Filmajánló: We Call It Techno! [2008]

Maren Sextro és Holger Wick rendezőpáros jóvoltából még 2008-ban készült egy száz perces dokumentumfilm, melyben a német techno szcéna és kultúra születését, formálódását és világhódító körútját veszik górcső alá a készítők, rengeteg megemlékező interjú alannyal és régi, ritkaság számba menő (zömében 1988 és 1994 között készült) felvétellel.
Olyan nevek adomáznak a filmben, mint Tanith, Sven Vath, Mijk Van Dijk, Cosmic Baby, Mark Reeder, Dr. Motte, Dj Hell.

A sztori röviden:
Az egész techno sztori első mérföldkövének (a nulladik egyértelműen a Kraftwerk volt) a frankfurti Talla 2XLC-t ténykedését tekintik, akit egyben a techno (a zenékben a modern technológia vívmányait, gépeit, "hangszereit" használják) fogalom névadójaként aposztrofálnak. Ő volt az, aki az általa vezetett lemezboltban külön szekciót hozott létre ennek a stílusnak, hogy azok könnyebben megtalálhatók legyenek. Később az ő ötlete alapján 1984-ben indították el a legendás Dorian Gray klubban a Technoclub esteket, melyen elektronikus, techno-ként aposztrofált alkotások kerültek a lemezjátszók tányérjaira. 
Ezt követően a storyline kettéválik: a frankfurti indusztriális, EBM inspirálta techno mellé odakerül összehasonlításba a kettéosztott Berlin zenei egyedfejlődése. A nyugat-berlini techno boom-ot a folyamatosan beszivárgó acid house hullám állította pályára, amit később keményebb irányba terelgettek.
1989-ben Dr. Motte fejéből pattant ki a Love Parade zenés felvonulásának ötlete, ami 1991-re jutott el arra a pontra, hogy az ország különböző területein egymástól addig elszigetelten fejlődő technó gócok képviselői itt tudtak egymással pacsizni. 
Szó esik néhány érdekes dologról: pl. Tanith meséli el, hogy gyakran játszott Sven Vath klubjában az Omen-ben, viszont egyszer meghívást kapott egy másik helyi szórakozóhelyre a 'Music Hall'-ba. Emiatt valaki felhívta telefonon, és mondta neki, hogy gondolja meg, hogy játszik-e ott, mivel a péntek Sven Vath napja, és aki Sven napján játszik a Music Hall-ban az már utána soha többet nem fog játszani az Omen-ben.
Pár perc erejéig megismerhetjük az úgynevezett "posse"-kat, gang-eket, galeriket, akik szeretett dj-ket követték a fellépéseikre, buszra pattantak és az adott helyen szó szerint megapartit kerekítettek az event-ből. Miután leléptek, a hely szó szerint "kihalt" lett. Itt kapcsolódnak vissza Sven Vath-hez, akinek fanatikus, rajongói, barátai nem éppen hétköznapi mulatozásokat rendeztek ezeken a túrákon.
Szintén Frankfurt kapcsán említik meg a trance születését, név szerint Dj Dag-ot (a későbbi Dance 2 Trance formáció tagja), aki a Dorian Gray-ben igyekezett a dallamosabb, kevésbé elborultabb zenéket favorizálni, ebből alakult és formálódott tovább az említett stílus.
A film végére is marad slusszpoén, az ős-technosok 1992-vel gyakorlatilag lezártnak tekintik az irányzat aranykorát, mondván a '92-es Mayday megmutatta, hogy a kellő pénzmag injektálásával az addig viszinylag tiszta, ideológiamentes zenei világot könnyen el lehet billenteni a kommercializálódás irányába (lehet nem véletlen, hogy Westbam-nek még epizódszerep sem jut az anyagban).
Egyedi, tartalmas kordokumentum. Minden techno rajongónak kifejezetten ajánlott a megtekintése!

Íme a film teljes egészében!



A filmben felcsendülő zenéket próbáltam az alábbi spotify playlistbe összegyűjteni (30-ból 19-et sikerült megtalálni). Teljes tracklista itt található.

Sven Väth: a változatosság gyönyörködtet

Nem sok olyan producerről tudok, aki mindegyik albumával egy, az előzőekben képviseltnél teljesen másat alkosson. Ezen szűk elitbe tartozik a német Sven Väth, aki meglépte ezt a hőstettet. Mint ismeretes az öreg Sven nevéhez elég sok meghatározó momentum köthető a német techno szcénán belül (konkrétan három label, a Harthouse, az Eye Q és a Cocoon, az Omen és a Cocoon Club üzemeltetése, illetve a trance zene Európába importálása Indiából csak hogy párat említsünk).

Az albumok sorát az 1992-es 'Accident In Paradise' nyitotta. A konvenciót nem tűrő elektronika hömpölyög végig a lemezen, acid-del, techno-val, egy csipetnyi törtütemmel. A legnagyobb sikert a fokozottan savas 'An Accident In Paradise' és a Visions Of Shiva Remixben klasszikussá váló, organikus hangulatú 'L 'Esperanza' aratta. Az LP-t hallgatva tetten érhető, hogy Sven lázadó énjét tolta előtérbe.

Két évvel később, 1994-ben érkezett a 'The Harlequin - The Robot And The Ballet Dancer' egyfajta szépség és szörnyeteg sztori ember és gép viszonyára transzfolmálva. A számok kimondottan érettek. Sven ügyesen elegyti a fémes elemeket a komolyzenei betétekkel, kiemelve a konceptalbum mindkét szereplőjét. Ez a korong gyakorlatilag a trance korai szakaszának alapdarabja, amit talán sokan nem is tudnak. Innen a 'Beauty And The Beast'-et és a 'Ballet Fusion'-t emelném ki. Nagybetűvel írva KLASSZIKUS mindkettő! Az alapanyag 'Touch Themes - The Robot And The Ballet Dancer [1995]' formában, remix verziókban (Underworld, Hardfloor, Aural Float) is hódított.

Mikor már azt hittük Sven beáll erre a vonalra, ismét fordult a kocka, 1998-ban a 'Fusion'-nel beütött a deep house láz. A címadó darab votl talán ami csöppet kilógott fúvószenekari hangzásával, de kétségtelen, hogy a kísérletező kedvében lévő Sven ezúttal is jó lóra tett. Hideg, kimért alapokra húz olyan hihetetlen atmoszférákat, amit nem sokan csinálnak ennyire profin. Nekem leginkább a 'Face It' jött be, de akár az össze track-et is felsorolhatnám, színvonalban annyira egyben volt a cucc.

2000-ben aztán menthetetlenül beütött az elektro és az oldskool a 'Contact'-on. És ez sem volt riasztó a szerző úrtól, hiszen itt is a maximumot csavarta ki a studiófelszerelésből. Itt szembe jön velünk egy kis Kraftwerk-i hagyomány ('Ydolem', 'Pathfinder', 'Ein Wagon...'), némi szúrós breakbeat ('Contact'), egy csipet chill ('Strahlemann & Söhne'), és zakatoló klubtechno ('Dein Schweiss', Smuggler'). Itt is akad kakukktojás, mégpedig a Rózsaszín Párduc aktualiuzált verziója az 'Agent P'. Szórakoztató, sokszínű lemez, az életmű egyik legátfogóbb LP-je.

A 2002-es 'Fire' annyira nem reformáló, mint elődjeik, de kétségtelenül itt is jön új fuvallat, mégpedig a minimal személyében. Átmentődik az elektro attitűd ('Design Music', 'Mindgames'), feszes tempót diktál a pszicho techno ('Ghost', 'Shock Ralley'). A kilógó lóláb a 'Je Taime' féle bluggyogós Casio szintis cover verziója, amin besírtam annyira komolytalan, még Miss Kittin vokálja se menti meg. A 'Fire' igazi erejét a remixekben mutatja meg. A 2003-as 'Fireworks' tényleg felér egy tűzijátékkal. Komoly töltetek kerülnek az ágyúba. Világszínvonalút kanyarít Danilo Vigorito, David Squillace, Tobi Neumann és Marco Carola is.

Az elmúlt majd tíz évben megannyi mixlemezt kaptunk Sven-től, de az új szerzői lemez még várat magára. Ahogy őt ismerjük biztosan valami újat húz elő a kalapból, ami jó is lesz, mert nem igazán kapkodja el...

Lapozgató Vol. 6: Sven Väth

Igazi művész. Lemezlovas, műsorvezető, producer, és társtulajdonosa a frankfurti OMEN Club-nak. Az egykori német pop-csillagból világhírű "underground" táncguru vált. 16 évesen már Barry White-ot játszott édesapja közkedvelt disco-jában a hálás közönségnek. 15 évvel később még mindig ott állt a lemezjátszók mögött, mélyen megindító hatást gyakorolva az emberekre. Már nem követi az irányzatokat, hanem Ő vezeti be őket. 1982-ben a Dorian Gray-ben kezdett. Pár évvel később már széles körben ismert volt legendás közönségének köszönhetően. Barátaival közösen rakták le a német techno mozgalom alapköveit. 1998-ban nyitották meg az OMEN clubot, egy hatalmas parkolóház földszintjén. Akkora már kis német lemezcégek hadai ontották az új ütemet magukból. Így saját cége lett neki is: az EYE Q. Idővel az egyébként terebélyes kiadó is szűknek bizonyult számára, ezért megteremtette az újszülöttet: a Harthouse-t. Végre azzal az irányzattal foglalkozhatott, ami a legközelebb állt hozzá. Először csak saját szerzeményeit publikálta, ám varázsütésre demó kazetták sokasága érkezett hozzá tehetséges kis srácoktól, akik otthon kedvtelésből szerezték saját dalaikat. Így egyszerre számára még ismeretlen területen találta magát: producerré vált. "A Harthouse az elejétől több volt, mint egy új hang. Minden egyes szerzeménybe érzelmeket, látomásokat és filozófiát szőttünk bele. A táncos estéket mindig is tartalmasabbá tette egyszerű zenei eseményeknél: akár előtáncosokkal, akár tűznyelőkkel vagy éppen zsonglőrökkel." Ezeknek az estéknek másságot kell sugározniuk a hallgatóságnak. Meg kell érteniük, hogy az egész több annál, hogy lemezeket dobálok fel egymás után. Egy teljes történetet tárok eléjük, ami a végére lesz kerekké. S én ezt tolmácsolom a fiatalok felé a fizikai és szellemi mivoltjában. Az utazás is rengeteget jelent számomra. Új érzelmeket és inspirációkat merítek az emberekből, a még ismeretlen hangszerekből vagy egyszerűen az atmoszférából. Utazgatni Nepálban, kerékpáron, tevén vagy akár hajón olyan mint visszatérni az időben 200 évvel. Nagyon megnyugtató." Természetesen hívják a világban mindenfelé, így kevésbé vallásos helyekre is ellátogat: Miami, New York, Párizs vagy éppen Budapest. Ám a fellépések sosem váltak rutinszerűvé. Még mindig idegesen várakozik, ha új országot készül művészetével megismertetni, s ezáltal új embereket megnyerni mozgalmával. Ezért kész akár 12-15 órát is folyamatosan játszani, hogy valóban tudásának teljes palettáját tárhassa a hallgatók elé. Hosszú évek során kifejlesztette azt a készségét, hogy őszinte és valódi érzelmeket csalogasson elő a közönségből. "A régi iskola és tanítványa vagyok. Tudom mit jelent felépíteni egy estét. Olyan ez akár a festészet. Az én kezemben van az ecset, és én keverem a színeket is. Csodálatos érzés!" A lehető legteljesebb "színiskola" a célja. Irányzatokat vegyít Detroit -ból, Angliából, Hollandiából. "Az átlagember a német party-kon 21 év. Ez igen alacsony. A londoni közönség sokkal vegyesebb, 25-től akár 50 évesig. Ez is azt bizonyítja, hogy igen is tudunk életcélt találni a muzsika és a barátságos emberek segítségével, s valóban lehet az egész több, puszta esti időtöltésnél." 31 évesen már csaknem a német zenei élet nagyapjának számít. "Megszállott vagyok. Ez az életem. Sosem fogom abbahagyni, s 60 évesen is itt fogok állni, s innen fogok örökre eltávozni. Ezt garantálom!"

NEXUS 1996. 07. 05 PECSA-Mody Club

Forrás: Free Magazin, 1996 február

Dimenzióváltás Sven Vath módra

A Fusionnel Sven Vath átlépett egy másik dimenzióba. Mig korábbi korongjai az Eye Q korai trance hangzásvilágának jegyében születtek itt mintha egy zenei rendszerváltásnak lehetnénk fültanúi. Sven és szerzőtársa Ralf egy igazi merengős, deep és tech-house-os albumot hoztak össze. Amitől egyedi, hogy ezútán Sven inkább a techno és elektro felé fordult, igy nem nagyon volt folytatása ennek a megkezdett vonalnak. Nekem nagyon tetszett/tetszik, a legnagyobb pillanat a Face it, a cimadó nóta pedig az egyetlen felejtős track. Well done Sven...




Sven Väth - Fusion (1998)

Tracklist:
1. Fusion
2. Discophon
3. Sensual enjoyment
4. Augenblick
5. Scorpio's movement
6. Trippy moonshine
7. Face it
8. Schubdüse
9. Sounds control your mind
10. Blue spliff