EP ajánló: Alexander B - The Hive

Alexander B immár a harmadik kislemezével jelentkezik a Stellar Fountain-nél. Az első két EP-je (a 'Rise' és a 'Revolution') mondhatni visszafogott sikereket aratott, most viszont egy igazán ütős csomaggal rukkol elő Alex és a produkcióknál közreműködő két remixer: The Stain és SpecDub.
A 'Back To Home' eredetije tökéletesen bemutatja, hogy Alex produceri tudása az elmúlt hónapokban tovább tökéletesedett. Az eredeti mix nem más, mint egy emelkedett hangulatú deep house track. SpecDub barátunk egyre nagyobb figyelmet követel magának átirataival és saját produkcióval. Felkérésünkre örömmel szállt be a projektbe és rögtön két remixet is készített. Az egyik szépen leköveti az eredeti darab hangulatát még több deep hozzávalót adagolva az átirathoz. A Club Remix egy teljesen más tészta, 14 perces utazás a minőségi minimal világába. A 'The Hive' Alex másik arcát mutatja, itt a tech kerekedik felül, persze a string-ek a kellő pillanatban friss fuvallatot hoznak a produkcióba. Külön öröm számunkra, hogy Stain is csatlakozott egy figyelemre méltó dub house remixszel, ami még mélyebbre viszi az eredeti track mondanivalóját, miközben groovy baseline-ja vérpezsdítőként hat ránk.

Feedbacks:
Nick Varon: Thanks!
Kaan Koray: Great, Back To Home original for me, thanks!
Cj Peeton: What can I say? This guy never disappoint me. Excellent tracks, great atmosphere.
Mitrinique (Madloch): Wow guys, this is a hugh package! Can't pick a favorite. Probably the best SF release so far! Full support!!
Tim Benjamin: Great stuff, thanks
Kostas Vlantis: I love the deepness of the original Back To Home !!!!!Txsss
Pavel Skinner: Great pack! Graceful originals & SpecDub club mix are my picks.
Free Ends (Radio Show): SpecDub Remix for me. Thanks.
Deersky: Really nice piece of deep sound! Support!
Sima Deep: All good, tnx!
Feri (Official): The Hive is cool track, Support. Thanks.
Jordan Petrof: The Hive - The Stain remix my pick, tnx.
Michel Zola: Interesting!
K.E.L: Nice EP! Back to home is pick here!! Thnx!
The Stain: Thanks for the opportunity guys. Nice EP.
AudioStorm: Great deep and techy sound here, Back to home (original) and The Hive (The Stain remix).
Jose Tabarez: Back to home (Original) is my choice. Great EP!
Ted Stinson: Back to home! Thanks!
Smart Wave: Back to Home + The Hive (The Stain Remix) are my fav. Good EP. Thx.
Stanisha: Downloading tnx!
Jelly For The Babies: Back To Home (Original Mix) is amazing!
Adam-P: Strong pack! Thanks!
Vlada D'Shake: Support on this one! Tnx.

Alexander B - The Hive

Label: Stellar Fountain Records
Katalógus szám: SFR 038
Várható megjelenés: 2012. november 5.
Stílus: Deep House, Tech House, Minimal
Producer: Alexander Bezmaternykh

Tracklist:
1. Back To Home (Original Mix) (5:56)
2. Back To Home (SpecDub Remix) (8:31)
3. The Hive (The Stain Remix) (8:23)
4. The Hive (Original Mix) (7:01)
5. Back To Home (SpecDub Club Mix) (14:04)

Arko Madley - Resonance 05 (2012 - Február)

Két hét után ismét belecsapunk a jóba, amiről a mixben hallható 9 zene gondoskodik.
Az első szám egy szép kis intrós progdeep zaj, ami az Apollo kiadó gondozásában - idén januárjában - jelent meg. Ezt követi egy öblös basslineon futó Tvardovsky remix, ami Coherent 'Archetypal' című nótájához készült. Tovább bandukolva Nikita Leonenko gyönyörű szép'Sineless'-e érkezik, majd ugrunk egyet és Deepfunk GusGus-ék 'Selfoss' című számához fabrikált verziójába szinte majdhogynem belemerítkezünk. A mix középső részénél már érezhető egy kis lendület változás, ami kb a mix végéig ki is tart. Mindenkinek további jó szórakozást kívánok a lent hallható mixhez!

Arko Madley - Resonance 05 (2012-Február-15)

Tracklist:
1. Matams - Mellow Bridge (Eskadet Remix) [Apollo]
2. Coherent - Archetypal (Tvardovsky Remix) [Particles]
3. Nikita Leonenko - Sineless (Original Mix) [8sound]
4. Gus Gus - Selfoss (Deepfunk's Unofficial Remix) [Unofficial]
5. Dosem - Tales Of Tomorrow [Tronic]
6. Santiago Garcia - Tolva Love (Martin Etchegaray Remix) [Dark Pleasure]
7. Santiago Garcia - Tolva Love (Rikesto Remix) [Dark Pleasure]
8. Santiago Garcia - Tucho (Silinder Remix) [Baires Records]
9. Gui Boratto - Paralelo (Oliver Schories Remix) [Parquet Recordings]

Liquid Bass: kék naplemente

A svéd Tomasz Balicki 46@daz című progresszív zenéje igen csak jól sikerült, így hát a mixbe is helyet kapott, méghozzá rögtön nyitózeneként kezd. A német Kollektív Turmstrasse duót akár a minimál zenék kiskirályainak is nevezhetnénk. Minimál stílusú, újszerű hangzásképet mutató zenéikkel igazi úttörőnek számítanak a szakmán belül. A Blutsbraeder a srácok egyik legjobban sikerült nótája. Varázslatos hangulata különleges légkört teremtve meséli el nekünk, hogy manapság miért is az egyik legnépszerűbb műfaj a minimal! Vibrasphere -ék általában nem csinálnak rossz zenéket. Nos, a Reservoir Fiord -ék remixében olyan mintha egy távoli világba csöppentünk volna. Ülünk az oceán egyik partvidékén, sehol senki, bámuljuk a tengert, és halljuk a víz morajlásának hangjait. manapság már megszoktuk, hogy nem (csak) nyugatról érkeznek a legjobb zenék, ennek ékes bizonyítéka a See The Sun, amely ugyan a hollandus Matt Darey készített, de a remix az orosz Aurosonic azaz Evgeniy Smirnov és Sergey Klimov műve. A "Beyond The Dome" szintén egy orosz tehetség Alex Rize szerzeménye, amit az olasz Denyo Barani alias Danny Lloyd remixe színesít. Hybrid -ék "Original Sin" -je sem piskóta, a drum & bass és a a prog house keveredését figyelhetjük meg benne, így kategorizálásától ezúton eltekintenék. Keenan & Anderson 2007es Promises -ét a francia Jean-Christophe Detrain alias Faskil vette kezelésbe, aki egy remek breakbeat-es kiállással megfűszerezett remixet hozott nekünk össze. A "Magic" egyenesen a tengerentúlról érkezett. Jaidene Veda álomszép hangja csendül fel, méghozzá a Vinny Troia and Dave Aude féle original változatban. A Somnus Corp egy mexikói triót rejt magában. Beto Rodriguez, Gabriel Sordo, Jorge Lopez az Expo 86- tal az egyik legnagyobb Deep House zenét alkotta meg 2008 -ban. A "Life Tree" Moobeam -ék remekműve is szépen muzsikál, második szerzői albumukról nekem ez a zene tetszett a legjobban. Végül zárásként itt van nekünk a spanyol Henry Saiz nagyon progresszív, minőségi produktuma a "They Came From The Light".

Zone Promotion 014 – Liquid Bass

Ország: Magyarország
Megjelent: 2010. május 18.
Stílus: Progressive House, Progressive
Dj mix: Attish

1. Atmos - 46@daz
2. Kollektiv Turmstrasse - Blutsbraeder (Original Mix)
3. Vibrasphere - Reservoir (Fiord Remix)
4. Matt Darey presents Urban Astronauts feat Kate - See The Sun (Aurosonic Mix)
5. Alex Rize - Beyond The Dome (Danny Lloyd Remix)
6. Hybrid - Original Sin
7. Keenan & Anderson - Promises (Faskil Remix)
8. Vinny Troia feat Jaidene Veda - Magic (Vinny Troia and Dave Aude Original)
9. Somnus Corp. - Expo 86
10. Moonbeam with Jay Soul - Life Tree
11. Henry Saiz - They Came From The Light

A Booka Shade többet akar adni

A 'Memento' és a 'Movements' és a 'The sun and the neon light' után megérkezett a berlini tech/electro/minimal duó Walter Merziger és Arno Kammermeier aka Booka Shade harmadik szerzői albuma a 'More!'. Nos címe alapján az eddigiekhez képest többet remélünk, s a felvonultatott stílusok mennyiség alapján be is igazodik eme iránymutatás. A fiúk munkásságának bemutatásától eltekintenék, hiszen két korábbi lemezük kapcsán már összegeztem mit is köszönhet neki az elektronikus tánczene.
Szolid két évnyi koplalás után 11-szeresen megkapjuk a hiányolt Booka-adagunkat. A kezdő 'Havanna Sex Dwarf' egyből meg is fekszi a finnyások gyomrát illetve hallójáratait, ugyanis elég debil darabot sikerült felvezetőnek bepasszintani. Az első pár taktus után valami hihetetlen fülsértő dallam kezdi el szétrombolni a hosszú évek alatt gondosan felépített BS-imidzset. Aztán bejön egy deep hang illetve egy manó hangszín (valhogy így szólna egy dwarf!?). Mielőtt ocsúdnánk a sokkból jön egy agresszív baseline is, ami tovább rontja a szitut. Gyorsan a tovább gombra nyomva már kellemesebb hanghullámok támadnak be a 'Donut' személyében. Itt már hallhatunk pár ismerős hangképet a fiúk előző albumairól, ami egyből meg is nyugtat. Kicsit dub-os, laza dolog kezd kibontakozni, a kiállásban egy igencsak sejtelmes és elnyújtott string-gel, majd egy oldskool dallam kap a szárnyára bennünket. Azt hiszem ez a darab élőben előadva tud a leginkább kiteljesedni. A 'Regenerate' is dub-os zajjal nyit, melyre egy szigorú 4/4-es struktúra rakódik. A vendégvokalista Elsianne Caplette érdekes hanghajlításai révén egy különleges kompozíciót kapunk, amelyből nem hiányozhatnak a játékos elektro elemek sem. A 'Door' igazi subgyilkosan kezd, majd egy sejtelmes morgás és egy poros szinti hang adják a track savát-borsát. A 'Teenage Spaceman' mélázós szintijéhez egy nagyszerű lead-dallam társul (a kockamegoldások pedig elmaradnak), ami révén ez a darab lett az album legizgalmasabb darabja. A 'Divine' egy dögös orgonás deep techno a Yello-ból ismert nagy öreg dieter Meier monológjával nyakonöntve. A 'Scaramanga' egzotikus irányba indul a ritmusszekciót tekintve, majd pillanatok alatt egy fősynth révén a techno hőskorszakát megidéző menetelős track kerekedik belőle (olyan Inner City vs Devilfish érzés), nálam ez a második fénypont. A 'L.A. Tely' sem tér le az előző trackben belőtt hangzástól, csupán a ritmusképlet egy kicsit szaggatottabb, amúgy egy totális hátradőlős, after zene dögös dallammal. A 'Bad love' Chelonis R. Jones dumájával indul, melyben kifejezi, hogy számára a zene az élet, azt hiszem ez a fiúk ars poetica-jának megfogalmazásaként is vehető. A track egy nyugis, space-s beütésű techno alkotás Jones énekével megtámogatva, fincsi. A 'No difference' egy pöpec két és fél perces ambient borulás egy phase-elt gitárszólammal valamint egy borzongatóan gyönyörű synth körítéssel. A 'This is not the time' sem bontja le a tetőt, szépen lassan hömpölyög a megszokott Booka Shade-s profizmus jegyében. Dallamos, szellemes, élvezetes. A záró 'Das letzte mal' már agresszívabb egy fokkal, kvázi egy acid-tech alapokon zakatoló rap cumót fülelhetünk meg német nyelven eladőva (a háttérben dolgozó string mintha Marusha Unconditional love című darabjából csöppent volna ide).
Összességében egy igen összetett és élvezetes lemezzel van dolgunk, amelynek vezérszála a techno és az electro, viszont sok benne a deep és dub beütés is. Egy-két gyengébb pillanattól eltekintve végig a profizmus dominál, illetve minőségi zene kényezteti a hallójáratainkat. Tőlem egy 8/10-et kap!

Booka Shade - More!

Label: Get Physical Music
Katalógus szám: KMCD001
Ország: Németország
Megjelent: 2010. április
Stílus: Techno, minimal, electro
Producerek: Walter Merziger, Arno Kammermeier

Tracklist:
1. Havanna Sex Dwarf (3:50)
2. Donut (Interpretation) (3:12)
3. Regenerate (5:33)
4. The Door (2:59)
5. Teenage Spaceman (5:35)
6. Divine (3:53) (feat. Yello)
7. Scaramanga (5:10)
8. L.A.tely (3:08)
9. Bad Love (5:13)
10. No Difference (2:21)
11. This Is Not The Time (4:46)

Preview és angol nyelvű kritika

Egy igazi kétarcú album Zoo Brazil-tól

John Andersson aka Zoo Brazil már tizenegy éves kora óta zenéket írogat, nem csoda hát, hogy az elmúlt években több, mint 100! single megjelenés van már a háta mögött olyan álnevek alatt, mint a Laid, a Cuba Computers, a Nars, a The Kelly Project, a The Wiggs és az Outcold. John eddigi pályafutása alatt megdolgozott azért, hogy a szcéna egyik leginnovatívabb és legelfogadottabb figurájaként tartsák számon. Ehhez kellett az is, hogy a zenéi nem a süllyesztőben, hanem nagy label-ek — Physical Music, Ministry of Sound, Renaissance, Strictly Rhythm, Systematic, Yoshitoshi, Black Hole, Armada Music — válogatásain. Mint zeneszerző a pop világába is belekóstolt, elég csak Kylie Minogue 2007-es "X" albumán megjelent slágerre, a "The One"-ra gondolni. Nos igen ezt is John hozta össze zeneileg (a korongot mellesleg jelölték a Grammy-díjra legjobb elektronikus/dance album kategóriában). Az említett dalt a San Francisco Chronicle 2008 legjobb popdalának kiáltotta ki. Ha már rátalált a siker igyekezett azt meglovagolni, hiszen elismertsége megnyitotta az utat ismert előadók irányába, akik szinte égtek a vágytól, hogy a svéd fiatalember átszabja egy-egy dalukat (pl. ebbe a csapatba tartozott Moby, Fatboy Slim, Tiesto, Human League, Dannii Minogue, Nitin Sawhney, James Holden, Ian Pooley, Rex the Dog, Blaze, Dirty Vegas, Lo Fidelity Allstars, Stuart Price és még sokan mások). Mint DJ talán nem meglepő, hogy végigjárta már a világ vezető klubjait.A negyedik studióalbum (Zoo Brazil needs you, Video rockets, No place like home) a Please Don't panic nevet kapta a tűzkeresztségben, és igazi különlegessége, hogy az új hangzásokat kereső Magik Muzik label égisze alatt látott napvilágot. A borító nem lett különösen kreatív, egy középszintű user öt perc alatt fabrikál valamit a fotóeditor-ral. Nos az első traumát túlélve, bele is kezdhetünk az első track-be, a There is hope-ba. A hangulat kellemesen visszafogott, house alapokon némi D5-szinti preset segítségével egy fogyasztható muzsika kerekedik ki, persze ehhez kell a Rasmus Kellerman vokálsegédlete (többször is visszatérő vendég lesz majd itt). A második Empire full felejtős, elektro-minimál szerkezete miatt talán csak dj-szettekbe ajánlanám, ott is csak egy-másfél perces átkötőnek (azta de idegesítő ez a szirénahang benne). A Manic is igen nyersen csap oda az arcunkba, a basszus vérlázítóan gurgulázik, mire feleszmélünk egy sejtelmes szintifutam kezdi rombolni az agysejtjeinket, közben Soddy Lynn amolyan dirty b*itch stílusban löki a vakert ezerrel, energiabomba. Ezt követi az album legszebb dala a You can't have it all, amit John Leah-val közösen (aki Andy Duguid Wasted-jével énekelte be magát a köztudatba) követett el. Finoman kibontakozó vokál, slágeres kísérettel (jó ez, de nekem a szikárabb Butch remix a kedvencem), telitalálat. Muzikalitás tekintetében magasan veri a korong többi tizenegy zenéjét. Rasmus Kellerman már jót tett velünk az első track-ben, most a Locus-ban sem packázik, rock-os felhangokkal bíró vokálja szépen rétegződik a könnyed zongoraloop-pal is feldúsított house alapra (D5 strickes back again!). A Rampage ismét felejthető pillanatokat hoz, egy tribal tech nóta, semmi egyéb. A Gina Turner hathatós szótagoló, skandáló rigmusával operáló Bang it!-ben se sok minden történik, John egy loop-ot variálgat, majd beilleszt egy kiállást, hogy mindenkit újult erővel szívjon be a techno pumpa. Nagy hangerőn még jó is lehet. A Fix leporolja a jó öreg acid hangokat, a filter alól szépen kezd előbukkanni a savas hangzás, darálás az izomból. A Next-tel sem térünk nyugovóra, egy ittas szúnyog repülési útvonalát hangokban leképező track bennem csak jókora ellenszenvet váltott ki. Hűha, ezt hallván távolinak tűnik az a Grammy-nomináció Mr. Andersson. A mentőövet ismét Rasmus K. hajtja be nekünk. A Copycats melankólikus string-jei már jelzik végre valami dalszerű struktúrával találkozhatunk. És igen. A David Bowie-t idéző hangvétel teszi igazán különlegessé ezt a track-et, miközben az átkötő részben a szikár ütemek sodornak bennünket tovább. A Hilton nights csipogás visszahozza a lemez kocka megoldásait, a disszonáns effektek nem igazán győzik meg a hallójáratainkat arról, hogy ez lenne számunkra az ideális dobhártyabizsergető. A kiállásban bedobott dallam engem a C64-es időszakra emlékeztetett. Nagyon retro-elektro. A Drunk again (úgy néz ki lassan mindenkit megihlet az ittasság, legutóbb például Marcus Schössow-t) szépen hömpölyög a zárszó felé, a bohókás dallam végigkísér bennünket, majd kvázi megrészegülten kiszállunk.
Összességében egy igen érdekes lemezzel van dolgunk. Azt hiszem sokan mérgesen tovább frizbizik majd ezt a korongot, pedig legalább 1/3-ad részben találni rajta maradandó alkotásokat. Tény, hogy a nyers svéd elektronika nem kedvez a dallamok szerelmeseinek, de akik nem full zenékben, hanem csak dj-szettekbe való track-ekre vágynak ez bizony az ő albumuk lesz. Arra továbbá kíváncsi vagyok, hogyha a Magik Muzik ezt az irányt jelölte ki magának a jövő útjának, milyen rövid idő alatt fogják elveszíteni népes rajongótáborukat. Ki tudja, lehet pont, hogy gyarapodni fognak. Egy biztos: John a következő lemezedre több dallamot kérünk tőled!


Zoo Brazil - Please Don't Panic

Label: Magik Muzik
Katalógus szám: Magik Muzik CD 15
Ország: Hollandia
Megjelent: 2010. január 28
Stílus: house, electro, minimal
Producer: John Andersson

Tracklist:
1. There Is Hope (ft Rasmus Kellerman) (6:16)
2. Empire (6:33)
3. Manic (ft Soddy Lynn) (7:51)
4. You Cant Have It All (ft Leah) (5:36)
5. Locus (ft Rasmus Kellerman) (6:14)
6. Rampage (6:08)
7. Bang It! (ft Gina Turner) (5:40)
8. Fix (7:03)
9. Next (6:48)
10. Copycats (ft Rasmus Kellerman) (6:35)
11. Hilton Nights (6:10)
12. Drunk Again (7:05)

Josh Wink alkotások feldolgozva, meghámozva

Josh Wink nagy példaképem. Az eddig tőle megjelent zenék közül szinte mindegyiket előszeretettel hallgattam, és raktam rá az mp3-lejátszómra, szinte nem is volt olyan nap, hogy ne hallgattam volna meg tőle valamit. Legutóbbi szerzői albuma, a 'When A Banana Was Just A Banana' (mit mondjak, elég cifra nevet kapott) a hónap legjobb megjelenési között volt számontartva, valamint egyike volt a külföldön legtöbbet hallgatott albumoknak. A mester ezúttal kellemes meglepetéssel szolgált rajongóinak, ezzel is tiszteletét téve az idei évnek: a legjobb külföldi producereket kérte fel egy-egy darab remixelésére. Nos azt hiszem nem is csalódhatunk: hasonlóan az eredetihez, a remixalbum is sokféle stílust vonultat fel, ezzel is biztosítva a változatosságot, és a minőségi szórakoztatást.

Ugorjunk is neki: 'Jus' Right'-tal indítunk, melynek Jimpster adott új köntöst. Már az eredeti is nagy kedvencem volt, ám ezzel a finom deep house körítéssel együtt még jobban szól. Szép munka! 

Kissé lecsúszott a mosolyom az 'Everybody To The Sun'  átiratánál. Slam szinte nem is csinált semmit az eredeti számmal, csupán átrendezett pár effektet, majd egy borzalmas kiállással nyomorította meg az egyébként élvezhető alapanyagot. 

Sokkal boldogabb nem lettem a 'Stay Out All Night'-tal sem: Radio Slave remixében már egyáltalán nem érezhető a funky-beütés, amely az eredeti védjegye volt. Túl hosszú, monoton, lényegtelen. 

És hihetetlen, de a 'Counter Clock' remixe sem vidított fel. Az eredetileg ritmikus, pulzáló techno-muzsikából egy erőltetett, élvezhetetlen valami lett a Chateau Flight jóvoltából. Ilyet egy alap hangszerkesztővel is össze lehet hozni. 

Aztán végre új meglepetés ért: a 'Hypnoslave'-et hallhatjuk viszont a brit fenegyerek, Nic Fanciulli remixelésében. Bár itt is többségében köszönnek vissza az eredeti hangminták, a bassline és a kiállásba beillesztett dallam táncolható house-zenét alakít az eredeti számból.
Haladjunk tovább az 'Airplane Electronique'-el, az elkövető ezúttal Matthias Tanzmann volt: különösebb megrázkódtatás nem ért ugyan, ennek ellenére egy profin megszerkesztett, hallgatható house muzsikának lehetünk fültanúi.
Jöjjön a 'Minimum 23': Agoria remixével megintcsak olyasmi érzésem támad, mint a Radio Slave-es cumónál: miért kellett ennyire elrontani, és túlcsicsázni ezt a számot? Mondanivalóját tekintve semmi plusz, sőt talán még le is amortizálja az eredetit. A dallam sem illik az alaphoz, a ráúsztatott vokált hallva pedig olyan érzésem támad, mintha megakadt volna a lemez. 

Továbbhaladunk és Martin Buttrich húz ki minket a mélyvízből: a 'Dolphin Smack' átirata még jobbnak is mondható az eredetinél, nekem az túl hosszúnak és monotonnak tűnt, csak a vége fele keltett némi izgalmat. Ez a remix viszont biztos lábakat ad az eredeti tracknek: finom minimál alap, megfűszerezve pár Buttrich-féle effektel és dallammal. Buliba warm up-nak tökéletes.
A 'What Used To Be'-vel utazgatunk tovább: Benny Rodrigues szintén jót tett az alap számmal és tüzes acid-electro keresztezéssel lep meg bennünket. Akárhanyadszorra hallgattam végig újra és újra az eredetit, az erőltetett bassline valahogy sehogysem tudott mosolyt csalni az arcomra, ám ez a remix elég ütősre sikeredett.
Majd ismét a Jus' Right jön, a tracket ezúttal Dj Sneak öltöztette át. Az eredmény egy hathatós house zene, mely az eredeti verzióhoz és a Jimpster-féle remixhez hasonlóan szintén príma lett. 

A 'Minimum 23' is visszatér: ezúttal D'Julz szedte ráncba a tracket. Habár ez sem váltott ki belőlem nagyobb sokkot, sokkal hallgathatóbb remixet kapunk, mint az Agoria-féle verzió. 

Lezárásként pedig jöjjön a 'Hypnoslave', az elkövetők ezúttal Pascal F.E.O.S és D. Diggler. Az alapot illetve nincs túlvariálva a dolog, viszont szépen úsznak be a dallamok és a különféle stringek, ennek eredménye egy sejtelmes, hipnotikus remix, mellyel együtt búcsút is veszünk az albumtól.
Sok minden nem fűznék hozzá ezúttal, talán csak annyit, hogy egy igen változatos, szórakoztató anyaggal van dolgunk, bár az erőlködés néhány helyen érezhető, hiszen az original már eleve profin lett megszerkesztve. Volt, aki mutatott fel némi pluszt, volt aki nem, és volt, aki a minőséget tekintve még csak a nyomdokaiba sem lépett az eredeti alkotásnak. Ennek ellenére az év első legjobb megjelenései közé sorolnám ezt az albumot, bár örülnék még egy remixpakknak. 8/10 (Szabó Viktor)

Josh Wink - When A Banana Was Just A Banana (Remixed & Peeled)

Kiadó: Ovum Recordings
Katalógus szám: OVM 9008-2
Ország: USA
Megjelent: 2010 Február 15
Stílus: House, Techno, Tech House, Deep House

Tracklist:
1. Jus' Right (Jimpster Remix)
2. Everybody To The Sun (Slam Paragraph Mix)
3. Stay Out All Night (Radio Slave Remix)
4. Counter Clock 319 (Chateau Flight Remix)
5. Hypnoslave (Nic Fanciulli Remix)
6. Airplane Electronique (Matthias Tanzmann Remix)
7. Minimum 23 (Agoria Remix)
8. Dolphin Smack (Martin Buttrich Remix)
9. What Used To Be Called Used To Be (Benny Rodrigues FATF No Drama-Mix)
10. Jus' Right (DJ Sneak Remix)
11. Minimum 23 (D'Julz Remix)
12. Hypnoslave (Pascal F.E.O.S & D. Diggler Remix)

Egy kis hangkavalkád Josh Wink-el

Üdvözlöm a Pure Trance Fanatic olvasóit! Ezúttal is szeretnék bemutatkozni, mint új blogger. Mint az itteni bloggerek, én is megszállott zenegyűjtő és hallgató vagyok. Régen főként classic techno-t és korai house zenéket hallgattam, néha egy kis hip-hop-ot vagy rap-et, de inkább a techno-t szerettem (pl. Mumps, Josh Wink, Pascal F.E.O.S és hasonlók...) Aztán 2004-körül megkaptam a gépemet, rögtön sutba vágtam a bakelitlejátszót, a kazettákat és a magnót, ettől kezdve már digitális formában szereztem be a hallgatnivalót. Rátértem a dance, club, pop zenékre, melyet lehet ma már nem tennék meg :) Majd 2007 körül kezdtem el ráállni a trance-re, először a progressive, majd az uplifting trance tetszett meg. Szószerint mániákus voltam, annyit halgattam belőle, hogy a tranceből jövő érzelmek lassan kezdték befolyásolni az életemet :'D Így hát egy kis időre leálltam, és nyitottam az újdonságok felé, így a dubtechno, funky, deep- és groovy-house felé is, valamint az igényesebb minimál hangzás felé. De mostmár főként a dallamosabb progressive és deep house világa az, ami vonz. Szabadidőmben a zenehallgatáson kívül olvasok, vagy filmet nézek. Igyekszek majd minél több jó zenét megosztani veletek, ha nem is mindig a legújabbakat, de próbálok majd 1-2 újdonságot is elemezni. Elsőnek nézzünk is egy valódi gyöngyszemet.
Josh Wink egy innovatív ember. Szerinte, ha szabályok vannak, akkor nincs művészet. Nos ez manapság egyre jobban érvényesül. Akik mindig meg akarnak felelni a közönségnek, azok öntik magukból az egykaptafa, igénytelen zenéket, melyeket tényleg csak a hírnév miatt hallgat az ember. Viszont aki tud olyat mutatni, mely nem kommersz dolgoktól bűzlik, de mégis szerethető, népszerű, annak tényleg kijár a tisztelet. Josh Wink ezek közé az emberek közé tartozik.
Nagyon meglepett a mester, miután rátettem kezemet a Profound Sounds 3-ra. A korábbi PS-ekhez képest ez már egy dupla diszkes válogatás, melyen a megszokott techno és acid ütemek mellett találunk minimal-t, house-t, dubtechno-t, breakbeat-et.
Az első lemezre kerültek a dallamosabb, elgondolkodtatóbb darabok. A Run Stop Restore jó kezdésnek bizonyul, finom basszusfutamával kellemes, lazulós hangulatot varázsol. Majd Costello bácsi csap a lovak közé. A nyugalmat baljós, lebegős atmoszféra váltja fel. De ismét visszatér a jókedv Anja és Sebo K jóvoltából. Itt valószínű kavarás van a tracklist-el, mert a Rancho Relaxo-nak nem az eredeti változata csendül fel. Lehet, hogy a Relaxo LP másik oldalát címkézték ennek, pár régebbi release-nél is találkoztam már ilyennel. Ezen túllépve galaktikus utazást teszünk Sten, Hardfloor, és Quinn trackjeivel. Majd ismét törik az ív, Steve Bug tárja elénk a forró nyári északák partihangulatát. D5 ismét visszavesz az iramból, a Floation Tank amolyan punnyadt, vasárnap reggeli érzetet kelt. Majd Los Hermanos ismét hoz egy kis jókedvet, vidám dallamokkal szórakoztat bennünket. És aztán jön Radiohead az Everything In Its Right Place-szel, melyből Wink még az eredetitől is haragosabb tracket gyúrt. Majd DJ Skull-al ismét kikapcsolódunk, az ütemes alap és a jól eltalált dallam teljesen feloldja belőlünk a depressziót. Aztán jön a mester Higher State-je Mathew Jonson új köntösében. Mathew igencsak kitett magáért, mivel egy amúgyis jól eltalált underground himnuszt kellett újraértelmeznie, az eredmény szerencsére ötcsillagos lett. Ezt megtisztelve búcsúzunk a remixer Love Letter To The Enemy-jével.
A második diszk az első szöges ellentétje. Kezdőlökésként DJ Yellow biztosítja a talpalávalót. A Keleti Tudósok kiagyaltak nekünk egy partibombát, az aktiválása csak ránk vár. Loco Dice szokásához híven hozza a színvonalat, melyet a kaliforniai titán John Tejada tovább erősít. Levon Vincent-től pedig jó kis acid-elektró keresztezést kapunk az arcunkba. Ezután Hardfloor-al és Guido Scheiderrel barangolhatunk tovább. Érdekesség, hogy itt a két szám nem egymás után, hanem egymásra mixelve szól. Majd Octave One-ék Blackwater-je röpke bebocsáltást enged a régi detroit-i partik hangulatába. Orb-ék Masterblaster-e nevéhez híven egy zúzús darab, de Jasper, ESP, Subspace, és Steevio is szintén kitesznek magukért. Ekkor váratlanul betoppan Jeff Mills, hipnotikus techno-jával engem abszolút levett a lábamról... Majd jön Wink mester alkotása, a Swirl. Először nem dőltem hanyat tőle, de a bekúszó acidos alap mégis jófelé vette az irányt. Richie Inkle trackénél már a mester is fárad, aki jól figyel az talál egy mix-hibát. Végezetül Mr. Matheo hív minket egy utolsó táncra.

Összességében egy jól összerakott mesterművel van dolgunk, érdekes utazást élhettem át a hallgatása során, az összeválogatás kiváló, nemcsak egy stílust vonultat fel, ám az apróbb mix-hibák miatt sajnos nem ér 10-est nálam. Még szerencse, hogy a többi jó tulajdonsága ellesúlyozza ezt, így talán nem marad bennem akkora hiányérzet ;) Szép munka prof! 9/10

Josh Wink - Profound Sound 3

Label: Thrive

Katalógus szám: 90746-2

Ország: USA

Megjelenés: 2006 május 2

Stílus: Progressive House, Techno, Tech House, Minimal, Dub

Dj mix: Josh Wink

Tracklist:

Cd 1

1. Run Stop Restore - Corporal

2. Donnacha Costello - Colorseries Blue B

3. Anja Schneider & Sebo K - Rancho Relaxo (B1?)

4. Sten - Back Four

5. Hardfloor - T2dac (Claro Intelcto Remix)

6. Quinn & Benny Rodriguez - 7UP

7. Steve Bug - Summer Nights

8. D5 - Flotation Tank

9. Los Hermanos - Lines Of Nazca

10. Radiohead - Everything In Its Right Place (Josh Wink Remix)

11. Dj Skull - Don't Stop The Beat

12. Wink - Higher State Of Consciousness (Eyes In The Circle Of Life Remix By Mathew Jonson)

13. Mathew Jonson - Love Letter To The Enemy

Cd 2

1. Dj Yellow - Elusiv

2. East Side Scientific - Nowhere

3. Loco Dice - Jacuzzi Games

4. John Tejada - Sucre

5. Levon Vincent - Love Technique

6. Hardfloor - Soulful Spirit Of House (Wink's Spirit Of House Mix)

7. Guido Schneider - As Dry As I Can

8. Octave One - Blackwater (Alter Ego Vocal Mix)

9. The Orb - Masterblaster

10. Jasper - Uncertain

11. Dj Esp - Column Weave

12. Subspace - Elektrofluxx

13. Steevio - Dusk (Live)

14. Jeff Mills - Expanded

15. Wink - Swirl

16. Richie Inkle - Perspective

17. Mateo Murphy - Shadows