Vannak elektronikus zenei mérföldkövek, amelyekhez szinte szentségtörés hozzányúlni. A Schiller és Peter Heppner nevével fémjelzett, több mint két évtizedes „Leben... I Feel You” pontosan ilyen – ám az ukrán származású producer, 8Kays bebizonyította, hogy egy időtlen klasszikust is lehet újszerűen, zseniálisan és végtelen tisztelettel modernizálni.
A track története filmbe illő: a hangulatában mély, lüktető és hipnotikus melodic techno/progressive house átdolgozás még 2020-ban született egy apró erkélystúdióban, a karantén idején. Ami kezdetben egy privát klub-editnek indult, az hamarosan globális klubhimnusszá nőtte ki magát a legnagyobb underground DJ-k (például Korolova) szettjeiben. A zenei utazás végül ott teljesedett be, hogy maga Schiller is felfigyelt a bootlegre, amiből így – a rajongók legnagyobb örömére – egy hivatalos kiadvány született az újonnan induló Human Nature Records gondozásában.
8Kays egy rendkívül átütő, húzós basszusmenettel emelte meg a tempót, és teljesen a klubok igényeire szabta a struktúrát. Az eredeti verzióhoz képest Peter Heppner semmivel sem összetéveszthető, melankolikus vokálja itt jóval rövidebb ideig, amolyan finom, texturális eszközként szólal meg, átadva a teret a sodró energiáknak és az atmoszférikus szintetizátorfutamoknak. Ez a darab nem csupán egy remix: egy tökéletes híd a korai 2000-es évek elektronikus aranykora és a jelenlegi modern klubhangzás között. Sötét, sodró, katartikus – kötelező darab minden progresszív fülnek!
A Resonance legújabb epizódja a progressive house mélységeit és a melodic techno magasságát járja be, tökéletesen egyensúlyozva a dallamos melankólia és a lüktető underground energiák között. Az elmélyülést Vintage & Morelli gyönyörű, lebegős Lullaby-a indítja el, utána Di RugerioVuoto című trackje érkezik, amelyet egy sejtelmes, finom férfi vokál tesz igazán különlegessé. A tempót és a sötétebb textúrákat Maze 28Pulverizer-e és BlusoulModular Memories-a (a zseniális Guy Mantzur köntösében) diktálja.
Az igazi, mély underground utazás az 5. tracknél (Kasall & Cristian R.) veszi kezdetét, és egészen a 9. felvételig repít a hipnotikus, hömpölygő frekvenciákon keresztül. A fináléra érve aztán teljesen átalakul a hangulat: Alan Cerra zseniális, azonnal slágergyanús Lacuna nevű szerzeménye, valamint az Age Of Love brutálisan eltalált Framewerk remixe teszi fel a koronát erre a felejthetetlen zenei élményre.
1. Vintage & Morelli - Lullaby (Original Mix) [Silk Music] 2. Di Rugerio - Vuoto [On Of A Kind] 3. Maze 28 - Pulverizer [Mango Alley] 4. Blusoul - Modular Memories (Guy Mantzur Remix) [Lost & Found] 5. Kasall & Cristian R. - Feeling For The Soul [Flow] 6. Kintar, Delum - Sophie (Matter Remix) [Beatfreak] 7. Alex O'Rion & Paul Kardos - Control [Hope] 8. Michael & Levan And Stiven Rivic - Game Over (Matias Chilano Remix) [Mistique] 9. Alan Cerra – Lacuna [Higher States] 10. Age Of Love - Age Of Love (Framewerk Rewerk) [CDR]
A klasszikus trance aranykorán már régen túl vagyunk, de vannak albumok, melyeket leporolva újra és újra meghallgatunk. A Vandit Records égisze alatt több olyan lemez is kijött, ami hatalmas sikert aratott a szcénán belül, viszont az olasz Nu NRG-ék 'Free Fall'című szerzői albumáról mindenképpen érdemes megemlékezni!
Anno (2004-ben) az album borítójára pillantva nem sokan tudtuk, hogy ki is az a Nu NRG csapat, mivel se internetes adatbázisok, se online fórumok nem voltak a lemez megjelenéskor. Viszont akik nagyon képben voltak a trance-hez kötődő dolgokkal, talán egy-egy mixükkel, vagy zenéjükkel elvétve találkozhattak.
Hozzám először 2001-ben jutott el az az infó, hogy Nu NRG-jékre érdemes odafigyelni, mert az eufórikus trance egyik nagyágyúi. Persze amikor meghallgattam a Random Walk-hoz készített remixüket, akkor elismerően bólogattam, mert az valóban tetszett. Amikor viszont a 'Dreamland'-et sikerült egy mix lemez meghallgatásakor felfedeznem, szó szerint tátva maradt a szám! Igazi felüdülés volt a maga gyors tempójával együtt! Azt éreztem, ezek a srácok valamire nagyon ráéreztek, mert egészen más volt, mint amit idáig hallgattam a műfajon belül!
Szóval visszatérve az albumra: hatalmas tisztelet az alkotóknak! És hogy egészen őszinte legyek, pár nappal ezelőtt hallgattam csak végig a teljes hanganyagot, mert voltak kedvencek és idáig csak azokra vetődtem rá, nem is gondolva arra, hogy más opuszokról is lemaradok!
Az Eclisse-szel nyit a lemez, sötét, borús hangulatba úsztatva a kezdést. Akár egy boxgála nyitószáma is lehetne! Chill out-os stílusa teljesen eltér az albumon található többi számtól. Ezzel együtt pompás darab!
A 'Visual Sonar' egy Rob Akerrel alias Jose Amnesia-val közös szám, ami elsőre visszafogott hatást kelt. Nincsen meg benne az az igazi sláger faktor, de mint progressive trance szám nagyon is működik. Kifejezetten klubbarát zene és a jókedv is érződik rajta.
'Supersonik Way' az első olyan szám az albumról, ami ízig-vérig tükrözi a projekt stílusát és ami aztán végül a védjegyükké is vált. Az idők során sok hasonló szintidallamos trance szám készült, ami miatt lehet egy olyan érzés bennünk, hogy ezt már valahol hallottuk, de ha jobban odafigyelünk a részletekre, érződik, hogy ez nemcsak egy sima copy zene, hanem színtiszta minőség.
A 'Bonsai' fa a keleti kultúrában a tökéletes egyensúly és a koncentrált energia szimbóluma. Miközben a Freefall albumon a leggyorsabb ütemekkel zuhanunk a mélybe, a Bonsai eléri azt a hatást, amikor a világ zuhanás közben megáll. Alessandra di Prospero fuvolajátéka tökéletes kontrasztot alkot a Nu NRG-ék futurisztikus, hard-trance alapjával! Olyan mintha egy ősi , meditatív távol-keleti dallam és a jövő elektronikus energiája találkozna a tánctéren.
Az ötös zene - a címadó szám - már beírta magát a trance zenék legjobbjai közé! Karakteres és időtálló. Nem véletlen hogy az album is a Freefall címet viseli. A breakes etap is telitalálat! Tényleg a no komment kategória. A lemez egyik legnagyobb energiabombája, ami azonnal a tánctérre parancsolja az embert!
A 'Connective'-vel visszazuhanunk a felhők közé és száguldunk egy jót. Igazi uplifting szélörvénybe kerülünk.
A 'Butterfly' nem annyira a gyorsulásról szól, sokkal inkább az epikus, álmodozó, sallangmentes trance melódiákról, amit a hard trance-es, pumpálós alap még tovább fokoz.
Nu NRG -ék a szintén olasz Gate 4-gyel álltak össze a nyolcas szám elkészítéséhez. Igazi kezeket a magasba flow élményt kapunk! A vegytiszta epik és hard trance keveredésének szemtanúi lehetünk, ahol a savas acid basszusok és a szárnyaló szintetizátor dallamok szó szerint kilövik az embert a stratoszférából.
A 'Tommotor' Nu Nrg-ék egyik legsötétebb, leginkább tech-trance jellegű darabja, ami újradefiniálja az album hangulatát. A vad, indusztriális feeling helyeződik előtérbe!
"The Shadow", avagy egy kis lélegzetvételnyi szünet a szabadesésben! Epikus zene és nincsen túl sok dallam benne, de valahogy mégis játékos a textúrája.
Az "Aloa P" is eleven zene, kicsit az egykori Budapest Parádés hangulatot idézi.
Az album legnagyobb slagere egyértelműen a "Dreamland"!! Az alapja miatt inkább hard trance szám, de megvan benne az a plusz zsenialitás, az a dallamosság és báj, ami miatt megunhatatlan! A földet érés előtti utolsó nagy pillanat, amikor a zuhanásod nem a becsapódásodról szól, hanem arról , amikor a zene szarnyakat ad, hogy továbbrepülj!
A Koan művésznév egy orosz elektronikus zenész párost takar, akik még az ezredforduló után nem sokkal kezdték meg a Koan név alatti zenei pályafutásukat.
Roman Alexeev és Vladimir Sedov mindig is híres volt arról, hogy nem a trendi chill és ambient vonalat képviselik. Zenéiket az eklektikus, játékos és meditatív stíluskavalkád jellemzi. Bár akadnak slágergyanús zenék is a szerzeményeik között, de munkásságuk nagyrésze mégsem ennek rendelődik alá.
A Non_Fiction album a The Ghost Train-nel indít, visszafogott, nem túl harsány felvezetővel. Aztán egy kissé hömpölygünk a semmittevésben, utat keresve a kiúttalanságban néhány apró kis pozitív dallamfoszlánnyal felvértezve.
Az Adore (Non_Fiction Mix) borús, melankolikus hangulattal nyit. Igazán itt sem találjuk meg a boldogság szigetét, a belső utazás és az elmerengés a fő perspektíva.
Through The Smoke a színtiszta üresség, a képlékeny megfoghatatlanság. Az a fajta atmoszférikus mágia, amit nem sok zenében lehet felfedezni. Az effektek sokaság diktálja az iramot és ad keretet az ürességnek.
Shock Value (Non_Fiction Mix) szintén egy nagyon karakteres szám. Nincsen meg benne az a kimondott pozitív élmény, de azért átjön, hogy az alkotók itt valahogy nagyon ráéreztek a komponálás művészetére!
Deja Vu (Non_Fiction Mix) egy igazi látomás érzést nyújt, talán az album első pozitív lecsengésű zenéje. Persze a komolyságot, ami Koan-ék védjegye, azt itt is megtaláljuk, de a jó hangulat megvan benne.
A The Last Viewing visszavezet minket a szürreális világba, ahol minden puszta fantázia és gondolat. Úgy négy perc után vált át mesterien lekövethetetlenné, magával ragadóvá a miliő. Mintha csak vissza csöppenénk a boldog gyermekkorba.
Switchman-re akár még táncolni is lehet, teljesen más zene, mint az előzőek. Effektekből itt sincsen hiány!
A Game of Shadows (Non_Fiction Mix) sámánikusan nyit. Igazi illuzionista darab. Még egy pazar gitározgatás is belekerült a szerzeménybe, ami üde színfoltként van jelen.
A La Disparition (Non_Fiction Mix) az album záró akkordjaként remekül működik! Nem túl harsány mű, de azért gyönyörű. Megkoronázva az albumot, jó, hogy ez a zene lett a "végszó".
Bár mostanság a blogolás kicsit háttérbe szorult nálam, és csak a golden era-ra sikerült pár cikket írni, gondoltam azért a dz-t sem hanyagolom el tejesen. Egy jó kis vagány mixet sikerült összehozni La Project név alatt, ami név ha minden igaz, maradni is fog a közeljövőben.
Egy rendkívül jó progresszív zenével kezdek, Alex Vidal Remixével, ami rögtön megadja a kezdő hangulatot. Eléggé atmoszférikus zene és nem mellesleg jól is szól! :) A második muzsika egy hollandus zenész Kebin Van Reeken zenéje olyan mint egy jóféle modern techno progresszív bomba. Bár első hallgatásra monotonnak tűnik, de mégis megvan benne az az unalommentesség, ami kiemeli a középszerű számok közül. Forerunners -ék stílusával régóta szemezek. nagyon tetszenek a zenéik: mindig jó érzékkel komponálnak a semmiből valami újat. A Chamber-hez készített remixük is nívós darab. Dallamosság és progresszívitás tekintetében abszolút előremutató átirat. Dave Shtorn is elképsztően jó számokat tud írni. A Derelict Pt. 1-hez is kellő alázattal nyúlt hozzá. Egyszerre szép és felemelő! Mostanában nem rajongok a túl szentimentális számokért, de ez valahogy mégis megfogott. Hatodik számnak Rogier & Stage Van H "Freefall"-ját választottam Jeremy Rowlett Remixében. Kicsit darkosabb mint az előző track, viszont a chilles szekció visszavezet minket a meditatív vibe-ba. Marc Ramirez alias Dosem izíg-vérig techno száma adja meg a mix silence hangulatát. A "What If" keményen odatol egy kis savat az orrunk elé, hogy gyorsan felébredjünk! Persze a kezdeti savalás után beköszön egy kis future filing és Dosem a tőle megszokott utaztatós stílusát villantja elő. Solid Stone "Profound"-jával utazunk tovább, a Coldharbour féle hangzás előtt tisztelegve. Hogy szerepeljen magyar szám is a mixben, arról a Marrakech páros "Souks of Marrakech" című ópusza gondoskodik. Egyszerűen fantasztikus ez a szám! Igaz, 2012-es zene, ettől függetlenül időtlen klasszikus. Miusha és Poison Pro "Alien"-je mellett majdnem elsétáltam, pedig a Van Bellen-féle 2016-ban készített verzió brutálisan erős cucc. A vokál éterivé tétele rengeteg pluszt ad. Kicsit olyan mintha a fellegekbe járnánk és egy istennő szólna le hozzánk az égből! A tizes szám Lana Del Rey "Born To Die"-jához készült Unofficial Remix sem piskóta. Az Original szám eleve hatalmas klasszikus. Minden tiszteletem Martin Bernini-felé, ahogy ezt a számot átkomponálta! Stílusos, hangulatos és a vokál is jól passzol a progi hangulathoz.
Egy hely, ahol főleg house, progresszív, techno, breakbeat valamint goa/psy stílusú zenékkel találkozhatsz, ám minden más érdekességet is meglelhetsz, ami a régmúlttól napjainkig a zenével összefügg és ide kívánkozik. Az oldal lehetőségeinkhez mérten folyamatosan frissül szóval érdemes visszatérő olvasónak lenni.
