Back In Time Vol 4.: Visage – Fade To Grey

Szomorúan kell megjegyeznem, hogy a mai felgyorsult világban alig-alig van ideje a producereknek arra, hogy egy-egy remekművük készítésével kapcsolatban plusz információkat osszanak meg a rajongókkal. Éppen ezért ismét az időgépet hívom segítségül, hogy 1980-ba repítsen vissza, s egy ősklasszikus kulisszatitkait ismerjük meg.
Az esztendő egyik legnagyobb dobását a Visage nevű brit formáció követte el ’Fade To Grey’ címmel. A Polydor Records gondozásában kijött anyag a banda második single megjelenése volt, egyben bebetonozta helyüket a tánczene történelemkönyvébe. Az Egyesült Királyságban nyolcadik, míg Németországban és Svájcban listavezető pozícióig jutott. A zene struktúráját Billy Currie és Chris Payne álmodta meg, Midge Ure pedig a szövegért volt felelős. Steve Strange közösen vett énekórákat Ure-val, hogy maga is részese legyen a produkciónak, a hangját viszonthallja a felvételen. Gary Numan az egyik vele készített interjúban a következőket mondta: „Chris és Billy voltak a ’Fade To Grey’ megszületésének legfontosabb mozgatórugói. A ’79-es turném sound check-jei közben dolgoztak rajta. Cedric (Sharpley, aki a Numan-t kísérő zenekar dobosa volt) szintén vastagon benne volt az ekkoriban még ’Toot City’ címen futó számban.”
1999-ben egy tévéműsorban Steve Strange azt állította, hogy az ő ötlete volt az angol és francia nyelv kombinálása a szövegben (ezt az állítás Ure erősen vitatta). A tény az, hogy a Currie & Payne-féle eredeti felvételben már ott volt a francia szöveg, mielőtt még Ure és Strange a képbe kerültek volna. A szöveget a manapság is Franciaországban élő Payne jegyezte. A francia vokált egy fiatal luxemburgi diáklány Brigitte Arendt énekelte fel, aki ekkoriban a szintén a csapathoz tartozó Rusty Egan barátnője volt.
A track-et valódi kultusz övezi, rengeteg előadót ihletett meg. Egy raklapnyi feldolgozást ért meg (volt, aki csak bizonyos részeket használt fel az eredetiből). Kylie Minogue-tól kezdve, az U96-on, Datura-n, Kelly Osborne-on és Tizino Ferro-n át sokan próbáltak így maguk számára sikert kovácsolni. Számomra legjobban Mark ’Oh 1996-os techno átirata tetszett, ami kicsit karakteresebb ritmusszekcióval, gyorsabb tempójával a tánctereken is fogyaszthatóvá tette a komótosabb eredeti verziót. (Forrás: wikipedia)

Egy majdnem lehetetlen küldetés az ausztrál mini popdarálóval, Kylie Minogue-gal

Egy igazi nehezen beszerezhető gyöngyszemmel állunk itt szemben kérném szépen. Mégpedig az ausztrál minibombázó Kylie Minogue dalaira kreatív, elektronikus tánczenében utazó producerek tették rá a piszkos kezüket. Az 1997-ben megjelent alapanyag az Impossible Princess jó matériának bizonyult a remixek készítésekor, ugyanis az eredeti korong felvételénél jónéhány EDM-mel megfertőzött emberke segédkezett. Így hat zene kiagyalásánál a Brothers in Rhythm duó (Dave Seaman, Steve Anderson) segédkezett, míg egy track erejéig a Mátrix-himnusz szerző Rob Dougan is tiszteletét tette. Gondolom a rimusban lévő bátyók ötleteként készülhetett el az Impossible remixes, ami 10 számot tartalmaz, dupla cd formátumban. Elsőnek rögtön maguk a mesterek gyűrték át a Too far-t, amit prog house köntösbe bújtattak, nehéz break elemekkel tűzdelve. A második darabhoz a Breath-hez egy könnyed funk és pumpin house mezsgyéjén egyensúlyozó átirat készült a TNT jóvoltából. A Did it again-ből Ian Masterson aka Trouser Enthusiasts készített egy csodálatos trance verziót, ami szerintem a lemez egyik legerősebb darabja. Ismét a Breathe bukkan fel Todd Terry adaptálásában, klasszikus house filingűre átgyúrva. Az első korong záróakkordja a Some kind of bliss, amibe John Graham aka Quivver öntött lelket. A breakes nyitány után szépen sodródunk a puha szőnyegen, emellé Kylie hangja ad ideális kíséretet.

A második diszk a nagy kopasz Junior Vasquez Too far remake-jével indul. A kezdés biztató, már-már törzsi mélységekben utazunk, majd egy éles váltással, s egy torzított orgonára emlékeztető hanggal sikerül gagyiba vinni az egész produkciót. Egy rövid időre újra feléled a 2 Unlimited életérzés Donna Summer I feel love-jával megspékelve Razor-n-Go jóvoltából. Röviden így jellemezhetném ezt a 11 és fél percnyi feleslegességet. Újra Breathe, ezúttal euro dance verzióban, a tiszteletbeli equadori díszpolgárral Sash-sal, forget kategória. Seaman bátyóék készítettek egy fékezett habzású dub változatot is a Too far-ból, ami minimális vokállal is eléri a kellő hatást. Éééés...a legnagyobb durranás utolsónak érkezik mégpedig Andry Nalin és Harry Kane remixe a Breathe-ből. Nagyon lassan bontakozik ki a dal, szépen épülnek egymásra a rétegek, Kylie kevés esélyt kap énektudásának a megcsillantására. Node egy progresszív klubhimnuszban nem is a túlburjánzó popdarálás a lényeg. A Nalin and Kane remix elviszi a hátán az egész kiadványt. Összességében ügyes próbálkozás, de semmi több. Kylie hangja nem igazán passzol az elektronikus texturákhoz, talán éppen ezért a vokálügyileg kiherélt változatok a legbejövősebbek innen. Ez van.

Kylie Minogue - Impossible Remixes

Label: Mushroom Records
Katalógus szám: MUSH33129.2
Ország: Ausztrália
Megjelent: 1998
Stílus: Trance, Techno, Progressive Trance

Cd 1
1. Too far (Brothers In Rhythm house mix)
2. Breathe (TNT club mix)
3. Did it again (Trouser Enthusiasts goddess of contortion mix)
4. Breathe (Tee's freeze mix)
5. Some kind of bliss (Quivver mix)

Cd 2
1. Too far (Junior Vasquez remix)
2. Did it again (Razor-n-go mix)
3. Breathe (Sash club mix)
4. Too far (Brother In Rhythm dub mix)
5. Breathe (Nalin & Kane remix)