LP ajánló: Ishome - Confession

Az LP ajánló most tényleg belenyúl a tutiba, hiszen az iszonyatosan tehetséges Ishome debütáló albuma a 'Confession' kerül nagyító alá. Korábban az "orosz csajok a csúcson" című írásunkban már röviden bemutattuk, de ismételjük át mit érdemes tudni róla!
"A krsznodari illetőségű Mirabella Karianova aka Ishome, egy igazi csodabogár, aki próbál stílushatárokon felülemelkedni, ezért is aprít minden földi jót produkcióiba a dub-tól és a chill out-tól kezdve a house-on át a techno-ig. 2005-ben autodidakta módon kezdte a zeneíráshoz használatos felszereléseket tanulmányozni, s azokból hangokat kicsavarni. Később az ukrán Index Music látta meg benne a tehetséget, s kétszer megjelenési lehetőséget biztosítottak számára, 2008-ban és 2009-ben. Előadói képességeinek csiszolása érdekében elvégzett egy zenei kurzust. Ezt követően számtalan helyen lépett fel, így open air rendezvényeken, fesztiválokon és exkluzív partikon pallérozta képességeit. Nem hiába.  A progressive platform piacvezető kiadója, az amerikai székhelyű Proton Music is felfigyelt rá, és vette szárnyai alá." Ezúttal viszont a Fuselab-bal kollaborált, a végeredmény egy 9-track-es ambientől az oldskool breaks hangzásig ívelő tömör gyönyör lett.
A nyitó 'Grade' egy sejtelmes string loop-pal és buzdító hatású trombita mintával startol, majd a breakbeat alapok veszik át az irányítást. A kiállás alatt dolgozó megbolondított szinti szóló szépen megtölti a megmaradt teret, egyben az őrület faktorról is gondoskodik. Az 'Adam' kicsivel lassít a tempót, a melódia egyből a lényegre tér, maga alá egy húzós baseline-t és játékosan szétszórt vokál foszlányokat kap. A háttérből elő-elő bukkan egy gitár, egy szaxofon a szintifutam szorításában, persze okosan megfűszerezve effektekkel, hogy még egyedibben szóljon. A 'Tetra '94' első része úgy kezdődik mintha a rádiót csavargatná valaki az egyik ruszki adóról a másikra, ahol buzdító hangvételű dalokat sugároznak. A bohókás, szándékoltan oroszos hangulatú track etno jellege pont az erősségévé válik, a trombita és a szétzilált vokál szépen áll össze Mirabella kezei alatt. A 'Wildness' közel két percig a föld feletti lebegést imitálja, nagyon mély hangulati elemekkel, majd hirtelen az ambient szüttyögés kap egy 4/4-es alapot, illetve egy hangmagasságot fel-alá váltó vokált, s máris tánctérre alkalmassá válik az alkotás, viszont a levezetés jelzi - amivel visszatérünk a kezdetekhez -, hogy itt csak másodrangú cél a lábak megdolgoztatása. A 'Sad Family' dögös downtempo ritmikát és egy orosz férfimonológot ötvöz lelket melengető hangulati elemekkel - zongora illetve vokálból nyert szinti preset kombójával - egyetemben. A 'Tetra '94' második nekifutásban már szigorúbb parti break alapokon duruzsol, de még hogy! Az 'It Exists' befékez, Enigma-t idéző egyházi éneke patetikus atmoszférát kölcsönöz a támogatást nyújtó string-nek. A 'Ken Tavr'-t korábban már posztoltam a Deep Zone facebook csoportban, nem véletlen hiszen remek esszenciája az Ishome-hangzásnak - vágás, effektezés, kreativitás és formába öntés -, andalító tempón mégis sodró lendülettel, teli vibrálással és leheletfinom megoldásokkal. A záró 'Earth' tovább viszi a 'Ken Tavr' által keltett hanghullámokat és hangulati összképet.
Összességében egy kiérlelt, gondosan kivitelezett albummal van dolgunk, ami tényleg albumként funkciónál, és egy történetet mesél el a végtelen tajgáról és a felszín alatt rejlő sokszínűségről. Tőlem megkapja a maximális 10-es pontszámot!

Ishome - Confession

Label: Fuselab
Katalógus szám: FSLAB012
Megjelent: 2013. május 15.
Stílus: Breaks, Downtempo, Ambient, Elektronika
Producer: Mirabella Ishome Kiryanova

Tracklist:
1. Grade (4:19)
2. Adam (4:10)
3. Tetra '94 (Part 1) (3:16)
4. Wildness (4:45)
5. Sad Family (4:46)
6. Tetra '94 (Part 2) (5:00)
7. It Exists (3:41)
8. Ken Tavr (5:07)
9. Earth (5:36)



BUY IT!

Albumajánló: Nick Warren - Renaissance Masters Part 18.

Már a 18-ik részénél tart a Renaissance Masters széria, amit a progressive house öreg motorosa, egyben mai napig hű fegyverhordozója Nick Warren követett el.  Dj mix-ekkel teli a padlás, de egy Nick Warren-re illik megkülönböztetett "fülelemmel" hozzáállni. És igen, nem fogunk csalódni! Már megszokhattuk, hogy a Masters kiadványok próbálnak többet adni. Jelen esetben az első lemez a chill out, downtempo és lassabb, epikusabb house zenék gyűjtőhelye. Nick ezen a terepen sem idegen, hiszen például a Global Underground sorozat Reykjavik-i részén már prezentálta technikai tudását a nem éppen dj -és partikonform felépítésű zenékkel kapcsolatban is. Valahol a Cafe Del Mar sorozat jutott az eszembe a mix hallgatása közben, igazi tengerparti, ellazult hangulat telepszik az emberre, amit csak néha a bekúszó lassabb, 4/4-es futamok törnek meg. A kettes lemez már a táncos lábúakra is gondol, persze fejben és fülben is kielégítő mennyiségű dallam és harmónia jut osztályrészül. Külön öröm, hogy hazánk fiai is elfértek a válogatáson, hiszen a jelenleg Amerikában élő, de magyar származású Levente (3 track-kel) és MiraculuM is megvillantja produceri kvalitásait. Rögtön egy Levente zenével ('Tunneling') indulunk, ami kiválóan állítja pályára az egyveleget. Innen felfelé ívelünk hangulatban, előbb Cristian R, majd Darren Flecta, Darin Epsilon és keretet adva egy újabb Levente produkció hoz össze egy hihetetlenül erős blokkot. Ezután mintha kicsit megtörne a lendület, a 6,7-es track-ek nem okoznak különösebb eufóritát (annak ellenére sem, hogy becsületesen megírt darabokról van szó). Az 'I Pointi Pointi'-ban és a 'Toro'-ban már újra mozgolódik a jó értelemben vett gonoszság, a kicsit színtelen-szagtalan David Calo-féle 'Moving Myself'-en átrágva magunkat a bivalyerős utolsó harmadhoz érkezünk. Előbb Tom Glass, majd a Ruiz-Zalezar duó alkot fenomenálisat. Itt úszik be hosszas átfedés után Gyuri 'Constellation'-je, ami szerintem elfogulatlanok számára is a mix egyik legnagyobb momentuma lesz. Warren mester nem is nagyon bántja a track-et, hiszen csak az utolsó percben húzza be Verche 'Corals'-szát, ami szintén egy zseniális, letisztult hangzású tétel, egyben méltó zárása a korongnak.
Összességében egy újabb must have mixszel gazdagodunk Nick révén, ami bár nem okoz konstans eufóriát (bőr alatti bizsergést igen), de helyenként rendesen odapirít, illetve sosem tér le a minőség ösvényéről. A két lemezt együtt nézve 9/10-es pontszám azt hiszem jogosan jár.

VA - Renaissance The Masters Series Part 18 mixed by Nick Warren

Label: Renaissance Recordings
Katalógus szám: RENEW04E
Megjelent: 2013. január
Stílus: Chill Out, Downtempo, Progressive House
Dj mix: Nick Warren

Cd 1
1. Aurtas - Introduction
2. DFRNT - Nocturne Part 1 (feat. Annabelle Guilhem)
3. Tripswitch - Still Seas
4. Pedro Aguiar - The Voices In My Head
5. I Awake - Labyrinth
6. SCSI-9 - Ellsworth Land
7. DFRNT - El Spirito (Beatless Version)
8. Circular - City Pulse
9. Cell - Take Off
10. Terje Saether - Oia
11. Nick Warren - Buenos Aires (Luis Bondio Dub Remix)
12. Tripswitch - Sick Teckers
13. Nick Warren - Devil's Elbow
14. Excession - Ambilight
15. Audioglider - Summer Rainstorm
16. Levente - Naja Haje (Ambient Mix)
17. Bubble Club - The Goddess
18. James Monro - Ambientworkx7
19. Yppah - Blue Schwinn

Cd 2
1. Levente - Tunneling
2. Cristian R - Deimos
3. Darren Flecta - In Moments
4. Darin Epsilon - Shine The Light
5. Levente - Csillagok
6. SimpliCity - Singing Or Speaking
7. Doomwork - All About
8. Sam Waller - I Pointi Pointi
9. Cesar Lombardi & Luis Bondio - Toro
10. David Calo - Moving Myself
11. Tom Glass - Welcome To The Sun
12. Nicholas Ruiz & Marko Zalezar - Choir
13. Miraculum - Constellation
14. Verche - Corals 

Nick Warren - Renaissance, The Masters Series (2013) CD1 (clip) by Yeah Radio on Mixcloud

Arthur Deep révén szárnyal a Mango Alley mixsorozata

Mostanság nem sok szó esett mixalbumokról a blogon, ám most megtörjük a csendet! Szó, mi szó nem igazán kápráztattak el az elmúlt időszakban bennünket maradandó dj mixekkel, viszont a most bemutatásra kerülő anyag tényleg megérdemli a dicsérő karaktereket.
Szóval a mai értekezés tárgya nem más, mint Alex Golovanov aka Mango 'Mango Alley' nevű kiadójának menetrend szerinti sampler kiadványa, amit ezúttal a honfitárs Arthur Deep rakott egybe. Az előző két rész bennem nem hagyott mélyebb nyomokat, noha elég nagy nevek - Cid Inc és Luke Porter - prezentálták azokat, viszont a mélység nagykövete Arthur igazi nyomatékot adott a közepes szériának.
Már a kezdés sem hétköznapi, hiszen egy rövid intró után általában minden mix gyorsan a 4/4-ek felé tereli a koncepciót. Itt Matthew Adams aka Sieren Cass 'Hugolin'-jához írt absztarkt downtempo átiratával kezdjük meg a sodródást. És ez még csak a kezdet! A folytatásban szépen egyensúlyozunk a pezsdítő deep és a lenyűgöző progressive zenék világában. A mixelések rövidek, hatásosak, Arthur nem bonyolítja túl a dolgot, de az ív, amit a mix leír simán megérné a  művészi jelzőt. Olyan nevek randevúznak itt, mint Nick Stoynoff, Nick Hogendoorn, Jorg Marcus, Stephen J. Kroos és Rodskeez. Valahogy mindenki a legjobbat nyújtja a sajátjából, s ettől lesz meg a bája a kiadványnak. Mindenkinek ajánlanám, akinek van kósza 55 nyugodt perce egy remek lelazító egyveleghez.

ALLEYS003 Mango Alley Sampler mixed by Arthur Deep

Label: Mango Alley
Katalógus szám: ALLEYS003 - Arthur Deep
Stílus: Progressive House, Deep House
Megjelent: 2012. október 8.
Dj mix: Arthur Deep

Tracklist:
1. Cass. – Hugolin (Sieren refix) (3:32)
2. Timo Camillo – Sunrise Flying Mojo (Alveol 2 remix) (6:03)
3. Nick Stoynoff – Until The Sky Turns Black (5:37)
4. Nick Hogendoorn – The Softest Cushions (8:08)
5. Fefo – Fin Sin (8:00)
6. Jonas Afonso – Finland (7:56)
7. Jorg Murcus – Oktober (6:05)
8. Meeke – Gaben (6:51)
9. Stephen J Kroos - Hyukutake (8:15)
10. mnr – The Kid Is Infected (8:42)
11. Rodskeez –  Missing The Old Days (Ucleden remix) (12:38)
12. Justin Oh – All I Say (Soarsweep Intelligent dub) (5:28)
13. Local Shop – Not A Solo (Matthew Adams instrumental remix) (7:06)
14. Kyohei Akagawa – Fusen (Mode B remix) (4:05)
15. Arthur Deep - ALLEY003 Mix (Continous DJ mix) (55:30)

Listen and buy -> http://www.beatport.com/release/alleys003-arthur-deep/975047

EP ajánló: Cayo Largo - Cayo Largo

A perzselő hőséghez hasonló hangulatú zenei aláfestés dukál. A Stellar Fountain legfrissebb kiadványa messzemenően kiszolgálja majd a chill out/downtempo rajongókat és a house/deep fanatikusokat is. Az EP elkövetője nem más, mint a görög Cayo Largo aka Dio S. Dio már két sikeres kislemezen ('3rd Child', 'Baby Eyes') van túl a kiadónál, ezúttal egy teljesen más - kevésbé tánctér orientált - oldaláról ismerhetjük meg a szimpatikus görögöt. A gyerekek adják a tematikát, vitathatatlan, hogy a szerző csemetéi mindennél fontosabbak, s ez a zenéin keresztül is átjön.
A nyitó 'The Poor Man' dub orientált, flamenco gitárral, szívbe markoló zongorafutammal és szimfonikus elemekkel fűszerezett tört darab, ami maximálisan magán hordozza a Földközi-tengeri életérzést. A 'For My Kids' nyugodtságot árasztó textúrái kellemesen simogatják a hallójáratainkat, a chime melódia és a háttér string megható szimbiózisban bontakozik ki. A 'Happy Children'-nel a 4/4-e témák terepére tévedünk. A funky groove bólogatásra késztet, a később becsatlakozó zongora, majd a lebilincselő szaxi szóló nem enged el egy pillanatra sem. Zárás gyanánt Dio S klubos hangzású átirata érkezik a 'For My Kids'-ből, ami pulzáló megszólalásával és deep-es felhangjával a dj-k kedvence lehet.

Feedbacks: 
Selim Gaston: Nice Ep ! thanks 
dPen: Dio S remix is cool!
Ioan Gamboa: Nice release. Wonderful music.
Peter Meatman: Fantastic EP! All tracks for me!
Aeron Aether: Dio S Remix for me, thanks!
Feri: All track is for me ! Awesome release!
Tim Benjamin: Dio S for me, thanks.
Ezequiel Marotte: Wonderful music, nice ep.
Dio S: Thnx Guys one more time for this amazing EP.
Ivan Nikusev: Dio S remix for me
Deersky: Dio S remix is fantastic! full support!
Tuxedo: Wow.. what a release!! Happy Children with it's beauty sax sequence is my fav.
Cj Peeton: Beautiful work on this Ep ... Well done
Jordan Petrof: Great ep! tnx
Shlomi B: Really nice EP ! No doubt Dio S remix is my favorite... Support.
Sima Deep: Nice ep. Dio S remix fav!!!

Cayo Largo - Cayo Largo

Label: Stellar Fountain
Katalógus szám: SFR 025
Várható megjelenés: 2012. július 23.
Stílus: Chill Out, Downtempo, Deep House
Producer: Cayo Largo aka Dio S

Tracklist:
1. Cayo Largo - The Poor Man (3:22)
2. Cayo Largo - For My Kids (5:19)
3. Cayo Largo - Happy Chidren (8:03)
4. Cayo Largo - For My Kids (Dio S Quiet The Kids Are Sleeping Remix) (5:32)

Rare Stuff: Jazz+Az - Ez+Mi?!

A 'Rare Stuff' legfrissebb bejegyzésében a hazai pop-paletta egyik legigényesebben összerakott formációjának, a Jazz+Az-nak a dalaiból készült 1999-es dupla remix albumával foglalkozunk egy kicsit. A viccesen 'Ez+Mi' projektnév alatt futó kezdeményezés a maga nemében úttörőnek számított a hazai zenei életben, hiszen ez volt az első olyan korong, ahol egy nem elektronikus bandát kimondottan elektronikus berkekben mozgó lemezlovasok és producerek szedtek ráncba.
A kezdés már parádés, hiszen Dan Von Schulz egy vidám, pezsdítő orgonafutammal operáló, rádióbarát verziót álmodott meg a 'Ma Jól Vagyok'-ból. Dj Junior egy csipet tribal-t és Olav Basoski-s dobalapot pakolt a 'Lusta Szerető' alá, a kiállásban pedig egy fülbemászó zongoradallam árnyalja tovább az összképet. Brunner Zsolt egy húzós groove-val kínálta meg a 'Mit Tehet A Sejtet', ami az orgona játékkal együtt és Geszti dumájával rendesen felpörgeti az embert. Személyes kedvencem a következő remix, amit Alex és Tommyboy készített a 'Csepp A Tengerben'-ből. Eleve az eredeti track is adja az érzést, de a baleári trance hangulatra átültetett utómunka is igazán figyelemre méltó lett. Dj Newl a 'Valahol Biztos Unnak Már'-on hagyta rajta a védjegyét: naná, hogy a végeredmény egy vérbeli zongorás pumpin' house lett, melyben az eredeti szöveg is ügyesen elfért. Brian Randall a diszkó korszakot modernebb alapokon megidéző átirata a 'Nana!'-ból is igazi csemege. A Tuff Guyz két remixet is készített. A 'Mintamókus'-ból egy latinos, fúvósokkal megtámogatott cucc születt, míg egy 'Filmzene Remix'-et is összerakott Blackman és Kámán Viktor, ami már tipikus Tuff Guyz-féle technikás - az amerikai mestereket idéző - pumpin' mókázás. A Sonic Age is két verziót készített, igaz ők a 'Megint Hétfő'-t közelítették meg két különbözőbb irányból. Az egyes mix inkább a pumpin' vonal felé húz, a kettes verzió (ami szintén nagy kedvencem) elég részletgazdag, enyhén deep-es beütésű. Badihali a 'Ma Jól Vagyok'-kal bíbelődött, egy jó adag funky és sok orgona játssza a főszerepet a széteffektezett alapokon. Egy másik húzó produkciónak számított anno a korongról Budai Imi és Ferry groovy techno megközelítése a 'Csepp A Tenger'-ből, ami anno a legendás Airport bulin is felcsendült. Dj Sztyepp a 'Valahol Biztos Unnak Már'-t választotta egy kis mókázásra. A dob loop egy csöppet csúszik, ettől kaotikusnak tűnik a kreálmánya, amin a háttérben dolgozó acid sem segít. A savas megoldást választotta Bernáthy Sándor (R.I.P) és fia Zsiga, szerencsére ők a Hardfloor-i értelemben maratták meg a 'Legyen Végre Más'-t. Egy kis tört ütem, gitár, minimálisra szorított vokál és sok 303-as. Jutasi Tamás is az acid-re szavazott. A 'Csináld Rosszul'-ban is fellelhető némi ütemegyeztetési hiba a drum loop-ok végpontjánál, ami elvesz az élvezeti értékből. A funky-s bolondozás egyébként az acid bekapcsolásával kicsit komolyabb összhatást eredményez.
A kettes diszk Benda Gergő szenzációs downtempo megközelítésével nyit a 'Csepp A Tengerben'-ről. A zongorafutamért Szakcsi Lakatos Béla felelős, a gitárt Jung Norbert nyúzza. Yonderboi a 'Mintamókus'-t szedte ráncba, tőle talán kicsit szokatlan a guruló breakbeat sebes tempója és a könnyed háttér sound-ot ellenpontozó acid. Neo a 'Mit Tehet A Sejt'-ben hoz egy kis bigbeat fuvallatot, a vokál meghagyása mellett. Anorganik breakben utazik, a disztorzió hatására szinte rá se lehet ismerni a 'Valahol Biztos Unnak Már'-ra, talán csak a trombita foszlány emlékeztet az original műre. Boolek és Viclaz Aphrodite- féle vidám jump up darabot álmodtak meg gurgulázós basszussal a 'Mintamókus'-ból. Egy kis vérfrissítésként hat, hiszen a többség lehorgonyzott a morcosabb, lassabb stílusoknál. Dj Pozsi a szkreccsmester tovább viszi a 'Mit Tehet A Sejt'-ben a Boolek-ék által megkezdett életvidám d'n'b vonalat. Bólogatós darab a javából. Sikztah a 'Lusta Szerető'-n végzett ráncfelvarrást, a vastag break alapokon nyugvó verziótól fülig szalad a szánk, s nem győzzük magunkba szívni a belőle áradó pozitív energiát. Odin a 'Nana!'-költeménye érdekes elegye a törtnek és 4/4-nek, amit a szaxofon hoz közös nevezőre. A Tilos Klán remix a 'Legyen Végre Más'-ból kicsit a '70-es évek hangulatát hozza el. Titusz visszaevez a 'Nana!'-ra és némileg túlfűti plusz nyögések hozzáadásával a track-et. Mielőtt érezhetően hanyatlani kezdene a színvonal a Lion's Dub Club olyan remixet tol oda a 'Csináld Rosszul'-ból, hogy csak pislogunk. Tisztára mintha Jamaikában lennénk, a pulzáló textúra dub alapon telitalálat. 'Megint Hétfő'-zünk ezúttal Mikusz-szal, aki szkreccses, fekás irányba ment el. Ha nem unjuk eléggé újra meghallgathatjuk a 'Nana!'-t Laredo absztrakt hip-hop köntösében. Újabb vérfrissítés érkezik, a From csapata komolyan átrendezte a 'Ma Jól Vagyok'-ot, mintha a 'Cafe Del Mar' válogatásról csöppentek volna ide, a hegedű beépítése telitalálat volt. Marcel a 'Megint Hétfő'-t lebegősen jazz-es verziója lélekgyógyító hatással bír. A végére a 'Csepp A Tengerben' Judy & The Dead Sea verziója marad. A füstös bárokat idéző átalakítás nem lett rossz, csak a vokál nem passzol hozzá, talán nem véletlen, hogy minimumra lett redukálva.
Akinek van türelme és mind a 31 verziót végigfüleli biztosan talál majd kedvére valót. Sokszor talán azt érezhetjük, hogy a kivitelezés még nem a legprofibb, de ezzel a koronggal legalább beindult itthon is a remix kultúra virágzása.

Jazz+Az – Ez+Mi?!

Label: Budapest Music Center Records
Katalógus szám: BMC CD 020
Ország: Magyarország
Megjelent: 1999
Stílus: House, Breaks, Big Beat, Future Jazz, Trance, Breakbeat, Acid, Downtempo

Cd 1
1. Ma Jól Vagyok (Schulz Remix) (4:17)
2. Lusta Szerető (Junior+Az Hot Mix) (3:20)
3. Mit Tehet A Sejt? (Brunner Remix) (3:36)
4. Csepp A Tengerben (Alex & Tommyboy Remix) (6:22)
5. Valahol Biztos Unnak Már (DJ Newl Remix) (3:17)
6. Nana! (Brian Randall's Diszkó Kutya Mix) (4:48)
7. Mintamókus (Tuff Guyz Oly Vidám Mix) (4:45)
8. Megint Hétfő 1 (Sonic Age Inkább Szombat Mix) (4:21)
9. Filmzene Remix (Tuff Guyz Dzsessz Meg Ez Mix) (6:13)
10. Megint Hétfő 2 (Sonic Age Hétfő Reggeli Hangulat Mix) (4:53)
11. Ma Jól Vagyok (Badihali 23-as Villamos Mix) (4:00)
12. Csepp A Tengerben (DJ Budai & Ferry Remix) (7:10)
13. Valahol Biztos Unnak Már (DJ Sztyepp Remix) (4:09)
14. Legyen Végre Más! (Bernáth/y & Son Remix) (4:38)
15. Csináld Rosszul! (Jutasi Acid Jazz+Az Mix) (6:19)

Cd 2
1. Csepp A Tengerben (BG Remix) (4:42)
2. Mintamókus (Yonderboi 6Tea Bugs Mix) (4:38)
3. Mit Tehet A Sejt? (Neo Remix) (5:20)
4. Valahol Biztos Unnak Már (Anorganik Disztorziós Remiks) (4:50)
5. Mintamókus (Mókusminta Mix) (Boolek, VicLaz Remix) (5:06)
6. Mit Tehet A Sejt? (Dj Pozsi Mit Se Sejt Mix) (3:50)
7. Lusta Szerető (Sikztah Funked Up Mix) (4:36)
8. Nana! (Odin Handshaking Mango Mix) (3:00)
9. Legyen Végre Más! (Palotai Tilos Klán Mix) (4:40)
10. Nana! (Titusz Sexi Saxi Mix) (5:45)
11. Csináld Rosszul! (Lion's Dub Club Remix) (4:56)
12. Megint Hétfő (Mikusz Super Gloo-mix) (4:04)
13. Nana! (Laredo Psycho Mix) (5:00)
14. Ma Jól Vagyok (From -> Hegedű + Koffein Mix) (4:50)
15. Megint Hétfő (Marcel Remix) (4:09)
16. Csepp A Tengerben (Judy & The Dead Sea Mix) (3:39)

H.U.V.A. Network – Ephemeris: Az univerzum dallamai

Az Ultimae records egy egy lemezéről már párszor volt szerencsénk beszámolni itt a blogon, és igazából sosem rejtettük véka alá azt, hogy mennyire rajongunk a kiadó munkásságáért. A H.U.V.A. Network 'Ephemeris' című lemeze ezt a pozitív képet egészen biztos hogy tovább fogja erősíteni, mivel az Aes Dana-Solar Fields jegyezte H.U.V.A. Network ezzel az albummal a label egyik legerősebb lemezét rakta össze.
Az Ephemeris album története valahol a csillagrendszerben játszódik, ahol a bolygók színe, alakja, mozgása teljesen eltér egymástól. Ezt az állapotot érzékelteti velünk az album, amit tíz nem minden napi zenébe sűrítve tesztelhetünk le. Az album nyitózenéje nagyon érdekes kontrasztot alkot: egy monoton semmibe vezető, ugyanakkor rendkívül hangulatos világkép tárul elénk. A 'Blank' egy teljesen másik síkon mozog az előző számhoz képest. Mélabús , néhol a letargiába burkolózó, keleties hangképeket vegyítő mágikus zeneművel állunk szemben. Az 'Orientations Part 1' -ben gigászi erők csapnak össze. A 'Part 2' valamivel nyugisabb alkotás. A 'Part 3' hangulatilag és szerkezetileg szinte majdhogynem ugyanaz mint a Part kettes verzió (mindkét szám ambient szekcióval kezd, majd downtempo-val zár). A 'Cobalt' zseniális zene, egyértelműen az album legjobbja. A techno-s alapra Aes Dana-ék valami hihetetlen érzelmes zongoradallamot kevertek rá. A 'Fade Away' nagyon szépen kezd. A vége felé egy valódi progpsy zenemű rajzolódik ki belőle. Hallgatása közben valamiféle fényörvénybe kerülünk. A nyolcas számú 'Diagrams' is gyönyörű. Úgy 5 perc 20-nál dob egy hátast az ember, és egyszerűen nem hisz a fülének. A 'Something Heavens' nagyon komplex zene. Az eleje olyan mintha a mennyben járnánk, csak a rockos résznél ereszkedünk egy kicsit alább. A 'Saturday Barbecue With New Neighbours' -ban a Földi zajok keverednek az univerzum csilingelős zajaival. 10/10 pontos lemez. Dark ambient függőknek kötelező tananyag!!

H.U.V.A. Network – Ephemeris (2009)

Label: Ultimae Records
Katalógus szám: inre 033
Ország: Franciaország
Megjelent: 2009. március 12.
Stílus: Downtempo, Ambient, Progressive Trance
Producer: Vincent Villuis & Magnus Birgersson

Tracklist:
1. Dissolving Time (6:39)
2. Blank (8:48)
3. Orientations Part 1 (Above Towns Edit) (9:07)
4. Orientations Part 2 (Ephemeride 15.43°) (7:47)
5. Orientations Part 3 (Uncertainty Principle) (8:44)
6. Cobalt (6:42)
7. Fade Away (6:18)
8. Diagrams (7:28)
9. Something Heavens (6:42)
10. Saturday Barbecue With New Neighbours (2:43)

Zeneajánló: Dynamic Illusion - Planetarium

Dynamic Illusion - Planetarium [Silk Sofa]
Mostanság nagyon ritkán jutok hozzá friss downtempo/chill out zenékhez, viszont a kimondottan a lassabb, elgondolkodtatós műfajra építő Silk Sofa release-eket lehetőségeimhez mérten mindig beszerzem. Jelen esetben a lelkesedésem hatványozott volt, hiszen honfitársunk Gyarmati Dani aka Dynamic Illusion jegyzi a label 033-as sorszámú kislemezét 'Planetarium' címen. Eme három számos EP remek tanúbizonysága annak, hogy Dani nemcsak a house progressive válfaját űzi mesteri szinten
A nyitó 'Boundless Sky' a maga 86 BPM-ével kezd ellazítani bennünket, a kongával és zongorával felvértezett atmoszféra pillanatok alatt tökéletes harmóniát teremt hallgatás közben. A 'Stardust' már feszesebb ritmusképlettel és hangulattal operál. Ennek a darabnak simán ott lenne a helye az aktuális 'Cafe Del Mar' válogatáson. A 'Forgotten Realms' visszakanyarodik a nyitó 'Boundless Sky' által képviselt komótosabb, álmodozósabb hangképekhez. A zene gerincét adó string mélázva úszik végig a track egészén, melyhez egy gitár valamint komolyzenei hatást keltő elemek is csatlakoznak.
Összességében egy tökéletes hangulatot árasztó kislemezzel lehetünk gazdagabbak, ha a 'Planetarium'-ot beszerezzük. Ha már unjuk az állandó 4/4-edeket és egy kis felüdülésre vágyunk semmiképp se hagyjuk ki ezt a hangulatos kiadványt!

Dynamic Illusion - Planetarium

Label: Silk Sofa
Katalógus szám: SILKSF033
Megjelent: 2011. október 14.
Stílus: Downtempo
Producer: Gyarmati Dániel

Tracklist:
1. Boundless Sky (6:26)
2. Stardust (6:04)
3. Forgotten Realms (7:22)

Megvásárlós, belehallgatós link

Rare stuff: VA - Juice Samples 2001

Megszokhattátok, hogy a 'Rare Stuff' rovatban nehezen beszerezhető albumokat, EP-ket mutatok be. Ez nem lesz másképp most sem. Kicsit furcsán lapozgatok azonban a gondolataim között, ugyanis egy régi nagy kedvencemről a 'Juice Samples 2001'-ről van szó, s nem értem, hogy egy ennyire combos promo sampler miért nem vitte többre, mint amennyi jutott neki!? Gyanítom ezekkel a release-kel kár is volt megcélozni a hazai piacot, külföldön viszont lehetett volna jobban szórni, s pár hónap késéssel bejőve importként hozzánk a nép vette volna, mint a cukrot a jó kritika birtokában. Bohó utópia...
Na, de ennyi irónia után nézzük mi a kutya füle is ez a kiadvány. A Juice Records-ot már méltattam korábban is, ez gyakorlatilag az Underground Records család easy listening/trip hop/downtempo/chill out műfajokra szakosodott testvér labele. A kiadó munkásságát bemutatni szándékozó 'Juice Samples' nem fukarkodik a minőségi zenékből, illetve a tehetséges előadókból sem. A nyitó szám Attila aka Duel 'El Sol'-ja bájosan spanyolos, tengerparti hangulatával igéz meg. Andrew J (illetve a háttérben Meggyesi Zoltán) vidámabbra veszi a figurát a 'Come on'-nal. A breakerek máris porolhatják a táncteret, jönnek a harcba hívó ritmusok Kaltenecker Zsolt zongora improvizációjával megfejelve, s pluszban virtuóz szkreccseléssel kiegészítve. Attila 'Chatwalk'-ja álmoskás szintijeihez a szilofon is betársul jazzy ízt adva a lomhán tovagördülő groove-hoz. Miraque I Myro 'Unne Hlavek'-je kisérletibb oldalról közelít. Az alapokok ügyesen meg vannak tekergetve, csavargatva, a sejtelmes dallamvilág pedig tökéletes ellenpontot képez a zaklatott háttérelemekkel. Attila acid-es baseline-nal és Zaida-val kiegészülve hengerel a 'Soultrippin'-be, ahol analóg szintik is bekapcsolódnak a belassított house attitűd kiszínezésébe. Toy Division 'Tabudu'-ja vegyíti a törzsi elemeket, a didjeridoo-t a '90-es évek zenecsatorna konform rap habitusával, és az oldskool szellemiséggel. Le Garage-ék neve sem lehet ismeretlen nektek, hiszen korábban a 'True Sounds Of FREEE' sorozatban is jelent meg számuk, illetve az egyik tag Dobrócsi Krisztián ma Forteba néven ténykedik. Az 'Európa Camping' amolyan liquid bass, d'n'b alapokon suhanunk akusztikus elemekkel (gitár, trombita) kiegészülve. Világszínvonalú produkció, a lemez egyik gyöngyszeme, teli ötletességgel és profizmussal. Le Garage-éknál lehorgonyzunk, érkezik a 'Délibáb', ami egy alaposan megeffektelt népdalból merít ihletet, s az etno vonalat a folytatásban is bátran felvállalja. Annyi észrevételt tennem kell, hogy az asszonykórus nótázása talán kimaradhatott volna, mivel fülesen hallgatva disszonanciát lehet kiérezni belőle. Midnight Soul 'Desire'-ját anno a magyar deep house ékköveként emlegették és nem is tévedtek nagyot. A kezdetlegesnek tűnő dobszerkón és percussion szekción átlendülve utaztatós témákba botlunk, a mélység és égi fuvallat kezet ráz egymással. Az utolsó három track Nicole és Andrew J közöse a 'Melodies', ami a 'True Sounds Of FREEE Vol. 1'-en debütált illetve később Andrew J és Kaltenecker LP-jén is felbukkant. Meggyesi Zoltán teljesen felforgatta az eredeti nótát, középszerű zongorás break-et faragva belőle. Az original azért ezredjére is végigsimítja az arcunkat zongoraszólójával, a csodaszép hangképek egyvelege még ennyi év távlatában is elérzékenyít. Gemhand a ritmus szekciót variálta át némileg, viszont szerencsére ragaszkodott az original string-vokál-sample egyensúlyhoz, így az ő verziója is igen bejövősre sikeredett. Esti pilledéshez, feltöltődéshez egyszerűen kihagyhatatlan ez a korong!

VA - Juice Samples 2001

Label: Juice Records (Hungary)
Katalógus szám: [JPROM001]
Ország: Magyarország
Megjelent: 2001
Stílus: Downtempo, chill out, trip hop

Tracklist:
1. Attila – El Sol (4:15)
2. Andrew J., Kaltenecker - Come On (8:37)
3. Attila – Chatwalk (7:35)
4. Miraque I Myro – Unne Hlavek (8:23)
5. Attila Feat. Zaida – Soultrippin' (7:44)
6. Toy Division – Tabudu (Vocal Mix) (4:52)
7. Le Garage – Európa Camping (7:40)
8. Le Garage – Délibáb (5:04)
9. Midnight Soul – Desire (6:13)
10. Nicole & Andrew J. – Melodies (Zoltán Meggyesi Remix) (4:53)
11. Nicole & Andrew J. – Melodies (Original) (6:21)
12. Nicole & Andrew J. – Melodies (Gemhand Rest Mix) (5:04)

Rare stuff: Yonderboi - Cinnamon Kisses EP

Fogarasi László aka Yonderboi karrierje a Somogy megyei Mernyéről indult. Szülőfalujától hosszú út vezetett a fővárosig és a világhírnévig. Ennek a megpróbáltatásoktól és kudarcoktól sem mentes túrának az első állomása volt az 1998-as 'Cinnamon Kisses EP', ami a Juice Records gondozásában jelent meg. Ekkor Yonderboi még csak 18! éves volt, de már egy olyan fokú zenei érettséget lehetett kiérezni a produkcióiból, amit mások csak jóval idősebb korban - több ezer órányi stúdió rutinnal a hátuk mögött - tudnak a magukénak. Tommyboy-ék ezt mesterien felismerték és a két évvel későbbi 'Shallow And Profund'-dal mind ők, mind pedig Laci nagyot kaszált.
A 'Cinnamon Kisses' egy öt számon átívelő könnyed délutáni trip hop/downtempo jammelés. A nyító 'Almost Sweet' egyből magasra teszi a mércét, a jazzy basszusokra Nightmares On Wax-ot idéző atmoszféra és vokálfoszlány rakódik. A bájos hangulat elringat és szinte nem akar elengedni. A 'Tameless' borúsabbra veszi a figurát. Laci hárfával és pánsíppal is gazdagítja a felhozatalt, mindezt megfűszerezve egy kis keleties ízt is csepegtet az egészbe. A 'Smokin Frou-Frou' játékos jazzy darab filterezett komolyzenei samplekkel megtámogatva, s némi szkreccsel ellenpontozva. A 'Bluntness' már nehezebben bekategorizálható, pattogósabb, minimálabb, ezt érezhetően táncos darabnak szánták. A 'Jebel Mara' reggea-s dumája virgonc breakbeat-be torkolik. Azért a track nem ennyire egyszerű, egy váltással már az acid nyaldossa a hallójáratainkat, s végig komoly tempót diktálunk a pumpáló subok árnyékában. Kellemes EP, minden magyar zene iránt elkötelezett hallgatónál ott a helye a polcon!

Yonderboi - Cinnamon Kisses EP

Label: Juice Records (Hungary)
Katalógus szám: JUI006-6
Megjelent: 1998
Stílus: Trip Hop, Downtempo
Producer: Fogarasi László aka Yonderboi

Tracks:
1. Almost Sweet (5:09)
2. Tameless (6:31)
3. Smokin' Frou-frou (4:46)
4. Bluntness (5:18)
5. Jebel Marra (6:53)

John 00 Fleming kilenc élete

"I'm not really one for psy trance, but John 00 Fleming never disappoints". Eme discogs-os idézet tökéletesen összefoglalja, amit John-ról tudni kell. Tény, hogy a psy/goa zenék nem mindenkit érintenek meg, viszont J00F olyan mesterien sáfárkodik a hangokkal, atmoszférákkal, hogy az még egy könnyedebb ritmikához ás hangulathoz szokott fület is hamar meggyőz. John a trance underground vonulatának elkötelezett híve, most se várjunk tőle sláger darabokat. A 'Nine Lives' egyben ars poetica-ja is a szerzőnek, hiszen gyakorlatilag már a harmadik reinkarnációját gyűri. A '90-es években tüdőrákot diagnosztizáltak nála, amiből sikerült felgyógyulni. 2005-ben vízisielés közben érte baleset, de szerencséjére az őrangyala ezúttal is mellette volt. Érdekesség továbbá, hogy bár John termékeny producer a saját nevén ez az első LP-je (a legutóbbi három nagylemezét Digital Blonde-dal a 00db alteregon jegyezte). Cserébe kapunk 16 zseniális alkotást, amit most tüzetesen ki is elemzünk!
A nyitó 'The Winds Of Change Are Blowing' óvatos felvezetést ad, bár a cím a változás szelét emlegeti ez a sound is John, csak a lassabb és progressive-bb énjét helyezte előtérbe. A kiállás libabőr, és még csak most kezdtük a túrát! Az első vendég is megérkezik a belga Airwave személyében, aki szintén több, mint egy évtizede konstansan magas szintet hoz produceri munkáiban. Az 'United 93' is marad a hömpölygős progressive vonalán, talán még vissza is vesz a tempóból, de sűrűbbre veszi a dallamszekciót. Jó hallani, hogy a két úriember hogyan viszi bele magát a darabba, s a különböző megközelítések egymás mellett remekül megférnek. Az 'MMX1215' az albumot felvezető single, ami az első psy-s produkció a lemezen. Egy éteri hanggal kezdünk, ami révén egyből Indiában érezzük magunkat. Ebben a spirituális utazásban az a legszebb, hogy csak hallgatni kell a zenét és hagyni, hogy a szárnyára kapjon. A 'Dense Clouds' se sokat teketóriázik egyből a lényegre tér sejtelmes atmoszférájával és vészesen pumpáló dobszerkójával. A háttérben Sona Mohapatra hangjával egyszerre fokozza a félelem és a gyönyör faktort, majd a törtbetéttel felvértezett kiállásban átmegy indiai folkba. Egy kis felpörgetés után szétesünk és újra épülünk a csilingelő kísérő szinti futamok segítségével. A 'Far Off Place' egy rövid időre megálljt parancsol a klubzenének. Igen, jól olvassátok, J00F odakanyarít egy full rádióbarát, downtempo alapokon nyugvó gyöngyszemmel, ami ráadásként egy álmodozós női vokállal is meg lett fűszerezve. Az optimista, bizakodó hangulat pedig a tetőfokára hág. A 'Baphomets Horn' az eddig hallottakhoz képest minimalistább struktúrával dolgozik, a klubos hangzáshoz persze még így is társul repítős melódia. Első nagy kedvencem az albumról a 'Finding Ganesha', ami szikár taktusokkal nyit, majd megtáltosodik, a string szekció szinte már könnyfakasztónak nevezhető, Incolumnis munkásságát juttatja eszembe. A 'Fight The Darkness' Sascha Cooper skandálásával kevésbé bejáratott goa vizekre evez. A fő dallam beindítja az intenzív nyál elválasztást félidőben, kicsit 00db 'Marjaka'-ját felidézve. A 'Last Night A DJ Saved My Night' nem az ős-funky klasszikust újkori verziója, hanem egy teljesen különálló szám. Combos psy a javából acid-del, sejtelmes vokál foszlányokkal és spacey szintifutamokkal. A 'Bumble Lights' is a diverzitás jegyében fogant, John egy epik, s egyben fülbemászó d'n'b stílusgyakorlattal bővíti repertoárját. A 'New Beginning' nem mostani darab, hiszen több mint egy éve jelent meg EP formájában a 'Temple Of Spice' társaságában. Ennek ellenére mindig frissnek hat. Az álmodozós kezdés után belehúzunk, de a tech-es alapokra lassan visszakúszik az intróban megismert dallam és innentől nincs megállás. A '1440 Minutes' kőkemény goa, a stílus minden sunyiságával megkenve. Táncra hívogató acid, agybamászós dallam, vadul pulzáló ritmika: ez mind a miénk lesz. A 'Trancelucent'-ben érdekes hibridet üdvözölhetünk, amiben a rock-os attitűd köszön vissza, csak 135-140 BPM-hez közeli psy alapokon, gitárszólóval és Intervurt érdes hangjával. Ez egy kicsit szirupossá válik idővel, sajnos. A 'Never Forgotten' is marad a gitáros hangzásnál, igaz szerencsére itt a trance jobban elnyomja a fúzió akusztikus részét. A 'Frisson' visszaterelget a vegytiszta goa ösvényre, s ismét libabőrözés lesz az osztályrészünk. J00F a dallamokkal egyszerűen nem tud hibázni! A zárás se kutya, E-Clip ugrott be vendégként röfögtetni egyet. A 'Sym*bol*ism' a második fénypontot jelenti a lemezen, a melódia itt is visszavesz a stílus sajátosságának számító szögelésből. Még egy ambient verziót is el tudnék belőle viselni...
J00F ezúttal se ábrándít ki magából és a psy/goa trance-ből sem. A bristoli mesterember továbbra is remekül önti formába zenei elképzeléseit, a stíluskereteket kellőképp váltogatva. A néhány sziruposabb, rock-osabb megszólalású szám miatt 8,5/10-et adok rá, de egyébként a 'kötelező' jelzőt is gyorsan idebiggyesztem az írásom végére.

John 00 Fleming – Nine Lives

Label: Joof Recordings
Katalógus szám: JOOF098
Ország: Egyesült Királyság
Megjelent: 2011 augusztus 16.
Stílus: Trance, Psy-Trance, Downtempo
Producer: J00F

Tracklist:
1. The Winds Of Change Are Blowing (7:41)
2. United 93 (vs Airwave) (6:37)
3. MMX1215 (8:37)
4. Dense Clouds (ft. Sona Mohapatra) (7:28)
5. A Far Off Place (ft. Joanna Swann) (5:56)
6. Baphomets Horn (8:19)
7. Finding Ganesha (9:44)
8. Fight The Darkness (ft. Sascha Cooper) (10:40)
9. Last Night A DJ Saved My Night (8:59)
10. Bumble Lights (ft. Joanna Swann) (3:33)
11. New Beginning (8:33)
12. 1440 Minutes (8:17)
13. Translucent (ft. Intervurt) (9:36)
14. Never Forgotten (3:43)
15. Frisson (8:31)
16. Sym*bol*ism (vs E-Clip) (9:03)

Rare stuff: Future Sound Of Budapest Vol. 1.

Ha valami régi, elfeledett értékre találsz semmiképp se szalaszd el! Valahogy ez a bölcselet igaz az 1997-re datálható 'Future Sound Of Budapest' sorozat első részére, ami a neten igazi 'rare stuff' kategória, alig találni belőle hallgatható kópiát. Némi szerencsével azonban sikerült szert tennem rá, így a 14 éves kíváncsiságom végre megkaphatta a magáét. Először a FREEE Magazinban olvastam a válogatásról és látva az akkori időben szolidan elegánsnak ható borítót, illetve a combos hazai line up-ot mindenképp úgy döntöttem, ha törik, ha szakad valahogy meg fogom hallgatni. Ez a projekt most összejött, így egy régi vágyam tárgyáról fogadjátok szeretettel az alábbi kritikát/méltatást. Fura vagy nem, de a válogatás (ami négy részt ért meg) megálmodója nem más, mint Tommyboy aka Pacziga Tamás, aki itthon a house koronázatlan királyaként vonult be a köztudatba. Nos, akik ismerik Tamást tudják, hogy nemcsak ez az egy stílus áll közel a szívéhez, hanem a funky-tól a hip hop-on át a drum 'n' bass-ig szinte minden ami minőségi és igényes. 1997-ben jött az ötlet, hogy mi lenne, ha egy haladó szellemű válogatáson bemutatnák Budapest hangját. A gondolatot tett követte. A korongon oroszlánrészt vállal még a válogatást végző Tommyboy-on kívül Garam Péter is, aki közel a lemez felét jegyzi hol a saját nevén, hol a Doctor Beat formáció tagjaként. Nova nu jazz-es 'Ville Radieuse'-ze, egyből egy párizsi kávézó teraszát juttatta eszembe. Dj Cadik 'Spiderman'-je egy vicces bigbeat darab, amin érződik bizony az idő múlása. A FSOB-n tűnt fel az azóta külföldön is szép sikereket elkönyvelhető Marcel is. Az 'Early Morning' egy lazulós d'n'b bizsergetős rhodes futammal felvértezve. Tommyboy Daydream project-je se maradhatott le, a Cafe del Mar-os hangulatért a 'Luv U'-t ráncba szedő Garam Péter felel. Ha már itt van hozza is a következő számot. A 'Rhodes Vibe' mélázós d'n'b a címben ígért rhodes hangokka megspékelvel. A szombathelyiek büszkesége az Anima Sound System 'Home'-ja hozza a szokásos etno bass figurát, ami gyakorlatilag a korai időszakban a formáció védjegye is volt. Marcel visszaveszi a stafétát az 'Ask me know'-val és egy bitang jó break darabot tol, sok-sok atmoszférikus hanggal átitatva. A sorminta szerint ismét Mr. Garami a soros, a 'Promise You' játékos fuvolafutama hozza az éteri vonulatot, ami egyben remekül ellenpontozza a Bassface Sascha-s súlyos sub-okat. Holi 'Hallucinate'-je egy 1995-ös darab, de annyira jól össze van rakva, hogy most is frissnek hat. A Massive Attack hagyományait magába olvasztó, szitárral operáló track az egyik csúcspontja a lemeznek a Marcel szerzemények mellett. Doctor Beat ébresztőt fúj pattogós party d'n'b-jével az 'Urban Melody'-val, ami még LTJ Bukem-nek is becsületére válna. Palotai Zsolt is megmutatja producernek sem utolsó, Garamival szövetkezve Moona Productions-ként a 'The Voice From 1981'-ban egy sötét jungle-t raktak össze, a gyomorrángató basszussal nem spórolva. Garami P. tovább menetel, a 'Fusion' szalonzenéje visszaringat mindenkit a nyugalmi szintre. Doctor Beat ezúttal a szigorúbb énjét küldi ellenünk, a '2000' ragadozó jungle ütemei és basszusa, baljós hangulata, sátánivá torzított vokálja jelzi: az elbüvőlő mellett, sötét oldala is van a magyar fővárosnak. A múlt egy releváns darabja ez a válogatás, mindenkinek ajánlom, aki gyűjti ezeket az időszilánkokat. Csillagos ötös!

VA - Future Sound Of Budapest Vol. 1.

Label: Juice Records
Katalógus szám: JUI002
Ország: Magyarország
Megjelent: 1997
Stílus: Downtempo, D'n'b, Jungle
Selected by: Pacziga Tamás

Tracklist:
1. Nova - Villa Radieuse (4:26)
2. Dj Cadik - The Spiderman (8:07)
3. Marcel - Early Morning (6:14)
4. Daydream - Luv U (P.G.'s Rework For '97) (4:33)
5. Peter Garam - Rhodes Vibe (5:43)
6. Anima Sound System - Home (5:56)
7. Marcel - Ask Me Now (4:54)
8. Peter Garam - Promise You (6:44)
9. Holi - Hallucinate (4:25)
10. Doctor Beat - Urban Melody (6:24)
11. Moona Productions - The Voice From 1981 (5:14)
12. Peter Garam - Fusion (6:03)
13. Doctor Beat - 2000 (5:34) 

Amikor két mesterzenész közösködik

Egy igazi kuriózumszámba menő albumot sikerült ma leporolnom. Az egyediséget két faktor is adja. Egyrészt a szerzőpáros külön-külön is meghatározó arca az elektronikus tánczene dallamosabb válfajának. Harald Blüchel a '90-es évek derekán Cosmic Baby néven ejtette transzba hallgatóit, egyben sokat tett a korai trance hangzás kialakításáért. Christopher Von Deylen Schiller néven vált ismertté, aki ugyebár ma is aktív producer, zenészként koncerttermeket tölt meg performanszával. A két zenész hangzása itt egyszerre érvényesül, egyik sem nyomja el a másikat, ez pedig egy teljesen új univerzumot nyit. Másrészt a korong alapanyagát olyan művészek klasszikus zenei művei szolgáltatják, mint Eric Satie, Philip Glass, George Gershwin. Maga a koncepció nem új, hiszen korábban William Orbit is egy egész albumot szentelt a klasszikus darabok átgondolásának (az 'Adagio for strings' mánia innen indult). Ennek ellenére itt mégis többet kapunk, hiszen több az elektronikus elem, ami különleges ízt kölcsönöz és remekül passzol rá a klasszikusokból már jól ismert atmoszférára. Szívünkig hatol a 'Gymnopedie No.1.' felejtehetetlen zongorafutama, újabb, hömpölygős irányból közelítjük meg Wim Mertens örökérvényű 'Struggle For Pleasure'-jét, emellett két Blüchel-Von Deylen szerzeményt is csekkolhatunk, egyikben mi is érdekeltek vagyunk. A 'Budapest-Bukarest' ráadásul az LP fénypontja is, jellegzetesen Közép-európaias sound-jával.
Összességében csak szuperlatívuszokban tudok a hanganyagról nyilatkozni. Meditáláshoz, pihenéshez, gondokodáshoz fokozottan ajánlom mindenkinek. 10/10.

Blüchel & Von Deylen – Bi Polar

Label: Edel
Katalógus szám: 0150872ERE
Ország: Németország
Megjelent: 2004
Stílus: Downtempo, Ambient
Proucerek: Harald Blüchel, Christopher Von Deylen

Tracklist:
1. Gymnopédie No. 1 (6:11)
2. Etoile Polaire (7:08)
3. Budapest - Bukarest (6:18)
4. Summertime (7:20)
5. Struggle For Pleasure (6:48)
6. Departure (6:03)
7. Kreuz Des Südens (7:16)
8. Gymnopédie No. 3 (7:19)

Discogs belehallgatós

Moshic világzenei project-je nagyon betalál

'The World Project' - ez egy igazi gyöngyszem, mondtam magamban a meghallgatása után. Az izraeli Moshic tényleg bizonyította, hogy nemcsak a house sötétebb válfajához ért, hanem az érzelmes, lassabb zenéket is tud írni. Na, de ne fussunk ennyire előre, nézzünk néhány alapinformációt a szerzővel kapcsolatban.
Szóval Moshic Shlomi az ezredforduló prog house forradalmának egyik élharcosa, aki annak ellenére tudta formálni a hangzást, hogy a székhelye nem a zenei pezsgéséről hírhedt Egyesült Királyságban volt. Sötét kontrasztú, tribal-okkal jócskán megküldött darabjaival olyan nevek playlist-jére került fel mint John Digweed, Kasey Taylor. Studió spartnerével Shlomi Zidane-nal olyan klasszikusokat adtak a világnak, mint a '2Loose LaTrack', a 'Nightstalker'és a '10@ze'. Az irányzat kiégésével ő is kicsit visszább vett a tempóból, de a mai napig is aktív a studióban, s mint lemezlovas is sok helyen pörgeti a lemezeket. 2003-ban alapította meg a Contrast Records-ot, ahol keleties beütésű, psy-tribal house-okat jelentet meg. Legutóbbi project-je azonban meglepő módon nem egy 4/4-en nyugvó, klubokba szánt lemez, hanem sokkal inkább egy spirituális utazás és egy világzenei gyűjtemény egyben. S ennél a pontnál kerül más megvilágításba Moshic munkássága, aki képes elrugaszkodni a jól megszokott dolgoktól és valami újba vágni a fejszéjét. Persze nem ez volt az első kirándulása a downtempo és ambient világába, hiszen 2008-ban a 'Hiloola' és a 2009-es 'TubTa' albumán is elkalandozott eme sound irányába.
A mostani utazás felemelő és megható is egyben. A megszokottól eltérően most nem elemezgetném a számokat egyesével, hiszen komplexen kell az anyagra tekinteni. Finom megoldásokkal találkozunk, lusta törtütemeken beágyazva érkeznek keleties énekek, dallamok, a természet hangjai, s éteri zongorafutamok. Nálam hihetetlenül betalált ez a típusú muzsika, így fokozottan ajánlanám azoknak, akiknek a füle már megfáradt a sok klubzenétől. De ne tekergessetek bele, ha megszereztétek, szánjátok rá a 70 percet megszakítás nélkül, nem fogjátok megbánni! Nálam 10/10-es, nem tudok hol belekötni :-D

Moshic - The World Project

Label: Contrast
Katalógus szám: CONCD 004
Ország: Izrael
Megjelent: 2011. március 15
Stílus: Ambient, Downtempo, World Music
Producer: Moshic Shlomi

Tracklist:
1. We Fly In Dreams Only
2. Two Rules For Time Travel
3. The Hidden Desert City
4. The Amalek Must Destroyed
5. Night Meetings With The Space Birds
6. Monks & One Little Flute
7. First Ocean Drive In Greece
8. Demons Dancing Flamenco
9. Concord The Highest Mountain In Me
10. Chromosomes Yoga

Belehallgatás a zenékbe

Exoplanet mélyen megérint debütáló albumával

Az idei évben már jó pár albumot volt szerencsém bemutatni, viszont eddig sajna elég középszerű produktumokkal rukkoltak elő a producerek. Éppen ezért is dörzsöltem már jó előre a markomat, mivel tudtam, hogy hamarosan érkezik az általam nagyra tartott holland Exoplanet aka Oscar van der Knaap első szerzői lemeze a Proton gondozásában. Exoplanet korábbi érdemeit különösebben nem részletezném, hiszen tavaly év végén készült vele egy elég átfogó interjú, amiben ezek benne foglaltatnak. Legyen elég annyi, hogy MiraculuM és jómagam is elég rendesen support-oljuk az alkotásait podcast-jaikban. S igen, szándékosan írom, hogy alkotásait, mivel amit kiad a kezei közül nemcsak szimpla hangok egymásra pakolva, hanem hangulatok, érzések, sokszor elvont, filozófiai tartalommal bírnak. Ennek tükrében már egyetlen taktus meghallgatása nélkül is tudtam végre valami igazán csúcs szuper matériával fogom kényeztetni a hallójárataimat.
A nyitó 'Our glass lake' egy rövid intro után igazi szétszórt ritmusokkal kezdi meg a masírozást. A monotonitást szépen megbontja a string-re agresszíven tapadó deep-es effektezés. Ebben az egy zenében több ötletesség van, mint másoknak egy egész albumán. A 'The world has changed while you were sleeping' álmoskás bevezetője madárcsicsergéssel fűszerezve olyan, mint ha épp lemennénk alfába: semmi sem zavarja a belső nyugalmat, csak mi magunk vagyunk a gondolatainkkal, álomképeinkkel. Aztán szépen beköszön a szokásos puha lábdob, utaztatós basszus kombó és megkezdődik a deep-prog utazás Exoplanet-módra. A 'Wonderful decay' melankolikusan nyit, majd egy bekúszó, alattomosan sunyi basszus veszi hátára a kompozíciót. A morcos búgást egy éteri szintifutam és a mélyből induló hangok kollázsa ellenpontozza tökéletesen. Az 'Even impermanence is transient' a táncosabb fajtából való, mely 'outer space' érzéssel társul. Nagyon elgondolkodtató, és egyben sodró darab. A 'Your sorrow is my despair' is ugyanezen az ösvényen marad, szépen adagolva a minőségi hozzátevőket. Olyan túlhajtás nélküli dallamokat kapunk, ami képes hallgatás közben állandó libabőr képzésre. A 'The fountain' Az album nyitányára utal vissza, glitchy alapjaival. A kiállásban beköszönő szívfacsaró klarinétszóló! és párbeszédfoszlány olyan, mintha azt egy film szerelmes jelentéből kölcsönözték volna. A 'Paper in the wind' gyorsan visszaállít bennünket a feszesebb, prog-osabb ösvényre. Persze itt se számítsunk féktelen tempóra, csak maga a struktúra olyan, hogy dj-szettekbe is könnyebben beépíthető. Ezzel tuti lehet majd hergelni a közönséget! A 'The periphery of unity' keményen ráhúzza a deep sound-ra a dubstep! alapokat, amitől pisloghatunk is rendesen, ha nem tudnánk, hogy Oscar már korábban is sikerrel alkalmazta ezt a trükköt ('Fenomeen' című számában konkrétan). Szerencsére nem a vartyógós basszussal operáló válfaja bontakozik ki napjaink trendi stílusirányzatának, hanem az igényesebb, utaztatós típusa. A 'Last antagonist' az utolsó ellenlábas, ha a címet szó szerint lefordítjuk. Jelzem újabb meglepi következik: epikus d'n'b darabról van szó! Zseni ez az ürge. A 'Sheperd of consiousness' már korábban az album előfutáraként megjelent single formátumban egy zseniálisan kivitelezett Moonbeam remix társaságában. Aki nem ismerné: ez is táncosabb prog, meseszép melódiával.
Összességében tökéletesen azt kaptam, amire számítottam, azaz végig izgalomban tartó elektronikát, ami magába olvasztja a deep, a prog, az ambient, a glitch, a dubstep, a d'n'b elemeit. Tuti, hogy még vagy százszor meg fogom hallgatni, mert sok albummal ellentétben ennek hosszú távú értéke van. Maximális pontszám, 10/10! Kérdés?

Exoplanet - Nothing Divides Us Here

Label: Proton
Katalógus szám: PROTON0145
Megjelent: 2011. március 22.
Stílus: Downtempo, Electronica, Deep house, Progressive house
Producer: Oscar van der Knaap

Tracklist:
1. Our glass lake (8:09)
2. The world has changed while you were sleeping (7:56)
3. Wonderful decay (6:36)
4. Even Impermanence Is Transient (9:43)
5. Your Sorrow Is My Despair (9:23)
6. The Fountain (6:23)
7. Paper In The Wind (8:38)
8. The Periphery Of Unity (7:33)
9. Last antagonist (5:09)
10. Sheperd of consciousness (10:18)

Kirsty Hawkshaw - Meta-Message: egy csodálatos hang egyenesen Londonból

Kirsty Hawkshaw az EDM szakma énekesnői kiválóságának a szerzői albuma 2005 októberében Meta-Message címmel jelent meg. Az album különlegessége hogy a londoni énekesnő neve mellett az elektronikus zenei élet nagyágyúinak neveit is megtaláljuk. Az első szám egy örök érvényű klasszikus a 'Just Be' eredeti (album) változata a 'Just Be Me'. Az eredeti változat kifejezést azért is használtam ez esetben, mert nagyon sok ember a Tiesto feat Kisrty -féle (just be) újragondolt verziót ismeri. Nos, az albumon található 'Just Be Me' tulajdonképpen ugyanaz a zene, csak annak visszafogottabb, slágermentesebb, könnyebben emészthetőbb változata. A 'Fine Day' az Opus III zenei projekt 1991 es 'I'ts a Fine Day' című számának az adoptációja. James Holden Remixében szép, letisztult zene, egy csipetnyi downtempo stílussal megfűszerezve. A 'Reach For Me' is szép szerzemény. Vidám, szépen hangszerelt zene-bona. Egy otthonülős délután ha éppen semmi teendőnk sincsen, a fotelben hátradőlve biztos választás lehet. A 'Nature's Kingdom' kissé szomorkásan kezd, de olyan csodás zene, hogy ha egy kicsit belemélyedünk a hallgatásába, akkor nagyon eltudunk tőle lazulni. A 'Walking On Clouds' mint ahogy azt a címe is elárulja a felhők közé hivatott minket repíteni. Igazi, szállós zene. 'Battleship Grey' downtempo stílusban íródott. Számomra az album legjobb track-je. Olyan mondanivalót sugároz, ami mélyen a tudat alattinkra képes hatni. A 'Sincere For You' a Meta-Message legtrance-esebb száma. Nekem kissé hatásvadász zene, de ennek ellenére nagyon jó. A nyolcadik szerzemény egy Hybrid -os darab, ami valahol a downtempo és a break zenék stílusának keverékéből táplálkozik. A 'Split' az előbbi szám hangulatvilágát követi. Az 'All I Want' zseniálisra sikeredett. Azért nagyon érződik rajta a Hybrid-os Mike Truman kezemunkája. 'Beautiful Danger' is szépen muzsikál és Future Funk Squad remixében nagyon tetszetős. Slovo Feat. Kirsty Hawkshaw 'Whisper' -je az album utolsó zenéje. Csendes, nyugis levezető szám.....
Az album a borító alapján is elnyerte a tetszésemet, viszont a zenéket végighallgatva ez a pozitív vélemény csak erősödött bennem. A Meta-Message az egyik legszebb vokálos szerzői album, amit valaha hallottam.

Kirsty Hawkshaw - Meta-Message

Label: Netwerk UK

Katalógus szám: 5 03770 30441 2 8

Ország: Egyesült Királyság (UK)

Megjelent: 2005. október 10

Stílus: Pop, House, Trance, Downtempo

Producer: Kirsty Hawkshaw (vokal in all tracks)

Tracklist:
1. Kirsty Hawkshaw - Just Be Me
2. Kirsty Hawkshaw - Fine Day (James Holden Remix)
3. Kirsty Hawkshaw - Reach For Me
4. Delerium Feat. Kirsty Hawkshaw - Nature's Kingdom
5. Tiësto Feat. Kirsty Hawkshaw - Walking On Clouds
6. Tiësto Feat. Kirsty Hawkshaw - Battleship Grey
7. Lange Feat. Kirsty Hawkshaw - Sincere For You
8. Hybrid Feat. Kirsty Hawkshaw - Blackout
9. Mr. Sam Feat. Kirsty Hawkshaw - Split
10. Kirsty Hawkshaw - All I Want
11. Kirsty Hawkshaw - Beautiful Danger (Future Funk Squad Remix)
12. Slovo Feat. Kirsty Hawkshaw - Whisper

Discogs Play(er)

Steve Brian Marksun nélkül is nagyot alkotott

Ki az a Steve Brian? Ez volt az első kérdés, amikor is a 'Calera' című albumot megláttam. Egy kis agytorna (és discogs-os keresgélés) után aztán beugrott, hogy Steve Brian aka Steve Brünig nem más, mint a Marksun & Brian formáció oszlopos tagja. Ebből az infóból már sejtettem, hogy nagy gond nem lehet, csupán az volt kérdéses, hogy Brian a megszokott Euphonic-os elemekkel operált-e vagy sem. Később erre megkapjuk a választ. Brünig Steve Brian-ként három szingle megjelenést tudhat a maga mögött, a 'Starlight'-ot, a 'Yaya'-t és a 'La Gomera'-t (a középső az Euphonic-on, a másik kettő a Lange Recordings-on látott napvilágot). Ezek kivétel nélkül kellemes, remekül összepakolt alkotások voltak, így nagy várakozással estem a hanganyagnak.
A Britty-vel közös 'Day star' egy kellemes törtütemes zene, öblös basszusokkal és egy csöpp akusztikus gitárral megspékelve. Intro-nak tökéletes. Ezt követi a jól ismert 'Yaya', ami szépen inkább a prog house kategóriába suvasztható. A vokál ad egy kis etno ízt az egésznek, az sztringekkel a fellegekbe emelkedünk. A 'Casa Maria' 4 és fél percre 'Cafe del mar' hangulatot varázsol flamenco-stól, spanyol vokálostól. Profi munka. A 'Salida del sol' sem adja le a színvonalat, egy bizsergető prog-ba oltott szerzemény bontakozik ki a fülünk hallatára. Minden a helyén, pofás vokál (megint Britty révén), ATB-t idéző gitártéma, az alapok a Dinka-féle vonalat idézik meg. Az 'Arure' elidőzik a tengerparton, ugyan nem kimondottan az a chill out zene, mivel törtütem zakatol rendesen, viszont a kiállásban bekapcsolódó gitár megerősít, mediterrán vidéken járunk. A 'Vueltas' már jóval trance-sebb az előző számoknál, David Berkeley révén egy intelligens uplifting darab kerekedik ki belőle. A 'Garajonay' akár Chicane 'Far from the maddening crowds' albumán is megállta volna a helyét, annyira adja ugyanazt az atmoszférát. A szintén lazulós 'San Sebastian'-nál elfogytak a jelzőim, csodaszép munka, minden a helyén itt, a spanyol nyelv egzotikussá varázsolja a felcsendülő house kompozíciót. A 'Jenny'-ben a gitár és a zongora vív ádáz harcot egymással, tökéletes ez is. A címadó 'Calera' talán egy kicsit halványabbra sikerült a többinél, az alapok pumpálnak rendesen, de valami hiányzik nekem innen. A 'La playa' príma levezető, gitáros ambient ala Steve Brian. Kvázi bónuszként a 'Day star' három verzióját is meghallgathatjuk.
Összességében nagyon kellemes csalódtam ebben a lemezben. Egy azért, mert többségben voltak a lassabb szerzemények, amelyek egy különleges atmoszférát kölcsönöztek az egésznek. A gyorsabb alkotásokban is csak ritkán köszönnek vissza az unásig használt sémák. Számomra eredeti nyújt, kreatív, alaposan megkomponált. Kell ennél több? 9/10.

Steve Brian - Calera

Label: Euphonic Germany
Katalógus szám: EUPH120
Ország: Németország
Megjelent: 2010. július
Stílus: Trance, downtempo
Producer: Stefan Brünig

Tracklist:
1. Day Star (ft Britty) (3:58)
2. Yaya (6:51)
3. Casa Maria (ft Almadrava) (4:25)
4. Salida del Sol (ft Britty) (4:37)
5. Arure (4:30)
6. Vueltas (ft David Berkeley) (6:46)
7. Garajonay (1:53)
8. San Sebastian (ft Almadrava) (7:00)
9. Jenny (4:15)
10. Calera (Ft Britty) (6:27)
11. La Playa (5:12)
12. Day Star (Club Mix) (6:42)
13. Day Star (Yenn Remix) (6:01)
14. Day Star (Dub Mix) (4:36)

Keserű szájízzel az új ATB mixalbumról

A blog többnyire olyan megjelenésekkel foglalkozik, amelyeknek van hosszútávú értéke, azonban a túlértékelt/gyengébb lemezek sem csúszhatnak ki a revízió alól. Sajnos az utóbbi kategóriába vagyok kénytelen sorolni André Tanneberger legfrissebb mixalbumát (?) a 'Sunset Beach DJ Session'-t. Ez a release egy tipikus példája, a 'hogyan csináljunk kakit a rendelkezésre álló kiváló számokból' módozatnak. Hogy miért kellett még egy tucatprodukció? A pénzért? A hírnévért? Vagy miért? Egy biztos, hogy ATB-től nem egy James Holden féle súlyos DJ Kicks borulást képzelünk el, de eme egyveleg korántsem tükrözi azt a profizmust, mint amit a német fiatalembertől az elmúlt években megszokhattunk. Az ember a lemez címét olvasva valami tengerparti, lassú tempójú, de annál szenvedélyesebb cumóért dörzsöli a tenyerét, amit részben meg is kapunk. Az első lemez végig tartja a 4/4-es irányvonalat. Nem nyúlhatunk nagyon mellé, hiszen a beválogatott darabok nagy többsége már bizonyított klubkörülmények között. Ezek közül talán csak a vadiúj ATB produkciók jelentenek kivételt. S bármilyen fura, pont a durván popos, de eszméletlenül életpozitív 'Could you believe', a mélázós 'Touch and go' valamint a kellemesen epikus 'Midnight sun' viszi el a hátán ezt a cd-t. Keverések? Nyomokban találunk. Néhol csak az egyik track le másik fel módszert kapjuk, ami valljuk meg egyszerű vonalvezetésű számok tekintetében igencsak blama, hogy a DJ a mix ezen formáját választotta. Harmónia? Nem igazán tűnt fel, hogy a Dj úr ügyelt volna erre az opcióra.
A második lemez már kellemesebb pillanatokat okoz. Egyből a nyitó ATB vs Josh Gallahan 'CO 1724' chill-downtempo pályára állít, valahol itt szerettünk volna bolyongani a kezdettől fogva. Tiesto 'The tube'-jának Domenico Cascarino & Luca Lombardi verzióján lehidaltam, mivel egy flamenco-s, Cafe del mar-os gyönyörűséget kerekítettek az eredeti steril változatból. A hektikusság itt sem maradhat el, a chill és downtempo muzsikák keltette ideális környezetet lassabb tempójú 4/4-ek kezdik el megbontani, így a Van Bellen remixben kultikussá vált Asheni 'Sweet suffering'-je, a mega-giga jelzőt már évekkel ezelőtt learató Late Night Alumni 'Empty streets'-sze, illetve Alpha Child 'Gamma Ray'-je. Ismét meg kell jegyezni, hogy a második diszkre beizított ATB muzsikák ('Remember that day, 'Fahrenheit 451') szintén zseniálisra sikerültek, gyakorlatilag itt is ezek jelentik a fénypontot a Tiesto szám mellett.
Összességében nagy-nagy csalódást okozott nekem ez a lemez: elkapkodottnak és fölöslegesnek érzem. Vannak jó pillanatok, de egészében tekintve nem tudja hozni a tőle elvárható szintet. Sorry Mr. ATB, de ez csak 6/10.

ATB - Sunset Beach DJ Session

Label : Kontor Records
Ország: Németország
Katalógus szám: 881226674028
Megjelent: 2010 július
Stílus: House, downtempo, chill out, trance
Dj mix: André Tanneberger

Tracklist:

Cd 1
1. ATB - Could You Believe (Airplay Mix)
2. Yuri Kane - Right Back (Original Mix)
3. Tim Berg - Bromance (Avicii's Arena Mix)
4. Robert Babicz - Dark Flower (Fever Mix)
5. George Acosta Feat Fisher - Tearing Me Apart (Gerry Cueto Vocal Remix)
6. ATB - Touch & Go
7. LTN - One Night In Ibiza (Original Mix)
8. ATB - Midnight Sun
9. Dash Berlin - Never Cry Again (Amurai's Los Angeles Mix)
10. Nic Chagall Feat Jonathan Mendelsohn - This Moment (Prog Mix)
11. Beltek - Eclipse (Original Mix)
12. D-Mad - She Gave Happiness (Arty Remix)
13. Ferry Tayle & Static Blue - Trapeze

Cd 2
1. ATB & Josh Gallahan - CO 1724
2. Tiesto - The Tube (Domenico Cascarino & Luca Lombardi Elektro Acoustic remix)
3. Sounds From The Ground Feat Nicola Hitchcok - Moving Into A New Space
4. Asheni - Sweet Suffering (DJ Sin Plomo Mix)
5. ATB - Remember That Day
6. Mylo - Emotion 98.6
7. Edward Sheramur - Taxi Ride
8. Late Night Alumni - Empty Streets
9. Sans Souci - Puro (Sunset Mix)
10. ATB - Fahrenheit 451
11. Summer Of Space - New Found Art
12. Lux - Secret Fish
13. Schodt - Cinematico (Original Mix)
14. Alpha Child - Gamma Ray (Franc Sprangler Remix)

Ötödik relaxálás Blank & Jones-szal

„Újra itt a nyár, minden ember erre várt” - idézném Cozombolis barátom szavait. Lassan a vulkáni hamu és a mediterrán ciklonok okozta sokkhatásból ébredezve tényleg itt a nyár, amit a saját bőröm érzek. Ilyenkor a könnyedebb, kikapcsolós zenék esnek jól (a hideg sör mellett persze), mint amilyen például Blank és Jones barátunk Relax ötödik editiöne. Azért ennyire nem volt egyszerű a képlet, hiszen a két német titán az elmúlt évben szórta kifelé a release-ket, amik között volt lassabb, gyorsabb, retro és napi is, de valahogy egyik sem okozott katarzist nálam. A 'Relax Edition Five'-val is úgy voltam, hogy 'na még egy korong, aminek idővel megkopik a fénye', de a meghallgatás utáni elégedettségemnek kénytelen vagyok hangot adni.

Szóval, mint a legtöbb trance ikon a srácok is úgy érezték a pumpálós zenék világa túl egysíkú, így belevágtak chill out és ambient darabok heggesztésébe is (további sorstársak: ATB, Roger Shah). Így született meg a 'Relax' tematika, melynek első darabja 2003-ban került a piacra, mondanom sem kell óriási sikere volt. Ezt követően kvázi minden évben kaptunk egy Relax-ot. Sajnos ezek minőségében szépen lefelé ívelő tendenciát mutattak, egészen mostanáig. Piet és Jaspa összeszedte magát, s néhány tehetséges zenészt kértek fel a kolaborálásra, a végeredmény pedig egyszerűen zseniális lett. Az első diszk a 'Sun' az ambient-es, flamenco-s, downtempo-s cumókat gyűjti egycsokorba, míg a második lemez a 'Moon' már a pörgősebb deep house produkciókat vonultatja fel. Az eddigiektől eltérően nem megyek végig számonként a tracklistán, csupán néhányat emelnék ki közülük. A legerősebb napsugarak a 'Morning sun', a 'Lazy life' bedőlős verzióban, a Cafe Del Mar-os 'Quedate' és a Bobo-val abszolvált Depeche Mode cover 'Freelove', a holdfénynél pedig a 'Bien', a 'Miracle man' és a 'Flying high' esik a legjobban. A többi track-ről sem szabad elfeledkezni, hisz mind egy-egy külön utazás. Ha pontozni kellene, simán adnék erre a szenzációs duplára egy 9/10-et. Nyári kötelező hallgatnivaló mindenkinek!

Blank & Jones - Relax Edition Five

Label: Soundcolours
Katalógus szám: SC 0120
Ország: Németország
Megjelent: 2010. június
Stílus: Downtempo, Ambient, Deep house

Producer: Piet Blank, Jaspa Jones

Tracklist:

Cd 1 - Sun
1. J'en Reste Là (ft Coralie Clement) (3:03)
2. Hang Loose (3:46)
3. Survivor (ft Mike Francis) (4:03)
4. Jet Set (5:47)
5. Comment Te Dire Adieu (2:42)
6. Bossa Per Emilia (ft Mike Francis) (2:46)
7. Luftschloss (6:55)
8. Lazy Life (Late Night Version) (ft Jason Caesar) (6:32)
9. Morning Sun (6:05)
10. Morning Sun (Cruisin') (3:55)
11. Stardust (8:34)
12. Quedate (Ambient Mix) (ft Mystic Diversions) (5:02)
13. Moonlight Over Maldives (4:50)
14. Freelove (ft Bobo) (6:26)
15. Worldwhite (3:00)

Cd 2 - Moon
1. Miracle Man (ft Cathy Battistessa) (5:39)
2. Midsummer Dream (5:17)
3. Quedate (Moonshine Mix) (ft Mystic Diversions) (6:16)
4. Bien (6:36)
5. Freelove (Sunset Session Mix) (ft Bobo) (6:17)
6. Comment Te Dire Adieu (Beach House Mix) (4:08)
7. Flying High (6:38)
8. Easy Living (5:45)
9. Give It Up (6:02)
10. Pushin' (5:21)

Max Graham Radio-jával egy hullámhosszra kerülünk

A friss megjelenések háza táján elég nagy saroktaposás volt az elmúlt napokban, hiszen több trance/house nagyágyú is júniusra időzítette szerzői albumát. Így volt ezzel a kanadai illetőségű Max Graham is, aki egy évtizedes produceri munkájának megkoronázásaként végre egy egész estés koronggal lepte meg a vájtfülűeket. Aki már régebb óta követi figyelemmel a szcénát az tudja, hogy Max mindig is igényes produkcióiról volt híres, melyek általában a house és trance határán lavíroznak. A 'Radio' már első pillantásra is eklektikus képet mutat, kvázi olyan, mint egy rádiós playlist, nem ragad le egy tipusú zenénél, igyekszik széles spektrumot felölelni.
A nyitó Kilowatts-szal vs-ben összehozott 'Gone before it starts'-sza egy rafkós, kis downtempo muzsika egy jó adag deep beütéssel, s melankóliával megfűszerezve. A 'Carbine' már csavarósabb alkotás, harapós baseline-nal, ám a keménységnek a kiállásban nyoma vész, komolyzenei betét veszi kezdetét egy kis időre, majd egyesülve a dobszerkóval együtt filéznek ki bennünket. A 'Downforce' egy electro hangokkal megküldött hipnotikus house track, ami egyszerűségével hódít. A 'Dusky 2010' a 'Does she know yet' című megaópusznak a jelenkori átszervezése. Le a kalappal ez a zene öt év távlatában is k*rva nagyot üt. Az 'Out of the fire' már összetettebb, a ritmika house-os, a dallamvilág viszont trance-s, egy a lényeg kellemes, libabőrözős 5 és fél percet okoz mindenkinek. A Neev Kenedy-vel közös 'Sun in the winter' nálam már régóta favorit, úgy tökéletes ahogy van (a remixek meg sem közelítik az eredeti verzió zsenialitását). A 'Nothing else matters' string-es intro-ja már érezteti, hogy egy eléggé komoly zenebonával lesz dolgunk. Nos igen, gyakorlatilag ezt a produkciót felfoghatjuk a 'Sun in the winter' progresszívebb folytatásaként. A 'Ceviche' egy dél-amerikai rituális utazás, nádsíppal, hajlított törzsi dúdolással, ez igen, ez zene a javából. A 'Why this is goodbye' egy lírai alkotás Jessica Riddle vokáljával nyakon öntve. Semmi pumpálás, színtiszta unplugged feeling van csak. A 'The darkest of nights' simán lehetne filmzene aláfestő track, annyira epikus, s annyira könnyű hozzá képeket társítani. A 'Don't leave yet' sem pörgeti fel a tempót, komótosan, füstösen hömpölyög tova megigéző zongorafutamával. Öcsém, ez a Max tud valamit. Bónusznak felfért még az 'I know you're gone'-nak a Whelan, DiScala-féle átszabása, nem rossz, de gyorsan elmúlik a hatása mint a szúnyogriasztónak a folyóparton.
Összességében egy igazi remekművel van dolgunk. Max megmutatja honnan jött, villant pár potenciális slágert, másrészt tudatja mindenkivel, hogy filmzeneíráshoz sem lenne ügyetlen producer. A lassabb zenéken rendesen lehidaltam, nagyon komplexek, s totálra magával ragad mindegyiknek a hangulata. A 4/4-es alkotások is prímák, kellőképp kreatívak, frissek, ropogósak. Ez biza 9,5/10-et kap, de csak bónusz 'ideannyiranemhiányzó' remix miatt. Na kérném, az Armada is tud értelmes dolgokat kiadni, csak folytassák ezt az irányt kedveseim!

Max Graham - Radio

Label: Armada Music
Katalógus szám: ARDI1604
Ország: Hollandia
Megjelent: 2010. június
Stílus: Downtempo, progressive house
Producer: Max Graham

Tracklist:
1. Gone before it starts (vs Kilowatts) (5:43)
2. Carbine (5:00)
3. Downforce (5:41)
4. Dusky 2010 (Does she know yet) (6:42)
5. Out Of The Fire (5:20)
6. Sun in the winter (ft Neev Kennedy) (9:23)
7. Nothing else matters (ft Ana Criado) (8:11)
8. Ceviche (ft Jo Tabasco) (6:28)
9. Why this is goodbye (ft Jessica Riddle) (3:49)
10. The darkest of nights (8:48)
11. Don't leave yet (5:00)
12. I know you're gone (ft Jessica Riddle) (Whelan & DiScala remix edit) (7:30)

Álmodozzunk együtt Markus Schulz-zal!

Megjelent a nyár trance berkekben egyik legjobban várt albuma. Markus Schulz harmadik alkalommal próbálja meg elvarázsolni a hozzáértőket, ami valljuk be nem túl egyszerű a 'Without you near' és a 'Progression' tükrében. A rossz előérzetemet csak fokozta, hogy az album címadója az a 'Do you dream' lett, ami véleményem szerint az egyik leggyengébb Markus szerzemény. Node túllendülve eme baljós gondolataimon indítottam el az LP-t.

Az 'Alpha State' egy csodálatos, lebegős intro, amely szinte észrevétlenül úszik át az 'Away'-be. Itt Sir Adrian (ismerős? The space we are...) szállt be a buliba. Elég pop-os az atmoszféra, a refrénben ismételgetett A..way..A..way..Away elég ötlettelennek tűnik. Kövezzetek meg, de úgy érzem Markus már inkább a keményebb, pumpálósabb High Contrast-os sound-hoz közelít. Ebben a tézisemben erősít meg a 'Rain', ami gyakorlatilag a 'New world' és a 'Do you dream' elemeinek ötvözése egy másik dallammal. Sajnos nem igazán üti meg nálam a mércét. A 'Dark heart waiting'-től sem pörgök a hátamon (max. csak a Jochen Miller remixtől), Khaz vokóderezett vokálja nekem BT pop-osabb produkcióit juttatja eszembe. A dallam még rendben van, a többin lenne mit csiszolni még. A Jennifer Rene-vel közös 'Not the same' már bejövős, a dallam és az atmoszféra a 90-es évek végi PvD hangzásra emlékeztet, talán pont emiatt tetszik. Az album címadó dalát teljes hosszában élvezhetjük, mégpedig uplifting vokál mixben. A vokál itt annyit tesz, hogy Angelique Bergere dúdolászik. Egy vonósbetéttől eltekintve totál mellényúlós muzsika. Khaz visszatér a 'Last man standing'-ben, egy fokkal jobbat alakít, mint a korábbiakban. A zene hasonlít Dj Georgio 'Manjaro apperception'-jére (lásd: Sterbinszky Trance Sound of Dance Tuning Disco), persze csak nyomaiban, mivel a 'Last man standing' egy törtütemes, lassú szerzemény karakteres basszusvitellel. A 'Sureal' végre a hőn áhított Coldharbour hangzás jegyében fogant Ana Criado gyönyörű vokáljával megtámogatva. Nem igazán tudok belekötni, dögös muzsika. Érkezik Susana és az 'Unsaid', amin már az első pillanatokban érződik, hogy a könnyedebb műfajok kedvelőit fogja megnyerni magának. Gyakorlatilag az Armin és Shah-féle 'Going wrong' egy az egyben, csak női vokállal. A 'Lifted' egyből visszaránt bennünket a minőségibb zenék világába. Angelique Bergere ismét bedobja magát, ám ezúttal nincs epizódszerepre kárhoztatva. Gyönyörű hangját kibontakoztathatja, amihez a zene is partner. Igazi bólogatós prog trance a javából, szép synth & string összhatással. A 'Perception' nem más, mint a Cass & Slide formáció örökérvényű prog klasszikusának újragondolása Justine Suissa hangjával megfűszerezve. Az alapok tipikus Schulz-osak, a dallam nem változott (csak a hangszer, amivel Markus prezentálja), a vokál is rendben van. Ötcsillagos remake. A 'New world'-öt sem kell senkinek sem bemutatni, igazi anthem a javából, amihez egy kis plusz stringjáték is társul, hogy kapjon némi exkluzív jelleget. A 'Lightwave'-ben ismét Angelique varázsol Markus-szal. Beúszós intro, megfordított zongorafoszlányok, szaggatott vokálelemek. Itt jön a hidegzuhany, d'n'b tempón kezdünk nyomulni (de ismerős a dallam valahonnan: Madonna - Sound of goodbye), kár, hogy nincs a dobszerkó erősebbre súlyozva, így sub-ok híján akad némi hiányérzetünk. A '64.5 khz' már visszatér a 4/4-ek világába. Húzós kis muzsika, príma progresszív melódiával, Markus Dakota-ként elkövetett munkáihoz áll közelebb ez a sound. A 'What could have been'-re is nagyjából ugyanezt tudom elmondani, minden a helyén, a szomorkás dallam különlegessé teszi a track-et. Zárásnak a Max Graham-mel és Jessica Riddle-le közös 'Goodbye' marad, ami reméljük nem a végső? búcsúzást hivatott megörökíteni. A kételykeltésért cserébe egy zseniális darabot kapunk, ami nélkülöz minden giccsességet (azért ebbe gondolom Max Graham keze is benne van), szépen épülünk, a kiállás is abszolút hozza a szintet.

Összességében egy érdekes albummal van dolgunk. Nekem valahogy az eleje nem akar összeállni, talán túlságosan is emlékeztet Armin és Paul Van Dyk pop-ba hajló próbálkozásaira, egyben jelzi, hogy valamilyen szinten Markus is „beállt a sorba”. Az album második fele viszont zseniális a maga nemében, kár, hogy ez nem az album 100 %-ra igaz. Amit még nehezményezek, hogy túl sok az áthallás a darabok között, lehetett volna nyugodtan kreatívkodni a dallamok terén. Sebaj, így is jó ez az album, de fentebbi aggodalmaim és észrevételeim miatt csak egy szerény 7/10-re futotta most Markus-nak nálam.

Markus Schulz - Do you dream?

Label: Armada Music

Katalógus szám: ARMA 255

Ország: Hollandia

Megjelent: 2010 június

Stílus: Trance, downtempo

Producer: Markus Schulz

Tracklist:
1. Alpha State (2:11)
2. Away (ft Sir Adrian) (4:38)
3. Rain (4:24)
4. Dark heart waiting (ft Khaz) (4:27)
5. Not the same (ft Jennifer Rene) (5:07)
6. Do you dream (Uplifting vocal mix) (7:37)
7. Last man standing (ft Khaz) (3:58)
8. Sureal (ft Ana Criado) (5:58)
9. Unsaid (ft Susana) (3:44)
10. Lifted (ft Angelique Bergere) (5:25)
11. Perception (ft Justine Suissa) (6:02)
12. The new world (2:39)
13. Lightwave (ft Angelique Bergere) (6:00)
14. 65.4 Khz (4:52)
15. What could have been (4:17)
16. Goodbye (ft Max Graham & Jessica Riddle) (6:40)

Megvevős & belehallgatós