Inside: John Johnson lemezgyűjteménye

Bár már régen a cd-k és mp3-ak korát éljük, a jó öreg bakelitet semmi sem pótolhatja. A lemezlovasok közül a nagy "öregek" szép kis gyűjteménnyel rendelkeznek, amik manapság pont az előbb említett formátumok térnyerésével porosodásra vannak ítélve. Ezúttal kicsit csorgathatjuk a nyálunkat a fekete gyöngyszemek után, ugyanis betekintést nyerhetünk John Johnson több, mint tízezer vinyl-es gyűjteményébe. John ezt az igazi ritkaságokat is tartalmazó terjedelmes kollekciót hely szűkében nem jelenlegi lakhelyén New York-ban tárolja, hanem Németországban a szülei házában, saját régi szobájában. Vele készítettünk rövid interjút, illetve az általa elküldött képeken legeltethetjük kicsit a szemünket.

DZ: Milyen ritkaságokat rejtenek a szobád polcai, melyekre különösen büszke vagy?
JJ: Van néhány ritkaság a birtokomban, az egyik legkedvesebb számomra Plasticman 'Spastik'-jának első kiadása, Richie Hawtin aláírásával ellátva.

DZ A képeket elnézve katonás rendet tartasz.
JJ: Igen, rendszerető ember vagyok, aki utálja a kupit.

DZ: Milyen elv alapján van elrendezve a gyűjtemény?
JJ: A lemezek label-ek szerint ABC sorrendben sorakoznak. Ha ennyi bakelited van, valahogy katalogizálnod kell, mert különben semmit sem találsz meg, amit keresel.

DZ: A dj-k gyakran panaszkodtak arra, hogy régebben állandóan elkutyulták a lemezes táskáikat a repülőtereken. Nálad előfordult ilyen?
JJ: Annyi volt, hogy már nem is emlékszem mindre. Egyszer viszont a South American Airlines sikeresen elhagyta a táskámat a klubturném kellős közepén. Hét napig tartott mire megtalálták...

DZ: A Plasticman féle 'Spastik'-on kívül milyen kedvenceid lapulnak a kollekciódban?
JJ: Az egyik ilyen a legelső Harthouse single, amit Sven Vath is aláírt saját kezűleg. A másik az 1992-es D'enrico 'Everybody Party' című kislemeze Paul Oakenfold névre szóló szignózásával. Becses darab az a dubplate, amit Sasha 'Xpander'-éből kaptam. Azon öt szerencsés flótás között tudhattam magam, akik megkapták. Na ez nem volt véletlen, hiszen akkoriban Sasha és az én menedzserem is Guy Ornadel volt. Kiemelt helyen őrzöm a Bedrock 'Heaven Scent'-jének bekeretezett példányát, amit John Digweed-től kaptam, mint a Bedrock történetének legtöbbet eladott lemezét, rajta az én remixemmel. Ezen kívül  további ritkaság az a kiadatlan Grace 'Not Over Yet' remix, ami a minden idők ötven legjobb track-jét tartalmazó listámon rajta van. Ha a Cream-ben vagy a Gatecrasher-ben pörgettem mindig ezzel a lemezzel zártam a szettemet. Mondani sem kell, hogy a közönség megörült érte!

DZ: Mennyi lemezt vittél magaddal egy-egy fellépésre?
JJ: Két táskányit, azaz összesen 150 vinyl-t.

DZ: Mi alapján válogattad ki az aktuálisan a táskába kerülő zenéket?
JJ: Ez mindig a közönségtől függött. Amikor nagyon jó társaság jött össze, akkor bármit játszhattam, amikor heterogénebb közegben, finnyásabb partiarcoknak pörgettem mindig két-három különböző zenét dobtam be csaliként, hogy melyikre harapnák rá. Ha ez megvolt azon az íven mentem tovább az este folyamán.

DZ: Mely klubokban játszottál szívesen?
JJ: Nem egyszerű kérdés. Íme egy lista, de nem sorrendben kell nézni!
Twilo - New York, Velfarre - Tokyo, Central Station - Sydney, Inside Out - Glasgow, 1015 - San Francisco, Pacha - Punta Del Este Uruguay, Zouk Club Singapore, Space Terrasse - Ibiza.

Rend a lelke mindennek

Labirintus a javából

Tízezer darabos gyűjtemény, közte ritkaságokkal

Cd-ből is akad pár John régi szobájában

Egy kis kedvjavítóval a pult mögött

A múltkor egy Luciano b2b Sven Vath videó adta az ihletet, hogy a drunken vs overdose dj témát felvessem. Személy szerint mélységesen felháborít, amikor a lemezlovas - aki elsősorban nem a saját, hanem a belépőért súlyos pénzeket kiperkáló közönség hangulatáért felelős - magáról megfeledkezve, tántorogva vagy beszívva bohóckodik a pult mögött. Az ominózus Luciano b2b Sven Vath szett olyan, mint egy homoszexuális tornaóra. A két férfi enyhén természetellenesen ölelgeti egymást, majd Sven a csimpánzok ügyességét meghazudtoló módon kapaszkodik fel a pult fölötti fémrúdra. Hogy részegek voltak, vagy beszívtak? Ki tudja. Viccesnek vicces, másrészt szánalmas is, hogy ily módon rombolják a verejtékes munkával felépített imidzsüket. Sven-nek nem ez az egyetlen drunken performance-sza, a 2000-es Love Parade-n is igencsak tántorogva tolja egy köldökvillantós posztóba burkolózva. Tálentumát jelzi, hogy még így is olyan szettet tol, ami másoknak józanul sem menne. Persze nem ő az egyetlen addict a német dj-k között, Westbam mája miatt is aggódhatunk. A nagy ceremóniamester - és lelkes fogyasztó - hírében álló kopasz vesztfáliai legény szintén az egyik Love Parade-os videón kicsit koordinálatlan mozgáskultúrával fűszerezve az orrával szkreccsel és gyermeki örömmel az arcán bambul a tömegre. Szerintem normál hőfokon pörögve eszébe se jutna az embernek. Mr. Lódoktor Fatboy Slim a ketamin-függő mesélt egy érdekes sztorit, amit a megboldogult Check Magazinban olvastam. Egy klubban volt éppen, amikor a marihuána füstjétől megpilledt lemezlovas felrakott egy nagy üdvrivalgást kiváltó zenét. Erre a dj fogta magát és lement táncolni az emberek közé. Annyira jól érezte magát, hogy észre sem vette, hogy a track szépen lecsengett. Erre a közönség bőszen lapogatni kezdte a vállát, hogy ügyes vagy srác, de nem ártana feltenni a következő lemezt. Konklúziót vonva nem azt mondom, hogy a dj-k ne fogyasszanak semmit, hisz ez rájuk van bízva, viszont tudják hol a határ és ez ne menjen a teljesítményük rovására. Nektek mi erről a témáról a véleményetek?

Újradolgozott love story, robottal és balett-táncossal

Sven Vath '94-es The Harlequin - The Robot And The Ballet-Dancer-rel igencsak magasra helyezte a mércét - a szakmai sajtótól kapott azért némi savazást, hogy kicsit túl művészire vette a koncepciót - a követői számára. Ezt a mércét ugyanilyen magasságokban tartotta az albumból készült remixkiadvány is, amelyre Alter Ego, Underworld, Hardfloor, Aural Float és Steveie B-Zet készített átiratokat. Valahogy így kellene szólniuk a remixalbumoknak, azaz az újraalkotóknak tisztelniuk kellene a szerző elképzeléseit és azokat beépítve saját munkájukba minőségi produktumot létrehozni.
Kár, hogy elmúltak ezek az idők. Aki már élt ebben a korszakban tudja miért, aki nem annak kár magyarázni, hallgassa meg inkább ezt az albumot.

Sven Väth - Touch Themes Of...Harlequin, Robot and the Ballet-Dancer

Label: Eye Q America
Katalógus szám: EQ 2005-2
Ország: USA
Megjelent: 1995
Stílus: Trance, Techno

Tracklist:
1. Harlequin's Meditation (B-Zet remix) (8:48)
2. Harlequin Plays Bells (Alter Ego's Harlequin Plays Hells Bells - Mix) (6:26)
3. Harlequin - The Beauty And The Beast (Underworld Remix) (12:53)
4. Robot (Hardfloor Remix) (8:05)
5. The Birth Of Robby (Aural Float Mix) (17:42)
6. Ballet-Fusion (Speedy J remix) (10:21)
7. Ballet-Dancer (B-Zet remix) (9:38)

Szépség és szörnyeteg sztori robottal és balett-táncossal

Sven Vath egy igazi zenei kaméleon. Nem ragadt le egyetlen egy stílusnál sem, ám mindegyikben amelyben alkotott rajta hagyta azon kézjegyét. Sven, bár mostanság hihetetlennek tűnik, a korai trance hangzás egyik alapembere volt. Ezt tükrözi 94-es The Harlequin: the robot and the ballet dancer című albuma. Mintha egy filmzene lenne, mégpedig a Szépség (ezesetben a balett-táncos) és a szörnyetegé (a robot). A szépség az éteri harmóniákat hozza, míg a szörnyeteg a féme ütemeket és a futurisztikus hangzású effekteket. Mint a történetben jelen esetben az albumnál is jól működik a két távoli elem összepasszintása, ami egy techno alapokon nyugvó proto-trance albumot eredményez. Ajánlatos megszakítás nélkül, az első pillanattól az utolsóig végighallgatni. Kiemelkedő darabok: The beauty and the beast, Ballet fusion.

Sven Vath - The Harlequin: The robot and the ballet-dancer

Label: Eye Q
Ország: Németország
Megjelent: 1994
Stílus: techno, trance, ambient
Producer: Sven Vath, Ralf Hildenbeutel

Tracklist:
1. Intro (5:04)
2. Harlequin Play Bells (9:12)
3. Harlequin - The Beauty And The Beast (9:57)
4. Harlequin's Meditation (12:44)
5. The Birth Of Robby (10:04)
6. Robot (7:43)
7. Ballet-Romance (0:50)
8. Ballet-Fusion (9:11)
9. Ballet-Dancer (8:03)