formációból Claudio Coccoluto-t nem hiszem, hogy be kell mutatnom. Rengeteget tett az olasz house mozgalomért, a 'Belo Horizonti' című alkotásukkal megalapozták a világra szóló hírnevet az őket koppintó Bellini 'Samba De Janeiro'-jának. Coccoluto komoly betegséget követően 59 évesen veszítette életét.
A brooklyn-i születésű Angel Moraes karrierjét a 80-as években kezdte, saját kiadóját 1993-ban alapította Hot 'N Spycy néven. 1998-ban alapította meg Montreal-ban a Stereo Nightclub-ot, melynek tuladjonosa volt 2003-ig, később 2009-ben visszatért ide, mint hangmérnök és dj. Producerként olyan neveknek remixelt, mint a Pet Shop Boys, Roy David Jr., Jaydee, Funky Green Dogs. Moraes 55 évesen távozott el közülünk idén februárban.
Prince Quick Mix azaz Manuel Napuri a melbourne-i éjszakai élet meghatározó figurája volt. aki hip-hoptól indulva jutott el az elektronikus zenéig. Legnagyobb sikereit a 2000-es évek derekán érte el producerként, elég csak a 'Your Are Sleeping'-re, a 'Flying Song'-ra vagy az 'Aenema'-ra gondolni.
Amiotrófiás laterálszklerózisban szenvedett, ami 3 év alatt elvitte, 2021-ben feladta a harcot a szervezete. 
A floridai Bill Hamel se kicsi név, Grammy díjra is nevezték kétszer a legjobb remix kategóriájában. A Sunkissed kiadó alapítója, aki nem kisebb ikonok munkáit remixelte, mint Britney Spears, Madonna, Justin Timberlake vagy éppen Nelly Furtado. Hamel 45 évesen veszítette életét.
Stefano Greppi olasz house producer, legismertebb munkája a Plastica-n megjelent 'Electro Pop', s olyan nevek szupportját érdemelte ki, mint Danny Tenaglia, Sasha vagy Anthony Pappa. 49 évesen szenderült örök álomra.
Alberto Bertapelle aka Brainbug a 'Nightmare' című trackjével világszerte ismert lett, a szimfonikus, pizzicato trance fogalmát általa kapta fel egy ideig a média. Bertapelle képzett zenész volt, halála is a színpadhoz köthető, 2016-ban egy koncerten kapott szívinfarktus 57 éves korában. Noha a közönség soraiban volt néhány egészségügyi dolgozó is az életét már ők sem tudták megmenteni.
A detroiti Aaron-Carl deep house, electro funk és techno műfajokban alkotott, leghiresebb zenéje a 'Dance Naked', ami pl. Darren Emerson 'Global Underground 015 Uruguay' mixén is felbukkant. Aaron-Carl 2017-ben, 37 évesen limfómában halt meg.
José Padilla neve összeforrt a Cafe Del Mar válogatásokkal. A chill out, ambient, balearic és egyéb szállós műfajok gyűjtő platformja a 90-es évek derekától a '00-s évek közepéig élte igazi fénykorát. Mint kiderült egy interjból szegény Padilla-t maga a Cafe Del Mar hely vezetősége húzta le, pénzt követelve a kiadótól. Padilla szó szerint belereccsent a pereskedésbe, egészsége tönkrement. Vastagbélrákban hunyt el 2020-ban 65 évesen.
A német Tillmann Uhrmacher-ről a Sunshine Live legendás műsorvezetőjéről, elismert trance producerről még 2011-ben halálát követően posztoltunk.
Ugyanúgy megemlékeztünk korábban Tony De Vit-ről és Eric Tadla-ról, az Enmass formáció tagjáról is. A róluk készült cikk innen elérhető.
Mind közül a legfiatalabb elhunyt tehetségünk az amerikai Starkid aka Adam Spears, aki két erős EP ('Crayons', 'Apricot') megjelenést követően 18 évesen hunyt el egy autóbalesetben. 
Az angol Urban Cookie Collective formáció énekesnője Diane Charlemagne 51 évesen rákban veszítette életét. Az ő vokálját hallhatjuk a legendás 'The Key, The Secret'-ben, valamint Goldie 'Inner City Life'-jában is. 2000-et követően Moby live bandjének tagjaként turnézta be a világot,
Az alábbi két mix szóljon az itt felsorolt zenészek emlékére!


Memorial Day 2021 (Icons To Remember) / Part 1.

Tracklist:
1. Superfunk - Lucky Star (Album Mix) [Superfunk / Stéphane Bonan - 2020]
2. Club 69 - Unique (Is What You Are) (New York Underground Mix) [Club 69 / Peter Rauhofer - 2013]
3. Faithless - Insomnia 2.0 (Avicii Remix) [Avicii / Tim Bergling - 2018]
4. Cassius - Feeling For You (Les Rhythmes Digitales Dreamix) [Cassius / Philippe Zdar Cerboneschi - 2019]
5. Paul Johnson - Get Get Down (Choo Choo's Subcriminal Mix) [Paul Johnson / Paul Leighton Johnson - 2021]
6. B-Crew - Partay Feeling (More's Instrudub Mix) [More / Erick Morillo - 2020]
7. Ian Carey & Mochico feat. Miss Bunty - Say What You Want (Dub Mix) [Ian Carey / Ian Joseph Harshman - 2021]
8. Didier Sinclair - Lovely Flight (Original Mix) [Didier Sinclair / Didier Maurin - 2008]
9. Romanthony - Never Fuck (Jan Driver Remix) [Romanthony / Anthony Wayne Moore - 2013]
10. Mory Kanté - Yeke Yeke (Hardfloor Remix) [Mory Kanté - 2020]
11. Tom Wilson - Techno Cat (Dance Like You Dad Mix) [Tom Wilson / Thomas Gormley Wilson - 2004]
12. Christian Morgenstern - Aux Talk Funkativity (Original Mix) [Christian Morgenstern / Götz-Christian Morgenstern - 2003]
13. Resistance D - A Scientific Fact (Assign's Exploring All Aspects of Sound Resolution Mix) [Resistance P / Pascal Dardoufas - 2020]
14. F.E.O.S vs M/S/O - Our Music [F.E.O.S / Pascal Dardoufas - 2020, M/S/O / Heiko Schäfer - 2017]
15. The Prodigy - No Good (Start The Dance) (Cj Bolland's Museum Mix) [The Prodigy / Keith Flint - 2019]
16. Csilla - Man In The Moon (Robert Miles Emotion Mix) [Robert Miles / Roberto Concina - 2017]
17. Ballroom - Come Along (Chrome Remix) [Ballroom / Marco Iletschko - 2020]
18. Slacker - Scared (The Lonely Traveller) [Slacker / Shem McAuley - 2012]
19. Philippe Van Mullem - The Secret Folder (Part 1) [Philippe Van Mullem - 2015]
20. C.M - Dream Universe (Dj Taucher Remix) [C.M / Stephane Marino - 1999]
21. Cosma - The Time Has Come (Original Mix) [Cosma / Avihen Livne - 2003]
22. Union Jack - Two Full Moons and a Trout (Caspar Pound Remix) [Caspar Pound - 2003]
23. Jam & Spoon - Follow Me! (Original Mix) [Jam & Spoon / Marcus Löffel - 2006]
24. Guru Josh Project - Infinity 2008 (Steen Thottrup Chill Mix) [Guru Josh / Paul Dudley Walden - 2015]
25. Saint Etienne - Only Love Can Break Your Heart (A Mix In a Two Halves by Andrew Weatherall)  [Andrew Weatherall - 2020]

Memorial Day 2021 (Icons To Remember) / Part 2

Tracklist:
1. Drexciya - Welcome To Drexciya [Drexciya / James Stinson - 2002]
2. L.F.O. - L.F.O (The Leeds Warehouse Mix) [L.F.O. / Mark Peter Bell - 2014]
3. Abfahrt - Alone It's Me (Original Mix) [Abfahrt / Torsten Fenslau - 1993]
4. Bingo Players vs. Chocolate Puma - Touch Me (Bart B. More Remix) [Bingo Players / Paul Bäumer - 2013]
5. Frankie Knuckles & Satoshi Tomiie - Tears (The Classic Remix Dub) [Frankie Knuckles / Francis Nicholls - 2014]
6. The Heartists - Belo Horizonti (Original Mix) [The Heartists / Claudio Coccoluto - 2021]
7. Blue Amazon - And Then The Rain Falls (Angel's Thunder Mix) [Angel / Angel Moraes - 2021]
8. PQM feat. Circa - The Flying Song (Markus Schulz Renaissance Remix) [PQM / Manuel Napuri - 2021]
9. Blue Haze - Into Nothing (Bill Hamel's Last Time In 9 Vocal Mix) [Bill Hamel / William Thomas Hamel - 2018]
10. Stefano Greppi - Electro Pop (Dub Mix) [Stefano Greppi - 2020]
11. Brainbug - Nightmare (Club 69 Future Mix) [Brainbug / Alberto Bertapelle - 2016, Club 69 / Peter Rauhofer - 2013]
12. Aaron-Carl - Dance Naked (AMBassador Remix) [Aaron Carl / Aaron-Carl Ragland - 2010]
13. Jose Padilla feat. Angela John - Who Do You Love (Chicane Remix) [José Padilla / José Padilla Maria Requena - 2020]
14. Tillmann Uhrmacher - On The Run (Ocean To Shore Club Exteded) [Tillmann Uhrmacher / Tillmann Rudolf Uhrmacher - 2011]
15. Marino Stephano - Vision Control (Original Mix) [Marino Stephano / Stephane Marino - 1999]
16. Tony De Vit - The Dawn (Original Mix) [Tony De Vit - 1998]
17. Enmass - CQ (Seek You) (Original Mix) [Enmass / Eric Tadla - 2008]
18. Starkid - Crayons (Original Reykjavik Mix) [Starkid / Adam Spears - 2004]
19. Marc O'Tool - Stauffenberg (Original Mix) [Marc O'Tool / Marco Iletschko - 2020]
20. Storm - Love Is Here To Stay (Original Mix) [Storm / Marcus Löffel - 2006]
21. Tillmann Uhrmacher feat. Peter Ries - Bassfly (Moogwai Remix) [Tillmann Uhrmacher / Tillmann Rudolf Uhrmacher - 2011]
22. Jam & Spoon - Odyssey To Anyoona (Original Mix) [Jam & Spoon / Marcus Löffel - 2006]
23. Urban Cookie Collective - The Key, The Secret (Glamourously Developed Mix) [Urban Cookie Collective / Diane Charlemagne - 2015]
24. Robert Miles - Children (Dream Version) [Robert Miles / Roberto Concina - 2017]
25. RMB - Horizon (Resistance D Remix) [Resistance D / Pascal Dardoufas - 2020]

From the background 10: Masterson Brothers

Ezúttal nem is egy, hanem egyből két studiómágust mutatunk be nektek, akik munkáikkal jól körülhatárolható nyomot hagytak a elektronikus zenék világában: ők a Masterson tesók. Ian Kenneth és Paul Kevin Masterson vitathatatlanul maradandót alkottak (főleg az overground körökben), a rengeteg projekt ellenére mégsem kaptak akkora dózist a reflektor fényből, mint amennyit megérdemeltek volna.
Kezdjük a bátyóval Paul-lal, akit leginkább Judge Jules-szel közös munkái révén ismerhetünk! Egyik fő act-jeként Yomanda álnéven a groovy hard house vonalra állt rá Paul, első munkáját 'Synth & Strings' néven prezentálta 1999-ben a Manifesto égisze alatt. A zene egyébként kisértetiesen hasonlít dallamában Storm 'Storm'-jához', ám a techno hatást vidám funky-val pótolta, ezért megbocsátható a nyílvánvaló átemelés. A folytatásban sem fukarkodott a tánctérre szánt bombákkal: jött az 'On The Level' (2000 - Manifesto), a 'Sunshine' (2000 - Manifesto), illetve kis kihagyással az Ultra Nate 'Free' vokálját újrahasznosító 'You're Free' (2003 - Incentive). Jules rommá játszotta ezeket a korongokat, hiszen tökéletesen passzoltak dj-szettjeinek vidám, de kemény hangzásvilágába. Persze Paul se volt kutyaütő a lemezjátszók mögött, igaz egy viszonylag felejthető dupla mix cd-t jegyeztek Fergie-vel a Ministry Of Sound égisze alatt 2001-ben 'Hard Energy' címen.
Sokat nem ült a babérjain a nagyobbik Masterson, hiszen Jules-szel közösen állították pályára - a szintén a keményebb house farvizén evezve - a Hi-Gate nevű formációt, mely a nevét egy észak londoni városrészről Highgate-ről kapta, ahol Jules lakott. Szóval a Hi-Gate történet a 2000-es 'Pitchin'-nel (Incentive) vett repülőrajtot, noha itt sem volt túl eredeti a koncepció, hiszen Da Hool '97-es 'Meet Her At The Loveparade'-jének dallamát sikerül némi variálással megidézni. Persze ez tény a music junkie-kon kívül senkit sem hatott meg, a track számtalan válogatáson és dj-mixben landolt. Szintén remek fogadtatásra talált a duó második EP-je az 'I Can Hear Voices/Caned and Unable', melyről mindkét muzsikát rongyosra játszották. A kislemez-sikersztori további lépcsőfokai a 'Gonna Work It Out' (2001 - Incentive), a 'Saxuality' (2002 - Incentive) és a 'Hurricane' (2003 - Incentive) voltak. Ezek a darabok ott figyeltek a srácok debütáló albumán a 2003-as Day & night koncepciójú dupla 'Split Personality'-n. Érdekesség, hogy ugyanebben az évben a japán piacon megjelent egy dupla formátumú lemez 'Saxuality' címmel. Az első diszk a Hi-Gate slágereket gyűjtötte egy csokorba, míg a második lemez egy dj mix 'Cyber Trance In Ibiza' néven.
Ian inkább a trance-sebb hangzásban találta meg önmagát. Fő projektje a Trouser Enthusiasts volt, melyre leginkább az 1999-es 'Sweet Release' kapcsán emlékezhetünk (ezen kívül egy EP-je volt még, a Jox-szal közös 'Killing Me'), illetve remix munkássága volt figyelemre méltó. Olyan ikonoknak készített átiratot, s tette őket a klubok világa számára is vonzóvá, mint a Pet Shop Boys, Ofra Haza, Kylie Minogue, és Anggun. A kihívás abban rejlett számára, hogy miként tudja egy teljesen más miliőben prezentálni ezeket a darabokat (nem mellesleg a kihívás mellett a major kiadók nem fizettek rosszul a remixekért).
Ian Monoboy-ként a Perfecto égisze alatt is feltünt 2001-ben a 'The Music In You'-val, illetve három, combos remixet is vállalt, így átgyúrta Riva 'Who Do You Love'-ját, Jan Johnston 'Silent Words'-szét, Aurora 'The Day It Rained Forever'-jét.
A Perfecto-s kötődés nem véletlen, hiszen Paul Oakenfold és Jake Williams oldalán ő volt a Planet Perfecto nevű producer formáció harmadik tagja, mely a régi klasszikus új köntösben való megjelenítését tűzte a zászlójára. Legemlékezetesebb munkáik a Grace féle 'Not Over Yet', a 'Bullet In The Gun' és érdekesség képpen a Queen 'Bites Da Dust'-jának ráncfelvarrott megközelítése.

Technika: Reelaux gondolatai a zeneírás kapcsán

A technika rovatunkba hosszas csend után lehelünk újra életet. Topa Ferencet aka Reelaux-t kértük fel a vérfrissítés levezénylésére, aki producerként régóta benne van ebben a "mókuskerékben", így hitelesen és színvonalasan tudja összegezni a zeneírással kapcsolatos fontos tudnivalókat.
"Sziasztok, a Deep Zone technika rovata kissé megújult és tovább színesedik a tartalom. Elég sok cikk foglalkozik már a professzionális zenekészítés legmélyebb bugyraival, mi inkább szeretnénk a fókuszt a közérthetőségre, a gyakorlati tanácsokra, az érdekességekre és az aktualitásokra helyezni. A legelső írás kvázi bevezetőként fog ehhez szolgálni és összefoglalja az alapdolgokat, amikkel tisztában kell lennie annak, aki zeneírásra adja a fejét:

Ismerd a célod! Mindjárt az elején filozófiai magasságokba emeljük a dolgot, mert bár evidensnek tűnhet, a tapasztalatom mégis az, hogy ez az a pont, ahol a legtöbben máris elrontják, még mielőtt elkezdenék a zeneírást. Koncepció nélkül legfeljebb közepes eredményt lehet elérni, tehát néhány kérdést mindenképpen fel kell tennünk magunknak, mielőtt pénzt és időt áldozunk a dologra. (Nem is keveset.) A legfőbb kérdés az, hogy időelütésnek szánjuk a zeneírást, amíg a haverok a nyári napsütésben fociznak, vagy van ennél komolyabb tervünk is vele. FIGYELEM, ha az a gondolat fogalmazódott meg bennünk, hogy „valahogy összedobok egy zenét 3 loop-ból, elküldöm minden szembejövő kiadónak, csinálok pár vintage effekttel feldobott képet magamról és mehet a karrier” akkor gondoljuk újra. A karrierhez jó produktum, jó marketingterv és rengeteg áldozat szükségeltetik. (Ezekről részletesen a ’Tanácsok haladó producereknek’ cikkben lesz szó!) Ennek tisztázása azért szükséges, mert a későbbiekben rengeteg boldogtalan pillanattól és kidobott időtől kímélhetjük meg magunkat.

Ha megvan a cél, akkor ahhoz eszköz is kell. Vegyük először a technikai eszközöket. Kell egy számítógép, ami a központját alkotja majd a házi stúdiónknak. A Windows vs. Mac harcban szándékosan nem foglalok állást, kinek a pap, kinek a pop J ugye. Nekem 14 éve a Windows a hű társam (kezdetben az MS DOS) és ez idő alatt egyszer, azaz egyszer volt olyan, hogy az aktuális gépemen a merevlemezt formatálni kellett vírus miatt. Ezt leszámítva semmilyen kellemetlenségem nem adódott. Nem lassult, nem akadt, minimális volt a fagyások száma is (ez is a plug-in hibája volt az esetek döntő többségében). Annak, hogy a Microsoft is a barátunk legyen és Windows alatt is stabilan, megbízhatóan tudjunk dolgozni, egy titka van: Az adott gépen az internetelérést OFF üzemmódba kell helyezni az első program-setupok után. A Mac alatti munkának ugyanakkor van pár elvitathatatlan előnye, de kérdés, megér-e ez nekünk annyit, amennyivel drágább.

A számítógép nem sokat ér hangkártya nélkül. (A beépített hangkártyával együtt sem.) Mindenképpen érdemes beszerezni egy „profit”, ami több mindent tud. A mintavétel minősége kulcskérdés. az audio CD sztenderdje 44100 hz 16 bit mélységben. (Bővebb háttártudásért érdemes itt keresgélni: http://hu.wikipedia.org/wiki/WAV) Ennél azonban sokkal jobb minőséget is el tudunk érni ma már. Másik fontos paraméter a beépíthetősége, vagyis hogy külső, vagy belső kártyáról beszélünk-e. Az alacsonyabb árkategóriában a belső kártyák működése stabilabbnak és gyorsabbnak mondható. Külső kártya akkor ajánlott, ha hordozni szeretnénk, vagy laptopunk van. A mezőny rendkívül vegyes, legtöbbször a pénztárca szab határt a lehetőségeinknek. Olyat keressünk, ami:

-         Jó mintavételi képességgel megáldott.

-          MIDI ki és bemenettel rendelkezik. (Jól jöhet, ha bővül a stúdiónk, ezen ne spóroljunk.)

-         Legyen rajta azért pár ki és bemenet, sokszor kellemetlen tud lenni, ha csak 1 van belőlük. (pl dj-zéskor)
Mikrofon bemenet akkor fontos, ha valóban profi mikrofont is szándékozunk venni mellé. (Ha egyszeri alkalomról van szó, jobban járunk az erre a célra kialakított stúdió bérlésével.)

Legalább ilyen fontos, sőt véleményem szerint még fontosabb a jó hangfalpár, vagy hangfalpárok. Tulajdonképpen sokszor ezen áll vagy bukik az egész. Sarkítva azt mondhatnánk, hogy rossz lehallgató rendszeren zenét írni olyan, mint kikapcsolt hangrendszeren: a megérzéseinkre kell hagyatkoznunk, mert nem halljuk, mit csinálunk. A családi hifi használata kifejezetten ellenjavallt, maximum a mastering ellenőrzésre lesz jó! A vásárláskor fontos tényező a költségkeret. Szerintem kb. 100.000-200.000 forint között már kapható olyan, amivel lehet jó eredményt elérni. TIPP: ha van rá módunk, a vásárlás előtt menjünk el egy profi stúdióba és hallgassuk meg, ott hogy szólal meg egy zene. Ez azért lényeges, hogy a boltban ne a megszokott hifis hangzást keressük! Továbbá hallgassunk a az eladóra, aki ilyesmi szakszavakkal fog dobálózni, mint lineáris frekvenciamenet, száraz hangzás, részletgazdagság, stb. Higgyük el neki, hogy ezek fontosak, ő szakember (optimális esetben) de ha úgy érezzük, hogy a hangfal nem a mi fülünknek való, akkor semmiképp se vegyük meg. Lesz olyan, ami a szakember szerint és szerintünk is jó. Fontos, hogy az új hangzást meg kell szokni. Ez akár fél év is lehet. Addig hallgassunk rajta olyan zenét, amit ismerünk és szeretünk. Ez segíti a folyamatot. Ráadásul figyelmesen hallgassuk! Vegyük észre a mély hangok arányát a többihez. A cintányérok éles vagy tompa hangját. Halljuk meg a hangokat külön. Például, hogy a tapsban vannak mélyebb tartományok is, ahogyan a cinekben is. legtöbbször a kick sem csak 50 hz-en szól. Jó eséllyel ezeket eddig nem figyeltük, mert sokszor nem is hallhattuk. Ha ez az új dimenzió feltárult előttünk, onnantól várjunk magunktól profi zenét.

Midi billentyűzet, Midi kontroller. Számomra a midi billentyűzet alap. Relatív olcsó és rendkívül hasznos.  De ne érjük be a legolcsóbbal! Legalább 3 oktávos ajánlott, és ha már pénzt költünk rá, leljük örömünket abban, hogy különbözőképpen szólal meg, ha erősen nyomjuk le, mintha éppen csak hozzáérnénk (legyen dinamikus). A legtöbb sampler alkalmazkodik ehhez és sokkal zeneibb az eredmény.

A midi kontrollerekkel annyiban más a helyzet, hogy bár azok is hasznosak, nem szükségszerűek. Laptop-djknek elengedhetetlen, producereknek nem annyira. Ha van szabad pénzünk, akkor inkább vegyünk egy kategóriával drágább hangfalat, mint elsőre terveztük. J Ha még mindig van, akkor nyugodtan nézzünk szét a kontrollerek között.

Miután kitaláltuk, hogy pontosan mit is szeretnénk kezdeni magunkkal és milyen technikai eszközökkel valósítjuk ezeket meg, nézzük meg, mi az, amit a munka során jó észben tartani.

Ha egy zenei ötlet másnap is jó, fejezzük be a zenét. Ezt a tételt nem lehet eléggé hangsúlyozni. Ez a második olyan gócpont, ahol sokan elvéreznek sajnos. Egy ötlet, egy loop megírása viszonylag egyszerű. Gyakran érezzük, hogy ez életünk zenéje lesz. Ha 3 óra múlva még mindig ott tartunk, hogy a zenénk 14 másodperc hosszúságú és a hangok sem változtak benne, akkor abból vagy loop techno lesz, vagy inkább kezdjünk bele másik zenébe, ezt pedig pihentessük másnapig. Ha a következő nap még mindig ugyanakkora öröm fog el minket a play gombra kattintás után, akkor jó nyomon vagyunk. Építsük fel, vigyünk bele új hangokat, tervezzük meg a kiállást. Ha nem jut eszünkbe semmi, hallgassuk meg, hogyan építkeznek mások! (Tanulni nem szégyen!) Szedjünk le egy hangmintacsomagot! Az új hangok mindig új inspirációt jelenthetnek. Játsszunk a zenével, próbáljunk ki direkt olyan dolgokat, amikből szerintünk semmi jó nem fog kisülni. Gyakran ezek az ötletek mentik meg a zenét, mert olyan eredményt kapunk, amire nem is számítottunk és mégis jó. Küldjük el egy (nem zenével foglalkozó) ismerősünknek és kérdezzük meg, mit tenne bele! Ha ezek egyike sem segített, valószínűleg a zene nem elég jó arra, hogy befejezzük, így hát töröljük! Ellenkező esetben viszont ne hagyjuk félbe és essünk neki! Ami sosem segít, az az, ha ’majd egyszer befejezem’ komment kíséretében félbehagyjuk. Várhatóan évekig csak a merevlemez szabad bitjeit csökkenti majd, félkész zenével meg ugye még senki nem lett sztár.

Ezek után jó esetben ott tartasz, hogy van egy számodra tetszetős kész zenéd. Úgy szól ahogy a profiké? A legtöbb esetben itt nem a válasz. (Ha igen, akkor ugorj a következő bekezdésre) Ha viszont nálad is „nem”, akkor se hibáztasd magad. A profi zenei stúdiókkal nem versenyezhetsz, de a jó hír, hogy nem is kell. Inkább használd őket! Ja, hogy az pénzbe kerül? Sajnos igen, de az újabb jó hír az, hogy nem olyan sokba, mint sokan gondolják. Ráadásul az elején tisztáztuk a célt, hogy komolyabban foglalkozunk a dologgal, ami viszont anyagi áldozatokkal jár. Ha az „áldozat” szó helyett „befektetés”-t használunk, akkor meg már mindjárt jobban is hangzik. Ha a zenénk nem szól borzasztóan, csak éppen kicsit erőtlen, akkor egy egyszerű mastering segíthet. Ehhez ki sem kell mozdulnunk otthonról, rengeteg stúdió kínál online mastering szolgáltatást kb. 5000 Ft-tól. Itt viszont nem az ár a meghatározó, néha az olcsóbb jobb. Kérjünk bátran referenciát! Ha belegondolunk, hogy kidobtunk alapesetben 300.000 Forintot felszerelésre, rászánunk több száz vagy akár ezer munkaórát a gyakorlásra és most 5000 Ft-ot nem ér meg, hogy az eredmény 100%-os legyen, az viccesen hangzik annak tudatában, hogy sokszor ennyin múlik, hogy egy neves kiadó megjelenteti-e a zenénket, vagy nem. A profi mastering további előnye, hogy az ára miatt visszatart a tömegtermeléstől. 300 rossz zenénél többet ér 3 jó a karrierünk szempontjából.  Ha végképp nincs rá pénzünk, akkor próbálkozhatunk az otthoni masterrel, de ezek általában nem ütik meg azt a szintet, amit meg kellene ütniük. Ha szerencsénk van, a kiadó megoldja ezt helyettünk, de nem árt vigyázni, ebben sincs mindig köszönet. FIGYELEM! Látva, hogy sokan házi masterrel hetente adnak ki egy zenét egy kisebb kiadónál hatalmas kísértés, hogy mi is így tegyünk ’Producer lettem’ felkiáltások közepette, de ne engedjünk a csábításnak. Ezek az emberek sosem fognak olyan szintet elérni, mint az elektronikus zene valódi nagyjai. Ha mi beérjük ennél jóval kevesebbel is, például azzal, hogy a 13 éves unokaöcsénk az telefonján ezt ordíttatja kicsengetéstől becsengetésig, akkor ezért az élményért viszont valóban sok lehet az 5000 Ft.

Kész a zene! Hogyan tovább?  Ha nem szeretnénk, hogy egyedül mi és a család halljuk (akarva-akaratlanul is) akkor keressünk egy kiadót! Ennek is van jó pár aranyszabálya:

-          1. Olyan kiadónak ne küldjünk demót, amiről semmit nem tudunk. Nézzünk utána, milyen zenék vannak ott, milyen promóciót nyújtanak, stb.

-         2.  Sose küldjünk egyszerre egy mail-ben több kiadónak demót. Remélem, nem kell magyaráznom, hogy ez vér ciki. Nem lesz olyan jó kiadó, ami ezek után szóba áll velünk.

-          3. A levélben köszönjünk! Nem meglepő módon sokat javít a megítélésünkön. Ugyanígy az udvarias elköszönés.

-          4. 1 mondatban írjuk le, kik vagyunk. Regényre senki nem kíváncsi.

-          5. Ha a nyelvtudásunk nem üti meg az elvárható szintet, akkor nézessük át valakivel, akié igen. Ront a presztízsértékünkön az 5 helyesírási hiba/mondat.

-          6. A demót oda és úgy küldjük, ahova és ahogy a kiadónál kérték! Ha valaki soundcloud linket kér, akkor az nem véletlen. Egyéb esetben csak az idejét húzzuk, meg a sajátunkét. Ha valaki 320kbps mp3at kér, ami teljes hosszúságú, akkor viszont ne küldjünk egy 2 perces 128kbps soundcloud preview-t. Ilyen egyszerű.

-          7. Írjunk a levélbe egy-két referenciát is, ha van. Pl. a művésznevünk után a kiadókat, ahol eddig megjelentünk. Ha ezek kizárólag olyan kiadók, amikről a kutya sem hallott, akkor inkább ne, csak ha feltételezzük, hogy azoknak a neve mond valamit a kiadónál ülő a&r menedzser számára.

Ha ezek teljesülnek, akkor már tényleg a zene fog dönteni és meglátjuk, sokkal többen jeleznek vissza, mint ezek hiányában. Néha az is előfordul, hogy változtatást kérnek tőlünk. Ez nagyon jó jel, mert azt jelenti, hogy érdekli őket. Ha a kiadó elég jó, (márpedig megbeszéltük, hogy rossznak nem is küldünk) akkor megéri változtatni. Sokszor elég egyetlen hang cseréje, vagy a felépítésben apróbb módosítás. Kár lenne emiatt lecsúszni egy jó megjelenésről.

De mi van akkor, ha egy jó kiadónak sem kell a zenénk. Ha ez azért van, mert műfajilag nem teljesen stimmel a profiljukba, akkor ne spóroljunk az idővel, nézzünk olyat, aminek beleillik a katalógusába. Ha érezzük, hogy stílusban ott van, akkor más a baj. Valószínűleg mégsem olyan jó a zenénk, mint gondoltuk, vagy legalábbis nem olyan trendi. Ne legyünk naivak, a nagy kiadók üzleti alapon működnek. Ha ez zene eladhatatlan, akkor bármilyen kreatív, esélytelen, hogy kiadják. Itt ismét újra kell gondolnunk a célt. Ha üzleti értelemben vett sikerekre is vágyunk, akkor muszáj ezt észben tartani és olyan zenét írni, ami a megcélzott labelhez passzol. Ha nem vágyunk anyagi elismerésre, „csak” örömzenélésről van szó, akkor meg úgy általában felesleges kiadókkal bajlódni. A soundcloud és hasonló szolgáltatások tökéletes publicitást biztosítanak.

Ha lehet, ne jelentessük meg rossz kiadónál a zenénket, annak tényleg nincs sok értelme. (Még a masztering ára sem jön vissza!) Viszont árthat a reputációnknak, ha még nincs, akkor is, mert mínuszba is mehet.

Inkább használjuk a tracket promócióra. Ha szerintünk színvonalas lett, akkor tegyük ingyen letölthetővé, vagy ravaszabban egy lájkért cserébe. Az emberek szeretik az ingyenes dolgokat, mi meg azt, ha követi valaki a facebookunkat!

A fentiekben tényleg csak a legalapabb dolgokat vettük át! Ha ezekkel tisztában vagyunk, akkor jön az, hogy hogyan fejlesszük magunkat zeneileg, milyen VST-ket érdemes használnunk, hogyan építsünk márkát és hogy indítsunk-e kiadót, vagy inkább ne. Ezekről a későbbiekben lesz szó.

Aeron Aether: „Nálam nem a totális népszerűség elérése a cél”

Sokszor vagyok úgy, hogy hallgatok egy zenét és megtetszik ezért izibe utánajárok, ki is az elkövető. Anno emlékszem nagyon meglepődtem, amikor a 2009-ben a Silk Digital-on megjelent Aeron Aether 'Aeron Is Coming' EP által feltüzelve az előadó nevét bepötyögve kiderült, hogy Kovács Gábor áll a projekt mögött. Gábor - bár sokan nem tudják - az elmúlt években olyan nagy nevekkel dolgozott közösen, mint Matt Darey, Tiff Lacey illetve Mango. EP-i, remixei rendszeresen bukkannak fel elismert progressive house/breaks lemezlovasok playlist-jein. Aeron nem profitorientáltan áll hozzá a zenéléshez (mint napjainkban sajnos oly sokan). Számára a népszerűség csupán sokadik a sorban, a legfontosabb a minőségi szórakoztatás és az önkifejezés a lehető legszínvonalasabb módon. Az interjúval kapcsolatos megkeresésünkre is azonnal reagált, amiben azért Flashtech-nek is szerepe van, aki zenéivel, mint az Arrival kiadó vezetőjét bombázta, s a kontaktot is megadta nekünk.

— A szokásos első kérdések egyike, mikor csöppentél bele a zenei körforgásba, s mikor választottad a tétlen zenehallgatás helyett a zeneírást? Kik hatottak rád és milyen üzenetet próbálnak a zenéid közvetíteni?
— Ez a része eléggé átlagos a zenével foglalkozók körében. Gyerekkoromban megbabonáztak a szintetizált hangzások, aztán amint kapcsolatba kerültem a számítógépekkel már rögtön azt kerestem, hogy hogyan tudnék hasonló hangot kicsikarni belőlük a saját szájízem szerint, kezdve a C64 kezdetleges zeneszerkesztőitől a trackereken keresztül egészen a ma használt szoftverekig, mint az Ableton. Persze e kettő közt rengeteg idő eltelt, és rengeteg program megfordult a kezeim között. Az Aeron Aether nevet 2007 környékén vettem fel, előtte más neveken működtem más stílusokban. Ez fordulópont volt minden téren, és ebben az évben meg is jelent az első kiadvány ezen a néven, az Abandon c. breaks track a Tilth Music-nál. Ettől a ponttól már nyomonkövethető vagyok. A zenéim rengeteg irányból táplálkoznak. Minden zene amit hallok, és érzés amit érzek hat rám valamilyen szinten, de a természetből is rengeteg ihletet merítek.

— Az Aeron Aether név külföldön jobban cseng mint itthon. Mennyire zavar az téged, hogy a munkásságod a hátárainkon túl talál igazán pozitív visszhangra? Hasonló cipőben járó pályatársaiddal (Kay-D, Retroid, VG & Dave Sullivan, Human8) mennyire tartod a kapcsolatot?
— Kezdek hozzászokni. Azért a magyaroktól is egyre több pozitív visszajelzést kapok szerencsére, de még mindig elég ritka. Szerintem ez betudható annak hogy kis ország vagyunk, és a stílusok amiket képviselek nem igazán népszerűek itthon, vagyis népszerűek lennének, ha lehetőséget kapnának hazánk dallamosabb, de mégsem kommersz stílusokat képviselő feltörekvő tehetségei, és nem csak a jól bevált arcokat tolnák mindenhol. Az emberek nyíltak lennének az újdonságra, ha egy megfelelő promócióval ellátott bemutató party-sorozat indulhatna az új arcoknak, akik külföldön már ismertek valamennyire, esetleg egy nemzetközileg elismert névvel téve azt még eladhatóbbá. Elég sok magyar producerrel tartom a kapcsolatot, és sokuk megérdemelné azt, hogy méltó figyelmet kapjanak itthon.

— Milyen volt Matt Darey-vel közösen dolgozni? Személyesen is találkoztatok, vagy csak interneten keresztül tartottátok a kapcsolatot?
— Nagyon örültem hogy Matt-el alkothattunk közös muzsikákat, mert így olyan énekesnőkkel volt lehetőségem együtt dolgozni, mint Tiff Lacey és a Ridgewalkers énekesnője. Egyelőre személyesen még nem találkoztunk, de biztos vagyok benne hogy a jövőben lesz még rá lehetőség. Matt teljesen profi módon kezeli a dolgokat, egy teljesen normális embernek ismertem meg, és örülök hogy ő még támogatja a sokak által már jó pár éve kihalásra ítélt progressive breaks stílust.

— Ha jól tudom te vagy az Arrival Records feje. Mi alapján válogattok a hozzátok beérkező több száz szám közül? Ki tartoznak a label húzónevei közé? Kikre lesz érdemes odafigyeljünk a jövőben?
— Nagyon örülök hogy tagja lehetek a Silk Music csapatnak, Max Flyant, Mango, Jacob Henry és Gorm Sorensen mellett. Úgy érzem, hogy kezd a méltó helyére kerülni a nagy kiadók között a Silk kiadócsoport, és emögött elég nagy munka húzódik meg. Az Arrival egy olyan kezdeményezés, ami főleg az eddig névtelen, de tehetséges arcoknak próbál segíteni, és elindítani őket azon a bizonyos úton. Nehéz kiemelni konkrét neveket, mert a kiadó lényege hogy mindig keressük a minőségi friss hangzásokat. Ez alapján is válogatunk, a sok beérkezett zene közül azoknak adunk lehetőséget a megjelenésre, akiben látunk fantáziát. A stílus nem feltétlenül kötött, de főleg progressive house/trance/breaks irányokat követjük, ahogy azt már a Silk Digital esetében is megszokhatták az emberek. Lényeg hogy legyen a zenében valami extra, valami, amire felkapjuk a fejünket, és magával ragad.

— Melyik produkciódra vagy a legbüszkébb és miért? Volt-e olyan dalod, amivel alaposan megszenvedtél (mert mondjuk nem találtad a megfelelő hangot, vokált stb)?
— Általában ha egyszer leülök zenélni, akkor elég hamar jönnek az ötletek. Ami sok időt vesz igénybe az inkább a dal kikeverése, felépítése. Amivel nagyon meg tudok szenvedni az egy olyan zene remixelése, amiben nem találok semmit, amit megfoghatnék, vagy a dallamvilágát nem tudom az én szájízem szerintire átdolgozni. Nehéz rangsort felállítani a zenéim között. Kedvenceim vannak, de konkrétan olyan, amire a legbüszkébb vagyok, még nincs. Remélem hamarosan meg tudok alkotni egy ilyet is.

— Általában hogyan készül egy Aeron Aether produkció? Milyen eszközökkel (hard/software) rakod össze a zenéidet?
— Állandó receptem nincs. Próbálok azért valamennyire arra törekedni hogy mindig legyen a zenéimben valami különleges, valami új, még ha nem is mindig sikerül. Ez persze néha hátrány is, mert aki csapong stílusban és hangzásban, annak nehezebb állandó rajongókat szereznie, mert nem mindegyik zene tetszik egy adott embernek emiatt, de hát nem volt kedvem 3-4 aliast csinálni magamnak, ez mind én vagyok. Persze ez nem gond, nálam nem a totális népszerűség elérése az elsődleges cél, hanem az hogy olyan zenéket alkossak, amelyek valami különlegeset adnak az embereknek, és persze nekem is tetszik. Egyébként az Ableton Live-ot használom különféle pluginekkel kiegészítve, ezen kívül van egy 4 oktávos Roland PC-300 midi billentyűm, két midi controllerem, egy Alesis M1 Active mk2 stúdió monitor hangfalpárom és egy Audio Technika ATH-M50 monitor fülesem. A dallamokat mindig a midi billentyűzeten írom, mert már nagyon nehezemre esik egérrel pöttyözgetve dallamot csinálni.

— Szerinted hosszú távon lehet-e itthon is masszív rajongótábora az új progressive hangzásnak? Manapság mintha mindenki a trance-re lenne rákattanva. Egyáltalán mi lesz az aktuális trend 2011-ben a magyar klubokban?
— Én igazából örülök annak hogy végre kezdünk kitörni a techhouse és minimal nyújtotta egyhangúságból, még ha a trance irányába is. Most persze gondolom sokan megköveznének, de nekem nagyon unalmas ez a ma trendi lélektelen-dallamtalan robotzene, pláne hogy tudom hogy mennyi idő egy ilyet összelegózni az előre gyártott stílus specifikus sample pack-ekből egy igényes proghouse, progtrance vagy progbreak zenéhez képest. De a másik véglet, az a bizonyos "őstrance", amelyik 10 éve ugyanazokat az arpokat és saw lead-eket használja nekem sem igazán az ínyemre való, viszont a technikailag modern, inkább progtrance-nek nevezhető dolog nagyon jó tud lenni. Én reménykedem benne hogy hamarosan már jön a következő trendváltás itthon, ahogy az 3-4 évente meg szokott történni, és végre oda kerül a palettán az igényes dallamos elektronikus tánczene, ahova kell. Azt kívánom 2011-re, hogy támogassuk a magyar elektronikus zenét, mert van mire büszkének lennünk.

— Aeron Aether mit tervez a következő évre? Gondolom még jobban rákapcsolsz...
— Évek óta tervezem már a saját albumom, most talán végre el is kezdem. Ez persze majd azzal jár együtt hogy nem remixelek ennyit mint az elmúlt években, most végre kicsit az originalokra szeretnék koncentrálni. A többi pedig legyen meglepetés, érdekes együttműködésekre van kilátás.

Exoplanet: egy holland hangszobrász mély filozófiai mondanivalóval

Ebben az évben elég sok előadóval, zenével találkoztam, így a bőség zavarával kell küszködnöm, ha meg kellene neveznem az év producerét. Azonban, ha jobban szemügyre veszem a szettjeim tracklistáit egy név kitűnik abból: Exoplanet. A holland Oscar van der Knaap 2010-ben abszolút földönkívüli teljesítményt nyújtott, eredeti és átütő erejű produkcióival minden hallgatójának garantálta az ingyen jegyet a Világűrbe és vissza.

— Hello Oscar, köszi, hogy szakítottál időt az interjúra. Az internetes oldalakat böngészve nem nehéz kitalálni, hogy te egy befelé forduló személyiség vagy. Sem rólad készült fotókat, sem a részletes biográfiádat nem találhatjuk meg a világhálón. A háttérben ténykedő producer imidzse része a zenei hitvallásodnak? Ha előzetesen nem olvastam volna felőled azt hinném, hogy Exoplanet egy földön kívüli egyed. Törjük meg a csendet. Ki is Exoplanet valójában?
— Exoplanet nem más, mint Oscar van der Knaap, és ha a google-t használod nem hinném, hogy megoldhatatlan feladat lenne, hogy megtalálj engem és kíváncsiskodj velem kapcsolatban. De nem spam-elem szét a világhálót, és igen befelé forduló személyiség vagyok. Azt hiszem többet tudhatsz meg a lelki világomról, ha meghallgatsz egy Exoplanet zenét, mint ha egy átlagos biográfia tényeit nyálaznád át. Mivel a zene hordozhat kódolt üzenetet, az is lehet, hogy egy szerenádot hallgatsz tőlem a döglött aranyhalamhoz, de ez nem tudatosul benned, csak nagyjából érzed. Megjegyezném, hogy én ugyanúgy szeretem az unikornisokat és a nukleáris robbanófejeket.

— Mikor döntöttél úgy, hogy zeneírásra adod a fejed? Mennyire volt rögös az út a kezdetektől napjainkig? Hogyan érhető tetten a fejlődés a produkcióidban? Miként épül fel egy Exoplanet darab?
— Olyan 13 éves lehettem, amikor belevágtam. Persze éveknek kellett eltelnie ahhoz, hogy valami épkézlábat alkossak, mivel nem voltam képzett zenész. Ennek ellenére volt érzékem az atmoszférák létrehozásához, így egyszer amikor eljutottam arra a pontra amikor a produceri képességeim már elég jók voltak ahhoz, hogy olyan légkört teremtsek, amit a gondolataimban őrzök akkor kezdődött el az igazi mulatság. Ez az igazi visszacsatolás, hiszen az eszközök használatával olyat tudtam alkotni, ami a fejemben már megvolt, miközben ezt csináltam még többet tanultam meg az általam használt eszközöről, ami újabb ötletekhez vezetett. Ez a folyamat kombinálva az általános hangulatommal vezérelte a lassú változást a zenéim hangzásában és stílusában. Egy Exoplanet darab, mint ahogy említetettem a gondolataimban lévő atmoszféraként épül fel. Ezt nehéz szavakba önteni, a legjobb leírást az audio adja, de ne úgy képzeld el, hogy úgy kezdek hozzá, hogy na most csinálok egy szomorú dalt. Ennél sokkal különlegesebb érzésekről beszélek. Viszonylag hamar eldöntöm, hogy milyen stílusú lesz a zene, downtempo, uptempo, nagyon minimalista, rideg vagy kellemes, hátradőlős. Amint elkezdek egy zenét, az egész ötlet idő közben is sokat fejlődhet és persze elmehet egy teljesen más irányba is.

— A zenéd — egy nagy adag minimalizmussal a ritmus szekcióban és atmoszférikus, fura pad-hangokkal a dallamvilágbában — elég egyedinek számít manapság. Igazság szerint Monolake produkcióihoz tudnám hasonlítani, csak sokkal több melódiával. Kik voltak hatással a munkáidra? Melyik a legfőbb elem, ami meghatározza nálad a komponálás folyamatát?
— Monolake egy fontos inspiráció számomra, mint producer. Ahogy elhelyezi a hangokat egy elképzelt audio térben az zseniális. Ez ösztökélt arra, hogy a lehető legjobban ráirányítsam a figyelmet a hangok elhelyezésére. A hangok frekvenciákból állnak, de csupán egy meghatározott spektrumú frekvenciát tölthetünk meg, ezért bölcsen kell kiválasztani a hangokat, mert összeakadhatnak. Ez az első része a történetnek, a másik csupán cukormáz a tortán: az effektek, mint a reverb és a delay használatával hangokat szimulálunk egy bizonyos térben. Rengeteg előadó van, akit szeretek és hallgatok illetve, akik befolyásoltak engem, s egyben az Exoplanet hangzást is. Egyikőjüket mindenképp meg kell említenem: a svéd 12 Moons-t aka Michael Andersen-t. Ő felszívódott a zenei szcénából, s talán a Földről is néhány éve. Weblapja a 12moons.se is eltűnt. Talán úgy érezte, hogy Solid State albumával elérte pályája csúcsát. Remélem azért egy nap visszatér. Annyira különleges hangzása volt, s a Solid State albuma az egyik kedvenc lemezem a mai napig.

— Ha jól tudom van egy szinesztézia koncepciód. Mesélj már erről részletesebben.
— Szeretek úgy tekinteni a hangokra, mint geometriai formákra. Ez ugyanis segít a zeneírásban. Nem tudom, hogy mások miként fogják fel a zenét, de a szinesztézia egy gyakori jelenség, amit változó intenzitással érzünk. Ez egy filozófikusan is érdekes jelenség, mivel megtaníthat nekünk valamit arról a kapcsolatról, ami a megismerés és a valóság között van. A hangot például teljesen másféle képpen lehet felfedezni, attól függően, hogy az agy miként dolgozza fel és keveri össze az érzeteket. A szubjektív élmény pedig színt ad a valóságnak, a szó szoros értelmében láthatod a hangot.

— Számomra Artette 'I Am'-jéhez készített átiratod az év legjobb remixe. Hogyan vágsz bele egy remix gyúrásába? Te választod a zenét vagy a kiadó küldi a felkérést? Elvonatkoztatsz az eredeti darabtól, vagy a fő alkotóelemeket azért beleépíted a munkádba?
— Azt hiszem maga Artette kért fel a remixre. Ugye jöttem neki eggyel, mivel anno remixelte a 'Flight Of The Outcast Owl' című számom. Mint, ahogy mások is én is az eredeti anyag és a remixpakk meghallgatásával kezdem a munkát. Aztán jön az ötlet, hogy merre induljak el, majd a munka további része hasonló felfogásban készül, mint a saját számaim esetében - az egyetlen különbség, hogy az eredeti darab részleteit is belegyúrom a verziómba. Az 'I Am' remixemben ez főleg a vokált és a dallamot jelenti.

— Mire számíthatunk tőled 2011-ben? Esetleg érkezik az első albumod?
— Az album már készen van, jövőre jelenik majd meg a Proton-nál, amit természetesen kimásolt single-k és remixek is kísérnek majd. Ettől függetlenül sok zenére számíthattok tőlem, de most csak ennyit árulhatok el.

Click here for the english version of this interview!

Ilya Mosolov: „A legfőbb dolog amit rólam tudni kell, az a zeném”

A samarai Ilya Mosolovra teljesen véletlenül figyeltem fel. Éppen zenét gyűjtögettem prog break mixsorozatunkhoz a 'Break in the clouds'-hoz, amikor Arko súgott nekem msn-en: „az Ilya Mosolov-életművet mindenképp csekkold le a promodj.ru-n, zseniális, amit művel ez a srác.” Mivel Arko ízlésében csukott szemmel is megbízom már klikkeltem is és azt kell, hogy mondjam az elmúlt időszak legjobb zenéit és mixeit találtam meg Ilya profiljában. Elképesztően tehetséges srác, akinek olyan kiadóknál jelentek meg zenéi eddig, mint az Electrofly, Cold Busted és a Mistique Music. Persze ennek ellenére még (el)ismertebb szeretne lenni, ebben némileg akadályozza, hogy nem az a tipikus sztár dj alkat, magáról ugyanis csak a legszükségesebb információkat adja ki, nem beszél mellé, nem nyom végeláthatatlan PR dumát, hogy haknilehetőséghez jusson. De azt hiszem ez az alábbi miniinterjúból nektek is le fog jönni.

DeepZone: Először is mit kell tudnunk rólad úgy általában? Viszonylag új arcnak számítasz a szcénában. Hogyan tudnád bemutatni a hangzásodat és zenei érdeklődésed pár mondatban?
Ilya: A legfőbb dolog, amit tudnotok kell rólam az a zeném, mivel az többet mond el rólam, mint amennyit én tudok magamról, de tényleg. A hangzásom atmoszférikus illetve progressive elektronikus zene egy jó adag vidámsággal, napfénnyel és nyári érzéssel.

DZ: Mikor döntötted el, hogy belevágsz a producerkedésbe? Miért épp a prog/break sound-ot választottad?
Ilya: Mindenek előtt a progressive breakbeat a kedvencem, de nem csak ebben a hangzásban utazom. Természetesen nu skool breaks-szel és big beat-tel kezdtem 2002-ben, később a chill out és progressive house került a képbe, majd 2006 környékén a progressive break, mint az érzelmek, a dögös dance ritmusok és break ütemek egyvelege.

DZ: Mesélj arról, miként épül fel egy Ilya Mosolov produkció! Milyen hardware-t/software-t használsz a zenéid készítésekor?
Ilya: Ez mindig eltérő a különböző stílusok miatt. Például house zene esetében a ritmus szekció megírásával kezdek, néha breakbeat-nél is, de van, hogy a bassline és a synth riff készül el előbb. Chill out produkcióimnál mindig a zongora és pad az első. A zenék írásához csak software-t használok, főleg FL Studio-t, ACID-et és még néhányat, na és persze egy rakat VST szintit.

DZ: Oroszország mindig is az elektronikus tánczene egyik bázisa volt. Miként változtak felétek a dolgok az elmúlt pár évben?
Ilya: Bocs, de én nem hinném, hogy Oroszország mindig az elektronikus zene bázisa lett volna. Az igazi elektronikus zene nálunk a '90-es vége felé született meg. De persze ott volt néhány orosz filmzene, amit Alexander Zatsepin írt a kora '80-as években, amiben olyan futurisztikus szintik voltak, mint a mini Moog, de ez egy teljesen más tészta. Az elmúlt években azonban az orosz elektronikus szcéna tényleg felfejlődött, és most már mindenki a saját fülével hallhatja a végeredményt.

DZ: Ha egy kis jóslásba bocsátkozunk, mire számíthatunk tőled 2011-ben? Mit gondolsz, melyik stílus dominálja majd a klubokat jövőre?
Ilya: Nem tudom mire számíthattok tőlem, hiszen mindig változom, de próbálok még több érzelmet közvetíteni a zenéimen keresztül 2011-ben, s szeretném elindítani a drum and bass projectemet is végre. Azt hiszem a fő irányzat a klubokban jövőre a progressive trance és techno lesz.

DZ: Milyen jövőbeli céljaid vannak, amiket szeretnél elérni?
Ilya: A legfőbb célom zenei téren, hogy elismert zenész legyek és egy remek érzelmes albumot készítsek, s talán, hogy a világot egy kicsit világosabbá, nyitottabbá tegyem a muzsikámon keresztül. A magánéletemben próbálom megtalálni életem szerelmét, szeretnék keményen dolgozni, hogy házat és hajót tudjak venni magamnak. Köszi az interjút és mindenkinek kellemes karácsonyt és boldog új évet kívánok!

Ilya Mosolov Promodj.ru profilja

Ilya Mosolov myspace oldala

Flashtech: "Egyre több neves kiadóval kerülök kapcsolatba"

Arko és jómagam Flashtech-et az idei év egyik legszorgalmasabb és legügyesebb hazai bedroom producerének tartjuk. Jó néhány kellemes saját zene, remix valamint mash up fűződik a nevéhez. Csendben teszi a dolgát, miközben a diszkográfiája tekintélyessé gyarapodik. Nem mellesleg számait olyan kiadók katalógusában találhatjuk meg, mint a SkyZoo Records, a Digital Senation UK, a Dangerbox, az Arrival, vagy éppen a híres-hírhedt Proton. A blog hasábjain már többször is beszámoltunk részsikereiről, ám így az esztendő vége felé közeledve úgy éreztük érdemes lenne egy interjúban összefoglalni a vele kapcsolatos történéseket.

— Emlékszem először a Tranceparadise fórumán beszélgettünk egymással, de neked akkor már futott a műsorod Adrenaline néven a Rádio Nexten. Mikor fedezted fel magadnak a trance-t, mint műfajt, s mikor döntöttél úgy te is ilyen zenék írására adod a fejed? Mennyiben változott a hangzásod az idő múlásával?
— Hát ez nem egy-kettőre ment, annál érdekesebb a történet. Kb 10 éves koromban még rapet hallgattam és egy ismerősöm révén ismertem meg a Scooter-t (akiket ma is szeretek), munkáik egyre jobban kezdtek megtetszeni. Már ebben az időben is ismertem trance zenéket, de még annyira nem érdekelt, hogy a műfajokat a nevük szerint elkülönítsem. A Scooter után jött a Handzup! divat, ezt nagyon szerettem, közben szereztem rengeteg zenét, köztük egyre több trancet. Amikor nekünk is bekötötték az internetet már magam is hozzájuthattam zenékhez mixekhez és ezek többsége bizony már trance volt és úgy alakult, hogy ennél a műfajnál állapodtam meg. Zenéket már 12-13 éves koromban szerkesztgettem, de még akkor nem igazán jött össze, nem voltam elég értett és tapasztalt hozzá, illetve akkor még teljesen más volt a zenei világ is, nem volt ilyen könnyű zenéket kiadatni. Nem is olyan rég kb egy éve kezdett bennem kialakulni a gondolat, hogy nekem is lehetne kiadott zeném. Ekkor még viszonylag kezdetleges programokkal dolgoztam, amiket csak felületesen ismertem, aztán megismertem az FL Studiót. Fél év múlva jött a Waterfall Landscape/Conceptions amire nagyon büszke voltam, és innentől nem volt megállás.

— Az osztálytársaid és szűkebb környezeted, hogyan áll a zenei megszállottságodhoz? Hívnak buliba dj-zni, meghallgatják a zenéid, mixeid, örülnek a sikereidnek, támogatnak, vagy inkább elvannak a saját zenei világukban? Az iskola mellett mennyi időd jut zeneírásra?
— Hát sajnos a trance népszerűtlensége miatt a legtöbb embert nem érdeklik a munkáim, nem igazán ismernek el, fellépni sem hívnak, bár a szűk baráti körömnek tetszenek a zenéim és valamilyen módon véleményt formálnak róluk, szóval azért van, aki támogat. Az iskola eléggé korlátozza a szabadidőmet, de naponta fél-egy órát tudok foglalkozni a zenéimmel, hétvégén többet.

— Milyen szoftvereket használsz? Avass be a kulisszatitkokba bennünket: hogyan készül egy Flashtech nóta illetve remix?
— FL Studiót használok, illetve vágáshoz és néha mastereléshez MAGIX Music Makert. Egy track úgy készül, hogy először is kitalálom a fő dallamot, és gyakran már a fejemben megszületik az egész zene. Meghatározom a stílust, a bpm számot, majd ennek megfelelően választok dobokat, hangokat packokból. A VST-k közül a Toxic Biohazard-ot használom a legtöbbet, mivel oszcillátor alapú és én úgy tudom variálni effektekkel, ahogyan csak akarom. Ha kész a track felépítése, akkor utána szoktam az FX-eket belerakni, ezzel fűszerezve az egészet, majd a masterelés (sok producer rémálma), ami általában PSP Xenonnal vagy Izotope Ozone-nal történik. Ha ez is kész, akkor kirenderelem wav-ba és mp3-ba és küldhetem a kiadónak.

— Fiatal korod ellenére kellő kíváncsisággal és tisztelettel "nyúltál hozzá" néhány trance klasszikushoz és csináltál belőlük saját verziód. Tervezed-e a megkezdett sort tovább folytatni? Melyik darab lesz a következő, amit a jelenkor hangzásra formálsz?
— Igen, mivel az ilyen régi zenék a gyerekkori emlékeimet idézik fel, akkor is ha a zenét nem ismerem, de megvan benne a korra jellemző hangzás. Eddig ugye az Ayla-ából és a Children-ből csináltam remixet, tervezek még párat ha az időm engedi (pl.: Atlantis Ita - See You in the Next Life-ból).

— Az elmúlt időszak eléggé zsúfolt volt a számodra. Milyen megjelenések várhatóak tőled?
— Valóban zsúfolt volt, egyre több és nevesebb kiadóval kerülök kapcsolatba és egyre több producerrel dolgozok együtt, mint például: Roby K, Lance Mathard, Genuine Mien, Yura, Pillow vagy Craving. A következő megjelenések várhatóak tőlem a közeljövőben: Lightwave [Round Triangle (Proton)], Impulse [405 Recordings], Waterfall Landscape (Sygnus) [SkyZoo Records - Remixverseny!], 123 (Roby K-val közösen) [Dangerbox Recordings], I Don't Know (Greyloop-al), Granulated [Digital Sensation UK], valamint két szám az Arrival-nál, illetve másik kettő a Factual Records-nál. Remixek terén, ami várható: Lance Mathard - Kaibara (Flashtech's Full Attack Mix) [SkyZoo Records], Tom Fall - Turning Point (Flashtech Remix) [Arrival], Paulo Martins - Outer Space (Flashtech Remix) [Codus Records], Heyoxjon - December (Flashtech Remix) [Bass'Flo] (ez még nem biztos), Genuine Mien - If It's Too Late (Flashtech Remix), Genuine Mien feat. Laina - So Many Miles Away (Flashtech Remix), illetve Roby-val tervezünk közös remixeket.

— Ha lenne egy kívánságod, ami feltétel nélkül teljesülne, mi lenne az?
— Gondtalan élet, sok pénz, sok fellépés (de csak annyi, hogy maradjon szabadidőm), illetve hogy elismerjenek világszerte.

Grey pres My Classics Vol.4

A negyedik írásomban igyekeztem eklektikus lenni, régebbit és újabbat vegyíteni egymással. Egy bennük a közös: mind az öt korong korszakalkotó a maga nemében.

Dance 2 Trance - Hello San Fransisco (1992 - Suck Me Plasma)
A sorban legrégebbi darab igazából nem is trance zene, hanem szelíd techno némi string-gel és zongorafutammal dúsítva. Tény, hogy ebből a csíraállapotból fejlődött ki a későbbi trance hangzás. Rolf Ellmer és Dag Lerner alaposan megelőzve korukat (ne feledjük még csak 1992-őt írtunk ekkor) próbáltak szállós atmoszférát kölcsönözni számaiknak. A 'Hello San Fransisco' nincsen túlbonyolítva, egyszerű de nagyszerű. Végig épül, ami miatt egyetlen felesleges másodperce sincsen. Fura, de zsenialitása ellenére mégsem bukkan fel túl sok trance classics válogatáson, legutóbb például ATB válogatta be a 'The DJ' mixének ötös részére.

Joker Jam - Innocence (2001 - Green Martian)
Bart van der Zwaan és Uwe Hoelters neve nem csenghet túl ismerősen, viszont az általuk jegyzett Joker Jam féle 'Innocence' a 2000-es évek elejének legnagyobb underground trance favoritja. Itt sincs másról szó, mint egy jól eltalált fő string szőnyegről, és két kiegészítő szintifutam könnyed játékáról. Az original verzió még a nagy Paul Van Dyk-ot is megihlette, aki meghagyva az eredeti sava borsát, egy igazán tisztességes remake-kel tette le a névjegyét. A Joker Jam fedőnév nem volt túlfuttatva, ugyanis az említetten túl még egy track-ük volt, a 'Traffic', ami azonban meg sem közelítette az 'Innocence' sikerét.

Matti Laamanen - Flakes (2003 - Tsunami)
Matti Laamanen a finn trance mozgalom egyik legtehetségesebb figurája (kár, hogy manapság semmit se hallani róla illetve tőle). Zenéit olyan egyedi atmoszféra jellemezte, hogy pár taktus után azonnal be tudtuk azokat azonosítani (ez igaz Cosmicman-ként és Wednesday Rolls-ként elkövetett bombáira). A 'Flakes' egy szaggatott string-gel bűvöl el az első kiállásban, majd szépen érkezik a fődallam, amivel kiegészülve egy lélekemelő trance hímnusszá fejlődik. Én Shane 54 révén ismertem meg ezt a darabot (Live @ Trance Escape), örök hálám neki, hogy felhívta rá a figyelmem.

Astura - Orion's Belt (2003 - Fundamental Recordings)
Ha már az ominózus Előd féle 'Trance Escape' live mixsznél tartunk mindenképp szót kell ejtenem az egyveleg nyitó darabjáról, azaz Astura 'Orion's Belt'-jéről. Egy igazi gyöngyszem, ami különböző variációkat hoz egy témára, majd alattomosan egyesíti azokat egy ponton. A modernkori űrszimfónia szerzője nem más, mint a svájci Andy Prinz, aki manapság Dj Tatana jobb kezeként (többnyire a studióban rejtőzködve) ténykedik. Halkan megjegyzem, ítélet napig is ülhet ott, ennél jobb zenét talán már csak a következő életében fog írni.

Planisphere - The eyes of truth (1999 - Green Martian)
Laurent Véronnez és George Petkidis kettőse egyszerűen képtelen hibázni. A 'The Deep Blue Dream' bakelit B-oldala a 'The eyes of truth' sokaknak ismerős lehet Slam Jr. 'Strictly Trance Symphony' című albumáról. Csodahangulat uralkodik itt, ami sodor, pörget, repít, ringat és könnyekre fakaszt. A dallamvilága nincs túlbonyolítva, de pont emiatt emelkedik ki a kortárs művek közül. Ha a trance ezen az ösvényen maradt volna, nem égett volna ki olyan hamar az ezredfordulón. Igen ám, de az ilyen darabokat csak az tudja igazán befogadni, aki úgymond megérett arra, hogy megértse azok lényegét. Itt pedig van mondanivaló, nem is akármilyen. Ez bizony az igazság (szeme)!

From the background 5: Marco Iletschko

Hogy ki a megátalkodott jó isten az a Marco Iletschko? Elárulom, nem más, mint a művész, akit leginkább Marc O'Tool-ként ismer ország-világ. Az oroszos hangzású név egy vérbeli német fiatalembert takar, aki a kilencvenes évek közepétől kezdve egyre jobban bedolgozta magát a fősodorba. Ehhez persze kellett zenei profizmusa és az, hogy jókor volt jó helyen.
Azok, akik lemaradtak a millenium környéki elektronikus zenei boom-ról van mit bepótolniuk, hiszen Marco különböző álneveken kiadott projektjeivel akkoriban szinte mindegyik klubest résztvevője volt a progressive house illetve a haladóbb szellemű trance szettekben. Korábban olyan label-ek harcoltak a kegyeiért, mint a Hooj Choons, a Superfly, vagy épp a Poison Records. Hogy produkcióinak ne kelljen mindig külön címkét keresni megalapította az Underworld Records-ot és a Mauritius Records-ot. Hangzása az évek során mindig formálódott, az egykori melodic progressive house-tól ma már a minimal-tech-deep vonal felé mozdult el. No, de nézzük tüzetesebben karrierjének fontosabb momentumait.
Stílszerűen illik legsikeresebb monikerével, a Marc O'Tool-lal kezdeni a felsorolást. E név alatt 1997-ben publikált először saját EP-t a Poison Records-nál, ez volt az 'In your life'. Az első nagyobb sikerre egészen 1999-ig kellett várni, ekkor jött ugyanis a 'Stauffenberg', ami egyből a nevesebb prog dj-k lemezes táskájában (köztük Sander Kleinenberg-ében is) landolt. 2001-ben folytatódott a sikerszéria a nevéhez méltó 'Deeper'-rel, illetve a 'Black 'N' White'-tal. A várva várt album is megérkezett 2004-ben 'Tao' címmel, ami összegezte Marco eddigi munkáit, a tőle megszokott sound mellett természetesen új irányokat is mutatva. 2008-ban a második LP, a 'My manifest' is megszületett, ahol már a minimalistább texturák hódítanak. Remixeiről sem szabad megfeledkeznünk, hiszen olyan darabokat tett felejthetetlenné átirataival, mint Tiesto 'Suburban train'-je, Angelic 'Stay with me'-je, Element 'Pad song'-ja.
Emellett rendületlenül dolgozott a Ballroom projekten is. Ki ne emlékezne a régebbi gyöngyszemek közül a '4 AM'-re, a 'Passanger'-re, a 'Come along'-ra, illetve a frissebb eresztések közül a 'Beach Club/Open air EP'-re, és a 'Piepshow'-ra!? Marco - mint azt anno Chris Cowie is megjegyezte a vele készült egyik interjúban - nem akarta egyik művésznevét sem túlpörgetni, így számtalan projektet futtatott még a Marc O'Tool és a Ballroom mellett. Ott volt például a Criss Source-szel közös Chrome ('The fly'), Motorcraft ('When time will come') és a Schubraketen ('Superheftig people'), valamint az egyedül vitt Mauritius ('This is our future') is (és ezek csak az ismertebbek - a szerk). Egy valamit higgyetek el nekem, ez a srác egy zseni! Sokat tett az EDM-ért, s méltánytalanul kevesen ismerjük és szeretjük a munkásságát.

MiraculuM pres. My Classics vol. 1

Greyloop kedvenc klasszikusait feldolgozó sorozatán felbuzdulva veszem a bátorságot, hogy én is pipát ragadjak, és a kandalló melletti hintaszékben ücsörögve felidézzem bohó ifjúságom kedvenc talpalávalóit. Ez persze nem teljesen igaz, úgy tervezem, hogy az elmúlt 20 évből egyenlő arányban szeretnék zenéket kiemelni, ugyanannyit 1990-ből, mint 2010-ből. A merítési lehetőség szerencsére elég bőséges, nem is szaporítom tovább a szót, lássuk ezeket a gyöngyszemeket:

Resistance D. - Skyline (Bytes mix) - Harthouse - 1994.

Az első ízig-vérig trance, amit volt szerencsém hallani. Mivel már régebben eléggé kielemeztem ezt a bitang nagy klasszikust, most jöjjön egy copy/paste: "Mai szemmel azt mondom, ez a szám egy tökéletes kezdés, egy igazi alagút az ismeretlenbe, egy hibátlan intergalaktikus trip. Ezt a zenét be kell rakni az autómagnóba, este tizenegykor be kell dörrenteni a motort, és irány a töksötét autópálya vagy autóút. A második percnél már nem autóúton haladsz, hanem valami bolygórendszerek közti féregnyúlványon utazol, bele a tökéletes sötétségbe, véred buzog az ismeretlen felfedezése miatti izgalomtól, három és fél percnél megérkezel egy tök más galaxisba, és olyan felemelő látvány tárul eléd, amiről eddig még csak álmodni sem mertél. Struktúráját, hangszerelését tekintve a goához áll legközelebb, de jóval szellősebb és lágyabb annál, sokkal pozitívabb érzéseket rejt magában,mint későbbi, neurotikus gyermeke. A maga nemében tökéletes darab, instant klasszikus. Hmm! Azt hiszem ejtek pár szót az előadókról is, nem kispályás csibészekről van szó. A Resistance D. 1991-ben jelentette meg első track-jét, 'Cosmic Love' címmel a német Cyclotrone égisze alatt, majd átszerződtek a korszak egyik legfontosabb kiadójához, a Harthouse-hoz (Sven Vath áll a kiadó mögött.). A név két embert takart, Maik Maurice-t, aki ez idő tájt egy másik projektben is tevékenyen részt vett a trance alapköveinek lerakásában 4Voice néven, illetve egy még nagyobb nevet, Pascal Dardoufas-t alias Pascal F.E.O.S.-t , aki 1984 óta lemezlovászkodott olyan legendás klubokban, mint a frankfurti Omen, vagy a müncheni Tempel. A számot remixelő Bytes egyik tagja pedig szintén nem egy noname outsider: Matthias Hoffman,azaz Cygnus X, aki olyan trackeket rakott le az asztalra, mint a 'Superstring' vagy az 'Orange Theme'."

Felix - Don't You Want Me (Hooj mix) - Deconstruction - 1992.

Elnyűhetetlen klub klasszikus, tulajdonképpen önmagáért beszél. Sejtelmes arpeggioval indít, amikor először bejön a dob, azt hinnéd, milyen erőtlen, majd amikor 1:20-nál teljes kakaóval lenyomja a hajadat a brutálisan energikus szinti a '80-as évekből importálva, akkor megnyugszom, jól emlékszem, milyen kemény tudott lenni ez a zene 18 éve. A kiállásnál csatlakozik először a szög egyszerű, de felejthetetlen vokál sample is, onnantól közös erővel nyomják a pumpát, nagyszerű darab. Személyes dolog, de én például imádom, ahogy a videoklippen is hallani a bakelit sercegését. A Felix név egyébként egy angol urat takar, Francis Wright-ot, aki döbbenetes módon a mai napig zenélget ezen a néven, noha a remixért Jerry Dickens és az a Rollo felel, aki a Faithless oszlopos tagja.

Three 'N One - Sin City - Fire Recordings - 1997.

Azt a vitát, hogy ki használta először a pizzicatot mint főszintit, talán sosem fogjuk pontosan eldönteni, az első nagy siker nyilván a Faithless 'Insomnia'-ja volt, amely egy brutális hullámot indított el. 1996 és 98 között önálló műfajként is létezett ez a hangzás, melyben a hardhouse egyszerű alapjai és a trance melankóliája egyesült, és amelyet a sajtó egész találó módon dream house-nak aposztrolfált. Az egyik legnagyobb kedvencem ebből az időből André Strasser és Sharam Jey egyik legjobb nótája, a 'Sin City', mely egyszerre dermesztően rideg és ugyanakkor végtelenül szomorú dal. A dallamvezetés roppant egyszerű, de félelmetesen hatásos, a kiállás pedig egy óriási érzelmi robbanásként is leírható.

Art Of Trance - Love Washes Over - Platipus - 2002.

Kiránduljunk át egy évezreddel későbbre, és gyönyörködjünk az Art Of Trance zseniális zenéjében, melynek szívét Michele Adamson nagyszerű vokálja és a vokóder adja. Simon Berry-ről talán sokan tudják, hogy igazi pionír, 1993 óta producerkedik és tulajdonképpen ő azon ritka emberek egyike aki a mai napig hisz a klasszikus trance-ben és a stílusán sem változtatott sokat. Lássuk be, aki 30 éven keresztül képes vinni két olyan alias-t, mint az Art Of Trance és a Union Jack, az rossz ember nem lehet...:). A zene nincs túlbonyolítva, egy könnyedebb acid alapon szétgate-elt szőnyeg, plusz a vokál, de nem is kell több, fantasztikusan hangulatos darab lett belőle.

Vibrasphere - Autumn Lights (Oliver Prime mix) - Joof Recordings - 2008.

A végére egy viszonylag frissebb zene, amely kétségtelenül klasszikus. A Vibrasphere a progresszív trance egyik legnagyobb neve, a két svéd srác psy beütésű, gyakran house alapú dallamos zenéi mindent überelnek. Ehhez jött még az osztrák Oliver Moser alias Oliver Prime aki sajnos eltűnni látszik, pedig iszonyatosan tehetségesen tudta munkáiban a goát vegyíteni a lassabb, dallamosabb és egyben progresszív hatásokkal. Az 'Autumn Lights' remixe olyan mint az özönvíz, megállíthatatlan, brutális, mindent elsodró. Epikus hosszúságú, a videóról le is van vágva a másfél perces intro, és ezt a hosszúságot arra használja a nóta, hogy minden ellenállást eltiporjon és megsemmisítsen. Olyan mintha mázsás szikladarabokkal zúznák szét az ember ellenállását, ez a zene igazi drog. Képes, hogy otthoni hallgatáskor leverje a képeket a falról, megrepessze a TV képcsövét, összetörje a poharakat a szekrényben. Akárhányszor meghallgatom, statikusok jönnek ki a házhoz, hogy megvizsgálják az alapzat stabilitását. Minden hallgatáskor a katasztrófavédelem üríti ki a környéket, és kommandósok verik le az áramot. Egyszerűen epikus!