Ben Hanga: Masztering az alapoktól II.

A monitor hangfalak beállítása és a szoba akusztikájának jelentősége
Ahogy ígértem ebben a részben a monitor hangfalakkal és a szoba akusztikájával fogunk bővebben megismerkedni. Ez az egyik legfontosabb feltétele a pontos és jó hangminőségnek lehetővé téve, hogy az adott zene a lehető legtöbb és legkülönbözőbb hangrendszereken a kívánt minőségben szólaljon meg, a hallgatók legnagyobb örömére.
Először is össze kell gyűjteni a legfontosabb jellemzőit a megfelelő “High resolution” monitoring rendszernek és a kritériumait a jó akusztikával rendelkező szobának! Kezdjük is a legrosszabb akusztikával rendelkező szobával, ami nem más mint egy tökéletes kocka üres falakkal és sima kemény felületű padlóval. Persze ez egy radikális példa, mert többnyire mindannyiunk zeneszerkesztésre, maszteringre vagy egyéb zenei tevékenységre szolgaló helyiségében fellelünk különböző lakberendezési tárgyakat, amelyek szintén befolyásolják az akusztikát. A párhuzamos falak (főleg, ha mind a négy egyenlő távolságra van) legrosszabb tulajdonsága, hogy a hanghullámokat visszaverve és egymást keresztezve úgynevezett álló hanghullámokat (standing waves) hoznak létre, melyek egymást felerősítve (interferencia) nagy mértékben befolyásolják a hallgató pozíciójába a zene minőségét és hangerejét. Az, hogy melyik frekvencia tartományba tartozó hangot erősítik fel a falak, a falak távolságától függenek. Két üres fal közötti távolság mérete nem igazán javít a helyzetünkön, mert mindig van egy adott frekvencián megszólaló hang, ami tökéletesen passzol a szobánk méreteihez, örömet okozva, ha ez éppen a mély frekvencia és máris büszkeség tölti el a lelkünket, hogy mennyire elképesztően jól adja a mély hangokat a monitor hangfal… Aztán amikor a kocsiban, vagy más eszközön hallgatjuk vissza a zenénket csodálkozunk, hogy hová tűnt a mély tartomány!
Ha nem professzionálisan kialakított helyiségben szerkesztjük vagy maszteringeljük zenénket sok segítséget jelenthet akár a falon lévő, félig teli könyvespolc vagy akár a szekrényünk nyitott ajtaja, vagy a függönyök elhúzása, bár azok leginkább a magas frekvencia tartomány kiszűrésére alkalmasak, mert a mély hangok könnyedén áthatolnak rajta meg akár visszaverődve is a függöny mögötti falról. Ezen információk tudatában kicsit elmélyedünk a hanghullám adottságaiban és megnézzük, hogy lehet kiszámolni, a szobánk mely frekvenciatartományban szereplő hangot a leghajlamosabb felerősíteni.
Íme egy tiszta zenei hang (csak egyfajta frekvenciájú hangból áll) hullámhossza:

A mély frekvenciatartomány hosszabb hullámhosszal rendelkezik. Mint azt tudjuk a hang terjedési sebessége függ a hőmérséklettől és a terjedési közegtől is, ami szobahőmérsékleten, levegőben 344 méter/másodperc. Az, hogy egy hullámhossz milyen gyakran ismétlődik azt hertz-ben (Hz) mérjük és ez jelenti a hang frekvenciáját. Minél több hanghullám ismétlődik egy másodperc alatt annál magasabb a frekvencia. Most jön a lényeg! Mivel le tudjuk mérni milyen távol van a hangforrás (ez esetben a hangfal) a faltól, ki tudjuk deríteni, hogy a szobánkban mely az a hanghullám, ami interferenciát okozhat! Erre a legegyszerűbb képlet, ha a hang sebességét (méter/másodperc) elosztjuk a fal és a hangforrás közötti távolsággal (méter). Így megkapjuk a hanghullámot hertz-ben, ami a problémát okozza! Például 344(m/s)/2(m)=172Hz, tehát a 172Hz-en megszólaló hangok interferenciát fognak előidézni, de itt még nem ér véget a történet, mert nem csak ezen hangok, hanem a felezett vagy duplázott hangtartományt sem fogjuk reálisan hallani! Például, ha 172Hz-et kaptunk a számítás után akkor ugyan ez a probléma érvényes 86Hz-re (172/2), 43Hz-re (172/4), 344Hz-re (172x2) is és így tovább. Ezt azért jó tudni, mert ez alapján beszerezhetjük a megfelelő hangelnyelő felszerelést. Ezek után szemügyre vesszük a jó minőségű monitor hangfal jellemzőit. A legfontosabb jellemző, hogy a jó hangfal fázisban és frekvenciamenetben egyenes, ami röviden annyit jelent, hogy nagyjából minden frekvenciatartományra ugyanúgy válaszol, amit az alábbi kép is illusztrál. A bal oldali kép a megfelelő, míg a jobb oldalon látható ikonon látható, hogy adott frekvencia tartományban nem azonos hangerővel adja vissza a jelet a hangfal. Ez azért fontos, mert ha például 50Hz-et kisebb hangerővel adja vissza a hangfal, akkor a mix készítésénél magasabb jelszintet állítunk be esetleg a dobnak, aminek érezhető hasa lesz, mikor visszahallgatjuk a zenénket más eszközökön!

Mindenkit óva intek a fülhallgatóban történő mixelésre és maszterelésre! A következő kép az AKG K530 fülhallgató frekvencia válaszát mutatja, a kék a bal a piros pedig a jobb hangszórót mutatja:

Ha megtaláltuk a megfelelő hangfalat a következő lényeges pont az elhelyezésük.
1. Próbáljuk meg úgy elhelyezni a hangfalakat, hogy amikor ülünk a székben a bal és a jobb oldali fal ugyanakkora távolságra legyen tőlünk.
2. Úgy helyezzük el a hangfalakat, hogy a két hangfal és a mi pozíciónk egy egyenlő szárú háromszöget alkosson.
3. Ha ránézel a bal vagy a jobb oldali hangfalra semmiképpen se lásd a hangfalak oldalát, csak az elejét.
4. A hangafal magas hangszórói (tweeter, csipogó) legyenek fül magasságban.
5. A hangfal magas hangszórói soha ne legyenek a szoba magasságnak felénél, azaz, ha két méter magas a szobád ne legyenek egy méter magasan.
6. Ne legyen a hangfal hátulja közel a falhoz, és figyeljünk arra, hogy a hangfal és a mögötte lévő fal, valamint a hangfal és a mellette lévő fal távolsága soha ne egyezzen meg. Ezek a legfontosabb szempontok. Akinek van lehetősége mikrofonnal és szoftver segítségével pontosan bemérheti a hangfalak pozícióját. Erre kiváló szoftver például a SpectraFoo.

A következő részben meg visszatérünk a hangfal hangerejének pontos beállítására, ami egy másik fontos kérdés, mert a fülünk eltérően reagál a frekvenciákra különböző hangerőn és mélyrehatóan áttekintjük az EQ alapvető használatát, technikáit és jelentőségét. Ha bármilyen észrevételetek vagy kérdésetek van a leirtakkal kapcsolatban, írjatok a következő címre: ben.hanga@icloud.com

Ben Hanga: Masztering az alapoktól

Ezt a sorozatot szeretném azoknak szánni, akik bele akarnak csobbanni a digitális audió tengerébe és felfedezni az annak mélységében rejlő dinamikát és teret. Az elmúlt pár évet csak a maszteringnek és a mixelésnek szenteltem és szeretném megosztani a tapasztalatokat, melyek nap mint nap megajándékoznak valami új és addig fel nem fedezett élménnyel. Persze, koránt sem értem a végére, mint ahogyan a jó pap is holtig tanul. Remélem számotokra is tudok majd egy-két érdekességgel és új, hasznos információval szolgálni olyan témakörökben, mint például a fülek edzése, a monitor hangfalak pontos beállítása, mi is pontosan a dithering, normalizáció vagy hogyan használjuk a kompresszort — ha egyáltalán szükség van rá — és mit kell tenni, ha növelni szeretnénk egy zene dinamikai tartományát, ami manapság elég fontos kérdés a félholtra kompresszált zenék világában és az úgynevezett hangerő háború (loudness war) idejében. Ezekre és ezzel kapcsolatos témakörökre szeretnék bővebben is kitérni.

Kezdjük is a füllel, mint az egyik legfontosabb tényezővel! Bármilyen furcsán hangzik, fülünket is lehet edzeni! A fülre “gyúrásnak” legalább 8-10 különböző fajtája van, amit két féle képpen végezhetünk, ebből itt csak párat szeretnék megemlíteni, ami fontosabb az otthoni studió használata közben (a többi inkább felvétel készítéséhez szükségeltetik). A két lehetőség: a passive és a hands-on tréning. A passzív fül tréning tulajdonképpen minden alkalommal törtenik, amikor zenét hallgatunk (micsoda felfedezés). Segít fejleszteni a hanghatásokon alapuló különbségek észrevételét és a hangok jellemző vonásainak felismerését. A masik lehetőségünk az úgynevezett hands-on tréning, amikor a kezünk a potin van és megprobáljuk az általunk elkepzelt hangot a valóságban megvalósítani. Mielőtt elkezdenénk dolgozni egy zenén, próbáljuk meg elképzelni, hogy mi az a hangzás, amit el szeretnénk érni, mert ez sokszor segít, még ha éppen nem is tudjuk milyen eszközzel lehetne megvalosítani!

Íme pár ötlet, mindezt a gyakorlatban, hogy lehet kivitelezni!

1.Tanuld meg felismerni a frekvencia tartományokat!

Ha nem is rendelkezik valaki megfelelő zenei előképzettséggel lehetőség van arra, hogy különböző oktávokban hallható hangot megallapíts frekvencia alapján vagy fordítva. Ez nagyon hasznos lehet és könnyen elsajatítható kellő gyakorlással. A kromatikus skála minden egyes hangja egy bizonyos frekvenciához tartozik, például a közép C hang frekvenciája 262Hz, az A hang frekvenciája a közep C felett 440Hz-es, az A hang frekvenciája a közep C alatt 220Hz. Az alábbi képen kicsit érthetőbben szemügyre vehetjük az előbb leírtakat. Ez a gyakorlatban így néz ki:

A videóban Bob Katz mutatja be, amit leírtam itt röviden. Ő korunk egyik legjobb hangmérnöke és a legtöbb információ, amit megosztok veletek, a videóban szereplő könyvből származik, amit sajnos magyar nyelven nem adtak ki (vagy csak én nem találtam). Bob nevéhez fűződik a K-System kifejlesztése is, amiről kesőbb majd részletesen írok és aminek nagy szerepe van a hangerő háborúban (loudness war).

2.Tanuld meg érzékelni, észlelni a zene dinamikáját!

Ez kicsit hálátlan rész és őszintén megvallva, ha ezt elsajátítjuk, akkor meggyűlik a bajunk a manapság fellelhető zenék többségének hallgatásával, mert rajövünk, hogy a nagy részük elveszítette a hang egyik legfontosabb jellemzőjét: a dinamikát. A dinamikai terjedelem tulajdonképpen a zene leghangosabb és leghalkabb pontja közti különbség. Nem összekeverendő a hangerővel vagy az abszolút hangerővel! Itt egy szemléltető anyag, ami nagyon jól érzékelteti a differenciát még annak is, aki esetleg nem tud angolul! Állítsuk be a hangfalunkat vagy fülesünket egy hangerőre, és azon nézzük végig a videót! Meg fogtok lepődni!

A dinamikára visszatérünk majd későbbi fejezetben, most vissza a fülekre! Szóval prábáljunk meg minél több, jó minőségű zenét hallgatni különböző műfajokban, hogy felismerje és megszokja a fülünk a dinamika minőségbeli különbségeit. Én speciel imádok Morcheeba-t hallgatni, mert sok albumuk egyszerűen gyönyörűen, tisztán szól. Prábáljuk meg észrevenni a tiszta tranzienseket és meghallani, hogy szólnak! Ez nagyon fontos a kompresszor használatánál, mert észre kell venni azt a pontot, amikor már árt és nem használ.

3.Tanuld meg milyen a jó sztereó!

Ezt annyira nem részletezem, mert kiváló plugin-ek vannak erre (mint például az Izotope-nak az Ozone-ja vagy a Waves S1 stereo Imager) de fontos részét képezi a végső hanganyag elérésének ugyanis meglehetősen, akár 2db-el is befolyásolja a kimeneti hangerőt a sztereó kép megváltoztatása és az nagyon sokat számít mikor a limiteren meg nyerni akarunk plusz 1,5-2db-t.

Ezek a legfontosabb dolgok, ami mellé társul még pár, például meg kell tanulni észrevenni a legapróbb különbségeket! Erre egy jó teszt, ha csinálunk egy próba masztert ugyanarra a számra. Változtassunk az EQ-n 0.5db-t, aztán mentsük ki és csukott szemmel hallgassuk meg, hogy észrevesszük-e a különbséget! Ehhez mondjuk jól jön egy jó minőségű monitor hangfal, amire majd szintén kitérünk a későbbiekben. Elengedhetetlen a rossz vágások felismerése is, ami főleg ének sávoknál észrevehető és lényeges. Ilyen amikor remix készítésekor egy, már “kész” hangsávval dolgozunk és mondjuk ki van vágva a reverb lecsengése, s egyszer csak csend van hirtelen. Én rengeteg ilyen zenével találkozom manapság.

A bevezetőmben egyenlőre ennyi, a következő fejezetben kitérek majd arra, hogyan állítsuk be pontosan a monitor hangfalak pozícióját és hangerejét.

Ha bármilyen kérdésetek van az itt leírtakkal kapcsolatban, küldjétek a következő e-mail címre, örömmel válaszolok: ben.hanga@icloud.com.

Demóküldés okosan - néhány hasznos tipp producereknek

Mint gyakorló label társtulajdonos pár hasznos tanáccsal szolgálnék azoknak a producereknek, akik nem tudják, hogyan illik elküldeni demójukat egy-egy kiadónak. A tippek a Stellar Fountain irányába 100 %-ban elfogadottak, de biztosra veszem, hogy máshol is működőképesek lesznek.
Szóval: kész a zenénk, s kiadót keresünk neki (már ha nekünk nincs sajátunk - ami lassan már elképzelhetetlen a tendenciát elnézve). Hogyan induljunk el? Célszerű nagy vonalakban definiálni a produktum stílusát. Ezután az idevágó kiadók nevét összegyűjteni, amiből biztos lesz jó pár. Ne sajnáljuk arra az időt, hogy a label-repertoárokat meghallgassuk (ne mindet persze, de az utolsó fél év termését célszerű), hiszen a jó helyre címzett anyag nagyobb eséllyel tud megjelenni. A cucc még vonzóbb lehet, ha a maszterelésre előzetesen költünk, jó esetben, ha zeneileg is jó ötletek vannak a produkcióban, akkor egy időben több kiadó is ráharaphat a dologra. Itt a producerre van bízva a döntés, hogy ki kapja a kiadás jogait, van aki a leggyorsabban reagálót preferálja, mások a legjobb opcióra bazíroznak. Akik amiatt alapítanak kiadót, hogy az alábbiakban részletezett, pár egyszerű lépést megspórolják, és nem szeretnek kilincselni a produkcióikkal nem valószínű, hogy a későbbiekben bármilyen sikert is el fognak érni a szcénában. Állhatatosság, önmenedzselés és józan gondolkodás! Három komponens, amivel nem árt ha fel vagyunk vértezve!

Amit semmiképp sem ajánlok:
- stílusban totálisan más hangzású zenékkel bombázni (folyamatosan) az adott kiadót (prog kiadónak electro house-t küldeni pl.)
- a levélben kurtán-furcsán elküldeni a produkciót (célszerű bemutatkozni, egy rövid biográfiát írni, esetleg mesélni a track keletkezésének történetéről - valahogy személyessé tenni az egészet)
- egy levélben több címzetthez kézbesíteni a demót (ha már lusták vagyunk használjuk a titkos másolat funkciót, de célszerű egyenként szétküldeni az anyagot)
- a levelet javallott angolul írni (kivéve, ha tudunk a kiadót üzemeltetők nyelvén, így magyarul, németül, franciául stb.), ami ha nem megy magunktól kérjünk segítséget olyantól, akinek a tudása megüti az elfogadható szintet. Teljes egészében a google fordíatójának használatát nem javaslom
- türelmetlennek lenni, azaz többször elküldeni ugyanazt a levelet a minél hamarabbi válaszra várva (mivel sokan sok mindent küldenek, mindet végighallgatni, véleményezni nem 1 perc, szóval türelem rózsát terem, a jó produkció nem vész el)
- elfelejtsen elérhetőséget megadni, ahová a választ várja

Vitatkozunk már arról is, hogy milyen formában, platformra érdemes elküldeni zenei megnyilatkozásunkat. Ildomos lenyomozni, hogy az adott kiadó milyen csatornákat használ a demók begyűjtésére. Van aki direkt e-mail címet tart fenn erre a célra, akkor értelemszerűen ide várja a produkciókat. Ezek a mail címek könnyedén kinyomozhatóak, csak szánjunk erre is egy kis időt. A track-et célszerű soundcloud-on privát fájlként küldeni, mert így letöltenie sem kell az azt meghallgatónak. Nyilván, ha EP-ről/LP-ről van szó, akkor jön képbe a megosztó oldalak használata. A legnépszerűbb/legbeváltabb a sendspace, illetve a dropbox és a wetransfer (én óvva intenék mindenkit az olyan site-októl, ahol bonyolult a letöltési folyamat - captcha, felugró ablakok és tsai).

Plusz pontot jelenthet:
- aki tudatosan, apránként rajongókra/követőkre tett szert, azaz van fizetőképes kereslet arra, amit csinál. Ez azért fontos, mert a kiadónak és az előadónak is egy a célja, hogy a zene minél több emberhez eljusson.
- A track teljes egészében hallható, nem csak 2 percig
- 320 kbps-es minőségben küldöd az anyagot
- Az ID tagokat, műfajt illetve a szám címét, előadóját pontosan feltünteted

Technika: Reelaux gondolatai az önmenedzselésről

Az önmenedzselés valamiért olyan téma, amelyről nagyon sokan szélsőségesen vélekednek. Az egyik véglet az a nézet, hogy a „termék” majd eladja magát, elég megírni a tökéletes dalt és már hátra is dőlhetünk. Ez nyilvánvalóan  nincs így, hiszen sokkal sokkal több tehetséges ember van, mint befutott sztár, sőt a befutottak nem mindegyike tehetséges. Ami mégis kiemelte őket a tömegből az a profi marketing. A másik végletes elgondolás az, ha azt gondoljuk, hogy jó ötlet naponta ötvenszer buzdítani az ismerőseinket a közösségi médiumokon, hogy lájkolják a fan page-ünket és legalább ugyanennyi irreleváns dj-nek elküldeni a promónkat a zene meg olyan, amilyen. Nos a szomorú helyzet az, hogy az utóbbi taktikával még azzal együtt is sikeresebbek lehetünk, hogy az összes privát ismerősünk garantáltan letilt és kiátkoz a virtuális világból, a szakmabeliek pedig a hátunk mögött röhögnek. Egy szó, mint száz, valahol félúton van az igazság. A bevezető után nézzük meg, milyen lehetséges eszközei vannak ma egy előadónak arra, hogy felkeltse és megtartsa a közönség figyelmét, ill. miket kell ezek használata során szem előtt tartania. Kezdjük az online lehetőségekkel:
- A kötelező facebook mellett keressünk alternatív csatornákat is,  mert van, aki zsigerből gyűlöli a legnagyobb közösségi portált, őket se veszítsük el.

- Az előzővel összefügg, hogy nyissunk a még nem elterjedt, de jó lehetőségeket kínáló site-ok felé, mint pl: Official.Fm, Bandcamp, stb.  Teljesen ingyenesek, (vagy legalábbis vannak ingyenes funkcióik) így semmi nem indokolja, hogy elzárkózzunk tőlük
- Sok időt takarítunk meg, ha a fentieket egymásba integráljuk. Pl. A facebook kiírásunk automatikusan átkerül a twitter oldalunkra, az official.fm video postunk pedig a youtube-bal szinkronizálódik.
- A facebook-on és egyéb web2.0 oldalakon általában fizetett promócióra is van lehetőségünk. Ennek a megítélése elég vegyes. Saját tapasztalatból azt mondhatom, hogy megéri vele foglalkozni, mert abszolút nem drága és egy bizonyos mennyiségű kezdő lájkot hoznak az oldalunkra, ráadásul valós emberek valós kedvelései ezek, tehát nincs benne semmi csalás. A dolog hátránya, hogy nehéz célozni a hirdetést. Azt beállíthatjuk, hogy melyik országokban jelenjen meg, arra viszont semmilyen ráhatásunk nincs, hogy milyen preferenciájú userek oldalán tűnjön fel. Sokan rákattintanak, de valójában azt sem tudják kik miért, így egy részük valószínűleg gyorsan le is morzsolódik, de addig sem lesz aktív tagja az oldalunknak.

- A facebook további előnye, hogy rengeteg beépülő alkalmazást fejlesztettek rá. Ezek egyike a Like to Download App nevű, melynek segítségével ingyen reklámozhatjuk az oldalunkat olyan módon, hogy egy dalt ingyenes letölthetővé teszünk bárkinek, aki kedveli az oldalunkat.
- Ha van szabad forrásunk, akkor készíttessünk profi weblapot. Ezzel felkészülhetünk arra az időre, amikor a facebook már nem lesz ennyire népszerű. Ha ezt most nehéz elképzelni, nézzük meg, mi lett a myspace-szel. 2006-2008 környékén volt nálunk a csúcson, sokan nem gondolták volna, hogy 1-2 éven belül senkit nem érdekel már. Akik kizárólag arra alapozták az online megjelenésüket,hamarosan drámai csökkenést tapasztalhattak a lejátszásokban és a kattintások számában. Mondanom sem kell, hogy egy professzionális honlap elég sokat emel egy előadó presztízsértékén is.
- Ha van saját honlapunk, akkor azt is építsük be a web2.0 alkalmazások hálójába. Jó, ha megjelenik rajta amit posztolunk facebookra és a twitter is kínál beépítető widgeteket!
- Készítsünk havonta promo mixet és juttassuk el a lehető legtöbb helyre, fórumba, hogy megismerjenek minket. (Nem árt, ha saját zenéket is teszünk a mixbe)

- Felmerült egy kérdés, hogy érdemes-e rendszeresen rádióműsort készíteni. A dolog nem egyértelmű, ha a rádiónak jó neve van, jó a hallgatottsága, megfelelő  időben fut a műsor és futja az időnkből, akkor miért ne? Ha viszont egy olyan adóról van szó, amit a kutya se hallgat, akkor inkább ne, mert egy színvonalas heti műsor sok energiát igényel és igazából senkit sem érdekel.  Sok magát népszerűnek hirdető online rádió hallgatottsága a 100 főt is alig éri el, az a 100 fő is erősen adásfüggő. Ráadásul ma már bárkinek lehet valahol műsora, akár több is, önmagában ezzel a ténnyel kérkedni teljesen hiábavaló.
- Az iTunes-os podcast dolog ezzel szemben még menő, úgyhogy ha a promo mix elkészült, oda is nyugodtan fel lehet tölteni.
- Rengeteg weblap kínál gyors és hatékony növekedést. Nagyon vigyázzunk, mert jelentős részük kizárólag az ő gyors és hatékony növekedésüket célozza meg, magyarán lehúzás. Már kapásból annak gyanúsnak kell lenni, ha valamiért pénzt kérnek, amiért normál esetben ők fizetnének. Például találkoztam olyan oldallal, ami azt vállalja, hogy havi X összegért cserébe odaírhatom őket bárhova, mint a booking ügynökségem. Természetesen valós fellépéseket nem tudnak garantálni.  Egy másik példa, ha majdnem valós facebook lájkokat vesz valaki. Ez a nagyobb előadóknál bevált szokás, de könnyen le lehet vele bukni és egy életre kitilthatnak a facebook-ról. Ráadásul valószínűleg, ha valakit kitiltanak, az nem a már befutott sztár előadó lesz. Ez az egész kicsit olyan, mint azért fizetni, hogy a Formula 1-ben versenyezzünk. A jobbak sosem teszik.
- Emellett persze vannak oldalak, amelyek használatáért érdemes (lehet) fizetni. Az egyik ilyen típus az, ahol az oldal közvetítőként lép fel köztünk és a megrendelő cégek között, akik zenéket vennének különböző célokra. (reklámfilm, tv film, bolti háttérzene, stb). Ezekben sok pénz rejlik, de emiatt az esély is kicsi, hogy pont a miénket válasszák ki. Ráadásul azt is nehéz néha kideríteni, hogy ezek valós, vagy fiktív megrendelések-e. A legtöbb ilyen site kínál 1-2 ingyenes feltöltési lehetőséget, ezekre érdemes ráugrani.
- Vegyük fel a kapcsolatot magyar és nemzetközi szakmai blogokkal, magazinokkal. Meglepő módon sok blogger vállalja, hogy az ingyen zenéért cserébe ajánlót ír róla. Ha a blog népszerű, akkor ez természetesen megéri. Ugyanez a helyzet a magazinokkal, oda is mindenképp érdemes elküldeni egy profin megírt PR cikket, amit aztán ők átszerkesztenek és hozzáírják a saját véleményüket. (Kivéve pár kisebb, ismeretlen országban, ahol a legnagyobb magazinok is változtatás nélkül közlik le a promo cikkeket még akkor is, ha az tele van helyesírási hibával. Viszont arra kínosan figyelnek, hogy az adott cikk valamelyik cimborájukról, vagy szponzorukról szóljon) Mielőtt ezen túlzottan felháborodnánk, nekünk is lehetőségünk van arra, hogy fizetett hirdetést írjon rólunk egy profi PR ügynökség. Az ár általában 100-300 Euró megjelenésenként, attól függően, milyen magazinokhoz és milyen terjedelmű cikket juttatnak el. Ez valóban nem olcsó, ha ilyen szolgáltatást szeretnénk igénybe venni, nem árt számításba venni, hogy ez megtérül-e valaha egyáltalán. Rövid távon biztosan nem, hosszabb távon van ennek létjogosultsága. Mindenképpen nézzünk utána a magazinoknak, ahol megjelennénk, lehet nekünk ingyen is sikerül bekerülni.

- Ha már komolyabb szinten vagyunk, érdemes lehet beruházni VEVO accountra is, ami több, mint amit Youtube-on látunk belőle. Infoért érdemes ellátogatni ide: http://www.musicvideosubmissions.com/vevo-f-a-q/
- Bár a lista végén van, az egyik legfontosabb a direkt kommunikáció. Ezalatt a közvetlen kapcsolatépítést értem a piaci szereplőkkel. A legfontosabb szereplő természetesen a közönség. Ne csak az oldalunk legyen közösségi, hanem mi is. Minél érdekesebb dolgokat osztunk meg, annál nagyobb lesz az aktivitás az oldal többi tagjától is. Túlzásba sem szabad esni, napi 1-2 poszt bőven elég.  Inkább az időzítésben legyünk ügyesek. Egy kutatás kimutatta, hogy a facebook-ot átlagosan délután 3 és 6 óra között látogatják a legtöbben, ezt jó szem előtt tartani. Persze ez célcsoportonként változhat, néha egy vasárnap hajnali poszt is lehet telitalálat.
A második fontos kapcsolatépítési irány a szakma, vagyis kollégák, top dj-k, kezdő producerek, stb. Mielőtt felvesszük valakivel a kapcsolatot, nézzünk utána a munkásságának. Ha számunkra nem releváns, akkor ne húzzuk senki idejét egy kéretlen levéllel. Ha igen, akkor viszont mindent bele, a dj-k általi lejátszások hihetetlen mértékben pörgetik a népszerűséget és a vásárlásokat egyaránt. Konkrét példa: egy előadó zenéjét 4en vették meg beatporton és ketten töltötték le ingyen egy neves promo-oldalról (!) az első 4 hétben. Ez elég gyászos eredmény. Ekkor azonban feltűnt egy blogon, hogy egy híres neves dj játszotta és chartolta a zenét.  A következő egy hétben az ingyenes letöltések száma 150-re ugrott, a beatport eladások száma 84-re. (A többi online bolt számairól nincs adat) Ebből még mindig nem lehet megélni, de az arányok elég világosak. Ha ez nem egy zenével fordul elő, hanem hússzal, akkor már jelentős a különbség. Itt visszautalnék a cikksorozat első részében leírtakhoz, hogy miért éri meg jobban egy zenét profin megírni, mint helyette ötven rosszat kiadni.
Első körben ennyi lenne az online tárház, akinek van még ötlete, vagy kérdése, az nyugodtan írja meg nekünk. Legközelebb az egyéb márkaépítési lehetőségekről és buktatókról lesz szó.

Szeretnéd kiadni a zenéd, de nem tudod hogyan? Íme néhány jó tanács!

Az alábbi írásom célja tulajdonképpen az, hogy akik semmit nem tudnak az elektronikus zenék digitális úton történő értékesítéséről, azoknak valamilyen információs kapaszkodót próbáljak meg nyújtani. Mivel nincs két ugyanolyan eset, két ugyanolyan kiadó, nyilván csak hozzávetőleges dolgokat fogok tudni mondani, illetve javarészt arról beszélnék, hogy JELENLEG hogyan történik egy átlagosan felépített progresszív house kiadvány kiadása, hiszen ez picit máshogy nézett ki akár egy éve is, illetve nyilván egy év múlva sem lesz ugyanilyen.

Az elmúlt egy-két évben a különböző közösségi alapon szerveződő oldalak jelentősége robbanásszerűen megnőtt a promócióban is. Az általános közösségi oldalak közt a zenészek korábbi elsődleges bázisa, a Myspace a kútba zuhant, a Facebook viszont teljesen átvette a hatalmat, illetve mára kihagyhatatlanná vált az olyan tematikus oldalakon való részvétel is, mint például a Soundcloud. Tegyük fel, hogy kezdő producerek vagyunk, akiknek legutóbbi prog zenéjére mondjuk már két különböző, a stílust rendszeresen hallgató ember is elismerően bólintott, és azt mondta, megüti a nemzetközi mércét az anyag. Nos, akkor itt az ideje picit felépíteni magunkat. Alap a már említett Facebook- és Soundcloud regisztráció, illetve ha lemezlovasi babérokra is törünk mellékesen, akkor Mixcloud, Podomatic vagy hasonló podcast-oldalakra való regisztrálás. Még a Resident Advisor jut eszembe hirtelen, mint olyan hely, ahol tudunk így vagy úgy, de arculatot építeni.
Ha ezekkel az alapokkal készen állunk, nem ártana arra sem felkészülni, hogy ideális esetben több száz megákat kell elérhetővé tennünk viszonylag privát úton, gyorsan és megbízhatóan.
Erre melegen ajánlom a Dropbox-ot, de mindenképpen olyan megoldással próbálkoznék, ahol direkt módon lehet linkelni, nincs az a kiadó, aki végig fog nyomni, vagy perceket fog várni az ismeretlen demonkért egy Rapidshare oldalt. A közvetlen csatolás remélem, eszünkbe sem jut, ezt már tíz éve is azonnali kiátkozással büntette mindenki.

Adott tehát egy fasza kikevert demo, 320 kbps-es mp3-ban full verzióban, ugyanaz wav-ban, mellette nem árt ha be van tárazva egy 16 vagy 24 bites kompresszmentes wav, lehetőleg -3db körüli limittel, hogyha majd a jövendőbeli kiadónk szeretne maszterelni egy jót, akkor legyen mit elküldeni. Különösen optimisták összedobhatnak egy remix pakkot is, ebben átlagos esetben van kb. 5-10 wav sample a zenénkből, illetve a főbb zenei témák midi file-ban, hogy ne kelljen a különböző szoftverek miatt vért izzadnia bárkinek is. Készen vagyunk, hol a kiadó?

Ahhoz, hogy eldöntsük, milyen kiadót keressünk, először is nem árt, tudni, hogy hozzávetőlegesen mit is csinál egy kiadó a zenénkkel. Ha tudjuk, mit csinálnak, könnyebb picit utánajárni, hogy vajon jól csinálják-e, illetve a kapcsolatrendszereket sem árt feltérképeznünk. Ezek mind fontosak lesznek a választásunk meghozatalakor. A helyzet az, hogy gyakorlatilag a legtöbb kiadó jelenleg sublabel-e egy nagyobb óriásnak. Például a trance legnagyobb óriása jelenleg az Armada, 28 szublabellel, melyek így ránézésre a trance piac elég jelentős részét le is fedik. Nem vagyok bennfentes, de ilyen esetben gyakran az történik, hogyha a fő label-nek küldünk demot, azt megfelelő minőség esetén beleömlesztik a saját kis demopool-ba, ahol a 28 sublabel felelős személyei halászgatnak kiadandó muzsikák után. A gyűjtőlabel-ek bombázása tehát az első lépésünk kell, hogy legyen, noha vannak hátrányai is, például hogy sok bába közt elvész a gyerek, de erre is lesz megoldásunk. Tehát gyűjtőlabel-ek. Progresszívebb stílusban ilyen a Proton Radio köré épült hálózat közel 70(!) sublabel-lel, melyek döntő súllyal szerepelnek a különböző promopool-okon, de erről majd később. A Bonzai Progressive a progresszív és a trance közt egyensúlyoz javarész, 12 sublabel-lel a Baroque 15-20 között járhat. Még a kisebb kiadók, mint a Carica vagy a Mistique is üzemeltet 5-6 subalbel-t, hogy minél több zenét tudjanak szerződtetni, és nyilván pénzt csinálni belőlük. Tehát első körben gyűjtőlabel-ek e-mailjét bombázzuk a demoval, majd ha nincs válasz mondjuk 2 héten belül, akkor jöhet a milliónyi sublabel, szépen egyenként. De hogy a fenébe különböztessük meg mondjuk a Proton 70 sublabel-jét egymástól?

A válasz: az ismertségük és a promopool-okon való aktivitásuk lesz a döntő szempont. Ez a két tényező lesz az, amely igazán segíteni fog abban, hogy a kiadványunk kihozza magából a lehető legtöbbet. Mik az a promopool-ok? Teljesen zárt vagy pénzre nyíló promóciós oldalak, ahová a kiadók 1-2 hónappal a megjelenés előtt feltöltik a kiadványaikat, és ahonnan az érdeklődő lemezlovasok ingyen letölthetik a szerzeményeket némi kötelező komment ellenében. Mivel ezt általában akkor teszik meg, ha tetszik amit hallanak a lejátszójukban, ezt nevezik és szerepeltetik a kiadók support-ként. Tehát ha Gipsz Jakab letölt egy promo cuccot, odaböfögi, hogy cool, akkor amennyiben Gipsz Jakab egy ismertebb név, akkor hamarosan találkozhatunk azzal a kiadvány ajánlójában, hogy supported by Gipsz Jakab.

A totál zárt belsős promopool-okról sok infóm nincs, a nyitottabbak közül messze a legfontosabb a progresszívebb zenék világában a Vipultima. Ez egy zárt pool, a kiadók külön-külön invitálhatják meg a saját oldalukra azokat az embereket, akiknek szeretnék eljuttatni a zenéjüket. Aki nincs itt, az bizony kellemetlen lépéshátrányba kerül. Szerencsére a fenn lévő minden zenéről automatikusan youtube video is készül, illetve ha beütjük google-ba a kiadó nevét és a Vipultima kombót, akkor azonnal nyilvánvalóvá válik, hogy mit is villant a kérdéses kiadó az adott platformon.
A másik alap pool a Releasepromo, ide pénzes a bejutás, illetve ha jól emlékszem, igazolni kell, hogy valóban lemezlovas az illető, de a részletek most nincsenek előttem. Amire kíváncsiak vagyunk, az úgyis a charts menüpont, ami elérhető az egyszeri arra járó számára is. Eleve érdemes rákeresni a search menüponttal, hogy a kiadónk jelen van-e itt, ha nincs, akkor újra szomorúak leszünk. A lényeg a charts menüpont, ha egy kiadó nagyjából a top30-ba be tudja juttatni egy kiadványát, akkor kijelenthető, hogy van irántuk némi érdeklődés. Még a Mypromopool jut eszembe, ami ismertebb pool, a népszerűségük viszont csekélyebb az előző kettőnél. Ez főleg azzal magyarázható, hogy ez a legkevésbé zárt, a preview-k mindenki által hallhatóak, ezért a kiadóknak állandóan vágniuk kell a lejátszóba kerülő zenéket, ha nem akarják, hogy ügyeskedő kezek hipp-hopp lelopják a player-ből a két hónap múlva megjelenő kiadványukat. Hangsúlyoznám: attól, hogy egy adott, progresszív house-ban utazó kiadó nincs ezeken a pool-okon, attól még lehet saját bejáratott, kitűnő belső promo rendszerük, amelyek miatt nincs szükségük ezekre az eszközökre.

A népszerűség szintén nehezen mérhető, javaslom, hogy a Facebook-on csekkoljuk le, hogy hány ismerőssel/rajongóval/klubtaggal rendelkezik valami, és ehhez viszonyítsuk elvárásainkat velük szemben. Nagy ráhagyással azt tudom mondani, hogy akinek az üzenetei nem jutnak el minimum 500 emberhez, attól (hacsak nem valamilyen ismert húzónév vadiúj label-e) ne várjunk sokat, az ideális eset valahol 2000 fő felett kezdődhet.

Ezek alapján már körvonalazódhatott, hogy milyen kiadók jönnének szóba az agyroppantó progi kiadványunkhoz. Ha eddig nem történt meg, irány a Beatport és keressünk rá a delikvensre a label-ek között. Ha nincsenek is fenn, akkor fuss! Ha fenn vannak, hallgassunk bele a kiadványaikba, próbáljuk megállapítani, mennyire passzolna oda a mi zenénk. Nézzük meg a megjelenési dátumokat, ebből látni fogjuk hogy mennyire sűrűek a kiadványok, és milyen rendszerességűek. Általában a heti-kétheti rendszerességű kiadások esetén lehetünk a legnyugodtabbak.

Mi legyen az e-mailben, amivel bombázzuk a kiadókat? Először is eszünkbe ne jusson cc-vel küldeni a mail-t, azonnali kuka a jutalma. Sőt, ennél tovább megyek, és azt mondom, egyszerre csak egy kiadóval kontaktoljunk, és minden levelünk után hagyjunk egy hét szünetet a választ várva. Ha nem jön, lépjünk tovább. Levelünk tartalmazzon közvetlen linket a teljes, 320 kbps-es mp3-hoz, és írjunk mindenképpen néhány szót magunkról, esetleges korábbi kiadványainkat is megemlítve. Egymás közt szólva, mindig az első kiadás megy a legnehezebben, onnantól legalább van mit referandumként használni.

Mire számítsunk úgy egyáltalán, ha valaki szerződtetni szeretné a zenénket? Pénzre ne. De komolyan. Az ugyanis nincs. Illetve persze van, a szerződések szerint az eladásuk után a kiadóhoz befolyó (!) pénzek 50-70%-a lesz a miénk. A kiadókhoz a boltoktól pedig csak az összegek 50-90%-a érkezik, nagyobb boltoknál ez ugye inkább az 50-hez közelít. Közelítő értékben tehát minden eladott dollár után 25 cent jár nekünk, a remixekbe most nem mennék bele, ott még ennél is nagyobb szórások szoktak lenni. Pénzt tehát nehezen fogunk ebből látni, noha nem lehetetlen, ha kellően magas szinten, gyakran és huzamosabb ideig tudunk majd produkálni. Infókat a kiadóktól jellemzően mindig is nehéz lesz kinyerni bármivel kapcsolatban is, a szerződések általában tartalmaznak egy olyan pontot, hogy x havonta/évente egyszer belenézhetünk az eladások alakulásába.

Mondjuk, aláírtunk egy szerződést. No, akkor már csak 2-3-4 hónap és talán meg is jelenik. Nem viccelek. A kiadók általában ennyivel előre megtervezett menetrenddel rendelkeznek, és minket pontosan a menetrend végére fognak beilleszteni, persze ha már van nevünk, akkor számíthatunk picit kedvezőbb elbírálásra, de azt lássuk be, hogy a promopool-okban való korrekt futtatáshoz eleve kell egy hónap, adott esetben a maszterelés is elvisz egy hetet, valamint, ha remixekre várunk, az szintén nincs meg 2 héten-1,5 hónapon belül. További bonyolítások szintén lehetségesek, van olyan zeném, ami tavaly szeptemberben, elkészülése után egy héttel már aláírt szerződéssel bírt, és talán most áprilisban fog megjelenni egy tök másik kiadónál...:D

A legtöbb és legfontosabb dolog valószínűleg a promopool-okban való részvételkor fog velünk történni. A kiadók általában egy hónappal a megjelenési dátum előtt indítják ezeken útjára a cuccunkat, és egy hónapon keresztül fognak nyammogni rajta azok a lemezlovasok, rádiósok, producerek, akiktől nagyrészt azt várjuk, hogy népszerűsíteni fogják a kiadványt. Mert önmagában a kiadványunk attól, hogy megjelenik, nem fogja megtalálni a közönségét, óriási szükség van a nevekre, és a playlist-ekre való felkerülésekre ahhoz, hogy a vásárló/hallgató réteg rátaláljon, ebben elengedhetetlen tényező az eredményes promopool szereplés. Egy hónap elteltével, mire megjelenik, nagyjából már lehet sejteni, mire számíthatunk. A megjelenéstől számítva azonban még történhet néhány érdekes dolog: például a beatport-on, mint a legnagyobb speciálisan elektronikus zenét árusító online boltban minden kiemelés nagyot dobhat az eladásokon, különböző featured ajánlókban, must hear listákon, vagy lemezlovas chart-okon való megjelenés mind-mind vonzza a hallgatóságot. Ha van hallgatóság is, akkor pedig még egy utolsó dolog is a képbe jön, noha ennek megítélése igencsak változó: a fekete terjesztés. Ami érdekel embereket, az elérhető lesz feketén is, ennek minden előnyével és hátrányával is. Előnye, hogy nagyon nagy mértékben meg tudja dobni az előadó ismertségét egy-egy nagyobb tematikus mp3 portálon való megjelenés, ami a későbbi megjelenésekkor még jól jöhet, megmutatkozhat eladásban is. Hátránya nyilvánvalóan az, hogy az adott kiadvány további eladási mutatóit értelemszerűen viszont rontja.

Nagy hirtelen ennyi jutott eszembe, kétségtelenül szubjektív és felületes a cikk, de ugyanakkor hiánypótlónak gondolom. Mondhatni azért én írtam meg, mert nem olvastam semmi hasonlót komolyabb előadók tollából, de remélem hamarosan mások, ismertebb producerek is megosztják a tapasztalataikat velünk.