Robert R. Hardy: A prog szcéna csendes magyar virtuóza

Robert R. Hardy avagy polgári nevén Reisz Róbert annó D.M.P (Deep Music Product) néven robbant be a köztudatba, de régi prog kedvelőként a gyökereiből inspirációt merítve indult meg ő is eme stílus csapásán. Azóta sikert-sikerre halmozva szinte nincs olyan hét, hogy a nevével ne találkoznánk a beatport különböző kiemelt listáin, illetve neves dj-k playlist-jén. A Release Promo csapata őt is megszólaltatta híres „12Q” rovatukban.

RP: Hány éves vagy, hol élsz és mióta dj-zel illetve producerkedsz?
RRH: 32 éves vagyok, Dunaföldváron lakom. A producerkedésbe elég régóta beleszerettem, körülbelül 15 éve. Dj-ként ritkán van lehetőségem zenélni, de mixeket sokat csinálok más-más rádióműsoroknak.

RP: Mesélj a zenei gyökereidről! Melyek voltak az első emlékeid az elektronikus zenével kapcsolatban, és mikor érezted, hogy ez az, amit csinálni szeretnél? Volt-e olyan produkció vagy előadó, amit/akit hallgatva eldöntötted, hogy "igen, ez komolyan érdekel"?
RRH: Természetesen, középiskolás koromban mi is sokat jártunk szórakozni és ott nagyon megfogott ez a zenei stílus, pár éven belül már én is próbálkoztam különböző programokkal zenéket írni. Sok nevet írhatnák, aki inspirált annak idején, ilyen volt például Matthew Dekay, Lexicon Avenue vagy épp a Deep Dish.

RP: Mennyire volt nehéz a zeneíráshoz kellő tudást elsajátítani a kezdetekben? Részt vettél-e bármilyen professzionális képzésen (hangmérnök, producer iskola), vagy magadtól tanultad a dolgokat? Volt-e bárki, aki jó tanácsaival segített neked?
RRH: Amit tudok, arra szinte mindenre magamtól jöttem rá, de például mikor elkezdtem használni a Cubase SX 3 programot arról néztem egy oktató DVD-t, ami sokat segített. Zenei iskolába vagy hasonlóba nem jártam.

RP: A zenekészítés folyamatának melyik része számodra a legkönnyebb illetve legnehezebb?
RRH: Egy adott zene alapjainak (dobszekció, percussion-ök) illetve a basszusnak a kialakítása nem esik nehezemre, ami már keményebb dió nekem az egy jó dallam megírása. Ez nem az erősségem.

RP: Hogyan néz ki egy átlagos napod? Mivel foglalkozol az elektronikus zenén kívül? Mit szeretsz csinálni, amikor épp nem zeneírással foglalatoskodsz?
RRH: Igazából ritka az a nap, hogy ne ülnék le zenélni, de persze van ilyen is.Szeretem a labdarúgást, asztaliteniszt, a biliárdot, de olykor leköt egy jó játék a számítógépen. Imádom például a Stalker sorozatot. Plusz van két kutyám, akikkel sokat futunk.

RP: Az elektronikus zenén kívül milyen más stílusokat hallgatsz és kik a kedvenc előadóid? Ezek a stílusok hatással vannak a saját produkcióidra?
RRH: Szeretek más fajta zenéket is, ilyen a lágyabb rock, reggae vagy a soul, kedvenc előadóim ezekben a stílusokban például a Queen,UB40, Bob Marley és Al Green.

RP: Mi volt az első és utolsó zene, amit CD/bakelit/kazetta formátumban vásároltál meg?
RRH: Az elsőre pontosan nem emlékszem, talán Sterbinszky – Egy nyár a flörtben című mixkazija volt az. Az utolsó pedig nem rég volt, mivel gyűjtöm a zenéket — persze csak azt ami tetszik — és volt egy óriási kedvencem, ami még hiányzott, de megvettem, ez Jimmy Van M – Sanctuary Brancaccio & Aisher Mix-sze.

RP: Mesélj magadról olyat, ami meglepő lehet mások számára!
RRH: Szerintem nincs ilyen, egy átlagos ember vagyok, egy kohó mellett dolgozom, vasérces vagonokat buktatok. Ez lehet hogy meglepő valakinek.

RP: Véleményed szerint mely producereket mellőzik rendszeresen?
RRH: Erre a kérdésre több válasz is létezik. Szerintem én és még sokan vagyunk ilyenek. Az a baj, hogy nem tudom mennyire ismeretlen név például a John Drummer, Alex Vidal, Julian Dep vagy épp Robert R. Hardy.

RP: Mely producerek munkái inspirálnak? Emellett honnan merítesz még ihletet?
RRH: Sok ilyen van, de akik igazán sokat adtak nekem az például Marcelo Vasami illetve Silinder. Az ő zenéik inspirálnak igazán engem.

RP: Rengeteg producer igyekszik megtalálni a módját, hogy valami egyedit és kiemelkedőt alkosson hangzásban. Milyen tanácsot adnál a számukra?
RRH: Rengeteg jó zene van, csak például elindul a track, ami jónak ígérkezik, de aztán elromlik menet közben, mert van egy hang, ami már nem illik oda és csak ront a zene élményén. Ezt a hangot meg kell keresni és eltávolítani. Én ezt próbálom megvalósítani, néha sikerül is. Mindenkinek magának kell éreznie, mikor van kész egy zene.

RP: Ha a karriered utolsó dj szettjére készülnél, melyik lenne az utolsó zene, amit lejátszanál?
RRH: Ez a legnehezebb! Jean-Phillippe Aviance - Black On Black (Brancaccio & Aisher mix)

Forrás: Release Promo

Linkek:
https://soundcloud.com/deepmusicproduct
https://www.mixcloud.com/robertreisz98/
https://twitter.com/ReiszRbert

12Q interjú a Release Promo-n Underground Ticket-tel

Underground Ticket nevével egyre több kiadványon találkozni manapság. Dezső Dániel üstökösként robbant be pár éve a Stellar Fountain második remixversenyén (Nicolas Ruiz & Marko Zalazar 'L92'), ahol a közönségdíjat nyerte el és ezzel együtt hivatalos megjelenés lett a jutalma. Ezt követően más labelek is felfigyeltek munkásságára, legutóbb az amerikai 238W Records-nál bukkant fel 'Jumbled Love' című melankolikus house ópuszával, melyet Subconscious Tales (ismertebb alteregója: Tee-Ex), valamint Rikki Sawyer remixelt. Persze továbbra is több szállal kötődik a Stellar Fountain-hoz, ahol pont a napokban jelent meg a szándékosan hungarian allstars-nak szánt kiadványon, Robert R. Hardy & QNI 'Beauty War' EP-jén, ahol John Drummer és Levente társaságában szerepel a remix oldalon.
A Mitch Alexander által menedzselt Release Promo oldalán már jó ideje sikerrel fut a '12 Question' interjú széria, ahol a friss megjelenés és korábbi munkássága ürügyén Dani is sorra került.

RP: Hány éves vagy, hol élsz és mióta dj-zel illetve producerkedsz?
UT: Dezső Dánielnek hívnak, Magyarországon élek egy Dunaújváros melletti községben. Komolyabban 17 éves koromtól Dj-zek, és 2011-től írok elektronikus zenéket.

RP: Mesélj a zenei gyökereidről! Melyek voltak az első emlékeid az elektronikus zenével kapcsolatban, és mikor érezted, hogy ez az, amit csinálni szeretnél? Volt-e olyan produkció vagy előadó, amit/akit hallgatva eldöntötted, hogy "igen, ez komolyan érdekel"?
UT: Talán olyan 10 éves koromban halottam először Tori Amos 'Professional Widow' zenéjét, egy osztálybuliban, ami igazán megfogott. Akkoriban néhány gyermekkori barátommal házibulikat csináltunk, mindenki hozott amit tudott és szülői felügyelet mellett hallgattuk a minőségi house zenéket. Pár év múlva iskola rádiós voltam egy nagyon jó barátommal, emlékszem minden szünetben rohantunk a stúdióba. Akkor éreztem először, hogy én zenével akarok foglalkozni valamilyen formában. Elragadtak a világító kütyük és a remek zenék. 

RP: Mennyire volt nehéz a zeneíráshoz kellő tudást elsajátítani a kezdetekben? Részt vettél-e bármilyen professzionális képzésen (hangmérnök, producer iskola), vagy magadtól tanultad a dolgokat? Volt-e bárki, aki jó tanácsaival segített neked?
UT: Nem volt egyszerű, nagyon nehéz volt elkészíteni egy olyan zenét amit játszani is lehet, és a saját igényeimnek  is megfelelnek .Voltak nagyon gyenge próbálkozások, de ezek által is fejlődtem és fejlődöm máig.  Mindig van mit tanulni! Egy barátomtól lestem el az alapokat, először együtt csináltunk zenéket, aztán egyedül folytattam. Sok cikket olvastam, különböző hangmérnököktől, Mindent elolvastam  amit lehetett és ezekből tanultam. Tavaly ősszel kezdtem el egy Hangmester/Hang technikus iskolát. 

RP: A zenekészítés folyamatának melyik része számodra a legkönnyebb illetve legnehezebb?
UT: A mastering, nagyon nehéz, meg kell felelni a elvárásoknak. Minden zene komponálása, hangszerelése és keverése kihívás számomra, tanulok mindig valami újat. Minden zene más, és másképpen kell operálni.

RP: Hogyan néz ki egy átlagos napod? Mivel foglalkozol az elektronikus zenén kívül? Mit szeretsz csinálni, amikor épp nem zeneírással foglalatoskodsz?
UT: Egy acélgyár szállítás  részlegén dolgozom. Ha a szabadnapomat töltöm, akkor reggel felkelek, elvégzem a ház körüli munkákat, beszélgetek az itthoniakkal, megiszom a barátaimmal egy kávét, elmegyek a közeli város edzőtermébe, sétálgatok, bevásárolok.

RP: Az elektronikus zenén kívül milyen más stílusokat hallgatsz és kik a kedvenc előadóid? Ezek a stílusok hatással vannak a saját produkcióidra?
UT: Nagyon szeretem a jazzt és funkyt pl: Miles Davis, Kraak & Smaak A dallamviláguk teljesen lenyűgöz, ezeket olykor tudattalanul használom a saját produkcióimhoz.

RP: Mi volt az első és utolsó zene, amit CD/bakelit/kazetta formátumban vásároltál meg? 
UT: Az első cd-m Robert Miles 'Dreamland' albuma volt. 

RP: Mesélj magadról olyat, ami meglepő lehet mások számára!
UT: Talán a hangulatváltozásaim.

RP: Véleményed szerint mely producereket mellőzik rendszeresen?
UT: Az lehet a baj, hogy nem mellőzik hanem inkább a jól bevált producereket kérik fel a nagyobb kiadók és így nagyobb figyelmet kapnak. Ami nem véletlen, előbb vagy – utóbb a kis producerekből is nagy nevek válhatnak de ez idő!

RP: Mely producerek munkái inspirálnak? Emellett honnan merítesz még ihletet?
UT: A mai napig Deep Dish. Amit alkottak, és hagytak maguk után az egyedülálló. Általában a környezetem ihlet meg ahol élek, egy utazás, valami történés az életemben, az impulzusok, az emlékeim , a nők.

RP: Rengeteg producer igyekszik megtalálni a módját, hogy valami egyedit és kiemelkedőt alkosson hangzásban. Milyen tanácsot adnál a számukra?
UT: Csak kövessék az elképzeléseiket és fejlesszék önmagukat.

RP: Ha a karriered utolsó dj szettjére készülnél, melyik lenne az utolsó zene, amit lejátszanál?
UT: Ez Quasar feat. Andresz 'World Beach'-e lenne.

Forrás: Release Promo

MiraculuM-interjú a Release Promo heti hírlevelében

A Release Promo aktuális, február 20-i keltű hírlevele nagy büszkeségünkre egy angol nyelvű MiraculuM interjúval várja a minőségi olvasni valóra áhítozó zenerajongókat. A kérdező Mitch Alexander, aki tényleg mindent beleadott és Gyurit faggatta a gyökereiről, zenei inspirációiról, a Stellar Fountain-ről, valamint a jövőbeli munkáiról. Érdemes beleolvasni!

RP: Hány éves vagy és mióta producerkedsz, illetve pörgeted a lemezeket, mint dj?
M: Hamarosan 35 éves leszek, a producerkedést 1997 decembere, tehát 15 éve űzöm, a DJ-zést pedig tulajdonképpen el sem kezdtem igazán, mindössze egyszer játszottam élőben, bedroom DJ tulajdonképpen körülbelül másfél éve vagyok. Podcasteket, órás mixeket talán 4-5 éve csinálok.

RP: Melyek voltak a legkorábbi zenével kapcsolatos emlékeid, mit hallgattál fiatalon? Miként csöppentél bele az elektronikus zene világába, és mi késztetett rá, hogy te is komolyan foglalkozz ezzel?
M: Kisgyerekként arra emlékszem, hogy édesanyám rengeteg zenét hallgatott, elsősorban pop és rockzenét, és már akkor tetszettek a koncepciózus dolgok mint a rockoperák vagy filmzenék, ahol van valami háttértörténet vagy egy általános mondanivaló az egész albumon, például a Hair, a Grease vagy a Jesus Christ Superstar. Később kamaszkoromban hard rockot majd metált hallgattam, eljutva egy kicsit extrémebb vonalakig, mint a death metal, majd 1993-1994 körül egyszerűen telítődtem ezzel a műfajjal, és felüdítő élmény volt az elektronikus zene letisztult és kristálytiszta hangzása. Onnantól javarészt elektronikát hallgatok, a producerkedésre pedig akkor adtam a fejem amikor az elektronika egyre kommerszebb ágazatai jöttek létre, azt gondoltam, hogy ez az a szint amit azért már én is össze tudnék rakni.

RP: Magyarország bővelkedik a tehetséges producerekben, elég csak Rád, Lank-ra vagy Kay-D-re gondolni. Hogyan néz ki a zenei- és klubszcéna a progressive zene szemszögéből tekintve? Milyen gyakran adódnak fellépéseid odahaza?
M: Hát nem mondanám. Magyarországon azt látom hogy óriási szakadék van producerek és DJ-k között és nagyon-nagyon kevesek képesek magas szinten végezni mind a két dolgot. A másik gond, hogy a progresszív színtér tulajdonképpen nem létezik magyar klubokban. Tech-house és electro-house ömlik mindenhonnan, ezért nincs is igény különösebben progresszív lemezlovasokra, ami minimális igény mégis mutatkozik, például warm-upolni valami nagy név külföldi fellépése előtt, azt 4-5 régi gyakorlott progi lemezlovas megoldja - őket viszont nem fogod nagyon a produceri munkáikról megismerni. Az olyan ismertebb producerek mint Kay-D vagy East Café vagy Retroid vagy Dynamic Illusion jó ha kéthavonta tudnak fellépni, és akkor is jelen van kábé 30 ember.  Tehát a progresszív színtér csak virtuálisan létezik Magyarországon.

RP: 2011-ben két barátoddal Erich Von Kollar-ral és Greyloop-pal közösen megalapítottátok a Stellar Fountain Records-ot. Mi az ami összehozott titeket hármótokat, és mi késztetett hogy útjára indítsátok a Stellar Fountain-t? Volt e kifejezetten olyan hangzás, amire fókuszálni szerettetek volan már a kezdetekről?
M: A kiadó alapítása egy hosszabb folyamat része volt, amelynek elején Greyloop, mint zeneőrült csinált egy blogot ahol kritikákat írogatott meg a 90-es évek elektronikus zenéjét elevenítette fel, és ehhez kért fel engem is hogy írogassak néha cikkeket, mivel akkoriban én is több időt szenteltem ilyesminek.  Itt többször volt szó magyar producerekről is, meg 'eltűnt' előadókról is, és amikor a facebook-őrület beköszöntött, csináltunk egy csoportot az oldalra alapozva, ahol az volt a cél, hogy összegyűjtsük a magyar progresszív zenészeket egy kicsit szakmázni meg preview-okat mutogatni, ilyesmi. Erikkel akkor ismerkedtem meg, amikor tavalyelőtt a Forsaken Astronaut című nótámat pörgette a Protonon, és megkeresett facebookon. Tetszett hogy ilyen fiatalon ennyire érett ízlése van és hogy milyen sikereket tudott elérni a rádiónál, és meghívtam a csoportba, ahol összeismerkedett Grey-jel is, majd amikor 2011 nyarán felkínálták neki, hogy esetleg indítson Proton sublabelt, akkor adott volt a helyzet, hogy hármónknak van annyi tapasztalata, tudása és ismeretsége hogy érdemes lenne belevágni.  Egyébként egy kiadó nekem gyerekkori vágyam volt, tizenévesen is fiktív válogatásalbumokat állítottam össze a kedvenc zenéimből teljes borítóval, trekklistával, logoval. 
Talán nem is annyira egy bizonyos hangzás lebegett a szemünk előtt, bár hármunk ízlése azért hellyel-közzel hasonló, hanem inkább az a cél, hogy teret biztosítsunk olyan embereknek akik addig nem kaptak lehetőséget, illetve a magyar producereknek is szerettünk volna egy potenciális  bázist létrehozni. Másfél év alatt egy picit talán változtak ezek az elvek, az én fókuszomban már sokkal inkább a nemzetközi színvonalú zenék kiadása szerepel. Egyébként ma már tisztán látszik, hogy akár feltörekvő tehetségekről van szó, akár magyarokról, azért rengeteg választási lehetőségük adódik.

RP: A Stellar Fountain a közelmúltban sublabel-lel a Stellar Fountain Deep-pel bővült. Ez mennyiben különbözik a Stellar Fountain-től?
M: Rengeteg jó zenét kapunk demoként, és a label schedule-je annyira telítődött, hogy ésszerűnek tűnt egy elsősorban műfajok szerinti bontást csinálni az upcoming projectekben. Így a hallgatók is jobban tudhatják, hogy mire számíthatnak, a mainen elsősorban a progresszív house, a deepen pedig kísérletezősebb, undergroundabb 4/4-es műfajok jönnek szóba. Kisebb gond volt eddig is belőle, hogy akár egymás után is elég más stílusú EP-k jöttek ki a main labelen, ezt most már valószínűleg sikerül orvosolni.

RP: Mindegyik tagnak van külön feladata, szerepe a kiadón belül, vagy közösen dolgoztok mindenen?
M: Az A&R-t elsősorban Erik és Grey csinálják, ők türelmesebb és barátságosabb emberek nálam. Az összes többi backstage munkát, promóciót, covert, keverést, schedule nyilvántartást, feltöltéseket igyekszem én csinálni, csak a levelezést próbálom lepasszolni. Ja, a promóciós szövegeket szintén Grey írja, neki jobb az angolja is.

RP: Milyen tanáccsal látnád el azokat a producereket, akik zenéiket a Stellar Fountain-nél szeretnék kiadni?
M: Elsősorban legyenek maximalisták a kivitelezésben, pontosan hallani hogy ki mennyi munkát és időt fektetett bele a kivitelezésbe, ezt nem lehet trükkökkel palástolni. Minden apró részletet ki kell dolgozni, nem elég egy jó ötlet mellé sablonokat felhúzni. Ha azt hiszed, kész a trekked, dolgozz rajta még egy hetet! Egyébként elég hálásak vagyunk azt hiszem, megmaradtunk elsősorban zenerajongóknak és totál bele tudunk szeretni egy-egy demoba.

RP: Producerként MiraculuM név alatt 2010 közepe óta adsz ki számokat. Visszatekintve a diszkográfiádra, mely produkcióidra vagy a legbüszkébb? Melyek a kedvenceid?
M: Elég sok ilyen van, elsősorban azért mert originálokat általában akkor szoktam írni amikor valami olyan érzelmet szeretnék kifejezni, amelyek meghatározzák az adott időszakom hétköznapjait. A Forsaken Astronaut a munkanélküliségről, a Good Morning Angel vagy a Roses Growing In Her Footprint a szerelemről szól, a Requiem For Two Fading Flowers a halálról, az As A Heart Started To Beat a gyermek iránti vágyról, a Constellation egy hosszabb időszakról amikor úgy éreztem, egyszerűen semmi nem siker, csak küszködöm. Ezek mind-mind fontos trekkek a számomra, és büszke vagyok rájuk, mert azt hiszem sikerült érzéseket közvetítenem velük.

RP: Nick Warren beválogatta Constellation című számod a legfrissebb Renessaince Masters Series mixére. Bizonyára ez egy óriási esemény a karrieredben, milyen érzés, ha a világ egyik legelismertebb dj-je játssza a számodat, illetve mennyire fontos, hogy egy legendás mixsorozaton szerepelsz?
M: Kétségkívül ez az eddigi legnagyobb eseménye a karrieremnek, és büszke is vagyok rá, de összességében nem nevezném ezt amolyan "breakthrough moment"-nek, inkább csak egy fontos építőkockának egy nagyobb konstrukcióban. Jó lesz mindig is elővenni ezt a CD-t, senki nem veheti már el tőlem ezt a sikert, és a Masters Series eddigi példányaiból kiindulva jó belegondolni, hogy ez a lemez még 10-20-30 év múlva is fog pörögni lejátszókban. A hétköznapjaimat vagy a céljaimat nem változtatta meg semmiben.

RP: A produkcióid igencsak különleges hangzással bírnak. Honnan merited az ihletet a stúdióban? Mely producerek inspirálnak, kik a kedvenceid?
M: A hangzásomra egyértelműen a kilencvenes évek első felének trance zenéi nyomják rá a bélyegüket, imádtam Oliver Liebet és a különböző projectjeit, meg olyan előadókat mint Resistance D például vagy Man With No Name, Urban Trance Plant, Jam & Spoon, Humate, Blue Planet Corporation. A mai napig az a célom hogy ezt a különleges hangzást megőrizzem és friss formába öntve továbbadjam a mostani hallgatóknak is, egy kicsit modernebb köntösben.
De mindemellett jelenleg elsősorban olyan kreatív elektronikus zenészektől merítek ihletet, mint Deepfunk, Henry Saiz, Ormatie, Derek Howell, Petar Dundov, Mathew Jonson, Rennie Foster, Damabiah, Eelke Kleijn vagy Oliver Prime.

RP: Milyen produkciókon dolgozol mostanság?
M: Két dolgon is dolgozom pillanatnyilag, egy originál szerzeményen, illetve egy remixen Breeze & Quadrat  és LoQuai közös trekkjén a Clinique Recordingsnál. Idén jó lenne egy kicsit a saját zenékre fókuszálni, tavaly egy kicsit túl sok remixet csináltam talán magamhoz képest.

RP: Mely előadót illetve zenét remixelnéd szívesen?
M: A fenti előadók közül gyakorlatilag bárkit, de amúgy az olyan zenéket szeretem remixelni, amikben viszonylag sok a dallam, mert ott nagyon sok választási lehetőség adja magát hogy merre induljak el. Nem annyira fekszik nekem ha szinte a semmiből kell egy remixet felépítenem, akkár inkább originált írok.

RP: Mivel töltöd a szabadidőd a zenén kívül?  Mi a foglalkozásod, s hogyan néz ki egy átlagos napod?
M: Részlegvezető vagyok egy drogériában fő munkaidőmben, játékokkal és írószerekkel foglalkozom, illetve dirigálok néhány embernek hogy hogyan és mit kellene csinálniuk. Elég sok időmet elveszi, de eddig a körülményeket és a kollégákat is figyelembe véve a legjobb munkahely, ahol dolgoztam. Ezen kívül filmfanatikus is vagyok, DVD-gyűjteményem már megközelíti az ezret, egy másik életben talán filmrendező vagy producer lennék. Ha időm és pénzem teheti, túrázni szeretek a hegyekben, minél magasabb a hegy, annál jobb, bár 2500 méter felett még nem jártam.

RP: Az elektronikuson kívül milyen más stílusú zenéket hallgatsz, innen kik számítanak a kedvenceidnek?
M: Elég sok popzenét hallgatok a 80-as, 90-es évekből, minőségi megkötés nélkül, mert szeretek nosztalgiázni, illetve nem ritka hogy hip-hopot is felteszek, elsősorban kommersz zenéket. Nem ritka az sem, hogy egy kis klasszikus is bekerül a lejátszóba, mint a Morning Mood Edvard Griegtől vagy most Bedrich Smetanától a Vltava a nagy kedvenc.

RP: MiraculuM aktuális kedvencei?
M: Étel: Rakott krumpli
Ital: Long Island koktél
TV műsor: szinte semmi, maximum énekes tehetségkutatók
Mozifilm: Tree Of Life, The 25th Hour, Solaris
Videójáték: NBA2k13
Album: Nick Warren - Renaissance Master Series 18.
Track: Jozef Kugler - On The Dancefloor (WOK Recordings)
Producer: Petar Dundov, Deepfunk, Verche
Lemezkiadó: Natura Sonoris, Bermudos, Hope
Klub: Abraxas Mallorca
DJ: Nick Warren

RP: Mely lemez lenne karriered utolsó dj szettjének záró darabja?
M: MiraculuM - Constellation vagy Paragliders - Paraglide (Blue Sky Mix)

RP: Mire számíthatunk MiraculuM-től és a Stellar Fountain-től 2013-ban?
M: Remélem több originál zenét tőlem, melyek reményeim szerint egyre több hallgatóhoz fognak eljutni.  A Stellar Fountaintól pedig egyre jobb és jobb kiadványok várhatóak mindkét labelen, ezt megígérhetem, hiszen már látszik nagyjából az elkövetkezendő fél évnyi termés.

BEATPORT
FACEBOOK
ANGOL NYELVŰ INTERJÚ

Van Bellen: "Úgy éreztem itt az idő újrakezdeni!"

Jörg Querner alias Yoogie Van Bellen. Egy név, akit eme blogon nem nagyon kell bemutatni. Egy név, akinek a ténykedése egybeforrt a lehető legmagasabb minőséggel. House és trance rajongók tízezrei őriznek egy-egy felejthetetlen emléket az általa megírt ópuszok valamelyikéből, amivel partizásaik során találkoztak. Egy valami hiányzott tőle. Egy velős interjú. Most már - a releasepromo és a 99percentrecordings közösködése révén - eme égető hiányosságot is sikerült pótolni. Ebből az igazán tartalmas irományból kiderül, mit hallgatott Yoogie tinédzser korában, mikor kezdett el producerkedni, miért költözött Tenerifére, miért hagyott fel a zenéléssel, mit csinált az elmúlt 6-8 évben, melyik saját produkcióját és remixét tartja a legtöbbre, illetve, hogy lesz-e Saints & Sinners release a közeljövőben.

Release Promo: Melyek voltak az első zenei élményeid, miket hallgattál gyerekként? Miként csöppentél az elektronikus zenébe, s mi vett rá, hogy professzionálisan ezt a szakmát űzd?
Van Bellen: A legkorábbi emlékeim a ’70-es évek popzenéjéig nyúlnak vissza. Cliff Richard-ra és az Abba-ra is ugráltam, később felfedeztem Jean Michel Jarre ’Oxygene’-jét, Pink Floyd ’The Wall’-ját és a Kraftwerk-et. Lenyűgöztek az olyan számok, mint Phil Collins ’In The Air Tonight’-ja vagy éppen a Visage ’Fade To Grey’-je. Ekkoriban minden olyan zenét szerettem, amiben volt némi elektronika. A ’80-as években a disco és soul zenékbe szerettem bele, később mindezt vegyítve italo dance-szel, rap-pel és hip-hop-pal. Zenei fejlődésem mérföldköve az Art Of Noise volt. Hihetetlen milyen profin rakták egymás mellé a különböző, sokszor igen fura hangmintákat illetve Anne Dudley zenei előadásmódját.  Ez jelentette számomra a művészetet! Bedroom dj-ként 1985-ben kezdtem el tevékenykedni, az első zenei produkcióimat 1988-ban készítettem, amikor a samplingelés és a dance zene már népszerűvé vált. Tanulmányaim végeztével 1994-ben – a techno és house előrenyomulásával - döntöttem úgy, hogy ezt akarom csinálni a nap 24 órájában.

RP: Jelenleg Spanyolországban élsz, de eredetileg Németország a szülőhazád. Mióta élsz a spanyoloknál és mi késztetett a költözésre?

VB: 2011 februárjában költöztem Tenerifére. Változásra volt szükségem – főleg az időjárás tekintetében – és meg kell, hogy mondjam, szeretem a kihívásokat. De a fő ok az volt, hogy nagyobb nyugalomra van szükségem a zenéléshez, és ezért el kellett eltávolodjak a régi megszokásoktól és a környezettől.

RP: Zenei tanulmányokat folytattál-e, úgy hangszerek, mint zeneírás, programozás és sound design területén? Ha nem, volt olyan, aki segített neked elindulni az úton?

VB: Sohasem vettem részt zenei képzésben, még kottát sem tudok olvasni. Néhány hangszeren elkezdtem játszani, de azokat magamtól sajátítottam el. Ugyanez a helyzet a zeneírással és a programozással. Sok segítséget jelentett számomra az az idő, amit 1997 környékén a Superfly stúdiójában tölthettem. Egy csomó hasznos programozási trükköt lestem el Harry Cane-től. A többit folyamatos gyakorlás révén tanultam meg, s így fejlesztettem a tudásom.

RP: A késő ’90-es évek végén üstökösként tündököltél, s olyan kiadókon jelentek meg a munkáid, mint az Additive, a Superfly, Sony, Virgin és az Alphabet City.  A produkcióid olyan elismert nevek pörgették, mint Sasha és John Digweed. 1998 és 2002 között elég felkapott voltál, majd mintha kicsit visszavettél volna a tempóból, amíg nem 2005-ben abbahagytad a zenélést. Mi volt ennek az oka és az elmúlt 6-8 évben mivel foglalkoztál?

VB: 2004-ben már úgy éreztem annyi zenét és remixet készítettem, hogy belefáradtam a 4/4-es hangzásba. Több időt töltöttem más stílusokkal, ahol jobban kiélhettem a zeneiségemet. Emellett néhány megbízásom akadt a reklám -és az image filmek területén. Ez idő alatt fejleszteni tudtam a programozási készségem is.

RP: Visszatekintve a karrieredre, melyik zenéidre és remixeidre vagy a legbüszkébb és miért?

VB: Elsőként mindenképp a ’Let Me Take You’-ra. Ezt a zenémet 1997 áprilisában rögzítettem a Superfly stúdiójában, s miközben dolgoztam rajta éreztem, hogy egy igazán nagy dobás lesz. Ezt sohasem fogom elfelejteni. A másik igazán kedves emlék a Breeder ’NY FM’-jéhez készített átiratom. Csak egy remixpakkom volt belőle, sohasem hallottam előtte az eredeti darabot. Ez egy bizonyos szempontból a hasznára vált a mixemnek. Csak tavaly bukkantam rá az original mixre a youtube-on. Ma már biztosan állíthatom ez volt a legjobb remixem. A legélvezetesebb mixet Chris Raven ’I Know You Love Me Too’-jából készítettem. Azok a hangzások, amit itt használtam kicsit szokatlanok voltak a Van Bellen sound-hoz képest, és emiatt is volt élvezetes a munka. Például sohasem használtam TS-303-ast a mixeimben, ez volt az egyetlen alkalom.

RP: A Wilfried Belz-zel közös Saints & Sinners projekted is megjárta a rivaldafényt, hiszen 1997 és 2004 között számtalan felejthetetlen single-lel gyarapítottátok a dance történelemkönyvét, így például a ’Pushin Too Hard’-dal. Ez a darab kétségtelenül az elmúlt 15 év egyik legnagyobb klubsikere. A Bedrock például két alkalommal is újra kiadta. Már akkor belegondoltatok, hogy ebből mekkora sláger lesz, amikor készítettétek? Meglepődtettek a track sikerén? A jövőben számíthatunk-e újabb Saints & Sinners megjelenésekre?

VB: Hogy pontosítsak 2003-ban volt még egy re-release, saját magunk készítettünk egy bootleg verziót, amit a Bedrock az ötvenedik kiadványukra fel is rakott. A legvadabb álmainkban sem tudtuk elképzelni, hogy a ’Pushin Too Hard’ ekkora sikertörténet lesz.  Másrészt meglepetés is volt, hiszen a német progressive szcéna ekkoriban teljesen más volt, és a house zenék inkább a dance listákat ostromolták. 2009-ben és 2010-ben készítettük az utolsó produkcióinkat ezen néven, ez volt az ’Out Of Africa’ és az ’Echo Of The Night’. Azt hiszem letértünk az ösvényünkről, és mióta Tenerifén élek a közös munkát is elég nehéz lenne összehangolni, de lehet a jövőben újra belelendülünk, miért is ne?

RP: A közelmúltban fejeztél be két remixeket is, az egyiket a 99percentrecordings-nak, a másikat az OLD SQL-nak. Mi késztetett a visszatérésre és a Van Bellen projekt életre keltésére?

VB: Az az oka, hogy sohasem voltam igazán megelégedve a mixeim minőségével. Emellett nem voltam meggyőződve a zeneírói és programozói képességeimről sem. Most, hogy a dance zene sok és jó irányban fejlődött az elmúlt években, úgy éreztem itt az idő újrakezdeni a megfelelő minőségben.

RP: A 99percentrecordings számára készített remixed (Audiotox & Overtone Watson 'End of a Nice Day') ezen a héten jelent meg, a visszajelzések igazán figyelemre méltóak. Mesélj a remix készítésének folyamatáról!

VB: Először párszor meghallgattam az original-t. A fókuszt a sequencer-en tartottam, amit az eredetiben is hallani lehet. Miközben a vokált hallgattam, úgy döntöttem, hogy egy karakteres akkord témát pakolok mellé, de semmiképp sem túl giccseset. A további részletek kidolgozása már adta magát.

RP: Mely előadókat és számokat szereted remixelni?

VB: Ez igazából a zenétől függ.  Ha minél inkább a zenére, vagy az előadóra fókuszálsz, az igazán megnehezíti a remixelést. Amíg találsz egy olyan részt a track-ben, amihez érzed, hogy hozzáteheted a sajátodat, illetve újat és haladó szelleműt alkothatsz belőle akkor nem is igazán számít milyen és kitől származik az alapanyag.

RP: Miben tér el a stúdiód ma a tíz évvel ezelőttihez képest? Még használsz hardware-t? Melyek a kedvenc szintetizátoraid/programjaid?

VB: A stúdióm sokkal kisebb ma, mivel csak a mixeléskor használok külső eszközöket, így kompresszort és egy analóg mixert. Még mindig megvan az Akai Sampler-rem és a Lexicon reverb-em, de az időm nagy részében Logic Audio-val, és a Spectrasonics Stylus Rmx / Trilogy / Ominsphere-rel dolgozom.

RP: Milyen hatással voltak rád más stílusban ténykedő előadók zenekészítéskor? Tudsz pár példát mondani?

VB: A legnagyobb inspirációm mindig is egy zene atmoszférája. Nem is az előadók számítanak. Például imádom a ’80-as évek melankolikus hangzását., de szeretem egy-egy zene energiáját is. Ha meghallok egy zenét és egy konkrét képet el tudok képzelni a fejemben ennek kapcsán, akkor azt megpróbálom újraépíteni a saját produkcióimban.

RP: Az elektronikus tánczenétől elvonatkoztatva milyen más stílusokat hallgatsz és ki a kedvenc nem elektronikában utazó előadód?

VB: Mindenféle zenét meg be tudok fogadni. Például szeretek jazz klasszikusokat hallgatni, de tudok bólogatni a Motorhead-re is. Anne Dudley-t leszámítva sosem volt kedvenc előadóm, inkább a zene mögött rejtőző producerek keltették fel az érdeklődésemet.

RP: Készül-e már az új Van Bellen track, ha igen mikor számíthatunk rá?

VB: Egy új EP-n dolgozom, ami hamarosan elkészül. Jelenleg elég elfoglalt vagyok a remixfelkérésekkel.

RP: A lemezek pörgetéséhez is visszatértél, hiszen az elmúlt időszakban jó pár rádiós szettet hallhattunk tőled így például a 99percentradio, a friskyradio valamint a TM Radio műsorán. Kaptál-e ismét lehetőséget klubokban fellépni, illetve várható-e, hogy rendszeres rádióműsorod lesz?

VB:  Már évek óta nem játszottam klubban, kivéve tavaly, amikor szülővárosomban egy kisebb helyen léptem fel. Erre több hangsúlyt próbálok fektetni a jövőben, most hogy ismét aktív tagja vagyok a szcénának. Novembertől a 99percent radio rezidenseként ténykedem majd. Már alig várom!

RP: Nézzünk néhány kedvencedet!

VB:  Étel: minden, ami egészséges
Ital: Dusseldorf alt beer
TV műsor: 2008 óta nem nézek  TV-t
Mozifilm: Spinal tap
Videó játék: Nem igazán érdekeltek a videó játékok
Album: Thriller
Dal: Art Of Noise ’Moments In Love’ (minden változatban)
Előadó / Producer: Quincy Jones, Trevor Horn/Stephen Lipson
Label: 99 percentrecordings
Klub: Az évekkel ezelőtti Atomic Baby (Edinburgh)
DJ: túl sok van

RP: Melyik lenne az a lemez, amit utolsónak játszanál le karriered zárásaként?

VB: Pachanga Boys ’Time’

RP: Mit várhatunk Van Bellen-től az év hátralévő részében, illetve 2013-ban?

VB: Még több saját produkcióra, remixre és nagyszerű rádiós mixekre. 

Forrás: Releasepromo

A Release Promo csapata Oliver Lieb-et faggatta

A frankfurti bázisú dj és producer Oliver Lieb 1969-ben született, 1988 óta aktív alakja és formálója az elektronikus tánczenei szcénának. Az elmúlt 20 évben Oliver több, mint 250 single-t adott ki, emellett olyan neveknek remixelt, mint Faithless, Moby, Snap, Yello, Human League, Mory Kante, Utah Saints, csak, hogy párat említsünk a terjedelmes listáról. Albumai olyan labelek számára hoztak dicsőséget, mint a Superstition, Hooj Choons, Yoshitoshi és a Platipus. Két-három évnyi kihagyás után 2010 végén Oliver ismét producerkedésre adta fejét. Első megjelenése a 'Parallax' volt, ami exkluzív track-ként John Digweed 'Structures Two'-jára készült, amit júliusban az 'Epsilon Eridani EP' követett, mindkettő a Bedrock égisze alatt jött ki. 2011 nyarán studióját fejlesztette, majd sorra érkeztek tőle a remixek, olyan előadók számára, mint Microtrauma, Ioan Gamboa és Davide Cali. Ezen év februárjában Oliver egyesítette erőit Jimmy Van M-mel, s mint Audible Suspects elsőként egy Bedrock-os mixen a 'Collaborations'-ön bukkantak fel. Oliver legutóbbi remixét a 99Percent Recorings-nak készítette, aminek megjelenése kapcsán a Release Promo csapatának lehetősége nyílt a techno pionírját faggatni, hogy mire számíthatunk tőle a jövőben.

RP: Melyek a zenével kapcsolatos legkorábbi élményeid, mit hallgattál fiatalon? Miként csöppentél bele az elektronikus zenébe, és miért döntöttél úgy, hogy ezt űzöd majd teljes idős elfoglaltságként? 
OL: 6-7 éves koromban volt egy kazettás magnóm, amivel szerettem játszani mindenféle zenéket rögzítettem vele. Mindig is egy zeneőrült gyerek voltam. Tizennégy éves koromban basszusgitárosként játszottam néhány funk, soul és jazz bandában. Akkoriban olyan soul és funk előadók munkáit hallgattam, mint Level 42, Stanley Clarke, Marcus Miller, illetve korai elektronikus dolgokat, mint pl. Pink Floyd, és később a Yello valamint Jean-Michel Jarre. Egy bizonyos ponton rájöttem, hogy a jövőmet nem a fentebb említett bandákban képzelem el ezért döntöttem úgy, hogy veszek egy sampler-t és egy hardware sequencer-t. Pont olyan volt, mint amire számítottam, mázlimra az első zeném egy évvel később 1989-ben jelenhetett meg Thorsten Fenslau Abfahrt labelén. Világszerte elég szép visszhangot kapott ás majdnem a hivatalos német slágerlistára is betört. Ez lökést adott a folytatáshoz, még inkább beleástam magam a producerkedésbe, újabb vasakat vásároltam, próbáltam a saját hangzásomat csiszolgatni, miközben különböző stílusokba is belekóstoltam.

RP: Mindig is Frankfurtban éltél? Milyen zenei élettel bír a város klubok valamint rendezvények terén? A saját városodban sokszor pörgetsz?
OL: 1997-ben kiköltöztem Frankfurtból 11 évre, de most visszatértem. A városban rengeteg klub működik, de sok helyen inkább a negatív kisugárzás jellemző, így ezeket nem kedvelem. Akad néhány underground parti itt-ott, ami jó, de perpillanat leginkább Németországon kívül vannak fellépéseim.

RP: Rendelkeztél-e fiatalon zenei képzettséggel? Ha nem, volt-e aki segített neked boldogulni?
OL: Nagyon jó basszusgitár tanárom volt, aki megmutatott  pár fontosabb dolgot, de igazából ha elkezdsz egy programot használni ahhoz hozzá idomulsz, vele együtt fejlődsz. Viszonylag hamar felfejlesztettem magam a keverés terén, jó minőségű hangfalakon, ügyesen kivitelezett és kikevert zenéket hallgatva.

RP: Az elmúlt évtizedben számtalan sikerdarab fűződik a nevedhez, kezdve Paragiders 'Paraglide/Bagdad'-jától, L.S.G. 'Netherworld'-jén át Aquilia 'Dreamstate' remixedig bezárólag. Van-e olyan esetleg, amire különösen büszke vagy valamiért?
OL: Mindig a legutolsó produkcióm tetszik a legjobban, amíg a következőt be nem fejezem. Nem igazán vannak kedvenceim. A felsorolt darabok mindegyike sokat jelentett számomra egy bizonyos időszakban, de mindegyik általam írt zenére büszke vagyok. A stílusod állandóan fejlődik, s egyre jobb és jobb leszel, remek érzés hallani a fejlődést.

RP: Beszéljünk egy kicsit labeleid a Solieb és a Maschine jelenlegi státuszáról! Milyen területet céloznak meg ezek a kiadók és miben különböznek egymástól? Milyen tanáccsal látnád el azokat a producereket, akik nálad szeretnék a zenéjüket megjelentetni?
OL: A Solieb-et a régi produkcióim digitális újra kiadására használom, a Maschine pedig az új zenéimre fókuszál. Utóbbi kicsit kényszerpihenőn van, amíg a stúdiómat visszaköltöztetem Frankfurtba, de már készen állok az újraindításra! Számtalan jó zene várható, már a nyár vége felé restartolhat a label! Nem terveztem más előadók munkáit kiadni a Maschine égisze alatt, persze ez attól is függ majd, hogy milyen demókat kapok illetve küldenek nekem.

RP: Fran Von Vie 'Abatros'-szából készített átiratod hamarosan napvilágot lát a 99percent Recordings gondozásában, amit John Digweed már rendszeresen pörget, illetve számtalan jó visszajelzést kapott más elismert dj-ktől. Mesélj egy kicsit a remix elkészítésének folyamatáról.
OL: Az eredeti darab elég telt volt, megpakolva csupa finom hangzással, én ezt egy kicsit visszavetkőztettem. Elégedett vagyok a végeredménnyel, és örülök, hogy részese lehetek az EP-nek, mivel tényleg remek darabok kaptak rajta helyet.

RP: Jimmy Van M oldalán The Audible Suspects néven adtatok ki a Bedrock-nál egy mixet. Mesélj arról, hogy ezt a projektet miként hoztátok tető alá! Miként válogattátok ki a mixbe szánt zenéket? A mix jól reprezentálja azt, amit a klubokban élőben játszol?
OL: Jimmy-vel hosszú idő után léptem kapcsolatba. Kitaláltuk, hogy mi lenne, ha egy olyan válogatást raknánk össze, ami összefoglalja a szettjeink hangzását egyetlen mixben. Beszéltünk John-nal is, aki támogatta az ötletünket, ezután az előadókkal kontaktoltunk és kértük hogy küldjék át kiadatlan, exkluzív számaikat. Büszke vagyok arra, amit ketten alkottunk ezzel a mixszel. Nem volt egyszerű minden ötletet egy cd-re sűríteni.

RP: Tervezel-e új albumot kiadni? Egyáltalán mi a véleményed a szerzői lemezekről a digitális korban? Vannak annyira fontosak, mint régen voltak?
OL: Igen, szerintem mindig nagyon fontosak, hiszen megmutatják milyen lehetőségek rejlenek egy előadóban. Mostanság nem terveztem albumot, persze a későbbiekben nem zárom ki a lehetőségét.

RP: Produceri álneveid is sikeresek voltak, gondolok itt Paragliders-re, L.S.G-re, Ambush-ra és a Spicelab-re. Vannak-e terveid ezekkel kapcsolatban a jövőre nézve?
OL: Hogy őszinte legyek szerintem az embereket csak összekavarja ez a sok projekt név, mivel rengeteg zene jön ki manapság. Szóval nem csinálok velük semmit sem mostanság. De soha ne mond, hogy soha!

RP: Sokan biztosan nem tudják, de te egy masztereléssel és vinyl vágással foglalkozó céget is irányítasz LHaudio néven WJ Henze-vel közösen. Milyen szolgáltatásokat ajánlotok, és hogyan léphetnek veletek kapcsolatba azok, akik nálatok masztereltetnék a zenéjüket?
OL: Igen, ez egy high end mastering szolgáltatás, ami analóg felszerelésen készül, s ahol személyesen én vagyok a felelős a maszterért, a partnerem pedig a vágási folyamatért, amit egy korszerű Neumann VMS 80-as vágóval végzünk. Az előadóknak mindig adok részletes tanácsokat, ha van valami probléma az alapanyaggal, illetve módosítási lehetőség, amit ha kiviteleznek annak révén jobb lehet a végeredmény. Van egy olcsóbb lehetőség is a maszterelésre, amihez plugin-okat használunk, s ami ingyenes, amikor a vinyl vágás elkészült. Az ideális mód, hogy elérjenek bennünket az az, ha a honlapunkra - www.lhaudio.com-ra - kattintanak.

RP: Miben tér el a stúdiódban használt technika a tíz évvel ezelőttitől? Még mindig sok hardware-t használsz? Melyek a kedvenc szintijeid?
OL: Állandóan változom. Volt egy fontos fejlesztésem az elmúlt évben, amikor is a produkciók összerakásához használt számítógépet, valamint programokat a Pro-tools-t és Logic-ot lecseréltem egy új Mac-re Ableton Live-val. A régi mixereim helyett két Metric Halo LIO 8 konvertert, illetve egy Phoenix mixert alkalmazok. Még mindig sok hardware-t használok, ami mindig attól függ, hogy min dolgozom éppen. Általában sokat nyüstölöm a Clavia Nord-ot, pár analóg szintimet és természetesen a Lexicon és Eventide effekt egységeimet.

RP: A hangzás tervezésekor már meg van a fejedben, hogyan áll majd össze az adott projekt?
OL: Nálam nincs igazából hangzás tervezési fázis. Számomra ez egy automatikusan működő folyamat, ami akkor fejeződik be, amikor elkészültem a zenével és elégedett vagyok a végeredménnyel. Előfordul, hogy van amikor egy hangzás köré építek fel egy-egy zenét, vagy a groove-val kezdem a zeneírást. Valamikor a legfontosabb rész ötlete hirtelen jön, és egy már meglévő megoldást szorít ki, amivel esetleg korábban annyira nem voltam kibékülve.

RP: Mennyire vannak rád hatással más előadók és hangzások, amikor zenét írsz? Tudnál példákat mondani?
OL: Mindegy hogy hangzásról vagy csak zajról beszélünk azok valamilyen szinten hatnak rád.  Ez egy tudatalatti dolog, ami mindenkivel megesik. Ha kedvelek pár zenét és játszom is azokat, azok hatással vannak rám. Ha valami izgalmasat hallok nem igazán érdekel, hogy milyen stílust képvisel. Valahogy kiváltja belőlem az elemző üzemmódot, ami a struktúrát, a hangzást, a groove-ot és a keverést fürkészi. Ez lehet hip-hop, heavy metal vagy bármi más. Olyan ötletet adhat, ami később ilyen vagy olyan formában visszaköszönhet nálam.

RP: Sokan úgy vélik, hogy a zeneipar túltelített lett, rengeteg label alakult, melyek középszerű muzsikákat adnak ki. Mit gondolsz az elektronikus zenei szcéna jelenlegi helyzetéről?
OL: Tény, hogy a korábbinál sokkal több zene jelenik meg, és sokkal több zenét kell átnyálaznod, hogy új tehetségekre bukkanj, de persze emellett számtalan jó zene jön ki. Szeretek új hangzásokat és producereket felfedezni, ezért sok időt töltök keresgéléssel a beatporton. Most már nincs meg az  szűrési folyamat, mint régebben, amikor elég sok pénzt kellett költened, hogy a zenéléshez alapvető felszereléseket beszerezd, de a kiadókat is megválogatták a disztribútorok, akiket pedig a lemez/cd üzletek szűrtek tovább. Tehát a fogyasztónak csak egy áttekintése volt arról, hogy mi folyik. Ma már lényegesen több infóval rendelkezik a fogyasztó, ami lehet jó is meg rossz is.

RP: Mire számíthatunk Oliver Lieb-től 2012 második felében?
OL: Lesz néhány megjelenésem a saját nevem alatt, plusz pár remixre is lehet számítani tőlem augusztus közepétől. Éppen egy ausztráliai turné leszervezésén fáradozom, amire október végén, november elején kerül majd sor. Emellett jó pár érdekes helyen pörgetek majd. Lehet, hogy újra live act-ezésre adom a fejem, s az ehhez szükséges beállítások megtervezésével is foglalatoskodom.

Forrás: RELEASE PROMO

U.i.: Oliver Lieb a közelmúltban (egészen pontosan június 16-án) Budapesten tette tiszteletét. A 'Private Mad Boat' elnevezésű bulin játszott szettjét itt letölthetitek.



Továbbá az audio mellékletben ide kívánkozik a fentebb, az interjúban említett 'Albatros' remix és a The Audible Suspects projekt mixe is.