A Global Underground lemezkiadó az ezredforduló derekén elég
sok minőségi kiadvánnyal örvendeztette meg az elektronikus tánczene rajongóit, melyek
közül a holland Pako & Frederik szerzőpáros ’Atlantic Breakers’ című lemeze
messze az egyik legjobb volt. A lemez sajátossága, hogy az album teljes egészében mixelve van, így azt szünet
nélkül hallgathatjuk meg! A másik dolog, ami szintén külön említést érdemel az a
csodás borító, ami rendkívül jól érzékelteti az album tengerparti hangulatát.
Egy ’Intro’-s ambient zenével kezdünk, amiben a hangok finom
ide-oda cikázását kísérhetjük figyelemmel bő három percen keresztül. Ezt követi
a szkreccselős ’O-Group’ című break szám, amire még egy hip-hop break denszer is
azonnal rámozdulna. A hármas ’Timeflex’ zene egyszerűen lenyűgöző! Egy mozifilm
betétdalának is simán beillene, annyira nagy filinggel bír. A ’Nasty Youth’
kicsit dallamosabb, nyugisabb, de nagyjából az előző track hangulatát követi. A
45 Minutes egyértelműen az album egyik legnagyobb varázslata. Érezzük az óceán felöl
érkező lágy szellőket, halljuk a tenger morajlását, és csak bámulunk bele a
messzeségbe, miközben a nap melege simogatja bőrünket. A ’Pintan Alley’ morcos zajai
pár sötétebb felhőt hoznak az égre, de a nap továbbra is kitartóan süt. A ’Menacle’ egyenesen a felhők közé repíti
gondolatainkat, ezután a ’Systematic’ kicsit elgondolkodtat, majd a ’Lastuan’ ördöngős
basszusai késztetik lábainkat táncra. A főcímadó ’Atlantic Break(er)s’-szel újra a tört zenék világába csöppenünk, ami a
sunsetes tört számok egyik gyöngyszeme. A 'Make Me’ az album outro száma is megsüvegelendő.
Érződik rajta, hogy a fiúk sokat dolgoztak rajta!
Összességében az Atlantic Breakers egy nagyon penge kis album
és akinek valami oknál fogva kimaradt volna az életéből, de szereti a chilles,
meditálgatós zenéket, az ne habozzon beszerezni! Valódi kincs, gyűjtőknek
kötelező!
Rare Stuff: Pako & Frederik - Atlantic Breakers
Label: GU Music
Katalógus szám: GUMU001CD Megjelent: 2003 október 20. Stílus: Progressive House, Breaks, Downtempo Producer & Dj mix: Pako & Frederik
A német Marc O'Tool viszonylag hosszabb hallgatás után harmadik szerzői albumával a 'Serious'-szal tér vissza az elektronikus tánczene porondjára. Emberünk fénykorát 1999-2004 között élte, majd rövid inaktív szakasz után ismét nekilátott stúdiózni. Korábban trance, psy és prog track-eket köszönhettünk neki, manapság már inkább tech és deep nótákat írogatott. Mindkét stílus szemrevalóan keveredik egymással a most bemutatni kívánt LP-n is. A nyitó 'Serious Intro' analóg hangzásával és szimfonikus áthallásával kellemes löketet ad a továbbiakhoz. Az 'I Know' a deep felségterületen pecázik, a zongora takarásából szépen elbújik a sodró melódia, amihez egy női hang társul, az 'I know' rigmust ismételve. A 'No Need To Worry' remek, érzelmes soulful house téma Stu Patrics mélázós, bársonyos vokáljával megtámogatva. A 'Feel So Good' kimértebb az eddigieknél, egy agresszív melódia bújik elő a filterből, acid-es hatást keltve, ellenpontként Marc Vision skandálja a magáét. A 'Party 1994' dallama már egyből ismerős, mégpedig az Inner City 'Good Life'-jának fő szintitémáját kapjuk újracsomagolt köntösben. A Criss Source-szel közös 'What Is Up' lendületes house téma,némi funkyval a háttérben. A kiállásban érkező feka szövegfoszlányok tovább árnyalják a képet. A 'Take Me To The River' kicsit olyan, mintha a 'Party 1994' került volna újra a lejátszóba, sebaj, újra 'Good Life'-ozunk egyet! A 'You Got It' zongorás house-a modern köntösben Christian Hinzer vokáljával sem okoz csalódást. Az 'I Call You' hangzásilag folytatja a 'You Got It' vonalát, amit elegyít a 'Serious'-ban felvázolt nagyzenekari feeling-gel. A 'The Final' végre egy kicsit bátrabban nyúl az összetett dallamokhoz, miközben a kiállás igazi adrenalin bombaként hat ránk. A záró 'Reason Why' éteri vonósai szépen idomulnak a nyers elektonikához, Sarah McKenzie vokálja pedig végre megtöri a férfiuralmat énekesi fronton. A lemez üde színfoltja ez a produkció. Összességében kellemes albummal gazdagodhatunk, ha a 'Serious'-t beszerezzük. Talán kicsit túl minimál, és light-os ahhoz képest, amit Marc-tól megszoktunk, de mint tudjuk változnak az idők és az ízlések is. Kiindulási alapnak jó a jövő Marc O'Tool hangzásának kialakításához, ennek tükrében 7,5/10-et kap most tőlem.
Marc O'Tool - Serious
Label: Circle Music Katalógus szám: CIRCLE012-2 Ország: Németország Megjelent: 2012. március 23. Stílus: Tech House, House Producer: Marko Iletchko
Tracklist: 1. Serious Intro 05:39) 2. I Know (8:21) 3. No Need To Worry feat. Stu Patrics (6:47) 4. Feel So Good (6:02) 5. Party 1994 (6:30) 6. What Is Up (6:18) 7. Take Me To The River (8:06) 8. You Got It (5:33) 9. I Call You (6:51) 10. The Final (7:56) 11. Reason Why (7:44) 12. Marc O' Tool - Serious (Continuous Album Mix by Marc O'Tool) (62:19)
A 2006 óta ténykedő német Parquet Records-ot a közelmúltban a techno félisten Carl Cox emígyen méltatta 'Global' nevű rádióműsorában: "One of the best german electronic labels at the moment". Nos ez korántsem véletlen, hiszen a label feje Normen Flaskamp aka Solee igencsak érti a dolgát, ami a zeneírást, menedzselést és egyéb kiadói és stilisztikai dolgokat illeti. Ezúttal saját maga áll a figyelem középpontjában. A 'Nightshift' egy best of jellegű kiadvány, ami album másrészt remix gyűjtemény is egyben, ergo 25 produkció, amihez Normen-nek köze van.
Emberünk 2010-ben már túlesett az album szűzességen, akkor 'Nocturnal Flowers' címmel a mostanihoz hasonló elv alapján hozta közös nevezőre a korai Solee produkciókat ás átiratokat. Jelen esetben könnyű dolgom van, mivel ismerem az úriember 2010 óta megjelent dolgait, sőt elég gyakran játszottam is tőle zenéket a 'Float Away'-ben.
Ha csoportosítanom kellene három egységre tudnám bontani a lemez anyagát. A szerzői munkák férnek bele az első, ezen darabok mások által remixelt változatai a másodikba, illetve a Solee által remixelt produkciók a harmadik "fiókba". A szerzői vonalon azt hiszen nem panaszkodhatunk, hiszen csupa "choon"-nal van dolgunk. Solee elég sokat gyúrt azon, hogy egyből felismerhető, egyedi hangzással bírjanak zenéi. Jellemzően egy pumpáló techno-s alapra, húz rá egy nyers groove-ot, ami garantálja a kellő sodrást, a kiállásban pedig aztán sűrűn odapakolja a dallamtextúráit, amitől fél percenként szalad végig a libabőr a hátamon. Az 'Ice', az 'Aragorn', az 'Oasis', a 'Jule' és a 'Reflect' profin hozza a fent említett sémát, s technósan house-os, mégpedig progresszív módon. Kicsivel minimálabb struktúrával dolgozik a 'Miraculous', 'Dubtale', 'Restless', 'Attitude'-blokk, ahol a deep ív van jobban kikanyarítva.
A bedolgozók tehát magas labdát kaptak, amit hellyel-közzel le is ütnek. Oliver Schories, Dave Seaman, Egostereo és a Zusammenklang szép munkát végzett, jár a respekt nekik.
A Solee remixeknél ügyesen variálódik a deep-es és progis vonal, gondoskodva arról, hogy ne unjunk rá a hallottakra. Innen a Gui Boratto-nak, a Tom Novy-nak, a Cid Inc & Egostereo projektnek, a Takt Tick-nek valamint a Nick Warren-nek készített átiratai viszik magasan a prímet.
Azt hiszem Normen minden elismerést megérdemel, hiszen annak ellenére, hogy rendkívül termékeny az egyediséget és a minőséget mindig sikerül megőriznie. Ez maximálisan átjön ezen az albumon is, ami csak a vendégművészek közepes produkciója miatt kap tőlem 9/10-es pontszámot.
Solee - Nightshift
Label: Parquet Records Katalógus szám: PARQUETCD004 Megjelent: 2012. február 21. Stílus: Tech House, Progressive House, Deep House, Techno Producer: Normen Flaskamp
Erre a lemezre talán sose akadtam volna rá, ha a youtube feliratkozásaim egyikén nem pillantottam volna meg két zenét is az LP-ről. Bár a Point név nem túl hangzatos ahhoz, hogy az ember felkapja rá a fejét, azért mégis próbát tettem az említett két produkcióval. És itt jött a meglepetés! Emberünk - akiről egyébként szinte semmit nem lehet tudni - olyan zenei élményben részesít bennünket, hogy csak pislogtam. Techno a legfinomabb fajtából, hol dub-bal, hol deep-pel fertőzve, néha belassítva, néhol szabadjára engedve. A sort a 'Smells Like Bee' nyitja, s már itt széles mosoly ül az arcunkra, hiszen a tiszta, pumpáló ritmusszekció, s az azon nyugisan variálódó, vastagon delay-ezett főtéma tökéleteset nyújt. A 'Deepending' hasonló elven szerveződik, a baseline megdolgoztatja a subwoofer-eket. A dallamosságba itt sem halunk bele, mégis végig éberen figyelünk a rezdülésekre. A részletekben ott rejlik az alaposság. A 'Deepending' után a 'Let It On' a másik tube-os zene, amit említettem. 12 perc 51 másodpercnyi tömör gyönyör. Lassan épül, de húz magával, kiváncsivá tesz, miközben folyamatosan elárulja magáról, hogy egy önmagába visszatérő szörnyetegről van szó. Ez bulin de nagyot szólhatna! A 'Datum Heute' talán az LP legérzelmesebb, legélénkebb megnyilvánulása, valahol félúton Max Cooper és Ryan Davis munkái között. A 'Damage' a nevéhez hű marad, rombol, nagy hangerőn sem a falakon a vakolat, sem a tánctéren örjöngők nincsenek tőle biztonságban! Az 'All In' egy pumpáló psycho-techno, drámai hatással és rövid megnyugvással elegyítve. A 'Grey Sky' visszavesz a zakatolásból, a downtempo irányába terelődünk. Persze a nyugalom csak pillanatnyi állapot, a baljós hangulatú effektek szépen ellenpontozzák a harmóniát. A záró 'Standing' is töri a ritmikát, de egy fokkal finomabban adja elő magát, mint a 'Grey Sky'. Akár elalvás előtt kis éji zeneként is funkcionálhat, de csak azoknak, akik bírják a kísérletezést. A legjobbat direkt a végére hagytam, hiszen az egész lemez ingyenesen letölthető INNEN! Enjoy the ride! Engem deréba kapott, imádom! 10/10!
Point - Deepending
Label: Digital Diamonds Katalógus szám: DigitalDiamonds024L Megjelent: 2012. február 24. Stílus: Deep Techno, Dub Techno, Minimal Producer: Point
Tracklist: 1. Smells Like Bee (feat.Mantik) (9:20) 2. Deepending (7:35) 3. Let it On (12:51) 4. Datum Heute (8:12) 5. Damage (7:46) 6. All In (8:42) 7. Grey Sky (6:12) 8. Standing (5:25) ABOUT DIGITAL DIAMONDS
A minap olyan megtiszteltetésben volt részem, hogy a Proton égisze alá tartozó Electronic Tree Records hozzáadott a vipultima-s promo pool-jához. A nem régen elstartolt kiadó eddig két release-szel örvendeztette meg a deep, prog house és break szerelmeseit. Ebből is az első rögtön egy LP volt, ami a lengyel Pawel Tux aka Tuxedo szerzői albumának a 'New Life'-nak a remixeit tartalmazza. Tizenkét verzió, a maga nemében mindegyik egy külön zenei utazás. A kezdés egyből fület gyönyörködtető. Helbot a címadó darabot vette kezelésbe, és prog break köntösbe bújtatta az eredeti struktúrát. Igazi epikus, s egyben technikás átirat. Az angol Simon Firth a 'Stronger Than Ever'-ben bemutatja a mostanság rá jellemző dark-os, tech-es vonalat. A baljós dallamok és szikár alap remekül kiegészítik egymást. A lemez egyik legveretesebb átiratát az argentin Hector Sawiak készítette el az 'Imminence'-ből. Hector ezúttal a megszokottnál több pozitív érzést csempészett a munkájába, s egy kicsit a deep felé elhajolva energizálja a hallójáratainkat. Maradunk deep viziken. Depthide a 'Time Pressure'-t szemelte ki magának, s bájosan érzelmes módon rázta gatyába azt. A csodaszép melódia és a mögé pakolt textúrák a nem várt víziókat tárnak elénk. A szerb Stanisha a zene robot, aki a studióban kel és fekszik. Szinte nincs olyan hét, amikor ne hallatna magáról konvenciókat felrúgó, sokszor kísérletező, máskor teljesen letisztult bombáival. A 'Princess'-szel is ügyesen eljátszadozott. Lecsavarta a BPM számlálót, és egy vonósokkal megspékelt, meditatív house utazást kanyarított belőle. A korong másik emelkedett pillanata kétségtelenül az ő "hercegnőjéhez" fűződik. A dallamosabb, könnyedebb prog felé húzunk T-Dallas 'Chasing Dream' remixével, ami a nyárias életérzést hozza el nekünk, így márciusban. Bevallom a lengyel Neptun 505-ről nem hallottam eddig semmit se, de mostantól figyelni fogom a ténykedését. A "bemutatkozó" produkciójában a 'Beside The Point' újraértelmezésében nagyot alakít, sodró deep house-ból tart erődemonstrációt. Megtörjük a 4/4-ek uralmát Andrew Philippov vezetésével a 'My Place'-ben. A baseline különösen szépen duruzsol, de a többi alkotóelemre - főleg a dallamra - se panaszkodhatunk. A 'Stamina Shot'-ot E.F.G. gyúrta át. A percussion-dús kezdés után a baseline aprít a maga nyersességével, a kiállásban pedig a baljós árnyak tovább gyülekeznek. A psy-ben is megmártózunk Psychowsky révén. A 'Time Pressure' átirata okosan meg van zabolázva. Psychowsky dallamközpontúságát le sem tagadhatná, itt is megdolgoztatta a szintiket rendesen. A mester, azaz Tuxedo is beszáll egy remixszel, mégpedig a 'Stamina Shot'-ból, amiből egy vadóc energiabomba kerekedik ki. Azért a melódiák nem engedik elszaladni techno-ba a produkciót. A zárás azonban mégis full techno-val köszönt ránk. A 'Vesir' Marrel újragondolásában Alan Fitzpatrik sound-ját idézi fel, egyszerre kíméletlen és légies. Aki beszerzi ezt a remixalbumot rosszul nem járhat, mert kellőképp változatosra és színvonalasra sikeredett. Külön öröm, hogy az Electronic Tree ilyen combos release-zel lépett a lemezkiadás korántsem rögmentes ösvényére. Nekik sok kitartást kívánok, Pawel zenei nagysága előtt pedig megemelem a kalapomat. 9/10!
Tuxedo - New Life (Remixes)
Label: Electronic Tree Records Katalógus szám: ETREE001 Megjelent: 2012. március 7. Stílus: Techno,Prog-House, Breaks, Downtempo Producer: Pawel Tux
Tracklist: 1. New Life (Helbot Remix) (7:30) 2. Stronger Than Ever (Simon Firth Remix) (8:32) 3. Imminence (Hector Sawiak Remix) (7:34) 4. Time Pressure (Depthide Remix) (8:21) 5. Princess (Stanisha Remix) (11:55) 6. Chasing Dreams (T-Dallas Remix) (7:36) 7. Beside The Point (Neptun 505 Remix) (6:58) 8. My Place (Andrew Philippov Remix) (7:52) 9. Stamina Shot (E.F.G. Remix) (5:51) 10. Time Pressure (Psychowsky's Timeless Remix) (9:16) 11. Stamina (Tux Re-Touch) (8:26) 12. Vesir (Marrel Remix) (8:46)
Mostanában az albumajánló rovat parkolópályán volt, azaz pontosítok: egy olyan lemezre várt, amiről tényleg érdemes írni. Nos ez a lengyel Deep Fog albumával kapcsolatban be is következett. Magáról Krzysztof Kotliński-ről sajnos nem sok infót lehet megtudni a netes biográfiája alapján. Legyen elég annyi, hogy 2006 óta írogat zenéket, 2010-es 'Memories' EP-jével elhelyezte magát az újvonalas progressive house szcéna igencsak színes palettáján, miután a stílusirányzat zászlóshajójának számító Mistique Music csapatához csatlakozott. Tény, hogy a Mistique a tömegtermelésbe néha-néha beleroppanni tűnt, de mindig jött valamelyik előadójuk és kihúzta őket a középszerűség kátyújából. Ezúttal Deep Fog barátunk egy komplett LP formájában bocsátotta útnak mentőexpedícióját, sikerrel. A nyitó 'Infinity Life' egy csodálatos downtempo darab a lelkünk mélyéig hatol break alappal, sodró dallamvilággal és érzelmes háttér sound-dal. Az 'Atmosphere' egyből odagurít egy hipnotikus melódiát, amiből - illetve a szám címéből - már sejthetjük egy utazásnak leszünk részesei. A 11 perces darab - ahogy ilyenkor kell - lassan, de logikusan épül fel, sok-sok szintihanggal és string-gel megküldve. A 'Far Away'-nél már a dícsérő jelzőim is kezdtek elfogyni: ilyen összetett, pulzáló, egyben szívbe markoló, mesterien megkomponált alkotást már elég régen hallgattam. Maximiálisan érződik, hogy Krzysztof hosszú évek verejtékes munkájával alakította ki hangzását, amiben bár semmi új nincs, de annyira ügyesen van kivitelezve, hogy egyértelműen beazonosítható. A 'Midnight' a zongorát is expert szinten hasznosítja, leheletfinom tribal-lal megbolondítva a ritmusszekciót. A kiállásban másodpercenként tör ránk a libabőrözés, egy női vokál sample pedig csak fokozza az eufóriánkat. A 'Downpour' az előzőekben már megcsodált receptet küldi harcba, még letisztultabb alapokra helyezve, kellemes filmzenei élményeket előcsalva az ember emlékezetéből. A 'Spring Is Coming' sem tér le a kitaposott ösvényről, a dallamorgiához mellé patakcsobogást is kapunk, amihez az évszak ezernyi összetevőből álló bódító illatát is odaérezzük. A 'Waiting For A Miracle' nem csupán elnyújtott csodavárással szolgál nekünk, hanem ő maga a hangképekbe öntött tökéletesség. Mások ennyi érzelmet egy élet alatt is nehezen írnak bele a zenéikbe. Az 'Alone' pumpáló dobszerkóval kezd, s ez nem véletlen, hiszen a lemez egyik legtáncosabb szerzeménye bontakozik ki a fülünk hallatára. A kiállásban megint lezsibbadunk, de ez gyakorlatilag konstans érzés eme lemezt pörgetve. A 'Wrong Way' lírai magasságokban szárnyal, mindezt vokál bevetése nélkül. Imádnivaló! A Sultan, Tonedepth duó fénykorát és virtuóz elektromos gitárszólóit megidéző 'It's Just a Bad Dream' a 'Memories EP'-ről talán ismerős lehet. Itt a dub verziót kagylózhatjuk meg, s zárhatjuk le ezzel méltóképp több, mint másfél órás utazásunkat. Összességében nagyon régen hallottam már ennyi jó dallamot egyszerre. Egyszerűen azt sem tudtam hallgatás közben, hogy hová kapjam a fejem. Kb azt éreztem, mint anno trance hallgatása közben, hogy maximálisan hatalma alá kerít egy melódia és visz magával. A tempó persze lassabb és a felépítés is mérsékelten hatásvadász, de minden adott egy magas fokú révedéshez. Egyértelműen a legmagasabb pontszámot érdemli, 10/10!
Deep Fog - Wave
Label: Mistique Music Katalógus szám: MIST212 Megjelent: 2012. január 7. Stílus: Progressive House Producer: Deep Fog aka Krzysztof Kotliński
Tracklist: 1. Infinity Life (9:40) 2. Atmosphere (11:04) 3. Far Away (9:40) 4. Midnight (10:09) 5. Downpour (8:52) 6. Spring Is Coming (9:40) 7. Waiting For A Miracle (8:59) 8. Alone (8:34) 9. Wrong Way (9:04) 10. It's Just A Bad Dream (Dub Mix) (9:42)
Bár a 'Loudboxer' nem mai csibe (2002-es egészen pontosan), viszont ma is van mondanivalója a hallgatói számára: a nem dallamos is lehet tetszetős! A 'Loudboxer' nem más, mint egy utazás a fémes minimáltól kezdve a kőkemény zúzdáig át a techno világában a holland guru Joachim Paap aka Speedy J prezentálásában. Az első három szám ráhangol a keményebb részekre. Már-már deep-be hajló indítás, úszós hangok asszimetrikus dobalap, visító cinek, ciripelő géphangok. A negyedik számmal ('Sonof') kezdetét veszi a felpörgés. Az album legerősebb 20 perce ezután következik. A mixek mértani pontosságúak, a 'Bihum' elektrós alapjához zakatoló ütemek társulnak, észre se vesszük és egy interlude következik ('Inter Zil'). Sátánivá torzított értelmetlennek tűnő, de kivehetően angol szövegelés még inkább durvítja a helyzetet. Ezután az album legkeményebb száma a vinyl-en is megjelent 'Krekc' következik (Dj Rush és Umek remixeivel)! A szám közepén majdnem kétperces kiállás, filter és egyéb tudatmódosító effektek, mintha egy úrhajó szállna le éppen ufókkal a fedélzeten, majd a robbanás és újra zakatol a mix! A 9. szám úgyszintén pörgeti a tudatot rendesen, nekem Chris Liebing 'Analog' című száma jutott róla eszembe. A 10. szám a 'Bugmod', ami úgyszintén megjelent vinyl-en, amit a valamit magukra adó techno dj-k erős rotációban pörgettek. A 11. szám a 'Krekc' élőben rögzített változata, ami meglepően illik a mix ívébe, és a frenetikus hangulat a sikítozásokból maximálisan visszajön. Esztelen elszállások, begyorsulás, lefilterezés, Scooter közönségét meghazudtoló ujjongás. Az album a vége felé se fásul be, hozza a friss, remekbe szabott technikai megoldásokat, amit a vájt fülű hallgatók elvárnak egy techno lemeztől. Mert ez egy vérbeli techno korong. Az utolsó track több szempontból is érdekes: a 'Pannik' egy elég régi Speedy J szám (még a síp hőskorából), s mint a címe is mutatja nem egy altatódal lágyságával ringat el. Torz, hardcore utánérzésű dob, majd sejtelmes string viszi a vonalat tovább. Kitűnő remix, az eredetiből a vinyogós, kevésbé ideillő részt mérsékelték, a jellegzetes "Tom" hang fel- és lefilterezve végigkíséri az egész számot. A végén a gerincet adó string úszik a végtelenbe tovább. Mintha egy napunkat követnénk végig- ébredés, ráhangolódás, napi dömping, zakatoló életritmus, pihenés, relaxáció és álomba szenderülés. Összességében véve 10-es skálán a maximumot éri, ajánlom minden igényes zenére vevő embernek.
Speedy J – Loudboxer
Label: NovaMute Katalógus szám: NoMu093CD Ország: Németország Dátum: 2002. június Stílus: Techno, Experimental Producer: Joachim Paap
Egy újabb mérföldkőhöz érkezett a Stellar Fountain Records. A hivatalosan 2011. december 26-án megjelenő hatodik release-szükkel az első nagylemezüket bocsátják útnak a fiúk a promo pool-ok és e-zeneboltok meghódítására. Talán nem meglepetés, hogy az első LP-t olyas valaki jegyzi, aki már több színtéren is letette a névjegyét, s otthonosan mozog szinte minden stílusban. Ez az illető nem más, mint Cj Peeton. Az album szerződtetésének a története a következő volt. Ottó pár hónappal ezelőtt feltöltött egy videót a youtube-ra, melyben a megjelenésre váró 'Mesmerized LP'-jének a számait prezentálta. A cumóra akkor még senki sem jelentkezett be. A Stellar élve a lehetőséggel és a személyes ismertséggel azonnal lecsapott a minőségi hallgatni valóra. Azért itt ki kell emelni, hogy Ottó maximálisan partner volt a közös munkában, s úgy adta oda az albumot, hogy tudta a Stellar még újnak számít a piacon, s ezzel azt a kockázatot is bevállalta, hogy a kis label révén nem jut el majd annyi emberhez a zenéje, mintha egy major kiadóval szerződött volna le. Persze kockázat nélkül nincs nyeremény sem! Az első pár beérkezett feedback alapján bátran mondhatjuk: sokak kedvence lesz ez a lemez, mivel több stílust ölel fel és zeneiségével messze kiemelkedik a felhozatalból. A 'Mesmerized Pt 1' szép intro után törtütemmel kedveskedik, miközben az atmoszféra és a a csodaszép zongorafutam gondoskodik a hipnotizálásunkról. A 'Mesmerized Pt 2' ott folytatja, ahol az első rész abbahagyta. Itt is a tört adja a sodrást, mellé a piano és a háttérben dolgozó string-ek pedig ismét ellentmondást nem tűrően varázsolnak elénk egy imádni való miliőt. A 'Cold As Ice' meglepetése, hogy Ottó dubstep alapokra helyezte a jazzy feeling-ű textúrákat. Hogy ez a kettő milyen jól szól együtt, azt ti magatok is lecsekkolhatjátok! A 'Levitation' maga a megtestesült nyugalom, a béke szigete, egy hely, ahová elbújhatunk a világ elől. A 'Weird Nature' dallamával Chicane legszebb éveit idézi meg a hallgatóban, majd a természet hangjai is beszállnak az utazásba. Ezt de szívesen hallanám egy Cafe Del Mar válogatáson! A 'Chill At The Beach-el veszi kezdetét a táncoltatós szekció. A forró dallam és az abszolút nyári hangulat magasan viszi a prímet, mindez deep house struktúrába öntve. A 'Flowers' némi elektrót is odtesz a baseline kísérőjeként, egyébként maga a kiállás komolyzenei szerzőket meghazudtoló komplexitásával hívja fel magára a figyelmet. A 'Slave Of Dreams' a 'Mesmerized' part-ok hangulatához kanyarodik vissza, a kiállásban itt is megvilágosulunk, ez az igazi zenei mennyország! Az 'Utopia Sounds' vidám akkordjaihoz funky gitár riffek is simulnak, ami hallatán a lazulást és a gondtalan szabadságot asszociáljuk. Nagyon profi anyagot hozott össze Cj, ami ideális ajándék lehet a karácsonyfa alatt! Még a végén az ősök is táncra perdülnek tőle!
Cj Peeton - Mesmerized LP
Label: Deep Zone Katalógus szám: SFR 006 Megjelenési dátum: 2011. december 26 Stílus: Chill Out, Dubstep, Deep House Producer: Szattelmayer Ottó aka Cj Peeton
Az Ultimae records egy egy lemezéről már párszor volt szerencsénk beszámolni itt a blogon, és igazából sosem rejtettük véka alá azt, hogy mennyire rajongunk a kiadó munkásságáért. A H.U.V.A. Network 'Ephemeris' című lemeze ezt a pozitív képet egészen biztos hogy tovább fogja erősíteni, mivel az Aes Dana-Solar Fields jegyezte H.U.V.A. Network ezzel az albummal a label egyik legerősebb lemezét rakta össze. Az Ephemeris album története valahol a csillagrendszerben játszódik, ahol a bolygók színe, alakja, mozgása teljesen eltér egymástól. Ezt az állapotot érzékelteti velünk az album, amit tíz nem minden napi zenébe sűrítve tesztelhetünk le. Az album nyitózenéje nagyon érdekes kontrasztot alkot: egy monoton semmibe vezető, ugyanakkor rendkívül hangulatos világkép tárul elénk. A 'Blank' egy teljesen másik síkon mozog az előző számhoz képest. Mélabús , néhol a letargiába burkolózó, keleties hangképeket vegyítő mágikus zeneművel állunk szemben. Az 'Orientations Part 1' -ben gigászi erők csapnak össze. A 'Part 2' valamivel nyugisabb alkotás. A 'Part 3' hangulatilag és szerkezetileg szinte majdhogynem ugyanaz mint a Part kettes verzió (mindkét szám ambient szekcióval kezd, majd downtempo-val zár). A 'Cobalt' zseniális zene, egyértelműen az album legjobbja. A techno-s alapra Aes Dana-ék valami hihetetlen érzelmes zongoradallamot kevertek rá. A 'Fade Away' nagyon szépen kezd. A vége felé egy valódi progpsy zenemű rajzolódik ki belőle. Hallgatása közben valamiféle fényörvénybe kerülünk. A nyolcas számú 'Diagrams' is gyönyörű. Úgy 5 perc 20-nál dob egy hátast az ember, és egyszerűen nem hisz a fülének. A 'Something Heavens' nagyon komplex zene. Az eleje olyan mintha a mennyben járnánk, csak a rockos résznél ereszkedünk egy kicsit alább. A 'Saturday Barbecue With New Neighbours' -ban a Földi zajok keverednek az univerzum csilingelős zajaival. 10/10 pontos lemez. Dark ambient függőknek kötelező tananyag!!
H.U.V.A. Network – Ephemeris (2009)
Label: Ultimae Records Katalógus szám: inre 033 Ország: Franciaország Megjelent: 2009. március 12. Stílus: Downtempo, Ambient, Progressive Trance Producer: Vincent Villuis & Magnus Birgersson
Tracklist: 1. Dissolving Time (6:39) 2. Blank (8:48) 3. Orientations Part 1 (Above Towns Edit) (9:07) 4. Orientations Part 2 (Ephemeride 15.43°) (7:47) 5. Orientations Part 3 (Uncertainty Principle) (8:44) 6. Cobalt (6:42) 7. Fade Away (6:18) 8. Diagrams (7:28) 9. Something Heavens (6:42) 10. Saturday Barbecue With New Neighbours (2:43)
Régi vágyam teljesült azzal, hogy be tudtam szerezni a Mara formáció eddigi egyetlen albumát, a 2003-as megjelenésű 'If You Only Knew'-t. Barry Gilbey és Sara Whittaker-Gilbey közös produkciója (az előzményeket taglaló cikket lásd itt!) mindenképp megér egy misét, üljünk hát bele az időgépbe és pörgessünk vissza a naptárt egészen 2003-ig a korong segítségével! Gilbey papa, a Choo Choo Records atyja feleségével a csillagokat is lehozza nekünk. Aki egy átlagos progressive house gyűjteményre számít az bizony meg fog lepődni, ugyanis Barry és Sara igyekezett minden oldalról - mármint a stílus repertoárjukat tekintve - bemutatkozni. Tény, hogy van itt progi és rengeteg vinyl-ről ismert szerzemény, viszont az újabb break és deep house produkcióik is fel tudtak nőni a stílus klasszikusaiként jegyzett mesterművekhez. Az album címadó dala az 'If You Only Knew' kezdi a hangulatfokozást. Lusta break ritmuson és deep hangokkal felvértezve suhanunk tovább, ahol Sara éteri hangja még tovább fokozza a gyönyörérzetet. A 'Turning It On' már a rutinos partiarcok számára ismerős lehet, hiszen remixeivel egyetemben 2003-ban elég sok hangrendszert kényszerített térdre a világ menő klubjaiban. A tribalos alapra tökéletesen illik Sara vokálja, a háttérben az akusztikus gitár is szépen dolgozik. Szettek elejére perfekt hangulatfokozó. A 'Desanitize' partis break roller, velőig hatoló subokkal és nyers erővel és sejtelmes progi faktorral ellátva. A 'Snoodle' amolyan interlude, downtempo lazulás, bizsergető főtémával és string segédlettel. A 'Satisfy Me' deep house-nak indul, majd idő közben átvált 4/4-ről tört-re. Sara az angyali atmoszférát még tovább erősíti. Megigéző produkció. Az '1974' profin rá van úsztatva a 'Satisfy Me'-re, ez ad egy kis hangulati pluszt. Egyébként a zene maga olyan, mintha Eddie Amador 'House Music'-jának ars poetica-ja köszönne vissza, csak itt az oldskool zene oltárán morzsolhatunk el pár könnycseppet Randall Jones monológjában. Emellett egy szuggesztív groove és a deep körítés adja az esszenciáját a track-nek. A 'Coming Down' is mixben érkezik, s a 2002-es tribal-prog sound-ról ad hanglenyomatot. A Choo Choo 025-ös számú kiadványa, igazai ragadozó darab hipnotizáló sample-ekkel fűszerezve. Imádom. A 'One'-t sem tejfeles szájúként köszönthetjük, az 1999-es Mara progressive ritmus szekciója mellé énekben a klasszikus house darabokból ismerős patetikus előadás társul, olyan ez, mint az olaj a tűzre! A 'Shake That Thing'-gel újra visszakapcsolunk break üzemmódra, ráadásul a sötét-morcos típusára. Tombolhatunk rá kedvünkre. A 'Computer Beats' kőkemény tribal veretés, felhúzós, fémes kiállással, ami után nincs olyan ember, aki ülve képes a hallgatást tovább folytatni! A 'Heretic' is a húzósabb fajtájú, effekt és ritmus orientált break szerzemények körét bővíti, Morcos, s egyben agyba mászós! A 'The Love Song'-ot elméletileg bónuszban kapjuk, ez ugyanis csak fehér címkés lemezként létezett korábban. Egy jóízű köszit mindenképp mondhatunk, hiszen egy ízig-vérig főidős prog house track-et kapunk, némi psy-s (a korszakra jellemző) felhanggal. A záró 'Peace' ideális levezetés, downtempo alapokon fúvós hangszerek kísérik Sara énekét. Különleges hangzású, érzelmes szerzemény, ami felteszi arra a bizonyos i-re a pontot (ráadásul a track másik felében elrejtették a 'One' unplugged verzióját is - a szerk.). Ez a lemez minden tekintetben nagyon egyben van, így jár neki a 10/10! EDM-történeti megjelenés, kétség sem fér hozzá!
Mara - If You Only Knew
Label: Choo Choo Records Katalógus szám: CHCHCD02 Megjelent: 2003 október Stílus: Breaks, Progressive House Producer: Barry Gilbey Vokál: Sara Whittaker-Gilbey
Tracklist: 1. If You Only Knew (5:00) 2. Turning It On (5:30) 3. Desanitize (7:22) 4. Snoodle (2:55) 5. Satisfy Me (6:31) 6. 1974 (6:45) 7. Coming Down (7:30) 8. One (7:00) 9. Shake That Thing (4:35) 10. Computer Beats (6:21) 11. Heretic (5:42) 12. The Love Song (9:28) 13. Peace (7:35)
Belehallgatós (Bandcamp page - jelképes összegért bármilyen minőségben letölthető)
Gyakorlatilag a teljes Sterby diszkográfiát bemutattuk már a blogon, csupán 2001-ben megjelent második studió albuma a 'Gates Of Mind' várt még a véleményezésre. Karesz akkoriban domináló két kedvenc stílusát - a house-t és trance-t - vonultatja fel az LP, ez a mixlemezeit ismerve egyáltalán nem meglepő.
A 'Floating'-al kezdünk, ami egy igen szétcsavart, technikás darab, ráadásul baseline-jával Donna Summer 'I feel love'-ját idézi meg. A 'Discography III.' méltó folytatása a nagy sikerű Discography szerzemények sorának, dögös house tömény funky-val és diszkó életérzéssel átitatva. A 'Neo Noize' is a fényes diszkógömbök korát idézi meg modern köntösbe bújtatva, feszes alapokra helyezve. A 'M.I.R' űrbeli zajfoszlányokkal nyit, majd egy vidám pumpálós funky téma bontakozik ki. Ezt én is kipróbálnám fülhallgatón, nagy hangerő mellett a súlytalanság állapotában! A 'Rhythmcity' egy erőteljesebb pumpin' téma némi tribal-lal és egy Roach Motel-es sample-lel megfejelve. A 'Discography II' radio edit-je a következő a sorban, ami számomra az egyik legdögösebb hazai house szerzemény a mai napig. A címadó 'Gates Of Mind'-dal kezdetét veszi a trance blokk, ahol Sterby stúdiópartnere Tranzident nyújt hathatós segítséget a tökéletes eufória elérésében. Nos, ami a 'Discography II' house-ban, az a 'Gates Of Mind' trance-ben, vitathatatlanul az egyik legsikeresebb magyar transz track, ami külföldi válogatások tömkelegén hirdette, hogy Közép-Kelet Európában is tudnak valamit. Jewls hangja a mai napig libabőr képző hatású, a dallam pedig überelhetetlen: egyszerű, de hatásos. Az 'It's No Good' a Depeche Mode hasonló című darabjának trance cover verziója a jazz körökben ismert és elismert Winand Gábor hangjával (aki anno Dj Junior 'Angyallány' feldolgozásában is énekelt). Érdekes, egyben egyedi megközelítése egy világszerte ismert slágernek. Az 'Irish Coffee'-t a címéhez hűen áthatja az ír népzene szellem köszönhetően a hangszereket kezelő M.É.Z. zenekarnak. Nagyon szép, megkapó szerzemény, ami mintapéldája annak, hogy az élő zene milyen jó passzolhat az elektronikushoz. A 'Coup De Grace' az In Trance We Trust label által képviselt sound-ot hozza, az elején szigorú ritmusképlettel és baseline-nal, majd a kiállásban a string és a fődallam teljesen megszeliditi az egész koncepciót. A 'Hopeful Sign'-ban ismét Jewls varázsol, ezúttal rengeteg pozitív energiát sugározva, nem a mélabús hangulatot erősítve. A zárás a 'Move Me'-re hárul, amit szintén a régi nagy kedvenceim között tartok számon. Igéző hang és melódia elegyedik, emotional trance a javából.
A 'Gates Of Mind' a hazai elektronikus zenei élet egyik üde színfoltja. A trance részleg frenetikus, a house blokk is pezsdítő és ötletes, közös nevezőjük pedig a profizmus, amivel összerakták őket. Aki nem hallotta pótolja sürgősen!
Sterbinszky - Gates Of Mind
Label: EMI Music Katalógus szám: 7243 537294 2 4 Ország: Magyarország Megjelent: 2001 Stílus: Trance, House Producer: Sterbinszky Károly Közreműködők: Váradi Balázs, Bruckmann Balázs, Brunner Zsolt, Winand Gábor, Jewls
Tracklist:
1. Floating (9:32)
2. Discography III. (5:12)
3. Neo Noize (6:58)
4. M.I.R. (5:27)
5. Rhythmicity (5:16)
6. Discography II. (Radio Edit) (4:02)
7. Gates Of Mind (ft Jewls) (10:00)
8. It's No Good (7:46)
9. Irish Coffee (ft. M.É.Z.) (9:45)
10. Coup De Grace (5:21)
11. Hopeful Sign (ft Jewls) (5:48)
12. Move (Radio Edit) (4:26)
A Mindfields bulik társszervezőjeként és dj-ként az elmúlt időszakban sokat hallani Gyarmati Dániel aka Dynamic Illusion nevét. Produceri vonalon sem tétlenkedik Dani, hiszen a progressive stílus elkötelezettjeinek a közelmúltban ingyen bocsátotta rendelkezésre 'Expressions' című gyűjteményét, melyben mélyről jövő zenei kifejezései törnek a felszínre. Az alábbi interjúban az album track-jeiről, jövőbeli terveiről és megjelenéseiről valamint a hazai progressive helyzetről is faggattuk.
DZ: Honlapodon ingyenesen elérhetővé tetted Expressions című albumodat, ami inkább remix gyűjteménynek tekinthető. Sok-sok igazi finomsággal találkozni itt, mi az oka, hogy nem hivatalos formában jelent meg? DI: Több fontos oka is van, hogy ilyen formában váltak elérhetővé a dalok. A klasszikus értelemben nem is megjelenésről van szó, inkább úgy fogalmaznék, hogy ez a közös érzésvilágra épülő track-jeim gyűjteménye. :) A legtöbb remix esetében pusztán arról van szó, hogy úgynevezett bootleg formában készült el, tehát nem az eredeti előadó kérésére, nem a hivatalos hangmintákat felhasználva íródott meg a dal, csupán saját kedvtelésemre vagy éppen hirtelen ihlet nyomán jöttek létre a track-ek. Ezért is lett "kifejezések" azaz Expressions a lemez címe. Mondhatni ezek a legőszintébb zenei megnyilvánulásaim, hiszen nem felkérésre és nem határidőre dolgoztam velük, pusztán az örömszerzés volt a célom velük. Saját magamé és természetesen a hallgatóságé egyaránt.
DZ: Melyik darab a személyes kedvenced? Esetleg fűződik-e valamelyikhez különleges élményed? DI: Nagyon nehéz kérdés, több kedvenc is van, főleg azért mert mindegyik track-nek megvan a maga története, a maga érzésvilága és biztosan állíthatom, hogy ezek hűen tükrözik azt a lelkiállapotot, amiben éppen akkor voltam, amikor született az adott dal. Legnagyobb kedvenceim közé sorolom a Kozma Orsinak készített remixet, mivel ez komoly visszaigazolás volt számomra is, hiszen egy más műfajban dolgozó művésznő közreműködésével sikerült elkészíteni valami olyasmit, ami talán mindkettőnk hallgató táborának emészthető, mondjuk úgy populáris, vagy azzá válható darab. Emellett nagyon szeretem a Butterflies-t a könnyedsége miatt, a Cut Me Down remixet, amiért a klubokban lejátszva rengeteg pozitív visszajelzés érkezett közönség oldalról. Az album vége felé a Tokyo in Love a favorit a dnb-k közül, talán azért is, mert japán ének van benne mégis mindenki pontosan tudja mit szeretne közölni az énekesnő, igazi szívből szóló darab, illetve a Björk feldolgozás szinté speciális hiszen ahhoz még egy házi barkács klip is készült.
DZ: Produkcióidban egészséges egyensúlyban van a house deep és progressive oldala, valamint a breakbeat melódikusabb válfaja. Te hogyan jellemeznéd pár szóban a Dynamic Illusion hangzást? DI: Csöpögős, érzelgős, szentimentális **ar….;D Viccet félre téve erre talán nincs is egzakt leírás, közhely de a zenében rejlik a válasz. Mindenképpen pozitív, életvidám felfogású, és üzenetű hangzásról van szó, ami őrzi a klasszikus progressive house és break értékeit, de hatással van rá rengeteg akusztikus zene és zenekar és természetesen a 20 évnyi zeneimádatom. Ennek a fúziója végül is a Dynamic Illusion.
DZ: Milyen nagyobb dobásokra készülsz a közeljövőben? DI: Olimpia, gerelyhajítás, diszkosz…vagy kislabda… Szóval továbbra is őrizve a komolyságomat, készül a tényleges szerzői album, szeretném nyomatni deep house oldalon a Daniel Cleaver projektemet, zenekari oldalról a Planet Alliance-t, amihez session zenészek is társultak már néhány dal erejéig és remélhetőleg még fognak is. Talán egy énekes nő is, ki tudja… Ez maradjon egyenlőre a misztikum része. Ami biztos az a Silk Sofa Recordsnal egy full chill out/downtempo EP még a nyáron jó pár remix már a „gyárban” van csak megjelenésre vár ezekre szerintem érdemes lesz oda figyelni, illetve Ivan Nikusev barátom kiadójánál egy valódi klasszik progressive saját szerzemény (Just a Vision) fog napvilágot látni Storyteller, Michael & Levan, Groover és Optimál barátaim közreműködésével.
DZ: A Facebookon olvastam tőled egy idézetet: miszerint a progressive forradalom elkezdődött a szívekben és az elmékben egyaránt. Mi a helyzet ilyen fronton kicsiny hazánkban? DI: Nézd…én továbbra is úgy gondolom, hogy elkezdődött valami. Alig 2 hónap alatt csináltunk 2 Mindfields bulit Retroid-dal és East Cafe-val, volt egy fantasztikus Jody Wisternoff party a getFrisky keretein belül, ami iszonyat volt, ezúton is minden elismerésem és köszönetem Del Sol-nak amiért tető alá hozta. Tehát van itt pezsgés, és talán a mi nyomunkban járva már is van egy-két emberke aki tudatos zenei értékrendszer mellett pedzegeti a buli szervezést kisebb helyeken. A zene írás terén soha nem volt lemaradva az ország mindig is születtek nagyon komoly track-ek, csak buli nem volt, ami befogadta volna őket, de most lesz ezt garantáljuk, mivel látszik, hogy van rá igény. Annyit elárulhatok, hogy a közeljövőben tervben van egy Kay-D party de ha egy kicsit kinövi a kereteit a buli én speciel szívesen hívnám Mehmet Akar vagy Ivan Nikusev barátomat zenélni, mondjuk egy jó Michael & Levannal megtámogatva…Na az lenne rock’n’ roll…;) Tehát lelkesedés és tervek vannak, a facebook csak úgy pezseg a progresszív daraboktól már most, és én valóban úgy gondolom, hogy a negyedik generációs dj-k és producerek beteljesítik a forradalmukat, és Magyarország újra méltó lesz majd arra a hírnevére amire a 90-es évek végén szert tett!
Tracklist: 1. Leon Somov & Jazzu - Butterflies (Dynamic Illusion Burst Into Bloom Mix)
2. Kozma Orsi - Holnap (Dynamic Illusion Remix)
3. Moloko - Time Is Now (Dynamic Illusion Remix)
4. Harland - In The Dark (Dynamic Illusion In The Light Mix)
5. Sasha - Cut Me Down (Dynamic Illusion Geminate Mix)
6. Paul Kwitek - Black Ocean(Dynamic Illusion Remix)
7. Sasha - Cloud Cuckoo (Dynamic Illusion Glimmer Of Hope Mix)
8. Corrinne May - Safe In A Crazy World (Dynamic Illusion Keep Flying Mix)
9. Teshima Adi - Tsuzureyoubi (Dynamic Illusion Tokyo In Love Mix)
10. Björk - Hyperballad (Dynamic Illusion Remix)
"I'm not really one for psy trance, but John 00 Fleming never disappoints". Eme discogs-os idézet tökéletesen összefoglalja, amit John-ról tudni kell. Tény, hogy a psy/goa zenék nem mindenkit érintenek meg, viszont J00F olyan mesterien sáfárkodik a hangokkal, atmoszférákkal, hogy az még egy könnyedebb ritmikához ás hangulathoz szokott fület is hamar meggyőz. John a trance underground vonulatának elkötelezett híve, most se várjunk tőle sláger darabokat. A 'Nine Lives' egyben ars poetica-ja is a szerzőnek, hiszen gyakorlatilag már a harmadik reinkarnációját gyűri. A '90-es években tüdőrákot diagnosztizáltak nála, amiből sikerült felgyógyulni. 2005-ben vízisielés közben érte baleset, de szerencséjére az őrangyala ezúttal is mellette volt. Érdekesség továbbá, hogy bár John termékeny producer a saját nevén ez az első LP-je (a legutóbbi három nagylemezét Digital Blonde-dal a 00db alteregon jegyezte). Cserébe kapunk 16 zseniális alkotást, amit most tüzetesen ki is elemzünk!
A nyitó 'The Winds Of Change Are Blowing' óvatos felvezetést ad, bár a cím a változás szelét emlegeti ez a sound is John, csak a lassabb és progressive-bb énjét helyezte előtérbe. A kiállás libabőr, és még csak most kezdtük a túrát! Az első vendég is megérkezik a belga Airwave személyében, aki szintén több, mint egy évtizede konstansan magas szintet hoz produceri munkáiban. Az 'United 93' is marad a hömpölygős progressive vonalán, talán még vissza is vesz a tempóból, de sűrűbbre veszi a dallamszekciót. Jó hallani, hogy a két úriember hogyan viszi bele magát a darabba, s a különböző megközelítések egymás mellett remekül megférnek. Az 'MMX1215' az albumot felvezető single, ami az első psy-s produkció a lemezen. Egy éteri hanggal kezdünk, ami révén egyből Indiában érezzük magunkat. Ebben a spirituális utazásban az a legszebb, hogy csak hallgatni kell a zenét és hagyni, hogy a szárnyára kapjon. A 'Dense Clouds' se sokat teketóriázik egyből a lényegre tér sejtelmes atmoszférájával és vészesen pumpáló dobszerkójával. A háttérben Sona Mohapatra hangjával egyszerre fokozza a félelem és a gyönyör faktort, majd a törtbetéttel felvértezett kiállásban átmegy indiai folkba. Egy kis felpörgetés után szétesünk és újra épülünk a csilingelő kísérő szinti futamok segítségével. A 'Far Off Place' egy rövid időre megálljt parancsol a klubzenének. Igen, jól olvassátok, J00F odakanyarít egy full rádióbarát, downtempo alapokon nyugvó gyöngyszemmel, ami ráadásként egy álmodozós női vokállal is meg lett fűszerezve. Az optimista, bizakodó hangulat pedig a tetőfokára hág. A 'Baphomets Horn' az eddig hallottakhoz képest minimalistább struktúrával dolgozik, a klubos hangzáshoz persze még így is társul repítős melódia. Első nagy kedvencem az albumról a 'Finding Ganesha', ami szikár taktusokkal nyit, majd megtáltosodik, a string szekció szinte már könnyfakasztónak nevezhető, Incolumnis munkásságát juttatja eszembe. A 'Fight The Darkness' Sascha Cooper skandálásával kevésbé bejáratott goa vizekre evez. A fő dallam beindítja az intenzív nyál elválasztást félidőben, kicsit 00db 'Marjaka'-ját felidézve. A 'Last Night A DJ Saved My Night' nem az ős-funky klasszikust újkori verziója, hanem egy teljesen különálló szám. Combos psy a javából acid-del, sejtelmes vokál foszlányokkal és spacey szintifutamokkal. A 'Bumble Lights' is a diverzitás jegyében fogant, John egy epik, s egyben fülbemászó d'n'b stílusgyakorlattal bővíti repertoárját. A 'New Beginning' nem mostani darab, hiszen több mint egy éve jelent meg EP formájában a 'Temple Of Spice' társaságában. Ennek ellenére mindig frissnek hat. Az álmodozós kezdés után belehúzunk, de a tech-es alapokra lassan visszakúszik az intróban megismert dallam és innentől nincs megállás. A '1440 Minutes' kőkemény goa, a stílus minden sunyiságával megkenve. Táncra hívogató acid, agybamászós dallam, vadul pulzáló ritmika: ez mind a miénk lesz. A 'Trancelucent'-ben érdekes hibridet üdvözölhetünk, amiben a rock-os attitűd köszön vissza, csak 135-140 BPM-hez közeli psy alapokon, gitárszólóval és Intervurt érdes hangjával. Ez egy kicsit szirupossá válik idővel, sajnos. A 'Never Forgotten' is marad a gitáros hangzásnál, igaz szerencsére itt a trance jobban elnyomja a fúzió akusztikus részét. A 'Frisson' visszaterelget a vegytiszta goa ösvényre, s ismét libabőrözés lesz az osztályrészünk. J00F a dallamokkal egyszerűen nem tud hibázni! A zárás se kutya, E-Clip ugrott be vendégként röfögtetni egyet. A 'Sym*bol*ism' a második fénypontot jelenti a lemezen, a melódia itt is visszavesz a stílus sajátosságának számító szögelésből. Még egy ambient verziót is el tudnék belőle viselni...
J00F ezúttal se ábrándít ki magából és a psy/goa trance-ből sem. A bristoli mesterember továbbra is remekül önti formába zenei elképzeléseit, a stíluskereteket kellőképp váltogatva. A néhány sziruposabb, rock-osabb megszólalású szám miatt 8,5/10-et adok rá, de egyébként a 'kötelező' jelzőt is gyorsan idebiggyesztem az írásom végére.
John 00 Fleming – Nine Lives
Label: Joof Recordings Katalógus szám: JOOF098 Ország: Egyesült Királyság Megjelent: 2011 augusztus 16. Stílus: Trance, Psy-Trance, Downtempo Producer: J00F
Tracklist: 1. The Winds Of Change Are Blowing (7:41)
2. United 93 (vs Airwave) (6:37)
3. MMX1215 (8:37)
4. Dense Clouds (ft. Sona Mohapatra) (7:28)
5. A Far Off Place (ft. Joanna Swann) (5:56)
6. Baphomets Horn (8:19)
7. Finding Ganesha (9:44)
8. Fight The Darkness (ft. Sascha Cooper) (10:40)
9. Last Night A DJ Saved My Night (8:59)
10. Bumble Lights (ft. Joanna Swann) (3:33)
11. New Beginning (8:33)
12. 1440 Minutes (8:17)
13. Translucent (ft. Intervurt) (9:36)
14. Never Forgotten (3:43)
15. Frisson (8:31)
16. Sym*bol*ism (vs E-Clip) (9:03)
Az amerikai Andrew Michael Bayer a brit Alan Nimmo oldalán vált híressé Signalrunners-ként (emellett a Fraction kiadó is a srácok nevéhez köthető). A két legény együtt jó pár klubbombát jegyzett, így a kellőképp szuggesztív 'Corrupted'-et a meseszép 'Love Theme Dusk'-ot Mike Foyle közreműködésével, a húzós-zúzós Bart Claessen remix által révbe érő 'Aria Epica'-t, és nem utolsó sorban a 'These Shoulders'-t Julie Thompson magasztos hangjával felvértezve. Andrew az elmúlt időszakban a saját neve alatt is publikált, nem is gyenge darabokat (pl. a 'Distractions EP' mindegyik száma megér egy külön misét) így borítékolható volt - s az album zenéit bemutató Soundcloud preview-ból egyben érezhető is - , hogy valami egyedivel rukkol elő. Az elektronikus zeneírás terén külön egyetemi tanulmányokat folytató Andrew úgy kezd, ahogy az a nagy könyvben meg van írva: szépen fokozatosan. A 'Nexus 6' bájos zongorafutammal nyit, csobogós tengerparti attitűd kíséretében. Mielőtt teljesen elalélnánk jön egy kiméletlen törtes, amitől teljesen megváltozik a track képe. A nyúzottá váló produkció kicsit szokatlan a fülnek, de mellette meggyőző is, mert ott a profizmus mögötte. A 'Dedicated To Boston's Waste Managament System' mintha egy neo klasszikus lenne break alapokon, kórushoz és a vonósokhoz chime hangok társulnak, így együtt egy érdekes összhatást eredményeznek. A 'Counting The Points' az első tánctérre szánt darab a lemezről. Bár egyből itt sem a 4/4-ek kezdik meg a masírozást, csak egy két perces szintis intro után indul neki a produkció, ami a tipikus Bayer-féle megoldásokat hozza zeneileg. Az álmodozós alapokra visszaúszik az introból ismert főtéma, s az utaztatás megkezdődik. Mielőtt teljesen elszállnánk egy képzeletbeli világba Andrew odaszúr a végére egy veretős részt, hogy ellensúlyozza a melankóliát. A 'Monolith' igazi sötét, ragadozó zene, amiben az alattomos baseline csak lassan fejti ki hatását. A kiállásban a zongoraszólóra alatt egy kicsit megpihenünk, majd folytatjuk a száguldást. 'A Drink For Calamity Jane' deep-es hangjaival egy újabb dimenzióba lépünk át, ismét az önfeledt lebegésé a főszerep. Azért itt is van új a nap alatt, a végére beindul a track, már látom a buliban magasra lendülő kezeket a lelki szemeim előtt. A 'Paper Cranes' kicsit Soundprank-os áthallással, de remekül folytatja a megkezdett vonalat, ahol a dallamosság és a profi technikai megoldások tökéletes szimbiózisban vannak egymással. A 'From The Earth' egy pörgősebb break roller, áriás, csillingelős, zongorás hangképekkel a háttérben. A záró 'We Will Return' szépen levezeti az albumot, a chill out jegyében. Összességében egy meglepően remek albummal van dolgunk. Andrew tényleg próbált a megszokottól eltérni. Ügyesen vegyítette a hangokat, hangszíneket, érzéseket és stílusokat. Ezért a mesterműért 9/10-et kap tőlem.
Andrew Bayer - It's Artificial
Label: Anjunabeats Ország: Egyesült Királyság Várható megjelenés: 2011. július 25. Stílus: Elektronika (Glitch Hop, Leftfield, Progressive house) Producer: Andrew Michael Bayer
Tracklist: 1. Nexus 6 (5:58) 2. Dedicated To Boston's Waste Managament System (4:05) 3. Counting Points (8:22) 4. Monolith (8:57) 5. A Drink For Calamity Jane (6:07) 6. Paper Cranes (7:18) 7. From The Earth (5:33) 8. We Will Return (4:08)
Egy igazi kuriózumszámba menő albumot sikerült ma leporolnom. Az egyediséget két faktor is adja. Egyrészt a szerzőpáros külön-külön is meghatározó arca az elektronikus tánczene dallamosabb válfajának. Harald Blüchel a '90-es évek derekán Cosmic Baby néven ejtette transzba hallgatóit, egyben sokat tett a korai trance hangzás kialakításáért. Christopher Von Deylen Schiller néven vált ismertté, aki ugyebár ma is aktív producer, zenészként koncerttermeket tölt meg performanszával. A két zenész hangzása itt egyszerre érvényesül, egyik sem nyomja el a másikat, ez pedig egy teljesen új univerzumot nyit. Másrészt a korong alapanyagát olyan művészek klasszikus zenei művei szolgáltatják, mint Eric Satie, Philip Glass, George Gershwin. Maga a koncepció nem új, hiszen korábban William Orbit is egy egész albumot szentelt a klasszikus darabok átgondolásának (az 'Adagio for strings' mánia innen indult). Ennek ellenére itt mégis többet kapunk, hiszen több az elektronikus elem, ami különleges ízt kölcsönöz és remekül passzol rá a klasszikusokból már jól ismert atmoszférára. Szívünkig hatol a 'Gymnopedie No.1.' felejtehetetlen zongorafutama, újabb, hömpölygős irányból közelítjük meg Wim Mertens örökérvényű 'Struggle For Pleasure'-jét, emellett két Blüchel-Von Deylen szerzeményt is csekkolhatunk, egyikben mi is érdekeltek vagyunk. A 'Budapest-Bukarest' ráadásul az LP fénypontja is, jellegzetesen Közép-európaias sound-jával. Összességében csak szuperlatívuszokban tudok a hanganyagról nyilatkozni. Meditáláshoz, pihenéshez, gondokodáshoz fokozottan ajánlom mindenkinek. 10/10.
Blüchel & Von Deylen – Bi Polar
Label: Edel Katalógus szám: 0150872ERE Ország: Németország Megjelent: 2004 Stílus: Downtempo, Ambient Proucerek: Harald Blüchel, Christopher Von Deylen
'Argaman'. Egy album, ami ráirányítja a figyelmet az autentikus közel-keleti hangokra, mellette tagadhatatlanul Moshic-os, mégsem retro, deep, de nem riasztóan sötét. Röviden így zsúfolhatnám egy többszörösen összetett mondatba az érzéseimet az izraeli Moshic Shlomi hatodik studió albumával kapcsolatban. Félelemre nem is volt okunk, hogy emberünk rossz felé kormányozza a kommersz szelekkel szépen dacoló vitorláját, ugyanis a kiszivárgott zenék ('Una Hamm', 'Souls Plug') tökéletesen hozták a Moshic-életérzést és sound-ot. Az első lemezzel egyből a tánctér közepén találjuk magunkat. A nyitó 'Suddenly Bursts' egyből odapirít pattogós ütemeivel. A háttérben egy dúdoló férfihang szolgáltatja a kellemes meglepetést, egyben hozza magával a fentebb említett zenei ízt. A 'Who Wants To Rule The World' már minimalistább, kimértebb, s egy jó adag melankóliát is magában hordoz. A 'Reality Illustrated'-el mintha az elmúlt két darabot ötvöznénk eggyé: a feszes alapok és a magával ragadó melódia egészséges elegyét fülelhetjük meg. A 'Persian Dancing Cat' remekül használja a közel-keleti motívumokat a dobok rengetegében. Hihetetlen, de nem egy világzenei cd-ről vett loop megy végig, hanem egy komplett zenei téma söpör végig a lejátszóban. Az 'Una Hamm' előzetesen már harapdálta a fülcimpánkat. Az itt hadrendbe állított női vokálfoszlány és a zsúfolt bazár érzetét keltő hangkollázs barátságosan megfér a koncepcióban. Erre Moshic még rápasszint egy utaztatós string-et, ezzel a kétkedőknek/finyásoknak is beveszi a várát. A címadó 'Argaman' a Cj Art és Matteo Monero-féle ösvényen halad, előbbiből mintha a sötétséggel való játszadozást, míg utóbbiból a telített tribal groove-okat mentette volna át. A kiállásban sietve lépkedünk Jeruzsálem történelmi helyszínein, s szívjuk magunkba az itt mindennaposnak ható hangokat. A 'Rams Horn Space' már kőkeményen a psy felé kaccsint, ezt a dallamvilág, a pumpáló baseline és az agyon delay-ezett effektek is jelzik. A 'Clock Of Life' is ezt az utat követi, csak szélesebb palettán mozogva, vokál és hangszer segítséggel megtámogatva. Az 'Orphaned Steps' már-már trance-sre veszi a figurát, persze az autentikus elemek nem engedik céltalan veretéssé fajulni a dolgot, csupán a hangzásbeli telítettséget és az eufória faktort engedi szabadjára a szerző úr. A 'How Far So Long' szigorú tribal szekcióval nyit, majd Jakatta 'So lonely'- vokálsávjából hallunk egy rövid részletet. A rideg alapok így kapnak egy kis égi puhítást, de alapjában véve egy főidő darab, minimalista, de annál jobban kikevert hangzással. Az első cd-t a 'Souls Plug' zárja, ami szintén ismerős lehet már néhányatoknak. Ismét psy trance alapokra helyezzük Izrael zenei esszenciáját, ez gyakorlatilag megunhatatlan húzásnak bizonyul. A kettes diszket felvezető 'No Woman Can Beat You' 4 percnyi szusszanást engedélyez, lassúsága ellenére azért rendesen felcsigázza a hallójáratainkat (főleg azokét, akik ismerik Moshic legutóbbi 'The World Project' lemezének tartalmát). A 'Blindness In Your Eyes' baljós dallamával nem éppen kis éji zene, de a betársuló férfi vokállal egész egyedi konstrukcióvá fejlődik. A 'The Clock Of Life' szépségét most chill verzióban is megcsodálhatjuk, bár tény, hogy 4/4-es testévre jobban adja az érzést. Az 'I Remember You' az angol nyelvre áhítozóknak okozhat kellemes pillanatokat. A vokálrész úgy tűnik mintha nem feküdne az alapra, kicsit mintha elnyomná azt, de pont ez adja a pluszt, a szokatlan alkalmazás. A 'Do You Remember' kimondottan rádióbarát darab, igazi nem a slágerfaktor miatt, hanem a csodaszép vokál miatt. Utóbbit elkövető hölgyemény kilétére sajna nem sikerült fényt derítenem. A 'My Life Is For You' egy lassan hömpölygő szerelmi vallomás, akusztikus gitárral és szimfónikus hatással. Olyan, mint egy oázis a végtelen sivatagban. A 'Spin Away' nekem egy jó ízű múltidézés. Nagyjából az ezredfordulón hallhattunk ilyen eszement nagy progi darabokat, mint amit most Moshic apánk összerántott. Falkaparós kiállás, rövid, de annál szuggesztívabb vokállal, majd ezt megfejelve jön a vezető melódia, ami a trance producerek többségének is dicsőségére vállna. A végére a 'No Woman Can Beat You' maradt egy kommerszebb hangvételű mixben (az Argonout név is Moshic-ot takarja), talán ez az egy lemaradhatott volna a lemezről. Összességében Moshic ismét nagyon kitett magáért. Szépen idecsempészte hazájának hangját, emellett megmutatta, hogy a ragadozó deep-dark darabok mellett érzelmes és lassabb dolgokban is legalább annyira jól helytáll. Összességében 8/10-et adok rá, a kicsit túlzásba vitt etno hatás és a pocsékra sikerült végszó miatt.
Moshic - Argaman
Label: Contrast Records Katalógus szám: CONCD5 Ország: Izrael Megjelent: 2011. május Stílus: Psy, Tribal, Progressive House, Downtempo Producer: Moshic Shlomi
Cd 1 1. Suddenly Bursts (9:27) 2. Who Wants To Rule The World (8:55) 3. Reality Illustrated (8:44) 4. The Persian Dancing Cat (8:49) 5. Una Hamm (7:58) 6. Argaman (8:07) 7. Rams Horn Space (8:09) 8. Clock Of Life (7:20) 9. Orphaned Sleps (8:34) 10. How Far So Long (8:05) 11. Souls Plug (9:24)
Cd 2 1. No Woman Can Beat You (3:48) 2. Blindness In Your Eyes (7:41) 3. The Clock Of Life (Chill Mix) (6:29) 4. I Remember You (8:09) 5. Do You Remember (3:58) 6. My Life Is For You (8:00) 7. Spin Away (8:41) 8. No Woman Can Beat You (Argonaut Can Make Commercial Mix) (4:22)
Nem sok olyan producerről tudok, aki mindegyik albumával egy, az előzőekben képviseltnél teljesen másat alkosson. Ezen szűk elitbe tartozik a német Sven Väth, aki meglépte ezt a hőstettet. Mint ismeretes az öreg Sven nevéhez elég sok meghatározó momentum köthető a német techno szcénán belül (konkrétan három label, a Harthouse, az Eye Q és a Cocoon, az Omen és a Cocoon Club üzemeltetése, illetve a trance zene Európába importálása Indiából csak hogy párat említsünk).
Az albumok sorát az 1992-es 'Accident In Paradise' nyitotta. A konvenciót nem tűrő elektronika hömpölyög végig a lemezen, acid-del, techno-val, egy csipetnyi törtütemmel. A legnagyobb sikert a fokozottan savas 'An Accident In Paradise' és a Visions Of ShivaRemixben klasszikussá váló, organikus hangulatú 'L 'Esperanza' aratta. Az LP-t hallgatva tetten érhető, hogy Sven lázadó énjét tolta előtérbe.
Két évvel később, 1994-ben érkezett a 'The Harlequin - The Robot And The Ballet Dancer' egyfajta szépség és szörnyeteg sztori ember és gép viszonyára transzfolmálva. A számok kimondottan érettek. Sven ügyesen elegyti a fémes elemeket a komolyzenei betétekkel, kiemelve a konceptalbum mindkét szereplőjét. Ez a korong gyakorlatilag a trance korai szakaszának alapdarabja, amit talán sokan nem is tudnak. Innen a 'Beauty And The Beast'-et és a 'Ballet Fusion'-t emelném ki. Nagybetűvel írva KLASSZIKUS mindkettő! Az alapanyag 'Touch Themes - The Robot And The Ballet Dancer [1995]' formában, remix verziókban (Underworld, Hardfloor, Aural Float) is hódított.
Mikor már azt hittük Sven beáll erre a vonalra, ismét fordult a kocka, 1998-ban a 'Fusion'-nel beütött a deep house láz. A címadó darab votl talán ami csöppet kilógott fúvószenekari hangzásával, de kétségtelen, hogy a kísérletező kedvében lévő Sven ezúttal is jó lóra tett. Hideg, kimért alapokra húz olyan hihetetlen atmoszférákat, amit nem sokan csinálnak ennyire profin. Nekem leginkább a 'Face It' jött be, de akár az össze track-et is felsorolhatnám, színvonalban annyira egyben volt a cucc.
2000-ben aztán menthetetlenül beütött az elektro és az oldskool a 'Contact'-on. És ez sem volt riasztó a szerző úrtól, hiszen itt is a maximumot csavarta ki a studiófelszerelésből. Itt szembe jön velünk egy kis Kraftwerk-i hagyomány ('Ydolem', 'Pathfinder', 'Ein Wagon...'), némi szúrós breakbeat ('Contact'), egy csipet chill ('Strahlemann & Söhne'), és zakatoló klubtechno ('Dein Schweiss', Smuggler'). Itt is akad kakukktojás, mégpedig a Rózsaszín Párduc aktualiuzált verziója az 'Agent P'. Szórakoztató, sokszínű lemez, az életmű egyik legátfogóbb LP-je.
A 2002-es 'Fire' annyira nem reformáló, mint elődjeik, de kétségtelenül itt is jön új fuvallat, mégpedig a minimal személyében. Átmentődik az elektro attitűd ('Design Music', 'Mindgames'), feszes tempót diktál a pszicho techno ('Ghost', 'Shock Ralley'). A kilógó lóláb a 'Je Taime' féle bluggyogós Casio szintis cover verziója, amin besírtam annyira komolytalan, még Miss Kittin vokálja se menti meg. A 'Fire' igazi erejét a remixekben mutatja meg. A 2003-as 'Fireworks' tényleg felér egy tűzijátékkal. Komoly töltetek kerülnek az ágyúba. Világszínvonalút kanyarít Danilo Vigorito, David Squillace, Tobi Neumann és Marco Carola is.
Az elmúlt majd tíz évben megannyi mixlemezt kaptunk Sven-től, de az új szerzői lemez még várat magára. Ahogy őt ismerjük biztosan valami újat húz elő a kalapból, ami jó is lesz, mert nem igazán kapkodja el...
Egy hely, ahol főleg house, progresszív, techno, breakbeat valamint goa/psy stílusú zenékkel találkozhatsz, ám minden más érdekességet is meglelhetsz, ami a régmúlttól napjainkig a zenével összefügg és ide kívánkozik. Az oldal lehetőségeinkhez mérten folyamatosan frissül szóval érdemes visszatérő olvasónak lenni.
A Global Underground lemezkiadó az ezredforduló derekén elég
sok minőségi kiadvánnyal örvendeztette meg az elektronikus tánczene rajongóit, melyek
közül a holland Pako & Frederik szerzőpáros ’Atlantic Breakers’ című lemeze
messze az egyik legjobb volt. A lemez sajátossága, hogy az album teljes egészében mixelve van, így azt szünet
nélkül hallgathatjuk meg! A másik dolog, ami szintén külön említést érdemel az a
csodás borító, ami rendkívül jól érzékelteti az album tengerparti hangulatát.
