Schiller hetedjére, napfénnyel és rádiós slágerekkel

Mint Schiller rajongó fokozottan vártam a hetedik album, a 'Sonne' megjelenését. Aztán meghallgattam egyszer és furcsán éreztem magam, mert nem hagyott bennem mélyebb nyomot, ami egy Schiller-lemez esetén hatványozottan nyom a latban. Aztán másodjára, harmadjára se lett jobb a helyzet, viszont pár kedvencet így is találtam, ezért rászántam magam egy ajánló írására.
A megszokott intró után az első videóklip aláfestője a ’Solaris’ érkezik, ami komolyzenei erényeket kecsegtet. Szinte észrevétlenül folyunk át a ’Kon-tiki’-be, ahol Vangelis ’Antarctica’-ja és Jean-Michel Jarre ’Oxygene’-je ötvöződik, s épül tovább egy csodaszép szintifutam révén. A ’Revelation’ visszavesz a tempóból, s a lebegős textúrákat helyezi előtérbe, a címadó ’Sonne’ megtöri az instrumentális számok hegemóniáját, Unheilig rock-ban edzett hangjára lehetetlen nem odafigyelni, ami a produkció különlegességét adja. A ’Mitternacht’ atmoszférikus összekötést ad a ’Hallucinating Beauty’-hoz, ahol a karakteres baseline és Kate Havernik éteri hangja olvad egybe, harmóniában. A ’Morgenrot’ kicsit visszautal a legendás ’Ruhe’-ra keleties motívumaival, az Adam Young-gal közösen elkövetett ’Alive’ egy könnyed rádió sláger útját járja. A ’Berlin-Moskau’ egy hosszú utazás szépségeit tárják elénk hangképekben, a ’Lichtmeer’ a fény önfeledt játékát idézi meg. A ’Soleil de Nuit’ francia monológja filmzenébe kínálkozik, a Meredith Call hangjával felvértezett ’Reach Out’ újra a rádiós vonalat célozza meg. A ’Das Dritte Auge’ egy misztikus szeánsszá nemesedik, az álmoskás ’Velvet Aeroplane’-t a váratlan dobszólók töltik meg energiával. A ’Sonnenuhr’ epikus hangzásával és hatásos dallamvilágával single megjelenésért kiált. Az ’Oasis’ sodró hangszerelése feledteti Kate Havevik limonádé ízű vokálját, a ’Sonnenwelten’ ebből okulva csak a szintetizátorokat engedi szabadjára a végtelen térben. Az ’Epic Shores’ és az ’Energy’ ismét kommerszebb irányba tereli a koncepciót, a ’Pale Blue Eyes’ szívbe markoló zongorafutamával és Andrea Corr patetikus előadásával nyerő húzásnak bizonyult. Az ’Ultramarin’, a ’Geborgenheit’, a ’Sahara Avenue’ és a ’Klangwelten’ az instrumentális mennyországot hozza el, a ’Dancing In The Dark’ könnyedén felejthető, a ’Lay Down’ és a ’The Silence’ egy fokkal erősebbek. A sort a levezetésen kívül más funkcióval nem bíró ’Reprise’ zárja.

Összességében ez a lemez az eddigiekhez képest talán túlságosan is nyit a rádiós pop hangzás felé, emellett az instrumentális számok kezdik kimeríteni a Christopher által megálmodott hangzás határait. Nem a legerősebb produkció, helyenként önismétlő, kiszámítható, és mennyiségre sok. Ennek ellenére elmélkedéshez, lazuláshoz és a gyűjtőknek mindenképp ajánlott! 7/10! Kedvencek: Solaris, Kon-tiki, Berlin - Moskau, Sonnenuhr.

Schiller - Sonne

Label: Universal / Island
Katalógus szám: 06025 3707423 5
Ország: Németország
Megjelent: Electronica, ambient, synth-pop
Stílus: 2012. október 5.
Producer: Christopher von Deylen

Cd 1
1. Willkommen (1:14)
2. Solaris (3:55)
3. Kon-Tiki (4:25)
4. Revelation (5:37)
5. Sonne (mit Unheilig) (4:30)
6. Mitternacht (4:24)
7. Hallucinating Beauty (mit Kate Havnevik) (7:10)
8. Morgenrot (4:59)
9. Alive (mit Adam Young) (4:41)
10. Berlin - Moskau (4:39)
11. Lichtermeer (4:42)
12. Soleil de Nuit (mit Pierre Maubouche) (4:14)
13. Reach out (mit Meredith Call) (5:05)
14. Das Dritte Auge (4:58)
15. Velvet Aeroplane (mit Kate Havnevik) (7:23)

Cd 2
1. Sonnenuhr (5:43)
2. Oasis (mit Kate Havnevik) (4:57)
3. Sonnenwelten (5:54)
4. Epic Shores (mit Meredith Call) (6:17)
5. Energy (mit Brownlow) (4:31)
6. Pale Blue Eyes (mit Andrea Corr) (6:12)
7. Ultramarin (4:39)
8. Dancing In The Dark (mit Ameerah) (5:36)
9. Klangwelten (4:16)
10. Lay Down (mit Paper Aeroplanes) (4:03)
11. Geborgenheit (3:39)
12. Sahara Avenue (5:11)
13. The Silence (mit Meredith Call) (4:56)
14. Reprise (3:44)

Sonne Album Highlights

Schiller zsenialitása újra megmutatkozik

Elképesztő pali ez a Christopher Von Deylen. Alig pár hónappal ezelőtt jelent meg 'Sehnsucht' című albuma, máris egy újabb szerzői koronggal lepte meg a nagyérdeműt. Azaz pontosabban egy 2 DVD-t és egy bónusz cd-t tartalmazó csomaggal rukkolt elő, melyben csupa jóságot találni, többek között 9 vadonatúj Schiller számot tartalmazó LP-t.
A nyitó 'Lichtblick' olyan mintha egy tükrön játszadozna a fény, majd jön a megszokott Schiller-féle lebegős atmoszféra egy csodaszép melódiával. A meglepi 2:46-nál jön, ugyanis a chill out szerzeményből egyből egy 4/4-es darab formálódik, ami aztán visszatér a nyugalmas kiinduló hangképhez. A 'Ghost' egy szuggesztív groove-val nyit, majd Kate Havnevik hangjával felvértezve igazi filmzenei élményt nyújt meseszép, de helyenként rideg dallamokkal. A 'Zeitschleife' egy instumentális szállás, amolyan Jean Michel Jarre sound modernebb köntösben. A 'Daylight'-ban tökéletesen keverednek a chill és a tribal/percussion elemek Mia Bergstroem egyedi hangjával. A 'Heimathafen' bennem Vangelis klasszikusát az 'Antarctica'-t idézi fel, nem véletlen hiszen ez a darab is olyan, mintha a jégtáblák vidékén járnák. Az 'Innocent lies' gitár és zongorafutammal valamint Anggun énekével felvértezve érkezik. A törtütemek és a beúszó harapós groove adják a pulzálást a szívbemarkoló dallamvilághoz. A 'Le Vide' is egy intrumentális utazás egy elképzelt világban, ahol Chris és kedvenc szintijei az urak. Úgy néz ki Mr. Schiller a bevált hangokhoz ragaszkodik: a 'Sunday'-ben Despina Vandi csavarja ujjai köré a hallgatót (korábban a 'Destiny'-ben is megcsodálhattuk aranytorkát). A dobszerkó kicsit olyan, mint a 'Try'-ban volt, de a tartalom sokkal szállósabb és művészibb. Nekem ez a zene tetszik legjobban az albumról. A záró tétel nem más, mint a 'Lichtblick' reprise verzióban, ahol egy zongora és atmosphere synth társulnak és hozzák a nyitó szám fő témáját.
Összességében én nem értékelném ezt a lemezt külön albumként, hiszen egy speciális pakk egy kiegészítője csupán. Másrészt az anyagon is érződik - főleg a sok instrumentális darab miatt -, hogy ezzel nem újat, hanem csak valami pluszt, valami exkluzívat akartak adni (a DVD-ken ugyebár ismert Schiller számok koncertváltozatai hallhatóak) a rajongóknak, és nem feltétlen a világmegváltás volt a cél. Christopher továbbra is szenzációsan alkalmazza a rá jellemző stílusjegyeket, lehetetlenség nem beleszeretni elsőre az albumba. Tőlem 10/10-et kap, mert a profizmus és a határok nélküli muzikalitás árad minden egyes taktusból.

Schiller - Lichtblick

Label: Island (Universal)
Katalógus szám: 06025 2752108 4
Ország: Németország
Megjelent: 2010. november
Stílus: downtempo, lo-fi
Producer: Christopher Von Deylen

Tracklist:
1. Lichtblick (6:03)
2. Ghost (Mit Kate Havnevik) (5:25)
3. Zeitschleife (4:03)
4. Daylight (Mit Mia Bergstroem) (5:45)
5. Heimathafen (3:31)
6. Innocent Lies (Mit Anggun) (4:39)
7. Le Vide (6:14)
8. Sunday (Mit Despina Vandi) (4:01)
9. Lichtblick Reprise (4:34)

Schiller szabadjára engedte a vágyait

Csak a rend kedvéért. Nem láttok rosszul kedves veterán bloggerek, a Desire album már szerepelt a blog hasábjain, ám az élesszemű revizorok kiírtották egyik napról a másikra, láthatatlanul, sunyi módon. Még egy aprócska levelet sem firkantottak, hogy jogokat sértettem és ezért leradírozták a hanghordozót a virtuális munkalapról. Szóltak viszont a Kosheen-ért és a Laurent Garnier-ért, ami zeneiségben meg sem közelíti a Schiller albumot. Amúgy nem lettem ideges...Szóval Christopher Van Deylen manapság már messzire sodródott a számára oly nagy sikert hozó trance mjuziktól. A tempó jócskán lelassult, az egyszerű riffek helyét komplex dalstruktúra vette át. A vendégvokalisták nagy neveket összeszámolva (Jael, Despina Vandi, Klaus Schulze, Xavier Naidoo), gyakorlatilag egy Singers All Star csapat jött Chris segítségére. Maga a mester szépen adagolja a populáris hangzást, de a dallamokkal nem esik át a ló túloldalára. Nagyon szép, mint egy kezdődő szerelem. Kiemelkedő darabok: Everything, Breathe, Let me love you, Destiny.

Schiller - Desire

Label: Universal Music
Katalógus szám: 06025 1772012 1
Ország: Németország
Megjelent: 2008
Stílus: Trance, Downtempo, Ambient
Producer: Christopher von Deylen

Tracklist:
1. Let Me Love You (with Kim Sanders) (6:38)
2. Heartbeat (4:31)
3. Black (with Jette Von Roth) (4:40)
4. Breathe (with September) (4:08)
5. Desire (with Xavier Naidoo) (3:59)
6. Fate (with Isis Gee) (3:56)
7. Everything (with Helen Boulding) (4:00)
8. Tired of being alone (with Tarja Turunen) (4:01)
9. The farthest (with Anna Maria Mühe) (5:15)
10. Ile Aye (with Stephenie Coker) (2:36)
11. Lonely (with Damae) (3:44)
12. Zenith (with Klaus Schulze) (3:47)
13. Destiny (with Despina Vandi) (4:13)
14. Wunschtraum (4:32)
15. Porque Te Vas (with Ana Torroja) (4:27)
16. Tired (with Jaël) (4:38)
17. Wehmut (4:06)
18. Forever (with Kim Sanders) (5:12)

Érdekes összefonódások 1.: N.Y.C.C, Stereo Jack, Tank és Schiller

A mai sztori után elég sokat nyomoztam, de azt kell, hogy mondjam megérte. Ugye mindenkinek beugrik az elkövető neve, ha csak számcímeket említek: Das glockenspiel, Ruhe. Igen, igen. Schiller. No és ki húzódik meg a projekt mögött? A kezdetekben nem más, mint Christopher Von Deylen (aki a manapság az egytagúra olvadt team továbbvivője) és Mirko von Schlieffen alkotta eme formációt. 1998-ban robbantottak Das glockenspiel című zenéjükkel, aminek alapját egy harangjáték szolgáltatta. Az elsőnek gagyinak tűnő próbálkozás azonban nyitott kapukon döngetett, így beindult a Schiller szekere, amely elsősorban a dance és trance mezsgyéjén lavírozott. Az 1999-es Ruhe azonban már előrevetítette a chill out vonulatot is, ami mostanság már teljesen előtérbe került. Node nem is a Schiller életmű részletes taglalására akarok most itt fókuszálni, hanem az összefonódásokra. Szóval Christopher, mint oly sok producer nem fért a bőrében és pajtásával a norvég Sören Jürgen Schnakenberg-gel összeállva életre keltette a Tank formációt.

A klipjeikben gonosz kigyúrt fekával operáló performance Can you feel the bass című számával 1997-ban a klublisták elejig repült, noha maga a track nem volt túlbonyolítva. A rigmusszerűen kántált Can you feel the bass beszólás mellé egy fékezett habzású pizzicato dallam társult. Később aztán a sikeren felbuzdulva jött a Return of power, a Welcome to the pleasuredome, a Killerbeat és az I hear those drums. A Tank pszeudó 2000-ben azonban lehúzta a rolót. Ha maradunk Christophernél még megemlíthetjük a Nova projektet, amellyel a '99-es Welcome to the future-t követte el. A szám Van Bellen remixe óriási klubsiker volt világszerte. Sören sem tétlenkedett, több stílusban is kipróbálta magát. Nagyon meglepődtem amikor megláttam, hogy Sören-ünk a felelős a kőkemény technót produkáló Stereo Jack alteregóért. Stereo Jack-nek nem sok munkáját hallottam, de amiket igen azok egytől egyig lebontották otthon a szobám falát (képletesen fogalmazva). Egy kicsit lágyabb vizeken evezve Sören a Humate-tal közösködve hozta ki a Reload-ot Cevin Snitzer álnéven, amely szintén óriási siker lett, csak ezúttal a progresszív trance kedvelők körében. Itt azonban a maistro nem állt meg. Megcélozva a kommersz szcénát lekoppintotta a Beastie Boys Fight for your right-ját, felturbósította így megszületett a N.Y.C.C. projekt 1998-ban. Eme álnév alatt még jópár rock klasszikust darált be (We will rock you, Highway to hell), ám egy egészestés lemez után a megalakulás évében kifulladt a próbálkozás.

Lélegzet visszatartva vártuk az új Schiller-t

Két év feszült várakozás után végre megérkezett Schiller vadiúj korongja, az Atemlos (2 cd - 28 track). Az oldalon már láthattátok a kedvcsináló album teaser-videót, szóval nagyjából sejteni lehetett mit is főzött ki nekünk Christopher a boszorkánykonyhájában. Nos csalódni semmiképpen nem fogunk, hiszen megmaradunk a 2008-as Sehnsucht-on prezentált vonalon, azaz sok-sok vokál és lebegős, úszós string kísér végig bennünket a számok hallgatás során. Az első lemez egy szokásos intro-val kezdődik, melyben egy női hang rebegi németül, hogy csukjuk be a szemünket, dőljünk hátra a fotelben és élvezzük az audióturát. A Tiefblau a nevéhez hűen bemutatja hangképekben a mélykékséget, a nyugodtság non plus ultráját. A Playing with madness az első csúcspont, melynek szívbe markoló zongoraszólója Mia Bergstroem éteri hangjával társítva indul hódító útjára. Kisvártatva elakad a lélegzetünk az Atemlos bevezető lihegésén, majd a könnyed ujjgyakorlat után az első single megjelenésbe a Nadia Ali-val közös Try-ba botlunk. Nadia esdeklő hangja megér egy könnycseppet a szemünk sarkában, a pop-os hatást keltő synth egyszerű, mégis nagyszerű dallamot dörgöl az orrunk alá. Az Unruhig herz az én értelmezésemben egy megzenésített vers, amit Anna Maria Mühe ad elő, s melyhez könnyed, de baljós zenei aláfestés társul. A Leidenschaft tökéletesen ötvözi Jean Michel Jarre (Oxygen) és Vangelis (Antarctica) legszebb pillanatait, s megtoldja azt a megszokott merengős Schiller string-ekkel és egy áriára emlékeztető vokálfoszlánnyal. A híres popdíva Anggun is tiszteletét teszi (ráadásul nemcsak egy alkalommal) a Blind-ban. A bevezető chime-os riff már sejteti, hogy egy gyöngyszemmel lesz dolgunk, és igen. Azt hiszem a közös munka során Anggun nem kis inspiráló erőt kapott Christopher-től, s nem csodálkoznék, ha később is egy projektben sántikálnának majd. A Soho az első pörgősebbnek mondható track az albumon, a némi psyhadelikus érzést keltő vokálfoszlányt puha lábdobok kísérik tovább útján, a dallam egy kicsit Chris korábbi dolgozatára az Everything we are-ra hajaz, de ezt a hasonlóságot hallva a végeredményt könnyen megbocsátjuk neki. A Let it rise-ban megérkezik az első férfihang is, nevezetesen Midge Ure, aki igyekszik felvenni a kesztyűt hölgykollégáival. Chris neki is szép háttértámogatást adott, hogy a hangjával kibontakozva elvarázsolhasson bennünket. A Polarstern egy gigantikus kalandozás az égbolton, a Don't go gitáros felvezetőjével pedig a visszatérést szimbolizálja Kate Havnevik vokáljával felturbózva, galaktikus körítéssel. A Moments ismét egy monológhoz társított zenei skit, melyben a narrátor hangfekvése kicsit olyan, mint Gerald Butler-é volt a 300-ban (persze nem az ordítós This is Sparta-s jelenetben). Az Addicted az első olyan szám, amiről nyugodtan azt tudom mondani, hogy némi életvidámságot hordoz magában. A dallam már sejteti, hogy Schiller-nek nemcsak sötét és bolygófelfedező énje van, hanem bizakodó és örök optimista is egyben. A Morgenland-dal vissza is esünk a depresszióba (köszönhetően a zongora-hegedű kettősnek), ezt a számot akár a Hegylakó filmzenéjeként is el tudnám képzelni, érdekes érzést kelt az emberben az tény. A Lost-ra már nem sok jelzőm maradt, gyöngyszem ez is, akár a megtört szívek dalaként is titulálhatnánk.

A második cd-n a tengert indulunk el felfedezni a La Mer-ben, a végtelen hullámzás vesz körbe minket. A mélyből a magasba teleportálunk a Sunrise-zal, ahol a vokalista Lenka és a hegedűszoló szolgáltatja a drámai, filmzenei faktort. Az Augenblick folytatja a soundtrack-es vonalat, amit az I will follow you tör meg, egyben ismét visszatér belénk az életkedv, rájövünk, hogy nemcsak harccal teli az élet, a szépség is ott rejlik valahol (a legtöbbször a felszín alatt). Az Opium számomra ideális időkitöltő, semmi egyéb. A The fire ismét erősebb életjeleket produkál, orgonával és szépen kidolgozott törtütemekkel. Hogy a jelen produkció igazi multikulturális élményt nyújtson érkezik Odette Di Maio an un solo minuto-val, s hoz némi mediterrán pozitív filinget az olasz csimázból. A Salton sea ismét végtelenség érzetet kelt (bárcsak az idő lenne végtelen mindenki számára), az Under my skin képében bejegyezhetjük a második diszk első nagy dobását, amiben a vokalista Kim Sanders-nek óriási szerepe van (ő állandó visszatérő guest star a Schiller albumokon), poptempo a javából. A Hochland ismét filmzenei síkra terel bennünket, a hegedű viszi a prímet, amihez a nagy fehérséget, a feltámadás jelképét tudnám asszociálni. A Himmelblau a patetikus hangvételből visszavesz egy csöppet, s becsempész egy kis Soho-s filinget a négynegyeddel és a dallamszintivel. A zárás, talán mondani sem kell, hogy igencsak erős, Anggun visszatér. Az Always you újabb fénypont, ami később az utolsó track-ben, a Reprise-ben cseng le teljesen.
Összességében nálam már most az év albuma, jöhet bármilyen erős release nem tazsítja le a képzeletbeli dobogó legmagasabb fokáról. Lehet vádolni azzal, hogy túlságosan depresszív anyag lett, meg hasonlóak a hangképek, hangszerek és vannak párhuzamok Chris korábbi munkáival, de a profizmus és a muzikalitás 100 százalékig megkérdőjelezhetetlen. Már az is jelzés értékű, hogy olyan vendégművészek teszik tiszteletüket a lemezen, akik filléres-bazári dolgokhoz nem adnák a nevüket. 10/10 és ennyi.

Schiller - Atemlos

Label: Island Records
Katalógus szám: 06025 2732264 3
Ország: Németország
Megjelent: 2010 március 12
Stílus: downtempo, pop, trance
Producer: Christopher von Deylen

Tracklist:

Cd 1
1. Wilkommen (1:06)
2. Tiefblau (4:43)
3. Playing With Madeness mit Mia Bergstroem (4:56)
4. Atemlos (3:49)
5. Try mit Nadia Ali (4:46)
6. Unruhig Herz mit Anna Maria Mühe (2:28)
7. Leidenschaft mit Jaki Liebezeit (4:41)
8. Blind mit Anggun (4:49)
9. Soho (5:13)
10. Let It Rise mit Midge Ure (3:57)
11. Polarstern (4:31)
12. Don't Go mit Kate Havnevik (5:20)
13. Moments (2:04)
14. Addicted mit Lenka (4:26)
15. Morgenland (4:20)
16. Lost mit Odette di Maio (5:47)

Cd 2
1. La Mer (4:06)
2. Sunrise mit Lenka (6:13)
3. Augenblick mit Anna Maria Mühe (2:05)
4. I Will Follow You mit Henree (4:35)
5. Opium mit Jaki Liebezeit (6:08)
6. The Fire mit Kate Havnevik (5:54)
7. Un Solo Minuto mit Odette di Maio (4:44)
8. Salton Sea (4:54)
9. Under My Skin mit Kim Sanders (5:04)
10. Hochland (4:08)
11. Himmelblau (5:24)
12. Always You mit Anggun (4:39)
13. Reprise (3:59)

Légy Schiller útitársa világ körüli útján

Schiller két német producer Christopher von Deylen, Mirko von Schlieffen kollaborációja (volt). Anno még 1998-ban kezdték el a közös zeneirást, első nagy dobásuk a Das glockenspiel volt (amely számtalan remixet megélt már). Második studióalbumuk a Weltreise 2001-ből már egy sokkal kiforrottabb hangzásvilágot képvisel, mint elődje a Zeitgeist (1999-ből). A fiúk ügyesen keverik az ambient, downtempo, trance elemeket a világ különböző részéről kölcsönözött gyönyörű vokálokkal. Számomra alapmű, az első pillanattól az utolsóig megunhatatlan. Nagy kedvencem a Dream of you Peter Heppner közreműködésével, valamint a hasonló nyomdokokon járó Ein schöner tag. Szinte hihetetlen, hogy kommersz megoldásokkal operálva miként tudnak ilyen művészi végeredményt produkálni? Ő(k) tudják a titkot, ezért van még a formáció neve ott az EDM-forgatagában. Több féle világ tárul fel előttünk: lazulunk egyet a beach-en (Strandmusik), az operában érezhetjük magunkat (Aufbruch), egy sötét szobában kesereghetünk magányunkban (Dancing with loneliness). Minden hangulathoz passzol, bármikor hallgatható. Mindenkinek ajánlom!

Schiller - Weltreise

Label: Zeitgeist
Katalógus szám: 589 091-2
Ország: Németország
Megjelent: 2001
Stílus: Trance, Downtempo, Ambient
Producerek: Christopher von Deylen, Mirko Von Schlieffen

Tracklist:
1. Der Anfang (1:43)
2. Distance (6:56)
3. Dream Of You (4:00)
4. Schiller (7:07)
5. Ein Schöner Tag (3:51)
6. Träume (5:29)
7. Aufbruch (2:02)
8. Fernweh (4:55)
9. Dancing With Loneliness (4:47)
10. Der Prophet (1:14)
11. Heimweh (4:41)
12. Strandmusik (5:51)
13. Zaubergarten (5:11)
14. Destiny (4:21)
15. Einsamkeit (4:42)
16. Expedition (3:54)
17. Weltreise (2:42)
18. Das Ende (1:18)