Tiesto: "A csúcsra jutás egy nagyon hosszú és kemény folyamat"

"Négy alkalommal találkozhatott vele a magyar közönség, kétszer a Flörtben, majd nyáron a Patexban, utoljára november 22.-én a kecskeméti Club Vivában lépett föl. A hollandiai Breda-ban él, ahol a Basic Beat lemezboltjában dolgozik, emellett ideje nagy részét a stúdióban, vagy partikon tölti el, egyszóval éjjel-nappal a zenében él. Sikeresnek ígérkező karrierje a bredai The Spock-ban indult 1990-ben, ezenkívül '92-'93-ban az amszterdami Woodoo Club rezidense volt, '93-'94-ig pedig a Channel X egyik első számú DJ-je, Hollandia és Belgium hatalmas közönségével. Később az amszterdami The Time klub csütörtöki házigazdája is volt egy ideig. sajátos zenei vonalát - melyet a dinamikus, általában gyors ritmusú, érdekes hangzásokkal telített kitűnő trance és techno darabok jellemeznek - leginkább az itthon is nagy tetszést kiváltó Guardian Angel sorozat CD-iből ismerheti a közönség (Forbidden Paradise - The Quest For Atlantis, High As A Kite, Artic Expedition, Valley Of Fire; Lost Treasures - Isle Of Ra, Concerto For Sonic Circles, Creatures Of The Deep).

FREEE: Már többször találkoztál a magyar közönséggel, hogy tetszik a magyar szcéna?
Tijs: Nagyon tetszik, mert az emberek nincsenek annyira "elkényeztetve", mint Hollandiában. Ott már mindenki ismer minden stílust, és nem nyitottak új DJ-kre, vagy zenékre. Itt viszont még mindig lelkesek az emberek mindenben. Nagyon jó élmény volt, amikor a Patex-bulin odajöttek hozzám autogramot kérni, ilyen Hollandiában nincs. Az emberek sokkal hűvösebbek, akárcsak Angliában.

FREEE: Mikor kezdted?
Tijs: 14 éves koromban. Otthon a szobámban gyakoroltam sokáig, aztán iskolai bulikon játszogattam. 19 évesen kezdtem klubokban zenélni, ami azóta is tart.

FREEE: Milyen zenéket játszottál akkoriban?
Tijs: Diszkóval kezdtem, majd jött a hip-hop, a hip house, acid house, new beat, és most a techno-house és a trance.

FREEE: És a drum'n'bass?
Tijs: Az nem az én asztalom. A jó ütemeket és hangzást szeretem, a jungle-ra és a d'n'b-re viszont nehéz táncolni szerintem, bár nagyon jó hallgatni például vezetés közben, de a tánchoz túl gyors.

FREEE: Hol kezdtél játszani?
Tijs: A breda-i Spock-ban 21 éves koromban, ez volt az első house klub, ahol játszottam, a többiben nem ez a zene szólt.

FREEE: Aztán jött a Basic Beat. Hogyan kerültél oda?
Tijs: A Basic Beat label menedzsere fedezett fel - aki szintén Bredában él -, eljött a klubba és nagyon tetszett neki a játékom. Aztán felkért, hogy készítsem el a "Forbidden Paradise" zenei anyagát.

FREEE: Szóval már elsőre egy mix CD-re kaptál felkérést? Keveseknek adatik meg ilyen lehetőség...
Tijs: Nagyon szerencsés vagyok ebből a szempontból, főleg mert a CD után megszaporodtak a felkérések, és egyre népszerűbb lettem Hollandiában.

FREEE: Nem volt nehéz feldolgozni a gyorsan jött sikert?
Tijs: Nem, mivel maga a "felfedezésem" sok időbe telt, hisz 14 évesen kezdtem játszani, most pedig már 28 éves vagyok.

FREEE: Úgy értem, hogy sokáig dolgoztál keményen, de erről nem sokan tudtak, miután a reflektorfénybe kerültél nem "vakított el a fény"?
Tijs: Nem, igazából ez a népszerűség csak azt első "Guardian Angel" CD megjelenése után kezdett kialakulni, ami két évvel ezelőtt volt. Valójában a '97-es év jelentette számomra az igazi áttörést, tehát csak egy éve jellemző, hogy "nagy név"-nek számítok Hollandiában.

FREEE: Hol töltöd a legtöbb időt; a stúdióban vagy partikon?
Tijs: Mindkét helyen, hétköznap pedig a Basic Beat lemezboltban dolgozom, valamint a stúdióban vagyok, csak hétvégén játszom, két-három órákat péntek és szombat este. Így nem annyira megerőltető, nem úgy, mint itt, ahol egy nagyobb DJ 3-4 partira megy egy éjszaka.

FREEE: Egyébként mi a véleményed a magyar DJ-kről és a bulikról?
Tijs: A klubszcéna nagyon jó, ugyanígy a DJ-k minősége is (különösen Limit-é - nem azért, mert a barátom, hanem mert tényleg kitűnő lemezlovas).

FREEE: Hol játszottál még Európában Magyarországon kívül?
Tijs: Belgimuban a La Rocca-ban, Illusion-ban, Cherrymoon-ban, aztán az angliai The End-ben - egyik legjobb bulim volt a Patex mellett. Most egyre több meghívást kapok Európába, legközelebb Norvégiába megyek egy hétre, januárban Izraelbe egy goa klubba, majd tizenkét napra Malajziába, ahol 7.000 ember előtt fogok fellépni, februárban Luxemburg és Finnország. Szóval most kezdődik igazán minden.

FREEE: Ki intézi a dátumaidat?
Tijs: Részben egy holland ügynökség (Consorcium), akik például a "New Frontier" partikat is szervezik, valamint más nagyobb eseményeket. A legtöbb booking-omat egyébként magam intézem, mert az ügynökségek rengeteg pénzt követelnek maguknak.

FREEE: Úgy hallottam, nemrég jelent meg egy új CD-d...
Tijs: Igen, "Magik" néven a saját labelem (Black Hole Records) kiadásában.

FREEE: Gondolom ez egy teljesen új dolog?
Tijs: Igen, nemrég alakult, ez lesz az első kiadványa - egy trance válogatás.

FREEE: Az eddig megjelent munkáidat ["Guardian Angel", Lost Treasures"] egyébként milyen stílusba sorolnád?
Tijs: A "Forbidden Paradise" is trance, a "Lost Treasures" inkább klubtrance vagy klubtechno, kicsit más a hangzása. Hollandiában azt szeretik, ha különválnak a stílusok, így nem teszek mindent egy CD-re, hanem egy kicsit más hangzású/stílusú mindegyik, így az egyik lemez trance, a másik inkább a klubokba való. Februárban megjelenik a "Final" című válogatás szintén a saját kiadómon keresztül.

FREEE: Ezen a saját zenéid lesznek?
Tijs: Részben igen, valamint más rotterdami producerek munkái.

FREEE: Mi történik jelen pillanatban Hollandiában, milyen a klubélet?
Tijs: Nem sok történés van, legfőképpen a klubélet lanyhult, mert mindenki ugyanazokat a lemezeket játssza és azt hiszem, az emberek megunták kicsit. Viszont a trance egyre nagyobb teret hódit országszerte, egyre népszerűbb lesz, ugyanígy az én hangzásvilágom is.

FREEE: Hogy érzed magad, mint DJ, mit jelent az egész számodra?
Tijs: Imádom! Már mikor először csináltam is az volt a legjobb érzés, hogy azt a zenét játszhatom, amit szeretek, és a közönség is megszerette. Ez még a szexnél is jobb érzés. 14 évesen készítettem el az első felvételem, amit aztán mindenkinek megmutattam és nagyon frusztrált, hogy nem játszhattam egy klubban sem, mert szerettem volna, ha mindenki hallhatja a zenéimet. Aztán sikerült olyan pozícióba kerülnöm, hogy most ezt megtehetem.

FREEE: Melyik volt a kedvenc bulid, hol volt a legjobb élményed?
Tijs: Az egyik legnagyobb élményem a Patex buli volt Budapesten, ezenkívül az első alkalom, amikor a Flörtben játszottam, mert olyan frissek voltak az emberek, sikítoztak és tetszett nekik, nagyon jó érzés volt. Aztán szeptemberben a The End, ahol csak olyanok voltak, akik a zenei szférában érdekeltek - ez ugyanis egy zártkörű rendezvény volt a Numark szervezésében, csak klubtulajdonosok Angliából és a világ más részeiről (Malajzia, Finnország, stb.) - tetszett nekik, amit játszottam, kaptam is egyből vagy 20 névjegykártyát. Végül is ennek köszönhettem, hogy most ilyen sok meghívásom van más országokba is. nagyon szerencsésnek érzem magam.

FREEE: Miért döntöttél úgy, hogy lemezboltban dolgozz?
Tijs: Minden egyszerre történt, elkezdtem írni, és szerettem volna a Basic Beat-ben dolgozni, de erre várnom kellett 2 évet. Aztán amikor odakerültem, akkor kezdtek felgyorsulni az események Hollandiában. Találkoztam az összes fontos emberrel, partiszervezőkkel, producerekkel, promoterekkel, mindenki bejön a Basic Beat-be, lehetőséget adva arra, hogy játszhassak és zenét készíthessek. A Basic Beat nélkül nem tartanék most itt. Majdnem mindent nekik köszönhetek. Aki annak idején fölfedezett, most az egyik legjobb barátom, ő felelős az új CD-m dizájnjáért is.

FREEE: Rezidens vagy most valahol?
Tijs: Már nem, két hónapig voltam az amszterdami Time-ban, de sajnos nem ment jól a klub - nem voltak elegen, csak szombaton, az én napom pedig a csütörtök volt. Most minden hónap utolsó szombatján vagyok a Tune-ban. Abbahagytam a rezidensséget, mert már csak partikon akarok játszani, azonkívül pedig a stúdióban készíteni a felvételeket, vagy esetleg csak elmenni bulikra, hogy meghallgassak más DJ-ket.

FREEE: Van erre időd?
Tijs: Mindig szakítok rá időt. Sokat járok Belgiumba, ahol mindig sokáig tartanak a bulik, úgyhogy néha átruccanok egy fellépés után, vagy az egész éjszaka stúdióban vagyok, majd egy kis alvás után átmegyek. Persze ez nem olyan sűrűn jön össze, kb. egyszer egy hónapban.

FREEE: Mi a véleményed a holland lemezlovasokról, van valami új tehetség a láthatáron? Kik a legnépszerűbbek?
Tijs: Pillanatnyilag Michael De Hey a legnépszerűbb DJ Hollandiában, de ott is rengeteg tehetséges fiatal van, akik nem jutnak lehetőséghez. Viszont valamilyen szinten ők a legjobbak, mert akik a csúcson vannak - mint például Dimitri vagy Remy - már nem igazán "éhesek". Már mindenhol voltak, mindent láttak, így már nincs ami inspirálja őket, nem is játszanak már annyira jót, mint azelőtt. Az én véleményem szerint, ha egy DJ már mindent látott, akkor jobb ha inkább befejezi, mert nincs, ami motiválja. Szerintem minden országban megvan ez a probléma a Top DJ-kkel - nincs már olyan inspirációjuk, mint az új fiatal kezdőknek (már akik lehetőséghez jutnak), őket az emberek jobban szeretik mert frissek, újat nyújtanak. Igazság szerint két-három évente a top DJ-knek "el kell tűnniük", helyet adva a fiatal kezdő Dj-knek, ez lenne az igazi. persze ez nem lehetséges, hisz a kör be van zárva, mert a promoterek nem mernek új DJ-ket booking-olni, félnek hogy nem jön el annyi ember a bulira, úgyhogy mindig csak a top DJ-kkel foglalkoznak, ezáltal messze nincs még meg az egyensúly ebben a dologban.

FREEE: Meg tudnád számolni, hogy hány lemezed gyűlt eddig össze?
Tijs: Kb. 3-4 ezer, de kétezret elvesztettem Hollandiában egy nagy vihar során - mind eláztak, és használhatatlanná váltak. Nagyon rossz élmény volt, de ha a másik oldalát nézzük, mindig arra törekedtem, hogy új zenéket játsszak, nem sok régit szoktak, mert szerintem mindig fejleszteni kell a hangzásvilágodat. Néha viszont nagyon szórakoztató régi zenéket hallgatni.

FREEE: Ha mondjuk vendég vagy külföldön és első alkalommal lépsz fel, hogyan válogatod ki a lemezeidet, tudod már hogy mit fogsz játszani?
Tijs: Az a probléma, hogy amikor külföldön játszom, csak egy lemeztáskát vihetek magammal, úgyhogy elég nehéz kiválasztani 100 darab lemezt. Én mindig azokat választom, amik szerintem pillanatnyilag a legjobbak - egy kis klubzene, egy kis trance, egy kis techno, stb. Aztán megpróbálom eltalálni a közönség ízlését, és abba a hangzásba mélyedek bele, ami a legjobban tetszik nekik. Magyarországon az emberek szeretik a jó "kiállásokat" és a hangzások sűrű váltakozását.

FREEE: Volt már olyan hogy három lemezjátszóval léptél fel? Egyáltalán népszerűek Hollandiában az ilyenfajta virtuózkodások?
Tijs: Nem igazán, de volt '92-ben egy országos mix-bajnokság. Mindenkinek fél órát kellett játszani, ami alatt és 27 lemezt tettem fel három lemezjátszóra, második helyezést értem el. Csak a győztes lett publikálva, akinek nyereménye egy mix CD elkészítésének lehetősége volt, amin egyébként az első pár helyezett és a helyszín is fel volt tüntetve. Amúgy nagyon jó buli volt, csak sajnos elég ideges voltam, hisz napi négy óra gyakorlás után fél órában kellett bemutatni, hogy mit tudok, és ha egy hibát vétek, kiesem.

FREEE: Viszont két lemezjátszóval gondolom akár becsukott szemmel is tudsz mixelni...
Tijs: Két lemezjátszóval játszani olyan, mint az autóvezetés, vagy a biciklizés, már 14 éve csinálom, úgyhogy elég könnyen megy.

FREEE: Mik a terveid a jövőre nézve?
Tijs: Elsősorban a kiadóm fejlesztése, kiterjesztése, aztán hogy folytassam, amit eddig csináltam, rengeteget játszani - de mégsem túl sokat, hetente egyszer-kétszer szeretek fellépni, ennyi elég nekem. Sok más országba szeretnék még eljutni, mert jobban szeretek külföldön játszani, mint Hollandiában.

FREEE: Már meguntad a holland szcénát?
Tijs: Egy kicsit igen, bár most egyre jobb a helyzetem, hisz egyre népszerűbb leszek. Sokáig unalmas volt ott játszani a már előbb említett körülmények miatt - tehát hogy a klubok már nem nyitottak az új zenék (trance, jungle, akármi) felé, túlságosan konzervatívok.

FREEE: Mindenhol jellemző az a tendencia, hogy a szervezők nem mernek új dolgokat kipróbálni - talán azért is, mert már túl sok csalódás érte őket.
Tijs: Azért is, de legfőképpen mert legtöbben csak a pénz miatt vannak benne a zenei üzletágban. Ez az egyik legnagyobb probléma, hogy legtöbbször csak azért rendeznek egy partit, hogy minél többet keressenek rajta, a pénzen kívül semmi más nem érdekli őket, a producerek is csak a minél nagyobb bevétel érdekében tevékenykednek. Pénz, pénz, pénz, persze hogy szükség van rá, de másképp is lehet a dolgokat csinálni - mint ahogy te is mesélted, hogy Magyarországon is vannak olyan helyek, ahol ritkán tudnak anyagilag jövedelmező partit összehozni, mégis újra és újra szerveznek bulikat, mert egy buli lehet nagyon jó és mindenki számára emlékezetes, még úgy is, ha a költségvetése esetleg deficites, mivel ezek a bulik még mindig a zenéről és nem a piacgazdaságról szólnak. Sajnos Hollandiában már nincs meg ez a lelkesedés.

FREEE: Van valami üzeneted a magyar közönség felé?
Tijs: "Keep the beat alive!" (Tartsd életben az ütemet!") ha DJ vagy, meg kell tartanod a hitedet, a csúcsra jutás egy nagyon hosszú és kemény folyamat, de mindig van lehetőség valahol.

FREEE: Azon a ponton vagy, amikor már azt csinálhatod, amint szeretnél, akkor, amikor szeretnéd, sok időt tölthetsz a stúdióban stb. és még mindig magáért a zenéért csinálod. Mindezt összevetve azt kell, hogy mondjam, te tényleg egy nagyon szerencsés ember vagy.
Tijs: Ez igaz, de még egyáltalán nem vagyok a csúcson, mert a zenémnek mindig tovább és tovább kell fejlődnie, minden nap tanulok valami újat, a lemezlovaglást tekintve is még mindig "éhes" vagyok, még mindig a partik a legfontosabbak, csak most felgyorsult az egész. Két évvel ezelőtt a legnagyobb álmom az volt, hogy játszhassak a Tribal Gathering-en az Egyesült Királyságban, most májusban fel fogok ott lépni, azt hiszem, számomra mindent ez jelent. ha ott fölléptem, akkor mondhatom, hogy a csúcson vagyok.

(Forrás: FREEE Magazin/1998.04, riport: Dee Dee)

Lapozgató Vol. 11: Hooj Choons - The Sound Of Summer

A Hooj Choons 1991 tavaszán született egy, a végét járó nagyobb kiadó maradványából kiemelkedve. Az anyacég tulajdonosához, egy önmagát halálra unó ex-bérelszámolóhoz hozzácsapódott egy egyetemi hallgató (Red Jerry), aki idejének nagy részét az angolok zenei ízlését tanulmányozva londoni acid house klubban töltötte. 1992 tavaszán a London Records segítségével sikerült is kiadni az első maxijukat. Ezzel kezdetét vette egy sikerszéria, s a Hooj Choons 1998 nyarára az egyik legkedveltebb kiadó lett.

Red Jerry 1991-ben adta kii első maxiját, ami a listákon azonnal a 13. helyre került. Nem sokkal később kapott egy demót egy - akkor még ismeretlen - Mr. Drum nevű producertől, aki aztán új nevével (Felix) és ezzel a dallal (Don't You Want Me) a listák első helyén találta magát. Eközben Jerry egy rosszul kötött szerződés következtében elvesztette az 'első Hooj'-t, de kemény munkával sikerült egy újat teremtenie, amit már abszolút saját gyermekeként tekint.
Jerry: " Elkezdtek rohanni körülöttem a dolgok, és nekem ekkor még fogalmam sem volt, hogyan kellene futtatni egy üzletet."
Tudta, nehéz lesz a kiadó profilját magasan tartani, de az első listás helyezések után többre vágyott. Szerencsére nem sokkal később egy másik tizenéves producertől, JX-től kapott demót " Son Of A Gun" címmel. Ez 17. lett a listákon és a London Records rögtön át is vette. A kis kiadó karrierje felfelé ívelt.

Már több mint hatvan kiadványuk jelent meg (ez évente kb. tízet jelent). Eddig mind bekerült a listák legjobb negyven dala közé. Ezt szeretnék folyamatosan szinten tartani.
Mostanság átlagosan 12 000 példányt adnak el egy kiadványból és a "4 dal 2 lemezen" formára specializálódtak. Ez azt jelenti, hogy egy dalból két maxi jelenik meg, oldalanként egy-egy változattal. Így a bakeliteken a legjobb hangminőséget tudják a DJ-knek biztosítani.

SOLAR STONE - THE IMPRESSIONS EP /hooj57/

Sokat kellett rá várnunk, de mindenképpen megérte, hiszen az EP Birmingham legjobbjaitól származik (Rich Mowatt, Andy Bury és Sam Tierney). A lemez leggyönyörűbb ékköve a Day by Day című track, attól függetlenül, hogy a többi remix - Red Jerry-től és Soundship-től - is érdemes a meghallgatásra. A produkció értéke az, ami megkülönbözteti az Impressions-t a bazári slágerzenéktől.



LSG - THE BLACK SERIES EP /hooj62/

A német hard-tech mester, OLIVER LIEB híres magasröptű remixeiről. Ez is ilyen, egy szenvedélyes, semmiképpen sem rideg felépítésű techno, ami nem annyira utaztatós, hanem inkább megragad és húz magával. DJ XXL: "Már egy ideje játszom a 'Train Of Through'-t, a közönség visszajelzései nagyon jók. Szerintem ez Lieb legjobb munkája, meglehetősen erős és dinamikus, igazi friss hangzású zene, amit nem lehet/kell kategorizálni.



THREE DRIVES - GREECE 2000 /hooj63/

Egy másik import kedvenc angol kiadásban, amit az elmúlt hat hónap alatt folyamatosan hallani lehetett szinte mindenhol. Nyugodtan állíthatjuk, hogy ez 1998 legnagyobb klubtrance slágere. Azok a DJ-k, akik régebben játszottak, ma is vadul forgatják, a darab a Creamfields-en legalább hétszer (!) ment le. Kiválóan beleillik a Hooj hangzásvilágába, a mixek közül az 'Original' és a 'Man No With Name' a csúcs. Az eredeti magas színvonalú instrumentális trance darab, forró és gyönyörű. A Man with No Name remixben nincs annyi érzelem, mint az eredetiben, kicsit keményebb, de ad egy gerincet a számnak a szőnyegekkel teli dobalap, amitől a zene energikusabb lesz. A melódia, a basszus annyira Hooj, hogy az már hihetetlen!!! Hogy lehetett-e ez a szám Top 40-es?! Hogyne, hiszen minden adott volt hozzá...



ENERGY 52 - CAFE DEL MAR'98 /hooj64/

Egy korai német szám az EYE Q-tól, amelynek Three'n One remixe tavaly nyáron Ibiza klubhimnuszává vált A Cafe Del Mar 1998-as változata a DJ Magazin százas toplistáján egy fantasztikus hetedik helyezéssel robbant be a köztudatba. A track visszhangja mind az overground, mind az underground zenét kedvelők körében nagyon jól. Minden idők egyik legnagyobb klubőrülete, amely nem hagy alább. Az elmúlt évben az LSG és a Three'n One keverték át a nótát. Az idei kiadásban olyan előadók működtek közre, mint OLIVER LIEB, HYBRID, NALIN & KANE. Mindegyik verzió nagyon állat, de az összeset magasan veri a NALIN & KANE remix, amelyben a dobalap mellett hallhatunk egy iszonyatosan jó kongaszólót is. A Hooj koncepciója, hogy olyan maxikat adjanak ki, amelyek vidámak, van húzás bennük és emellett igényesek is. Abszolút rendben van!



BILLY HENDRIX - THE BODYSHINE EP /hooj65/

Hát ez meg kicsoda? Ja, ez Sharam a Three N' One formációból. Ismét egy pumpálós club trance-szel lehetett gazdagabb az ember, ha megvette a darabot. Én nem.



MEDWAY - THE SURRECTION EP /hooj66/

Organikus, nyugodt trance három számon keresztül, egy olyan 'lebegő érzéssel' és visszatérő atmoszférikus break-ekkel, ami annyira vagány és frissítő, hogy az embervérmérséklete nem egyszerűen emelkedik meg. A lemez egy igazi szépség, különlegességei az elektro-garage és az ambient verzió, ez utóbbitól még jobban futkos az ember hátán a hideg. Tökéletes hangzás.



C.M. - DREAM UNIVERSE /hooj68/

A Taucher remixnél már meg is állhatunk, hiszen a német trance DJ ezzel a kurva jó epic darabbal hozott friss szint ebbe a zord világba. Nem tűnik túl soknak igazából, precíz ritmusok, csúsztatott basszus, egészen addig, amíg el nem érkezünk a kiálláshoz. Minden eltűnik és csak a szívszorító hegedű marad. Ezen kívül található még egy Tilt, egy Man With No Name remix, de természetesen az eredeti verzió sem maradhatott le.



DEEPER SHADES of Hooj

1997-ben a Hooj szinte mindvégig ott volt a reflektorfényben, köszönhető ez olyan remixereiknek, mint például a Nalin & Kane. A fantasztikus és melankolikus Lustral-féle Everytime ugyanúgy toplistás, mint a Cafe Del Mar, vagy akár a Beachball. A válogatáson felfedezhetünk még néhány trance-et, például az LSG, a Marmion, vagy a Lost Trible előadásában. Egy biztos: sem a Deeper Shades válogatássorozat, sem a Hooj kiadványai nem hiányozhatnak a trance DJ-k ládájából.

Hooj Choons Discography

szöveg: Sylvie, Blackman,
Forrás: FREEE Magazin / 1998. 11.

Emmanuel Top: "A trance árnyékembere"

Emmanuel Top a trance árnyékembere. Egy 25 éves francia, aki megadta a trance mézédes dallamait és brutálisan áttolta őket a túlvilágba, egy soha véget nem érő utazásra. A dark trance extrém territóriuma lakatlan, mint a legtávolabbi fekete lyuk, homályos és sötét, mint Hades birodalmának legrejtettebb zuga. A futó trance slágerek, az old-school, az euro-, vagy a goa szabvány egyáltalán nem ennek az embernek való. De nemcsak Emmanuel Top zenéje bújik meg a homályban. Ő maga is ritkán ad interjút és kategorikusan elutasítja a fotóst. Szó sem lehet nála az éjszakába nyúló klubéletről, cimboráskodásról Laurent Garnie-val, vagy a Daft Punk-kal – viszont imádja Joe Cocker-t, Bob Marley-t és Elton John-t. Emmanuel Top az észak-franciaországi Lille vidékéről származik, ahol szinte mindenki rendszeresen átjár Belgiumba, az ottani klubokba, melyek közül nem egynek francia a tulajdonosa. A belgák mindig is nyitottabban álltak az új műfajokhoz, könnyebben befogadták az új hangzásokat.

„Első találkozásom egy stúdióban 1987-ben, Belgiumban történt, amikor ezt a műfajt még AB-nek hívtuk. Ezt a nevet egy belga dj találta ki, akinek volt egy saját szórakozóhelye. New Wave és Electronic Body Music 45-ösöket játszottunk, meg 33-asokat plusz 8-on. Saját felvételeket először New Beat darabokat kezdtem el készíteni, ez az AB-t követő műfaj volt. Ez a periódus a M/A/R/S/S-fé le Pump UP The Volume időszaka volt, a house már ismert volt Amerikában és ekkor kezdődött az acid angliában.” „Amikor belépsz egy stúdióba, először úgy érzed magad, mint egy hajón, tulajdonképpen a fedélzetet tisztogatod. A Diki Records-nál dolgoztam, mely New Beat-et adott ki, de hamarosan rátértek az acid-re és az azt követő mozgalmakra. Akkoriban az R&S is New Beat-et produkált, Renaat, a főnök még nagyon kötődött ehhez és a New Wave-hez. Az acid-et ezután kezdték el nagyon nyomni, miután Frank De Wulf-fal kapcsolatba léptek és olyan figurákkal kezdtek el dolgozni, mint Joey Beltram, vagy a Human Ressource.”

Sok korai francia rave felvétel Top-Sanchioni szerzemény volt.

„Még emlékszel rá? Ezek a darabok nagyon jól mentek, a Plexus, a Braniwave, az Age Of Love. Amikor ezek megjelentek, alig merted kimondani ezt a szót, hogy techno, mert rögtön úgy néztek rád, mint egy hülyére, vagy mint egy ellenségre. Szerencsére ma már sokkal nyitottabbak az emberek, a mozgalom nemzetközivé vált, ha megjelenik egy maxi Berlinbe, az egész világ tud róla, hála a médiáknak, a magazinoknak és fanzin-oknak.”

A Diki Recordsnál 1991-ig dolgoztál, ekkor döntötted el, hogy a saját lábadra állsz…

„Amikor stúdióban dolgozol, végső fokon soha nem csinálhatod azt, amit akarsz. A hátad mögött állnak a producerek és néha olyan dolgokra is kényszerítenek, amikhez nincs kedved. Egy bizonyos idő után ez nagyon unalmas. Ami még zavaró, hogy soha nem művészként könyvelnek el. Végül eldöntöttem, hogy egyedül vágok neki a dolgoknak.”

Kihasználtad azt a sikert, amit az Age Of Love-val értetek el?

„Egyáltalán nem. Általában elég gyorsan eltemetem a múltamat. Nem is szeretek róla beszélni, mindig a jövő felé fordulok.”

Beszélj az Attack kiadóról, melyet 1991-ben alapítottál.

„Az elején valóban egy katasztrófa volt. Minimális felszereltséggel egy 50-100.000 frank közötti befektetéssel indultunk és nagyon behatárolt keretek között működtünk… A techno kezdeteknél egy számot egy 909-essel és egy bassline-nal tudtunk produkálni, ma a német hullám megjelenése óta – főle Sven Väth és a Jam & Spoon hatására – nagyon komoly darabokat látunk a piacra érkezni. Ezek a művek végső fokon arra kényszerítenek mindenkit, hogy a maximális anyagi felszereltséggel rendelkezzenek. Amikor elkezded, nem engedheted meg magadnak, hogy tökéletes eszközökkel dolgozz, hogy mindent megvegyél és így nyilvánvalóan nem érheted el a Jam & Spoon minőségét. Az anyagi és financiális problémákból fakadóan a terjesztés is sokkal nehezebben megy. Amikor otthagytam a DiSco King / Diki-t, a világ egyáltalán nem volt túl rózsás. A producer, akivel akkoriban együtt dolgoztam, nagyon ismert volt a környéken és akkoriban csak egyetlen terjesztő létezett, a Music Man. Amikor együtt dolgoztak, blokkolták az én produkcióimat. Később megalakult a Music Line, egy nagyon kicsi terjesztő cég Roubaix-ban, megbíztak bennem, én is megbíztam bennük. Lépésről lépésre fejlődtünk, a lemezek eladása egyre jobban működött, bár hozzá kell tennem, hogy az elején 500-700 példányban adtunk el.”

Ami számomra nagyon fontosnak tűnik, az a találkozásod a Mute Records-zal, 1993 végén…

„Teljesen igazad van. Richie Hawtin (Plasticman, +8 Records) hozzájutott a lemezeimhez és ő javasolt a Nova Mute-nak. Ők felvették velem a kapcsolatot és megrendeltek tőlem egy darabot. Az elején nagyon ideges voltam, már régen ismertem a céget a Depeche Mode és az Erasure számoknak köszönhetően. Szerencsére nagyon nagy alkotói szabadságot hagytam meg nekem, bár ekkor még nagyon féltem, olyan reflexek működtek bennem, melyek a Diki-periódusból maradtak meg bennem. Teljesen el voltak ragadtatva a számtól és az eladási szinten is nagyon jól működött. Később felkértek, hogy csináljak egy albumot. Ezidőtájt az Attack Records már elkezdett valóban működni, később pedig robbantottunk.”

„Az album teljesen más jellegű, mint az eddigi darabjaim. Olyan új szellemben dolgoztam, melyet a következő szlogenben tudnám összefoglalni: ’More Fresh, More Mental’. (Több Frissesség, Több Szellem.) Úgy érzem, valóban továbbfejlesztettem a stílusomat, az Attack maxijai mostanában megváltoznak. Egy olyan irányzat felé akarok elmozdulni, mely sokkal tudatosabb, sokkal inkább elektro és sokkal inkább underground. Az én problémám, hogy nagyon sokszor kommersznek tartottak végső soron azért, mert jól mentek az eladásaim. Az a véleményem, hogy soha semmiért nem alkudtam meg. Az Attack hét maxit adott ki, amelynek ma ötvenezres példányszámban mennek el. A cég nagyon jól megy mostanában, mindenhol megvásárolják, rengeteget Németországban, ott nagyon fejlett a technopiac és az emberek nagyon nyitottak. Franciaországban strukturális problémák vannak, különösen a jogszabályzás szintjén, de az a meggyőződésem, hogy a mi országunknak is megvan az a potenciálja, mint a Rajnán túl. Természetesen a francia eladás nevetségesnek tűnik, ha a többi országgal összehasonlítjuk. Az Attack-ot már mindenhol megtalálhatjuk, az Egyesült Államokban, Dél-Amerikában, Törökországban, Japánban, Ausztráliában, a világ minden tájáról vannak visszajelzéseim.”

Az albumoddal kapcsolatban egy új szellemiségről beszéltél. A POF-nél megjelent maxi, a Triacid egyfajta jele volt ennen az új inspirációnak?

Ez csak egy részlet, az bum ennél sokkal messzebbre megy el, tulajdonképpen nem is a klubok számára készült. Végső soron ezért dolgozom a Mute-nál. Olyan album, amely önkéntesen hipnotikus hatást vált ki a hallgatóból, leginkább otthon kell hallgatni. Utazós zene, mert szerintem az emberek utazni akarnak. Bár számomra ez személyes utazás, talán néha egy tiltott kép a gyerekkoromból. Az élet túl szomorú. De a zenét hallgatva megszökhetsz. Ez az, amit a legtöbb ember akar. Megszökni.”

„A jó trance zene meglehetősen ritka, mert ahhoz, hogy működjön, össze kell hoznod a kommersz embereket és az underground embereket.”

Top számára ez azt jelenti, hogy napokra bezárkózik hangár méretű stúdiójába, egy gigantikus visszhang-terembe, melynek örök visszaverődései és élettelenül üres sivársága uralkodik zenéjén. Ez az a hely, ahol ellenszegül mindenfajta konvenciónak, még a társadalmiaknak is, belemerülve a mintavételezés bizarr művészetébe.

„Természetes visszhang van a stúdiómban, így olyan dolgokat samplerezek be, mint a légkondicionáló hangja, vagy amikor játszom a vízzel a kádban. Éppen csak jobban szeretem a saját hangjaimat.”

Követed, hogy mi történik mostanában a techno színpadán?

„Ami a technikát illeti, gyakorlatilag már nem vásárolok lemezeket, egy jó ideje már nem követem az eseményeket. Hetente 2-300 új lemez jelenik meg és én végül is nem vagyok DJ. Az egyetlen dolog, amit a zenében utálok, az a francia varieté és a folklór. Ami a maradékot illeti, egyformán érdekel a volcer, a klasszikus zene, a jazz, Moby, Vangelis, Michael Jackson, a Led Zeppelin, Deus Ex Machina. A techno produkciók, melyek ténylegesen érdekelnek, sokkal inkább az ambienthez közelítenek, illetve egy kissé kísérletiek, olyanok, mint az Aphex Twin, Ken Ishii, Ritchie Hawtin és a jungle, amire mindig beindultam. Tartalékban van is egy jó harminc drum & bass darab félretéve. Londonban egy este elmentem egy buliba, ahol Ray Keith kevert, ez halál fantasztikus volt. Ilyen bulikat kellene csinálni.”

Remixek, élő fellépések érdekelnek?

„Nagyon sok ajánlatom van Németországból, de kizárólag azért, hogy pénzt keressek, nem akarok remixelni egy művészt. Csak akkor érdekel, ha tudok a számhoz valami pluszt adni, ha saját stílusomat, saját személyiségemet tudom belevinni. Az élő fellépéseket eddig mindig visszautasítottam, egyrészt mert nem lehet mindent egyszerre csinálni, másrészt mert az élő fellépést nagyon professzionális dolognak tartom. Úgy gondolom, hogy az én produkcióm egy rave-en nem vonzana nagyon sok nézőt. Öt-tíz-tizenötezer ember közöl, aki egy rave-re összejön, csak néhány száz jönne azért, hogy az én zenémet hallgassa. Egy olyan közönséggel szemben zenélni, aki elalszik rajtad egyáltalán nem izgalmas. Tulajdonképpen igazi zenészekkel szeretnék egy élő fellépést csinálni, mostanában készítünk elő egy koncertet és biztos vagyok benne, hogy egy pozitívan reagáló közönség lesz és valódi kapcsolatot létesítünk az emberekkel. Egy olyan fellépés, ahol egy DAT-tal és három szintetizátorral megjelenünk, még akkor is, ha ötvenezer frankot fizetnek érte, egyáltalán nem érdekel.”

A Seven Days And One Week című BBE (Bruno Sanchioni, Bruno Quartier, Emmanuel Top) single vitathatatlanul az idei nyár himnusza volt Ibizán, s hónapok óta Európa legtöbb országában a listák élvonalában tanyázik. Ez az a produkció, melyről feltehetőleg mindenki ismeri Emmanuel Top-ot. Egy lüktető trance 4/4-re ültetett édeskés old-school szinti riff és egy zsniálisan egyszerű videoklip pillanatok alatt meghozta számára az underground ismertség után a világhírt. Nem csoda, hogy a felvétel kiadási jogáért tolongó kiadók garden partyvá változtatták Top saját, Triangle nevű kiadójának irodáját. Olyan címkék licitáltak versenyt ezért az egyetlen számért, mint a Perfecto, vagy a Manifesta, s a hírek szerint az ár negyvenezer angol fontig szökött fel. A licencjogot végül a Postiva nyerte el.

Nagyon kevés techno zenész él valójában a zenéből, veled mi a helyzet?

„Ez nem célom. 1989 óta van egy másik foglalkozásom, ami lehetőséget ad, hogy jól megéljek és hogy finanszírozhassam a lemezeimet. Ezt a foglalkozást azóta is folytatom, ez lehetővé teszi számomra, hogy zeneileg független legyek és semmivel sem kell a techno biznisz-embereihez kötődnöm. Hosszú ideig egyedül voltam, de ma már három személyt alkalmazok, ez egy kis vállalkozás, ami egyre jobban megy.”

Klasszikus zenét végeztél a konzervatóriumban, mi volt az, ami az elektronika felé vonzott?

„Az informatikus káosz mindig magával ragadt. Természetesen az elektronikus bandák, de ugyanígy a fekete zene, vagy egy olyan ember, mint Prince nagyon nagy hatással voltak rá. Nem gondolom, hogy egy napon elérem egy Prince darab szintjét, de ez a cél egyfajta motivációként lebeg előttem. Soha nem kell másolni, de nagyon magasra kell felállítani a mércét. Ha művésszé akarsz válni, a legmagasabbakat kell célba venned, azokat, akik a legnagyobb hatással voltak rád, föléjük kell emelkedned azzal, amit csinálsz. Egy Hemingway könyvben mondta egy szereplő a fiának: „Ha valamit tenni akarsz, mindig a képességeid felett és soha ne alatta csináld.”

(Forrás: FREEE magazin 1996/11)

Lapozgató Vol. 10: FREEE presents DANCE KISLEXIKON

BPM: Nem stílus, hanem a "beat per minute", azaz a percenkénti ütésszámot jelenti. Egyfajta határ a 120 BPM, mely örömteli reflexeket vált ki a a gyerekekből, mert születés előtti élményekre emlékezteti őket. (Az anyaméhben 120 BPM körüli tempóban ver a magzat szíve, ez a ritmus csak évekkel a születés után, fokozatosan lassul le.)

HOUSE: A 80-as évek második felében kezdődött, Chicagóban. Lényegében folytatása a 70-es évek slágergyártási metódusának, amikor egy-egy diszkósiker mögött általában egy tehetséges producer stúdiómunkája húzódott meg. Az alapvető különbség a house zenék otthoni elkészíthetősége (house-ház). A house robbanásszerű elterjedése természetesen összahangban állt a pc-k és a megfelelő célprogramok fejlődésével. Alapvetően a house volt az az irányzat, mely megszüntette a zenekészítés több évszázados elitizmusát, hiszen megfelelő felszereltséggel, akár zenei előképzettség nélkül is bárki készíthet otthon felvételeket. A hangsúly itt már a kreativitásé - technikailag minden megoldható: manuális előadó számára "lefoghatatlan" akkordok, "ledobolhatatlan" ütemek szólalhatnak meg. A house felvételek tempója többnyire 120-150 BPM közötti. A house nem annyira mély, mint a trance, nem annyira kemény és hideg, mint az acid, inkább slágeres, könnyen emészthető műfaj. Sokszor használnak a szó klasszikus értelmében vett vokálokat, éneket. Az utóbbi hónapokban a house másodvirágzását éli, a dance listákon ismét egyre több a minőségi house felvétel.

ACID: Valószínűleg a Roland cég maga sem gondolta, milyen korszakalkotó változás elindítója lesz a TB 303-as bassliner 1982-es piacra dobásával. A készüléket eredetileg basszusgitárosoknak szánták, a TR 606-os dobgép mellett használandó, az "élő zenekar -a nappaliban" hatás elérésére. 1987-ig nem történt semmi extra, a készüléket egyszerűen elfelejtették. Akkor történt, hogy egy Chicago külvárosából származó fiatal, DJ Pierre két barátjával, Herb Jacksonnal és Earl "Spanky" Smith Jnr. -ral megkeresték a különféle produkciókban már járatos Marshall Jeffersont, és összeraktam egy lemezt, mely örökre megváltoztatta a zene arcát. A lemeznek az "Acid Tracks" címet adták. Mitől volt forradalmi új a TB 303-as készülék? Hogyan adhatott megjelenése a dance-nek akkora lökést, mint a rocknak annak idején az elektromos gitárok megjelenése? Egy hagyományos hangszeren különféle magasságú hangokat szólaltathatsz meg, akár együtt, vagy külön-külön, a hangszínek viszont korlátozottak. A TB 303-assal épp fordított a helyzet: mindig csak a patternt állíthatsz be, ennek a hangzását azonban a különböző modifikációs lehetőségeken kerszetül a végtelenségig variálhatod.
Az acid felvételekben egy nagyon erőteljes, lüktető alapütemen kívül általában csak egy lecsupaszított motívum szól végig. Ütemük 120-160 BPM közötti. Az acid száraz, érdes hangzású, harsány és minimalista. Vokálokat csak elvétve találunk bennük, akkor is inkább effektként használt mondattöredékeket, vagy csak egyes szavakat. Az acid népszerűsége 88-89-ben tetőzött Európában. Minimalizmusa köszönhető az akkori hangszer- és effektpark (maihoz képest) viszonylagos fejetlenségének is, így az acid DJ-k fúzionálták, tették egységessé azokat a keverési technikákat, melyet a mai dance DJ-k is használnak.
Az acid zenéket és az LSD-t csak rosszindulatú kívülállók és rövid távú sikerekre áhítozó teljesen tájékozatlan hazai önjelölt DJ-kel hozták összefüggésbe, abszolút figyelmen kívül hagyva a tényt, hogy a két dolog megjelenése között pontosan negyven év a különbség. Az acid volt az első műfaj, mely nem évtizedekkel nyugati áttörése után valamilyen mutánsverzióban jutott el hozzánk, hanem időben, eredeti formájában mutatkozott be nálunk. Bármennyire is tiszteljük Jutasi Tamás, illetve Andrew J. tagadhatatlanul úttörő munkáját, a történeti hűség megköveteli, hogy leírjuk: az első hivatalos honi house party nem az ő érdemük volt, ahogy ez már ezeken a lapokon is többször megjelent. A legelső ilyen buli ugyanis 1988. 09. 13.-án került megrendezésre a Fiatal Művészek Klubjában, ahol a zenét az amszterdami Roxy két DJ-je nyomta, kb. 400 vendég előtt.

TECHNO: Detroitból ered, a kezdetekben Motorváros fekete zenészeinek verziója a house-ra. Nagyjából '88-tól elkülöníthető irányzat. Később a techno fejlesztette tovább az acid eredményeit. Általában nemigen pazarolják az időt és a fáradtságot a számok elején és végén introra, illetve outrora, a techno szigorúan racionális műfaj: azért van, hogy táncolj rá. Vokálokat -csakúgy, mint az acid-nél- kizárólag effektszinten használnak. Az utóbbi években nagy divattá vált a techno számokban egy rövid kiálló után hosszú, egyre erősödő pergődobbal visszahozni a ritmust és persze fokozni a hangulatot. Érdekes módon Amerikában a techno közel egy évtizedes múltja ellenére is még mindig underground irányzat maradt.

TRANCE: A szó megváltozott tudatállapotot jelent, melyet a monotonon ismétlődő szekvenciák hipnotikus hatásával érik el. A trance 91/92-ben kezdődött Európában, a "fővárosa" Frankfurt. Bonyolultabban struktúrált, kiműveltebb, profibb hangzású tánczene. Jellemző az építkezése, ahogyan egymás után lépnek be a hangszerek. Jellemző a felvételek elején az intro, a végén az outro. Lágyabb, mint az acid, de ez nem lassabb ütemet jelent - több a dallam és a harmónia. A ritmusvilága nagyjából ugyanazokon a határokon belül mozog, mint az acidé - 120-160 BPM. Klasszikus értelemben vett vokálokat itt sem alkalmaznak, helyenként a hipnotikus hatást mantraként ismételt szövegrészletekkel fokozzák. A trance-en belül két jól megkülönböztethető alirányzat létezik, a deep- és a hard trance. A deep trance az álomszerű, monotonon ismétlődő szekvenciák hipnotikus hatására koncentrál, a hard trance nevéhez híven keményebb hangzású, szigurú ritmusokkal tartja mozgásban a táncolókat.

GOA: Van, ahol goa trance-nek, máshol pszihodelikus trance-nek, vagy progresszív trance-nek hívják. A névadó Goa egy partszakasz Indiában, melynek misztikus hatásokat tulajdonítanak. A techno és a trance határán helyezkedik el, kiemelkedő zenei minőség és hangzás jellemzi. Intelligens, energikus dance, az etnomelódiák és -vokálok használata rendszeres. Gyakori a visszatérés ősi hangszerekhez, dobritmusokhoz, eredeti ütősökhöz. A goa partyk (amennyiben az időjárás megengedi) általában szabadtéri rendezvények. jellemző ezeken a bulikon az UV-reagens, fluoreszcens viselet. Lényeges a különbség a keverési technikában: mivel a számoknak "története" -eleje, vége van, ezért a goa DJ-k minden keverés nélkül, sokszor nem is lemezjátszókkal, hanem DAT magnókkal dolgoznak.

TRIBAL: A trance-hez áll a legközelebb. Jellemző az ősi törzsi dobok, eredeti ütősök, etnoelemek dominanciája. Bonyolult ritmusképleteit gyakran 8-10 féle dob összhangja adja. Munkaigényes műfaj, nem lehet másfél óra alatt összedobni egy felvételt. Az utóbbi időben a tribal egyre inkább beolvadni látszik a goa trance-be.

RAVE: A neve a 80-as évek második felében még olyan gitárzenekarok gyűjtőneve volt, mint a Happy Mondays, a Stone Roses, vagy az Inspiral Carpets. Később olyan dance partykat neveztek így, melyeket szokatlan helyeken (templom, hajó, repülő) alkalomszerűen rendeztek. A szó ezután vált az ilyen (később egyre nagyobbá váló - MAYDAY, LOVE PARADE) rendezvényeken játszott zenék gyűjtőnevévé. A rave zenék gyorsabb tempójúak, mint az acid-trance-techno, 150-200 BPM közöttiek. A könnyebb keverhetőség miatt általában egyszerűbbek is azoknál. Rave "énekesek" a hangulatot bekiabálásaikkal fokozzák, gyakran a verssorokat sem éneklik, inkább kiabálják. A rave főleg Németországban, valamint Hollandiában és Belgiumban népszerű. Németországban olyan szinten, hogy '94-ben undergroundból overgrounddá vált, a 95-ös LOVE PARADE pedig egyszerűen agyonverte Woodstock több évtizede megismételhetetlennek tűnő látogatottsági rekordját. A rave ma már semmiféleképpen sem progresszív műfaj, csak a divat haladja meg a sramlizenék minőségi, illetve a gyermekmondókák intellektuális szintjét.

HARDCORE: Szó szerint kemény mag, átvitt értelemben a motorja, mozgatója valamely közösségnek. 90-91-ben a hardcore még az egész világon egységes irányzat volt, 92-ben azonban kétféle ágazott a fejlődésnek az útja. Angliában a hardcore találkozott a breakbeat technikával, a szubbasszusokkal. Hollandiában gyorsították a tempót, keményebbé, de egyúttal vidámabbá is tették a hangzást (gabba). A korai gabba alapelemei: torzított 909-es lábdob, metal, illetve rap produkciókból, valamint horrorfilmekből kimásolt agresszív hangminták, esztelen 180-250 BPM-es tempó. Bonyolult dallamvilágot igen nehezen lehetne ilyen örült ritmusra ültetni. A másik sajnálatos dolog - ami némiképp jellemző a rave-re is -, hogy a hardcore előadók sem foglalkoznak túl sokat új hangminták létrehozásával, ezért ugyanazt a 30-40 jól bevált mintát halljuk visszaköszönni szinte minden számból. A gabba fővárosa Rotterdam, ahol nem ritkák a 15.000 fős partyk. A gabba hamar kialakított a saját divatját is: kopaszra borotvált fej, puma tréning, a tánc pedig a hipergyors gabba-pogó. Hasonlóan a heavy metalhoz, a gabba lemezborítók, szórólapok és poszterek fő témái a halál és a destruktivitás. Apokaliptikus, ördögi képeikkel elérték, hogy a holland egyház a gabbát a Sátán zenéjének nyilvánította és propaganda hadjáratba kezdett ellene. A gabba mindig is a munkásosztály irányzata volt. Érdekes a hasonlóság a gabba és a hip-hop atitűd között: mindkét műfaj előadói, illetve közönsége megakar szabadulni a bennük lévő erőszaktól (jó néhány gabba producer hip-hop DJ-ként kezdte karrierjét). Napjainkban a hollandok is kezdik alkalmazni a breakbeat technikát szupergyors számaikban. Ha ez még egyáltalán lehetséges, az egész műfaj gyorsul 92. óta. "Ezek a felvételek olyanok, mint a trashmetal örült lábdobokkal." -mondja Paul Weaver, számos hardcore válogatás összeállítója. Az utóbbi hónapokban a house mellet a hardcore a másik műfaj, melynek előadásai, illetve a bulik látogatottsága növekvő tendenciát mutat.

JUNGLE: Az egyik legfitalabb és egyben legígéretesebb műfaj. A jelenleg létező zenei irányzatok közül a legprogresszívebb. Bár az első jungle lemez 91-ben jelent meg, a műfaj 94-ben vált igazán ismertté. A jungle gyökerei a reggae-hez, hip-hophoz és a technohoz nyúlnak vissza. Ritmusa szaggatott, az ütemek és a szünetek bonyolult kombinációja (breakbeat). Sok dob és pergő használata jellemzi. Gyakran használnak extrém mély frekvenciákat basszusként. (Rossz nyelvek szerint olyan a hangzása, mintha valaki dobfelszerelésével együtt leugrana a padláslépcsőn.) Kezdetben jungle-nak hívták, ma a breakbeat kettéválni látszik a reggae és hip-hop elemeivel operáló jungle-ra és a sokkal magasabb minőségi szinten lévő drum & bass-re. Ez utóbbi elenevezést progresszív DJ-k adták a jungle-tól már fényévekre lévő alirányzatnak. A drum & bass a breakbeat alapokon gyakran házasítja jazzes dallamokkal és/vagy soulos vokálokkal, illetve ambient betétekkel. Nyugaton az utóbbi hónapokban már nem csak a kis kiadók, hanem a multinacionális lemezcégek is felismerték a jungle-ban rejlő üzleti lehetőséget és mindent megtesznek a műfaj tehetséges előadóinak szerződtetése érdekében.

DUB: A ma divatos dance műfajok közül a legidősebb, több évtizedes múltra visszatekintő irányzat. Annak ellenére, hogy már a hatvanas évek közepén készítettek "ős-dub" felvételeket, az elnevezés nem volt mindig ennyire egyértelmű. 15-20 évvel ezelőtt az instrumentális mixeket is sokszor jelölték így a lemezeken. A dub ma már egy különálló, mind népszerűbb műfaj. Jamaikából ered (természetesen a reggae az alapja), ahol annyira népszerű, hogy bármilyen stílusú kislemez B oldalán az illető felvétel dub verziója található. A dub egyfajta vágást, stúdiókeverési technikát jelent. A hangmérnök a kész felvételből a ritmuszekció kivételével mindent kivesz, majd az előtérbe tolt reggae-basszusra keveri vissza a saját ízlése szerint effektezve a többi hangszert, illetve a vokálokat. Természetesen a dub sem jelenti ma már feltétlenül a hagyományos hangszerek (dob, basszusgitár) megszólaltatását, sokszor komputerekkel, samplerekkel, szintetizátorokkal készítik az egész felvételt.

TRIP-HOP: Szintén fiatal irányzat, központja Bristol. Előadói mind fiatal, huszonéves DJ-k / zenészek. A trip-hop -ban az ősi hi-hop, a jazz, a dub, a house, és az ambient jellemzői keverednek. Műfaji korlátai jóval tágabbak, mint a trance-é, vagy az acidé, így sokkal nagyobb térhez jut a kísérletező kedv és kreativitás. A trip-hop előadói szívesen használnak fel régi jazzfelvételekből kimásolt hangmintákat. A ritmusok melankólikusak, 110-120 BPM alattiak. Nagyon leegyszerűsítve a dolgot, azt mondhatjuk, hogy amennyire a jungle felgyorsítja az eredeti hip-hop ütemeket, a trip-hop annyira lassítja le őket (dope beats). Komoly hangsúly van az előadók technikai tudásán. A hip-hophoz hasonlóan a trip-hop is igazi utcai műfajként kezdődött, kiállt a DJ a sarokra két lemezjátszóval meg egy keverővel és nyomta a műsort. Saját felhasználásra egyedi bakelitlemezeket préseltettek, melyre kigyűjtötték a felhasználni kívánt hangmintákat. Ezután a DJ mint egy humán sequencer/biosampler működött, előben keverte a műsorhoz a mintákat, amihez természetesen nagyon komoly ritmusérzékre volt szükség. A kritikusok szerint 95. a trip-hop áttörésének az éve volt. A műfaj előadói több rangos nemzetközi díjat nyertek, eladásaik pedig jelentős mértékben növekedtek.

AMBIENT: Szó szerint állandóság. Az ambient visszanyúlik a korai 70-es évek hippikultúrájához, már akkor késíztettek "ősambient" felvételeket. Az ambient fő jellemzője hogy nincsenek benne dobok. A ritmust - ha van - más hangszerekkel állítják elő, de azt is nagyon finoman, "utalásszerűen", hogy ne zavarják meg vele az álomszerű hatást. Fő hangszerük ma sampler és a többsávos magnetofon melyekről természeti zajokat, állathangokat, éterből kimásolt, nyugalmat árasztó hangokat kevernek össze.

ACID JAZZ: Először is egy kiadó neve, nem annyira műfajt jelöl. Bár az elnevezés az utóbbi időben megszilárdulni látszik a köztudatban, olyan jazzfelvételek gyűjtőneveként, melynek alapja az acidéhez hasonlóan monoton ismétlődő.

FREEE Magazin 1996/5

Lapozgató: Dance Lexikon - Trance

A trance-nek, mint zenei stílusnak, Németország - nevezetesen Frankfurt - a szülőföldje. Janus-arca már születésekor nyilvánvaló volt: a progresszív, kísérletező természetéről ismert Sven Väth éppen Indiából visszatérve került a keleti miszticizmus bűvkörébe. Másrészt az európai acid-house, s annak folytatása, a belga indíttatású new beat ezidőtájt már nagyon lecsengőben volt, egyszóval a tánckultúra újító impulzusokra várt. Indiai hatásokról beszéltem, s e hatásokban már a kezdeteknél tetten érhető az a szerencsétlen tendencia, ahova a progresszívnek indult irányzat mára eljutott/kifulladt. Nevezetesen a nyugati emberek a sarlatánságot és az álmisztika iránti örökös vonzalma s a Goa szelleme mindmáig él és virul, egyre több hívet toborozva magának. Lehet, hogy az egész mozgalom a napsütötte, egykori portugál gyarmat ex-hippijei között autentikus, de az európai nagyvárosok informatikus-elektronikus dzsungeléből a kopár puszta teliholdas misztikájába való menekvés felettébb infantilisnek és anakronisztikusnak hat. A népszerűségi mutatók növekedésével fodított arányban a zenei minőség egyre sekélyesebb.

A bölcső mellett mindenesetre nemcsak a neves frankfurti DJ/komponista, hanem mások is - például a Cosmic Baby - bábáskodtak. A trance legnagyobb művészi sikereit azonban mégsem Németországban, hanem - ahogy már lenni szokott - a brit szigeteken érte el, nevezetesen az Underworld korai - az 1993/94-es, Magyarországon kevésbé ismert Dark & Long - lemezeivel, de nyugodtan említhetnénk a svéd Robert Leiner-t (The Source), vagy a philadelfiai Brian Transeau ezidőtájt készített kompozícióit is. A műfajra jellemző, hogy egy-egy számnak kifejezetten hagyományos zenei struktúrája van: intró, aztán a folyamatba egyre több hangszer kapcsolódik be, a kulmináló pont pedig egyfajta eksztatikus, beavatási élményt ad a hallgatóságnak. (Persze maga a trance szó is másodlagos tudati állapotot, önkívületet jelent Azt a valóság feletti létet, amikor a tételes vallások előtti civilizációk sámánjai a természetfeletti hatalmakkal érintkeztek. A szélesebb körben elterjedt technosámánizmus kifejezés erre a jelenségre is utal...)
A zen a techno -nál lényegesen melódikusabb, atmoszférikusabb - és pontosan azért sokkal könnyebben emészthető, a ritmusok kevésbé feszesek, bpm-ben mérve leggyakrabban 120 és 150 között mozognak. A hatás tagadhatatlanul kozmikus és pszichodelikus, csakhogy - míg a techno örökös megújulásra képes, addig - a trance az elmúlt pár évben önismétlésbe, unalomba fulladt. Jelesebb képviselői más zenei tájakra kalandoztak, hírmondónak pedig Goán kívül más nem maradt!
Persze Goa szerepét se látja mindenki ennyire sötéten, így például a "System 7" vezetője, Steve Hillage sem. Euro-amerikai techno a keleti skálával vegyítve - és fegeteges partyk a pálmafák alatt. Aztán jöttek a vándorló európai DJ-k, DAT -okkal felszerelkezve, majd hangmintákkal hazatértek az öreg kontinensre. Érdekesség, hogy a kifejezetten Goa-partykon a lemezlovasok a DAT -ot mindmáig előnyben részesítik a lemezjátszóval szemben. A közönség pedig - a hatvanas éveket idéző - indiai maskarákba vagy fluoreszkáló, pszichodelikus ruhakölteményekbe bújuk. Az a tény, hogy ezeken a bulikon az LSD népszerűbb az E-nél, szintén hippi időkre utal. A "techno-hippik" pedig olyan beszédes pszeudonevek mögé bújnak, mint Total Eclipse, The Infinity Project, Black Sun, Man With No Name, Hallucinogen (a francia formáció nagy slágerének a címe: LSD), Prana vagy Ayahuasca. a videók és a lemezbemutatók kéi világában is meglehetősen sok az indiai motívum, például a tengerhabokból lótuszülésben kiemelkedő Shiva, meg effélék. Filozófiai programjukat illetően a londoni Dragonfly 1994-es kiadású Order Odonata -jának bookletjéből idéznénk:
"Kétezer év középszerűség és félrevezetés után új EON közelít.
Szubszonikus frekvenciájú földalatti féreg ösztönösen vezet a hang templomaiba, önmagunk mélységei felé. Minden egyes SÁRKÁNYREPÜLÉS (=Dragonfly) kiadás a valóság alsó és felső régióiban navigáló kabalisztikus térkép. A végtelenben nincs semmi kezdet, sem befejezés, csak a JELENként ismert cseppfolyós pillanat. Célunk a frekvenciális és numerikus vibrációk hangszerkezetének a megismerése. HANG-ALKIMIA. A nagy titkok tudásához vezető technológia az idő kereteibe zár. Egyetlen törzsként vonolunk az örökkévalóságba."
Hasonló "bölcseletek" persze a return to the Sources vagy a Trancemaster válogatások bookletjeiben is olvashatók. S végül egy jó tanács: az ismert Trance Europe Express vagy Trance Atlantic válogatások címe senkit ne tévesszen meg, az albumokon - egy-két kivételtől eltekintve - nem trance hallható!

(Forrás: FREEE Magazin, 2007 február, Kömlődi Ferenc)

Lapozgató Vol. 6: Sven Väth

Igazi művész. Lemezlovas, műsorvezető, producer, és társtulajdonosa a frankfurti OMEN Club-nak. Az egykori német pop-csillagból világhírű "underground" táncguru vált. 16 évesen már Barry White-ot játszott édesapja közkedvelt disco-jában a hálás közönségnek. 15 évvel később még mindig ott állt a lemezjátszók mögött, mélyen megindító hatást gyakorolva az emberekre. Már nem követi az irányzatokat, hanem Ő vezeti be őket. 1982-ben a Dorian Gray-ben kezdett. Pár évvel később már széles körben ismert volt legendás közönségének köszönhetően. Barátaival közösen rakták le a német techno mozgalom alapköveit. 1998-ban nyitották meg az OMEN clubot, egy hatalmas parkolóház földszintjén. Akkora már kis német lemezcégek hadai ontották az új ütemet magukból. Így saját cége lett neki is: az EYE Q. Idővel az egyébként terebélyes kiadó is szűknek bizonyult számára, ezért megteremtette az újszülöttet: a Harthouse-t. Végre azzal az irányzattal foglalkozhatott, ami a legközelebb állt hozzá. Először csak saját szerzeményeit publikálta, ám varázsütésre demó kazetták sokasága érkezett hozzá tehetséges kis srácoktól, akik otthon kedvtelésből szerezték saját dalaikat. Így egyszerre számára még ismeretlen területen találta magát: producerré vált. "A Harthouse az elejétől több volt, mint egy új hang. Minden egyes szerzeménybe érzelmeket, látomásokat és filozófiát szőttünk bele. A táncos estéket mindig is tartalmasabbá tette egyszerű zenei eseményeknél: akár előtáncosokkal, akár tűznyelőkkel vagy éppen zsonglőrökkel." Ezeknek az estéknek másságot kell sugározniuk a hallgatóságnak. Meg kell érteniük, hogy az egész több annál, hogy lemezeket dobálok fel egymás után. Egy teljes történetet tárok eléjük, ami a végére lesz kerekké. S én ezt tolmácsolom a fiatalok felé a fizikai és szellemi mivoltjában. Az utazás is rengeteget jelent számomra. Új érzelmeket és inspirációkat merítek az emberekből, a még ismeretlen hangszerekből vagy egyszerűen az atmoszférából. Utazgatni Nepálban, kerékpáron, tevén vagy akár hajón olyan mint visszatérni az időben 200 évvel. Nagyon megnyugtató." Természetesen hívják a világban mindenfelé, így kevésbé vallásos helyekre is ellátogat: Miami, New York, Párizs vagy éppen Budapest. Ám a fellépések sosem váltak rutinszerűvé. Még mindig idegesen várakozik, ha új országot készül művészetével megismertetni, s ezáltal új embereket megnyerni mozgalmával. Ezért kész akár 12-15 órát is folyamatosan játszani, hogy valóban tudásának teljes palettáját tárhassa a hallgatók elé. Hosszú évek során kifejlesztette azt a készségét, hogy őszinte és valódi érzelmeket csalogasson elő a közönségből. "A régi iskola és tanítványa vagyok. Tudom mit jelent felépíteni egy estét. Olyan ez akár a festészet. Az én kezemben van az ecset, és én keverem a színeket is. Csodálatos érzés!" A lehető legteljesebb "színiskola" a célja. Irányzatokat vegyít Detroit -ból, Angliából, Hollandiából. "Az átlagember a német party-kon 21 év. Ez igen alacsony. A londoni közönség sokkal vegyesebb, 25-től akár 50 évesig. Ez is azt bizonyítja, hogy igen is tudunk életcélt találni a muzsika és a barátságos emberek segítségével, s valóban lehet az egész több, puszta esti időtöltésnél." 31 évesen már csaknem a német zenei élet nagyapjának számít. "Megszállott vagyok. Ez az életem. Sosem fogom abbahagyni, s 60 évesen is itt fogok állni, s innen fogok örökre eltávozni. Ezt garantálom!"

NEXUS 1996. 07. 05 PECSA-Mody Club

Forrás: Free Magazin, 1996 február

Lapozgató Vol. 5: FREEE Magazin Presents Ludmilla Riport

Ludmillát anno MissNuSkoolBreakbeatként ismertük meg, mára viszont állandóan megújuló, érdekes és innovatív djane-né cseperedett, aki kedvesével, Beatman-nel együtt alkot külföldön is egyre nagyobb elismertséget kivívó producerduót.

Nyughatatlanok

Ludmilláék körül folyton forr a levegő, ha megjelenésekről van szó.
"Október elején írjuk alá szerződésünket az Aurium Recordingsnál, és várjuk a Couldn't Sleep megjelenését. A kiadó egy igazi progresszív-darázsfészek olyan nagy nevekkel, mint Özgur Can vagy Max Graham. óriási reményeket támasztanak a megjelenésünkhöz, hiszen az eredeti verzióval nem kisebb nevek kezdték szettjeiket, mint Sasha, John Digweed vagy G-Pal. A lemez másik oldalán lévő remixhez végül a Shiloh készített egy tőlük is újszerű electro-átértelmezést, ami elmondásuk szerint az eddigi legjobb remixük.
A nyaruk nagyon húzós producerkedéssel és fellépésekkel telt: őszre várható még a Nine Inch Nailsnek készített Only-remixük és egy vokális progressive breakbeat, a New Day, amit Positivának vagy Bedrocknak szánunk.
A bulik legugrálósabb breakje, a Wake The F*ck Up még olyan meleg, hogy jelen pillanatban kezdtük el a kiadásában gondolkodni.

Komplex és klasszikus

Ha kategorizálni szeretnénk, akkor a progressive breakbeat az a skatulya, ahová leginkább belehetne őket tenni - már ha hagynák. A melódia és a táncorientáltság örök védjegyük, de folyton új zenei kísérletekbe bonyolódnak.
"Épp most kezdtünk el egy Banco De gaia-remixet, ahol rengeteg klasszikus hangszer fonja át egymást az elektronikus textúrákon. Mindketten rajongunk a klasszikus zenéért és igyekszünk egy komplex dolgot létrehozni az elektronikus zenével való keresztezéssel, ahogy ez a Couldn't Sleep esetében is történt. Akkor vagyunk igazán elégedettek, amikor nélkül is Beatman & Ludmillának neveznek egy dalt, annyira a mi gyerekünk.

Filmes sikerek

Nemrég felkérést kaptak Palotai fater által Nemes Gyula: Egyetlenem című filmjéhez, melynek nemzetközi bemutatója a Velencei Filmfesztiválon volt. Már korábban is elkalandoztak a filmek világába.
"2000-ben már készült filmzenénk Mundruczó Kornél: Nincsen nekem vágyam semmi című alkotásához. Tervben van még egy kisfilm zenéje, ahová szigorúan klasszikus zenét kérnek a szerzők.
Az Egyetleneim visszajelzései nagyon pozitívak: rengeteg dicséretet és gratulációt kapunk, és külön jóleső érzés, hogy ilyen erős mezőny mellett (Membran, Modul, Kispál és a Borz, Quimby, Neo, Ez a divat, AMB, Másfél Colorstar) minket választottak ki fő- és végcímzenének"

(www.ludmilla.hu és www.myspace.com/beatmanandludmilla)

Forrás: 2006. november - Freee Magazin

Így zenéltek ti: True sounds of FREEE 1-5.

Nos mostanra már történelem a FREEE magazin, ami évekig a magyar elektronikus zene vezető hírmondója volt. Anno 2000 elején Pánczél Gábor a lap főszerkesztője dolgozta ki a Freee Magazin első CD mellékletének koncepcióját; az olvasók által beküldött legjobb munkákból összeválogatott zeneanyag True Sound Of Freee #1 címmel, az áprilisi lapszámmal látott napvilágot. Ezt még további négy rész követte. A cd-kre az eklektikusság a jellemző, hisz találunk breakbeat-et (Snood - Singular, Andrew J - Fresh), goát (Quantum State - Electric sun), progressive house-t (Duel - Phasing test, Eclectica - O'spectra), technot (Tong Po - Expert doom, Zwostein - Phateks) és sok egyéb más sound-ot is. Persze a koncepcióban felbukkannak profi előadók is, a szerzők zöme amatőr, bedroom producer, ám ez a beválogatott zenéken egyáltalán nem érződik. Jó kis válogatás, kár, hogy nem lesz már több része.

True sounds of FREEE 1.

Tracklist:
1. Snood - Fastline (5:01)
2. Tuff Guyz - The SU theory (ashap mix) (6:40)
3. CJ Beatle - Funknown (6:37)
4. Human Nature - In the A (5:16)
5. Random Soundz - Marvel (7:41)
6. Piet Unix vs B-Style - Wax II (4:28)
7. Quantum State - Electric sun (7:34)
8. Anorganik - Violence (7:42)
9. Hangar - Electron (4:17)
10. Abstrax and Grega - Rahmayana (5:18)
11. Connector - Mr Subway (5:42)
12. Nicole and Andrew J - Melodies (3:38)

True Sounds of FREEE 2

Tracklist:
1. Duel - Phasing test (7:52)
2. Le Garage - Garage house (5:20)
3. LD - Begin (6:59)
4. Hangar - Dream (4:21)
5. Eclectica - O'spectra (6:19)
6. The Tuff Guyz - Tuff theme (7:13)
7. Quantum State - 01010001 (5:41)
8. Zwostein - Phateks 2 (6:15)
9. Snood - Singular (5:12)
10. Viclaz and Boolek - Smash from heaven (5:15)
11. Andrew J - Fresh (3:33)
12. Boris and Teejay - When the angels make music (5:51)
13. Ez a Divat - Moonsong (8:04)

True sounds of FREEE 3

Tracklist:
1. The Croats - Hungarian Folk-hop (6:20)
2. Tribalskank - Springwater (4:42)
3. Cannamar - Night is calling (4:51)
4. Zsolesz - Basically house (5:21)
5. Milu - Never (8:22)
6. Tong Po - Expert doom (Muted) (5:36)
7. Insomnia SND - Brainstorming (7:34)
8. Spiderm@n - M44 (3:11)
9. Lacus - Space theory (7:00)
10. Sumetra - Flying mind (6:54)
11. Coco - Help me (7:16)
12. Lacood - New age para (5:17)
13. Macskajancsi - Fart shit and smile (4:33)

True sounds of FREEE 4

Tracklist:
1. Robertsch - La tai (3:11)
2. Daniel D - Reckless (3:54)
3. Norbus - Boy from sonshine (7:03)
4. Henry Collins - Blue side (Némethy Club remake) (7:56)
5. Xeno - Pleasure (7:03)
6. Faktor X - KT2 (5:59)
7. Tommy Bruthko - Venetre (4:57)
8. Alloy - Southland (4:06)
9. Chris G - Infected (6:21)
10. Natriot - Passanger (7:08)
11. ICR - Strong enough (6:27)
12. Janow L - CC Jung's melody (5:57)
13. Cash and Nyúl - Sunrise (9:07)

True sounds of FREEE 5

Tracklist:
1. Jeffo's Dream - Weird spirit (5:45)
2. Laureth - Cosmilight (5:32)
3. ZRG - Message of the unknown (5:48)
4. Clairvoyance ft Koohnka - First steps (6:12)
5. Nortio - Pure (6:38)
6. Innerlane - Nightline (6:36)
7. Nightowl - Quantum tunnel (6:21)
8. Paul Mad - Backtrack (6:59)
9. Pete-R - Did you try it (7:06)
10. Gerőpapa - Big sexparty (5:02)
11. Berhő - Sun (5:59)