Top 5(+1) GU mix a nosztalgia jegyében

A Global Underground a progressive house kedvelőinek méltán kultikus dj mix sorozata, mely a '90-es évek közepétől jelentette a klubberek mindennapi betevőjét a hétvégi bulira való ráhangolódáshoz. Nos, egyrészt jó hír, hogy a kiadványt piacra dobó Boxed visszakerült egyik eredeti tulajdonosához Andy Horsfield-hez, aki mint jó üzletember továbbra is lát perspektívát a világ különböző klubjaiban pörgető vezető lemezlovasok munkásságát szett és fizikális hanghordozó formájában megörökíteni.
A jelen bejegyzés nem is a GU új időszámításával kíván foglalkozni (melynek egyébként első darabja, James Lavelle 041-es nápolyi mixe), inkább a blog szerkesztőinek 5 (+1) kedvenc GU mixét leporolni és kicsit közös nosztalgiázásra hívni titeket kedves olvasók!

Paul Oakenfold - GU 007 / New York
Oakie mindig minden jóban benne volt, a korai GU darabok között is kettőn ott díszeleg a neve, és ha már erre járt tényleg odapakolta magát. Nekem a New York alapdarab rengeteg klasszikussal, változatos ívekkel.
Kulcsdarabok: Taste Experience - Summersault, Solar Stone - Day By Day (Red Jerry Remix), Lustral - Everytime (Nalin & Kane Remix), Albion - Air, CM - Dream Universe.
Cd 1
Cd 2

Sasha - GU 009 / San Francisco
Az isteni Alexander ibizai-i egyvelegével is esélyes volt a top 5-be kerülni, de nekem a San Francisco egy hajszállal jobban fekszik, minden a helyén, óriási zenék, technikailag 100%-os kivitelezésben.
Kulcsdarabok: Dj Sakin & Friends - Protect Your Mind (Van Bellen Remix), Stoneproof - Everything's Not You (Quivver's Space Mix), Der Dritte Raum - Hale Bopp, Paragliders - Change Me, Breeder - Twilo Thunder.

Full mix

Nick Warren - GU 011/ Budapest (Kecel)
Hogy a fenébe ne kerülne ide az a darab, mely kicsiny hazánk fővárosával promózza magát? Másrészt Nick időtálló himnuszokkal pakolta meg a lemezeket, ahol egy pillanatra se fogunk unatkozni.
Kulcsdarabok: Mara - One (Hamel Remix), Danny Tenaglia - Turn Me On (Bedrock Remix), Armin - Virgo, Sandra Collins - Flutterby, Z2 - I Want You, Tilt - What's This?

Full mix

Deep Dish - GU021 / Moscow
Azt hiszem ez az a lemez, aminek hallatán a legtöbb GU-fan elismerten biccent, mint örök favorit. Sharam és Dubfire kultikus mixe végig hozza a rájuk jellemző különleges pezsgést prog house anthem-ekkel felvértezve.
Kulcsdarabok: IIO - Rapture (Deep Dish Remix), 16B feat Morel - Driving To Heaven, Nat Monday - Waiting (John Creamer & Stephane K Remix), El Greco - Night Watch, Fingerfest Inc - Autoporno.

Full mix

Nick Warren - GU 024 / Reykjavik
Nick Warren mindig képes volt a megújulásra. és ezen a mixen ennek ékes bizonyítékát adja. Az első lemez a lassabb, törtes, downtempo-s utazásé, amivel ügyesen kanyarodunk rá a veretősebb progi témákra, ami a teljes második diszket kitölti.
Kulcsdarabok: Subsky - Strawberry Fields, Aural Imbalance - Aural Navigation (Part 2), Atlas - Compass Error (Tarrantella vs Redanka Dubbed Version), Avatar - Dub In Time.

Full mix

+1 Danny Tenaglia - GU010 /Athens
Danny Tenaglia-ról köztudott, hogy nem egy stílushoz ragaszkodik csak, s remek, többféle irányzatot átölelő ízlését eme duplán is megfülelhetjük. Az öreg sapkásnak helyén van a keze, van is mit dolgozzon, hiszen a tribal house-tól elkezdve a jazzy technón át az elektróig elég eklektikusra veszi a figurát, de mindvégig ritmusban marad és nem válik kaotikussá az egyveleg.
Kulcsdarabok: Miss Kittin & The Hacker - Frank Sinatra, Dahlback & Krome - The Real Jazz, Tilt - Seduction Of Morpheus.

Full mix

Albumajánló: Nick Warren - Renaissance Masters Part 18.

Már a 18-ik részénél tart a Renaissance Masters széria, amit a progressive house öreg motorosa, egyben mai napig hű fegyverhordozója Nick Warren követett el.  Dj mix-ekkel teli a padlás, de egy Nick Warren-re illik megkülönböztetett "fülelemmel" hozzáállni. És igen, nem fogunk csalódni! Már megszokhattuk, hogy a Masters kiadványok próbálnak többet adni. Jelen esetben az első lemez a chill out, downtempo és lassabb, epikusabb house zenék gyűjtőhelye. Nick ezen a terepen sem idegen, hiszen például a Global Underground sorozat Reykjavik-i részén már prezentálta technikai tudását a nem éppen dj -és partikonform felépítésű zenékkel kapcsolatban is. Valahol a Cafe Del Mar sorozat jutott az eszembe a mix hallgatása közben, igazi tengerparti, ellazult hangulat telepszik az emberre, amit csak néha a bekúszó lassabb, 4/4-es futamok törnek meg. A kettes lemez már a táncos lábúakra is gondol, persze fejben és fülben is kielégítő mennyiségű dallam és harmónia jut osztályrészül. Külön öröm, hogy hazánk fiai is elfértek a válogatáson, hiszen a jelenleg Amerikában élő, de magyar származású Levente (3 track-kel) és MiraculuM is megvillantja produceri kvalitásait. Rögtön egy Levente zenével ('Tunneling') indulunk, ami kiválóan állítja pályára az egyveleget. Innen felfelé ívelünk hangulatban, előbb Cristian R, majd Darren Flecta, Darin Epsilon és keretet adva egy újabb Levente produkció hoz össze egy hihetetlenül erős blokkot. Ezután mintha kicsit megtörne a lendület, a 6,7-es track-ek nem okoznak különösebb eufóritát (annak ellenére sem, hogy becsületesen megírt darabokról van szó). Az 'I Pointi Pointi'-ban és a 'Toro'-ban már újra mozgolódik a jó értelemben vett gonoszság, a kicsit színtelen-szagtalan David Calo-féle 'Moving Myself'-en átrágva magunkat a bivalyerős utolsó harmadhoz érkezünk. Előbb Tom Glass, majd a Ruiz-Zalezar duó alkot fenomenálisat. Itt úszik be hosszas átfedés után Gyuri 'Constellation'-je, ami szerintem elfogulatlanok számára is a mix egyik legnagyobb momentuma lesz. Warren mester nem is nagyon bántja a track-et, hiszen csak az utolsó percben húzza be Verche 'Corals'-szát, ami szintén egy zseniális, letisztult hangzású tétel, egyben méltó zárása a korongnak.
Összességében egy újabb must have mixszel gazdagodunk Nick révén, ami bár nem okoz konstans eufóriát (bőr alatti bizsergést igen), de helyenként rendesen odapirít, illetve sosem tér le a minőség ösvényéről. A két lemezt együtt nézve 9/10-es pontszám azt hiszem jogosan jár.

VA - Renaissance The Masters Series Part 18 mixed by Nick Warren

Label: Renaissance Recordings
Katalógus szám: RENEW04E
Megjelent: 2013. január
Stílus: Chill Out, Downtempo, Progressive House
Dj mix: Nick Warren

Cd 1
1. Aurtas - Introduction
2. DFRNT - Nocturne Part 1 (feat. Annabelle Guilhem)
3. Tripswitch - Still Seas
4. Pedro Aguiar - The Voices In My Head
5. I Awake - Labyrinth
6. SCSI-9 - Ellsworth Land
7. DFRNT - El Spirito (Beatless Version)
8. Circular - City Pulse
9. Cell - Take Off
10. Terje Saether - Oia
11. Nick Warren - Buenos Aires (Luis Bondio Dub Remix)
12. Tripswitch - Sick Teckers
13. Nick Warren - Devil's Elbow
14. Excession - Ambilight
15. Audioglider - Summer Rainstorm
16. Levente - Naja Haje (Ambient Mix)
17. Bubble Club - The Goddess
18. James Monro - Ambientworkx7
19. Yppah - Blue Schwinn

Cd 2
1. Levente - Tunneling
2. Cristian R - Deimos
3. Darren Flecta - In Moments
4. Darin Epsilon - Shine The Light
5. Levente - Csillagok
6. SimpliCity - Singing Or Speaking
7. Doomwork - All About
8. Sam Waller - I Pointi Pointi
9. Cesar Lombardi & Luis Bondio - Toro
10. David Calo - Moving Myself
11. Tom Glass - Welcome To The Sun
12. Nicholas Ruiz & Marko Zalezar - Choir
13. Miraculum - Constellation
14. Verche - Corals 

Nick Warren - Renaissance, The Masters Series (2013) CD1 (clip) by Yeah Radio on Mixcloud

Nick Warren rendesen odapakol a Balance 018-on

Kicsit úgy vagyok a mostani Balance ajánlóval, hogy kénytelen vagyok odamondani a fanyalgóknak a magamét (igen, elég sok online kritikus húzta le még a megjelenés előtt ezt a duplát - a szerk.). Egyrészt: mindenkinek ki van a lelke, hogy miért éppen a sokat látott és tapasztalt, dj-ként és producerként is legendaszámba menő Nick Warren-t kérték fel mixernek. Hát miért? Mivel a Hope Recordings A&R menedzsere, s mellesleg világjáró dj tökéletesen tudja, hogy milyen nevek és zenék pörögnek a szcénán belül. Rutinos és mindig képes a megújulásra. Másrészt: rendben van, hogy az eddigi részek elég művésziek voltak, ezen darab pedig sokaknak túl mainstream a tracklista alapján, de ezért a Balance sorozatot egyengető Szerintem néha pont a túlcsicsázott dolgok az idegesítőek. Harmadrészt: a house progressive-ként csúfolt ága némi vérfrissítés után legalább már 2-3 éve újra szedi áldozatait, nem új keletű dolog. De revival-nak se nevezném, hiszen sok új elemet is magába olvaszott, ez már valami más, mint ami dübörgött az ezredfordulón.
Na, de hogy ne csak a mérgelődésemet vessem papírra, állíthatom a fentebb megszólított emberek most sajnálhatják, hogy ilyen-olyan előítéleteik miatt kihagyták ezt a kiadványt. Az egyes lemez pille könnyen nyit, zsinórban három kedvencet is találtam itt (Ormatie 'Only', Spieltape 'Morning paper', Underset 'Berlin'), aztán az extázisba kergető törzsi szeánsz (Fiord 'The tribe has spoken') után a mélyebb, csavarósabb darabok úsznak be a képbe. Paul Hazendonk valami elképesztő megoldásokat dob be, Eelke Kleijn 'Monkey Movin'-ja nemcsak Markus Schulz-ot igézte meg, Jamie Anderson-ék se fukarkodnak a húzós groove-okkal. Nick a lemeznek sajátos ízt is igyekezett adni: két friss zenéjét és egy vadiúj remixét is hadrendbe állította. A 'Flowers'-t Norman Feller vette gondozásba, naná, hogy dögös deep house lett a végeredmény. A Nomad In The Dark formáció sötét, acidtől sem mentes 'Drones'-sza vezet be a lemez finisébe. Franck Orff 'Hibiscus'-sza pedig a Ryan Davis-től ismert szinten produkálja a melankolikus tech vonalat. A záró 'Tickless' révén pedig megismerünk egy újabb deep-prog-ban utazó tehetséget, név szerint Giorgos Gatzigristos-t.
A kettes diszken ott folytatjuk, ahol abbahagytuk korábban, a Tripswitch, Julio Largente és Beat Factory darabjai rendesen utaztatnak. A négyes számnál pluszban jól érezhetjük magunkat, hiszen hazánk büszkesége Lank festi a hangképeket a tőle megszokott mesteri módon az 'Aint no problem'-ben. Grat Peti. Yamil Colluci kicsit visszavesz a szigorból, egy könnyed, zongorás-utaztatós produkcióval kedveskedik nekünk. Victoria R már a 'Cosmos'-ba repít, Solee pedig visszaránt a keményebb hangzások világába, a basszus csak úgy süvít. Persze ez nem egy veretős kiadvány, szóval ismét a deep cuccok felé fordulunk. Steve Mill és Steven Libby stílusgyakorlatot tart, a hogyan készítsünk felejthetetlen deep house darabok című tantárgyból. Warren és Solee közösködését már anno a 'Float Away'-ben hallhattátok, a kiállás kinyírós. Zárás gyanánt az argentin fenegyerek Pablo Acenso maradt, aki nem árul most se zsákbamacskát, a 'Bread'-ben szépen hozza azokat az elemeket, ami miatt egyedi és ami miatt szeretjük a munkásságát.
Nézzük a tényeket. Nick ezúttal is megmutatta, hogy jó dj. A mixek ívei szépek, a beválogatott zenékkel sincs gond, sőt még a tehetségkutatás is szem előtt lett tartva. Jah, és van aki már előre sziszeg a 19-es Balance-szal kapcsolatban? Az is jó lesz, Henry Saiz neve a garancia erre! A mostani dupla 8/10-et kap tőlem. Nick remélem még sok hasonló finomsággal lepsz meg minket!

Nick Warren - Balance 018

Label: EQ Recordings
Katalógus szám: BAL002CD
Megjelent: 2011. április 25.
Stílus: Progressive House, Tech House
DJ mix: Nick Warren

Cd 1
1. Ormatie - Only (4:47)
2. Spieltape ft Shamil - Morning paper (6:49)
3. Underset - Berlin (5:44)
4. Fiord - The tribes has spoken (6:14)
5. Paul Hazendonk - My addiction (6:12)
6. Eelke Kleijn - Monkey movin' (5:27)
7. Jamie Anderson and Owain K - Without sound (6:26)
8. Nick Warren - Buenos Aires (Terry Lee Brown Jr. remix) (5:48)
9. Nomad In The Dark - Drones (Send me) (8:05)
10. Franck Orff - Hibiscus (7:44)
11. Giorgos Gatzigristos - Tickless (7:48)

Cd 2
1. Tripswitch - Collider (Nick Warren remix) (9:20)
2. Julio Largente - Darkened underpass (5:26)
3. Beat Factory ft Stamina - Let's take a walk (6:27)
4. Lank - Ain't no problem (5:55)
5. Yamil Colucci - Bristol warm (7:12)
6. Victoria R - Cosmos (6:55)
7. Solee - Aragorn (10:14)
8. Steve Mill - Someday (7:23)
9. Steven Libby - 80D Test (5:20)
10. Nick Warren - Flowers (Solee remix) (6:30)
11. Pablo Acenso - Bread (6:13)