Robert R. Hardy: A prog szcéna csendes magyar virtuóza

Robert R. Hardy avagy polgári nevén Reisz Róbert annó D.M.P (Deep Music Product) néven robbant be a köztudatba, de régi prog kedvelőként a gyökereiből inspirációt merítve indult meg ő is eme stílus csapásán. Azóta sikert-sikerre halmozva szinte nincs olyan hét, hogy a nevével ne találkoznánk a beatport különböző kiemelt listáin, illetve neves dj-k playlist-jén. A Release Promo csapata őt is megszólaltatta híres „12Q” rovatukban.

RP: Hány éves vagy, hol élsz és mióta dj-zel illetve producerkedsz?
RRH: 32 éves vagyok, Dunaföldváron lakom. A producerkedésbe elég régóta beleszerettem, körülbelül 15 éve. Dj-ként ritkán van lehetőségem zenélni, de mixeket sokat csinálok más-más rádióműsoroknak.

RP: Mesélj a zenei gyökereidről! Melyek voltak az első emlékeid az elektronikus zenével kapcsolatban, és mikor érezted, hogy ez az, amit csinálni szeretnél? Volt-e olyan produkció vagy előadó, amit/akit hallgatva eldöntötted, hogy "igen, ez komolyan érdekel"?
RRH: Természetesen, középiskolás koromban mi is sokat jártunk szórakozni és ott nagyon megfogott ez a zenei stílus, pár éven belül már én is próbálkoztam különböző programokkal zenéket írni. Sok nevet írhatnák, aki inspirált annak idején, ilyen volt például Matthew Dekay, Lexicon Avenue vagy épp a Deep Dish.

RP: Mennyire volt nehéz a zeneíráshoz kellő tudást elsajátítani a kezdetekben? Részt vettél-e bármilyen professzionális képzésen (hangmérnök, producer iskola), vagy magadtól tanultad a dolgokat? Volt-e bárki, aki jó tanácsaival segített neked?
RRH: Amit tudok, arra szinte mindenre magamtól jöttem rá, de például mikor elkezdtem használni a Cubase SX 3 programot arról néztem egy oktató DVD-t, ami sokat segített. Zenei iskolába vagy hasonlóba nem jártam.

RP: A zenekészítés folyamatának melyik része számodra a legkönnyebb illetve legnehezebb?
RRH: Egy adott zene alapjainak (dobszekció, percussion-ök) illetve a basszusnak a kialakítása nem esik nehezemre, ami már keményebb dió nekem az egy jó dallam megírása. Ez nem az erősségem.

RP: Hogyan néz ki egy átlagos napod? Mivel foglalkozol az elektronikus zenén kívül? Mit szeretsz csinálni, amikor épp nem zeneírással foglalatoskodsz?
RRH: Igazából ritka az a nap, hogy ne ülnék le zenélni, de persze van ilyen is.Szeretem a labdarúgást, asztaliteniszt, a biliárdot, de olykor leköt egy jó játék a számítógépen. Imádom például a Stalker sorozatot. Plusz van két kutyám, akikkel sokat futunk.

RP: Az elektronikus zenén kívül milyen más stílusokat hallgatsz és kik a kedvenc előadóid? Ezek a stílusok hatással vannak a saját produkcióidra?
RRH: Szeretek más fajta zenéket is, ilyen a lágyabb rock, reggae vagy a soul, kedvenc előadóim ezekben a stílusokban például a Queen,UB40, Bob Marley és Al Green.

RP: Mi volt az első és utolsó zene, amit CD/bakelit/kazetta formátumban vásároltál meg?
RRH: Az elsőre pontosan nem emlékszem, talán Sterbinszky – Egy nyár a flörtben című mixkazija volt az. Az utolsó pedig nem rég volt, mivel gyűjtöm a zenéket — persze csak azt ami tetszik — és volt egy óriási kedvencem, ami még hiányzott, de megvettem, ez Jimmy Van M – Sanctuary Brancaccio & Aisher Mix-sze.

RP: Mesélj magadról olyat, ami meglepő lehet mások számára!
RRH: Szerintem nincs ilyen, egy átlagos ember vagyok, egy kohó mellett dolgozom, vasérces vagonokat buktatok. Ez lehet hogy meglepő valakinek.

RP: Véleményed szerint mely producereket mellőzik rendszeresen?
RRH: Erre a kérdésre több válasz is létezik. Szerintem én és még sokan vagyunk ilyenek. Az a baj, hogy nem tudom mennyire ismeretlen név például a John Drummer, Alex Vidal, Julian Dep vagy épp Robert R. Hardy.

RP: Mely producerek munkái inspirálnak? Emellett honnan merítesz még ihletet?
RRH: Sok ilyen van, de akik igazán sokat adtak nekem az például Marcelo Vasami illetve Silinder. Az ő zenéik inspirálnak igazán engem.

RP: Rengeteg producer igyekszik megtalálni a módját, hogy valami egyedit és kiemelkedőt alkosson hangzásban. Milyen tanácsot adnál a számukra?
RRH: Rengeteg jó zene van, csak például elindul a track, ami jónak ígérkezik, de aztán elromlik menet közben, mert van egy hang, ami már nem illik oda és csak ront a zene élményén. Ezt a hangot meg kell keresni és eltávolítani. Én ezt próbálom megvalósítani, néha sikerül is. Mindenkinek magának kell éreznie, mikor van kész egy zene.

RP: Ha a karriered utolsó dj szettjére készülnél, melyik lenne az utolsó zene, amit lejátszanál?
RRH: Ez a legnehezebb! Jean-Phillippe Aviance - Black On Black (Brancaccio & Aisher mix)

Forrás: Release Promo

Linkek:
https://soundcloud.com/deepmusicproduct
https://www.mixcloud.com/robertreisz98/
https://twitter.com/ReiszRbert

12Q interjú a Release Promo-n Underground Ticket-tel

Underground Ticket nevével egyre több kiadványon találkozni manapság. Dezső Dániel üstökösként robbant be pár éve a Stellar Fountain második remixversenyén (Nicolas Ruiz & Marko Zalazar 'L92'), ahol a közönségdíjat nyerte el és ezzel együtt hivatalos megjelenés lett a jutalma. Ezt követően más labelek is felfigyeltek munkásságára, legutóbb az amerikai 238W Records-nál bukkant fel 'Jumbled Love' című melankolikus house ópuszával, melyet Subconscious Tales (ismertebb alteregója: Tee-Ex), valamint Rikki Sawyer remixelt. Persze továbbra is több szállal kötődik a Stellar Fountain-hoz, ahol pont a napokban jelent meg a szándékosan hungarian allstars-nak szánt kiadványon, Robert R. Hardy & QNI 'Beauty War' EP-jén, ahol John Drummer és Levente társaságában szerepel a remix oldalon.
A Mitch Alexander által menedzselt Release Promo oldalán már jó ideje sikerrel fut a '12 Question' interjú széria, ahol a friss megjelenés és korábbi munkássága ürügyén Dani is sorra került.

RP: Hány éves vagy, hol élsz és mióta dj-zel illetve producerkedsz?
UT: Dezső Dánielnek hívnak, Magyarországon élek egy Dunaújváros melletti községben. Komolyabban 17 éves koromtól Dj-zek, és 2011-től írok elektronikus zenéket.

RP: Mesélj a zenei gyökereidről! Melyek voltak az első emlékeid az elektronikus zenével kapcsolatban, és mikor érezted, hogy ez az, amit csinálni szeretnél? Volt-e olyan produkció vagy előadó, amit/akit hallgatva eldöntötted, hogy "igen, ez komolyan érdekel"?
UT: Talán olyan 10 éves koromban halottam először Tori Amos 'Professional Widow' zenéjét, egy osztálybuliban, ami igazán megfogott. Akkoriban néhány gyermekkori barátommal házibulikat csináltunk, mindenki hozott amit tudott és szülői felügyelet mellett hallgattuk a minőségi house zenéket. Pár év múlva iskola rádiós voltam egy nagyon jó barátommal, emlékszem minden szünetben rohantunk a stúdióba. Akkor éreztem először, hogy én zenével akarok foglalkozni valamilyen formában. Elragadtak a világító kütyük és a remek zenék. 

RP: Mennyire volt nehéz a zeneíráshoz kellő tudást elsajátítani a kezdetekben? Részt vettél-e bármilyen professzionális képzésen (hangmérnök, producer iskola), vagy magadtól tanultad a dolgokat? Volt-e bárki, aki jó tanácsaival segített neked?
UT: Nem volt egyszerű, nagyon nehéz volt elkészíteni egy olyan zenét amit játszani is lehet, és a saját igényeimnek  is megfelelnek .Voltak nagyon gyenge próbálkozások, de ezek által is fejlődtem és fejlődöm máig.  Mindig van mit tanulni! Egy barátomtól lestem el az alapokat, először együtt csináltunk zenéket, aztán egyedül folytattam. Sok cikket olvastam, különböző hangmérnököktől, Mindent elolvastam  amit lehetett és ezekből tanultam. Tavaly ősszel kezdtem el egy Hangmester/Hang technikus iskolát. 

RP: A zenekészítés folyamatának melyik része számodra a legkönnyebb illetve legnehezebb?
UT: A mastering, nagyon nehéz, meg kell felelni a elvárásoknak. Minden zene komponálása, hangszerelése és keverése kihívás számomra, tanulok mindig valami újat. Minden zene más, és másképpen kell operálni.

RP: Hogyan néz ki egy átlagos napod? Mivel foglalkozol az elektronikus zenén kívül? Mit szeretsz csinálni, amikor épp nem zeneírással foglalatoskodsz?
UT: Egy acélgyár szállítás  részlegén dolgozom. Ha a szabadnapomat töltöm, akkor reggel felkelek, elvégzem a ház körüli munkákat, beszélgetek az itthoniakkal, megiszom a barátaimmal egy kávét, elmegyek a közeli város edzőtermébe, sétálgatok, bevásárolok.

RP: Az elektronikus zenén kívül milyen más stílusokat hallgatsz és kik a kedvenc előadóid? Ezek a stílusok hatással vannak a saját produkcióidra?
UT: Nagyon szeretem a jazzt és funkyt pl: Miles Davis, Kraak & Smaak A dallamviláguk teljesen lenyűgöz, ezeket olykor tudattalanul használom a saját produkcióimhoz.

RP: Mi volt az első és utolsó zene, amit CD/bakelit/kazetta formátumban vásároltál meg? 
UT: Az első cd-m Robert Miles 'Dreamland' albuma volt. 

RP: Mesélj magadról olyat, ami meglepő lehet mások számára!
UT: Talán a hangulatváltozásaim.

RP: Véleményed szerint mely producereket mellőzik rendszeresen?
UT: Az lehet a baj, hogy nem mellőzik hanem inkább a jól bevált producereket kérik fel a nagyobb kiadók és így nagyobb figyelmet kapnak. Ami nem véletlen, előbb vagy – utóbb a kis producerekből is nagy nevek válhatnak de ez idő!

RP: Mely producerek munkái inspirálnak? Emellett honnan merítesz még ihletet?
UT: A mai napig Deep Dish. Amit alkottak, és hagytak maguk után az egyedülálló. Általában a környezetem ihlet meg ahol élek, egy utazás, valami történés az életemben, az impulzusok, az emlékeim , a nők.

RP: Rengeteg producer igyekszik megtalálni a módját, hogy valami egyedit és kiemelkedőt alkosson hangzásban. Milyen tanácsot adnál a számukra?
UT: Csak kövessék az elképzeléseiket és fejlesszék önmagukat.

RP: Ha a karriered utolsó dj szettjére készülnél, melyik lenne az utolsó zene, amit lejátszanál?
UT: Ez Quasar feat. Andresz 'World Beach'-e lenne.

Forrás: Release Promo