Az AMbassador projekt mögött nem más áll, mint Mischa Van Der Heiden, akit techno produkcióiról Dj Misjah-ként ismer a világ. Mint oly sok techno producer kipróbálta magát trance-ben is, ennek két ekletáns példája a 'The Fade' és a 'One Of These Days'. Remixerként már szélesebb spektrumon mozgott, hol trance-sre, hol techno-sabbra véve a figurát. 2001-ben aztán eljött az idő, hogy AMbassador egy dupla cd-vel hagyjon lenyomatot a munkásságáról. Az egyes lemez Misjah által mixelt, míg a második unmixed verziókat tartalmaz a gyüjtők nagy örömére (igaz esetenként nem azok a verziók kerültek fel ide, mint ami a mixben felcsendül). Az első cd nem sokat cicózik, egyböl odacsap Mad Dogs 'Better Make Room'-jával, amiből lehet sejteni a várható tempót és hangzást. Az elnyűhetetlen 'My Beat' itt is felbukkan, pumpáló techno attitűdja Palmer Brown szövegelésével igazi kuriózum. R.O.O.S. 'Instant moments'-sze kicsit visszavesz a lendületből, szerintem eléggé ki is lóg kocka megoldásaival (az 5 hangból álló struktúra elnyújtása a végtelenségig). Aaron Carl 'Dance Naked'-jével visszabillen az egyensúly, egy valódi dancefloor bomba, ami megteszi a hatását. Jonah 'Sssst'-je hard trance felé terel, míg Firefly-ék 'Supernatural'-ja újra a groovy techno ösvényen kisér bennünket. Jonah 'Yeah Right'-ja nekem kicsit neo hardcore feelingű. 5 Below Zero 'Club Quake'-je is tartja a BPM számot és keménységet, 3 Phase és Dr Motte közöse a 'Der Klang Der Familie' James Holden révén kapott trancy külsőt. A vegytiszta trance életérzés a 'The Fade'-ben és a 'One Of These Days'-ben telejsedik ki. A zárás Cygnus X 'Superstring'-jének Rank 1 mixére marad, ami egyben nagy szinti flesh így a végére. Összességében egy közepes mixlemezzel van dolgunk, amin vegyül egymással a techno, a hard trance és a trance. A mix íve hektikus, a keverések is ennek megfelelően itt-ott érdekesnek hatnak. Ha pontoznom kellene 7/10-et adnék rá.
AMbassador – The Real Sound Of Amsterdam
Label:Kickin Records Katalógus szám: KICK CD 108 Ország: Egyeült Királyság Megjelent: 2001 Stílus: Trance, Techno, Hard Trance Dj mix: AMbassador
Cd 1 - Mixed 1. Mad Dogs – Better Make Room (James Holden Remix) (6:06) 2. Blaze Featuring Palmer Brown – My Beat (AMbassador Mix) (6:25) 3. R.O.O.S. – Instant Moments (Waiting For) (Original Instrumental Mix) (5:00) 4. Aaron Carl – Dance Naked (James Holden Remix) 5. Jonah – Sssst... (Listen) (Original Mix) (6:03) 6. Firefly Featuring Ursula Rucker – Supernatural (AMbassador Mix) (6:20) 7. Jonah – Yeah...Right (5:35) 8. 5 Below Zero – Club Quake (Extended Mix) (4:30) 9. 3 Phase Featuring Dr. Motte – Der Klang Der Familie (James Holden Remix) (4:09) 10. AMbassador – The Fade (Original Mix) (5:44) 11. AMbassador – One Of These Days (Original Mix) (4:14) 12. Cygnus X – Superstring (Rank 1 Remix) (7:06)
Cd 2 - Unmixed 1. Blaze Featuring Palmer Brown – My Beat (AMbassador Mix) (7:13) 2 Aaron Carl – Dance Naked (James Holden Remix) (6:09) 3. Jonah – Yeah...Right (7:01) 4. R.O.O.S. – Instant Moments (Waiting For) (Marino S Happy Mix) (6:47) 5. 3 Phase Featuring Dr. Motte – Der Klang Der Familie (Corvin Dalek Remix) (7:59) 6. Mad Dogs – Better Make Room (James Holden Remix) (6:55) 7. Cygnus X – Superstring (Rank 1 Remix) (8:15) 8. Jonah – Sssst... (Listen) (Original Mix) (6:53) 9. 5 Below Zero – Club Quake (Extended Mix) (7:23) 10. AMbassador – The Fade (Oliver Lieb Remix) (7:11)
Gyakorlatilag a teljes Sterby diszkográfiát bemutattuk már a blogon, csupán 2001-ben megjelent második studió albuma a 'Gates Of Mind' várt még a véleményezésre. Karesz akkoriban domináló két kedvenc stílusát - a house-t és trance-t - vonultatja fel az LP, ez a mixlemezeit ismerve egyáltalán nem meglepő.
A 'Floating'-al kezdünk, ami egy igen szétcsavart, technikás darab, ráadásul baseline-jával Donna Summer 'I feel love'-ját idézi meg. A 'Discography III.' méltó folytatása a nagy sikerű Discography szerzemények sorának, dögös house tömény funky-val és diszkó életérzéssel átitatva. A 'Neo Noize' is a fényes diszkógömbök korát idézi meg modern köntösbe bújtatva, feszes alapokra helyezve. A 'M.I.R' űrbeli zajfoszlányokkal nyit, majd egy vidám pumpálós funky téma bontakozik ki. Ezt én is kipróbálnám fülhallgatón, nagy hangerő mellett a súlytalanság állapotában! A 'Rhythmcity' egy erőteljesebb pumpin' téma némi tribal-lal és egy Roach Motel-es sample-lel megfejelve. A 'Discography II' radio edit-je a következő a sorban, ami számomra az egyik legdögösebb hazai house szerzemény a mai napig. A címadó 'Gates Of Mind'-dal kezdetét veszi a trance blokk, ahol Sterby stúdiópartnere Tranzident nyújt hathatós segítséget a tökéletes eufória elérésében. Nos, ami a 'Discography II' house-ban, az a 'Gates Of Mind' trance-ben, vitathatatlanul az egyik legsikeresebb magyar transz track, ami külföldi válogatások tömkelegén hirdette, hogy Közép-Kelet Európában is tudnak valamit. Jewls hangja a mai napig libabőr képző hatású, a dallam pedig überelhetetlen: egyszerű, de hatásos. Az 'It's No Good' a Depeche Mode hasonló című darabjának trance cover verziója a jazz körökben ismert és elismert Winand Gábor hangjával (aki anno Dj Junior 'Angyallány' feldolgozásában is énekelt). Érdekes, egyben egyedi megközelítése egy világszerte ismert slágernek. Az 'Irish Coffee'-t a címéhez hűen áthatja az ír népzene szellem köszönhetően a hangszereket kezelő M.É.Z. zenekarnak. Nagyon szép, megkapó szerzemény, ami mintapéldája annak, hogy az élő zene milyen jó passzolhat az elektronikushoz. A 'Coup De Grace' az In Trance We Trust label által képviselt sound-ot hozza, az elején szigorú ritmusképlettel és baseline-nal, majd a kiállásban a string és a fődallam teljesen megszeliditi az egész koncepciót. A 'Hopeful Sign'-ban ismét Jewls varázsol, ezúttal rengeteg pozitív energiát sugározva, nem a mélabús hangulatot erősítve. A zárás a 'Move Me'-re hárul, amit szintén a régi nagy kedvenceim között tartok számon. Igéző hang és melódia elegyedik, emotional trance a javából.
A 'Gates Of Mind' a hazai elektronikus zenei élet egyik üde színfoltja. A trance részleg frenetikus, a house blokk is pezsdítő és ötletes, közös nevezőjük pedig a profizmus, amivel összerakták őket. Aki nem hallotta pótolja sürgősen!
Sterbinszky - Gates Of Mind
Label: EMI Music Katalógus szám: 7243 537294 2 4 Ország: Magyarország Megjelent: 2001 Stílus: Trance, House Producer: Sterbinszky Károly Közreműködők: Váradi Balázs, Bruckmann Balázs, Brunner Zsolt, Winand Gábor, Jewls
Tracklist:
1. Floating (9:32)
2. Discography III. (5:12)
3. Neo Noize (6:58)
4. M.I.R. (5:27)
5. Rhythmicity (5:16)
6. Discography II. (Radio Edit) (4:02)
7. Gates Of Mind (ft Jewls) (10:00)
8. It's No Good (7:46)
9. Irish Coffee (ft. M.É.Z.) (9:45)
10. Coup De Grace (5:21)
11. Hopeful Sign (ft Jewls) (5:48)
12. Move (Radio Edit) (4:26)
És íme a trendi remixalbumok következő ékes példánya. Markus Schulz 'Do you dream'-je se kerülhette el a sorsát, a trance szcéna élharcosai gyurmázták át itt is az eredeti darabokat. Első megállapítás: minden zene edit-ben szerepel, tehát többnyire 4 perc után vége a mókázásnak (vagy éppen a szenvedésnek). Ez mire jó? Ki tudja. Az 'Alpha State' Mike Foyle átiratával vágunk bele a lecsóba. Talán ő azon kevesek egyike, akit a mai napig kedvelek a trance vonalról. Itt sem okoz csalódást Mike, szépen hozza a rá jellemző stílusjegyeket. A melankolikus dallam mindent visz. Az 'Away'-t a Cosmic Gate duó szemelte ki magának. Nekem az eredeti egyáltalán nem tetszett, túl limonádé ízű volt az egész. Nem mellesleg pedig kicsit Ronski Speed 'The Space We Are'-jára hajazott. Itt sem dobtam el a parókám a hallottaktól. Bossi és Nic már kezdik elérni hangzásuk kiaknázhatóságának határát. Ugyanazokat a megoldásokat sütik el x+1-edjére, s ez kezd idegesítő és unalmas lenni. A 'Rain'-en viszonylag hamar átugrottam, mert Phynn megfáradt próbálkozása ennél többet nem érdemelt egyszerűen. Szegény srác amilyen ígéretes tehetség volt, úgy sikerült beállnia a sorba és fillérekre váltani azt a bizonyos tálentumot. A 'Dark heart waiting' Jochen Miller remixét már ismertem korábbról, ami egy átlagos High Contrast-os darabnak nevezhető, progresszív felvezetéssel és a szokásos hatásvadász szinti csavargatással. Szegény Carlo Resoort, ahogy öregszik úgy gyorsul. A Mr. 4 Strings megannyi siker után mintha a 'Not the same' remixelésénél csak a biztosra hajtott volna. Nem rossz, nem rossz, de valami átütő hiányzik belőle. A korong legnagyobb csalódását a trance művész jelleget ezidáig leginkább őrző Ferry Corsten pakolta össze. A 'Do you dream' remixével sikerül vagy 2-3 évvel ezelőttre visszanyúlni hangzásban (ha hasonlítani kellene olyan, mint a 'Radio crash'), nem hiszem, hogy ez lesz a legjobban fogyó munkája. A 'Last man standing'-re Karanda is kreált egy alternatív verziót. Akusztikus hatást keltő, céltalanul énekelgetős elképzelése nálam süket fülekre talált. Ami miatt eddig megérte kitartani az a 'Surreal'-nek a Moonbeam átirata, ami végre bizonyítja, hogy nyugodtan el lehet rugaszkodni az eredeti zene kitaposta ösvényről, s összehozni egy olyan produkciót, ami egyszerre kísérletezős és slágeres. Az 'Unsaid' Big Room Club Mixben nem több egy szimpla erőlködésnél, szerencsére a 'Lifted' Tenishia remixével ismét visszatér az élet a kiadványba. Itt sem történnek világmegváltó dolgok, de szépen a helyén szól minden. A 'Perception'-t Super8 és Tab túrbózta fel. Sokat nem ülhettek rajta a studióban, mert a baseline és a dob kivételével szinte minden maradt az eredetiben. A 'New world' Barnes és Heatcliff edit-jében csendül fel. A nyers hangzás kifejezetten jól áll az eredetiben himnikus magasságokba törő melódiának. A 'Lightwave' Club Mix Edit-je igazi fejfölkapós muzsika. Úgy kezdünk, mintha egy trance darabról lenne szó, majd felgyorsulunk és máris zakatol a d'n'b. Mit ne mondjak, ha ezt valaki tudja játszani a szettjében az előtt megemelem a kalapom. A d'n'b dj-knek tuti túl trance-s, a trance lemezlovászoknak túl d'n'b-s. A '64.5hz'-et Mr Pit kapta házi feladatnak. A Coldharbour házi művésze pumpálósra vette a figurát, ezzel igazodva a label boss aktuális hangzásához. A 'What could have been' Tucandeo edit-jében egyből megszeretteti magát, tipikus CH-s morgás és attitűd, szerintem ez fényévekkel jobb volt, mint a mostani hangvétel. Stílusosan a 'Goodbye' maradt utolsónak, ami DNS Project szervírozásában kerül terítékre. Az mindenképp szimpatikus benne, hogy a remixelés ellenére a darab megőrizte eredeti báját, amúgy egy közepes színvonal retouch. Itt is ugyanazt tudom emlegetni, mint a Gareth Emery remixalbumnál: lehetett volna merészebben válogatni a remixereket, hiszen elég nagy az Armada állatkertje. Pár megsüvegelendő próbálkozás ellenére ez se jut át a mágikus 6,5-es pontszám korláton.
Markus Schulz - Do You Dream? (The Remixes)
Label: Armada Katalógus szám: ARMA282 Ország: Hollandia Megjelent: 2011. április 1. Stílus: Trance, house, d'n'b Producer: Markus Schulz
Tracklist: 1. Alpha State (Mike Foyle Remix Edit) (4:11) 2. Away (ft Sir Adrian) (Cosmic Gate Remix Edit) (4:15) 3. Rain (Phynn Remix Edit) (3:57) 4. Dark Heart Waiting (ft Khaz) (Jochen Miller Remix Edit) (3:57) 5. Not the Same (ft Jennifer Rene) (Carlo Resoort Remix Edit) (3:13) 6. Do You Dream (Ferry Corsten Remix Edit) (4:04) 7. Last Man Standing (ft Khaz) (Karanda Remix Edit) (4:22) 8. Surreal (ft Ana Criado) (Moonbeam Remix Edit) (4:04) 9. Unsaid (ft Susana) (Big Room Club Mix Edit) (4:10) 10. Lifted (ft Angelina Bergere) (Tenishia Remix Edit) (4:19) 11. Perception (ft Justine Suissa) (Super8 & Tab Remix Edit) (3:58) 12. The New World (Barnes & Heatcliff Remix Edit) (4:00) 13. Lightwave (ft Angelique Bergere) (Club Mix Edit) (3:49) 14. 65.4hz (Mr. Pit Remix Edit) (4:07) 15. What Could Have Been (Tucandeo Remix Edit) (4:30) 16. Goodbye (ft Max Graham and Jessica Riddle) (DNS Project Remix Edit) (4:36)
Azt hiszem a tavalyi trance felhozatalból Gareth Emery-t dícsértem leginkább szerzői albuma kapcsán, hiszen a 'Northern lights'-szal tényleg letett valamit az asztalra. Mint ahogy az lenni szokott az aktuális trendeknek megfelelően egy remixed edition is készült 'Re-Lit' alcímmel az LP szerzeményeiből. A nyitó 'Arrival'-t Ashley Wallbridge vállalta be és egyből magasra is tette munkájával a lécet. Egy libabőröztető intro után jön a dallam, ami még karakteresebb, mint volt az original-ban. Az 'El segundo'-val napjaink fiatal reménysége Arty birkózott egy jó ízűt. Őt már nem tudom annyira dícsérni, hiszen a sablon dolgaival hozakodott elő, igaz egy lezsibbadós, zongorás-nagyzenekari breakdown-nal némi életjelet is adott magáról. A 'Stars'-ra house producer jelentkezett be, nevezetesen Hardwell. Az úriember mostanság kezd egyre nagyobb nevet szerezni magával, ez nem is csoda, hiszen Tiesto papa spanja. Maga a remixe tökéletesen hozza az általa képviselt lagymatag house hangzásvilágot, egy iszonyat elnyújtott felpörgetéssel, sípoló-vinnyogó effektekkel spékelve. Nekem nem asztalom. A 'Full tilt' személyes kedvencem volt, így nem csoda hogy itt sokat is vártam Beltek-től. Ő nem is hagyott kételyeket a tehetségét illetően egy hasító baseline-ra építve szépen tolta rá az eredeti motívumokat. A 'Too dark tonight'-ot JOC túrbózta fel. Sajnos nem tudott magából kivetkőzni, a végeredmény egy közepes uplifting átirat lett. A 'Citadel'-t is bírtam, de Super8 és Tab nem helyezte egy másik szintre a track-et, mert a Ctrl C+Ctrl V alapjaik és synth-preset-jeik miatt elhalványul a fő mondanivaló. Az 'I will be the same'-re Dennis Sheperd tartott igényt. Már az elején körvonalazódik, hogy ambivalens érzéseket generáló átiratról van szó. A baseline nekem mosolyt csal az arcomra, amúgy van pár kihagyható effekt és hang, de jó meglátásokba is belefutunk. A 'Global'-t Jordan Stuckley tech trance-esítette. Nekem embertelen gyors a tempó, illetve nem sok hozzáadott fantáziával találkoztam a hallgatása során. Az 'Into the light'-ot a honfitárs Lange rendezgette át, igaz tőle csak egy remix edit-re futotta. Sajna a munkásságát tekintve Stuart egy lejtőn alján van éppen, de a remake-t szépen összerakta. Pumpál is, dallamos és az érzelem sem hiányzik belőle. A 'Fight the sunrise' a nagy műanyag gyáros Daniel Kandi-nál landolt. Talán nem meglepő, hogy ő nem is lépett túl saját árnyékán és az évek óta egy zsákutcában köröző plucked hangzásán. Jó, jó, de már legalább 125-ször hallottam tőle. És akkor a többiekről még nem is szóltam. A 'Sanctuary' átszervezése Giuseppe Ottaviani reszortja lett. GO nálam egy kutya Kandi-val, nem tud változni, megragad egy szinten, amit konstansan hoz, de se többet, se kevesebbet. Itt is jön a tipikus dob+basszus kombójával és szinti itt-szinti ott attitűdjével. A záró 'All is now' Jorn Van Deyhoven remixében úgy hat, mintha egy régebbi Thrillseekers produkciót fülelnék, csak 3-4 BPM-mel gyorsabban. Átlagos munka ez is. Összességében szerintem az album anyaga eredetiben sokkal nagyobbat szólt, mint remixek formájában. Egy kicsit bátrabban és szélesebb körből merítve kellett volna a megbízásokat kiosztani, ennek megfelelően a végeredmény is változatosabb lett volna. Így egy közepes diszk, sok tucat uplifting megoldással. A pár jó pillanat ellenére 6,5/10-et kap tőlem.
Gareth Emery - Northern lights Re-Lit
Label: Garuda Katalógus szám: GARUDACD003D Megjelent: 2011. március 18. Stílus: Trance Original producer: Gareth Emery
Tracklist: 1. Arrival (Ashley Wallbridge Intro mix) (6:21) 2. El segundo (Arty Remix) (8:08) 3. Stars (Hardwell remix) (6:48) 4. Full tilt (Baltek Remix) (7:08) 5. Too dark tonight (John O'Callaghan remix) (7:18) 6. Citadel (Super8 and Tab Remix) (6:49) 7. I will be the same (Dennis Sheperd Remix) (6:51) 8. Global (Jordan Suckley Remix) (7:11) 9. Into the light (Lange Remix Edit) (3:32) 10. Fight the sunrise (Daniel Kandi Remix Edit) (4:17) 11. Sanctuary (Giuseppe Ottaviani Remix) (7:24) 12. All is now (Jorn Van Deynhoven Remix) (9:02)
Még le sem csengett bennem az ASOT-agónia máris itt a következő felejthető Armada-fejezet, a 'Breaking The Silence Vol.2.' egyenest Andy Moor cd-s táskájából. Komolyan nem értem Mr. Beardmore-t, biztosan elrabolták a földönkívüliek (vagy épp maga Armin) és kimosták az agyát, de emberesen. Lehet a többség nem, de én biza emlékszem, amikor az ominózus Stroke-on-Tent-i fiatalember még a szárnyait bontogatta house vonalon. Ehhez egészen 2000-ig kell visszalapozni az EDM-történelemkönyvben, s itt a 'Violent city' címszót érdemes keresni a Baroque kísérő kifejezéssel egyetemben. Emberünk olyan arcokkal pörgött együtt, mint Kenny Shifter, Bill Hamel, Michael Wilson (a Parks & Wilson duó fele), Adam White (ketten alkották a Whiteroom monikert), nem mellesleg a szépen muzsikáló Sworn project-et is ezidőtájt keltette életre. Aztán valami megváltozott, de csak részben. Az eltrance-esedés pont 2005-ben az Above & Beyond-dal közös 'Air for life'-fal kezdődött. Szerencsére azért nem estünk át a csacsi túloldalára, Moor a rá jellemző karakteres, harapos groove-okkal bebetonozta magát a trancerek hallójárataiba is. Aztán a kollab best seller-ek sorba jöttek: 'YearZero', 'Daydream', 'Stadium Four', 'Faces'. Legutóbbi single-je a 'She moves' és Signalrunners-ék 'These shoulders'-ének saját adaptációja már messze nem a tőle megszokott színvonalat hozta. Ennek a szolid lejtmenetnek a további stációjaként értékelhető mostani mixalbuma is. Úgy néz ki Armada-ék külön figyelnek az intro-kra (igaz a későbbiekben lanyhul a koncentráció). Andy is perfektül nyit, sőt az első két számmal nincs is probléma, de a klónsound és az agyonkopírozott melódiák egymásutánja egyáltalán nem hat lélekemelően az emberre. Némileg orvosolja az áldatlan állapotokat Ad Brown 'Memorial'-ja Maor Levi eresztésében, de itt is hiányzik a szükséges plusz, ami a tucatmixek fölé emelné a kiadványt, s amikor az embert Andy Moor-nak hívják nem elég egy szolid hatost tolni a tízes skálán. A második lemez jól indul, Ashley Wallbridge 'Liquid'-jével hamar megbarátkozunk. Mike Koglin és Tenishia szerzeménye harmonikusan úszik egymásra, de ezzel arányosan kezd is lankadni a figyelmünk. Hiába közösködik Andy és a belgák nemzeti hőse M.I.K.E., a 'Spirits Pulse'-zal nem váltjuk meg a világot. A hátralévő blokkban még akad néhány jobb villanás ('Moonlight sonata', 'Lightness'), de semmi többre ne számítsunk. Armin után Andy Moor is elbénázott egy komoly lehetőséget arra, hogy tovább gyarapítsa a rajongótáborát. Csinált valamit, amiről lehet ő sem volt meggyőződve, hogy a rá jellemző különleges atmoszférát hozza. Ennyire sekélyesek lennének a mai zenék? Igen? Akkor jobb lett volna, ha a saját produkcióival tömi tele, akkor az értékelésem is több pontról szólna, de így csak 6,5/10 lett.
Andy Moor - Breaking The Silence Vol.2.
Label: Armada Ország: Hollandia Megjelent: 2011. március 22 Stílus: Trance Dj mix: Andy Moor
Cd 1 1. Will Holland ft Jeza – Start Again (Original Intro Mix) 2. Ad Brown Presents Maxi Valvona – Fractions 3. DNS Project & Fast Distance – Kickdown 4. Zack Roth – Silver Of Blue 5. Masoud ft Hannah Ray – Here We Go 6. Gofman & Tsukerman – Bliss 7. Joseph Areas – Subtle Motion 8. David Forbes – Point Picquet 9. Daniel Kandi – Promised (Jason Van Wyk Remix) 10. Mark Eteson – Universal Language 11. Nitrous Oxide ft Anyem – Follow You (Maor Levi Remix) 12. Ad Brown ft Kerry Leva – Memorial (You Were Loved) (Maor Levi Remix) 13. Lange & Fabio XB Presents Yves De Lacroix – Electrify (Lange Remix) 14. Danny Chen ft Cristina – Just A Dream
Cd 2 1. Ashley Wallbridge – Liquid (Intro Mix) 2. Mike Koglin – Sunstar 3. Tenishia ft Aneym – Man In Denial (David Forbes Remix) 4. Masoud – Skyward 5. Cerf, Mitiska & Jaren – Another World (Original Vocal Mix) 6. Andy Moor vs M.I.K.E. – Spirit’s Pulse 7. Fabio XB & Yves de Lacroix – Universe Of Love (First State’s Remix) 8. Snatt & Vix – Destination Shoreline 9. TyDi ft Tania Zygar – Half Light (Fabio XB Vocal Rework) 10. Ben Nicky – Drizzle 11. Tydi ft Brianna Holan – Never Go Back 12. David Forbes – Yasai 13. Tritonal ft Cristina Soto – Lifted (Mat Zo Remix) 14. Ashley Wallbridge – Moonlight Sonata 15. Spark7 – Lightness
Az Armin rajongók igencsak örvendezhettek, amikor megtudták, hogy Sándor napon - a korábbi részekhez képes jóval korábban - már be is szerezhetik a négyszeres világelső dj aktuális dupláját. Számomra már évek óta nem okozott különösebb élményt ASOT lemez, szóval totál faarccal és az esélytelenek nyugalmával kattintottam a play gombra. Közben bónuszként egy jót derültem azon, hogy a cover tervezője képtelen már évek óta elvonatkoztatni a fehér dominanciájától és a személyi kultusztól. Szívesebben vettem volna egy elvontabb borítót, komorabb színekkel. Az első lemez egy vadiúj Armin & Alex M.O.R.P.H. & Ana Criado produkcióval a 'Winter stayed'-del nyit, ami intrója alapján nem alakul rosszul, de később egy igencsak közepes szintű dalocska kerekedik belőle. Kicsit faramuci, de még így is ez a diszk egyik húzózenéje! A Blizzard, Omina közös alkotása a 'My inner island' is a kellemes próbálkozások sorát gyarapítja. A későbbiekben azonban mintha hiányozna a tűz, az átütő erő a zömében exkluzív 'első áldozó' zenékből. Vannak szép dallamok, éteri string-ek, és izmos gitárszólók, de ezek elszórva, nem egy-egy track-re koncentráltan. Ettől függetlenül nem rossz hallgatni, csak úgy egybefolyik az egész, s csak párszor kapjuk fel ténylegesen a fejünket az első másfél órában. A második lemezhez nem sok reményt fűztem, mivel itt már a klubos hangzás dominál. Armin becsületére legyen mondva nem tarol le bennünket annyira pumpálással, mint Markus Schulz a 'Prague 11'-en, de nem lendül túl a sekélyességen. Az intro-ra itt se lehet panasz, később a 'My enemy' Rank 1 remixe is adja az érzést, aztán a barométer hamar lejtmenetbe kapcsol. Hiába a nagy nevek (J.O.C., Daniel Kandi, Orjan Nilsen, Aly & Fila) a szokásos, rutinből összepakolt muzsikák valahogy nem akarnak egy koherens egésszé kovácsolódni. Amikor már minden mindegy jön zárótételként Laura Jansen 'Use somebody'-ja AVB remake-je, ami bizony kerülhetett volna előrébb is a sorban. Mint jó néhány kritikus hang én se vagyok elszállva az ASOT 2011-es duplától. Egy ekkora névnek, akinek napi szinten odatolnak egy vagy két raklapnyi promót (köztük igen jól sikerülteket is) illett volna a sorozat nívójához passzoló, hosszútávú értékkel bíró darabokat szelektálnia. Ez nem jött össze, majd talán jövőre. A beach-es mix jobb egy hajszálnyival, mint a club-os, együtt csak 6,5/10-re jók.
Armin Van Buuren - A State Of Trance 2011
Label: Armada Ország: Hollandia Megjelent: 2011. március 18. Stílus: Trance Dj mix: Armin Van Buuren
Cd 1 - On the beach 1. Triple A – Winter Stayed (Armin van Buuren’s On the Beach Intro Mix) 2. The Blizzard & Omnia – My Inner Island 3. Mike Shiver vs Matias Lehtola – Slacker 4. Dreas vs Alex Robert – Mormugao (Alex Robert 2011 Mix) 5. Anhken – Always Look Back 6. Nuera – Green Cape Sunset 7. Rex Mundi – Sandstone 8. Robert Nickson & Thomas Datt – Godless (Protoculture Remix) 9. Bobina – Lamento Sentimental 10. Mark Otten – Libertine 11. Max Graham feat. Neev Kennedy – So Caught Up 12. Ashley Wallbridge – Moonlight Sonata 13. Beat Service feat. Cathy Burton – When Tomorrow Never Comes 14. Arty & Mat Zo – Rebound
Cd 2 - In the Club 1. Ron Hagen & Al Exander – Now Is The Time (Armin van Buuren’s Intro Edit) 2. Super8 & Tab feat. Julie Thompson – My Enemy (Rank 1 Remix) 3. Shogun – Skyfire 4. John O’Callaghan & Timmy & Tommy – Talk To Me (Ørjan Nilsen Trance Mix) 5. Armin van Buuren presents Gaia – Status Excessu D (ASOT 500 Theme) 6. Mark Eteson – Blackboard (Jon O’Bir Remix) 7. Daniel Kandi & Phillip Alpha – If It Ain’t Broke 8. Andrew Rayel – Aether 9. Ørjan Nilsen – Between The Rays 10. Armin van Buuren feat. Winter Kills – Take A Moment (Alex M.O.R.P.H. Remix) 11. Lost World – Stargazer 12. Aly & Fila feat. Jwaydan – We Control The Sunlight 13. Juventa – Dionysia 14. Bjorn Akesson – Painting Pyramids 15. Laura Jansen – Use Somebody (Armin van Buuren Rework)
Egy ideje már kerülgetem ezt az albumot, és nem is igazán tudtam mit kezdjek vele, hagyjam szó nélkül, vagy húzzam le, s gyűjtsek magam köré haragosokat. Aztán az előadó iránti respektem azt mondatta velem: na jó csak nekifeszülök. A svéd Jezper Söderlund mindig is a kedvenceim közé tartozott. Olyan bombasztikusan dallamos és irtózatosan jól megszólaló zenéket adott a trance világának, amiért ma is hálásak a stílusirányzat kedvelői. Amit erősen furcsállottam az az album időzítése. Jezper legalább egy raklapnyi single-t (Genie, Escape, Denial, Interfere) és ennél egy pótkocsis kamionnal több remixet szállított Airbase monikere alatt, de valahogy csak nem formálódott a dolog szerves egésszé egy LP formájában. Szóval kicsit megkésettnek tűnik a We might fall, ráadásul a felemelő trance hangzás sablonosodásával Jez is másabb, kicsit keményebb struktúrákat alkalmaz zenéiben, mint azt tőle megszokhattuk. A nyitány nem is lehetne stílszerűbb, hisz a valaha volt legdögösebb Airbase számmal, az Escape-pel nyitunk, annak is a speckó 2011-es verziójával. A dal szépsége az évek folyamán mit sem kopott, viszont talán túl erős lábdob került a szimfónikus zenekarokat megszégyenítő string-ek alá, s ez sokat elvesz az élvezhetőségi faktorból. A Less than more-ban egy rég hallott ismerős Floria Ambra vokálozik, aki anno az Interfere-t és a Denial-t is feldobta egyedi hangszínével. Itt is kitesz magáért, de a közepesnél jobb érdemjeggyel nem illethetjük a végeredményt. A kezdés olyan popos, kommerszbe hajló, majd egy vastag baseline fodrozza meg kicsit az állóvizünket. Az atmoszféráról valahogy Paul Van Dyk kései munkássága jut eszembe, ami így már dupla hendikepnek minősül. A Sun City basedrum-ja elsőre lyukat szakít a gyomromba, ejnye-ejnye. A dalocska azonban ezt követően szépen csordogál egészen a kiállásig, amikor is nagy meglepetésemre Mauro Picotto Like this like that-jének dallammenetének egy részét véltem felfedezni, a kukacos mindenemet. Az Asylum igazi tempódiktátor darab, de ez sem segít a dolgon, a dallamok ráadásul elég idegesítően nyivákolósak. Töltelékzene, semmi egyéb. A Sand and sorrow címéhez hűen a talpunk alatt süppedő fehér homokot idézi a kiállásban, viszont napjaink fityfenéje a rotyogós elektrós basszus itt is negatív irányban ellenpontozza a végeredményt. A Silent music for quite people egy 3 és fél perces downtempo összevisszaság szimfónikus elemekkel, s Vangelis-es dobokkal a háttérben. A Last door on the left lényegét sem értem, egyrészt vontatott, másrészt egy az egyben a Spion alapjain nyerészkedik oda nem illő elemekkel (funky-s gitárhang, giccsbe forduló arpeggio dallam). Az album címadó We might fall mintha hallotta volna a segélykiáltásomat és egy vérbeli oldschool trance hangzást csal a szürkeségbe. Na igen, ez a régi Airbase. A kérdés csak az, hogy ez pont azért került ide, hogy a régi hívők is örüljenek? Meglehet, hiszen zeneileg kilóg a koncepcióból. Az Affirmation ismét a vokálos darabok ösvényére lép, itt Ilama hangjára eshetünk extázisba, már ha szeretjük a sablonos énekelgetést. A zene gyakorlatilag ehhez asszisztál nem kicsit. A 40 Miles-ben Empyreal Sun a beugró művész, lehet ez segít az összhatáson, mert végre kellemes 6 perces blokk következik az Escape nyomdokain. A St Emilion volt az az egyetlen zene, amire elsőre azt mondtam, hogy ezt feltételek nélkül elfogadom. A szép ívű dallam, néhány egzotikus hatást keltő synth-hang mellett feszít. Jóféle. Amiért dícséret érdemli Jezper-t, hogy az egyszem Escape mellett nem ismert töltényekkel lövöldözött. Ami viszont szomorú, hogy a hanganyagot fülelve az kristályosodott ki, hogy ő is beleszürkült a trance mezőnybe (mint oly sok nagy név is), s gyakorlatilag árnyéka önmagának. Egy-két dögösebb momentumtól eltekintve nem okoz maradandó élményeket. Sajnos ez csak 6,5/10-et kap tőlem.
Airbase - We might fall
Label: Intuition Records Katalógus szám: INTAD003 Ország: Hollandia Megjelent: 2011. február Stílus: Trance Producer: Jezper Söderlund
Tracklist: 1. Escape (2011 Album Mix) (9:45) 2. Less Than More (Feat Floria Ambra) (7:08) 3. Sun City (6:47) 4. Asylum (6:31) 5. Sand And Sorrow (8:05) 6. Silent Music For Quite People (3:35) 7. Last Door On The Left (7:05) 8. We Might Fall (6:50) 9. Affirmation (Feat Ilana) (7:22) 10. 40 Miles (Feat Empyreal Sun) (6:46) 11. St. Emilion (7:31)
Mivel az olvasók akarata szent (lásd legutóbbi közvélemény kutatásunk eredményét), ezért az idei évben az eddiginél is több lemezajánlóval érkezünk, mivel van rá igény. Évnyitó posztként egy 2010 decemberében napvilágot látott dupla albumot szeretnék nektek a figyelmetekbe ajánlani. Ez nem más, mint Alex M.O.R.P.H 'Hands On Armada'-ja, ami gyakorlatilag egy best of válogatás. Persze ki a kutyát érdekelne egy újabb unásig ismert trance classics gyűjtőkorong, itt azonban egy speciális változattal van dolgunk, ugyanis Alex az összes számot a saját hangzásvilágába ültette át, majd mixelte össze nekünk. Magát az ötletet tekintve nem ő az első, aki úgymond 'Hands On' albumot készít. A '90-es évek elején a Yello duó fejéből pattant ki, hogy mi lenne, ha saját számaikat másokkal remixeltetnék, így született meg a például Carl Cox, Jam and Spoon, Oliver Lieb átiratokat is tartalmazó 'Hands On Yello' pakk. Alex azonban nem osztozott senkivel sem a remixelésen, saját maga rakta össze a re-edit-eket. Ezek egy része unreleased kategória, viszont akad néhány már ismert átirat is (pl. a három Armin átirat), amiket itt-ott már csekkolhattunk. Alex-szel kapcsolatban illik megjegyezni, hogy anno ATB 'Marrakech'-ének remixével robbant be a köztudatba, majd főleg remixeri tevékenységével araszolgatott tovább az ismertségi mércén. Persze mások ételének továbbfőzésével ő se juthatott volna messzire, így nagy hangsúlyt fektetett a saját darabok prezentálására is. Olyan muzsikák fűződnek a nevéhez, mint a 'Flaming clouds', a 'New harvest', a 'Full prelude' (Talla-val közösen), a 'Life less ordinary' (Rank 1-ékkal) illetve a 'Purple audio', ami egyben első nagylemezének címadó szerzeménye is volt. Ezúttal azonban egy új terepre kalandozott, melyben a lemezt támogató Armada is beszállt. A borító elég elfuserált, de ez ne zavarjon meg senkit sem, hiszen a belbecs kárpótol a külcsiny fogyatékosságai miatt is. Rövid ráhangolódást követően ('Hands On Intro') már jön is az első gyöngyszem, mégpedig Ridgewalkers és El közöse a 'Find', ami ugye anno Andy Moor remixében lett óriási sláger. Alex kellő tisztelettel nyúlt az anyaghoz, ami modern köntöst kapott, s megmaradt a vokál domináns jellege. A kiállásban aztán kicsit Agnelli and Nelson-os ízt érzünk, de ez sem zavar, hiszen az 'Everyday'-jel nagy valószínűséggel egy 'key'-ben szólna a két darab. Ezután Jose Amnesia és Jennifer Rene 'Louder'-je érkezik. Ez a szám igazából a Robert Nickson átirat révén vált klubhímnusszá, ezentúl pedig az eufórikus körítés miatt a M.O.R.P.H. féle adaptáció is sokat fog szólni, az tuti. Whiteroom 'Someday'-je is Andy Moor miatt lett alapdarab, Alex itt is jó oldaláról fogta meg a dolgot, a főbb ismertetőjegyek megmaradtak, a M.O.R.P.H.-os szállás és feszes ritmusképlet pedig ehhez adódott hozzá. Sharam Jey-ék 'Pearl river'-je is dögösebbnek hat új köntösében, kevésbé hajlik giccsbe, a 'Without you near' is adja az érzést, jóval sodróbb, pumpálósabb, mint az eredeti verzió. Signum-ék 'First strike'-ja egy energiabomba volt, most felér egy atomtöltettel. A friss remixszel a csipát tuti ki lehet veretni az emberek szeméből. A 'Carte Blanche'-ról már elég sokan leszedték a keresztvizet, de Alex itt sem nyúlt mellé, az első pillanattól az utolsóig magához ragadja a figyelmünket ez a verzió, úgy szól, ahogy egy trance zenének 2011-ben szólnia kellene. A záró két Armin darabot szerintem senkinek sem kell bemutatnom, ezek már régebb óta közkézen forognak. A kettes lemez Chakra 'Love shine through'-jával indul, ami felvezetésével együtt a dupla cd legkiemelkedőbb 8 percét hozza. A 'Deep Down' átirat is megjelent már, az eredeti organikus, borongós cucc kapott egy bulisabb körítést, de a kiálláshoz így is szükségeltetik egy zsebkendő. Az 'Out of our lives' hasít, mint forró kés a vajban, a második igazi fénypont a lemezen. Az 'Open your eyes' régi nagy kedvencem, s marad is ebben az új verzióban is. Ugyanez az állítás megáll a 'Synaesthesia' és Binary Finary '1998'-ja esetében is. A harmadik Armin remake-nél már kezd kicsit nyomasztó lenni az egységes sound, szerencsére a 'Sun in the winter'-rel és a 'Point of impact'-tal kilendülünk a holtpontról, olyannyira, hogy utóbbiban a harmadik megsüvegelendő átiratot köszönthetjük. Összességében egy jó elképzelés társult egy tehetséges producerrel. Alex korrektül válogatta a remixelt klasszikusokat, a re-edit-eknél minden esetben maximális odafigyeléssel és lelkesedéssel dolgozott. Egyben hallgatva elég egységes az anyag hangzásilag, de ez jelen esetben nem baj. A borítót leszámítva nem nagyon tudok belekötni ebbe a duplába, jár is neki a 8,5/10.
Alex M.O.R.P.H. - Hands On Armada
Label: Armada Ország: Hollandia Megjelent: 2010. december Stílus: Trance Producer: Alexander Mieling aka Alex M.O.R.P.H.
Tracklist:
Cd 1 1. Alex M.O.R.P.H. – Hands On Intro (2:49) 2. Ridgewalkers ft El – Find (Alex M.O.R.P.H. Remix) (9:12) 3. Jose Amnesia ft Jennifer Rene - Louder (Alex M.O.R.P.H. Remix) (7:30) 4. Whiteroom ft Amy Cooper – Someday (Alex M.O.R.P.H. Remix) (7:41) 5. Three ‘N One presents Johnny Shaker – Pearl River (Alex M.O.R.P.H. Remix) (6:14) 6. Markus Schulz & Departure with Gabriel & Dresden – Without You Near (Alex M.O.R.P.H Previously Unreleased Remix) (7:08) 7. Signum – First Strike (Alex M.O.R.P.H. Remix) (7:27) 8. Veracocha – Carte Blanche (Alex M.O.R.P.H. Remix) (7:22) 9. Armin van Buuren ft Susana – Shivers (Alex M.O.R.P.H. Redlight Dub) (8:28) 10. Armin van Buuren & DJ Shah ft Chris Jones – Going Wrong (Alex M.O.R.P.H. b2b Woody Van Eyden Remix) (6:20)
Cd 2 1. Chakra - Love shines through (Alex M.O.R.P.H.'s Intro Mix) (8:08) 2. Josh Gabriel presents Winter Kills – Deep Down (Alex M.O.R.P.H. remix) (6:43) 3. Active Sight – Out Of Our Lives (Alex M.O.R.P.H. Remix) (6:43) 4. Insigma – Open Our Eyes (Alex M.O.R.P.H. Remix) (8:22) 5. The Thrillseekers – Synaesthesia (Alex M.O.R.P.H.`s Hands On Armada Remix) (6:06) 6. Binary Finary – 1998 (Alex M.O.R.P.H. Remix) (7:11) 7. Armin van Buuren ft van Velzen – Broken Tonight (Alex M.O.R.P.H. Remix) (8:48) 8. Max Graham ft Neev Kennedy – Sun In The Winter (Alex M.O.R.P.H. Remix) (8:07) 9. Pulser – Point Of Impact (Alex M.O.R.P.H. Remix) (6:41)
Nagyon kevés olyan aktív formáció van trance berkekben, amely dacolva a változás állandó szelével talpon maradt, több mint egy évtizeden keresztül. A Ronald Hagen és Pascal Minnaard alkotta Signum azonban ilyen, hiszen 1997-es 'Adaptor EP'-jük óta rendületlenül haladnak előre, s aratnak folyamatosan sikereket. Olyan megaslágereket köszönhetünk a két holland legénynek, mint a 'What Ya Got 4 Me', a 'Coming On Strong', a 'Cura Me', a 'Push Through', a 'Come around again' és a 'Royal Flash'. Remixerként is hihetetlenül aktívak voltak Ron-ék, hiszen a Scooter-től kezdve a Blank & Jones-on át Yves DeRuyter-ig és KayCee-ig egy rakat szenzációs átiratot készítettek, hogy egyedi hangzásukat mások darabjain keresztül is terjeszteni tudják. Végre ennyi évnyi várakozás után úgy döntött a páros, hogy átadnak egy albumra valót magukból nekünk. Amit előre kell bocsátanom az LP-ből két verzió is létezik, a normál edition, ami 12 gyöngyszemet rejt, míg az a változat, amit én is birtokolok és bemutatok csak 10 zenét tartalmaz extended mixben (lehagyva a 'Cinematical'-t és a 'Gonna Take Time'-ot valamint az 'Ancient World' Orchestral Mix helyett Club mixben dübörög, de azt hiszem ez bocsánatos bűn). A korong a tavalyi ASOT dupláról már jól ismert flamenco gitárral és perzselő nyári életérzéssel felturbózott 'Riddles in the sand', amit a srácok nem is Signum-ként, hanem Ron Hagen and Pascal M-ként jegyeztek. A 'Shamisan' elég tempósan nyit, de nem kell félnünk, hiszen olyan dallamok következnek, amitől garantáltan libabőrösek leszünk. Továbbra is a tengerparton érezzük magunkat lélekben, ami nem rossz télvíz idején. Az album előhírnökeként kiadott Kate Lousie Smith vokáljával felvértezett 'Liberate' visszafogottan építkezik, a meglepően progressive alapra kellemesen úszik rá a kiállásban a zongora, majd szépen sodródunk tovább a trance farvizén. A másik nagy nevű vendégénekes, aki az LP-n felbukkan nem más, mint Julie Thompson, aki a 'Never be the same'-ben elég tisztességeset domborít, ha már elhívták jammelni. Rövid intro után belevágunk a lecsóba, valódi főidős trancer kerekedik a trackből, ami kiállásában egy csöppet Mason 'You're not alone'-ját idézi fel bennem, de ezt nem érzem bajnak, mivel a 'felhasznált irodalom' az elmúlt év egyik legjobb zenéje véleményem szerint. Az 'Addicted'-et is már régi ismerősként üdvözölhetjük, amin akár le is csekkolhatjuk mennyit változott a trance azóta, amióta ez EP-n megjelent. Szerintem sokat (giccsesebb dallamok, fékezhetetlen tempó) és nem éppen pozitív irányba. Ha már régebbi darabokról beszélek érkezik a 'Coming On Strong' 2010-es verziója, ami a mai trendekhez igazodik alapjait tekintve. A kiállásban aztán megkapjuk az ismert string-et és nyávogós vokálmintát, a fődallam elnyújtva de ott tanyázik a felpörgés után a darabban, ügyes megközelítése a '99-es klasszikusnak. A 'Healesville Sanctuary'-t is ismerheti minden ASOT rajongó, hiszen Armin elég sokat pörgette ezt a gyöngyszemet másrészt ide az ASOT 450-es partira hegesztett intro verzió került fel. Az újnak ható felvezetés után aztán érkezik az angyali kórus, ami mindent visz még mindig, a spirituális érzést keltő dallam pedig az elmúlt évek egyik legmegindítóbb melódiája lett (amihez azért kellett Roger Shah szakértelme is).A 'Beyond this Earth' komolyzenei vénája is megsüvegelendő, valahogy így kell alapanyagként beépíteni a trance zenékbe klasszikus muzsikákat. Bár a fiúknak ebben van tapasztalatuk, hisz a 'Royal Flash' is ügyesen ötvözte a klasszikust a modernnel. A 'Centurion' szintén szimfónikus hatással operál némi supersaw szinti körítéssel megfűszerezve, hasonló minőségben, mint az előző zene. A záró muzsika a Shah-al közös 'Ancient World' kicsit a 'Healesville Sanctuary' és a 'Centurion' ötvözése hangzásvilágot tekintve, de ez sem okoz fennakadást, hiszen annyira szívbe markoló kompozíció, hogy lehetetlen nem beleszeretni első hallgatásra. Az 'Extended Version'-ök meghallgatása után azt kell mondjam Ron és Pascal igencsak kitettek magukért. Bár Michael Cassette esetében felróttam, hogy kevés a friss zene, itt ez nem ütközik ki annyira látványosan. Zeneileg, dallamilag nagyon egybe van a korong, a klasszikus műrészek beépítése nagy húzás volt a producerek részéről. A Gareth Emery albummal egyetemben ez a korong fej-fej mellett vezeti a trance LP-k ranglistáját nálam, 8/10-es pontszámot érdemel. Signum - For You (Extended Versions)
Label: Armada Digital Katalógus szám: ARDI 1900 Ország: Hollandia Megjelent: 2010. december Stílus: Trance Producerek: Ronald Hagen, Pascal Minnaard
Tracklist: 1. Riddles In The Sand (pres by Ron Hagen and Pascal M) (7:07) 2. Shamisan (7:45) 3. Liberate (feat Kate Louise Smith) (7:01) 4. Never Be The Same (ft Julie Thompson) (8:28) 5. Addicted (8:56) 6. Coming On Strong 2010 (9:10) 7. Healesville Sanctuary (ft Roger Shah) (ASOT 450 Extended Intro Mix) (7:42) 8. Beyond This Earth (7:55) 9. Centurion (8:26) 10. Ancient World (ft Roger Shah) (6:28)
A napokban jelent meg Samuel Paquet aka Mr. Sam nagy sikerű 'Opus' mixsorozatának negyedik epizódja. Ennek két különlegessége van. Egyrészt az előbbiekhez viszonyítva ez csak szimpla cd-s lett, másrészt a hangzás némileg egy földrajzi területhez, történetesen Jeruzsálemhez lett kötve. Ezzel a húzzással nekem nincs bajom, sőt tetten érhető rajta némi tudatosság, ahogy a Tiesto féle 'In Search Of sunrise' részek után keletkezett űrt (ugye mindenki tudja, hogy az ISOS Tijs nélkül is robog tovább, mostmár Richard Durand égisze alatt - a szerk.) igyekszik Samuel bácsi betömni. Mivel az előző három Opus release is abszolút rendben volt zeneileg, így nagy reményekkel vágtam neki a cd pörgetésébe. Az intro muzsika egyből elhelyez bennünket a térképre, Izrael fővárosába, a világ egyik leghíresebb vallási központjába Jeruzsálembe. Dícséret illeti ezért Thomas DeColita-t. S már meg is érkezik a következő gyöngyszem, Amurai és Sean Ryan közöse, a 'Killing me inside', ami csodaszép zongora dallamával és Sean Ryan visszafogott, de fülbemászó énekének köszönhetően sikerült igazán ütősre. Makotrax 'Persuade me'-je instrumentális gyönyöröket tartogat a számunkra, némi arpeggio szaladgál a háttérben perlekedve a komolyzenébe illő fő string-gel. Hogy hazánk is képviseltesse magát arról Császár Előd Pink Flood alteregója gondoskodik. Előd még pár évvel ezelőtt remixelte Tiff Lacey 'Someone like you'-ját, de ha jól tudom nem lett kiadva a dal ezen verziója. Itt James Nelson progi köntösben tálalja az angyali hang parádézását. Kicsit szigorúbbra veszi a hangulatot Sam, saját alkotásával a 'One day'-jel, s annak is a KhoMha remixével terelget bennünket a trance-sebb vonal irányába. KhoMha el is időzik egy picit, 'Sharem' című spirituális erényeket is kecsegtető száma ismét emlékeztet bennünket, hogy a Közel-Keleten időzünk gondolatban. Itt egy kevésbé szerencsés átúsztatás következik, majd Sam és Fred Baker régebbi közöse érkezik a 'Forever waiting', Sesta vadiúj remixében. Szerencsére az átiratot jegyző Sesta megtartotta az eredeti szám legjobb elemeit, s hegesztette rá a kor követelményeinek megfelelő alapra. Nhato 'Dreamers symphony'-ja becsempész némi 'glockenspiel' életérzést a harangkongásos dallamával, de mielőtt gagyiba csúszna a dolog továbblépünk. A hangulat igencsak ál-patetikus emiatt, de a szerzemény pörgős része eltereli erről a figyelmünket. Itt is érdekes áthúzásnak lehetünk fültanúi, erre jobban kellett volna figyelni, mintah egy ütemmel elcsúszott volan az egész cucc. Sesta veszi vissza a stafétát a kiállásában angyali 'Runaway'-jel, ami alapján bizton állíthatom érdemes lesz a jövőben odafigyelni rá. Nuera és Szen 'Love Lost'-ja egy elektro-trance köntösbe bújtatott imára hasonlít, Ruby & Tony 'Hindi'-je egy pánsípra emlékeztető synth preset-et vet be, ami nyugodtan kimaradhatott volna innen. Egyébként az egész mixet tekintve ez a darab lóg ki leginkább a sorból erőltetetten koszos-zajos sound-ja miatt. Újra Sesta kezében a gyeplő, nem baj őrá rábízhatjuk magunkat. Az 'On Fire' szaggatot hatású effektjével helyenként Airwave hőskorát idézi fel. A záró darab Moonpax 'Ahava'-ja, ami sodró melódiájával gondoskodik az ideális befejezésről. Összességében sajnos csak egy közepes mixszel van dolgunk. Bár Sam ügyesen friss zenékkel bombáz bennünket, igazából nem jön le úgy globálisan, hogy ez a kiadvány Jeruzsálemhez kötődne, csak nyomokban. Helyenként a harmónia érzésem is csorbult, de ez legyen a minimum. Nincs igazán kiemelkedő szerzemény az 'Opus Quarto'-n, csak sok jó illetve közepes szintű track sorakozik. Ezt talán egy második lemezzel lehetett volna kompenzálni, de az most elmaradt. Így csak 7/10-et tudok rá adni.
Opus Quarto: Jerusalem mixed by Mr Sam
Label: Black Hole Recordings Katalógus szám: Black Hole CD 74 Ország: Hollandia Megjelent: 2010. november Stílus: Trance, progressive house Dj mix: Mr. Sam
Tracklist: 1. Thomas DeColita - Jerusalem (Opus Quarto Intro) (2:27) 2. Amurai feat. Sean Ryan - Killing Me Inside (Intro Mix) (7:30) 3. Makotrax - Persuade Me (7:52) 4. Pink Flood feat. Tiff Lacey - Someone Like You (James Nelson Like Prog Remix) (9:18) 5. Mr Sam feat. Kirsty Hawkshaw - One Day (KhoMha Remix) (7:50) 6. KhoMha - Sharem (Sunrise Mix) (6:42) 7. Mr Sam vs. Fred Baker pres. As One - Forever Waiting (Sesta Remix) (7:17) 8. Nhato - Dreamer's Symphony (7:51) 9. Sesta - Runaway (7:11) 10. Nuera feat. Szen - Love Lost (Electro Mix) (7:43) 11. Ruby & Tony - Hindi (7:28) 12. Sesta - On Fire (6:22) 13. Moonpax - Ahava (7:20)
A technika ördöge majdnem megtréfált bennünket, de hála a kitartó próbálkozásoknak a 'Transfrequency 003' egy órás késéssel, de felkerült a rádió szerverére és live-ban hallgatható volt. A mostani epizód is a trance fénykorából merít, s hoz el számunkra ismert és kevésbé ismert számokat egyaránt. A felvezetés már-már álomszerű, majd 2-es és 8-as track között egy masszív parti blokk érkezik, melyben Cosmic Gate, Gouryella, Above & Beyond, Sundawner, Rank 1 is képviselteti magát. A végén két Ron Van Den Beuken darab gondoskodik a totális eufóriáról. Jó hallgatást a mixhez!
Ismét időutazásra hívok mindenkit. Ezúttal csak tíz évvel pörgetjük vissza az idő kerekét, hogy elemezgessük egy picit Sterbinszky Karesz első szerzői albumát a 'Discography'-t. 1998 és 1999 között négy nagy sikerű Dj mixe is megjelent: így előbb a 'Hits From Club E-Play' majd az 'Egy nyár a Flörtben' a sort a 'Trance/House Sound of Dance Tuning Disco' zárta, melyek meghozták számára a rég várt országos sikert. A mixlemez dömping után a közönség még többet várt tőle, ezért vágott bele egy saját LP írásába barátainak (Náksi Attila, Brunner Zsolt, Császár Előd és Váradi Balázs) segítségével. A 'Missed' egy jó kis funky house darab, ami azonban nincs túlbonyolítva. A címadó 'Discography' a lemez legnépszerűbb dala lett, nem hiába, hiszen ügyesen adaptálja Amanda Lear 'Queen of China Town'-jának fontosabb elemeit. A funky house-os megoldást határainkon túl is elismerték, még a francia Antoine Clamaran is bőszen pörgette szettjeiben. A 'Dj Play the music' csupa ismerős sample-t használ. A 'Scorpion' egy pumpin house szerzemény, funky elemekkel, kevéske mondanivalóval. A 'Let's do it' is funky gyökerekből táplálkozik, s már jóval pezsgőbb hatást kelt, mint a 'Scorpion', de valahogy egy kis vokál hiányzik nekem belőle. A 'Funk Express' se a bonyolultságával hódít: gyakorlatilag egy jól eltalált groove és egy filterezgetett sample adja a savát, borsát. Az 'Ugly dog' igencsak érdekes: a kutyaugatás zenébe építése nagy húzás volt, ennél többről sajnos nem is szól a történet. Ezen a ponton érkezik végre a felmentő sereg Vangelis '1492'-jének trance adaptációjával, amolyan Ferry Corsten módra (a C-mix nem hiába került oda a cím mögé). A vokál nagyon szép, igazság szerint nekem túl sok a hasonló faktor, de a zenének van egy köztes része, amikor teljesen más irányba indul dallamilag, előnyére, majd visszatér eredeti "medrébe" (a számhoz készült Náksi vs Brunner remix viszi nálam a prímet). Az 'Avalon'-ban Shane 54 kelt Sterby segítségére, s ez bizony egy gyümölcsöző együttműködést eredményezett. A hangszerelésen is érződik, hogy Előd igencsak az Armin féle sound-ot részesítette előnyben. A kiállásban egy szép kórusrészt követően alaposan elkap bennünket a dallam. Ez igen, ezt már szeretjük! Az 'Immortal sense'-ben Tranzident zeneisége kapott teret. Bár ez a szerzemény hazai szinten is eléggé alulbecsült, mindenképp ki kell emelnem, nekem ez a szám a kedvencem a lemezről, mivel zseniálisan elegyíti a vokált az elszállós trance elemekkel. A 'Take me away' Armin 'Communication'-je egy kicsit átvariálva, melyben Előd vokálozik. Amúgy hiába a kísérteties hasonlóság én szeretem ezt a számot is, hiszen van neki egy különleges atmoszférája. A záró 'Vicious circle' nekem Dj Georgiopres. Manjaro 'Apperception'-ét juttatja eszembe, amit Karesz a Dance Tuning-os dupla trance lemezére anno fel is tett. Se több, se kevesebb, mint egy levezető szám. Összességében mai szemmel nézve vannak laposabb részek a lemezen, de nem vitatom el azt a tényt, hogy a top dj-k lemezkiadási kedvének adott egy kis lendületet. A house blokk annyira nem a szívem csücske, de a trance rész rendben van. Pontozással utóbbi győzne: a trance szekció 8/10-et, a house 6/10-et kap tőlem, ami szumma szummárum: 7/10. Sterbinszky - Discography Label: EMI Music Katalógus szám: 7243 5 30169 2 0 Ország: Magyarország Megjelent: 2000 Stílus: House, trance Producer: Sterbinszky Károly, Váradi Balázs, Náksi vs Brunner, Shane 54 Tracklist: 1. Missed! (6:50) 2. Discography (6:16) 3. DJ! Play The Music (6:15) 4. Scorpion (5:43) 5. Lets Do It! (6:17) 6. Funk Express (6:13) 7. Ugly Dog! (4:41) 8. 1492 / Fly Away With Me (8:13) 9. Avalon (6:39) 10. Immortal Sense (7:25) 11. Take Me Away (8:47) 12. Vicious Circle (5:52)
Míg az előző epizódokban Oliver Lieb és Chris Cowie lázban égtem ezúttal a belga Laurent Véronez három darabját is bemutatom a 'My Classics' harmadik részében.
Jörg Querner örökérvényű klasszikusa. Egy hipnotikus groove-val nyitunk, ami végigkíséri az egész kompozíciót. Erre mesterien rá lett úsztatva egy string, ami egyszerűen mesés. Először egy válogatás cd-n találkoztam a szám rádióbarát verziójával. Tekintve, hogy a dallamosabb dolgokat favorizáltam azidőtájt, annyira nem győzött meg, de végül átmásoltam magamnak kazettára. Többszöri hallgatás után aztán felfedeztem a zsenialitását, hiszen minden egyes másodperce szórakoztat és utaztat. Egyébként a Superfly Records-nál megjelent vinyl-en szereplő Nalin & Kane verzió is brutálisan jól szól, a srácok továbbgondolták az eredeti sémát plusz hangulati képekkel.
Ha már Nalin & Kane-nél járunk ragadjunk le még egy picit. Jómagam nem is a duó két megaklasszikusáról a 'Beachball'-ról és a 'Talkin about'-ról ejtenék szót, hanem egy kvázi mellőzőtt szerzeményükről a 'Live at The Crystal Palace'-ról. Tipikus nehezen beszerezhető darab, vagy 7-8 évbe telt mire a 4 perces erősen vágott verzió (és a viszonylag felejthető Bedrock átirat) helyett szert tettem az Original és Alternative Club mixre. Az Original mix egy atmoszférikus break utazás egy csipet 4/4-el, az Alternative Club mix nagyjából ugyanaz, csak végig 4/4-es alapokra helyezve. Csillogó, sugárzó darab.
Az L-Vee & Dj Ghost fémjelezte projekt a karakteresebb, helyenként már hard-ba csúszó trance ágat képviseli. A 'Sleepless' ennek ellenére egy valódi progressive house-trance hibrid szerzemény lassú, körültekintő építkezéssel megbolondítva. Hangulatilag rendkívül összetett, én nem tudom megunni. Anno Sasha menedszere Guy Ornadel pörgette a Muzik Magazine Cd-mellékletén. Azóta valósággal beleszerelmesedtem. Meglepő lehet, de még a jó öreg Tom Wax is felpakolta a 'Mix Trax Vol.4.' című válogatására.
1999-ben nemcsak az euro trance élte a fénykorát. Olyan darabok is napvilágot láttak, melyek progressive alapokra építkeztek mérsékelt melódiával. A 'Feeling you' is ilyen, ami egyébként szintén L-Vee nevéhez fűződik. Szép intro némi break betéttel, majd alaposan belehúzunk. A kiállás hangulatában nekem BT 'Flaming June'-ját idézi. Bámulatos zongoraszólót kapunk egy flangelt string társaságában. Aki ismeri Slam Jr. 'Strictly Trance Symphony'-ját annak ismerős lehet, én először a 'Mystery Trance' válogatáson hallottam. Kortalan darab.
L-Vee és George Petkidis projektje a Planisphere. A duónak voltak nagy dobásai, ezek közé tartozik a 'So many ways' is. Nekem igazából nem is az eredeti megoldás a lenyűgöző, hanem a Force Mass Motion által átgyúrt még progressive-ebb verzió. Michael Wells okosan a kiállást még tovább finomította, a dobszerkót a rá jellemző stílusjegyekkel látta el. A kettő kombinációja pedig egy ütős egyveleget képez. Ötcsillagos lemez. Folyt köv.
És folytatjuk a trance klasszikusok lajstromba vételét. Ezúttal is öt, számomra meghatározó darabot poroltam le és írtam róluk néhány kedves sort.
Kay Cee - Love stimulation (Humate remix) (1998 - Orbit Records) Ez a zene egy igazi talány. Az eredeti verziót ugye még 1993-ban szerezte az akkor még trióként funkciónáló (Gerret Freirichs-Oliver Huntemann-Hans Georg Schmidt) Humate formáció. A 'Love stimulation'-t azonban mindenki Paul Van Dyk szenzációs átiratából ismerheti. Furcsa, de a szám még nagyobbat durrant, amikor a Kay Cee duó (aka Oliver Huntemann-Stephan Bodzin) vette kezelésbe, s a Humate (ekkor már Freirichs-re redukálódva) saját magát remixelte meg. Hihetetlen nagy elszállás kerekedett az egészből, az intro az egyik legjobb, amit az elmúlt másfél évtizedben hallottam. Ezután egy kis progresszív zakatolás következik, ami később egybeolvad a főmelódiával. Egyszerűen briliáns.
Yves DeRuyter - The rebel (1997 - Bonzai Records) A belga Yves Deruyter a 90-es évek nagy tech trance pionírja. Producer társával M.I.K.E. Dierickx-szel számtalan kortalan darabbal leptek meg bennünket. Az egyik ilyen az 1997-es 'The rebel', ami elég érdekesen, egy agresszív groove-val nyit, ami mellé egy férfi skandálja 'yes, the rhythm, the rebel'. No, nem kell megijjedni, a szerzemény később dalalmosabb élét is megmutatja, de még hogy. Egy string vezeti fel a melódiát, ami alaposan átszabja az egész hangzást. Tipikus 'kezeket a magasba' érzés vesz elő bennünket. Nagyon ott van a szeren a dallam, a mai napig nem tudok róla lekattanni.
Push - Universal nation (1998 - Bonzai Records) Ha már a belgák, akkor jöjjön Dirk azaz Mike Dierickx egyik legjobban fogyó mesterműve, azaz Push 'Universal nation'-je. Ezt a darabot egyik barátom rögzítette nekem kazettára, s már első hallásra is megigézett. Speciális, szaggatott és flange-elt string-jei teljesen újat hoztak akkoriban, s egyben az alteregot a sikerkovácsok körébe repítette. Szerintem a trance dj-k közül nem volt olyan, aki életében legalább egyszer ne játszotta volna szettjeiben.
L.S.G. - Netherworld (Kid Loops remix) (1997 - Hooj Choons) Oliver Lieb L.S.G. alteregojának legzajosabb sikere kétségtelen az 1997-ben napvilágot látott 'Netherworld' volt. Az eredeti verzó kétségtelen a legepikusabb trance klasszikusok egyike, viszont jómagam még nagyobbat ráztam a Kid Loops aka Jamie Lexton féle break verzióra, ami még nagyobbat kanyarít véleményem szerint. Ügyesen belőtt felvezetés, majd az originalból jól ismert elemek szépen rakódnak egymásra. A kiállásban a dallam kap a szárnyára, s visz a tört ütemek epikusságával tovább egy másik világba. Felejthetetlen klasszikus.
Nalin INC - Planet Violet (1997 - Kosmo Records) Andry Nalin, a Nalin and Kane duó oszlopos tagja egyedül is megállt a maga lábán. Ezt bizonyítja, hogy Nalin INC-ként egy örök érvényű muzsikával, a 'Planet Violet'-tel írta be magát a trance történelemkönyvbe. Pedig nem kell nagy dologra gondolni, mivel az alkotóelemek egyszerűsége áll össze egy nagyszerűséggé. Puha groove-ok és húzós synth hangok egyesülnek, s bírnak bólogatásra bennünket. Folyt köv.
Még egy újabb cikksorozat startol a mai nappal. Ennek a célja, hogy olyan trance és trance közeli zenéket mutasson be, amelyek nagymértékben befolyásolták az ízlésemet. A bemutatott darabokkal egyrészt hiányt is pótlunk, hiszen az új generációs trancerek zsenge korukból kifolyólag ezen gyöngyszemeket nem nagyon ismerik, másrészt lekövethetik a trance honnan jött és mivé fejlődött napjainkra. Akkor vágjunk bele!
Deniro - Revolver (1996 - Hook Recordings) A Deniro project Chris Cowie nevéhez köthető. Ebből talán már sejthető, hogy nem egy cheesy produkcióval lesz dolgunk. Az Evolver egyből a lényegre tér, s pár másodperc alatt egy trance alapokon nyugvó törzsi hímnusszá fejlődik. Aztán nekiindul az építkezés és az utaztatás. Olyan mintha a szám két különálló részből állna, de nem, egy ponton eggyé fornak. Egy bajom van vele, nehezen keverhető.
Art Of Trance - Kaledioscope (L.S.G. remix) (1997 - Platipus Records) Úgy néz ki csupa kemény diót sikerült egy csokorba gyűjtenem. A Kaledioscope Oliver Lieb remixében rövid rávezetés után egyből rátér a lényegre. Mielőtt megunnánk a főmelódiát egy iszonyat húzós, deep hangokkal spékelt rész következik és a sztratoszférába repít minket. Komplex szállás ez kérném szépen.
Paragliders - Oasis (1995 - Superstition) A most bemutatott zenék közül az Oasis a legtempósabb 144 körüli BPM-ével. Oliver odakanyarít rendesen. A dallamvilág rendkívül komplex, de ezt tőle már megszokhattuk. A korai trance éra egyik legértékesebb gyöngyszeme. Húz a groove, csiripel az acid, mellé társul egyfajta bájos melankólia és keleties beütés is.
Transa - Prophase (X-Cabs remix) (1996 - Hook Recordings) Hogy mit tud ez a zene? Kérdezzétek meg paul Oakenfold-tól, ő volt az, aki szinte rongyosra játszotta ezt a remixet. Itt is fel van adva a lecke, hiszen a nyitó gyönyörű intro-t vétek lenne lehagyni egy-egy keverésnél. Ezután a szokásos pörgetős rész jön, majd a végén ismét visszatér a nyitó hangkép, ami méltó befejezést biztosít eme remek szerzeménynek. De kár is fecsérelni a szavakat rá, ezt hallani kell. Ilyen típusú zenék nagyon hiányoznak mostanság a szcénából.
Sandra Collins - Flutterby (X-Cabs remix) (1999 - Hook Recordings) Csodaprodukció a javából. Akiknek megvan Slam Jr Strictly Trance Symphony-ja azok ismerhetik ezt a darabot. Valljuk be Sandra-nak a producerkedéshez nem sok lövése volt, a Flutterby-t is Jim Stout írta neki. A darab azonban Chris X-Cabs Cowie átiratában adja ki magából a legtöbbet. Szépen lassan építkezik. Bejön egy sodró dallam, ami egy csodaszép kiállásba torkollik. Ezután megindul a zene, de úgy istenigazából. A vége sem az a tipikus sablon levezetés, a fő string lefilterezve tűnik a semmibe.
Hosszas szünet ismét egy újabb mixszel jelentkezik a Zone Promotion sorozatunk. Mostanság igencsak elfoglaltak voltunk Attish-sal az új műsorunk, a 'People can fly' beindítása végett, így nem nagyon jutott időnk külön mixeket gyártani emellett. Talonban azonban voltak olyan egyvelegek, amiket már régebben elkezdtünk, ilyen a Long Beach második része is. Az első LB-t Attish hozta össze és igazi tengerpartra való hátradőlős trance zenékkel örvendeztette meg a hallgatókat. Ezt az irányvonalat folytatja tovább az LB Vol. 2 is. Egy eszement nagy introval indulunk, ami a Pink Floyd és a belga Faskil közösködéséből kerekedett ki. A másodiknak érkező Kostya Veter féle 'The loneliness' Summerbreeze remixben tökéletes harmóniában úszik be, mintha a két számot az isten is egymásnak teremtette volna. Max Graham 'Does she know yet'-je 2010-es verzióban (Dusky 2010-ként) is nagyot üt. A Coldharbour-os hangzást idézi meg Marco Torrance 'Stranded feelings'-sze, Mikas 'Ocean'-ja ezt a hűvösebb vonulatot oldja fel, a tengerpartra invitál bennünket. Bright Side 'Lissabon'-ja egy igazi baleári darab, csodaszép gitárszólóval. Arty is beköszön a csodaszép 'Come home'-mal, majd D.P. Kash 'Evening'-je terelget az izgalmas éjszaka felé. A végére is marad töltény, Jason Van Wyk 'September rain'-je és Sensetive5 'Broken dreams'-sze is egy koktél fogyasztása mellett fejti ki az ideális hatást. Remélem tetszeni fog mindenkinek!
Váradi Balázs a hazai modern tánczenei élet egyik üde színfoltja. Kezdetben, mint társproducer tűnt fel Sterbinszky oldalán, aztán, miután egy kis ismertséget és tapasztalatot gyűjtött a rutinos lemezlovas stúdió partnereként szólókarrierbe kezdett. Az elmúlt hét évben rengeteg minőségi felvételt és remixet produkált, ezzel egyben határainkon túl is öregbítette a szárnyait bontogató magyar trance szcéna hírnevét. Első albuma a 2006-os 'The origin' tulajdonképpen a megjelent single track-ek többségét felvonultatja néhány kellemesen bizsergető új darab mellett. Egytől egyig gyönyörű trance zenéket hallhatunk, amelyekről senki nem mondaná meg, hogy Közép-Kelet-Európában készültek, és nem milliós kütyüket csavargattak, hogy a hangok ennyire kristálytisztán szóljanak. Kiemelkedő darabok: 'Perfect mind', 'Always mine', 'Digital parade', 'Drift'.
Tranzident - The origin (2006)
Tracklist: 1. Mindennap (5:22) 2. Perfect Mind (8:00) 3. Always Mine (5:37) 4. The Origin (7:09) 5. Digital Parade (5:28) 6. Feel Alright (7:22) 7. Lovin' You (6:33) 8. Some (7:47) 9. Brilliant (5:38) 10. Drift (8:12) 11. Wasted Life (8:19) 12. The One (2:57)
Sterbinszky Károlyt egyetlen hazai klubernek sem kell azt hiszem bemutatni. Van aki szereti, akad aki utálja, de neve megkerülhetetlenül is egybeforrt több nagy múltú megaklubbal, így a siófoki Flörttel, Palace-szal, a kiskunhalasi Dance Tuning Disco-val és a budapesti E-Play-jel. Ezek egy-egy mix erejéig meg is ihlették Sterbit, s egy retro, valamint egy aktuális mixszel örvendeztette meg a rajongóit (diszkográfiájában később találhatunk még szórakozóhelyekhez kötődő mix cd-ket - a szerk.). A 'Hits From Club E-Play' volt a gyújtópontja Sterbi országos ismertségének. Noha korábban készült 'E-Play Generation' címmel egy válogatás, melyen mint szelektor szereplt és sikeres klubturnét is vezényelt a kiadványhoz kapcsolódóan a 'Hits From Club E-Play' emelete a hazai "sztár dj-k" körébe. A DJ mix, mint platform azért is lehetett népszerű formátum ekkoriban, mert a zenék nehezebben voltak elérhetők, mint ma az internet korában. A DJ egy személyben jelentette a szórakoztatás alfáját és az új, előremutató zenéket prezentál kurátorok omegáját. A magyar dj mix biznisz 1997-ben indult be igazán. Ekkor érkezett Dj Junior 'Danubius Hot Mix'-sze, ami nagyban köszönhette népszerűségét a mögötte álló országos rádiócsatornának - illetve a (kommerszebb, rádióbarát zenék beválogatásának), így meg sem állt az aranylemez státuszig. Szintén legendás jelzőt érdemelt ki Dj Budai 'Techno House Classics'-je, ami már nem a slágerzenék kedvelőit állította a fókuszba, viszont retrospektív jelleggel igyekezett pótoltatni a hazai hallgatósággal az elmúlt 3 év legemlékezetesebb zenei momentumait. Dan Von Schulz 'In Da Mix'-sze az aktuál klubhangzásból igyekezett egy csokorra valót adni, megcsavarva a sztorit azzal, hogy egy élőben rögzített mixet repített el a CD-n keresztül a hallgatósághoz. Tommyboy sem maradt le társai mögött, a 'House Matic Classics' szintén a klasszikus szelekció mentén haladt. A sapkás 1994-96 közötti megjelenéseket pakolt a mixre, melyek egyben az általa vezényelt bulik legnagyobb közönség kedvenceivé váltak. Itt csatlakozott be a mixlemez bizniszbe SterbinszkyE-Play-es rezidenciájának esszenciálissá vált "slágereivel". Az idézőjelet azért használtam, mert sok track nem ért el rádiós kiemelt helyezést, viszont a Sterby rajongók szemében őrült tüzeket gyújtott, ha egy-egy ezek közül felcsendült. Szóval a mixet az olasz Groovy 69 medly-je nyitja, ami egyben két problémát old meg. Egyrészt a dal alapját adó Stardust 'Music Sounds Better With You'-ját szinte lehetetlen volt mix CD-re licenszelni másrészt megkapjuk rá Bob Sinclar (Thomas Bangalter ötletét lenyúló) 'Gym Tonic'-jából Jane Fonda aerobic instukcióit is, ami szintén nagy dobásnak számított ekkoriban. A folytatásban Dj Duke 'So in Love With You'-ja érkezik Full Intention remixben, ami fontos, mert az eredeti bájos fejhangon előadott énekét Michael Gray-ék igencsak gatyába rázták egy patent groove-val és egy mesteri történeti felépítéssel. Maradunk a lüktető ritmusoknál, a holland Silvio Ecomo 'Uprising'-ja (ami egyébként Gino Soccio 'Dancer'-ének adaptációja) csap a lovak közé, feszesre vett pumpin témája egyből megindít mindenkit a tánctér felé (ha ez eddig a pontig nem történt volna meg). R.(oger) Mills 'It's In My Nature'-je sem engedi lankadni a figyelmet, mire észrevesszük át is csúszunk Untidy Dub 'Mr. Bump'-jába, aminek karakteres baseline-jától tutira mindenkinek lyuk keletkezik a gyomrában. Jan Driver 'Filter'-je egyik személyes kedvencem, pedig nem más mint egy pattent kis groove filterezgetése, de néha az egyszerű dolgok a nagyszerűek. Dave Randall 'Bombay'-je egy egyszerű téma, különösebb fő dallam nélkül, ismétlődő női Bombay skandálással, tribal elemekkel dúsítva. Silvio Ecomo törtes ritmusképletű 'Overslept'-je az energetikusságra épít, dallamot nem igazán találunk benne. kivéve, amikor Sterby ráhúzza J. Graü funky-s 'Mucho Bajo'-ját. A francia Grant Phabao 'Tub'-ja is a filter, pumpin house egyik iskolapéldája (a vezető hangmintát West Street Mob 'Simon Says Dance'-éből vették 2:09-nél). A Klubbheads trióból ismert Koen Groeneveld Dj Disco-ként a 'That Sound'-dal egy lüktető poszt-diszkó témát dédelget (Ferrara 'Love Attack'-jét mintázva). Hirtelen a megasláger Lighthouse Family 'High'-jának vokál elemeti halljuk egy dögös house alapon, az elkövető nem volt más, mint a hamburgi house don Boris Dlugosch. Elsőre furcsának hat, ismerve az eredeti tétel lassúbb, balladaibb hangvételét, de nagyon el lett találva ez a verzió is. Átmenetben Victor Calderone 'Give It Up'-ból gyúrt loop-ja helikopter szerű effekttel reptet (szintén Gino Soccio 'Dancer'-ből mintázva, itt történetesen a Give It Up vokálfoszlányt) Erre robban rá Sara Parker 'My Love Is Deep'-je Armand Van Helden bődületes remixében. Ezután két gyors keverés és rövid trackváltás jön, előbb Orpheos 'Fascinated'-je, majd Mac Zimms Wishbone altergeóján a '50 Grooves', ami után a trance blokk kezdődik. Három holland munka, három gyöngyszem. Előbb Dj Enrico Delegate művésznéven a 'Want You To Stay'-jét hozza, majd Ton TB-vel kiegészülve a korszakos sláger 'Greece 2000' dübörög tőle. Grooveyard 'Mary Go Wild'-ja törtes alapjaival szenzációsan illeszkedik ide, egyben megágyaz a szettet záró BT 'Flaming June'-nak, amit Chicane emelt egy még magasabb polcra baleári, spirituális verziójával.
Sterbinszky - Hits From Club E-Play
Label: PolyGram, Zebra Formátum: Mix CD Megjelent: 1998 Stílus: House, Trance Dj Mix: Sterbinszky Tracklist: 1. Groovy 69 - Stardust Medley With Dust
2. Dj Duke - So In Love With You (Full Intention 12" Mix)
3. Silvio Ecomo - Uprising
4. R. Mills feat Maxine - It's In My Nature (Bookstone Dub) 5. Untidy Dub - Mr. Bump 6. Jan Driver - Filter
7. Dave Randall - Bombay
8. Silvio Ecomo - Overslept
9. J. Graü - Mucho Bajo
10. Grant Phabao - Tub
11. DJ Disco - That Sound
12. Lighthouse Family - High (Boris Dlugosch Highdub 2)
13. Victor Calderone - Give It Up (Victor's Loop)
14. Sara Parker - My Love Is Deep (Armand Dub Of Doom)
15. Orpheos - Fascinated (Monkey Drum Mix)
16. Wishbone - 50 Grooves
17. Three Drives On A Vinyl - Greece 2000
18. Delegate - Want You To Stay
19. Grooveyard Mary Go Wild! 20. BT - Flaming June (Chicane Remix)
A sikersztori egy évvel később, 1999-ben folytatódott ezúttal Sterby siófoki Flört-ös rezidenciája kapcsán. A kiadvánnyal kapcsolatban, ha lehet még nagyobb médiafelhajtást csaptak, annó a FREEE Magazin is teli volt a CD-t reklámozó hirdetésekkel, pluszban egy sokállomásos országos albumbemutató turné is kapcsolódott hozzá. Nem mellesleg ez volt az első olyan CD, ami mellé egy diszkó, mint támogató adta a nevét. Ugyanebben az évben kijött a siófoki konkurens Palace duplája a 'Palace Club Mix' Junior és Jutasi mixelésében, egyszóval a szórakozóhelyek is ráéreztek, hogyan kerülhetnek ők is a figyelem középpontjába. Az 'Egy Nyár a Flörtben' is egyfajta best of szelekció, igaz időben egy szűkebb múltra tekint vissza, így 1999-ben akár zenei aktuál felhozatalnak is tekinthettük. Természetesen ebben a szettben is a Flörtös rezidencia legnagyobb sikerei kaptak helyet. Ami egyből tetten érhető, hogy kicsivel slágeresebb a hangzás, több dallamosabb track került a szelekcióba. Rögtön az elején a Sterbinszky nevével szinte egybeforrt Avant Garde féle 'Get Down', amit sok helyen Sterbinszky szerzeményként aposztrofáltak. A tény az, hogy az Ottawan 'D.I.S.C.O'-jából kölcsönzött alapon énekelgetés az esztendő egyik legnagyobb slágerévé avanzsált. A folytatásban Robbie Rivera osztja a diszkó ritmusokat az 'Ultimate Disco Groove'-ban, majd a holland house mágus Olav Basoski veszi át a gyeplőt a kellőképp dögös 'Blackmail'-lel, ami a 'Samplitude' vinyl széria egyik legjobb darabja volt (egy Ferrara 'Love Attack' és egy Chic 'Dance, Dance, Dance' mintával túrbózva). Mac Zimms 'Feel What I'm Feeling'-je pumpálós alapon ügyesen adaptája Armand Van HeldenTori Amos 'Professional Widow' remixének gitárrifjét. Blue Adonis 'Disco Cop'-ja egy német előadótól Mariane Rosenberg 1975-ös 'Ich Bin Wie Du'-jából nyúlja a nyitó hangképeket s emeli át egy klubosabb momentumba, melyen még Judge Jules és Commie párosa is csavart egyet. Buzzy Bus 'You Don't Stop'-jánál jön pár gyors és gyilkos keverés. a Paperclip People 'Throw'-jából ismert loop (ami eredetileg Lolletta Holloway 'Hit and Run'-jából van) repít The Freak 'Funky Latinos'-szába, ami kb 1 percig szól és máris Kriminal 'Loud 'n' Proud'-ja diktálja a tempót Olav Basoski vezénylésében. Happy Human 'Blow Your Own'-ja a korszak egyik legfurább, de ezzel egyetemben hangzásilag kiemelkedő darabja, amiben egy elszabadult szaxofondallam jelenti az alfát és omegát (az eredeti mix Slam Jr. 'House Matic Club Hits'-szén is ott figyel), ezúttal a holland Mark Van Dale és Enrico adtak egy kis update-t a mókázásnak. Erre végtelenül hosszúan és harmóniában jön a Strictly Rhythm becses '12 inch-ese Ghetto Stylez 'Hands Up'-ja Mega Man verziójában, sok felpörgetéssel egy húzós kiállással és egy gyilkos groove-val. Dj Sandy vs. Housetrap 'Overdrive'-ja sokak számára a lemez egyik legnagyobb húzása volt, nem is csoda hiszen az egykori 1979-es diszkó klasszikus Kat Mandu 'The Break'-jéből vesz pár elemet, amitől még dögösebb az egész kompozíció (mondjuk a fő basszus téma, ami kiemeli sok pályatárs track közül). A következő célpontunk a 'Superfly Slick', ahol a szerző Dj Survival Kit-ként van jelölve, de tulajdonképpen ez csak a promo kiadvány megnevezése, amin a Vengaboys szerzősége mellett Olav Basoski jegyzi a remixeket (dub és vokál). Feszesebb témákat feszegete Tim J 'Made In Taiwan'-ja, ami nagyjából egy nagy felpörgetésből áll. Mauro Picotto Lizzard'-ja a Binary Finary '1998'-át a kiállásban szépen úsztatja akkordmenetében, de mielőtt eluralkodna rajtunk a trance eufóriája beékelődik Capricorn '20 hz' Nalin & Kane remixében, egy valódi brazil fieszta kerekedik itt. Ha már Binary Finary érkezik is a klasszikus '1998' Matt Darey remix, ami szépen hozza a Matt-re jellemző komoly trance faktort. Alice Deejay 'Better Of Alone'-ja kicsit dance-be lóg, de szög egyszerű dallamával ez volt a másik nagy sláger a lemezről. System F 'Out Of The Blue' az euro trance korszak egyik zászlóshajója, amivel Ferry Corsten az elkövetkező évtizedekre bebetonozta magát a trance élvonalába. A zárszót Chicane epikus 'Saltwater'-re mondja ki (ami dallamában Clannad 'Theme's From Harry's Game-jébő emel, illetve Lucid 'Can't Help My Self-ének riff-jeit is visszahallani benne), ami méltó keretbe foglalása egy első osztályú szettnek.
Sterbinszky - Egy Nyár A Flörtben
Label: EMI Quint Formátum: Mix CD Megjelent: 1999 Stílus: House, Trance Dj Mix: Sterbinszky Tracklist: 1. Avant Garde - Get Down (Radio Mix)
2. Robbie Rivera - The Ultimate Disco Groove (Original Tall Paul Edit)
3. Olav Basoski - Blackmail
4. Mac Zimms - Feel What I'm Feeling (Club Mix)
5. Blue Adonis - Disco Cop (Judge Jules vs Commie Rumble Mix) 6. Buzzy Bus - You Don't Stop (Only 4 Housefloors)
7. Freak - Funky Latino's
8. Kriminal - Loud 'n' Proud (Olav Basoski 'Samplitude' Mix)
9. Happy Human - Blow Your Own (Mark Van Dale & Enrico Mix)
10. Ghetto Stylez - Hands Up (What?) (Mega Man Cardiac Attack Mix)
11. DJ Sandy vs. Housetrap - Overdrive
12. DJ Survival Kit - Superfly Slick (Olav Basoski's Mix)
13. Tim J - Made In Taiwan
14. Mauro Picotto - Lizzard (Megavoices On Air Mix)
15. Capricorn - 20Hz (Nalin & Kane Mix)
16. Binary Finary - 1998 (Matt Darey Remix)
17. Alice Deejay - Better Off Alone (Vocal Mix)
18. System F - Out Of The Blue (Original 12" Version)
19. Chicane - Salt Water (Tomski vs Disco Citizens Remix)
Egy hely, ahol főleg house, progresszív, techno, breakbeat valamint goa/psy stílusú zenékkel találkozhatsz, ám minden más érdekességet is meglelhetsz, ami a régmúlttól napjainkig a zenével összefügg és ide kívánkozik. Az oldal lehetőségeinkhez mérten folyamatosan frissül szóval érdemes visszatérő olvasónak lenni.
Az AMbassador projekt mögött nem más áll, mint Mischa Van Der Heiden, akit techno produkcióiról Dj Misjah-ként ismer a világ. Mint oly sok techno producer kipróbálta magát trance-ben is, ennek két ekletáns példája a 'The Fade' és a 'One Of These Days'. Remixerként már szélesebb spektrumon mozgott, hol trance-sre, hol techno-sabbra véve a figurát. 2001-ben aztán eljött az idő, hogy AMbassador egy dupla cd-vel hagyjon lenyomatot a munkásságáról. Az egyes lemez Misjah által mixelt, míg a második unmixed verziókat tartalmaz a gyüjtők nagy örömére (igaz esetenként nem azok a verziók kerültek fel ide, mint ami a mixben felcsendül).
