Technika: A nagy harmonikus táblázat

A blogon korábban harmonikus mixelés témakörében publikált írásunk igencsak népszerű volt, így mertem venni a fáradtságot, hogy egy, a közelmúltban felfedezett "vívmányról" értekezzek.
Nos ez a "vívmány" (szándékosan került idézőjelek közé, mivel nem új dologról van szó, inkább egyes részegységek komplex rendszerbe szedéséről - a szerk.) egy német úriemberhez, bizonyos Ingo Vogelmann-hoz köthető, aki nyugodtan nevezhető progressive berkekben "régi motorosnak", hiszen mint (Frisky rezidens) dj és producer aktívan részt vesz a második progressive boom zenei örökségének gyarapításában.
Ingo fogta és egy táblázatba foglalta a komponáláskor alkalmazott hangnemeket, a Mixed In Key által használt Camelot-kör, valamint a Traktor-hoz köthető Open Keys hangnem felismerő rendszerét, emellett a harmonikus hangokról sem feledkezett meg (skála valamint dj key szerinti rangsorolással).
A végeredmény egy impozáns, de átlátható rendszerré állt össze, ami egyedülálló módon társítja a különböző rendszerek vívmányait (kvázi mint egy, a zene nyelvén íródott szótár működik).
Ingo különböző példákat is mellékelt néhány átmenet típus definiálására (River, Little Ocean Wave, Big Ocean Wave, Wild Ocean), s a száraznak tűnő anyag gyakorlati átültetésére. Nyomtatókat izzítani!

Forrás: ingovogelmann.net (a kép eredeti méretben vagy pdf-ben innen tölthető le)

Ben Hanga: Masztering az alapoktól II.

A monitor hangfalak beállítása és a szoba akusztikájának jelentősége
Ahogy ígértem ebben a részben a monitor hangfalakkal és a szoba akusztikájával fogunk bővebben megismerkedni. Ez az egyik legfontosabb feltétele a pontos és jó hangminőségnek lehetővé téve, hogy az adott zene a lehető legtöbb és legkülönbözőbb hangrendszereken a kívánt minőségben szólaljon meg, a hallgatók legnagyobb örömére.
Először is össze kell gyűjteni a legfontosabb jellemzőit a megfelelő “High resolution” monitoring rendszernek és a kritériumait a jó akusztikával rendelkező szobának! Kezdjük is a legrosszabb akusztikával rendelkező szobával, ami nem más mint egy tökéletes kocka üres falakkal és sima kemény felületű padlóval. Persze ez egy radikális példa, mert többnyire mindannyiunk zeneszerkesztésre, maszteringre vagy egyéb zenei tevékenységre szolgaló helyiségében fellelünk különböző lakberendezési tárgyakat, amelyek szintén befolyásolják az akusztikát. A párhuzamos falak (főleg, ha mind a négy egyenlő távolságra van) legrosszabb tulajdonsága, hogy a hanghullámokat visszaverve és egymást keresztezve úgynevezett álló hanghullámokat (standing waves) hoznak létre, melyek egymást felerősítve (interferencia) nagy mértékben befolyásolják a hallgató pozíciójába a zene minőségét és hangerejét. Az, hogy melyik frekvencia tartományba tartozó hangot erősítik fel a falak, a falak távolságától függenek. Két üres fal közötti távolság mérete nem igazán javít a helyzetünkön, mert mindig van egy adott frekvencián megszólaló hang, ami tökéletesen passzol a szobánk méreteihez, örömet okozva, ha ez éppen a mély frekvencia és máris büszkeség tölti el a lelkünket, hogy mennyire elképesztően jól adja a mély hangokat a monitor hangfal… Aztán amikor a kocsiban, vagy más eszközön hallgatjuk vissza a zenénket csodálkozunk, hogy hová tűnt a mély tartomány!
Ha nem professzionálisan kialakított helyiségben szerkesztjük vagy maszteringeljük zenénket sok segítséget jelenthet akár a falon lévő, félig teli könyvespolc vagy akár a szekrényünk nyitott ajtaja, vagy a függönyök elhúzása, bár azok leginkább a magas frekvencia tartomány kiszűrésére alkalmasak, mert a mély hangok könnyedén áthatolnak rajta meg akár visszaverődve is a függöny mögötti falról. Ezen információk tudatában kicsit elmélyedünk a hanghullám adottságaiban és megnézzük, hogy lehet kiszámolni, a szobánk mely frekvenciatartományban szereplő hangot a leghajlamosabb felerősíteni.
Íme egy tiszta zenei hang (csak egyfajta frekvenciájú hangból áll) hullámhossza:

A mély frekvenciatartomány hosszabb hullámhosszal rendelkezik. Mint azt tudjuk a hang terjedési sebessége függ a hőmérséklettől és a terjedési közegtől is, ami szobahőmérsékleten, levegőben 344 méter/másodperc. Az, hogy egy hullámhossz milyen gyakran ismétlődik azt hertz-ben (Hz) mérjük és ez jelenti a hang frekvenciáját. Minél több hanghullám ismétlődik egy másodperc alatt annál magasabb a frekvencia. Most jön a lényeg! Mivel le tudjuk mérni milyen távol van a hangforrás (ez esetben a hangfal) a faltól, ki tudjuk deríteni, hogy a szobánkban mely az a hanghullám, ami interferenciát okozhat! Erre a legegyszerűbb képlet, ha a hang sebességét (méter/másodperc) elosztjuk a fal és a hangforrás közötti távolsággal (méter). Így megkapjuk a hanghullámot hertz-ben, ami a problémát okozza! Például 344(m/s)/2(m)=172Hz, tehát a 172Hz-en megszólaló hangok interferenciát fognak előidézni, de itt még nem ér véget a történet, mert nem csak ezen hangok, hanem a felezett vagy duplázott hangtartományt sem fogjuk reálisan hallani! Például, ha 172Hz-et kaptunk a számítás után akkor ugyan ez a probléma érvényes 86Hz-re (172/2), 43Hz-re (172/4), 344Hz-re (172x2) is és így tovább. Ezt azért jó tudni, mert ez alapján beszerezhetjük a megfelelő hangelnyelő felszerelést. Ezek után szemügyre vesszük a jó minőségű monitor hangfal jellemzőit. A legfontosabb jellemző, hogy a jó hangfal fázisban és frekvenciamenetben egyenes, ami röviden annyit jelent, hogy nagyjából minden frekvenciatartományra ugyanúgy válaszol, amit az alábbi kép is illusztrál. A bal oldali kép a megfelelő, míg a jobb oldalon látható ikonon látható, hogy adott frekvencia tartományban nem azonos hangerővel adja vissza a jelet a hangfal. Ez azért fontos, mert ha például 50Hz-et kisebb hangerővel adja vissza a hangfal, akkor a mix készítésénél magasabb jelszintet állítunk be esetleg a dobnak, aminek érezhető hasa lesz, mikor visszahallgatjuk a zenénket más eszközökön!

Mindenkit óva intek a fülhallgatóban történő mixelésre és maszterelésre! A következő kép az AKG K530 fülhallgató frekvencia válaszát mutatja, a kék a bal a piros pedig a jobb hangszórót mutatja:

Ha megtaláltuk a megfelelő hangfalat a következő lényeges pont az elhelyezésük.
1. Próbáljuk meg úgy elhelyezni a hangfalakat, hogy amikor ülünk a székben a bal és a jobb oldali fal ugyanakkora távolságra legyen tőlünk.
2. Úgy helyezzük el a hangfalakat, hogy a két hangfal és a mi pozíciónk egy egyenlő szárú háromszöget alkosson.
3. Ha ránézel a bal vagy a jobb oldali hangfalra semmiképpen se lásd a hangfalak oldalát, csak az elejét.
4. A hangafal magas hangszórói (tweeter, csipogó) legyenek fül magasságban.
5. A hangfal magas hangszórói soha ne legyenek a szoba magasságnak felénél, azaz, ha két méter magas a szobád ne legyenek egy méter magasan.
6. Ne legyen a hangfal hátulja közel a falhoz, és figyeljünk arra, hogy a hangfal és a mögötte lévő fal, valamint a hangfal és a mellette lévő fal távolsága soha ne egyezzen meg. Ezek a legfontosabb szempontok. Akinek van lehetősége mikrofonnal és szoftver segítségével pontosan bemérheti a hangfalak pozícióját. Erre kiváló szoftver például a SpectraFoo.

A következő részben meg visszatérünk a hangfal hangerejének pontos beállítására, ami egy másik fontos kérdés, mert a fülünk eltérően reagál a frekvenciákra különböző hangerőn és mélyrehatóan áttekintjük az EQ alapvető használatát, technikáit és jelentőségét. Ha bármilyen észrevételetek vagy kérdésetek van a leirtakkal kapcsolatban, írjatok a következő címre: ben.hanga@icloud.com

Ben Hanga: Masztering az alapoktól

Ezt a sorozatot szeretném azoknak szánni, akik bele akarnak csobbanni a digitális audió tengerébe és felfedezni az annak mélységében rejlő dinamikát és teret. Az elmúlt pár évet csak a maszteringnek és a mixelésnek szenteltem és szeretném megosztani a tapasztalatokat, melyek nap mint nap megajándékoznak valami új és addig fel nem fedezett élménnyel. Persze, koránt sem értem a végére, mint ahogyan a jó pap is holtig tanul. Remélem számotokra is tudok majd egy-két érdekességgel és új, hasznos információval szolgálni olyan témakörökben, mint például a fülek edzése, a monitor hangfalak pontos beállítása, mi is pontosan a dithering, normalizáció vagy hogyan használjuk a kompresszort — ha egyáltalán szükség van rá — és mit kell tenni, ha növelni szeretnénk egy zene dinamikai tartományát, ami manapság elég fontos kérdés a félholtra kompresszált zenék világában és az úgynevezett hangerő háború (loudness war) idejében. Ezekre és ezzel kapcsolatos témakörökre szeretnék bővebben is kitérni.

Kezdjük is a füllel, mint az egyik legfontosabb tényezővel! Bármilyen furcsán hangzik, fülünket is lehet edzeni! A fülre “gyúrásnak” legalább 8-10 különböző fajtája van, amit két féle képpen végezhetünk, ebből itt csak párat szeretnék megemlíteni, ami fontosabb az otthoni studió használata közben (a többi inkább felvétel készítéséhez szükségeltetik). A két lehetőség: a passive és a hands-on tréning. A passzív fül tréning tulajdonképpen minden alkalommal törtenik, amikor zenét hallgatunk (micsoda felfedezés). Segít fejleszteni a hanghatásokon alapuló különbségek észrevételét és a hangok jellemző vonásainak felismerését. A masik lehetőségünk az úgynevezett hands-on tréning, amikor a kezünk a potin van és megprobáljuk az általunk elkepzelt hangot a valóságban megvalósítani. Mielőtt elkezdenénk dolgozni egy zenén, próbáljuk meg elképzelni, hogy mi az a hangzás, amit el szeretnénk érni, mert ez sokszor segít, még ha éppen nem is tudjuk milyen eszközzel lehetne megvalosítani!

Íme pár ötlet, mindezt a gyakorlatban, hogy lehet kivitelezni!

1.Tanuld meg felismerni a frekvencia tartományokat!

Ha nem is rendelkezik valaki megfelelő zenei előképzettséggel lehetőség van arra, hogy különböző oktávokban hallható hangot megallapíts frekvencia alapján vagy fordítva. Ez nagyon hasznos lehet és könnyen elsajatítható kellő gyakorlással. A kromatikus skála minden egyes hangja egy bizonyos frekvenciához tartozik, például a közép C hang frekvenciája 262Hz, az A hang frekvenciája a közep C felett 440Hz-es, az A hang frekvenciája a közep C alatt 220Hz. Az alábbi képen kicsit érthetőbben szemügyre vehetjük az előbb leírtakat. Ez a gyakorlatban így néz ki:

A videóban Bob Katz mutatja be, amit leírtam itt röviden. Ő korunk egyik legjobb hangmérnöke és a legtöbb információ, amit megosztok veletek, a videóban szereplő könyvből származik, amit sajnos magyar nyelven nem adtak ki (vagy csak én nem találtam). Bob nevéhez fűződik a K-System kifejlesztése is, amiről kesőbb majd részletesen írok és aminek nagy szerepe van a hangerő háborúban (loudness war).

2.Tanuld meg érzékelni, észlelni a zene dinamikáját!

Ez kicsit hálátlan rész és őszintén megvallva, ha ezt elsajátítjuk, akkor meggyűlik a bajunk a manapság fellelhető zenék többségének hallgatásával, mert rajövünk, hogy a nagy részük elveszítette a hang egyik legfontosabb jellemzőjét: a dinamikát. A dinamikai terjedelem tulajdonképpen a zene leghangosabb és leghalkabb pontja közti különbség. Nem összekeverendő a hangerővel vagy az abszolút hangerővel! Itt egy szemléltető anyag, ami nagyon jól érzékelteti a differenciát még annak is, aki esetleg nem tud angolul! Állítsuk be a hangfalunkat vagy fülesünket egy hangerőre, és azon nézzük végig a videót! Meg fogtok lepődni!

A dinamikára visszatérünk majd későbbi fejezetben, most vissza a fülekre! Szóval prábáljunk meg minél több, jó minőségű zenét hallgatni különböző műfajokban, hogy felismerje és megszokja a fülünk a dinamika minőségbeli különbségeit. Én speciel imádok Morcheeba-t hallgatni, mert sok albumuk egyszerűen gyönyörűen, tisztán szól. Prábáljuk meg észrevenni a tiszta tranzienseket és meghallani, hogy szólnak! Ez nagyon fontos a kompresszor használatánál, mert észre kell venni azt a pontot, amikor már árt és nem használ.

3.Tanuld meg milyen a jó sztereó!

Ezt annyira nem részletezem, mert kiváló plugin-ek vannak erre (mint például az Izotope-nak az Ozone-ja vagy a Waves S1 stereo Imager) de fontos részét képezi a végső hanganyag elérésének ugyanis meglehetősen, akár 2db-el is befolyásolja a kimeneti hangerőt a sztereó kép megváltoztatása és az nagyon sokat számít mikor a limiteren meg nyerni akarunk plusz 1,5-2db-t.

Ezek a legfontosabb dolgok, ami mellé társul még pár, például meg kell tanulni észrevenni a legapróbb különbségeket! Erre egy jó teszt, ha csinálunk egy próba masztert ugyanarra a számra. Változtassunk az EQ-n 0.5db-t, aztán mentsük ki és csukott szemmel hallgassuk meg, hogy észrevesszük-e a különbséget! Ehhez mondjuk jól jön egy jó minőségű monitor hangfal, amire majd szintén kitérünk a későbbiekben. Elengedhetetlen a rossz vágások felismerése is, ami főleg ének sávoknál észrevehető és lényeges. Ilyen amikor remix készítésekor egy, már “kész” hangsávval dolgozunk és mondjuk ki van vágva a reverb lecsengése, s egyszer csak csend van hirtelen. Én rengeteg ilyen zenével találkozom manapság.

A bevezetőmben egyenlőre ennyi, a következő fejezetben kitérek majd arra, hogyan állítsuk be pontosan a monitor hangfalak pozícióját és hangerejét.

Ha bármilyen kérdésetek van az itt leírtakkal kapcsolatban, küldjétek a következő e-mail címre, örömmel válaszolok: ben.hanga@icloud.com.

Így készült: az új Reelaux remix elemeire szétcincálva

Bár legutóbb azt ígértem, hogy folytatom a marketinges témakört, most mégis inkább más irányba mennék el. Ennek oka, hogy páran hiányolták a konkrét kreatív tanácsokat. Ezekbe eddig azért nem mentem bele, mert végül is nincsenek szigorúan vett szabályok a zeneírásban, a lényeg, hogy mind zeneileg, mind technikailag nézve minőségi darab szülessen és lehetőleg másoknak is tetsszen. Viszont a kérdések miatt meggondoltam magam és arra jutottam, jó ötlet lehet, ha a száraz felsorolás helyett ezúttal egy saját zene kivesézésén keresztül elmondom, én mit és hogyan szoktam.  A választásom a legfrissebb remixemre esett, amit Ozgur Ozkan-nak írtam és két hét múlva fog megjelenni. Igen, ez itt a reklám helye volt.  Azért is erre esett a döntés, mert így egyben azt is meg tudom mutatni, mikre szoktam figyelni a remix gyártások során.

Először hallgassunk bele az eredetibe. Elég minimalisztikus, de a súlyos mélyek miatt táncolható, ugyanakkor a kiállás gondoskodik a zeneiséget jobban kedvelők öröméről is. A költői megfogalmazás annyit takar, hogy valójában a dallam erre a részre korlátozódik, ami nem könnyíti meg a remixerek életét.

Általában, ha meghallok egy zenét, mindig tudom egyből, milyen lesz a remixem. Na ennél nem így volt, csak azt tudtam, nagyjából milyen elemeket akarok majd használni. Tulajdonképpen sok választásom nem is volt, mivel az eredetiben sincs túl sok minden. A groove-okat mindig magamnak írom, kivéve, ha az az eredeti zenének valamilyen nagyon jellemző része. Tehát marad egy-két szinti hang. Miután eldöntöttem, hogy melyikeket fogom beletenni az én verziómba, betöltöttem őket az Ableton Live-ba és megnéztem, hogy szólnak együtt. Teljesen jó volt, úgyhogy elkezdtem köré építkezni. A fenti megállapítás evidensnek tűnik, hogy egy zene részei együtt teljesen jól szólnak. Ez nekem is egyértelmű volt addig, amíg nem kaptam egy-két olyan remix pakkot, ahol a részek köszönőviszonyban sem voltak egymással. Ilyenkor mindig elcsodálkozom, hogy ezekből vajon hogy a fenébe kerekedik ki végül valami zenének nevezhető dolog.  Itt arra gondolok, hogy például a basszus dallama teljesen más magasságban van, mint a szinti és véletlenül sem találkozik a kettő, vagy a loop-ok igénytelenül vannak kiexportálva és lemarad a végéről a visszhang, vagy találkoztam olyannal, ahol egy boltban megvásárolható hangmintacsomag linkjét küldték át, mondván, hogy ők is azokból rakták össze(!!). De szerencsére itt ilyenekről szó sem volt, úgyhogy eddig minden rendben is ment.

Kerestem egy jó ütős kick-et, amit később lefiltereztem, mert bár először jónak tűnt, ahogy egyre több dob lett a zenében, kicsit soknak kezdett tűnni, így levágtam a felső közép és a magas tartományokat kb -8db-lel és ráemeltem az 50 Hz körüli frekvenciákra kb +3 db- lel. A clap-nél és a hi hat-eknél a klasszikus Roland TR 909-es csomagot vettem elő, mert szerettem volna, ha nyersebb, technósabb a hangzás, csak úgy, mint az eredetiben. A clap-re egy enyhe sidechain kompresszort tettem, hogy ne üssön ki nagyon, belesimuljon a groove-ba. Itt figyelnem kellett arra is, hogy amikor a lábdob nem szól, ne ugorjon ki a taps hangereje, így azt automatizáltam és ezeknél a részeknél kb 3 db-lel halkabbra vettem. Ezen kívül (a dobok közül egyedüliként) tettem rá egy finom reverb-et is, hogy karakteresebb legyen a jelenléte. A hi hat-nél kiemeltem kicsit a magas frekvenciákat és a teltebb hatás érdekében tettem alájuk egy rövid lefutású shaker-szerű hangot minden 16.-ra, amit aztán középen (4000-500 Hz körül emeltem) hogy középen se legyen üres a hangzás. Ezen viszont nem spóroltam a sidechain-nel, hogy pumpálósabb legyen a dolog. Egyébként a hi hat sem csak a kick-ek közötti kontrán szól, hanem halkabban az azt követő 16.-on is, így kicsit jobban visz előre. Olyan, mintha egy 16-os delay lenne rajtuk. A ride-ot kifejezetten magasra filterezve tettem rá, kb. 8000hz-ig teljesen kivágtam, utána viszont erősen emeltem, hogy igazi „sivítós” hangulata legyen. Ez az a szó, amit szerintem most írtam le életemben először! Ezzel a trükkel vigyázni kell, csak halkan érdemes használni, mert a 8000 körüli frekvencia hangosan eléggé kiüt a zenéből.  Amiket itt leírtam, folyamatában persze nem volt ilyen egyszerű, rengeteg hangmintát belepakoltam először a zenébe, legalább egy tucat EQ és effektbeállítást kipróbáltam, melyikkel hogy szól, aztán szépen lassan kitöröltem a felesleget (kb. 10 sávot) hogy teret adjak a bennmaradóknak. 

 

A többi résznél kicsit bajban voltam, mert az eredeti szinti témáknak nincs igazán dallama, valamerre nekem kellett elvinni a dolgot, hogy ne egy sima techno track kerekedjen ki a dologból. Ekkor találtam egy jó mintát, ami a pár évvel ezelőtti mélyebb trance dalokra emlékeztetett. Mostanában elég divatos lett progi körökben leszólni mindent, aminek kis köze is van a trance hangzáshoz, ezért egy ideig gondolkodtam, hogy beletegyem-e, de végül úgy döntöttem, nem nagyon izgat, egyszerűen nem volt másik minta, ami ennyire illett volna bele. Szerintem ez a rövid trance bass sequence adja a dal lelkét, mivel önmagában a szubbasszus túl mélyen van, a szinti témák meg túl magasan ahhoz, hogy középen ne érezzük üresnek. Szóval miután eldöntöttem, hogy ez a hang benne marad, elkezdtem automatizálni, hogy ne legyen olyan monoton és jobban pörgessen. Hallható, hogy minden 32 ütem vége felé egyre feljebb enged a LP filter, aztán kezdi elölről. Ez nem egy iszonyat egyedi megoldás, de kétség kívül működik. Ez alá már nem kellett más, csak egy súlyos sub basszus, ami nyomja a mélyeket rendesen. Találtam is egy jó KORG szintetizátort, ami alkalmas volt erre, kicsit levágtam a magasabb zajokat és hosszabbra engedtem a release-t (kb a negyedek háromnegyed részéig)mivel ez is többször egyszerre szól a kick-el, nem akartam, hogy ez utóbbi elnyomja. Ennek érdekében a sidechain-t is újra elővettem, hogy ki se üssön, hanem a kellemes mély, pumpálós érzést adja.  Ez a lábdob + basszus összhatás annyira megtetszett, hogy a 2. kiállásban direkt erre tettem a hangsúlyt. 4.08-tól hallható. Egy régi barátom szavajárásával élve, ez a zenében a kötelező mutogatós rész J Nevezhetjük kezeket fel + taps résznek is, ki hogy szereti, bár ez épp nem az a műfaj! Ezután jön be egy hosszúra nyújtott pad dallam, aminek a fő oka az, hogy e nélkül unalmas lett volna még egyszer visszahozni a kiállás előtti részt, meg ettől kicsit misztikusabb a dal hangulata. Gyakorlatilag ezek az elemek adják a remix vázát. Ezek mellé persze kell még pár dolog, ami színezi zeneileg is, meg a sztereó térhez is hozzátesz. Ilyen minták a progi zenékben oly divatos 3/16 ritmusú delay-jel effektezett hangok és a zaj-szerű hosszabb-rövidebb atmoszférák. Ezeket minden esetben ki szoktam tenni a sztereó tér 2 oldalára, kb. 70%-ig.

A felépítéssel nem sokat kellett foglalkoznom, általában számomra az a legkönnyebb rész. Tudom, hova akarok eljutni, így abból indulok ki, majd fokozatosan visszafelé haladva elveszek belőle dolgokat, így épül fel az intró. A levezetésben pedig próbálom pont azokat bennhagyni, amik az elején kiestek, hogy ne legyen szimmetrikus a dal, mert szeretem több részét is megmutatni az összhangzatoknak, másrészről pedig az sok esetben fantáziátlanságra utal, ha van középen egy téma és a dal eleje meg vége ugyanaz. De nem kizárólag az alkotórészek elvételéből és hozzáadásából áll a fel- és levezetés, hanem a hangerővel és a filterekkel is szoktam játszani. Nagyon sok hang fokozatosan jön be és tűnik el aztán, ezáltal finomabb az átmenet, de tény, hogy nem is olyan karakteres. Jól kell megválasztani, mikor hogy célszerűbb. Az én meglátásom, hogy néha kell egy-egy hirtelenebb váltás is, hogy a hallgató kizökkenjen az eddig hallottakból. Ilyenkor mindig újult erővel vetik bele magukat a táncolásba!

Amikor eddig megvoltam, elkezdtem a maszteringet próbálgatni. Ilyenkor nem szoktam előtte kiexportálni, hogy még közben tudjak javítani a keverésen, mert sokszor kompresszálva kiugrik egy-egy hang, mások pedig elvesznek a többi között. Miután úgy tűnt, jó lesz a keverés, kiexportáltam az egészet 48khz 24bit minőségű wav fájlba és visszatöltöttem. A spektrum analyzer-t nézve ki kellett emelnem egy-két tartományt, mert kevésnek láttam/hallottam és igazam volt, mert utána tényleg sokkal teltebb, jobb lett a hangzás. Ezt követően rátettem egy 4 sávos kompresszort, ahol ebben az esetben leginkább a magasakat sűrítettem össze, hogy igazán „összeérjen” a groove, a közepet és a mélyet hagyni kell jobban lélegezni. Az egész effekt  „erejét” nem vettem fel túlságosan, a treshold viszonylag magasan maradt minden esetben. Ezt követően azért tettem az egészre is egy single band kompresszort, de ezt sem túl durván, nagyon figyeltem, hol a határ, ahol már érezhetően sérül a dinamika. A biztonság kedvéért mindig visszaveszek ezután a kompresszor küszöbéből 1-2db-t és azt utána egy végső limiterrel kompenzálom, így biztosan nem fog sehol túlütni. Valamiért nekem ez a módszer bejött.  Nem maradt más hátra, minthogy kiexportáljam 44.100 Hz 16 bit minőségben is, aztán kiírtam CD-re és tesztelgettem hifin, autórádióban. A végeredményt pedig most ti is hallhatjátok.

Technika: Reelaux gondolatai az önmenedzselésről

Az önmenedzselés valamiért olyan téma, amelyről nagyon sokan szélsőségesen vélekednek. Az egyik véglet az a nézet, hogy a „termék” majd eladja magát, elég megírni a tökéletes dalt és már hátra is dőlhetünk. Ez nyilvánvalóan  nincs így, hiszen sokkal sokkal több tehetséges ember van, mint befutott sztár, sőt a befutottak nem mindegyike tehetséges. Ami mégis kiemelte őket a tömegből az a profi marketing. A másik végletes elgondolás az, ha azt gondoljuk, hogy jó ötlet naponta ötvenszer buzdítani az ismerőseinket a közösségi médiumokon, hogy lájkolják a fan page-ünket és legalább ugyanennyi irreleváns dj-nek elküldeni a promónkat a zene meg olyan, amilyen. Nos a szomorú helyzet az, hogy az utóbbi taktikával még azzal együtt is sikeresebbek lehetünk, hogy az összes privát ismerősünk garantáltan letilt és kiátkoz a virtuális világból, a szakmabeliek pedig a hátunk mögött röhögnek. Egy szó, mint száz, valahol félúton van az igazság. A bevezető után nézzük meg, milyen lehetséges eszközei vannak ma egy előadónak arra, hogy felkeltse és megtartsa a közönség figyelmét, ill. miket kell ezek használata során szem előtt tartania. Kezdjük az online lehetőségekkel:
- A kötelező facebook mellett keressünk alternatív csatornákat is,  mert van, aki zsigerből gyűlöli a legnagyobb közösségi portált, őket se veszítsük el.

- Az előzővel összefügg, hogy nyissunk a még nem elterjedt, de jó lehetőségeket kínáló site-ok felé, mint pl: Official.Fm, Bandcamp, stb.  Teljesen ingyenesek, (vagy legalábbis vannak ingyenes funkcióik) így semmi nem indokolja, hogy elzárkózzunk tőlük
- Sok időt takarítunk meg, ha a fentieket egymásba integráljuk. Pl. A facebook kiírásunk automatikusan átkerül a twitter oldalunkra, az official.fm video postunk pedig a youtube-bal szinkronizálódik.
- A facebook-on és egyéb web2.0 oldalakon általában fizetett promócióra is van lehetőségünk. Ennek a megítélése elég vegyes. Saját tapasztalatból azt mondhatom, hogy megéri vele foglalkozni, mert abszolút nem drága és egy bizonyos mennyiségű kezdő lájkot hoznak az oldalunkra, ráadásul valós emberek valós kedvelései ezek, tehát nincs benne semmi csalás. A dolog hátránya, hogy nehéz célozni a hirdetést. Azt beállíthatjuk, hogy melyik országokban jelenjen meg, arra viszont semmilyen ráhatásunk nincs, hogy milyen preferenciájú userek oldalán tűnjön fel. Sokan rákattintanak, de valójában azt sem tudják kik miért, így egy részük valószínűleg gyorsan le is morzsolódik, de addig sem lesz aktív tagja az oldalunknak.

- A facebook további előnye, hogy rengeteg beépülő alkalmazást fejlesztettek rá. Ezek egyike a Like to Download App nevű, melynek segítségével ingyen reklámozhatjuk az oldalunkat olyan módon, hogy egy dalt ingyenes letölthetővé teszünk bárkinek, aki kedveli az oldalunkat.
- Ha van szabad forrásunk, akkor készíttessünk profi weblapot. Ezzel felkészülhetünk arra az időre, amikor a facebook már nem lesz ennyire népszerű. Ha ezt most nehéz elképzelni, nézzük meg, mi lett a myspace-szel. 2006-2008 környékén volt nálunk a csúcson, sokan nem gondolták volna, hogy 1-2 éven belül senkit nem érdekel már. Akik kizárólag arra alapozták az online megjelenésüket,hamarosan drámai csökkenést tapasztalhattak a lejátszásokban és a kattintások számában. Mondanom sem kell, hogy egy professzionális honlap elég sokat emel egy előadó presztízsértékén is.
- Ha van saját honlapunk, akkor azt is építsük be a web2.0 alkalmazások hálójába. Jó, ha megjelenik rajta amit posztolunk facebookra és a twitter is kínál beépítető widgeteket!
- Készítsünk havonta promo mixet és juttassuk el a lehető legtöbb helyre, fórumba, hogy megismerjenek minket. (Nem árt, ha saját zenéket is teszünk a mixbe)

- Felmerült egy kérdés, hogy érdemes-e rendszeresen rádióműsort készíteni. A dolog nem egyértelmű, ha a rádiónak jó neve van, jó a hallgatottsága, megfelelő  időben fut a műsor és futja az időnkből, akkor miért ne? Ha viszont egy olyan adóról van szó, amit a kutya se hallgat, akkor inkább ne, mert egy színvonalas heti műsor sok energiát igényel és igazából senkit sem érdekel.  Sok magát népszerűnek hirdető online rádió hallgatottsága a 100 főt is alig éri el, az a 100 fő is erősen adásfüggő. Ráadásul ma már bárkinek lehet valahol műsora, akár több is, önmagában ezzel a ténnyel kérkedni teljesen hiábavaló.
- Az iTunes-os podcast dolog ezzel szemben még menő, úgyhogy ha a promo mix elkészült, oda is nyugodtan fel lehet tölteni.
- Rengeteg weblap kínál gyors és hatékony növekedést. Nagyon vigyázzunk, mert jelentős részük kizárólag az ő gyors és hatékony növekedésüket célozza meg, magyarán lehúzás. Már kapásból annak gyanúsnak kell lenni, ha valamiért pénzt kérnek, amiért normál esetben ők fizetnének. Például találkoztam olyan oldallal, ami azt vállalja, hogy havi X összegért cserébe odaírhatom őket bárhova, mint a booking ügynökségem. Természetesen valós fellépéseket nem tudnak garantálni.  Egy másik példa, ha majdnem valós facebook lájkokat vesz valaki. Ez a nagyobb előadóknál bevált szokás, de könnyen le lehet vele bukni és egy életre kitilthatnak a facebook-ról. Ráadásul valószínűleg, ha valakit kitiltanak, az nem a már befutott sztár előadó lesz. Ez az egész kicsit olyan, mint azért fizetni, hogy a Formula 1-ben versenyezzünk. A jobbak sosem teszik.
- Emellett persze vannak oldalak, amelyek használatáért érdemes (lehet) fizetni. Az egyik ilyen típus az, ahol az oldal közvetítőként lép fel köztünk és a megrendelő cégek között, akik zenéket vennének különböző célokra. (reklámfilm, tv film, bolti háttérzene, stb). Ezekben sok pénz rejlik, de emiatt az esély is kicsi, hogy pont a miénket válasszák ki. Ráadásul azt is nehéz néha kideríteni, hogy ezek valós, vagy fiktív megrendelések-e. A legtöbb ilyen site kínál 1-2 ingyenes feltöltési lehetőséget, ezekre érdemes ráugrani.
- Vegyük fel a kapcsolatot magyar és nemzetközi szakmai blogokkal, magazinokkal. Meglepő módon sok blogger vállalja, hogy az ingyen zenéért cserébe ajánlót ír róla. Ha a blog népszerű, akkor ez természetesen megéri. Ugyanez a helyzet a magazinokkal, oda is mindenképp érdemes elküldeni egy profin megírt PR cikket, amit aztán ők átszerkesztenek és hozzáírják a saját véleményüket. (Kivéve pár kisebb, ismeretlen országban, ahol a legnagyobb magazinok is változtatás nélkül közlik le a promo cikkeket még akkor is, ha az tele van helyesírási hibával. Viszont arra kínosan figyelnek, hogy az adott cikk valamelyik cimborájukról, vagy szponzorukról szóljon) Mielőtt ezen túlzottan felháborodnánk, nekünk is lehetőségünk van arra, hogy fizetett hirdetést írjon rólunk egy profi PR ügynökség. Az ár általában 100-300 Euró megjelenésenként, attól függően, milyen magazinokhoz és milyen terjedelmű cikket juttatnak el. Ez valóban nem olcsó, ha ilyen szolgáltatást szeretnénk igénybe venni, nem árt számításba venni, hogy ez megtérül-e valaha egyáltalán. Rövid távon biztosan nem, hosszabb távon van ennek létjogosultsága. Mindenképpen nézzünk utána a magazinoknak, ahol megjelennénk, lehet nekünk ingyen is sikerül bekerülni.

- Ha már komolyabb szinten vagyunk, érdemes lehet beruházni VEVO accountra is, ami több, mint amit Youtube-on látunk belőle. Infoért érdemes ellátogatni ide: http://www.musicvideosubmissions.com/vevo-f-a-q/
- Bár a lista végén van, az egyik legfontosabb a direkt kommunikáció. Ezalatt a közvetlen kapcsolatépítést értem a piaci szereplőkkel. A legfontosabb szereplő természetesen a közönség. Ne csak az oldalunk legyen közösségi, hanem mi is. Minél érdekesebb dolgokat osztunk meg, annál nagyobb lesz az aktivitás az oldal többi tagjától is. Túlzásba sem szabad esni, napi 1-2 poszt bőven elég.  Inkább az időzítésben legyünk ügyesek. Egy kutatás kimutatta, hogy a facebook-ot átlagosan délután 3 és 6 óra között látogatják a legtöbben, ezt jó szem előtt tartani. Persze ez célcsoportonként változhat, néha egy vasárnap hajnali poszt is lehet telitalálat.
A második fontos kapcsolatépítési irány a szakma, vagyis kollégák, top dj-k, kezdő producerek, stb. Mielőtt felvesszük valakivel a kapcsolatot, nézzünk utána a munkásságának. Ha számunkra nem releváns, akkor ne húzzuk senki idejét egy kéretlen levéllel. Ha igen, akkor viszont mindent bele, a dj-k általi lejátszások hihetetlen mértékben pörgetik a népszerűséget és a vásárlásokat egyaránt. Konkrét példa: egy előadó zenéjét 4en vették meg beatporton és ketten töltötték le ingyen egy neves promo-oldalról (!) az első 4 hétben. Ez elég gyászos eredmény. Ekkor azonban feltűnt egy blogon, hogy egy híres neves dj játszotta és chartolta a zenét.  A következő egy hétben az ingyenes letöltések száma 150-re ugrott, a beatport eladások száma 84-re. (A többi online bolt számairól nincs adat) Ebből még mindig nem lehet megélni, de az arányok elég világosak. Ha ez nem egy zenével fordul elő, hanem hússzal, akkor már jelentős a különbség. Itt visszautalnék a cikksorozat első részében leírtakhoz, hogy miért éri meg jobban egy zenét profin megírni, mint helyette ötven rosszat kiadni.
Első körben ennyi lenne az online tárház, akinek van még ötlete, vagy kérdése, az nyugodtan írja meg nekünk. Legközelebb az egyéb márkaépítési lehetőségekről és buktatókról lesz szó.

Technika: Reelaux gondolatai a zeneírás kapcsán (II. rész)

A múlt héten azt ígértem, mélyebben is belemegyek a folyamatokba. Ez most csak félig teljesül, mert felmerült még pár kérdés az alapokkal kapcsolatban, illetve többen kérdeztetek még a mixdown/mastering témakörről is, így most ezekről lesz szó bővebben.
A zenei fejlődés egy nagyon hosszú út. Aki azt állítja, hogy a végére ért, az vagy hazudik, vagy meghalt. A halottak meg ugye nem beszélnek, szóval duplán hazudik az illető. A klasszikus zenei képzettség nagyon nagy előny. Ha ezzel nem rendelkezünk, akkor is van pár dolog, aminek az ismerete alapvető.  A mainstream elektronikus tánczenék 4/4 ritmusúak, ami azt jelenti a gyakorlatban, hogy 4es tagolásúak az ütemek. A zenei egységek, periódusok, amik ismétlődnek, azok szintén 4 ütem hosszúságúak, vagy annak a többszörösei. Ezt kifejezetten fontos betartani az intro és az outro résznél, mert egy dj sokkal esélyesebben fogja a zenét lejátszani, ha beleillik a többi zene közé a szettben. Ezenkívül találkozhatunk ún. triolás zenékkel is, ahol egy ütemnyi hosszt 3 részre osztunk, vagyis harmadolunk. Ez is nagyon népszerű képlet, leginkább a jazz/swing világában találkozhatunk vele, de nem áll távol  a modern műfajoktól sem, kivétel a club zenék, ahol szintén a mixbe illeszthetőség miatt ritka az alkalmazása.
A dallamok írása közben ugyanennyire fontos az akkordok tudatos ismerete, használata. Nincs rosszabb, mint amikor egy remix felkérést kapunk egy jó vokállal, de nem tudjuk eltalálni, melyik hangmagasság illik hozzá. Ha nincs időnk/kedvünk egy instant szolfézsoktatásra beiratkozni, akkor érdemes egy pillantást vetni a következő leírásokra:
(Annál is inkább, mert nem csak ciki kizárólag hangmagasság kijelző szoftverekre támaszkodni, de az akkordoknál nem is mindig pontosak, így nő a hibalehetőség is.)
közérthetőbben: http://zenetanoda.mindenkilapja.hu/html/18135001/render/akkordok
szakmaiabban: http://hu.wikipedia.org/wiki/Akkord

Ha megvagyunk a ritmussal és a dallammal, nézzük meg a felépítést. A modern zenék legtöbbször úgy épülnek fel, hogy:
A (verze)
B (bridge/összekötés)
C (chorus / refrén)
A (2. verze)
B 
C
D (Break / kiállás)
C
A klubzenéknél mindig először egy bevezetés jön, a legvégén meg egy levezetés, ugyanakkor a dal lényege általában ugyanígy néz ki, vagy ennél még egyszerűbben. Előfordul, hogy csak 2 rész váltakozik, de az is, hogy 1 megy végig. Ez utóbbi sem baj, elvégre a tánczenéknek a monotonitás a barátja. Az unalom viszont soha, úgyhogy itt is kell, hogy történjen valami, vagy legalább úgy tűnjön. Ezt a látszatot elérhetjük azzal, ha a dallam ugyan nem változik, de az azt adó hangmintákat automatizáljuk. Konkrétan 3 stílus is eszembe jut, ami arra épül, hogy a fő szintetizátorban (hangmintában) a filter frekvenciavágási pontját automatizáljuk: Filter house, eurotrance, acid house. Szóval mi se féljünk ettől, kellemes változatosságot ad akkor is, ha az adott futam csak mellékszereplő. Doboknál is jól jöhet műfajtól függetlenül, kivéve a kick-nél! Erre a sávra sosem érdemes ilyen effekteket tenni, mert kaotikus hatást kelt.
Általánosságban elmondható, hogy a felépítés fő célja az unalom elkerülése, ha ez megvan, akkor gyakorlatilag bármit lehet, meg annak az ellenkezőjét is!
Itt ragadnám meg az alkalmat, hogy pár olvasnivalót ajánljak, amik sokat segíthetnek a fejlődésben:

-    Chris Middleton – Kreatív Digitális Zene és Hang
Átfogó mű, a hang fizikai tulajdonságaitól a keverésen át a podcast készítésig mindenről ír, elég részletesen, gyakorlati példákkal és CD melléklettel. Rendkívül hasznos.
-    Steve Ashworth – Szintetizátoriskola Kezdőknek
Szintén CD melléklettel felvértezett könyv. Kiváló bevezető az akkordok világába, sőt annál is több. Aki becsülettel végigcsinálja, bármilyen kottát tud majd olvasni és jó eséllyel le is tudja majd játszani azt billentyűs hangszeren. Akit ez ilyen mértékben nem érdekel, annak is hasznos társ a dallamalkotás fejlesztésében.
-    Philip Toshio Sudo – Zen Gitár
A cím félrevezető, nem (csak) gitárosoknak szól. Csupán arról van szó, hogy a szerző gitározik, így ezen keresztül mutatja be a zeneírás filozófiáját, amit ő alakított ki és vegyítette az ősi zen tanításokkal. Nyugtató olvasmány, sok jó tanáccsal megspékelve, hogy tudjuk, miért is kezdtük el az egészet.
Hasznos segítség lehet a neten elérhető oktató leírások és videok (tutorial) nézése, például itt: http://www.musicradar.com/tuition/
Ezeken kívül érdemes elolvasni az általunk használt DAW-hoz készült kézikönyvet is, ha jól tudom ma már minden népszerűbb programhoz van magyar nyelvű is.
A keveréssel kapcsolatban is sok hasznos olvasmányt találunk, az alábbiakban megpróbálom összefoglalni az alapelveket. Elöljáróban mindjárt azzal kezdeném, hogy nem vagyok hangmérnök, így inkább produceri oldalról közelíteném meg a dolgokat. Gyakorlatilag a mix és a mastering eljárások célja az, hogy a zene jól szólaljon meg. Ezzel kapcsolatban sokan azt hiszik, hogy ezek valamilyen mágikus erővel bíró csodatalálmányok, melyek segítségével bármiből jól szóló zenét kapunk. Én is gyakran kapok olyan demókat, ahol a legnagyobb baj a zenével az, hogy iszonyatosan szólal meg. Erre legtöbbször az a válasz, hogy majd kimastereli valaki. A valóság az, hogy egy master nemhogy elfedi a hibákat, sokkal inkább kiemeli őket, mivel mindent hangosabbnak érzékelünk. Tehát a jó hangzás a jó hangmintánál kezdődik. Ezt észben tartva leírom, hogy szerintem mikre érdemes odafigyelni, hogy minőségi eredményt kapjunk:
-    Sose használjuk „töltelék hangmintákat”. Ezalatt azt értem, hogy „bár annyira nem tökéletes, a háttérben, halkan jó lesz” hozzáállást felejtsük el.
-    A kevesebb több. Akkor is, ha nem minimálban utazunk. Sokkal tisztább lesz a mix, ha nem 500 sávból épül fel, csak 3-ból. Nyilván mindkét véglet túlzó, meg kell találni az egyensúlyt a zeneiség és a jó hangzás között.
-    A fülünk azt érzékeli jó hangzásnak, ha minden hallható tartományban szól valami. Ez nem azt jelenti, hogy egyszerre kell szólnia, hanem azt, hogy a zene ne legyen üres. Legyenek mélyek, közepek és magasak is, arányosan.
-    Ha EQ-zunk, használjunk Spektrum Analyzert! A hangmintákban sokszor vannak olyan frekvenciatartományok, amik nem kívánatosak. Főleg, ha sampling alapúak. Két fontos dologra kell ennek kapcsán odafigyelni: Melyek ezek a frekvenciák, ill. kellenek-e nekünk, vagy nem. Ha a fülünk még nem állt rá erre, akkor a spektrumelemző megmutatja, melyik tartományokban szólal meg a minta. Próbáljuk ki, hogy eq-val kiemelünk párat, még másokat kivágunk. Például nem biztos, hogy egy cintányér hangmintában fontos, hogy izmos basszus legyen 
Ez eddig egyszerűnek tűnik, de a spektrum analyzer használata azért ajánlott leginkább, mert néha nem a teljes tartomány felét akarjuk kivágni, csak egy nagyon szűk részt. Pl. lehet, hogy 400Hz-nél vágni akarunk, de 440Hz-nél már nem, sőt emelni. Sajnos ennél pontosabb tanáccsal itt nem tudok szolgálni, mert ahány minta, annyi megoldás van.
-    Az effektezés is egy nagyon kényes pont. Általában a hangoknak nem áll jól, ha túl szárazak, még a doboknak sem annyira. Minimális reverb szinte mindenhol elfér, viszont a túl sok elpuhítja, visszhangossá teszi e zenét. Vannak stílusok, ahol szinte minden hangon kötelező a hosszú reverb és van, ahol leginkább csak a rövid lecsengésű az elfogadott.
-    A phaser, flanger, pitch, stb. effektek arra is kiválóak, hogy a sztereo terünket színezzük. Pl ha csak a jobb/bal sávhoz adjuk hozzá, vagy más beállításokkal.
-    A mixdownt kezdjük a leghangsúlyosabb sávval. Ez esetünkben általában a Kick lesz. Ehhez igazítsuk a többi csatornát úgy, hogy, a kick ne legyen hangosabb -6db-nél. Ez azért fontos, hogy maradjon hely (headroom) a mastering során.
-    A mixet hagyjuk lélegezni. Ez majdnem ugyanazt jelenti, mint az, hogy a kevesebb több, azzal a különbséggel, hogy ebben az is benne van, hogy az a kevés sáv, amit használunk, az se legyen mindig előtérben. Sokan azt hiszik, hogy a mixnek statikusnak kell lenni, pedig nem. Ha egy szintetizátorfutam a dal elején hangosnak tűnik, lehet, hogy a dal közepén pont ezzel a hangerővel lesz jó, szóval automatizáljuk a hangerőpotmétereket bátran. Kifejezetten akkor előnyös ez, ha az adott sávot sidechain compressorral fűszerezzük. Így elkerülhető, hogy a kiállás hangosabb legyen, mint a többi rész!
-    A kompresszor használattal vigyázzunk, mert ahogy feljavíthat, úgy meg is ölhet egy zenét. A szétkompresszált zenéknél minden esetben vesztünk a dinamikusságból. Ha egy zene minden része „ordít” akkor kifejezetten kellemetlen lehet a hallgatása.
-    Ha magunk vágunk bele a masteringbe, mindig legyen előttünk egy referenciazene, ami jól szól és hasonló a stílusa. Elemezzük ki spektrum analyzerrel és törekedjünk hasonló arányokra.
Rengeteget lehetne még írni a dologról, de mint említettem, ezt meghagyom a szakembereknek, sok színvonalas cikk van a témában, magyar nyelven is, érdemes rákeresni.
A jövő héten megpróbálom összeszedni, mi lehet a siker kulcsa még a jó zenén kívül természetesen, vagyis szó lesz az önmenedzselésről és a marketing lehetőségekről is amellett, hogy természetesen továbbra is szívesen válaszolok bármilyen kérdésre a témában, nyugodtan írjátok meg őket IDE! 

Technika: Reelaux gondolatai a zeneírás kapcsán

A technika rovatunkba hosszas csend után lehelünk újra életet. Topa Ferencet aka Reelaux-t kértük fel a vérfrissítés levezénylésére, aki producerként régóta benne van ebben a "mókuskerékben", így hitelesen és színvonalasan tudja összegezni a zeneírással kapcsolatos fontos tudnivalókat.
"Sziasztok, a Deep Zone technika rovata kissé megújult és tovább színesedik a tartalom. Elég sok cikk foglalkozik már a professzionális zenekészítés legmélyebb bugyraival, mi inkább szeretnénk a fókuszt a közérthetőségre, a gyakorlati tanácsokra, az érdekességekre és az aktualitásokra helyezni. A legelső írás kvázi bevezetőként fog ehhez szolgálni és összefoglalja az alapdolgokat, amikkel tisztában kell lennie annak, aki zeneírásra adja a fejét:

Ismerd a célod! Mindjárt az elején filozófiai magasságokba emeljük a dolgot, mert bár evidensnek tűnhet, a tapasztalatom mégis az, hogy ez az a pont, ahol a legtöbben máris elrontják, még mielőtt elkezdenék a zeneírást. Koncepció nélkül legfeljebb közepes eredményt lehet elérni, tehát néhány kérdést mindenképpen fel kell tennünk magunknak, mielőtt pénzt és időt áldozunk a dologra. (Nem is keveset.) A legfőbb kérdés az, hogy időelütésnek szánjuk a zeneírást, amíg a haverok a nyári napsütésben fociznak, vagy van ennél komolyabb tervünk is vele. FIGYELEM, ha az a gondolat fogalmazódott meg bennünk, hogy „valahogy összedobok egy zenét 3 loop-ból, elküldöm minden szembejövő kiadónak, csinálok pár vintage effekttel feldobott képet magamról és mehet a karrier” akkor gondoljuk újra. A karrierhez jó produktum, jó marketingterv és rengeteg áldozat szükségeltetik. (Ezekről részletesen a ’Tanácsok haladó producereknek’ cikkben lesz szó!) Ennek tisztázása azért szükséges, mert a későbbiekben rengeteg boldogtalan pillanattól és kidobott időtől kímélhetjük meg magunkat.

Ha megvan a cél, akkor ahhoz eszköz is kell. Vegyük először a technikai eszközöket. Kell egy számítógép, ami a központját alkotja majd a házi stúdiónknak. A Windows vs. Mac harcban szándékosan nem foglalok állást, kinek a pap, kinek a pop J ugye. Nekem 14 éve a Windows a hű társam (kezdetben az MS DOS) és ez idő alatt egyszer, azaz egyszer volt olyan, hogy az aktuális gépemen a merevlemezt formatálni kellett vírus miatt. Ezt leszámítva semmilyen kellemetlenségem nem adódott. Nem lassult, nem akadt, minimális volt a fagyások száma is (ez is a plug-in hibája volt az esetek döntő többségében). Annak, hogy a Microsoft is a barátunk legyen és Windows alatt is stabilan, megbízhatóan tudjunk dolgozni, egy titka van: Az adott gépen az internetelérést OFF üzemmódba kell helyezni az első program-setupok után. A Mac alatti munkának ugyanakkor van pár elvitathatatlan előnye, de kérdés, megér-e ez nekünk annyit, amennyivel drágább.

A számítógép nem sokat ér hangkártya nélkül. (A beépített hangkártyával együtt sem.) Mindenképpen érdemes beszerezni egy „profit”, ami több mindent tud. A mintavétel minősége kulcskérdés. az audio CD sztenderdje 44100 hz 16 bit mélységben. (Bővebb háttártudásért érdemes itt keresgélni: http://hu.wikipedia.org/wiki/WAV) Ennél azonban sokkal jobb minőséget is el tudunk érni ma már. Másik fontos paraméter a beépíthetősége, vagyis hogy külső, vagy belső kártyáról beszélünk-e. Az alacsonyabb árkategóriában a belső kártyák működése stabilabbnak és gyorsabbnak mondható. Külső kártya akkor ajánlott, ha hordozni szeretnénk, vagy laptopunk van. A mezőny rendkívül vegyes, legtöbbször a pénztárca szab határt a lehetőségeinknek. Olyat keressünk, ami:

-         Jó mintavételi képességgel megáldott.

-          MIDI ki és bemenettel rendelkezik. (Jól jöhet, ha bővül a stúdiónk, ezen ne spóroljunk.)

-         Legyen rajta azért pár ki és bemenet, sokszor kellemetlen tud lenni, ha csak 1 van belőlük. (pl dj-zéskor)
Mikrofon bemenet akkor fontos, ha valóban profi mikrofont is szándékozunk venni mellé. (Ha egyszeri alkalomról van szó, jobban járunk az erre a célra kialakított stúdió bérlésével.)

Legalább ilyen fontos, sőt véleményem szerint még fontosabb a jó hangfalpár, vagy hangfalpárok. Tulajdonképpen sokszor ezen áll vagy bukik az egész. Sarkítva azt mondhatnánk, hogy rossz lehallgató rendszeren zenét írni olyan, mint kikapcsolt hangrendszeren: a megérzéseinkre kell hagyatkoznunk, mert nem halljuk, mit csinálunk. A családi hifi használata kifejezetten ellenjavallt, maximum a mastering ellenőrzésre lesz jó! A vásárláskor fontos tényező a költségkeret. Szerintem kb. 100.000-200.000 forint között már kapható olyan, amivel lehet jó eredményt elérni. TIPP: ha van rá módunk, a vásárlás előtt menjünk el egy profi stúdióba és hallgassuk meg, ott hogy szólal meg egy zene. Ez azért lényeges, hogy a boltban ne a megszokott hifis hangzást keressük! Továbbá hallgassunk a az eladóra, aki ilyesmi szakszavakkal fog dobálózni, mint lineáris frekvenciamenet, száraz hangzás, részletgazdagság, stb. Higgyük el neki, hogy ezek fontosak, ő szakember (optimális esetben) de ha úgy érezzük, hogy a hangfal nem a mi fülünknek való, akkor semmiképp se vegyük meg. Lesz olyan, ami a szakember szerint és szerintünk is jó. Fontos, hogy az új hangzást meg kell szokni. Ez akár fél év is lehet. Addig hallgassunk rajta olyan zenét, amit ismerünk és szeretünk. Ez segíti a folyamatot. Ráadásul figyelmesen hallgassuk! Vegyük észre a mély hangok arányát a többihez. A cintányérok éles vagy tompa hangját. Halljuk meg a hangokat külön. Például, hogy a tapsban vannak mélyebb tartományok is, ahogyan a cinekben is. legtöbbször a kick sem csak 50 hz-en szól. Jó eséllyel ezeket eddig nem figyeltük, mert sokszor nem is hallhattuk. Ha ez az új dimenzió feltárult előttünk, onnantól várjunk magunktól profi zenét.

Midi billentyűzet, Midi kontroller. Számomra a midi billentyűzet alap. Relatív olcsó és rendkívül hasznos.  De ne érjük be a legolcsóbbal! Legalább 3 oktávos ajánlott, és ha már pénzt költünk rá, leljük örömünket abban, hogy különbözőképpen szólal meg, ha erősen nyomjuk le, mintha éppen csak hozzáérnénk (legyen dinamikus). A legtöbb sampler alkalmazkodik ehhez és sokkal zeneibb az eredmény.

A midi kontrollerekkel annyiban más a helyzet, hogy bár azok is hasznosak, nem szükségszerűek. Laptop-djknek elengedhetetlen, producereknek nem annyira. Ha van szabad pénzünk, akkor inkább vegyünk egy kategóriával drágább hangfalat, mint elsőre terveztük. J Ha még mindig van, akkor nyugodtan nézzünk szét a kontrollerek között.

Miután kitaláltuk, hogy pontosan mit is szeretnénk kezdeni magunkkal és milyen technikai eszközökkel valósítjuk ezeket meg, nézzük meg, mi az, amit a munka során jó észben tartani.

Ha egy zenei ötlet másnap is jó, fejezzük be a zenét. Ezt a tételt nem lehet eléggé hangsúlyozni. Ez a második olyan gócpont, ahol sokan elvéreznek sajnos. Egy ötlet, egy loop megírása viszonylag egyszerű. Gyakran érezzük, hogy ez életünk zenéje lesz. Ha 3 óra múlva még mindig ott tartunk, hogy a zenénk 14 másodperc hosszúságú és a hangok sem változtak benne, akkor abból vagy loop techno lesz, vagy inkább kezdjünk bele másik zenébe, ezt pedig pihentessük másnapig. Ha a következő nap még mindig ugyanakkora öröm fog el minket a play gombra kattintás után, akkor jó nyomon vagyunk. Építsük fel, vigyünk bele új hangokat, tervezzük meg a kiállást. Ha nem jut eszünkbe semmi, hallgassuk meg, hogyan építkeznek mások! (Tanulni nem szégyen!) Szedjünk le egy hangmintacsomagot! Az új hangok mindig új inspirációt jelenthetnek. Játsszunk a zenével, próbáljunk ki direkt olyan dolgokat, amikből szerintünk semmi jó nem fog kisülni. Gyakran ezek az ötletek mentik meg a zenét, mert olyan eredményt kapunk, amire nem is számítottunk és mégis jó. Küldjük el egy (nem zenével foglalkozó) ismerősünknek és kérdezzük meg, mit tenne bele! Ha ezek egyike sem segített, valószínűleg a zene nem elég jó arra, hogy befejezzük, így hát töröljük! Ellenkező esetben viszont ne hagyjuk félbe és essünk neki! Ami sosem segít, az az, ha ’majd egyszer befejezem’ komment kíséretében félbehagyjuk. Várhatóan évekig csak a merevlemez szabad bitjeit csökkenti majd, félkész zenével meg ugye még senki nem lett sztár.

Ezek után jó esetben ott tartasz, hogy van egy számodra tetszetős kész zenéd. Úgy szól ahogy a profiké? A legtöbb esetben itt nem a válasz. (Ha igen, akkor ugorj a következő bekezdésre) Ha viszont nálad is „nem”, akkor se hibáztasd magad. A profi zenei stúdiókkal nem versenyezhetsz, de a jó hír, hogy nem is kell. Inkább használd őket! Ja, hogy az pénzbe kerül? Sajnos igen, de az újabb jó hír az, hogy nem olyan sokba, mint sokan gondolják. Ráadásul az elején tisztáztuk a célt, hogy komolyabban foglalkozunk a dologgal, ami viszont anyagi áldozatokkal jár. Ha az „áldozat” szó helyett „befektetés”-t használunk, akkor meg már mindjárt jobban is hangzik. Ha a zenénk nem szól borzasztóan, csak éppen kicsit erőtlen, akkor egy egyszerű mastering segíthet. Ehhez ki sem kell mozdulnunk otthonról, rengeteg stúdió kínál online mastering szolgáltatást kb. 5000 Ft-tól. Itt viszont nem az ár a meghatározó, néha az olcsóbb jobb. Kérjünk bátran referenciát! Ha belegondolunk, hogy kidobtunk alapesetben 300.000 Forintot felszerelésre, rászánunk több száz vagy akár ezer munkaórát a gyakorlásra és most 5000 Ft-ot nem ér meg, hogy az eredmény 100%-os legyen, az viccesen hangzik annak tudatában, hogy sokszor ennyin múlik, hogy egy neves kiadó megjelenteti-e a zenénket, vagy nem. A profi mastering további előnye, hogy az ára miatt visszatart a tömegtermeléstől. 300 rossz zenénél többet ér 3 jó a karrierünk szempontjából.  Ha végképp nincs rá pénzünk, akkor próbálkozhatunk az otthoni masterrel, de ezek általában nem ütik meg azt a szintet, amit meg kellene ütniük. Ha szerencsénk van, a kiadó megoldja ezt helyettünk, de nem árt vigyázni, ebben sincs mindig köszönet. FIGYELEM! Látva, hogy sokan házi masterrel hetente adnak ki egy zenét egy kisebb kiadónál hatalmas kísértés, hogy mi is így tegyünk ’Producer lettem’ felkiáltások közepette, de ne engedjünk a csábításnak. Ezek az emberek sosem fognak olyan szintet elérni, mint az elektronikus zene valódi nagyjai. Ha mi beérjük ennél jóval kevesebbel is, például azzal, hogy a 13 éves unokaöcsénk az telefonján ezt ordíttatja kicsengetéstől becsengetésig, akkor ezért az élményért viszont valóban sok lehet az 5000 Ft.

Kész a zene! Hogyan tovább?  Ha nem szeretnénk, hogy egyedül mi és a család halljuk (akarva-akaratlanul is) akkor keressünk egy kiadót! Ennek is van jó pár aranyszabálya:

-          1. Olyan kiadónak ne küldjünk demót, amiről semmit nem tudunk. Nézzünk utána, milyen zenék vannak ott, milyen promóciót nyújtanak, stb.

-         2.  Sose küldjünk egyszerre egy mail-ben több kiadónak demót. Remélem, nem kell magyaráznom, hogy ez vér ciki. Nem lesz olyan jó kiadó, ami ezek után szóba áll velünk.

-          3. A levélben köszönjünk! Nem meglepő módon sokat javít a megítélésünkön. Ugyanígy az udvarias elköszönés.

-          4. 1 mondatban írjuk le, kik vagyunk. Regényre senki nem kíváncsi.

-          5. Ha a nyelvtudásunk nem üti meg az elvárható szintet, akkor nézessük át valakivel, akié igen. Ront a presztízsértékünkön az 5 helyesírási hiba/mondat.

-          6. A demót oda és úgy küldjük, ahova és ahogy a kiadónál kérték! Ha valaki soundcloud linket kér, akkor az nem véletlen. Egyéb esetben csak az idejét húzzuk, meg a sajátunkét. Ha valaki 320kbps mp3at kér, ami teljes hosszúságú, akkor viszont ne küldjünk egy 2 perces 128kbps soundcloud preview-t. Ilyen egyszerű.

-          7. Írjunk a levélbe egy-két referenciát is, ha van. Pl. a művésznevünk után a kiadókat, ahol eddig megjelentünk. Ha ezek kizárólag olyan kiadók, amikről a kutya sem hallott, akkor inkább ne, csak ha feltételezzük, hogy azoknak a neve mond valamit a kiadónál ülő a&r menedzser számára.

Ha ezek teljesülnek, akkor már tényleg a zene fog dönteni és meglátjuk, sokkal többen jeleznek vissza, mint ezek hiányában. Néha az is előfordul, hogy változtatást kérnek tőlünk. Ez nagyon jó jel, mert azt jelenti, hogy érdekli őket. Ha a kiadó elég jó, (márpedig megbeszéltük, hogy rossznak nem is küldünk) akkor megéri változtatni. Sokszor elég egyetlen hang cseréje, vagy a felépítésben apróbb módosítás. Kár lenne emiatt lecsúszni egy jó megjelenésről.

De mi van akkor, ha egy jó kiadónak sem kell a zenénk. Ha ez azért van, mert műfajilag nem teljesen stimmel a profiljukba, akkor ne spóroljunk az idővel, nézzünk olyat, aminek beleillik a katalógusába. Ha érezzük, hogy stílusban ott van, akkor más a baj. Valószínűleg mégsem olyan jó a zenénk, mint gondoltuk, vagy legalábbis nem olyan trendi. Ne legyünk naivak, a nagy kiadók üzleti alapon működnek. Ha ez zene eladhatatlan, akkor bármilyen kreatív, esélytelen, hogy kiadják. Itt ismét újra kell gondolnunk a célt. Ha üzleti értelemben vett sikerekre is vágyunk, akkor muszáj ezt észben tartani és olyan zenét írni, ami a megcélzott labelhez passzol. Ha nem vágyunk anyagi elismerésre, „csak” örömzenélésről van szó, akkor meg úgy általában felesleges kiadókkal bajlódni. A soundcloud és hasonló szolgáltatások tökéletes publicitást biztosítanak.

Ha lehet, ne jelentessük meg rossz kiadónál a zenénket, annak tényleg nincs sok értelme. (Még a masztering ára sem jön vissza!) Viszont árthat a reputációnknak, ha még nincs, akkor is, mert mínuszba is mehet.

Inkább használjuk a tracket promócióra. Ha szerintünk színvonalas lett, akkor tegyük ingyen letölthetővé, vagy ravaszabban egy lájkért cserébe. Az emberek szeretik az ingyenes dolgokat, mi meg azt, ha követi valaki a facebookunkat!

A fentiekben tényleg csak a legalapabb dolgokat vettük át! Ha ezekkel tisztában vagyunk, akkor jön az, hogy hogyan fejlesszük magunkat zeneileg, milyen VST-ket érdemes használnunk, hogyan építsünk márkát és hogy indítsunk-e kiadót, vagy inkább ne. Ezekről a későbbiekben lesz szó.