Albumajánló: Shane 54 - My Way [2004]

Shane 54 'My Way' CD-je egy jó ideje lemezgyűjteményem becses részét képezi. Őskövület trancer-ként viszonylag hamar felfedeztem Előd trance alias-át és amit tudtam tőle beszereztem magamnak.

Hogy miért csak most írok róla lemezajánlót? Egy ideje újra ezt a CD-t koptatom az autóm lejátszójában és úgy éreztem fel kell hívnom rá a figyelmet, hogy milyen jól is sikerült ez az anyag (másrészt az interneten nem is igazán találtam róla információs anyagot).
Másfél évtized távlatából ilyen mély, sodró (progressive és vokál) trance albumnak nem igazán örülhettünk, főleg nem az itthoni merítésből.
Szóval a történet szerint a Shane 54 alias az '54' című filmből jött, ahol az egyik autó rendszám táblájára számok helyett a Shane név volt írva, ami annyira megtetszett Elődnek, hogy a kettőt kombinálva meg is született az új, nemzetközi hangzású artist név. Előd trance iránti szeretete Sterbinszky 1999-es 'Egy nyár a Flörtben' című mixlemeze kapcsán kapott szárnyra, itt hallotta ugyanis System F mágikus 'Out Of The Blue'-ját, melynek telt (a dallamszekció a trance-ben nagyot menő, supersaw sound-ot kimaxoló Roland JP8000-tel készült) és felemelő hangzása őt is megigézte és elindította a trance irányába.
Egy évvel később 2000-ben már társ-szerzőként bukkant fel a neve Sterbinszky 'Discography' albumán két zenében is, így az 'Avalon'-ban, valamint a 'Take Me Away'-ben, melyhez a hangját is adta (maga a track egy nagyon jól sikerült Armin 'Communication' áthallás). 2001-ben készült első Shane 54-ként jegyzett remixe Cosmicman (Matti Laamanen) 'I Love You'-jához, ami igencsak hangos sikert aratott. Kisvártatva Armin Van Buuren figyelmét is felkeltette a Jean-Michel Jarre féle 'Souvenir De Chine' adaptációjával, mely az Afterglow labelnél jött ki. Ezáltal nyílt lehetősége olyan dalokat remixelni, mint például Labworks 'Ibiza Sunrise'-za, valamint a trance.nu hivatalos himnuszát a The Scarab (Airbase projektje) vs Inzite (Empyreal) 'Unity of Earth 2002'-t is új köntösbe bújtathatta. Szintén 2002-ben jött a JMJ 'Equinoxe 4' adaptáció, ami az addigi legnagyobb dobása volt Elődnek. Az új verzió magának Jarre-nak is tetszett (ellenkező esetben nem hiszem, hogy engedélyezte volna a hivatalos megjelenést). Készült két remixversenyre beadott munkája is, az egyik egy Lenny Kravitz 'Believe In Me'-jéhez, a másik pedig Madonna 'Music' című ópuszára. A sztori apró szépséghibája az volt, hogy mindkét track kapcsán csak amerikai remixelők jelentkezését várták, amit Előd csak később tudott meg.
Előbbi track-nél Előd újra rögzítette a vokált a saját hangjával és Sun-ként ki tudta adni (Yris Records - 2003), illetve ezzel szerepelt Kühl 'Directions' mix CD-jén is. A Madonna remixe (a maga 13  perces hosszával) pedig nem más lemezes táskájában (CD gyűjteményében) landolt, mint Paul Oakenfold. Oakenfold-dal maga Előd is találkozott egy pesti fellépésekor és személyesen mutatkozott be neki, hogy ő volt az aki azt a maratoni hosszúságú Madonna 'Music' remixet készítette. Az így szerzett ismertség egy remix felkérésbe torkolt, ami Oakie 'Time Of Your Life' című dalából készült.
Eközben a magyar piacról sem tűnt el Előd, előszeretettel remixelte hazai pop act-ek munkáit (Plastic, V-Tech, Bery, TNT, Gáspár Laci, Dukai Regina, Évi, R-Port), viszont a külföldi előrehaladást tekintette prioritásnak. La Bouche 'In Your Life'-jához gyúrt átirata például az európai slágerlistákon is előkelő pozíciót szerzett magának (ez volt az a korszak, amikor trance lemezek is felkapaszkodtak a hagyományos pop - rock által dominált listákra).
George Michael-nek is gurított egy hihetetlen (bár szintén unofficial) rework-öt az 'Outside'-ra, Lange is felkérte a 'Don't Think It Feel It' című számához, valamint Above & Beyond-nak is készített egy mixet a 'Far From In Love'-ból. A trance félistenek közül Paul Van Dyk-nak is dolgozott, a Vandit-on megjelent MMDC 'No More Rain'-jéhez is elkészítette saját verzióját, amit Paul 2003-as DJ Mag mellékleteként kiadott 'Return of God' CD záró tételeként is ellőt.

Közreműködött emellett a holland Misja Helsloot-tal a 'Back From Your Past'-en és a spanyol Abel Ramos-szal a 'Kippenvelmeter'-en. Közbe belefért egy-két hazai "sláger" is, a Dj Junior-ral és Michelle Wild-dal közös '69', ami Junior, a Home Club-ban tartott '69' estjeinek alapdala, himnusza lett. Őt kérték fel a Való Világ harmadik szériájának főcím dalának, a 'VV3' elkészítésére, ami megjelenésekor szintén sokat szólt a rádiókban.
Így érkeztünk el arra a pontra, amikor is az előző pár év original és remix termését egy lemezre gyűjtötte Előd, mindezt egy apró csavarral, DJ mix-ként tálalva a hallgatóságnak.
A nyitó, komolyzenei erényeket csillogtató 'Overture' a később teljes egészében felbukkanó 'Kippenvelmeter' kiállásából kiragadott intro rész, ami megadja az alaphangulatot.
A folytatásban az említett Lenny Kravitz 'Believe In Me' jön Előd újra rögzített énekével, ragadozó progressive trance köntösben álmodjuk újra az eredeti ballada mondanivalóját.
A 'VV3' Pink Flood remixsze némileg elvesz az eredeti tétel dallamosságából, viszont pont emiatt az apróbb foszlányok jobban tudnak érvényesülni. A JMJ 'Oxygene Part 3'-ját idéző szinti nagyot dob az összhatáson, azonnal elkapja a figyelmünket és nem is engedi a kompozíció lecsengéséig. Az 'Insecurity' is szépen tartja az intenzitást, a feszes ritmusokkal, minimálisabb dallamvilággal és remek vokállal. A '69' tribalos nyitánya már a dallamosabb szekcióra kezd hangolni minket. Michelle Wild erotikus "forró, nedves, fülledt" kántálásának bedobása a koncepcióba hatalmas volt, nagyon sokat dob az amúgy sem gyenge prog trance darabon. Itt érkezünk el az 'Equinoxe 4'-hez, aminek tökéletességét nem győzöm elégszer hangsúlyozni. Erre úszik be a 'VV3' Monster Mix-sze, ami sokkal-sokkal dallamosabb, mint a Pink Flood verzió. Jó kontrasztba állítva mindkét megközelítést egy mixen belül hallani, remek időzítéssel, a megfelelő sorrendben csendülnek fel. A Futureproof is Előd egyik altergója  (az Airpanel, a Sun, a Pink Flood mellett), melynek 'Before You'-ja az egyik legszebb angol nyelvű, de magyar vonatkozású vokál trance darab. A társszerző Danny Kirsch, a vokalista Lynsey Moore volt. Megindító, emocionális pillanatok következnek itt a mixben, pedig a csúcspontot még később érjük el. Előbb az intróból is ismert 'Kippenvelmeter' zúdít csodadallamokat a nyakunkba, majd a 'Back From Your Past' epikus momentumai kényeztetik a hallójáratainkat. Az emlegetett csúcspont a 'Vampire'-nél érkezik, amit Carrie Skipper csodálatos hangja aranyoz be, de a kiállásban komolyzenei darabokat idéző hangulat egyszerűen beszippantja az embert és nehezen engedi el (amíg nem nyom az újrajátszás gombra).
A zárszó a Mester Tamás vokáljával és akusztikus gitárjátékával megerősített 'Altass El', ami az album rádiós slágere lett. Minőségi munka, hibátlan levezetése egy nagyszerű albumnak. 

Mindenkinek fokozottan ajánlott! 10/10.

Shane 54 – My Way

Label: Boring Records – CD 062-2
Formátum: CD, Album, Mixed
Ország: Hungary
Megjelent: 2004
Stílus: Progressive Trance, Trance

Tracklist:
1. Shane 54 – Overture (Beatless Edit) (1:26)
2. Sun - Believe In Me (Shane 54's Pink Flood Remix) (8:17)
3. Shane 54 - VV3 (Pink Flood Remix) (5:49)
4. Pink Flood feat. Sun – Insecurity (Shane 54 Monster Mix) (6:59)
5. Shane 54 & DJ Junior feat. Michelle Wild - 69 (Main Mix) (5:26)
6. Shane 54 - Equinoxe 4 (Original Club Mix) (7:05)
7. Shane 54 - VV3 (Shane 54 Monster Mix) (5:09)
8. Futureproof - Before You (Shane 54 Extended Mix) (5:20)
9. Shane 54 & Abel Ramos - Kippenvelmeter (Original Instrumental) (6:57)
10. Misja Helsloot feat. Shane 54 - Back From Your Past (S54 Vocal Club Mix) (6:30)
11. Shane 54 - Vampire (12" Vocal Club Mix) (8:16)
12. Shane 54 & Mester Tamás - Altass El (Master Mix) (4:28)

Rare Stuff: Pako & Frederik - Atlantic Breakers

A Global Underground lemezkiadó az ezredforduló derekén elég sok minőségi kiadvánnyal örvendeztette meg az elektronikus tánczene rajongóit, melyek közül a holland Pako & Frederik szerzőpáros ’Atlantic Breakers’ című lemeze messze az egyik legjobb volt. A lemez sajátossága, hogy az album teljes egészében mixelve van, így azt szünet nélkül hallgathatjuk meg! A másik dolog, ami szintén külön említést érdemel az a csodás borító, ami rendkívül jól érzékelteti az album tengerparti hangulatát.
Egy ’Intro’-s ambient zenével kezdünk, amiben a hangok finom ide-oda cikázását kísérhetjük figyelemmel bő három percen keresztül. Ezt követi a szkreccselős ’O-Group’ című break szám, amire még egy hip-hop break denszer is azonnal rámozdulna. A hármas ’Timeflex’ zene egyszerűen lenyűgöző! Egy mozifilm betétdalának is simán beillene, annyira nagy filinggel bír. A ’Nasty Youth’ kicsit dallamosabb, nyugisabb, de nagyjából az előző track hangulatát követi. A 45 Minutes egyértelműen az album egyik legnagyobb varázslata. Érezzük az óceán felöl érkező lágy szellőket, halljuk a tenger morajlását, és csak bámulunk bele a messzeségbe, miközben a nap melege simogatja bőrünket. A ’Pintan Alley’ morcos zajai pár sötétebb felhőt hoznak az égre, de a nap továbbra is kitartóan süt.  A ’Menacle’ egyenesen a felhők közé repíti gondolatainkat, ezután a ’Systematic’ kicsit elgondolkodtat, majd a ’Lastuan’ ördöngős basszusai késztetik lábainkat táncra. A főcímadó ’Atlantic Break(er)s’-szel  újra a tört zenék világába csöppenünk, ami a sunsetes tört számok egyik gyöngyszeme. A 'Make Me’ az album outro száma is megsüvegelendő. Érződik rajta, hogy a fiúk sokat dolgoztak rajta!  
Összességében az Atlantic Breakers egy nagyon penge kis album és akinek valami oknál fogva kimaradt volna az életéből, de szereti a chilles, meditálgatós zenéket, az ne habozzon beszerezni! Valódi kincs, gyűjtőknek kötelező!

Rare Stuff: Pako & Frederik - Atlantic Breakers

Label: GU Music

Katalógus szám:  GUMU001CD
Megjelent: 2003 október 20.
Stílus: Progressive House, Breaks, Downtempo
Producer & Dj mix: Pako & Frederik

Tracklist:

1. Intro

2. O-Group

3. Timeflex

4. Nasty Youth

5. 45 Minutes

6. Pintan Alley

7. Manacle

8. Systematic

9. Lastuan

10. Atlantic Break(er)s

11. Make Me

Éjszakai műszak a német Solee-val

A 2006 óta ténykedő német Parquet Records-ot a közelmúltban a techno félisten Carl Cox emígyen méltatta 'Global' nevű rádióműsorában: "One of the best german electronic labels at the moment". Nos ez korántsem véletlen, hiszen a label feje Normen Flaskamp aka Solee igencsak érti a dolgát, ami a zeneírást, menedzselést és egyéb kiadói és stilisztikai dolgokat illeti. Ezúttal saját maga áll a figyelem középpontjában. A 'Nightshift' egy best of jellegű kiadvány, ami album másrészt remix gyűjtemény is egyben, ergo 25 produkció, amihez Normen-nek köze van.
Emberünk 2010-ben már túlesett az album szűzességen, akkor 'Nocturnal Flowers' címmel a mostanihoz hasonló elv alapján hozta közös nevezőre a korai Solee produkciókat ás átiratokat. Jelen esetben könnyű dolgom van, mivel ismerem az úriember 2010 óta megjelent dolgait, sőt elég gyakran játszottam is tőle zenéket a 'Float Away'-ben.
Ha csoportosítanom kellene három egységre tudnám bontani a lemez anyagát. A szerzői munkák férnek bele az első, ezen darabok mások által remixelt változatai a másodikba, illetve a Solee által remixelt produkciók a harmadik "fiókba". A szerzői vonalon azt hiszen nem panaszkodhatunk, hiszen csupa "choon"-nal van dolgunk. Solee elég sokat gyúrt azon, hogy egyből felismerhető, egyedi hangzással bírjanak zenéi. Jellemzően egy pumpáló techno-s alapra, húz rá egy nyers groove-ot, ami garantálja a kellő sodrást, a kiállásban pedig aztán sűrűn odapakolja a dallamtextúráit, amitől fél percenként szalad végig a libabőr a hátamon. Az 'Ice', az 'Aragorn', az 'Oasis', a 'Jule' és a 'Reflect' profin hozza a fent említett sémát, s technósan house-os, mégpedig progresszív módon. Kicsivel minimálabb struktúrával dolgozik a 'Miraculous', 'Dubtale', 'Restless', 'Attitude'-blokk, ahol a deep ív van jobban kikanyarítva.
A bedolgozók tehát magas labdát kaptak, amit hellyel-közzel le is ütnek. Oliver Schories, Dave Seaman, Egostereo és a Zusammenklang szép munkát végzett, jár a respekt nekik.
A Solee remixeknél ügyesen variálódik a deep-es és progis vonal, gondoskodva arról, hogy ne unjunk rá a hallottakra. Innen a Gui Boratto-nak, a Tom Novy-nak, a Cid Inc & Egostereo projektnek, a Takt Tick-nek valamint a Nick Warren-nek készített átiratai viszik magasan a prímet.
Azt hiszem Normen minden elismerést megérdemel, hiszen annak ellenére, hogy rendkívül termékeny az egyediséget és a minőséget mindig sikerül megőriznie. Ez maximálisan átjön ezen az albumon is, ami csak a vendégművészek közepes produkciója miatt kap tőlem 9/10-es pontszámot.

Solee - Nightshift

Label: Parquet Records
Katalógus szám: PARQUETCD004
Megjelent: 2012. február 21.
Stílus: Tech House, Progressive House, Deep House, Techno
Producer: Normen Flaskamp

Tracklist:
1. Solee - Oasis (Original Mix) (6:59)
2. Solee - Aragorn (Original Mix) (11:18)
3. Solee - Ice (Original Mix) (8:26)
4. Solee - Reflect (Original Mix) (9:25)
5. Solee - Legends (Original Mix) (7:59)
6. Solee & Joxe - Miraculous (Original Mix) (7:16)
7. Solee - Dubtale (Original Mix) (8:46)
8. Solee - Restless (Original Mix) (8:45)
9. Solee - Attitude (Original Mix) (6:37)
10. Solee - Reflect (Oliver Schories Remix) (8:28)
11. Solee - Jule (Dany Holm Remix) (7:49)
12. Solee - Legends (John Tejada Remix) (7:26)
13. Solee - Miraculous (Sascha Braemer's Summer Mix) (8:04)
14. Solee - Reflect (Dave Seaman Remix) (8:13)
15. Solee - Legends (Egostereo Remix) (8:27)
16. Solee - Jule (Zusammenklang Remix) (8:59)
17. Solee - Ice (Slow Motion Mix) (6:09)
18. Gui Boratto - Paralelo (Solee Remix) (9:23)
19. Tom Novy - Don't Stop (Solee Remix) (9:00)
20. Slideshow Park - Shining (Solee Remix) (8:26)
21. Colonel Abrams - Trapped (Solee Remix) (7:03)
22. Goodspeed - Stage Whisper (Solee Remix) (7:31)
23. Cid Inc & Egostereo - Tokai (Solee Remix) (8:42)
24. Takt Tick - July Rain (Solee Remix) (9:43)
25. Nick Warren - Flowers (Solee Remix) (7:51)

Point: mély a vége, fuss el véle!

Erre a lemezre talán sose akadtam volna rá, ha a youtube feliratkozásaim egyikén nem pillantottam volna meg két zenét is az LP-ről. Bár a Point név nem túl hangzatos ahhoz, hogy az ember felkapja rá a fejét, azért mégis próbát tettem az említett két produkcióval. És itt jött a meglepetés! Emberünk - akiről egyébként szinte semmit nem lehet tudni - olyan zenei élményben részesít bennünket, hogy csak pislogtam. Techno a legfinomabb fajtából, hol dub-bal, hol deep-pel fertőzve, néha belassítva, néhol szabadjára engedve.
A sort a 'Smells Like Bee' nyitja, s már itt széles mosoly ül az arcunkra, hiszen a tiszta, pumpáló ritmusszekció, s az azon nyugisan variálódó, vastagon delay-ezett főtéma tökéleteset nyújt. A 'Deepending' hasonló elven szerveződik, a baseline megdolgoztatja a subwoofer-eket. A dallamosságba itt sem halunk bele, mégis végig éberen figyelünk a rezdülésekre. A részletekben ott rejlik az alaposság. A 'Deepending' után a 'Let It On' a másik tube-os zene, amit említettem. 12 perc 51 másodpercnyi tömör gyönyör. Lassan épül, de húz magával, kiváncsivá tesz, miközben folyamatosan elárulja magáról, hogy egy önmagába visszatérő szörnyetegről van szó. Ez bulin de nagyot szólhatna! A 'Datum Heute' talán az LP legérzelmesebb, legélénkebb megnyilvánulása, valahol félúton Max Cooper és Ryan Davis munkái között. A 'Damage' a nevéhez hű marad, rombol, nagy hangerőn sem a falakon a vakolat, sem a tánctéren örjöngők nincsenek tőle biztonságban! Az 'All In' egy pumpáló psycho-techno, drámai hatással és rövid megnyugvással elegyítve. A 'Grey Sky' visszavesz a zakatolásból, a downtempo irányába terelődünk. Persze a nyugalom csak pillanatnyi állapot, a baljós hangulatú effektek szépen ellenpontozzák a harmóniát. A záró 'Standing' is töri a ritmikát, de egy fokkal finomabban adja elő magát, mint a 'Grey Sky'. Akár elalvás előtt kis éji zeneként is funkcionálhat, de csak azoknak, akik bírják a kísérletezést.
A legjobbat direkt a végére hagytam, hiszen az egész lemez ingyenesen letölthető INNEN! Enjoy the ride! Engem deréba kapott, imádom! 10/10!

Point - Deepending

Label: Digital Diamonds
Katalógus szám: DigitalDiamonds024L
Megjelent: 2012. február 24.
Stílus: Deep Techno, Dub Techno, Minimal
Producer: Point

Tracklist:
1. Smells Like Bee (feat.Mantik) (9:20)
2. Deepending (7:35)
3. Let it On (12:51)
4. Datum Heute (8:12)
5. Damage (7:46)
6. All In (8:42)
7. Grey Sky (6:12)
8. Standing (5:25)

ABOUT DIGITAL DIAMONDS

Albumajánló: Deep Fog - Wave

Mostanában az albumajánló rovat parkolópályán volt, azaz pontosítok: egy olyan lemezre várt, amiről tényleg érdemes írni. Nos ez a lengyel Deep Fog albumával kapcsolatban be is következett. Magáról Krzysztof Kotliński-ről sajnos nem sok infót lehet megtudni a netes biográfiája alapján. Legyen elég annyi, hogy 2006 óta írogat zenéket, 2010-es 'Memories' EP-jével elhelyezte magát az újvonalas progressive house szcéna igencsak színes palettáján, miután a stílusirányzat zászlóshajójának számító Mistique Music csapatához csatlakozott. Tény, hogy a Mistique a tömegtermelésbe néha-néha beleroppanni tűnt, de mindig jött valamelyik előadójuk és kihúzta őket a középszerűség kátyújából. Ezúttal Deep Fog barátunk egy komplett LP formájában bocsátotta útnak mentőexpedícióját, sikerrel.
A nyitó 'Infinity Life' egy csodálatos downtempo darab a lelkünk mélyéig hatol break alappal, sodró dallamvilággal és érzelmes háttér sound-dal. Az 'Atmosphere' egyből odagurít egy hipnotikus melódiát, amiből - illetve a szám címéből - már sejthetjük egy utazásnak leszünk részesei. A 11 perces darab - ahogy ilyenkor kell - lassan, de logikusan épül fel, sok-sok szintihanggal és string-gel megküldve. A 'Far Away'-nél már a dícsérő jelzőim is kezdtek elfogyni: ilyen összetett, pulzáló, egyben szívbe markoló, mesterien megkomponált alkotást már elég régen hallgattam. Maximiálisan érződik, hogy Krzysztof hosszú évek verejtékes munkájával alakította ki hangzását, amiben bár semmi új nincs, de annyira ügyesen van kivitelezve, hogy egyértelműen beazonosítható. A 'Midnight' a zongorát is expert szinten hasznosítja, leheletfinom tribal-lal megbolondítva a ritmusszekciót. A kiállásban másodpercenként tör ránk a libabőrözés, egy női vokál sample pedig csak fokozza az eufóriánkat. A 'Downpour' az előzőekben már megcsodált receptet küldi harcba, még letisztultabb alapokra helyezve, kellemes filmzenei élményeket előcsalva az ember emlékezetéből. A 'Spring Is Coming' sem tér le a kitaposott ösvényről, a dallamorgiához mellé patakcsobogást is kapunk, amihez az évszak ezernyi összetevőből álló bódító illatát is odaérezzük. A 'Waiting For A Miracle' nem csupán elnyújtott csodavárással szolgál nekünk, hanem ő maga a hangképekbe öntött tökéletesség. Mások ennyi érzelmet egy élet alatt is nehezen írnak bele a zenéikbe. Az 'Alone' pumpáló dobszerkóval kezd, s ez nem véletlen, hiszen a lemez egyik legtáncosabb szerzeménye bontakozik ki a fülünk hallatára. A kiállásban megint lezsibbadunk, de ez gyakorlatilag konstans érzés eme lemezt pörgetve. A 'Wrong Way' lírai magasságokban szárnyal, mindezt vokál bevetése nélkül. Imádnivaló! A Sultan, Tonedepth duó fénykorát és virtuóz elektromos gitárszólóit megidéző 'It's Just a Bad Dream' a 'Memories EP'-ről talán ismerős lehet. Itt a dub verziót kagylózhatjuk meg, s zárhatjuk le ezzel méltóképp több, mint másfél órás utazásunkat.
Összességében nagyon régen hallottam már ennyi jó dallamot egyszerre. Egyszerűen azt sem tudtam hallgatás közben, hogy hová kapjam a fejem. Kb azt éreztem, mint anno trance hallgatása közben, hogy maximálisan hatalma alá kerít egy melódia és visz magával. A tempó persze lassabb és a felépítés is mérsékelten hatásvadász, de minden adott egy magas fokú révedéshez. Egyértelműen a legmagasabb pontszámot érdemli, 10/10!

Deep Fog - Wave

Label: Mistique Music
Katalógus szám: MIST212
Megjelent: 2012. január 7.
Stílus: Progressive House
Producer: Deep Fog aka Krzysztof Kotliński

Tracklist:
1. Infinity Life (9:40)
2. Atmosphere (11:04)
3. Far Away (9:40)
4. Midnight (10:09)
5. Downpour (8:52)
6. Spring Is Coming (9:40)
7. Waiting For A Miracle (8:59)
8. Alone (8:34)
9. Wrong Way (9:04)
10. It's Just A Bad Dream (Dub Mix) (9:42)

HALLGASS BELE!

Albumajánló: Speedy J - Loudboxer

Bár a 'Loudboxer' nem mai csibe (2002-es egészen pontosan), viszont ma is van mondanivalója a hallgatói számára: a nem dallamos is lehet tetszetős! A 'Loudboxer' nem más, mint egy utazás a fémes minimáltól kezdve a kőkemény zúzdáig át a techno világában a holland guru Joachim Paap aka Speedy J prezentálásában.
Az első három szám ráhangol a keményebb részekre. Már-már deep-be hajló indítás, úszós hangok asszimetrikus dobalap, visító cinek, ciripelő géphangok. A negyedik számmal ('Sonof') kezdetét veszi a felpörgés. Az album legerősebb 20 perce ezután következik. A mixek mértani pontosságúak, a 'Bihum' elektrós alapjához zakatoló ütemek társulnak, észre se vesszük és egy interlude következik ('Inter Zil'). Sátánivá torzított értelmetlennek tűnő, de kivehetően angol szövegelés még inkább durvítja a helyzetet. Ezután az album legkeményebb száma a vinyl-en is megjelent 'Krekc' következik (Dj Rush és Umek remixeivel)! A szám közepén majdnem kétperces kiállás, filter és egyéb tudatmódosító effektek, mintha egy úrhajó szállna le éppen ufókkal a fedélzeten, majd a robbanás és újra zakatol a mix! A 9. szám úgyszintén pörgeti a tudatot rendesen, nekem Chris Liebing 'Analog' című száma jutott róla eszembe. A 10. szám a 'Bugmod', ami úgyszintén megjelent vinyl-en, amit a valamit magukra adó techno dj-k erős rotációban pörgettek. A 11. szám a 'Krekc' élőben rögzített változata, ami meglepően illik a mix ívébe, és a frenetikus hangulat a sikítozásokból maximálisan visszajön. Esztelen elszállások, begyorsulás, lefilterezés, Scooter közönségét meghazudtoló ujjongás. Az album a vége felé se fásul be, hozza a friss, remekbe szabott technikai megoldásokat, amit a vájt fülű hallgatók elvárnak egy techno lemeztől. Mert ez egy vérbeli techno korong. Az utolsó track több szempontból is érdekes: a 'Pannik' egy elég régi Speedy J szám (még a síp hőskorából), s mint a címe is mutatja nem egy altatódal lágyságával ringat el. Torz, hardcore utánérzésű dob, majd sejtelmes string viszi a vonalat tovább. Kitűnő remix, az eredetiből a vinyogós, kevésbé ideillő részt mérsékelték, a jellegzetes "Tom" hang fel- és lefilterezve végigkíséri az egész számot. A végén a gerincet adó string úszik a végtelenbe tovább.
Mintha egy napunkat követnénk végig- ébredés, ráhangolódás, napi dömping, zakatoló életritmus, pihenés, relaxáció és álomba szenderülés. Összességében véve 10-es skálán a maximumot éri, ajánlom minden igényes zenére vevő embernek.

Speedy J – Loudboxer

Label: NovaMute
Katalógus szám: NoMu093CD
Ország: Németország
Dátum: 2002. június
Stílus: Techno, Experimental
Producer: Joachim Paap

Tracklist:
1. Reente (3:30)
2. Aesop (2:44)
3. Cement (1:49)
4. Sonof (4:20)
5. Freq (2:10)
6. (Bihum) (3:36)
7. Inter Zil (0:51)
8. Krekc (7:30)
9. Sevntrak (8:30)
10. Bugmod (4:43)
11. Krikc Live (1:10)
12. Cop Roll (5:14)
13. Bark Decks (3:23)
14. Stroker (4:12)
15. Pannik Rmx (7:41)

HALLGASS BELE A SZÁMOKBA ITT!

Albumajánló: Cj Peeton - Mesmerized LP

Egy újabb mérföldkőhöz érkezett a Stellar Fountain Records. A hivatalosan 2011. december 26-án megjelenő hatodik release-szükkel az első nagylemezüket bocsátják útnak a fiúk a promo pool-ok és e-zeneboltok meghódítására. Talán nem meglepetés, hogy az első LP-t olyas valaki jegyzi, aki már több színtéren is letette a névjegyét, s otthonosan mozog szinte minden stílusban. Ez az illető nem más, mint Cj Peeton.
Az album szerződtetésének a története a következő volt. Ottó pár hónappal ezelőtt feltöltött egy videót a youtube-ra, melyben a megjelenésre váró 'Mesmerized LP'-jének a számait prezentálta. A cumóra akkor még senki sem jelentkezett be. A Stellar élve a lehetőséggel és a személyes ismertséggel azonnal lecsapott a minőségi hallgatni valóra. Azért itt ki kell emelni, hogy Ottó maximálisan partner volt a közös munkában, s úgy adta oda az albumot, hogy tudta a Stellar még újnak számít a piacon, s ezzel azt a kockázatot is bevállalta, hogy a kis label révén nem jut el majd annyi emberhez a zenéje, mintha egy major kiadóval szerződött volna le. Persze kockázat nélkül nincs nyeremény sem! Az első pár beérkezett feedback alapján bátran mondhatjuk: sokak kedvence lesz ez a lemez, mivel több stílust ölel fel és zeneiségével messze kiemelkedik a felhozatalból.
A 'Mesmerized Pt 1' szép intro után törtütemmel kedveskedik, miközben az atmoszféra és a a csodaszép zongorafutam gondoskodik a hipnotizálásunkról. A 'Mesmerized Pt 2' ott folytatja, ahol az első rész abbahagyta. Itt is a tört adja a sodrást, mellé a piano és a háttérben dolgozó string-ek pedig ismét ellentmondást nem tűrően varázsolnak elénk egy imádni való miliőt. A 'Cold As Ice' meglepetése, hogy Ottó dubstep alapokra helyezte a jazzy feeling-ű textúrákat. Hogy ez a kettő milyen jól szól együtt, azt ti magatok is lecsekkolhatjátok! A 'Levitation' maga a megtestesült nyugalom, a béke szigete, egy hely, ahová elbújhatunk a világ elől. A 'Weird Nature' dallamával Chicane legszebb éveit idézi meg a hallgatóban, majd a természet hangjai is beszállnak az utazásba. Ezt de szívesen hallanám egy Cafe Del Mar válogatáson! A 'Chill At The Beach-el veszi kezdetét a táncoltatós szekció. A forró dallam és az abszolút nyári hangulat magasan viszi a prímet, mindez deep house struktúrába öntve. A 'Flowers' némi elektrót is odtesz a baseline kísérőjeként, egyébként maga a kiállás komolyzenei szerzőket meghazudtoló komplexitásával hívja fel magára a figyelmet. A 'Slave Of Dreams' a 'Mesmerized' part-ok hangulatához kanyarodik vissza, a kiállásban itt is megvilágosulunk, ez az igazi zenei mennyország! Az 'Utopia Sounds' vidám akkordjaihoz funky gitár riffek is simulnak, ami hallatán a lazulást és a gondtalan szabadságot asszociáljuk.
Nagyon profi anyagot hozott össze Cj, ami ideális ajándék lehet a karácsonyfa alatt! Még a végén az ősök is táncra perdülnek tőle!

Cj Peeton - Mesmerized LP

Label: Deep Zone
Katalógus szám: SFR 006
Megjelenési dátum: 2011. december 26
Stílus: Chill Out, Dubstep, Deep House
Producer: Szattelmayer Ottó aka Cj Peeton

Tracklist:
1. Mesmerized Pt 1. (6:53)
2. Mesmerized Pt 2. (7:46)
3. Cold As Ice (Instrumental Mix) (5:23)
4. Levitation (6:22)
5. Weird Nature (6:57)
6. Chill At The Beach (6:08)
7. Flowers (6:26)
8. Slave Of Dreams (6:48)
9. Utopia Sounds (6:36)

CJ Peeton - Mesmerized P1 (Original Mix) - preview- SFR006 by Stellar Fountain Records

CJ Peeton - Mesmerized P2 (Original Mix) - preview - SFR006 by Stellar Fountain Records

CJ Peeton - Cold As Ice (Instrumental Mix) - preview - SFR006 by Stellar Fountain Records

CJ Peeton - Levitation (Original Mix) - preview - SFR006 by Stellar Fountain Records

CJ Peeton - Weird Nature (Original Mix) - preview - SFR006 by Stellar Fountain Records

CJ Peeton - Chill At The Beach (Original Mix) - preview - SFR006 by Stellar Fountain Records

CJ Peeton - Flowers (Original Mix) - preview - SFR006 by Stellar Fountain Records

CJ Peeton - Slave Of Dreams (Original Mix) - preview - SFR006 by Stellar Fountain Records

CJ Peeton - Utopia Sounds (Original Mix) - preview - SFR006 by Stellar Fountain Records

Amikor a Mara-kodás jól tud esni

Régi vágyam teljesült azzal, hogy be tudtam szerezni a Mara formáció eddigi egyetlen albumát, a 2003-as megjelenésű 'If You Only Knew'-t. Barry Gilbey és Sara Whittaker-Gilbey közös produkciója (az előzményeket taglaló cikket lásd itt!) mindenképp megér egy misét, üljünk hát bele az időgépbe és pörgessünk vissza a naptárt egészen 2003-ig a korong segítségével!
Gilbey papa, a Choo Choo Records atyja feleségével a csillagokat is lehozza nekünk. Aki egy átlagos progressive house gyűjteményre számít az bizony meg fog lepődni, ugyanis Barry és Sara igyekezett minden oldalról - mármint a stílus repertoárjukat tekintve - bemutatkozni. Tény, hogy van itt progi és rengeteg vinyl-ről ismert szerzemény, viszont az újabb break és deep house produkcióik is fel tudtak nőni a stílus klasszikusaiként jegyzett mesterművekhez.
Az album címadó dala az 'If You Only Knew' kezdi a hangulatfokozást. Lusta break ritmuson és deep hangokkal felvértezve suhanunk tovább, ahol Sara éteri hangja még tovább fokozza a gyönyörérzetet. A 'Turning It On' már a rutinos partiarcok számára ismerős lehet, hiszen remixeivel egyetemben 2003-ban elég sok hangrendszert kényszerített térdre a világ menő klubjaiban. A tribalos alapra tökéletesen illik Sara vokálja, a háttérben az akusztikus gitár is szépen dolgozik. Szettek elejére perfekt hangulatfokozó. A 'Desanitize' partis break roller, velőig hatoló subokkal és nyers erővel és sejtelmes progi faktorral ellátva. A 'Snoodle' amolyan interlude, downtempo lazulás, bizsergető főtémával és string segédlettel. A 'Satisfy Me' deep house-nak indul, majd idő közben átvált 4/4-ről tört-re. Sara az angyali atmoszférát még tovább erősíti. Megigéző produkció. Az '1974' profin rá van úsztatva a 'Satisfy Me'-re, ez ad egy kis hangulati pluszt. Egyébként a zene maga olyan, mintha Eddie Amador 'House Music'-jának ars poetica-ja köszönne vissza, csak itt az oldskool zene oltárán morzsolhatunk el pár könnycseppet Randall Jones monológjában. Emellett egy szuggesztív groove és a deep körítés adja az esszenciáját a track-nek. A 'Coming Down' is mixben érkezik, s a 2002-es tribal-prog sound-ról ad hanglenyomatot. A Choo Choo 025-ös számú kiadványa, igazai ragadozó darab hipnotizáló sample-ekkel fűszerezve. Imádom. A 'One'-t sem tejfeles szájúként köszönthetjük, az 1999-es Mara progressive ritmus szekciója mellé énekben a klasszikus house darabokból ismerős patetikus előadás társul, olyan ez, mint az olaj a tűzre! A 'Shake That Thing'-gel újra visszakapcsolunk break üzemmódra, ráadásul a sötét-morcos típusára. Tombolhatunk rá kedvünkre. A 'Computer Beats' kőkemény tribal veretés, felhúzós, fémes kiállással, ami után nincs olyan ember, aki ülve képes a hallgatást tovább folytatni! A 'Heretic' is a húzósabb fajtájú, effekt és ritmus orientált break szerzemények körét bővíti, Morcos, s egyben agyba mászós! A 'The Love Song'-ot elméletileg bónuszban kapjuk, ez ugyanis csak fehér címkés lemezként létezett korábban. Egy jóízű köszit mindenképp mondhatunk, hiszen egy ízig-vérig főidős prog house track-et kapunk, némi psy-s (a korszakra jellemző) felhanggal. A záró 'Peace' ideális levezetés, downtempo alapokon fúvós hangszerek kísérik Sara énekét. Különleges hangzású, érzelmes szerzemény, ami felteszi arra a bizonyos i-re a pontot (ráadásul a track másik felében elrejtették a 'One' unplugged verzióját is - a szerk.).
Ez a lemez minden tekintetben nagyon egyben van, így jár neki a 10/10! EDM-történeti megjelenés, kétség sem fér hozzá!

Mara - If You Only Knew

Label: Choo Choo Records
Katalógus szám: CHCHCD02
Megjelent: 2003 október
Stílus: Breaks, Progressive House
Producer: Barry Gilbey
Vokál: Sara Whittaker-Gilbey

Tracklist:
1. If You Only Knew (5:00)
2. Turning It On (5:30)
3. Desanitize (7:22)
4. Snoodle (2:55)
5. Satisfy Me (6:31)
6. 1974 (6:45)
7. Coming Down (7:30)
8. One (7:00)
9. Shake That Thing (4:35)
10. Computer Beats (6:21)
11. Heretic (5:42)
12. The Love Song (9:28)
13. Peace (7:35)

Belehallgatós (Bandcamp page - jelképes összegért bármilyen minőségben letölthető)

Albumajánló: Sterbinszky - Gates Of Mind

Gyakorlatilag a teljes Sterby diszkográfiát bemutattuk már a blogon, csupán 2001-ben megjelent második studió albuma a 'Gates Of Mind' várt még a véleményezésre. Karesz akkoriban domináló két kedvenc stílusát - a house-t és trance-t - vonultatja fel az LP, ez a mixlemezeit ismerve egyáltalán nem meglepő.
A 'Floating'-al kezdünk, ami egy igen szétcsavart, technikás darab, ráadásul baseline-jával Donna Summer 'I feel love'-ját idézi meg. A 'Discography III.' méltó folytatása a nagy sikerű Discography szerzemények sorának, dögös house tömény funky-val és diszkó életérzéssel átitatva. A 'Neo Noize' is a fényes diszkógömbök korát idézi meg modern köntösbe bújtatva, feszes alapokra helyezve. A 'M.I.R' űrbeli zajfoszlányokkal nyit, majd egy vidám pumpálós funky téma bontakozik ki. Ezt én is kipróbálnám fülhallgatón, nagy hangerő mellett a súlytalanság állapotában! A 'Rhythmcity' egy erőteljesebb pumpin' téma némi tribal-lal és egy Roach Motel-es sample-lel megfejelve. A 'Discography II' radio edit-je a következő a sorban, ami számomra az egyik legdögösebb hazai house szerzemény a mai napig. A címadó 'Gates Of Mind'-dal kezdetét veszi a trance blokk, ahol Sterby stúdiópartnere Tranzident nyújt hathatós segítséget a tökéletes eufória elérésében. Nos, ami a 'Discography II' house-ban, az a 'Gates Of Mind' trance-ben, vitathatatlanul az egyik legsikeresebb magyar transz track, ami külföldi válogatások tömkelegén hirdette, hogy Közép-Kelet Európában is tudnak valamit. Jewls hangja a mai napig libabőr képző hatású, a dallam pedig überelhetetlen: egyszerű, de hatásos. Az 'It's No Good' a Depeche Mode hasonló című darabjának trance cover verziója a jazz körökben ismert és elismert Winand Gábor hangjával (aki anno Dj Junior 'Angyallány' feldolgozásában is énekelt). Érdekes, egyben egyedi megközelítése egy világszerte ismert slágernek. Az 'Irish Coffee'-t a címéhez hűen áthatja az ír népzene szellem köszönhetően a hangszereket kezelő M.É.Z. zenekarnak. Nagyon szép, megkapó szerzemény, ami mintapéldája annak, hogy az élő zene milyen jó passzolhat az elektronikushoz. A 'Coup De Grace' az In Trance We Trust label által képviselt sound-ot hozza, az elején szigorú ritmusképlettel és baseline-nal, majd a kiállásban a string és a fődallam teljesen megszeliditi az egész koncepciót. A 'Hopeful Sign'-ban ismét Jewls varázsol, ezúttal rengeteg pozitív energiát sugározva, nem a mélabús hangulatot erősítve. A zárás a 'Move Me'-re hárul, amit szintén a régi nagy kedvenceim között tartok számon. Igéző hang és melódia elegyedik, emotional trance a javából.

A 'Gates Of Mind' a hazai elektronikus zenei élet egyik üde színfoltja. A trance részleg frenetikus, a house blokk is pezsdítő és ötletes, közös nevezőjük pedig a profizmus, amivel összerakták őket. Aki nem hallotta pótolja sürgősen!

Sterbinszky - Gates Of Mind

Label: EMI Music
Katalógus szám: 7243 537294 2 4
Ország: Magyarország
Megjelent: 2001
Stílus: Trance, House
Producer: Sterbinszky Károly
Közreműködők: Váradi Balázs, Bruckmann Balázs, Brunner Zsolt, Winand Gábor, Jewls

Tracklist:
1. Floating (9:32)
2. Discography III. (5:12)
3. Neo Noize (6:58)
4. M.I.R. (5:27)
5. Rhythmicity (5:16)
6. Discography II. (Radio Edit) (4:02)
7. Gates Of Mind (ft Jewls) (10:00)
8. It's No Good (7:46)
9. Irish Coffee (ft. M.É.Z.) (9:45)
10. Coup De Grace (5:21)
11. Hopeful Sign (ft Jewls) (5:48)
12. Move (Radio Edit) (4:26)

Amikor két mesterzenész közösködik

Egy igazi kuriózumszámba menő albumot sikerült ma leporolnom. Az egyediséget két faktor is adja. Egyrészt a szerzőpáros külön-külön is meghatározó arca az elektronikus tánczene dallamosabb válfajának. Harald Blüchel a '90-es évek derekán Cosmic Baby néven ejtette transzba hallgatóit, egyben sokat tett a korai trance hangzás kialakításáért. Christopher Von Deylen Schiller néven vált ismertté, aki ugyebár ma is aktív producer, zenészként koncerttermeket tölt meg performanszával. A két zenész hangzása itt egyszerre érvényesül, egyik sem nyomja el a másikat, ez pedig egy teljesen új univerzumot nyit. Másrészt a korong alapanyagát olyan művészek klasszikus zenei művei szolgáltatják, mint Eric Satie, Philip Glass, George Gershwin. Maga a koncepció nem új, hiszen korábban William Orbit is egy egész albumot szentelt a klasszikus darabok átgondolásának (az 'Adagio for strings' mánia innen indult). Ennek ellenére itt mégis többet kapunk, hiszen több az elektronikus elem, ami különleges ízt kölcsönöz és remekül passzol rá a klasszikusokból már jól ismert atmoszférára. Szívünkig hatol a 'Gymnopedie No.1.' felejtehetetlen zongorafutama, újabb, hömpölygős irányból közelítjük meg Wim Mertens örökérvényű 'Struggle For Pleasure'-jét, emellett két Blüchel-Von Deylen szerzeményt is csekkolhatunk, egyikben mi is érdekeltek vagyunk. A 'Budapest-Bukarest' ráadásul az LP fénypontja is, jellegzetesen Közép-európaias sound-jával.
Összességében csak szuperlatívuszokban tudok a hanganyagról nyilatkozni. Meditáláshoz, pihenéshez, gondokodáshoz fokozottan ajánlom mindenkinek. 10/10.

Blüchel & Von Deylen – Bi Polar

Label: Edel
Katalógus szám: 0150872ERE
Ország: Németország
Megjelent: 2004
Stílus: Downtempo, Ambient
Proucerek: Harald Blüchel, Christopher Von Deylen

Tracklist:
1. Gymnopédie No. 1 (6:11)
2. Etoile Polaire (7:08)
3. Budapest - Bukarest (6:18)
4. Summertime (7:20)
5. Struggle For Pleasure (6:48)
6. Departure (6:03)
7. Kreuz Des Südens (7:16)
8. Gymnopédie No. 3 (7:19)

Discogs belehallgatós

Az év albuma? Damabiah - Le Sang Et La Seve [Natura Sonoris]

A francia Cédric Arseau-t nem lehetne azzal vádolni, hogy népszerűségét a spammelés határát feszegető netes hadjáratainak, vagy évi negyvenezer remixének köszönheti. Igen kevés kiadványon szerepel, szinte soha nem remixel, de ez pozitívan jelenik meg a megjelenésein: egytől egyik kidolgozott, átgondolt, érlelt remekművek. Noha volt más kiadása is, de sikere egyértelműen Henry Saiz kiadójához, a Natura Sonoris-hoz köthető, mégpedig 2008 decemberéhez, amikor kijött a 'La Hutte' című EP-je. Ezen már majdnem teljes díszben jelenik meg sajátos stílusa, melyet nem könnyű definiálni: gyakorlatilag a 80-as évek szintetizátorzenéihez nyúl vissza, és ezt a korai hangzást vegyíti modern,többnyire feszes minimalista ritmusszekciókkal. Emellett hihetetlen érzéke van a dallamossághoz, méghozzá a jó értelemben vett, simogató, utaztató, lágy dallamossághoz.
A 2009 októberében megjelent 'Les Forets Boreales' EP-je már nemzetközileg elismert producerré avatta, mindkét rajta lévő zene, de különösen a 'Sur Le Genoux D L´Automne' óriási siker lett, és innentől már muszáj volt minden lépését figyelni az úriembernek. Az túlzás, hogy elkezdett volna futószalagon zenét gyártani, mert a 2010-es évben szinte meg sem mozdult – valószínűleg ekkor már a szerzői albumán dolgozott. Ennek előfutáraként 2011 januárjában új zenéje jött ki, a 'Landscapes Dessinateur', amely újra nagy siker lett, bár ebben sokat segített két zseniális Ian O’Donovan remix is, amely talán egy kicsit érdemtelenül is, de háttérbe szorította az eredeti verziót. Ennyi előtörténet után idén júniusban jelent meg a szerzői album, a 'Le Sang Et La Seve', és bevallom őszintén nem nagyon tudtam, mire számítsak, kissé bizonytalan voltam az album meghallgatása előtt.

1. Au Paradis (7:36)
Egy jól eltalált zenével kezdődik az album, a fő ereje, hogy nem esik abba a közhelyszerű hibába, hogy egy totál chill out muzsikával kezdjünk. Lassú, visszafogott kis muzsika ez, melyben végig esik az eső, és egy lágy, melankólikus szinuszjel vezérel minket végig az úton. Igazából most így negyvenedszer hallgatva az albumot, tökéletes kezdés.

2. A La Cime Des Arbres (6:14)
Madarak csicseregnek, és egy kissé absztrakt szinti visz minket tovább, mely pici disszonanciájával némi bizonytalanságot szülhet, de az egy perc előtt belépő xilofon a skálázásával azonnal megteremti ismét a puha, simogató atmoszférát. Szép lassan épülnek fel a szőnyegek, és kezd nyilvánvalóvá válni itt is, hogy Damabiah egyik legnagyobb erőssége, hogy mivel tökéletesen uralja a harmóniákat, nagyon változatosan képes bonyolult dallamvilágokat kreálni, illetve a hangnembeli váltásokat is mesteri szinten képes hozni dal közben. A hangulat kissé emelkedik, 4 perc körül új szintiket vet be, melyeken egyértelműen érezhetőek a régi mesterek hatása, Jarre vagy Oldfield ugrik be.

3. La Danse Des Morts Sur Le Mont Aux Nymphes (6:51)
Törzsi ütősökkel kezdünk, melyhez ismét egy absztrakt bassline csatlakozik, az első két percben többet változik az általa játszott dallam, mint más zenékben húsz perc alatt. A zene felénél feljönnek a megszokott lágy elemek, kórusok, és a leszűrt, éteri zongorázás, amely felidézi bennünk a 'Sur Le Genoux' hangulatát is. A nyers, egyszerű cintányérhasználat itt köszön be először az albumon, egyébként ez is szinte védjegyévé vált a francia úriembernek.

4. Le Nid Du Bout Du Monde (6:28)
Jó érzékkel egy nagyon picit módosul a stílus, és egy szigorúbb 4/4-es nóta érkezik, mely a szintipop újromantikus korszakát idézi, egy kockább bassline és egy egyszerűbb szintidallam segítségével. Az alapokra egy fúvósszekció érkezik, mely a fő dallamért lesz felelős, 2 perc körül pedig őrült dobolás kezdődik a háttérben. A kiállásnál oldschool klubszintik viselkednek dallamos ütőshangszerekként, összességében egy picit sötétebb lett a dallamvilág, és szorosabb a struktúra, mint az album elején.

5. L’Arbre Aux Sept Branches (4:40)
Az album harmadát egy chill-esebb darab zárja, pár két perctől átmegy prog house-ba, de addig egy picit elvarázsol minket a művész úr egyrészt újra egy sima szinusz segítségével, másrészt egy Hammond-orgona hangzását idéző eszközzel. A második szakaszban mindez laza zongorázgatással egészül ki.

6. La Machine Humaine (8:23)
Innentől gyakorlatilag keményebb hangzású, táncolhatóbb darabokra számíthatunk. Drámai hangvételű zongoraintró után egy eszméletlen kezdéssel találkozunk, mely bennem a nyolcvanas évek végének Depeche Mode-ját idézi fel. Az elinduló pofátlanul nyers bassline azonban tudatja, hogy modern zenével állunk szemben, ráadásul Damabiah-hoz képest elég monoton is lesz a dallam, csak egy nagy flanger mozog az összképen. A kiállásnál csilingelünk, mint a télapó húsz rövid után, majd ismét epikus orgonák kérnek szót, Vangelis-t megidézve ezúttal. Isteni, ahogy 5:40-nél újraindulnak az ütősök, húz az anyag rendesen. Egyben ez a leghosszabb szám is az albumon, de egy kicsit át is tematizálódik innentől az album, és ez jó felvezetés hozzá.

7. Les Perles De Save (7:22)
Ez is egy jó zene, közel két perces intro-val kezdünk, hogy aztán egy tipikus Damabiah ütősszekció következzen, majd egy olyan dallam, ami engem egy másik régebbi szerzeményre, az 'Eloann Et La Plume'-ra emlékeztet dinamikájában és a dallamfelépítésben egyaránt.

8. The Landscapes Dessinateur (8:04)
A már befuttatott 'Landscapes Dessinateur'-rel folytatjuk az utazást, mely itt az albumon intro-val kezdődik. Jót tesz neki, hogy nincsenek itt mellette a grandiózusabb remixek, mert így önmagában tekintve az eredetit rájöhetünk, hogy mennyire zseniális szerzemény, és milyen szépen felépített. Az építkezés is tökéletes a hárfákkal, a kiszámíthatatlanul vartyogó szűrt szintikkel, és a szikár bassline-al. A kiállásnál beköszönő ismerős dallam egyszerűen zseniális, noha nem visz fel a Mount Everestre, de valóban felemelőre sikerült megírni.

9. Irminsul Le Pilier Du Monde (8:11)
És jön is személyes kedvencem, egy igazi klubbomba, noha nincs túlbonyolítva. A szokásos szinuszok építik az atmoszférát, miközben a monotontól dallamában zseniálisan ellépő bassline vezérel minket minket az úton. A fő szinti a bassline testvére is lehetne, csak pár oktávval magasabban, és az általa játszott dallam is hajaz a bassline játékosságára, ugyanakkor visszafogottságában rettentő energiát lehet érezni. A négy percnél lévő kiállásig úgy érkezünk el, mintha egy szempillantás telt volna csak el a kezdetek óta. Finom, lágy, érzékeny hegedű és fuvola varázsol egy darabig, majd energiabombaként kapjuk vissza a fő témát, melyet ezúttal egy baromi mély supersaw alap is sűrűsít, engem ez bizony leüt.

10. Le Sang Et La Save (5:23)
Az album címadó dala egy dobmentes chill out-os, new age-es kompozíció, újra jól időzítve, mert esetleg már kezdhetnénk belefáradni a sok dobolásba. Itt még az a veszély is fennáll, hogy innentől már nehéz lesz újra felpörögni, hiszen az album játékideje már lassan átlépi a 70 percet. De aggodalomra nincs ok.

11. En Attendant Mieux Des Hommes (5:59)
Nincs ok, mert egy rövidre fogott, de egészen zseniális, kihagyhatatlan zenével folyatódik ez a fantasztikus utazás. Egy baromi egyszerű, de zseniálisan kitörölhetetlen dallamocska köré szerveződik a teljes zene, Damabiah módon szépen, szervezetten felépítve, a hangulat folyamatos fokozásával. Nincs kiállás sem, csak egy önmagába visszakanyarodó dallam, mely mégis irtózatosan képes kitágítani fantáziánk határait, kötelező dal.

12. Salix Le Portre-Bonheur (7:00)
Önmagában ez is egy jó darab, de itt már nincs meg az a plusz, ami 74 percnél ki tudná emelni a tömegből. Nagyon jól mozognak egymáson a különböző dallamszekciók, de semmi extra, amit eddig ne hallottunk volna.

13. La Arbre De Vie (5.26)
Azért a zárózene ismét tökéletes! Rövidre fogott darab, nyers, dinamikus szintipopos bassline jön indításnak, mely újból felkelti a lankadó figyelmünket. Az egész zene onnantól, hogy belép az első pad, átmegy egy fantasztikus repülős utazásba. A különböző leszűrt pad-ek bonyolult egymásra tétele, és azok kiszámíthatatlan, de gyönyörű, felemelő mozgása- dallamossága, illetve emellett a bassline dallamának kígyózó iránya egyszerűen nem ereszti a figyelmes hallgatót, számomra mindenképp a lemez egyik legjobb darabja ez.

Összességében egy fantasztikus albummal állunk szemben, kellően változatos, valamilyen megmagyarázhatatlan okokból azt tudom mondani, hogy eszméletlenül pozitív és humanista produkció. Valahogy azt érzem rajta, hogy az emberiesség és a jóban való hit áttör a nyers és hideg elektronikán, és a képére formálja azt, afféle hangszobrászként. Valószínűleg az év albuma lesz nálam, de csak 9,5/10-et tudok rá adni, sőt ha létezne, 9,75-öt. Az egyetlen felhozható bajom vele, persze csak idézőjelesen, hogy hiányoltam róla középtájról valami igazán dögös, epikus 10 perces többfejezetes őrületet, és nem tudok szabadulni attól a gondolattó, hogy mekkora tízest adtam volna rá gondolkodás nélkül ha ez tényleg megtörténik. Ez persze csak szőrszálhasogatás, ez az album egyszerűen kihagyhatatlan.

Búvártanfolyam a Michael, Levan, Rivic trióval

A grúz származású Michael & Levan Dunamalyan az utóbbi években tényleg letett valamit az asztalra. A Németországban profi labdarúgóként kenyerét kereső horvát Stiven Rivic-csel kiegészülve készítették el debütáló albumukat, ami naná, hogy a srácok saját, igencsak jól prosperáló kiadójánál a Mistique Music-on látott napvilágot. Nagy meglepetés nem fog bennünket érni, hiszen a progressive, psy, a break és trance ösvényén kalandozunk a tíz számot magában foglaló LP-n. Ugyanazt kapjuk kvázi, mint eddig csak még átgondoltabb és kidolgozottabb formában.
A nyitó 'Leap of faith' egyből magasra teszi a mércét, hömpölygő textúrái, psy-s effektjei teljesen felcsigázzák az embert a folytatást illetően. És még egy árva négynegyed sem kezdi meg a diktálást. A 'Going the distance' már húzósabb a ritmust tekintve, a hangzás azonban a deep irányvonal felé tolódik el, a dallamok azonban hamísitatlan trance-s feeling-et árasztanak magukból. Az 'Aweakening' már kísérletezősebb megoldásokat hoz, persze itt se lépünk le az élvezhetőség ösvényéről. A bugyborékoló basszus és a fémes effektek szigorúságot kölcsönöznek, viszont a string-ek lebegése és a fő gitártéma teljesen más megvilágításba helyezi az egész darabot. A 'Vertigo' sem okoz csalódást, mélázós synth futamai és összetett hangképei teljesen eufóriába űzik a hallgatót. Ha már eufória akkor itt az 'Euphoria', ami azonban nevével ellentétben fékezett habzású track-ént kezdi meg masírozását. Mintha egy Silk release-t kagylóznánk, csak még több progressive behatással, csöppet bevaduló breakdown-nal. A 'Red velvet pillow' a triótól megszokott fülledt, sűrű hangzást hozza, egy elgondolkoztató kiállással. Mestermű. A 'Healing' személyes kedvencem. Bár sokban nem tér el az eddig hallottaktól, de olyan intenzíven és komplexen hozza az összetevőket, hogy lehetetlen nem beleszeretni első hallásra. Ebből bizony underground hímnusz lesz. A 'Basic story' szikár pumpálással nyit, de ez csak a felvezetés, mert a Kay-D-Timewave duó által is sokszor tökéletesen bevetett masszív rétegződés következik sok-sok dallam és atmoszféraelemmel. Az 'Over the coast' hoz egy kis enyhítő fuvallatot, törjük a ritmust a felemelő prog körítés mellé. Második abszolút fénypont. A címadó 'Sounds are deeply on surface' tipikus levezető zene keleties motívumokkal, chill out köntösben.
Összességében egy nagyon komplex albummal van dolgunk, amit eleve el is vártunk a fiúktól. Bár kétségtelen nem az az első hallgatásra könnyen emészthető anyag, de van lüktetése, dallamossága és progresszivitása. Szerintem a Mistique-nél kiadó zenészeknek érdemes lenne ezt az LP-t meghallgatni, hogy ennél alább ne adják a színvonalat. 9/10-et kap tőlem.

Michael & Levan And Stiven Rivic - Sounds Are Deeply On Surface

Label: Mistique Music
Katalógus szám: MIST152
Ország: Grúzia
Megjelent: 2011. május 5.
Stílus: Breaks, Progressive House
Producerek: Michael & Levan Dunamalyan, Stiven Rivic

Tracklist:
1. Leap Of Faith (7:44)
2. Going The Distance (9:18)
3. Awakening (8:34)
4. Vertigo (8:45)
5. Euphoria (8:51)
6. Red Velvet Pillow (8:45)
7. Healing (9:54)
8. Basic Stroy (9:09)
9. Over The Coast (10:23)
10. Sounds Are Deeply On Surface (5:52)

Egy igencsak megkésett szerzői album Airbase-től

Egy ideje már kerülgetem ezt az albumot, és nem is igazán tudtam mit kezdjek vele, hagyjam szó nélkül, vagy húzzam le, s gyűjtsek magam köré haragosokat. Aztán az előadó iránti respektem azt mondatta velem: na jó csak nekifeszülök. A svéd Jezper Söderlund mindig is a kedvenceim közé tartozott. Olyan bombasztikusan dallamos és irtózatosan jól megszólaló zenéket adott a trance világának, amiért ma is hálásak a stílusirányzat kedvelői. Amit erősen furcsállottam az az album időzítése. Jezper legalább egy raklapnyi single-t (Genie, Escape, Denial, Interfere) és ennél egy pótkocsis kamionnal több remixet szállított Airbase monikere alatt, de valahogy csak nem formálódott a dolog szerves egésszé egy LP formájában. Szóval kicsit megkésettnek tűnik a We might fall, ráadásul a felemelő trance hangzás sablonosodásával Jez is másabb, kicsit keményebb struktúrákat alkalmaz zenéiben, mint azt tőle megszokhattuk.
A nyitány nem is lehetne stílszerűbb, hisz a valaha volt legdögösebb Airbase számmal, az Escape-pel nyitunk, annak is a speckó 2011-es verziójával. A dal szépsége az évek folyamán mit sem kopott, viszont talán túl erős lábdob került a szimfónikus zenekarokat megszégyenítő string-ek alá, s ez sokat elvesz az élvezhetőségi faktorból. A Less than more-ban egy rég hallott ismerős Floria Ambra vokálozik, aki anno az Interfere-t és a Denial-t is feldobta egyedi hangszínével. Itt is kitesz magáért, de a közepesnél jobb érdemjeggyel nem illethetjük a végeredményt. A kezdés olyan popos, kommerszbe hajló, majd egy vastag baseline fodrozza meg kicsit az állóvizünket. Az atmoszféráról valahogy Paul Van Dyk kései munkássága jut eszembe, ami így már dupla hendikepnek minősül. A Sun City basedrum-ja elsőre lyukat szakít a gyomromba, ejnye-ejnye. A dalocska azonban ezt követően szépen csordogál egészen a kiállásig, amikor is nagy meglepetésemre Mauro Picotto Like this like that-jének dallammenetének egy részét véltem felfedezni, a kukacos mindenemet. Az Asylum igazi tempódiktátor darab, de ez sem segít a dolgon, a dallamok ráadásul elég idegesítően nyivákolósak. Töltelékzene, semmi egyéb. A Sand and sorrow címéhez hűen a talpunk alatt süppedő fehér homokot idézi a kiállásban, viszont napjaink fityfenéje a rotyogós elektrós basszus itt is negatív irányban ellenpontozza a végeredményt. A Silent music for quite people egy 3 és fél perces downtempo összevisszaság szimfónikus elemekkel, s Vangelis-es dobokkal a háttérben. A Last door on the left lényegét sem értem, egyrészt vontatott, másrészt egy az egyben a Spion alapjain nyerészkedik oda nem illő elemekkel (funky-s gitárhang, giccsbe forduló arpeggio dallam). Az album címadó We might fall mintha hallotta volna a segélykiáltásomat és egy vérbeli oldschool trance hangzást csal a szürkeségbe. Na igen, ez a régi Airbase. A kérdés csak az, hogy ez pont azért került ide, hogy a régi hívők is örüljenek? Meglehet, hiszen zeneileg kilóg a koncepcióból. Az Affirmation ismét a vokálos darabok ösvényére lép, itt Ilama hangjára eshetünk extázisba, már ha szeretjük a sablonos énekelgetést. A zene gyakorlatilag ehhez asszisztál nem kicsit. A 40 Miles-ben Empyreal Sun a beugró művész, lehet ez segít az összhatáson, mert végre kellemes 6 perces blokk következik az Escape nyomdokain. A St Emilion volt az az egyetlen zene, amire elsőre azt mondtam, hogy ezt feltételek nélkül elfogadom. A szép ívű dallam, néhány egzotikus hatást keltő synth-hang mellett feszít. Jóféle.
Amiért dícséret érdemli Jezper-t, hogy az egyszem Escape mellett nem ismert töltényekkel lövöldözött. Ami viszont szomorú, hogy a hanganyagot fülelve az kristályosodott ki, hogy ő is beleszürkült a trance mezőnybe (mint oly sok nagy név is), s gyakorlatilag árnyéka önmagának. Egy-két dögösebb momentumtól eltekintve nem okoz maradandó élményeket. Sajnos ez csak 6,5/10-et kap tőlem.

Airbase - We might fall

Label: Intuition Records
Katalógus szám: INTAD003
Ország: Hollandia
Megjelent: 2011. február
Stílus: Trance
Producer: Jezper Söderlund

Tracklist:
1. Escape (2011 Album Mix) (9:45)
2. Less Than More (Feat Floria Ambra) (7:08)
3. Sun City (6:47)
4. Asylum (6:31)
5. Sand And Sorrow (8:05)
6. Silent Music For Quite People (3:35)
7. Last Door On The Left (7:05)
8. We Might Fall (6:50)
9. Affirmation (Feat Ilana) (7:22)
10. 40 Miles (Feat Empyreal Sun) (6:46)
11. St. Emilion (7:31)

V-Sag úgy zenél, ahogy a szíve diktálja

Ma ismét egy olyan album kerül terítékre, amit már régebb óta vártam, hogy megjelenjen. V-Sag aka Vasilis Sagonas (a No Smoking Records egyik alapítója, hangmérnök) az Égei-tengeri hangzás nagymestereként (Sultan, Tonedepth, Dj Tarkan és El Greco mellett) vált világ szerte ismertté, védjegyei a szállós atmoszférájú, puha groove-okkal és pad-hangokkal valamint jó adag percussion-el operáló zenék lettek. Aztán valahogy kicsit sok lett ebből a hangzásból (is), így nem csoda, hogy a brancs tagjai mind másfelé tendáltak muzikálisan. V-Sag megőrizte a könnyed dallamosságot, ami mellé éteri vokálokat és pop, downtempo és komolyzenei elemeket társított.
Sorrendben ötödik lemeze ('Colored Concept', 'Fantasy Era', 'Shakespearen Love', Feather') a 'Heartfeels' is számtalan csemegét tartalmaz. A nyitó 'A Place For Everyone' szívmelengető akusztikus gitárszólóval nyit, majd 1:06-nál megérkezik a dob s szépen el kezdünk építkezni az intro-t követően. A puha groove alatt egy string húz ellenállhatatlanul, majd visszatér a gitár, különleges ízt biztosítva a zenének. A 'Mirror' éteri dúdolgatással nyit, olyan, mintha a mediterrán Schiller bontogatná a szárnyait, Yanna Thomas hathatós énekével megtűzdelve. Egyébként abszolút rádióbarát zene, a haladóbb szellemiségű station-ök akár be is vállalhatnák. A 'Foreign days' elején egy hipnotikus loop ismétlődik, majd egy perc környékén megérkezik egy törékeny synth hang illetve ellenpontként egy morgós basszus, később pedig a vonósok segítenek komolyzenei élményt csalni a darabba, sikeresen. A 'Slipping Away'-ben is gitárjátékkal kezdünk tört ütemeken, majd Tareq bársonyos hangja irányítja magára a figyelmünket. A refrénben szépen kikerekedik a lírai mondanivaló hála a string-vokál-basszus groove szimbiózisának. A 'My Sky Is Blue'-ban is előkerülnek és felsírnak a hegedűk, az ebből kikerekedő szimfónikus break kellemes pillanatokat okoz majd mindenkinek. A 'Lost Without You'-ról is csak elismerően tudok nyilatkozni, bár kétségtelen, hogy elég hatásvadász a vokál és a dallamos háttér, de a váltások és modulálások és a szomorkás hangulat miatt izgalmasnak és kiemelkedőnek találjuk majd. A 'Things Got Serious' pont az ellenkezője a 'Lost Without You'-nak. Itt bizony kőkemény alapon sodor a groove egy mesteri hangulatfokozó, de annál egyszerűbb dallamfoszlánnyal karöltve. A 'Cancao Do Mar' egy progressive gyökerekkel bíró Athina Routsi ária-szerű vokál betétjével megbolondított darab, teli perzselő érzelemmel. A címadó 'Heartfeels' kicsit Pryda-s hangulatot hoz, de ezen sem érdemes szőröznünk, hiszen a zongorával megtámogatott himnikus dallam eléggé magával ragad. A 'Perspective Star' is egy kicsit Eric Prydz kománk elektros taktusait és merengős hangképeit idézi, de egy igencsak dögös és visszatérő komolyzenei betéttel (amihez hasonlót Hybrid 'Finished Symphony-jában hallhatunk'). A 'Fire and Rain' pop-rock-os, gitáros darab vegyes vokállal, ami egy kicsit talán túl sok is ilyen formájában. A 'Reminiscent Of You' megsüvegelendő zongoraszólóval nyit majd V-Sag egyre több dallamot csempész a képbe. Tareq imár harmadjára bukkan fel a lemezen, ezúttal az ő darabját, a 'Cold'-ot remixelte Vasilis. Nem rossz, de ismét kicsit pop-os a végeredmény. Az utolsó darab pedig nem más, mint a Cancao Do Mar hosszú verziója.
Összességében ismét egy érdekes album részesei lehetünk. V-Sag helyenként hátrányára, de többnyire előnyére változott. Vékony, de igényes hidat képez a dallamos underground és a minőségi könnyűzene között. Idővel kicsit már elfáradunk az ismert hangok és dallamvezetés hallatán, de nagyon nem tudok kötekedni a lemez anyagával. Az átütő erővel azonban adós maradt a görög "hangmester", így csak egy 7/10-es pontszámot szavazok meg neki.

V-Sag - Heartfeels

Label: The Sound of Everything
Katalógus szám: TSDI038
Ország: Görögország
Megjelent: 2010. november
Stílus: Downtempo, House
Producer: Vasilis Sagonas

Tracklist:
1. A Place For Everyone (6:48)
2. Mirror (feat. Yanna Thomas) (5:36)
3. Foreign Days (4:59)
4. Slipping Away from Me (feat. Tareq) (3:44)
5. My Sky Is Blue (3:39)
6. Lost Without You (feat. Irene Zerva & Christos Stylianou) (4:38)
7. Things Got Serious (5:13)
8. Cancao Do Mar (feat. Athina Routsi) (6:07)
9. Heartfeels (7:52)
10. Perspective Star (6:12)
11. Fire and Rain (feat. Tareq, Eleni Riga aka Baby Queen and Lefteris Lappas) (3:46)
12. Reminiscent of You (5:16)
13. Cold (V-Sag Remix) (4:06)
14. Cancao Do Mar (feat. Athina Routsi) (Extended Version) (10:37)

Belehallgatós

Eelke Kleijn elhallgatott sztorikat mesél

A rotterdami Eelke Kleijn holland létére nem trance-ben utazik. A 2003-as '4.5 Billion Years' című EP-jével kezdte meg máig tartó diadalmenetét a konvenciók nélkül minőségi elektronika terepén. 2006-ban aztán úgy döntött nem vár másokra a lemezkiadásnál, így saját label-t gründolt Outside The Box Music néven. 2007-ben leszerződött a Global Underground-dal és első LP-je a 'Naturally Artifical' a nagy múltú kiadó bábáskodása mellett jelent meg. Három év elteltével ideje volt már ismét valami frissel és korszakalkotóval előrukkolnia, noha az elmúlt 36 hónapot sem céltalan henyéléssel töltötte, egy raklapnyi saját produkcióval és remixszel örvendeztette meg az értő közönséget.
Az 'Untold stories' az ördögien zseniális 'Ortni'-val kezdi meg az utaztatást. Ez nem más, mint egy modernkori szimfónia sok vonóssal és profi zeneszerzői háttérrel. A 'Violintermezzo' megmarad a komolyzene terepén, csak ezúttal némi törtütem is beszáll a képbe. A hegedűszóló valami eszméletlen atmoszférát kölcsönöz a darabnak, amitől a hideg ráz. Az 'Arpeggiator Stories'-nak a címben említett zenei effekt adja a gerincét. Félelmetes, hogy ez a szerzemény is valósággal egybeforr az előző kettővel. Az 'Arpeggiator Stories Continued' ugyanazt a témát járja körbe 4/4-re helyezve vastag baseline-nal és space-s hatású hangokkal megküldve. A 'Harpy' elég absztrakt motívumot boncolgat baljós hangulat kíséretében. A vége felé beúsztatott kiállásban kozmikus nyugalom lesz úrrá a zaklatottságon. A 'The Lone Ranger' acid-es dallama és húzós basszusa ütős egyveleget alkot, s ezt tovább fokozza a pad a háttérben. Majd egy elektronikus gitár veszi át az irányítást, s ettől olyan '80-as évekbeli space diszkó hatása lesz az egész muzsikának. A 'Nu Gaat Het Los' igencsak morcosan startol, de ez csak átmeneti, mivel a deep hangok finomítanak az érdes textúrán, a kiállásban beköszönő string dallam pedig a legjobbak közé emeli a számot. A 'Sat But No' egy rövid kis interlude, de annál líraibb és dögösebb. A 'Theme For Nosey' disszonáns hangjaival és nyomasztó string-jével hívja fel magára a figyelmet, nem az a tipikus Kleijn-féle atmoszférikus borulás. A 'Gevoelsplaat' Oxia Domino-jához hasonló baseline-nal vesz villámrajtot, majd jönnek az álomszerű hangképek és az öblös hangok ellenpontjaként bontják a sub-ok hegemóniáját. A 'Theme For Spliffy' a Nosey-témától finomabb, légiesebb szerzemény, nem elképzelhetetlen, hogy hamarosan felbukkan valamelyik 'Float Away' epizódban. A 'Compact' az album első olyan zenéje, ahol vendégművész is beköszön, még pedig az edzett house harcostárs Nick Hogendoorn személyében. A 'Compact' vonós sample-je adja a sodrást, amihez egy alaposan megeffektezett szinti fejel rá. A 'Survival Of The Fattest' gurgulázós basszusára egyből felkaptam a fejem, no modnom egy peak time roller-rel van dolgunk. És igen, bár a megérkező lélekemelő melódia hatására sokat szelídül a membrángyilkos szekció. Aztán mégis van új a nap alatt egy eszement nagy acidszóló hozza vissza az energiatöbbletet. A 'Flavour Saver' alatt egy kicsit megpihenünk, mintha Schiller-t hallanám live-ban. A 'Will I love' a korong egyetlen vokálos szerzeménye, ahol Niels Geuzebroek nyújt felejthetőt. Kicsit rock-os, rádióbarát felhangot kap az egész nóta, de azt hiszem ez bocsánatos bűn, mivel Eelke ezzel próbált egy szélesebb közönséghez szólni. A záró 'Bend It Like Bender' kozmikus lebegése méltó módon tesz pontot a kaland végére.
Eelke Kleijn igencsak magasra tette a mércét előző albumával, de az 'Untold Stories'-zal ezt nem hogy tartani tudta, hanem meg is fejelte. Hihetetlenül kidolgozott munkák kaptak itt helyet, a szimfónikus elemekért és a komolyzenei ihletésért külön piros pont jár Mr. Kleijn-nek. Van itt főidős breakbeat, álmodozós prog house, semmibe vesző szférák zenéje, s egy kis vokál parádé a slágerfalóknak. Sokszínűsége és rendkívüli megszólalása miatt 9,5/10-re értékelném. Az év eddigi legjobb produktuma.

Eelke Kleijn - Untold Stories

Label: Manual Music
Katalógus szám: MANCD003
Ország: Hollandia
Megjelent: 2010. november
Stílus: Progressive House, Minimal, Tech House
Producer: Eelke Kleijn

Tracklist:
1. Ortni (3:46)
2. Violintermezzo (2:57)
3. Arpeggiator Stories (1:54)
4. Arpeggiator Stories Continued (4:56)
5. Harpy (5:37)
6. The Lone Ranger (5:32)
7. Nu Gaat Het Los (7:01)
8. Sad But No (1:16)
9. Theme For Nosey (8:24)
10. Gevoelsplaat (7:08)
11. Theme For Spliffy (8:04)
12. Compact (feat. Nick Hogendoorn) (8:37)
13. Survival Of The Fattest (6:14)
14. Flavour Saver (1:40)
15. Will I Love (feat. Niels Geuzebroek) (6:53)
16. Bend It Like Bender (1:30)

Belehallgatós

A Signum duó csak nekünk, értünk zenél

Nagyon kevés olyan aktív formáció van trance berkekben, amely dacolva a változás állandó szelével talpon maradt, több mint egy évtizeden keresztül. A Ronald Hagen és Pascal Minnaard alkotta Signum azonban ilyen, hiszen 1997-es 'Adaptor EP'-jük óta rendületlenül haladnak előre, s aratnak folyamatosan sikereket. Olyan megaslágereket köszönhetünk a két holland legénynek, mint a 'What Ya Got 4 Me', a 'Coming On Strong', a 'Cura Me', a 'Push Through', a 'Come around again' és a 'Royal Flash'. Remixerként is hihetetlenül aktívak voltak Ron-ék, hiszen a Scooter-től kezdve a Blank & Jones-on át Yves DeRuyter-ig és KayCee-ig egy rakat szenzációs átiratot készítettek, hogy egyedi hangzásukat mások darabjain keresztül is terjeszteni tudják. Végre ennyi évnyi várakozás után úgy döntött a páros, hogy átadnak egy albumra valót magukból nekünk.
Amit előre kell bocsátanom az LP-ből két verzió is létezik, a normál edition, ami 12 gyöngyszemet rejt, míg az a változat, amit én is birtokolok és bemutatok csak 10 zenét tartalmaz extended mixben (lehagyva a 'Cinematical'-t és a 'Gonna Take Time'-ot valamint az 'Ancient World' Orchestral Mix helyett Club mixben dübörög, de azt hiszem ez bocsánatos bűn).
A korong a tavalyi ASOT dupláról már jól ismert flamenco gitárral és perzselő nyári életérzéssel felturbózott 'Riddles in the sand', amit a srácok nem is Signum-ként, hanem Ron Hagen and Pascal M-ként jegyeztek. A 'Shamisan' elég tempósan nyit, de nem kell félnünk, hiszen olyan dallamok következnek, amitől garantáltan libabőrösek leszünk. Továbbra is a tengerparton érezzük magunkat lélekben, ami nem rossz télvíz idején. Az album előhírnökeként kiadott Kate Lousie Smith vokáljával felvértezett 'Liberate' visszafogottan építkezik, a meglepően progressive alapra kellemesen úszik rá a kiállásban a zongora, majd szépen sodródunk tovább a trance farvizén. A másik nagy nevű vendégénekes, aki az LP-n felbukkan nem más, mint Julie Thompson, aki a 'Never be the same'-ben elég tisztességeset domborít, ha már elhívták jammelni. Rövid intro után belevágunk a lecsóba, valódi főidős trancer kerekedik a trackből, ami kiállásában egy csöppet Mason 'You're not alone'-ját idézi fel bennem, de ezt nem érzem bajnak, mivel a 'felhasznált irodalom' az elmúlt év egyik legjobb zenéje véleményem szerint. Az 'Addicted'-et is már régi ismerősként üdvözölhetjük, amin akár le is csekkolhatjuk mennyit változott a trance azóta, amióta ez EP-n megjelent. Szerintem sokat (giccsesebb dallamok, fékezhetetlen tempó) és nem éppen pozitív irányba. Ha már régebbi darabokról beszélek érkezik a 'Coming On Strong' 2010-es verziója, ami a mai trendekhez igazodik alapjait tekintve. A kiállásban aztán megkapjuk az ismert string-et és nyávogós vokálmintát, a fődallam elnyújtva de ott tanyázik a felpörgés után a darabban, ügyes megközelítése a '99-es klasszikusnak. A 'Healesville Sanctuary'-t is ismerheti minden ASOT rajongó, hiszen Armin elég sokat pörgette ezt a gyöngyszemet másrészt ide az ASOT 450-es partira hegesztett intro verzió került fel. Az újnak ható felvezetés után aztán érkezik az angyali kórus, ami mindent visz még mindig, a spirituális érzést keltő dallam pedig az elmúlt évek egyik legmegindítóbb melódiája lett (amihez azért kellett Roger Shah szakértelme is). A 'Beyond this Earth' komolyzenei vénája is megsüvegelendő, valahogy így kell alapanyagként beépíteni a trance zenékbe klasszikus muzsikákat. Bár a fiúknak ebben van tapasztalatuk, hisz a 'Royal Flash' is ügyesen ötvözte a klasszikust a modernnel. A 'Centurion' szintén szimfónikus hatással operál némi supersaw szinti körítéssel megfűszerezve, hasonló minőségben, mint az előző zene. A záró muzsika a Shah-al közös 'Ancient World' kicsit a 'Healesville Sanctuary' és a 'Centurion' ötvözése hangzásvilágot tekintve, de ez sem okoz fennakadást, hiszen annyira szívbe markoló kompozíció, hogy lehetetlen nem beleszeretni első hallgatásra.
Az 'Extended Version'-ök meghallgatása után azt kell mondjam Ron és Pascal igencsak kitettek magukért. Bár Michael Cassette esetében felróttam, hogy kevés a friss zene, itt ez nem ütközik ki annyira látványosan. Zeneileg, dallamilag nagyon egybe van a korong, a klasszikus műrészek beépítése nagy húzás volt a producerek részéről. A Gareth Emery albummal egyetemben ez a korong fej-fej mellett vezeti a trance LP-k ranglistáját nálam, 8/10-es pontszámot érdemel.

Signum - For You (Extended Versions)

Label: Armada Digital
Katalógus szám: ARDI 1900
Ország: Hollandia
Megjelent: 2010. december
Stílus: Trance
Producerek: Ronald Hagen, Pascal Minnaard

Tracklist:
1. Riddles In The Sand (pres by Ron Hagen and Pascal M) (7:07)
2. Shamisan (7:45)
3. Liberate (feat Kate Louise Smith) (7:01)
4. Never Be The Same (ft Julie Thompson) (8:28)
5. Addicted (8:56)
6. Coming On Strong 2010 (9:10)
7. Healesville Sanctuary (ft Roger Shah) (ASOT 450 Extended Intro Mix) (7:42)
8. Beyond This Earth (7:55)
9. Centurion (8:26)
10. Ancient World (ft Roger Shah) (6:28)

Belehallgatós