Hungarian Grooves Vol.8 - a Sonic Age mánia epizódja

Hihetetlen, hogy már a nyolcadik epizódjánál tart a magyar elektronikus zenei klasszikusokat hadrendbe állító sorozatunk. Ezúttal egy izmos funk house / pumpin' house szekcióval nyitunk, ami az első hét tracket öleli fel.
A nyitó 'Ozone' Dan Von Schulz korai, egészen pontosan 1994-ben megjelent munkája, ami a MIDEM-en különdíjat kapott, egyedi innivatív hangzása miatt. A 'Hungarian House Only'-n szereplő magyar dj-k Dj Crew álnéven egységbe forrtak a 'Hungarian House' című tétel megalkotásakor. A magyaros íz rögtön evidens lesz, kicsit önismétlő darab, de a ritmika legalább dögös benne. Dj Newl 'Freee Time'-ja is egy ismert, sokat pörgetett darab volt a hazai zenetévéken, noha nem egy könnyen emészthető, slágeres darab, inkább épített a groove-ok pumplására és az effektek összhatására. Nem titkoltam sosem Sonic Age imádatomat, mindkét albumuk CD-n itt lapul a gyűjteményemben. Ezúttal meghallgatjuk tőlük a 'Delight' original, leginkább letisztultabb változatát, majd Junior 'The Club'-ja kap dögös klubköntöst Vic és Jocó által. Az ívet Vic viszi tovább, előbb ő jegyzi a Phunk Nitez verziót a 'Blue Nights Are Beautiful'-ból, majd Blackman-nel kiegészülve Tuff Guyz-ként nyom egy pumpálós átiratot ugyanezen tételből. És ismét visszakanyarodunk a Sonic Age-hez, két trance-s munkájuk a 'Guesswork' és a 'The Top' a 'The Album' című lemezük legjobb pillanatait jelentik. A 'True Sounds Of FREEE' válogatásról megismert Hangar viszi tovább a trance-s momentumot az 'Electron'-nal és a 'Dream'-mel. Szintén eme válogatásokról két további kedvencem is beúszik a szettben, előbb Lacus légies 'Space Theory'-ja, majd LD progressive vizekre evező 'Begin'-je építi a nyolcadik rész ívét. Gyors, két track-es Shane 54 remix blokk jön, előbb Oakie 'Time Of Your Life'-ja kap ráncfelvarrást (sajnos a 2004-es 'Creamfields'-es CD megjelenésen kívül külön kislemezt nem adta ki vele), majd Cosmicman (aka Matti Laamanen) 'I Love You'-ja lép szintet Előd munkája kapcsán. Egy huszáros átmenettel, a számítógépes játék zenék messze legjobbjával a TCX 'Imperium Galactica'-jával már a techno farvizén evezünk, amit a Budai & Vic duó 'Ayoyo'-ja és 'In/Out'-ja foglalja keretbe az utazásunk.
Külön elnézést a sound quality-ért, valahol az első harmadnál mintha elszállna a magas szekció, ami szerencsére a későbbiekben magára talál.

Greyloop - Hungarian Grooves Vol.8

Katalógus szám: GHG008
Megjelent: 2021.09.27
Stílus: House, Techno, Progressive, Trance
DJ mix: Greyloop

Tracklist:
1. Schulz - Ozone (Album Mix) [Taken From Schulz - LP - 1996]
2. Dj Crew - Hungarian House (Original Mix) [Taken From Hungarian House Only 2 - 1997]
3. Dj Newl - Freee Time [Taken From Hungarian House Only 3 - 1998]
4. Sonic Age - Delight (Original Mix) [Taken From Hungarian House Only 2 - 1997]
5. Dj Junior feat Tissy - The Club (Sonic Age Beat The Club Mix) [Taken From Hungarian House Only 3 - 1998]
6. Dj Newl feat. Budai - Blue Nights Are Beautiful (Phunk Nitez Remix) [Taken From Dj Newl feat. Budai - Blue Nights Are Beautiful 2001 Summer Mixes - 2001]
7. Dj Newl feat. Budai - Blue Nights Are Beautiful (Tuff Guyz Black Nights Are Beautiful Mix) [Taken From Dj Newl feat. Budai - Blue Nights Are Beautiful 2001 Summer Mixes - 2001]
8. Sonic Age - Guesswork (Original Mix) [Taken From Hungarian House Only 3 - 1998]
9. Sonic Age - The Top (Original Mix) [Taken From Sonic Age - The Album - 1998]
10. Hangar - Electron (Original Mix) [Taken From True Sounds Of Freee Vol.1 - 2000]
11. Hangar - Dream (Original Mix) [Taken From True Sounds Of Freee Vol.2 - 2001]
12. Lacus - Space Theory (Original Mix) [Taken From True Sounds Of Freee Vol. 3 - 2002]
13. LD - Begin (Original Mix) [Taken From True Sounds Of Freee Vol.2 - 2001]
14. Paul Oakenfold - Time Of Your Life (Shane 54 Rolling On Ultra Mix) [Taken From Paul Oakenfold - Creamfields Dj Mix - 2004]
15. Cosmicman - I Love You (Shane 54 Remix) [Taken From Cosmicman - I Love You EP - 2001]
16. TCX - Imperium Galactica (TCX Jupiter Remix) [Taken From Hungarian House Only 4 - The Sunshine Issue - 1999]
17. Budai & Vic - Ayoyo (Original Mix) [Taken From Budai & Vic - In/Out EP - 2005]
18. Budai & Vic - In / Out (Version B) [Taken From Budai & Vic - In/Out EP - 2005]

DVD ajánló: Dj Budai - Live / Funky Techno Roadmovie

Külön örömmel tölt el az a tény, hogy a most bemutatásra kerülő Dj Budai 'Live / Funky Techno Roadmovie' című DVD (is) ott pihen a szobai polcom előkelő szegletében. Dj Budai munkásságát a híres-neves 'Techno House Classics' mixe óta kísérem figyelemmel, és onnantól kezdve igyekeztem mindent beszerezni, amihez köze van. A sors fura fintora, hogy épp egy hipermarketben turkáltam és a megjelenés (ami egészen pontosan 2004 augusztusa) után két-három évvel 799! forintért tudtam megvásárolni ezt a különleges DVD-t, ami három az egyben kiadvány: egyrészt egy remek, pörgős, lélekkel és vidám groove-val teli dj-mix, másrészt egy dokumentumfilm, ami bemutatja Imit, mint a lemezlovast és a techno zene hazai pionírját (kortárs dj-k nyilatkozataival színesítve), harmadrészt produceri vonalon a Vic-kel közös Egoist Records munkásságáról is szó esik.
A dj mixre visszatérve abszolút Budais. Csukott szemmel is meg tudnám mondani, hogy Imi pörget. Ahogy ő jegyezte meg: csak olyan zenéket vesz meg a lemezboltban, melyeket ha becsukja a szemét hallgatás közben maga elé tudja képzelni, hogy táncol rá a nagyérdemű. Nos itt 23 ilyen funky/deep/tribal techno gyöngyszem kapott helyet. Ha lehet egy ilyen szép ívű szettből egyáltalán kiemelni darabokat, akkor azok a következőek lennének: Renato Cohen 'Step Back', Budai & Vic 'That's What We Call Phunky' - a kettő együtt egy átkozott nagy adrenalinbombává forr össze, Danilo Vigorito 'Points On The Curve' - a kiállás benne hihetetlenül nagy elszállás, illetve a záró Monika Kruse @ Voodooamt 'Raingarden' - minden sérült léleknek gyógyulást hoz, ha meghallgatja!
A hangzó anyaghoz remekül passzolnak azok a videófelvételek, melyeket Budais fellépéseken illetve az oda vezető út közben rögzítettek. Olyan klubokba és rendezvényekre tekinthetünk be többek között, mint a siófoki Palace, a sárospataki Highlander, a kassai Arsenal, a New York-i Sullivan Room, illetve a Sziget, vagy éppen a Budapest Parádé. A képi világ letisztult, dinamikusan vágott, hangulatában még rátesz egy lapáttal a hallottakra. Minden gyűjtőnél ott a helye a gyűjteményben!

Dj Budai - Live / Funky Techno Roadmovie

Label: Universal Music Kft.
Katalógus szám: B68 664-9
Formátum: DVD
Ország: Magyarország
Megjelent: 2004. augusztus 30.
Stílus: Techno, Tech House
Dj mix: Budai

Tracklist:
1. Umek – Jakaton
2. Budai & Vic – Breakin' Rio (Daniel D Remix)
3. Markantonio – North
4. Paul Mac – J's Back
5. Paul Mac – Be To Want
6. Budai & Vic – Shake Your Booty
7. Markantonio – Everlasting Brain
8. Budai & Vic – Breakin' Rio
9. Marco Carola & Cisco Ferreira – Night Clan
10. Danilo Vigorito – Re-Frame (Danilo Vigorito Mix 2)
11. DJ Misjah – Only Hits
12. Daniel D – Play It
13. Renato Cohen – Step Back
14. Budai & Vic – That's What We Call Phunky
15. Danilo Vigorito – Points On The Curve
16. Gadgets – On/Off (Danilo Vigorito Remix)
17. Leandro Gamez – The Way You Beat Me
18. Markantonio – Pitmen Groove Tools EP
19. Tomie Nevada – Ante 18
20. Daniel D – Explode
21. Athos 1 – Brandy J Kat
22. Valentino Kanzyani & Umek – Lobotocracy
23. Monika Kruse @ Voodooamt – Raingarden

Emmanuel Top: "A trance árnyékembere"

Emmanuel Top a trance árnyékembere. Egy 25 éves francia, aki megadta a trance mézédes dallamait és brutálisan áttolta őket a túlvilágba, egy soha véget nem érő utazásra. A dark trance extrém territóriuma lakatlan, mint a legtávolabbi fekete lyuk, homályos és sötét, mint Hades birodalmának legrejtettebb zuga. A futó trance slágerek, az old-school, az euro-, vagy a goa szabvány egyáltalán nem ennek az embernek való. De nemcsak Emmanuel Top zenéje bújik meg a homályban. Ő maga is ritkán ad interjút és kategorikusan elutasítja a fotóst. Szó sem lehet nála az éjszakába nyúló klubéletről, cimboráskodásról Laurent Garnie-val, vagy a Daft Punk-kal – viszont imádja Joe Cocker-t, Bob Marley-t és Elton John-t. Emmanuel Top az észak-franciaországi Lille vidékéről származik, ahol szinte mindenki rendszeresen átjár Belgiumba, az ottani klubokba, melyek közül nem egynek francia a tulajdonosa. A belgák mindig is nyitottabban álltak az új műfajokhoz, könnyebben befogadták az új hangzásokat.

„Első találkozásom egy stúdióban 1987-ben, Belgiumban történt, amikor ezt a műfajt még AB-nek hívtuk. Ezt a nevet egy belga dj találta ki, akinek volt egy saját szórakozóhelye. New Wave és Electronic Body Music 45-ösöket játszottunk, meg 33-asokat plusz 8-on. Saját felvételeket először New Beat darabokat kezdtem el készíteni, ez az AB-t követő műfaj volt. Ez a periódus a M/A/R/S/S-fé le Pump UP The Volume időszaka volt, a house már ismert volt Amerikában és ekkor kezdődött az acid angliában.” „Amikor belépsz egy stúdióba, először úgy érzed magad, mint egy hajón, tulajdonképpen a fedélzetet tisztogatod. A Diki Records-nál dolgoztam, mely New Beat-et adott ki, de hamarosan rátértek az acid-re és az azt követő mozgalmakra. Akkoriban az R&S is New Beat-et produkált, Renaat, a főnök még nagyon kötődött ehhez és a New Wave-hez. Az acid-et ezután kezdték el nagyon nyomni, miután Frank De Wulf-fal kapcsolatba léptek és olyan figurákkal kezdtek el dolgozni, mint Joey Beltram, vagy a Human Ressource.”

Sok korai francia rave felvétel Top-Sanchioni szerzemény volt.

„Még emlékszel rá? Ezek a darabok nagyon jól mentek, a Plexus, a Braniwave, az Age Of Love. Amikor ezek megjelentek, alig merted kimondani ezt a szót, hogy techno, mert rögtön úgy néztek rád, mint egy hülyére, vagy mint egy ellenségre. Szerencsére ma már sokkal nyitottabbak az emberek, a mozgalom nemzetközivé vált, ha megjelenik egy maxi Berlinbe, az egész világ tud róla, hála a médiáknak, a magazinoknak és fanzin-oknak.”

A Diki Recordsnál 1991-ig dolgoztál, ekkor döntötted el, hogy a saját lábadra állsz…

„Amikor stúdióban dolgozol, végső fokon soha nem csinálhatod azt, amit akarsz. A hátad mögött állnak a producerek és néha olyan dolgokra is kényszerítenek, amikhez nincs kedved. Egy bizonyos idő után ez nagyon unalmas. Ami még zavaró, hogy soha nem művészként könyvelnek el. Végül eldöntöttem, hogy egyedül vágok neki a dolgoknak.”

Kihasználtad azt a sikert, amit az Age Of Love-val értetek el?

„Egyáltalán nem. Általában elég gyorsan eltemetem a múltamat. Nem is szeretek róla beszélni, mindig a jövő felé fordulok.”

Beszélj az Attack kiadóról, melyet 1991-ben alapítottál.

„Az elején valóban egy katasztrófa volt. Minimális felszereltséggel egy 50-100.000 frank közötti befektetéssel indultunk és nagyon behatárolt keretek között működtünk… A techno kezdeteknél egy számot egy 909-essel és egy bassline-nal tudtunk produkálni, ma a német hullám megjelenése óta – főle Sven Väth és a Jam & Spoon hatására – nagyon komoly darabokat látunk a piacra érkezni. Ezek a művek végső fokon arra kényszerítenek mindenkit, hogy a maximális anyagi felszereltséggel rendelkezzenek. Amikor elkezded, nem engedheted meg magadnak, hogy tökéletes eszközökkel dolgozz, hogy mindent megvegyél és így nyilvánvalóan nem érheted el a Jam & Spoon minőségét. Az anyagi és financiális problémákból fakadóan a terjesztés is sokkal nehezebben megy. Amikor otthagytam a DiSco King / Diki-t, a világ egyáltalán nem volt túl rózsás. A producer, akivel akkoriban együtt dolgoztam, nagyon ismert volt a környéken és akkoriban csak egyetlen terjesztő létezett, a Music Man. Amikor együtt dolgoztak, blokkolták az én produkcióimat. Később megalakult a Music Line, egy nagyon kicsi terjesztő cég Roubaix-ban, megbíztak bennem, én is megbíztam bennük. Lépésről lépésre fejlődtünk, a lemezek eladása egyre jobban működött, bár hozzá kell tennem, hogy az elején 500-700 példányban adtunk el.”

Ami számomra nagyon fontosnak tűnik, az a találkozásod a Mute Records-zal, 1993 végén…

„Teljesen igazad van. Richie Hawtin (Plasticman, +8 Records) hozzájutott a lemezeimhez és ő javasolt a Nova Mute-nak. Ők felvették velem a kapcsolatot és megrendeltek tőlem egy darabot. Az elején nagyon ideges voltam, már régen ismertem a céget a Depeche Mode és az Erasure számoknak köszönhetően. Szerencsére nagyon nagy alkotói szabadságot hagytam meg nekem, bár ekkor még nagyon féltem, olyan reflexek működtek bennem, melyek a Diki-periódusból maradtak meg bennem. Teljesen el voltak ragadtatva a számtól és az eladási szinten is nagyon jól működött. Később felkértek, hogy csináljak egy albumot. Ezidőtájt az Attack Records már elkezdett valóban működni, később pedig robbantottunk.”

„Az album teljesen más jellegű, mint az eddigi darabjaim. Olyan új szellemben dolgoztam, melyet a következő szlogenben tudnám összefoglalni: ’More Fresh, More Mental’. (Több Frissesség, Több Szellem.) Úgy érzem, valóban továbbfejlesztettem a stílusomat, az Attack maxijai mostanában megváltoznak. Egy olyan irányzat felé akarok elmozdulni, mely sokkal tudatosabb, sokkal inkább elektro és sokkal inkább underground. Az én problémám, hogy nagyon sokszor kommersznek tartottak végső soron azért, mert jól mentek az eladásaim. Az a véleményem, hogy soha semmiért nem alkudtam meg. Az Attack hét maxit adott ki, amelynek ma ötvenezres példányszámban mennek el. A cég nagyon jól megy mostanában, mindenhol megvásárolják, rengeteget Németországban, ott nagyon fejlett a technopiac és az emberek nagyon nyitottak. Franciaországban strukturális problémák vannak, különösen a jogszabályzás szintjén, de az a meggyőződésem, hogy a mi országunknak is megvan az a potenciálja, mint a Rajnán túl. Természetesen a francia eladás nevetségesnek tűnik, ha a többi országgal összehasonlítjuk. Az Attack-ot már mindenhol megtalálhatjuk, az Egyesült Államokban, Dél-Amerikában, Törökországban, Japánban, Ausztráliában, a világ minden tájáról vannak visszajelzéseim.”

Az albumoddal kapcsolatban egy új szellemiségről beszéltél. A POF-nél megjelent maxi, a Triacid egyfajta jele volt ennen az új inspirációnak?

Ez csak egy részlet, az bum ennél sokkal messzebbre megy el, tulajdonképpen nem is a klubok számára készült. Végső soron ezért dolgozom a Mute-nál. Olyan album, amely önkéntesen hipnotikus hatást vált ki a hallgatóból, leginkább otthon kell hallgatni. Utazós zene, mert szerintem az emberek utazni akarnak. Bár számomra ez személyes utazás, talán néha egy tiltott kép a gyerekkoromból. Az élet túl szomorú. De a zenét hallgatva megszökhetsz. Ez az, amit a legtöbb ember akar. Megszökni.”

„A jó trance zene meglehetősen ritka, mert ahhoz, hogy működjön, össze kell hoznod a kommersz embereket és az underground embereket.”

Top számára ez azt jelenti, hogy napokra bezárkózik hangár méretű stúdiójába, egy gigantikus visszhang-terembe, melynek örök visszaverődései és élettelenül üres sivársága uralkodik zenéjén. Ez az a hely, ahol ellenszegül mindenfajta konvenciónak, még a társadalmiaknak is, belemerülve a mintavételezés bizarr művészetébe.

„Természetes visszhang van a stúdiómban, így olyan dolgokat samplerezek be, mint a légkondicionáló hangja, vagy amikor játszom a vízzel a kádban. Éppen csak jobban szeretem a saját hangjaimat.”

Követed, hogy mi történik mostanában a techno színpadán?

„Ami a technikát illeti, gyakorlatilag már nem vásárolok lemezeket, egy jó ideje már nem követem az eseményeket. Hetente 2-300 új lemez jelenik meg és én végül is nem vagyok DJ. Az egyetlen dolog, amit a zenében utálok, az a francia varieté és a folklór. Ami a maradékot illeti, egyformán érdekel a volcer, a klasszikus zene, a jazz, Moby, Vangelis, Michael Jackson, a Led Zeppelin, Deus Ex Machina. A techno produkciók, melyek ténylegesen érdekelnek, sokkal inkább az ambienthez közelítenek, illetve egy kissé kísérletiek, olyanok, mint az Aphex Twin, Ken Ishii, Ritchie Hawtin és a jungle, amire mindig beindultam. Tartalékban van is egy jó harminc drum & bass darab félretéve. Londonban egy este elmentem egy buliba, ahol Ray Keith kevert, ez halál fantasztikus volt. Ilyen bulikat kellene csinálni.”

Remixek, élő fellépések érdekelnek?

„Nagyon sok ajánlatom van Németországból, de kizárólag azért, hogy pénzt keressek, nem akarok remixelni egy művészt. Csak akkor érdekel, ha tudok a számhoz valami pluszt adni, ha saját stílusomat, saját személyiségemet tudom belevinni. Az élő fellépéseket eddig mindig visszautasítottam, egyrészt mert nem lehet mindent egyszerre csinálni, másrészt mert az élő fellépést nagyon professzionális dolognak tartom. Úgy gondolom, hogy az én produkcióm egy rave-en nem vonzana nagyon sok nézőt. Öt-tíz-tizenötezer ember közöl, aki egy rave-re összejön, csak néhány száz jönne azért, hogy az én zenémet hallgassa. Egy olyan közönséggel szemben zenélni, aki elalszik rajtad egyáltalán nem izgalmas. Tulajdonképpen igazi zenészekkel szeretnék egy élő fellépést csinálni, mostanában készítünk elő egy koncertet és biztos vagyok benne, hogy egy pozitívan reagáló közönség lesz és valódi kapcsolatot létesítünk az emberekkel. Egy olyan fellépés, ahol egy DAT-tal és három szintetizátorral megjelenünk, még akkor is, ha ötvenezer frankot fizetnek érte, egyáltalán nem érdekel.”

A Seven Days And One Week című BBE (Bruno Sanchioni, Bruno Quartier, Emmanuel Top) single vitathatatlanul az idei nyár himnusza volt Ibizán, s hónapok óta Európa legtöbb országában a listák élvonalában tanyázik. Ez az a produkció, melyről feltehetőleg mindenki ismeri Emmanuel Top-ot. Egy lüktető trance 4/4-re ültetett édeskés old-school szinti riff és egy zsniálisan egyszerű videoklip pillanatok alatt meghozta számára az underground ismertség után a világhírt. Nem csoda, hogy a felvétel kiadási jogáért tolongó kiadók garden partyvá változtatták Top saját, Triangle nevű kiadójának irodáját. Olyan címkék licitáltak versenyt ezért az egyetlen számért, mint a Perfecto, vagy a Manifesta, s a hírek szerint az ár negyvenezer angol fontig szökött fel. A licencjogot végül a Postiva nyerte el.

Nagyon kevés techno zenész él valójában a zenéből, veled mi a helyzet?

„Ez nem célom. 1989 óta van egy másik foglalkozásom, ami lehetőséget ad, hogy jól megéljek és hogy finanszírozhassam a lemezeimet. Ezt a foglalkozást azóta is folytatom, ez lehetővé teszi számomra, hogy zeneileg független legyek és semmivel sem kell a techno biznisz-embereihez kötődnöm. Hosszú ideig egyedül voltam, de ma már három személyt alkalmazok, ez egy kis vállalkozás, ami egyre jobban megy.”

Klasszikus zenét végeztél a konzervatóriumban, mi volt az, ami az elektronika felé vonzott?

„Az informatikus káosz mindig magával ragadt. Természetesen az elektronikus bandák, de ugyanígy a fekete zene, vagy egy olyan ember, mint Prince nagyon nagy hatással voltak rá. Nem gondolom, hogy egy napon elérem egy Prince darab szintjét, de ez a cél egyfajta motivációként lebeg előttem. Soha nem kell másolni, de nagyon magasra kell felállítani a mércét. Ha művésszé akarsz válni, a legmagasabbakat kell célba venned, azokat, akik a legnagyobb hatással voltak rád, föléjük kell emelkedned azzal, amit csinálsz. Egy Hemingway könyvben mondta egy szereplő a fiának: „Ha valamit tenni akarsz, mindig a képességeid felett és soha ne alatta csináld.”

(Forrás: FREEE magazin 1996/11)

A Booka Shade többet akar adni

A 'Memento' és a 'Movements' és a 'The sun and the neon light' után megérkezett a berlini tech/electro/minimal duó Walter Merziger és Arno Kammermeier aka Booka Shade harmadik szerzői albuma a 'More!'. Nos címe alapján az eddigiekhez képest többet remélünk, s a felvonultatott stílusok mennyiség alapján be is igazodik eme iránymutatás. A fiúk munkásságának bemutatásától eltekintenék, hiszen két korábbi lemezük kapcsán már összegeztem mit is köszönhet neki az elektronikus tánczene.
Szolid két évnyi koplalás után 11-szeresen megkapjuk a hiányolt Booka-adagunkat. A kezdő 'Havanna Sex Dwarf' egyből meg is fekszi a finnyások gyomrát illetve hallójáratait, ugyanis elég debil darabot sikerült felvezetőnek bepasszintani. Az első pár taktus után valami hihetetlen fülsértő dallam kezdi el szétrombolni a hosszú évek alatt gondosan felépített BS-imidzset. Aztán bejön egy deep hang illetve egy manó hangszín (valhogy így szólna egy dwarf!?). Mielőtt ocsúdnánk a sokkból jön egy agresszív baseline is, ami tovább rontja a szitut. Gyorsan a tovább gombra nyomva már kellemesebb hanghullámok támadnak be a 'Donut' személyében. Itt már hallhatunk pár ismerős hangképet a fiúk előző albumairól, ami egyből meg is nyugtat. Kicsit dub-os, laza dolog kezd kibontakozni, a kiállásban egy igencsak sejtelmes és elnyújtott string-gel, majd egy oldskool dallam kap a szárnyára bennünket. Azt hiszem ez a darab élőben előadva tud a leginkább kiteljesedni. A 'Regenerate' is dub-os zajjal nyit, melyre egy szigorú 4/4-es struktúra rakódik. A vendégvokalista Elsianne Caplette érdekes hanghajlításai révén egy különleges kompozíciót kapunk, amelyből nem hiányozhatnak a játékos elektro elemek sem. A 'Door' igazi subgyilkosan kezd, majd egy sejtelmes morgás és egy poros szinti hang adják a track savát-borsát. A 'Teenage Spaceman' mélázós szintijéhez egy nagyszerű lead-dallam társul (a kockamegoldások pedig elmaradnak), ami révén ez a darab lett az album legizgalmasabb darabja. A 'Divine' egy dögös orgonás deep techno a Yello-ból ismert nagy öreg dieter Meier monológjával nyakonöntve. A 'Scaramanga' egzotikus irányba indul a ritmusszekciót tekintve, majd pillanatok alatt egy fősynth révén a techno hőskorszakát megidéző menetelős track kerekedik belőle (olyan Inner City vs Devilfish érzés), nálam ez a második fénypont. A 'L.A. Tely' sem tér le az előző trackben belőtt hangzástól, csupán a ritmusképlet egy kicsit szaggatottabb, amúgy egy totális hátradőlős, after zene dögös dallammal. A 'Bad love' Chelonis R. Jones dumájával indul, melyben kifejezi, hogy számára a zene az élet, azt hiszem ez a fiúk ars poetica-jának megfogalmazásaként is vehető. A track egy nyugis, space-s beütésű techno alkotás Jones énekével megtámogatva, fincsi. A 'No difference' egy pöpec két és fél perces ambient borulás egy phase-elt gitárszólammal valamint egy borzongatóan gyönyörű synth körítéssel. A 'This is not the time' sem bontja le a tetőt, szépen lassan hömpölyög a megszokott Booka Shade-s profizmus jegyében. Dallamos, szellemes, élvezetes. A záró 'Das letzte mal' már agresszívabb egy fokkal, kvázi egy acid-tech alapokon zakatoló rap cumót fülelhetünk meg német nyelven eladőva (a háttérben dolgozó string mintha Marusha Unconditional love című darabjából csöppent volna ide).
Összességében egy igen összetett és élvezetes lemezzel van dolgunk, amelynek vezérszála a techno és az electro, viszont sok benne a deep és dub beütés is. Egy-két gyengébb pillanattól eltekintve végig a profizmus dominál, illetve minőségi zene kényezteti a hallójáratainkat. Tőlem egy 8/10-et kap!

Booka Shade - More!

Label: Get Physical Music
Katalógus szám: KMCD001
Ország: Németország
Megjelent: 2010. április
Stílus: Techno, minimal, electro
Producerek: Walter Merziger, Arno Kammermeier

Tracklist:
1. Havanna Sex Dwarf (3:50)
2. Donut (Interpretation) (3:12)
3. Regenerate (5:33)
4. The Door (2:59)
5. Teenage Spaceman (5:35)
6. Divine (3:53) (feat. Yello)
7. Scaramanga (5:10)
8. L.A.tely (3:08)
9. Bad Love (5:13)
10. No Difference (2:21)
11. This Is Not The Time (4:46)

Preview és angol nyelvű kritika

Angyali mix, 39 különböző ízű tech-funk darabbal

Dave Angel techno berkekben igencsak nagy névnek számít. Manapság is bőven megél abból, amit az ezredforduló környékén csinált. Az egyik legjobban sikerült kiadvány, ami a nevéhez fűződik az a 39 flavours of tech-funk című duplamixe. Itt funky techno és funk house zenék követik egymást, szigorú sebességben és gyorsasággal. A darabok többségén érződik, hogy Dave nem fukarkodott a sebességállító gombbal, bátran odahúzott a lassabb houseoknak is vagy 6-8 plusz bpm-et. Az egyvelegben szereplő zenék egytől egyig kiváló alkotások, egy unmixed változat azt hiszem nagyot tarolna.

Dave Angel - 39 Flavours Of Tech Funk

Label: React
Katalógus szám: REACT CD 130
Ország: Egyesült Királyság
Megjelent: 1998
Stílus: House, Techno, Tech House
DJ mix: Dave Angel

Tracklist:

Cd 1
1. DJ Dainskin - Move Your Body (5:21)
2. Dave Angel - Funk Music (Dave Angel Rework) (4:03)
3. Ian Pooley - Gimmie Sound (4:43)
4. X - Madman - Help (4:09)
5. Ian Pooley presents Bluelite - Enlite (5:16)
6. Dave Angel - Funk Music (DJ Tonka Mix) (4:56)
7. Peace Division - D Tuned (4:48)
8. Luke Slater - Stomp (2:41)
9. DJ Restyles - Past Silence (5:36)
10. Olav Basoski - Water (3:12)
11. Mark Seven - Don't Let Me Down (5:14)
12. Olav Basoski - Bring The Bass (3:52)
13. Mark Seven - Gonz Gets FU (2:26)
14. Jan Driver - Filter (3:54)
15. Mark N-R-G - Don't Stop (Dave Angel Remix) (4:29)
16. Kamaflarge - Discotamination (Dave Angel Rework) (3:54)
17. Christian Smith Vs Jean-Phillippe Aviance - Goldrush (5:01)
18. Warped 69 - A High Naturally (Dave Angel Retake) (5:11)

Cd 2
1. Spirit Guide - The First Few Steps (4:24)
2. Mulder - The Police (3:03)
3. Jack Mackrel - Drum Tumbler (2:27)
4. Velocity Boy - Triangular Funk (3:50)
5. Bushflange - Foot Thought (4:02)
6. Protein Boy - Wanna Go Bang (3:38)
7. Olav Basoski - The Prize (3:34)
8. Olav Basoski - Beats U Up (3:01)
9. Olav Basoski - Keep On Dancin' (2:27)
10. Ian Pooley - Loopduell 1 (On Guard Mix) (3:00)
11. Dave Angel - This Is Disco (Dave Angel Remix) (3:45)
12. Alexi Delano & Cari Lekebusch - Jimmy's Technique (2:40)
13. 2 B Continued - Laydown (S'n'S Remix) (4:49)
14. Subjective - Tremmer (2:14)
15. Mark Seven - Aftershock (4:18)
16. Mark Seven - High (4:28)
17. Nico Awtsventin - Jumping Jupiter (3:23)
18. Green - Poison (3:01)
19. Nico Awtsventin - Formulas (4:52)
20. Adam Beyer - 4.50 (2:52)
21. Nico Awtsventin - Funx Patterns (5:49)

Sterbi a dezodor és a palota

Sok bába közt elvész a gyermek, tartja a közmondás. Valami hasonló történhetett Sterbinszky 'AXEtázis a Palace'-ban című mixalbumával, ami valami furcsa véletlen miatt kimaradt eddig a blogon bemutatott korongok közül. Node most pótoljuk eme hiányosságunkat. Sterbinszky diszko- és biográfiájának ismertetésétől eltekintenék, hiszen a korábbi postok alapján már gondolom mindenki tisztában van vele, hogy kiről is van szó. Szóval Sterbi a korábbi dupla lemezes koncepciót megtartva szállt ringbe a vezető dezodormárkával és hazánk egyik legnagyobb klubjával egyetemben. Az 'AXEtázis a Palace'-ban nemcsak egy már bejáratott koncepció folytatása, hanem Sterbi változó zenei ízlésének hanghordozóbeli leképezése. Aki anno a slágeresebb hangvételű 'Hits from Club E-Play' és az 'Egy nyár a Flörtben' után valami hasonlóra számított annak ki kellett ábrándulnia. A zenei színtér változásával a korábbi happy, pumpálós holland house szerzemények is szépen kikoptak, a magasra csapó prog house hullám pedig frankón kitermelte a sötét, tribal hangzást, ami jelen esetbe Sterbi figyelmének a középpontjába került.

Az első korong kőkemény törzsi hangulatban indul, mintha egy dzsungel mélyén egy elveszettnek hit népcsoportot fedeznénk fel, kultúrástól, zenéstől együtt. A nagy szeletelésből főképp a Puerto rico-i származású Robbie Rivera veszi ki a részét, akinek alkotásai többször is visszaköszönnek a lemezen. A szigorú tribal feeling valahol Lucien Foort 'Gemini'-jénél kezd engedni, egy rövid időre kellemesebb, dallamosabb vizekre evezünk. A szusszanás nem tart sokáig, hiszen újra a szikár house alkotások veszik vissza az irányítást. Elsőre kicsit sokkoló és minimalista, de ha elvonatkoztatok Karcsi korábbi mixeitől abszolút élvezhető és tökéletesen megidézi az akkoriban aktuális zenei trendeket.
Ennek tükrében már óvatosabban vágtam neki a kettes diszknek, ami kékes borítójával némileg disztingváltabb hangzással kecsegtetett, mint az egyes lemez. Eme tézisem beigazolódni látszott, hiszen az első négy szám funky-s hangulata fényévekkel könyebben emészthető a monoton dobszólóknál. Sterbi azonban nem engedi a koncepciót lájtba fordulni az Andrew J-vel közös 'All night long'-gal jól arcon csap bennünket a techno, majd a 8-tól a 11-ig track-ig kőkeményen ezen a farvizen maradunk (egyértelmű fénypont a 'Suprema' és az 'Electric Deluxe'). A végére azért egy kis trance fuvallat is megcsap bennünket. Worf aka L-Vee 'Beeper'-je igaz a sötétebb átiratában de a záró, dallamosabb szekció felvezetőjeként szolgál. Mark Norman 'Overkill'-je igazi veretős tech-trance, amire hangulatfokozóként a Sterbinszky, Tranzident kettős 'Axetázis'-a érkezik. Utóbbi darab a kiadvány legkiemelkedőbb darabja.
Összességében ezen a lemezeken azt érzem, hogy a támogatók és a kiadó végre szabad kezet adott Karcsinak a zenék válogatásakor. ez magával hordozza azt is, hogy az underground-abb sound került előtérbe, amivel szerintem sokan nincsenek igazán kibékülve ismerve Sterbi korábbi munkáit. Őszintén szólva nekem sem a kedvencem ez a dupla, de a kettes diszk sokat ment a kiadvány renoméján. Én 6,5/10-re értékelném, ettől függetlenül kortörténeti dokumentum, gyűjtőknek kötelező.

Sterbinszky - Axetázis A Palaceban Vol. 1-2.

Label: EMI Music
Katalógus szám:7243 5 41000 2 4
Ország: Magyarország
Megjelent: 2002
Stílus: House, techno
Dj mix: Sterbinszky

Vol.1.
1. Steve Mestre & Wilson Santos pres Judgement & Misconceptions - Judge The Beats
2. Robbie Riviera feat Dj Disciple - Super Drum (Original Mix)
3. Peter Tha Zouk & Bruno Marciano - The First Tribal Feeling (Original Version)
4. Dj Dero - Rockin (The Superflight Mix)
5. PIMP - The Light (Robbie Riviera's Big Pimping Mix Part 1)
6. Super Drum Part 2 - My Heartbeat
7. Onions & Tony - Slightly Touched Dub
8. Lucien Foort - Gemini (Saints & Sinners Remix)
9. Funkertracks - We Live For This
10. Robbie Riviera - Electric
11. Heavy Soul - Twisted
12. Robbie Riviera's Grooves - Funk-A-Tron (Robbie Rivieras Crazeee Remix)
13. Robbie Riviera - Harder & Faster
14. The Funk Bandit - Crazy Love (Robbie Riveras Filta Flaae Mix)

Vol. 2.
1. Sterbinszky & Tymmo Superstar - Dimension
2. Rhythm Masters - Don't F**k With My Filter
3. Moony - Dove (Robbie Rivera Big Room Dub)
4. Sterbinszky & Tymmo Superstar - Discography IV (Understandin')
5. Sterbinszky & Andrew J - All Night Long
6. CZR & Ito - Soiree (Original Mix)
7. Man-To-Man - Cyclone
8. Gaetano Parisio - Suprema
9. Electric Deluxe - Electric Deluxe
10. Zzino vs. Filterheadz - Sparadrap
11. Andreas Saag & Samuel L. Session - Soweto / Loco (Original)
12. Worf - Fear (Beeper Mix)
13. Mark Norman - Overkill
14. Sterbinszky & Tranzident - Axetázis (Original Mix)