Top 5(+1) GU mix a nosztalgia jegyében

A Global Underground a progressive house kedvelőinek méltán kultikus dj mix sorozata, mely a '90-es évek közepétől jelentette a klubberek mindennapi betevőjét a hétvégi bulira való ráhangolódáshoz. Nos, egyrészt jó hír, hogy a kiadványt piacra dobó Boxed visszakerült egyik eredeti tulajdonosához Andy Horsfield-hez, aki mint jó üzletember továbbra is lát perspektívát a világ különböző klubjaiban pörgető vezető lemezlovasok munkásságát szett és fizikális hanghordozó formájában megörökíteni.
A jelen bejegyzés nem is a GU új időszámításával kíván foglalkozni (melynek egyébként első darabja, James Lavelle 041-es nápolyi mixe), inkább a blog szerkesztőinek 5 (+1) kedvenc GU mixét leporolni és kicsit közös nosztalgiázásra hívni titeket kedves olvasók!

Paul Oakenfold - GU 007 / New York
Oakie mindig minden jóban benne volt, a korai GU darabok között is kettőn ott díszeleg a neve, és ha már erre járt tényleg odapakolta magát. Nekem a New York alapdarab rengeteg klasszikussal, változatos ívekkel.
Kulcsdarabok: Taste Experience - Summersault, Solar Stone - Day By Day (Red Jerry Remix), Lustral - Everytime (Nalin & Kane Remix), Albion - Air, CM - Dream Universe.
Cd 1
Cd 2

Sasha - GU 009 / San Francisco
Az isteni Alexander ibizai-i egyvelegével is esélyes volt a top 5-be kerülni, de nekem a San Francisco egy hajszállal jobban fekszik, minden a helyén, óriási zenék, technikailag 100%-os kivitelezésben.
Kulcsdarabok: Dj Sakin & Friends - Protect Your Mind (Van Bellen Remix), Stoneproof - Everything's Not You (Quivver's Space Mix), Der Dritte Raum - Hale Bopp, Paragliders - Change Me, Breeder - Twilo Thunder.

Full mix

Nick Warren - GU 011/ Budapest (Kecel)
Hogy a fenébe ne kerülne ide az a darab, mely kicsiny hazánk fővárosával promózza magát? Másrészt Nick időtálló himnuszokkal pakolta meg a lemezeket, ahol egy pillanatra se fogunk unatkozni.
Kulcsdarabok: Mara - One (Hamel Remix), Danny Tenaglia - Turn Me On (Bedrock Remix), Armin - Virgo, Sandra Collins - Flutterby, Z2 - I Want You, Tilt - What's This?

Full mix

Deep Dish - GU021 / Moscow
Azt hiszem ez az a lemez, aminek hallatán a legtöbb GU-fan elismerten biccent, mint örök favorit. Sharam és Dubfire kultikus mixe végig hozza a rájuk jellemző különleges pezsgést prog house anthem-ekkel felvértezve.
Kulcsdarabok: IIO - Rapture (Deep Dish Remix), 16B feat Morel - Driving To Heaven, Nat Monday - Waiting (John Creamer & Stephane K Remix), El Greco - Night Watch, Fingerfest Inc - Autoporno.

Full mix

Nick Warren - GU 024 / Reykjavik
Nick Warren mindig képes volt a megújulásra. és ezen a mixen ennek ékes bizonyítékát adja. Az első lemez a lassabb, törtes, downtempo-s utazásé, amivel ügyesen kanyarodunk rá a veretősebb progi témákra, ami a teljes második diszket kitölti.
Kulcsdarabok: Subsky - Strawberry Fields, Aural Imbalance - Aural Navigation (Part 2), Atlas - Compass Error (Tarrantella vs Redanka Dubbed Version), Avatar - Dub In Time.

Full mix

+1 Danny Tenaglia - GU010 /Athens
Danny Tenaglia-ról köztudott, hogy nem egy stílushoz ragaszkodik csak, s remek, többféle irányzatot átölelő ízlését eme duplán is megfülelhetjük. Az öreg sapkásnak helyén van a keze, van is mit dolgozzon, hiszen a tribal house-tól elkezdve a jazzy technón át az elektróig elég eklektikusra veszi a figurát, de mindvégig ritmusban marad és nem válik kaotikussá az egyveleg.
Kulcsdarabok: Miss Kittin & The Hacker - Frank Sinatra, Dahlback & Krome - The Real Jazz, Tilt - Seduction Of Morpheus.

Full mix

EP ajánló: Hunter_Game - The Island EP [Last Night On Earth]

Az olasz Emmanuele Nicosia és Martino Bertola duója a Hunter_Game Sasha Last Night On Earth labelén hozza a nyár kislemezét. Bevallom kritikus szemmel és füllel követem Sasha dolgait, ebbe a kiadója is beletartozik. Van, amikor telibe találja az embert a hallott anyag, máskor pedig csupán egy a sok közül érzést kelt, persze ez normális, hiszen nem lehet 110 %-on égni állandóan. Na most Hunter_Game-ék dallamos, álmoskás tech-jei teljesen megőrjítik az embert, amiben óriási szerepe van a közreműködő vokalistáknak: Bajka-nak és Camille Corazon-nak. Bajka igazság szerint narrátori szerepben bukkan fel, de ez is iszonyat módon feldobja a tracket, míg Camille leénekli az agyonhasznált EDM-singereket a 'Lies'-ban, ami lehetne hosszabb is, mint 4 perc, így kicsit nehezen keverhető. A 'North Voice' egy instrumentális gyönyörűség, megküldve egy hömpölygő arpeggio futammal.
Sajnos a kislemez egyetlen gyenge pontja a két csatolt remix, pont a zenék lelkét gyomlálja ki Baikal (minimal tech) és Jacob Korn (nu disco, vintage house). Ennek ellenére is 8,5/10 kap tőlem.

Megjelent: 2013. július 22.
Beatport: http://www.beatport.com/release/the-island-ep/1124067

Inside: John Johnson lemezgyűjteménye

Bár már régen a cd-k és mp3-ak korát éljük, a jó öreg bakelitet semmi sem pótolhatja. A lemezlovasok közül a nagy "öregek" szép kis gyűjteménnyel rendelkeznek, amik manapság pont az előbb említett formátumok térnyerésével porosodásra vannak ítélve. Ezúttal kicsit csorgathatjuk a nyálunkat a fekete gyöngyszemek után, ugyanis betekintést nyerhetünk John Johnson több, mint tízezer vinyl-es gyűjteményébe. John ezt az igazi ritkaságokat is tartalmazó terjedelmes kollekciót hely szűkében nem jelenlegi lakhelyén New York-ban tárolja, hanem Németországban a szülei házában, saját régi szobájában. Vele készítettünk rövid interjút, illetve az általa elküldött képeken legeltethetjük kicsit a szemünket.

DZ: Milyen ritkaságokat rejtenek a szobád polcai, melyekre különösen büszke vagy?
JJ: Van néhány ritkaság a birtokomban, az egyik legkedvesebb számomra Plasticman 'Spastik'-jának első kiadása, Richie Hawtin aláírásával ellátva.

DZ A képeket elnézve katonás rendet tartasz.
JJ: Igen, rendszerető ember vagyok, aki utálja a kupit.

DZ: Milyen elv alapján van elrendezve a gyűjtemény?
JJ: A lemezek label-ek szerint ABC sorrendben sorakoznak. Ha ennyi bakelited van, valahogy katalogizálnod kell, mert különben semmit sem találsz meg, amit keresel.

DZ: A dj-k gyakran panaszkodtak arra, hogy régebben állandóan elkutyulták a lemezes táskáikat a repülőtereken. Nálad előfordult ilyen?
JJ: Annyi volt, hogy már nem is emlékszem mindre. Egyszer viszont a South American Airlines sikeresen elhagyta a táskámat a klubturném kellős közepén. Hét napig tartott mire megtalálták...

DZ: A Plasticman féle 'Spastik'-on kívül milyen kedvenceid lapulnak a kollekciódban?
JJ: Az egyik ilyen a legelső Harthouse single, amit Sven Vath is aláírt saját kezűleg. A másik az 1992-es D'enrico 'Everybody Party' című kislemeze Paul Oakenfold névre szóló szignózásával. Becses darab az a dubplate, amit Sasha 'Xpander'-éből kaptam. Azon öt szerencsés flótás között tudhattam magam, akik megkapták. Na ez nem volt véletlen, hiszen akkoriban Sasha és az én menedzserem is Guy Ornadel volt. Kiemelt helyen őrzöm a Bedrock 'Heaven Scent'-jének bekeretezett példányát, amit John Digweed-től kaptam, mint a Bedrock történetének legtöbbet eladott lemezét, rajta az én remixemmel. Ezen kívül  további ritkaság az a kiadatlan Grace 'Not Over Yet' remix, ami a minden idők ötven legjobb track-jét tartalmazó listámon rajta van. Ha a Cream-ben vagy a Gatecrasher-ben pörgettem mindig ezzel a lemezzel zártam a szettemet. Mondani sem kell, hogy a közönség megörült érte!

DZ: Mennyi lemezt vittél magaddal egy-egy fellépésre?
JJ: Két táskányit, azaz összesen 150 vinyl-t.

DZ: Mi alapján válogattad ki az aktuálisan a táskába kerülő zenéket?
JJ: Ez mindig a közönségtől függött. Amikor nagyon jó társaság jött össze, akkor bármit játszhattam, amikor heterogénebb közegben, finnyásabb partiarcoknak pörgettem mindig két-három különböző zenét dobtam be csaliként, hogy melyikre harapnák rá. Ha ez megvolt azon az íven mentem tovább az este folyamán.

DZ: Mely klubokban játszottál szívesen?
JJ: Nem egyszerű kérdés. Íme egy lista, de nem sorrendben kell nézni!
Twilo - New York, Velfarre - Tokyo, Central Station - Sydney, Inside Out - Glasgow, 1015 - San Francisco, Pacha - Punta Del Este Uruguay, Zouk Club Singapore, Space Terrasse - Ibiza.

Rend a lelke mindennek

Labirintus a javából

Tízezer darabos gyűjtemény, közte ritkaságokkal

Cd-ből is akad pár John régi szobájában

Sasha döntött: íme a szerencsés producerek névsora

Azt hiszem nem mondok nagy baromságot azzal, ha Sasha 'Cut me down' remixversenyét az esztendő legnagyobb eseményének titulálom a maga kategóriájában. A Burn-Studios.com-ra szinte özönlöttek az átiratok (közel kilencszáz pontosabban!), köztük irtózatosan eltalált és kevésbé tetszetős verziókkal egyaránt. Az öreg Alexander ha nehezen is, de átrágta magát az indulók hadán és összeállította a legjobb tizennégy verzió listáját.
Ennek alapján több konklúziót is levonhatunk. Már koránt sincs olyan markáns vonal a befutott és no name producerek között, mint régen, hiszen Ryan Davis-t, Mehmet Akar-t és Ben Shaw-t kivéve nálam szürke ló volt a többi emberke. A kisebb nevek sikere pedig rávilágít arra is, hogy ez lenne az igazi értelme egy-egy remix versenynek, s nem azokat futtatni, akiknek már amúgy is beindult a szekere. Másrészt kicsit szomorú vagyok, mert az általam jósolt 14 átiratból írd és mond egyetlen egy, a Mehmet Akar-féle szerepel a finalisták között. Mentségemre szóljon a szelektálás után még több tucat értékes megoldást küldtek be a"megfejtők", így azok elkerülték a figyelmem. Ami ennél még sajnálatosabb tény, hogy egyetlen egy honfitársunk sem utazik Ibizára a zenekiképző táborba. Majd talán legközelebb. Okulás gyanánt íme itt a tizennégyes lajstrom.



A végére egy kis szépségtapasz, hogy a magyar indulók közül a lista megszellőztetése után Retroid egyből ingyen elérhetővé tette a saját break verzióját. Enjoy it!

Egyszerre irány észak és dél! A nagy felfedezés Sasha-val és Digweed-del

Minden progresszív mixlemez alapja, kezdőpontja, zérója a Northern Exposure. A két angol fenegyerek Sahsa és John Digweed a kilencvenes évek elejétől kezdve kezdtek el közösen lemezeket pörgetni. Fellépéseik élményszámba mentek, a zenék nemcsak bpm-ben, hanem hangulatban is klappoltak egymáshoz, sokszor perceken szólt egymással szimbiózisban két kompozíció. Eme művészi képességet hivatott promótálni a Northern Exposure is, amely hangzásban ügyesen lavíroz az epikus és a progresszív hangzású dalok között. Bekategórizálni stílusilag lehetetlen, viszont kétségtelen, hogy minden darabnak ott van a helye, ahová a mixelők azt megálmodták. Sajnálom, hogy a két uriember már külön utakon jár, úgy érzem mostani stílusukkal korántsem tudnak olyan volumenűt mutatni a nagyérdeműnek, mint tették azt korábban. Ez viszont nem kicsinyít azon a tényen, hogy ez egy alapmű. Tom köszi a linket.

Sasha And John Digweed - Northern Exposure

Label: Ministry Of Sound
Ország: Egyesült Királyság
Megjelent: 1996
Stílus: Progressive House, Techno, Progressive Trance, Ambient
DJ Mix: Sasha & John Digweed

Tracklist:

Cd 1/North
1. Keiichi Suzuki - Satellite Serenade (The Orb's Transasianexpress Mix) (10:40)
2. Future Sound Of London - Cascade (Part 1) (7:05)
3. Young American Primitive - These Waves (4:24)
4. God Within - Raincry (Submerged) (7:51)
5. Rabbit In The Moon - O.B.E. (Out-Of-Body Experience) (7:07)
6. Morgan King - I'm Free (Playdo's Minimalist vs La Serrena mix) (7:22)
7. Ultraviolet -Kites (Fantasy Flite Part One) (4:11)
8. Fuzzy Logic - Obsession (Quantum Loop Mix) (4:59)
9. William Orbit Water From A Vine Leaf (Spooky Xylem Flow Mix) (6:49)
10. Apollo 440 - Liquid Cool (Deep Forest Ice Cold @ The Equator Mix) (6:25)
11. Banco De Gaia Last Train To Lhasa (10:45)

Cd 2/South
1. Dope On Plastic - Wave Dub (5:59)
2. Drum Club - Sound System (Underworld Mix) (7:02)
3. Castle Trancelott - The Gloom (6:38)
4. Pete Lazonby - Wavespeech (Junior Vasquez Mix) (6:08)
5. Evolution - Phoenix (7:07)
6. The Light - Dusk (3:48)
7. X Tracks - Plan 94 (The Voyage) (5:46)
8. Mellow Mellow - I Can't Stop (4:32)
9. Banco De Gaia - Heliopolis (Eedupolis Dog Mix) (3:33)
10. Humate & Rabbit In The Moon - East (Opium Den Mix) (7:36)
11. Underworld - Dark & Long (Dark Train) (10:58)