Back In Time Vol 4.: Visage – Fade To Grey

Szomorúan kell megjegyeznem, hogy a mai felgyorsult világban alig-alig van ideje a producereknek arra, hogy egy-egy remekművük készítésével kapcsolatban plusz információkat osszanak meg a rajongókkal. Éppen ezért ismét az időgépet hívom segítségül, hogy 1980-ba repítsen vissza, s egy ősklasszikus kulisszatitkait ismerjük meg.
Az esztendő egyik legnagyobb dobását a Visage nevű brit formáció követte el ’Fade To Grey’ címmel. A Polydor Records gondozásában kijött anyag a banda második single megjelenése volt, egyben bebetonozta helyüket a tánczene történelemkönyvébe. Az Egyesült Királyságban nyolcadik, míg Németországban és Svájcban listavezető pozícióig jutott. A zene struktúráját Billy Currie és Chris Payne álmodta meg, Midge Ure pedig a szövegért volt felelős. Steve Strange közösen vett énekórákat Ure-val, hogy maga is részese legyen a produkciónak, a hangját viszonthallja a felvételen. Gary Numan az egyik vele készített interjúban a következőket mondta: „Chris és Billy voltak a ’Fade To Grey’ megszületésének legfontosabb mozgatórugói. A ’79-es turném sound check-jei közben dolgoztak rajta. Cedric (Sharpley, aki a Numan-t kísérő zenekar dobosa volt) szintén vastagon benne volt az ekkoriban még ’Toot City’ címen futó számban.”
1999-ben egy tévéműsorban Steve Strange azt állította, hogy az ő ötlete volt az angol és francia nyelv kombinálása a szövegben (ezt az állítás Ure erősen vitatta). A tény az, hogy a Currie & Payne-féle eredeti felvételben már ott volt a francia szöveg, mielőtt még Ure és Strange a képbe kerültek volna. A szöveget a manapság is Franciaországban élő Payne jegyezte. A francia vokált egy fiatal luxemburgi diáklány Brigitte Arendt énekelte fel, aki ekkoriban a szintén a csapathoz tartozó Rusty Egan barátnője volt.
A track-et valódi kultusz övezi, rengeteg előadót ihletett meg. Egy raklapnyi feldolgozást ért meg (volt, aki csak bizonyos részeket használt fel az eredetiből). Kylie Minogue-tól kezdve, az U96-on, Datura-n, Kelly Osborne-on és Tizino Ferro-n át sokan próbáltak így maguk számára sikert kovácsolni. Számomra legjobban Mark ’Oh 1996-os techno átirata tetszett, ami kicsit karakteresebb ritmusszekcióval, gyorsabb tempójával a tánctereken is fogyaszthatóvá tette a komótosabb eredeti verziót. (Forrás: wikipedia)

Mark 'Oh és a mágikus erő

Az elmúlt időszakban zömében aktuális megjelenések kerültek górcső alá nálunk. Ezúttal azonban tizennégy évet utazunk vissza az időben, amikor is napvilágot látott Mark 'Oh második studióalbuma, a 'Magic Power'. Mielőtt még mindenki azt hinné, hogy szörnyű hardcore mészárlást ajánlok hallgatásra az alábbiakban az nagyon téved, no de erről később. Mark 'Oh polgári nevén Marko Albrecht nem ma kezdte a szakmát, 1989 óta vállal rendszeresen fellépéseket, mint dj. 1993-ban jelent meg első nagy dobása a 'Randy - Never stop that feeling'. Ezt a 'Tears don't lie' (ennek a magyar változatát Cserháti Zsuzsa énekelte Édes kisfiam címmel), a 'Dröste, hörst du mich?' majd a 'Fade to grey' (az eredeti előadó a Visage) követte. Marko sokat tett a happy hardcore szcéna népszerűsítésért, ám viszonylag időben érzékelte, hogy ezzel nem foglalkozhat az élete végéig, így 1996 környékén váltott (azaz inkább vett vissza az őrült tempóból). A lassabb, igényesebb hangzásvilágot hivatott népszerűsíteni a 'Magic Power', amit szerintem nem sokan ismernek kicsiny hazánkban, így nyomunk neki egy kis promóciót (jobb később, mint soha).
A 'Wake up and dream' egy zongorás intro, semmi egyéb. A 'The right way' egy pörgős dance darab, melyben egy férfi vokál énekli el kálváriáját, hogyan kereste a helyes utat szíve választottjához. Válaszként egy hölgy is betársul, azt hiszem ez teszi igazán rádióbaráttá eme track-et (kicsit nyálas, de még elviselhető, a DJ Dick remix egy fokkal jobb). A 'Movin' egy kicsivel elvontabb vizekre evez, a megszólalása kicsit a '90-es évek elején menő euro techno sound-jára emlékeztet (kopogós dob, rap betét, plusz női vokál támogatás). A korong legnagyobb zenéjét üdvözölhetjük a 'The hunt'-ban, ami egy remekbe szabott korai trance gyönyörűség. A nyitás elég érdekes, egy morgós basszus vezeti fel az amúgy rendkívül eltalált fődallamot, amihez idő közben némi vonatzakatolós effekt is társul. Tényleg olyan érzésünk támad, mintha egy vadászat kellős közepébe csöppennénk. Nem értem, hogy ezt a darabot miért nem remixelte még senki (mert nem ismeri senki)!? A 'Fade to grey'-t már korábban említettem. Visage eredetijéhez képest Marko kicsit növelte a tempot (legalább 15 bpm-nyivel), és kicsit karakteresebbre, táncolhatóbbra formálta az alapokat. Ügyes. A 'Searching for love' egy lírai, csilingelős intro után szépen belecsap a lecsóba, húzós, acid-es átvezetőt kapunk, majd a kiállásban ismét a női vokál veszi vissza a kezdeményezést. Kicsit limonádé. A 'Lick, lick, shot' már house-osabb téma, amolyan Reel 2 Real adaptáció, szaxofonnal és egy ismétlődő, szeletelős groove-val. Az 'I can get no'-t én egy jopófa house darabnak tartom, ahol egy idóta vokál sample ismétlődik (wahahaha), de az egész olyan vidámságot sugároz, hogy muszáj megmosolyognunk a bólogatás mellett. A 'Jazzy felows' a másik nagy kedvencem, totál más, mint amit Mark 'Oh-tól várnánk, filter jazzy house a javából. Hogy ez honnan jött? Nem tudom (talán egy régi jazz bakelit hallgatásakor), de nagyon vidám darab ez is. A 'Rest in peace' egy kellemes instrumentális kalandozás a trance és house mezsgyéjén. A 'Funky disco bus' egy dögös funky gitáros darab, ami ismét meglepiként ér bennünket. A 'Tonight's the night' engem kicsit megszólalásában Livin Joy - Dreamer'-jére emlékeztet, csak férfivokállal kivitelezve. Nem rossz. A végére marad az album címadója a 'Magic power', melynek gitár riff-es felvezetése elég érdekesnek tűnik. Később még inkább leesik az állunk, mivel egy rock-dance cumót kapunk (szándékosan fals vokállal), himnikus kiállással és vezérdallammal, nálam övön aluli ez a próbálkozás (a rock-os felhang miatt).
Összességében egy színvonalas és sokszínű albumot hozott össze Marko. Imitt-amott kicsit erőltetett, kocka (német produkcióknál standard elem) és gyermeteg, de vannak olyan darabok, melyek önmagukban elviszik a hátukon az egész korongot. Ennyi év távlatában is megér egy 8/10-et, persze csak megfelelő lelkiállapotban hallgatva!

Mark 'Oh - Magic Power

Label: Peace Records
Katalógus szám: 531 276-2
Ország: Németország
Megjelent: 1996
Stílus: House, euro house, trance
Producer: Marko Albrecht

Tracklist:
1. Wake Up And Dream (1:20)
2. The Right Way (5:35)
3. Movin' (6:20)
4. The Hunt (7:04)
5. Fade To Grey (5:35)
6. Searching For Love (5:37)
7. Lick Lick Shot (6:44)
8. I Can't Get No (Wahaha) (6:09)
9. The Jazzy Fellows (4:57)
10. Rest In Peace (4:31)
11. Funky Disco Bus (5:19)
12. Tonight's The Night (6:56)
13. Magic Power (4:47)