Ennek lehetett az is az oka, hogy az eredeti produkció csak egy szűk réteget szólított meg hangzásával, éppen ezért kértek fel remixert (vagy remixereket), hogy szélesebb közönséghez szóljon, másabb megközelítésből. Nem feltétlen kell itt minőségi okokat keresni, egyszerűen a remix kultúra virágzásával alap lett, hogy mindenből készül más verzió, aztán majd a hallgató eldönti melyiket válassza. Vannak azonban olyan remixek, amelyek olyan csúnyán ledominálják az eredeti alapanyagul szánt matériát, hogy azt már-már original-nak (alapértelmezettnek) érezzük. Lássuk a korántsem teljes listát!
A Wamdue Project az atlantai születésű Chris T Brann projektje (másik hozzá köthető alteregó a The Ananda Project, ami deep berkekben szintén egy elismert brand), azon belül is a funk, groovy és deep house jelzőt tudnám ráaggatni jelzőként a munkáira. Chris első kiadványával egyből a legendás Strictly Rhythm-nél landolt, ahol volt pár emlékezetes dobás, így az 1998-as (már második) LP-jén ott figyelt a 'King Of My Castle', ami eredetiben egy gyönyörű, belassított, organikus, harmonikus downtempo jellegű darab, amiben felcsendül az emblematikus vokál rész is, amit Gaelle Adisson énekel. Minőségben véleményem szerint veri az agyonjátszott 1999-es Roy Malone Remixet, de érződik, hogy miért nem az original lett a tuti befutó mégsem: túl lassú, komótos és a zenei elemek folyamatos épülése ellen nincs benne sok változatosság.
Az olasz Roy Malone féle verzió szög egyszerű, dögös funky baseline tolja a ritmus, a vokál és a mellékdallam pedig kéz a kézben eresztik, visszafogják egymást. A kiállásban ellőtt víz alatti bugyborékolós filter effekt nagyon ötletes, enged egy kis szusszanásnyi szünetet, hogy utána tovább tudjuk a kezünket a magasban tartani.
A Nightcrawlers projektet a skót John Reid producer, DJ találta ki és fogta egybe. Az NC nyitó single-je a 'Living Inside A Dream' bukta volt 1991-ben, de egy évre rá jött a 'Push The Feeling On' (ami egy 1975-ös track, a Creative Source 'Pass The Feelin' On'-jának adaptációja), ami alapjaiban változtatta meg a banda sikerességét. Az eredeti tétel egy belassított soulful house cucc, zongorával és kellemes vokállal. Elméletileg a csak a lemez B oldalára szánt Marc Kinchen amerikai producer által készített MK's Dub of Doom verzió túlszárnyalt minden képzeletet. MK fogta és racionalizálta az alapokat egy magasabb BPM-re emelve azt, a vokálból pedig szó szerint csak részleteket használt, felvagdosva, egymás mögé rendezgetve gondosan. Ez a verzió szólt az underground klubokban, a rádiókban és a videóklip is ehhez készült. Később a formáció rendszeresen dolgozott együtt Kinchen-nel, így a 'Surrender Your Love'-on, a 'Don't Let The Feeling Go'-n és a 'Let's Push It'-on is.
Tori Amos 'Professional Widow'-ja nem másról szól szövegileg, mint Courtney Love-ról, Kurt Cobain (Nirvana énekese) özvegyéről, akit szimplán le 'starfucker'-öz. A karcos, csöppet experimentális hangzású beef alapja egyébként az volt, hogy Amos és Trent Raznor (a Nine Inch Nails énekese) közeli jóbarátok voltak, s e kapcsolatot vágta gallyra Courtney Love, aki összejött Raznor-rel.
Nyilván erre a kiadványra is kellett tánctérbarát verzió, s erre a feladatra Armand Van Helden-t és Marc Kinchen-t húzták be (utóbbi úrról egy ponttal fentebb már tettem említést). Armand Van Helden híres volt arról, hogy képes elvonatkoztatni az eredeti daraboktól (néha bedobta a no vétó opciót is - mint pl. itt is - a szerk.), ha remixről van szó, itt sem tett másképp. A remix tényleg totál más lett, dögös funk house bomba Tori negédes hangjával megspékelve, emellett Armand egy hátborzongatóan túvilági string-gel kimaxolta a kiállást. Mestermű!
Mondani se kell, hogyha ez a remix szóba kerül az original mintha nem is létezne...
Az Energy 52 projekt (Kid Paul aka Paul Schmitz-Moorman) a belga Wim Mertens 'Struggle For Pleasure' című számából merítette a harmóniákat a 'Cafe Del Mar'-hoz, melynek elkészítésében Cosmic Baby segítségét kérte. A 'Cafe Del Mar' tipikusan az a track, amit mindenki szívesen remixel, sejtésem szerint nincs olyan klubba járó ember, aki ne ismerné-e így, vagy úgy.
Az 1993-as release-n a Dj Kid Paul mix az, ami az originalnak tekinthető (hivatalosan nincs original verziója a számnak), hisz mégiscsak Paul a projekt életrekeltője. Az Eye Q-s első kiadásnak (ami az Eye Q label nyitó kiadványa is volt egyben) a másik oldalán egy Cosmic Baby's Impression Mix is található, gyakorlatilag a két szerző a saját szemszögéből kicsavarta az alkotóelemekből a maximumot.
Készült egy remix kiadvány szintén az Eye Q-n, egy amin volt egy Peace mix (Kid Paul féle), valamint egy Port de Bagnolet remix (Sven Vath társproducere, az Eye Q résztulajdonosa Ralf Hildenbeutel volt az elkövető), a külsősök remixeire egészen 1997-ig kellett várni. Erről a Hooj Choons-os release-ről bombaként robbant Sharam Jey és Andre Strasser aka Three'N One remixe, ami sokkal house-osabb milliőbe emelte át az original elemeit. Egészen 5 percig épülünk folyamatosan, majd jön a kiállás, a jól ismert textúrák, s bumm, zakatolunk tovább.
Ez a verzió olyan szinten ledominálta az originalt (talán lassabb tempója miatt jobban passzolt dj szettekbe akár house, akár trance blokkba mixelve) és annyit is játszották rádióban, zenetévében, klubokban, hogy sokaknak ez az ultimate original.
A hamburgi Ingo Martens projektje az Azzido Da Bass. Rögtön első kislemeze a 'Dooms Night' volt, ami első kiadásban nem volt különösebben sikeres, az angol top 40-nek a környékére sem jutott el, míg nem jött Timo Maas Remix 2000-ben a single chart 8-ik pozíciójáig röpítette a darabot. De ne szaladjunk ennyire előre.
A fáma szerint Timo Maas készített egy tech-esebb verziót, ami nem igazán tetszett a labelnek, erre "bosszú" gyanánt született a hírhedt verzió, amiben az eredetiből csak a Mr. Oizo 'Flat Beat'-jéből ismert basszus mintát hagyta meg, a többit úgy rakta mellé, hogy annak semmi köze sincs az eredeti, balta hangzású hard trance szörnyűséghez (a JamX &DeLeon féle Dumonde verzió az eredeti dallamát például teljesen felhasználja, de jobb háttérelemekkel megtámogatva - a szerk.). Olyan crossover slágert csinált, amit játszottak r'n'b, 2Step, breakbeat, house és techno dj'-k is. Konkrét dallamok nélkül, csak a wub-wub-wub-ra építve egy olyan egyedi anyag született, ami a mai napig megállja a helyét bárhol.
Folyt. köv!
-2009-cover-emp.jpg)
