A következő címkéjű bejegyzések mutatása: bedrock. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: bedrock. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. július 2., hétfő

A Release Promo csapata Oliver Lieb-et faggatta

A frankfurti bázisú dj és producer Oliver Lieb 1969-ben született, 1988 óta aktív alakja és formálója az elektronikus tánczenei szcénának. Az elmúlt 20 évben Oliver több, mint 250 single-t adott ki, emellett olyan neveknek remixelt, mint Faithless, Moby, Snap, Yello, Human League, Mory Kante, Utah Saints, csak, hogy párat említsünk a terjedelmes listáról. Albumai olyan labelek számára hoztak dicsőséget, mint a Superstition, Hooj Choons, Yoshitoshi és a Platipus. Két-három évnyi kihagyás után 2010 végén Oliver ismét producerkedésre adta fejét. Első megjelenése a 'Parallax' volt, ami exkluzív track-ként John Digweed 'Structures Two'-jára készült, amit júliusban az 'Epsilon Eridani EP' követett, mindkettő a Bedrock égisze alatt jött ki. 2011 nyarán studióját fejlesztette, majd sorra érkeztek tőle a remixek, olyan előadók számára, mint Microtrauma, Ioan Gamboa és Davide Cali. Ezen év februárjában Oliver egyesítette erőit Jimmy Van M-mel, s mint Audible Suspects elsőként egy Bedrock-os mixen a 'Collaborations'-ön bukkantak fel. Oliver legutóbbi remixét a 99Percent Recorings-nak készítette, aminek megjelenése kapcsán a Release Promo csapatának lehetősége nyílt a techno pionírját faggatni, hogy mire számíthatunk tőle a jövőben.

RP: Melyek a zenével kapcsolatos legkorábbi élményeid, mit hallgattál fiatalon? Miként csöppentél bele az elektronikus zenébe, és miért döntöttél úgy, hogy ezt űzöd majd teljes idős elfoglaltságként? 
OL: 6-7 éves koromban volt egy kazettás magnóm, amivel szerettem játszani mindenféle zenéket rögzítettem vele. Mindig is egy zeneőrült gyerek voltam. Tizennégy éves koromban basszusgitárosként játszottam néhány funk, soul és jazz bandában. Akkoriban olyan soul és funk előadók munkáit hallgattam, mint Level 42, Stanley Clarke, Marcus Miller, illetve korai elektronikus dolgokat, mint pl. Pink Floyd, és később a Yello valamint Jean-Michel Jarre. Egy bizonyos ponton rájöttem, hogy a jövőmet nem a fentebb említett bandákban képzelem el ezért döntöttem úgy, hogy veszek egy sampler-t és egy hardware sequencer-t. Pont olyan volt, mint amire számítottam, mázlimra az első zeném egy évvel később 1989-ben jelenhetett meg Thorsten Fenslau Abfahrt labelén. Világszerte elég szép visszhangot kapott ás majdnem a hivatalos német slágerlistára is betört. Ez lökést adott a folytatáshoz, még inkább beleástam magam a producerkedésbe, újabb vasakat vásároltam, próbáltam a saját hangzásomat csiszolgatni, miközben különböző stílusokba is belekóstoltam.

RP: Mindig is Frankfurtban éltél? Milyen zenei élettel bír a város klubok valamint rendezvények terén? A saját városodban sokszor pörgetsz?
OL: 1997-ben kiköltöztem Frankfurtból 11 évre, de most visszatértem. A városban rengeteg klub működik, de sok helyen inkább a negatív kisugárzás jellemző, így ezeket nem kedvelem. Akad néhány underground parti itt-ott, ami jó, de perpillanat leginkább Németországon kívül vannak fellépéseim.

RP: Rendelkeztél-e fiatalon zenei képzettséggel? Ha nem, volt-e aki segített neked boldogulni?
OL: Nagyon jó basszusgitár tanárom volt, aki megmutatott  pár fontosabb dolgot, de igazából ha elkezdsz egy programot használni ahhoz hozzá idomulsz, vele együtt fejlődsz. Viszonylag hamar felfejlesztettem magam a keverés terén, jó minőségű hangfalakon, ügyesen kivitelezett és kikevert zenéket hallgatva.

RP: Az elmúlt évtizedben számtalan sikerdarab fűződik a nevedhez, kezdve Paragiders 'Paraglide/Bagdad'-jától, L.S.G. 'Netherworld'-jén át Aquilia 'Dreamstate' remixedig bezárólag. Van-e olyan esetleg, amire különösen büszke vagy valamiért?
OL: Mindig a legutolsó produkcióm tetszik a legjobban, amíg a következőt be nem fejezem. Nem igazán vannak kedvenceim. A felsorolt darabok mindegyike sokat jelentett számomra egy bizonyos időszakban, de mindegyik általam írt zenére büszke vagyok. A stílusod állandóan fejlődik, s egyre jobb és jobb leszel, remek érzés hallani a fejlődést.

RP: Beszéljünk egy kicsit labeleid a Solieb és a Maschine jelenlegi státuszáról! Milyen területet céloznak meg ezek a kiadók és miben különböznek egymástól? Milyen tanáccsal látnád el azokat a producereket, akik nálad szeretnék a zenéjüket megjelentetni?
OL: A Solieb-et a régi produkcióim digitális újra kiadására használom, a Maschine pedig az új zenéimre fókuszál. Utóbbi kicsit kényszerpihenőn van, amíg a stúdiómat visszaköltöztetem Frankfurtba, de már készen állok az újraindításra! Számtalan jó zene várható, már a nyár vége felé restartolhat a label! Nem terveztem más előadók munkáit kiadni a Maschine égisze alatt, persze ez attól is függ majd, hogy milyen demókat kapok illetve küldenek nekem.

RP: Fran Von Vie 'Abatros'-szából készített átiratod hamarosan napvilágot lát a 99percent Recordings gondozásában, amit John Digweed már rendszeresen pörget, illetve számtalan jó visszajelzést kapott más elismert dj-ktől. Mesélj egy kicsit a remix elkészítésének folyamatáról.
OL: Az eredeti darab elég telt volt, megpakolva csupa finom hangzással, én ezt egy kicsit visszavetkőztettem. Elégedett vagyok a végeredménnyel, és örülök, hogy részese lehetek az EP-nek, mivel tényleg remek darabok kaptak rajta helyet.

RP: Jimmy Van M oldalán The Audible Suspects néven adtatok ki a Bedrock-nál egy mixet. Mesélj arról, hogy ezt a projektet miként hoztátok tető alá! Miként válogattátok ki a mixbe szánt zenéket? A mix jól reprezentálja azt, amit a klubokban élőben játszol?
OL: Jimmy-vel hosszú idő után léptem kapcsolatba. Kitaláltuk, hogy mi lenne, ha egy olyan válogatást raknánk össze, ami összefoglalja a szettjeink hangzását egyetlen mixben. Beszéltünk John-nal is, aki támogatta az ötletünket, ezután az előadókkal kontaktoltunk és kértük hogy küldjék át kiadatlan, exkluzív számaikat. Büszke vagyok arra, amit ketten alkottunk ezzel a mixszel. Nem volt egyszerű minden ötletet egy cd-re sűríteni.

RP: Tervezel-e új albumot kiadni? Egyáltalán mi a véleményed a szerzői lemezekről a digitális korban? Vannak annyira fontosak, mint régen voltak?
OL: Igen, szerintem mindig nagyon fontosak, hiszen megmutatják milyen lehetőségek rejlenek egy előadóban. Mostanság nem terveztem albumot, persze a későbbiekben nem zárom ki a lehetőségét.

RP: Produceri álneveid is sikeresek voltak, gondolok itt Paragliders-re, L.S.G-re, Ambush-ra és a Spicelab-re. Vannak-e terveid ezekkel kapcsolatban a jövőre nézve?
OL: Hogy őszinte legyek szerintem az embereket csak összekavarja ez a sok projekt név, mivel rengeteg zene jön ki manapság. Szóval nem csinálok velük semmit sem mostanság. De soha ne mond, hogy soha!

RP: Sokan biztosan nem tudják, de te egy masztereléssel és vinyl vágással foglalkozó céget is irányítasz LHaudio néven WJ Henze-vel közösen. Milyen szolgáltatásokat ajánlotok, és hogyan léphetnek veletek kapcsolatba azok, akik nálatok masztereltetnék a zenéjüket?
OL: Igen, ez egy high end mastering szolgáltatás, ami analóg felszerelésen készül, s ahol személyesen én vagyok a felelős a maszterért, a partnerem pedig a vágási folyamatért, amit egy korszerű Neumann VMS 80-as vágóval végzünk. Az előadóknak mindig adok részletes tanácsokat, ha van valami probléma az alapanyaggal, illetve módosítási lehetőség, amit ha kiviteleznek annak révén jobb lehet a végeredmény. Van egy olcsóbb lehetőség is a maszterelésre, amihez plugin-okat használunk, s ami ingyenes, amikor a vinyl vágás elkészült. Az ideális mód, hogy elérjenek bennünket az az, ha a honlapunkra - www.lhaudio.com-ra - kattintanak.

RP: Miben tér el a stúdiódban használt technika a tíz évvel ezelőttitől? Még mindig sok hardware-t használsz? Melyek a kedvenc szintijeid?
OL: Állandóan változom. Volt egy fontos fejlesztésem az elmúlt évben, amikor is a produkciók összerakásához használt számítógépet, valamint programokat a Pro-tools-t és Logic-ot lecseréltem egy új Mac-re Ableton Live-val. A régi mixereim helyett két Metric Halo LIO 8 konvertert, illetve egy Phoenix mixert alkalmazok. Még mindig sok hardware-t használok, ami mindig attól függ, hogy min dolgozom éppen. Általában sokat nyüstölöm a Clavia Nord-ot, pár analóg szintimet és természetesen a Lexicon és Eventide effekt egységeimet.

RP: A hangzás tervezésekor már meg van a fejedben, hogyan áll majd össze az adott projekt?
OL: Nálam nincs igazából hangzás tervezési fázis. Számomra ez egy automatikusan működő folyamat, ami akkor fejeződik be, amikor elkészültem a zenével és elégedett vagyok a végeredménnyel. Előfordul, hogy van amikor egy hangzás köré építek fel egy-egy zenét, vagy a groove-val kezdem a zeneírást. Valamikor a legfontosabb rész ötlete hirtelen jön, és egy már meglévő megoldást szorít ki, amivel esetleg korábban annyira nem voltam kibékülve.

RP: Mennyire vannak rád hatással más előadók és hangzások, amikor zenét írsz? Tudnál példákat mondani?
OL: Mindegy hogy hangzásról vagy csak zajról beszélünk azok valamilyen szinten hatnak rád.  Ez egy tudatalatti dolog, ami mindenkivel megesik. Ha kedvelek pár zenét és játszom is azokat, azok hatással vannak rám. Ha valami izgalmasat hallok nem igazán érdekel, hogy milyen stílust képvisel. Valahogy kiváltja belőlem az elemző üzemmódot, ami a struktúrát, a hangzást, a groove-ot és a keverést fürkészi. Ez lehet hip-hop, heavy metal vagy bármi más. Olyan ötletet adhat, ami később ilyen vagy olyan formában visszaköszönhet nálam.

RP: Sokan úgy vélik, hogy a zeneipar túltelített lett, rengeteg label alakult, melyek középszerű muzsikákat adnak ki. Mit gondolsz az elektronikus zenei szcéna jelenlegi helyzetéről?
OL: Tény, hogy a korábbinál sokkal több zene jelenik meg, és sokkal több zenét kell átnyálaznod, hogy új tehetségekre bukkanj, de persze emellett számtalan jó zene jön ki. Szeretek új hangzásokat és producereket felfedezni, ezért sok időt töltök keresgéléssel a beatporton. Most már nincs meg az  szűrési folyamat, mint régebben, amikor elég sok pénzt kellett költened, hogy a zenéléshez alapvető felszereléseket beszerezd, de a kiadókat is megválogatták a disztribútorok, akiket pedig a lemez/cd üzletek szűrtek tovább. Tehát a fogyasztónak csak egy áttekintése volt arról, hogy mi folyik. Ma már lényegesen több infóval rendelkezik a fogyasztó, ami lehet jó is meg rossz is.

RP: Mire számíthatunk Oliver Lieb-től 2012 második felében?
OL: Lesz néhány megjelenésem a saját nevem alatt, plusz pár remixre is lehet számítani tőlem augusztus közepétől. Éppen egy ausztráliai turné leszervezésén fáradozom, amire október végén, november elején kerül majd sor. Emellett jó pár érdekes helyen pörgetek majd. Lehet, hogy újra live act-ezésre adom a fejem, s az ehhez szükséges beállítások megtervezésével is foglalatoskodom.

Forrás: RELEASE PROMO

U.i.: Oliver Lieb a közelmúltban (egészen pontosan június 16-án) Budapesten tette tiszteletét. A 'Private Mad Boat' elnevezésű bulin játszott szettjét itt letölthetitek.



Továbbá az audio mellékletben ide kívánkozik a fentebb, az interjúban említett 'Albatros' remix és a The Audible Suspects projekt mixe is.



2012. május 12., szombat

Inside: John Johnson lemezgyűjteménye

Bár már régen a cd-k és mp3-ak korát éljük, a jó öreg bakelitet semmi sem pótolhatja. A lemezlovasok közül a nagy "öregek" szép kis gyűjteménnyel rendelkeznek, amik manapság pont az előbb említett formátumok térnyerésével porosodásra vannak ítélve. Ezúttal kicsit csorgathatjuk a nyálunkat a fekete gyöngyszemek után, ugyanis betekintést nyerhetünk John Johnson több, mint tízezer vinyl-es gyűjteményébe. John ezt az igazi ritkaságokat is tartalmazó terjedelmes kollekciót hely szűkében nem jelenlegi lakhelyén New York-ban tárolja, hanem Németországban a szülei házában, saját régi szobájában. Vele készítettünk rövid interjút, illetve az általa elküldött képeken legeltethetjük kicsit a szemünket.

DZ: Milyen ritkaságokat rejtenek a szobád polcai, melyekre különösen büszke vagy?
JJ: Van néhány ritkaság a birtokomban, az egyik legkedvesebb számomra Plasticman 'Spastik'-jának első kiadása, Richie Hawtin aláírásával ellátva.

DZ A képeket elnézve katonás rendet tartasz.
JJ: Igen, rendszerető ember vagyok, aki utálja a kupit.

DZ: Milyen elv alapján van elrendezve a gyűjtemény?
JJ: A lemezek label-ek szerint ABC sorrendben sorakoznak. Ha ennyi bakelited van, valahogy katalogizálnod kell, mert különben semmit sem találsz meg, amit keresel.

DZ: A dj-k gyakran panaszkodtak arra, hogy régebben állandóan elkutyulták a lemezes táskáikat a repülőtereken. Nálad előfordult ilyen?
JJ: Annyi volt, hogy már nem is emlékszem mindre. Egyszer viszont a South American Airlines sikeresen elhagyta a táskámat a klubturném kellős közepén. Hét napig tartott mire megtalálták...

DZ: A Plasticman féle 'Spastik'-on kívül milyen kedvenceid lapulnak a kollekciódban?
JJ: Az egyik ilyen a legelső Harthouse single, amit Sven Vath is aláírt saját kezűleg. A másik az 1992-es D'enrico 'Everybody Party' című kislemeze Paul Oakenfold névre szóló szignózásával. Becses darab az a dubplate, amit Sasha 'Xpander'-éből kaptam. Azon öt szerencsés flótás között tudhattam magam, akik megkapták. Na ez nem volt véletlen, hiszen akkoriban Sasha és az én menedzserem is Guy Ornadel volt. Kiemelt helyen őrzöm a Bedrock 'Heaven Scent'-jének bekeretezett példányát, amit John Digweed-től kaptam, mint a Bedrock történetének legtöbbet eladott lemezét, rajta az én remixemmel. Ezen kívül  további ritkaság az a kiadatlan Grace 'Not Over Yet' remix, ami a minden idők ötven legjobb track-jét tartalmazó listámon rajta van. Ha a Cream-ben vagy a Gatecrasher-ben pörgettem mindig ezzel a lemezzel zártam a szettemet. Mondani sem kell, hogy a közönség megörült érte!

DZ: Mennyi lemezt vittél magaddal egy-egy fellépésre?
JJ: Két táskányit, azaz összesen 150 vinyl-t.

DZ: Mi alapján válogattad ki az aktuálisan a táskába kerülő zenéket?
JJ: Ez mindig a közönségtől függött. Amikor nagyon jó társaság jött össze, akkor bármit játszhattam, amikor heterogénebb közegben, finnyásabb partiarcoknak pörgettem mindig két-három különböző zenét dobtam be csaliként, hogy melyikre harapnák rá. Ha ez megvolt azon az íven mentem tovább az este folyamán.

DZ: Mely klubokban játszottál szívesen?
JJ: Nem egyszerű kérdés. Íme egy lista, de nem sorrendben kell nézni!
Twilo - New York, Velfarre - Tokyo, Central Station - Sydney, Inside Out - Glasgow, 1015 - San Francisco, Pacha - Punta Del Este Uruguay, Zouk Club Singapore, Space Terrasse - Ibiza.


Rend a lelke mindennek

Labirintus a javából

Tízezer darabos gyűjtemény, közte ritkaságokkal

Cd-ből is akad pár John régi szobájában

2011. július 18., hétfő

Zeneajánló: Oliver Lieb - Epsilon Eridani EP

Oliver Lieb - Epsilon Eridani EP [Bedrock Records]
Amikor John Digweed 'Structures Vol.2.'-jén felbukkant a vadiúj Lieb track a 'Parallax' lehetett sejteni, hogy a frankfurti mágus ismét magához ragadja a karmesteri pálcát és a diverzitás jegyében szétcsavar mindent a studiójában. Nos a folytatást már a kezünkben is tarthatjuk egy 3 számos EP formájában, ami természetesen Digger saját label-én látott napvilágot. Oliver Lieb a kilencvenes évek közepén gyakorlatilag kitörölhetetlen nyomokat hagyott a német techno és trance szcénában, noha egyik skatulyába se súvaszthatjuk be a mestert, hiszen táncoltatós hardcore-tól elkezdve a minimálig igencsak széles spektrumon mozog a repertoárja. Mint ismeretes a trance leáldozásával Lieb is másfelé kezdett el kalandozni, a minimal és tech vonalra építő Maschine label volt a szócsöve (amit mellesleg saját maga alapított). Aztán ki tudja miért egyre kevesebbet hallottunk felőle, talán ő is beleunhatott az egyre undorítóbb dolgokba, amik az elektronikus tánczenei szcénát körbevették. Mázlinkra a hallgatása nem volt életre szóló.
A 99-es sorszámú Bedrock release telitalálat a javából, noha avatatlan, kommerszre áhítozó füleknek egyáltalán nem ajánlanám. A 'Non Binary' basszusa egyből az arcunkba nyal, ne számítsunk hosszú dobszolós felvezetésre. A filter alól szépen kezd előbújni az ördög maga, nem altatódal készült a kisdedeknek. Mielőtt mindenki azt hinné agyatlan veretésről van szó (124 BPM) illik leszögezni, hogy a harmadik perctől a dallamfoszlányok már megágyaznak a fődallamnak. Utóbbi totál csavar egyet az agytekervényeinken 4 és fél perc környékén, majd a többi alkotóelemmel harmóniába rendeződve zúg tovább. Az 'Epsilon Eridani' az előzőhöz hasonló basszussal kínál meg bennünket, naná hogy in medias res nyitással. Itt is 4 percnél nyílik ki a kompozíció, egy deep-be hajló string veszi hátára a muzsikát társulva egy szomorkás melódiával. Főidős, de otthoni hallgatásra is ajánlott darab. Az EP végére is marad meglepetés. Ha már az előző két zenével a fülünk belerázódott a sötétebb tónusú muzsikák világába itt egy kicsit meg is pihentethetjük a hallójáratainkat. Az 'Extrasolar hallatán' önkéntelenül is Emmanuel Top legfrissebb EP-je világlik elém arról is a visszafogottan építkező 'Cyclic' című alkotás. Utaztatás mesterfokon.
Reménykedem, hogy Oliver ezzel az EP-vel újabb lendületet vett és a következőekben újra megmutatja a tömegtermelőknek, miről is szól(na) ez az egész zenélősdi. 10/10 for me!

Oliver Lieb - Epsilon Eridani

Label: Bedrock
Katalógus szám: BED099
Megjelent: 2011. július
Stílus: Tech-house
Producer: Oliver Lieb

Tracklist:
1. Non Binary (9:19)
2. Epsilon Eridani (8:45)
3. Extrasolar (8:41)

Megvásárlós