Markus Schulz álmát álmodták tovább

És íme a trendi remixalbumok következő ékes példánya. Markus Schulz 'Do you dream'-je se kerülhette el a sorsát, a trance szcéna élharcosai gyurmázták át itt is az eredeti darabokat. Első megállapítás: minden zene edit-ben szerepel, tehát többnyire 4 perc után vége a mókázásnak (vagy éppen a szenvedésnek). Ez mire jó? Ki tudja.
Az 'Alpha State' Mike Foyle átiratával vágunk bele a lecsóba. Talán ő azon kevesek egyike, akit a mai napig kedvelek a trance vonalról. Itt sem okoz csalódást Mike, szépen hozza a rá jellemző stílusjegyeket. A melankolikus dallam mindent visz. Az 'Away'-t a Cosmic Gate duó szemelte ki magának. Nekem az eredeti egyáltalán nem tetszett, túl limonádé ízű volt az egész. Nem mellesleg pedig kicsit Ronski Speed 'The Space We Are'-jára hajazott. Itt sem dobtam el a parókám a hallottaktól. Bossi és Nic már kezdik elérni hangzásuk kiaknázhatóságának határát. Ugyanazokat a megoldásokat sütik el x+1-edjére, s ez kezd idegesítő és unalmas lenni. A 'Rain'-en viszonylag hamar átugrottam, mert Phynn megfáradt próbálkozása ennél többet nem érdemelt egyszerűen. Szegény srác amilyen ígéretes tehetség volt, úgy sikerült beállnia a sorba és fillérekre váltani azt a bizonyos tálentumot. A 'Dark heart waiting' Jochen Miller remixét már ismertem korábbról, ami egy átlagos High Contrast-os darabnak nevezhető, progresszív felvezetéssel és a szokásos hatásvadász szinti csavargatással. Szegény Carlo Resoort, ahogy öregszik úgy gyorsul. A Mr. 4 Strings megannyi siker után mintha a 'Not the same' remixelésénél csak a biztosra hajtott volna. Nem rossz, nem rossz, de valami átütő hiányzik belőle. A korong legnagyobb csalódását a trance művész jelleget ezidáig leginkább őrző Ferry Corsten pakolta össze. A 'Do you dream' remixével sikerül vagy 2-3 évvel ezelőttre visszanyúlni hangzásban (ha hasonlítani kellene olyan, mint a 'Radio crash'), nem hiszem, hogy ez lesz a legjobban fogyó munkája. A 'Last man standing'-re Karanda is kreált egy alternatív verziót. Akusztikus hatást keltő, céltalanul énekelgetős elképzelése nálam süket fülekre talált. Ami miatt eddig megérte kitartani az a 'Surreal'-nek a Moonbeam átirata, ami végre bizonyítja, hogy nyugodtan el lehet rugaszkodni az eredeti zene kitaposta ösvényről, s összehozni egy olyan produkciót, ami egyszerre kísérletezős és slágeres. Az 'Unsaid' Big Room Club Mixben nem több egy szimpla erőlködésnél, szerencsére a 'Lifted' Tenishia remixével ismét visszatér az élet a kiadványba. Itt sem történnek világmegváltó dolgok, de szépen a helyén szól minden. A 'Perception'-t Super8 és Tab túrbózta fel. Sokat nem ülhettek rajta a studióban, mert a baseline és a dob kivételével szinte minden maradt az eredetiben. A 'New world' Barnes és Heatcliff edit-jében csendül fel. A nyers hangzás kifejezetten jól áll az eredetiben himnikus magasságokba törő melódiának. A 'Lightwave' Club Mix Edit-je igazi fejfölkapós muzsika. Úgy kezdünk, mintha egy trance darabról lenne szó, majd felgyorsulunk és máris zakatol a d'n'b. Mit ne mondjak, ha ezt valaki tudja játszani a szettjében az előtt megemelem a kalapom. A d'n'b dj-knek tuti túl trance-s, a trance lemezlovászoknak túl d'n'b-s. A '64.5hz'-et Mr Pit kapta házi feladatnak. A Coldharbour házi művésze pumpálósra vette a figurát, ezzel igazodva a label boss aktuális hangzásához. A 'What could have been' Tucandeo edit-jében egyből megszeretteti magát, tipikus CH-s morgás és attitűd, szerintem ez fényévekkel jobb volt, mint a mostani hangvétel. Stílusosan a 'Goodbye' maradt utolsónak, ami DNS Project szervírozásában kerül terítékre. Az mindenképp szimpatikus benne, hogy a remixelés ellenére a darab megőrizte eredeti báját, amúgy egy közepes színvonal retouch.
Itt is ugyanazt tudom emlegetni, mint a Gareth Emery remixalbumnál: lehetett volna merészebben válogatni a remixereket, hiszen elég nagy az Armada állatkertje. Pár megsüvegelendő próbálkozás ellenére ez se jut át a mágikus 6,5-es pontszám korláton.

Markus Schulz - Do You Dream? (The Remixes)

Label: Armada
Katalógus szám: ARMA282
Ország: Hollandia
Megjelent: 2011. április 1.
Stílus: Trance, house, d'n'b
Producer: Markus Schulz

Tracklist:
1. Alpha State (Mike Foyle Remix Edit) (4:11)
2. Away (ft Sir Adrian) (Cosmic Gate Remix Edit) (4:15)
3. Rain (Phynn Remix Edit) (3:57)
4. Dark Heart Waiting (ft Khaz) (Jochen Miller Remix Edit) (3:57)
5. Not the Same (ft Jennifer Rene) (Carlo Resoort Remix Edit) (3:13)
6. Do You Dream (Ferry Corsten Remix Edit) (4:04)
7. Last Man Standing (ft Khaz) (Karanda Remix Edit) (4:22)
8. Surreal (ft Ana Criado) (Moonbeam Remix Edit) (4:04)
9. Unsaid (ft Susana) (Big Room Club Mix Edit) (4:10)
10. Lifted (ft Angelina Bergere) (Tenishia Remix Edit) (4:19)
11. Perception (ft Justine Suissa) (Super8 & Tab Remix Edit) (3:58)
12. The New World (Barnes & Heatcliff Remix Edit) (4:00)
13. Lightwave (ft Angelique Bergere) (Club Mix Edit) (3:49)
14. 65.4hz (Mr. Pit Remix Edit) (4:07)
15. What Could Have Been (Tucandeo Remix Edit) (4:30)
16. Goodbye (ft Max Graham and Jessica Riddle) (DNS Project Remix Edit) (4:36)

Markus Schulz Prágát is bevette

Már megszokhattuk, hogy az év elején érkezik egy ízlésformáló Markus Schulz dupla mix, mely egy ominózus város, partihelyszín hangulatát, hangzásvilágát hivatott prezentálni. A sor Miamival kezdődött még 2005-ben, majd 2006-ban Ibiza volt a soros, egy év kimaradt, s ezután jött Amszterdam, Toronto, Las Vegas, most pedig Prága a végállomásunk. Sokan a sorozat első három részét tartják igen meghatározónak, az utóbbi kettő különösebb vizet sem zeneileg, sem technikailag nem zavart. Ennek tükrében mindenki fokozottan készült, hiszen már a tavalyi év vége felé tudni lehetett, hogy újra Európa lesz a helyszín és exkluzív darabokkal találkozhatunk majd.
Az egyes diszk egy spéci intro-val nyit, amit nem más követett el, mint maga Markus csak Mikulas álnév alatt. Furának tűnik egy Eelke Kleijn zene rögtön másodiknak egy Schulz mixen, node most ezt a történelmi pillanatot is átélhetjük. Finom prog-os darabok érkeznek, de érezhetően a lemez közepére kicsit felkúszik a tempó. Van itt minden, ami zeneileg belefér Markus playlist-jébe. Egy kicsit talán túl sok a szürke és a sablonos zene (sőt a harmóniát fülelve a mix íve erősen csapkodó, a keverések döntő hányada fél percen belül lezajlik), de ezt a mai felhozatal 90 százalékára tuti rá lehet sütni. Négy zene volt, ami igazán megfogott, még pedig no name-nek számító Norin & Rad 'Segarra'-ja, az elnyűhetetlen Rex Mundi 'Sandstone'-ja, a dúdolgatásra is alkalmas DNS Project ft Madelin Zero féle 'Another day'-je 'illetve Danilo Ercole 'Below The Equator Line'-ja, amihez Basil O’ Glue szabott egy szenzációs progi köntös.
A második lemez is egy hihetetlenül briliáns bevezetővel kezdődik, amire frankón illik Skytech hibrid 'Sirens'-sze. Gyorsan kapunk az arcunkba egy csöppet hervasztó Aerofil féle tech-trance zúzdát, aztán mielőtt totál elszontyolodva éreznénk magunkat jön a felmentő sereg Erick Strong 'Heart Inside'-jával és Snatt & Vix feat. Alexandra Badoi 'Cold Shower'-ével. Utóbbi az elmúlt időszak egyik legdögösebb trance cucca. Aztán van még miért örvendjünk, hiszen Mike Foyle ismét begyújtotta a rakétákat, a 'Forty fanthoms' magasan kiemelkedik a második cd felhozatalából. Rex Mundi sem tud hibázni, a 'Valley of dreams' is karakteres alkotás lett. Innentől aztán gurul a gyógyszer, sajnos negatív értelemben, semmitmondó track-ek zárják a prágai utazást.
Utóbbi élmények tükrében azt kell, hogy mondjam elég gyengusra sikeredett a Prague '11-es mix. Nekem túl hektikus, túl gyors, és iszonyat sok sablonzene van rajta, pár egészen zseniális kivételtől eltekintve. Míg sokaknál a Las Vegas volt a mélypont én a kicsit bazári, céllövöldés trance-kel is puffogtató Prague '11-et érzem annak. Sorry Markus, de ez csak 6,5/10-et kap tőlem.

Markus Schulz - Prague '11

Label: Armada
Katalógus szám: ARMA 280
Ország: Hollandia
Megjelent: 2011. január 28.
Stílus: Progressive house, Trance
Dj mix: Markus Schulz

Cd 1
1. Mikulas – Praha
2. Eelke Kleijn – Monkey Movin’
3. Khomha – Rainy in the Night
4. Space Rockerz – Get Down City
5. MSJ – Crossing Planets (Basil O’ Glue Remix)
6. Saint X – Bounce
7. Norin & Rad – Segarra
8. Rex Mundi – Sandstone
9. Tucandeo – Lockdown (Big Room Mix)
10. DNS Project feat. Madelin Zero – Another Day
11. Danilo Ercole – Below The Equator Line (Basil O’ Glue Remix)
12. Snatt & Vix – Warp Drive
13. Pobsky – Dark Cloud (Markus Schulz Big Room Reconstruction)
14. P.A.F.F. presents Paul Spidey- Conductor of Death
15. Wippenberg – Phoenix

Cd 2
1. Mikulas – 50.05°N, 14.28°E
2. Skytech – Sirens
3. Aerofoil – Caress 2 Impress (Markus Schulz Big Room Reconstruction)
4. Erick Strong – Heart Inside
5. Snatt & Vix feat. Alexandra Badoi – Cold Shower (Markus Schulz Big Room Reconstruction)
6. Aaron Camz – Room To Breathe
7. Beat Service – Outsider
8. Mike Foyle presents Statica – Forty Fathoms
9. Thomas Cresine – Morse Code
10. Rex Mundi – Valley Of Dreams
11. Grube & Hovsepian – Invisible
12. Klauss Goulart – Turbulence
13. Why?!? – Lost
14. Mr. Pit – Backstage

Markus Schulz - Future Cities - Coldharbour Recordings - 2011-01-18

Röviden szeretném felhívni a figyelmét annak, akiben még nem realizálódott, és aki még egy picit is érdeklődik a trance iránt, hogy kinn van a bótokban Markus Schulz új zenéje, melynek a címe: Future Cities. Tulajdonképpen könnyű a helyzetem, mert a jóemberről nem kell egy szót sem szólnom, nagyjából mindenki ismeri kívülről-belülről, személyesen is pacsizhattunk vele pármillió alkalommal, és ez a jövőben is marad ebben a formában. Személy szerint a munkásságát nagyjából 2004 és 2006 között szerettem igazán, akkoriban előremutatónak számító zenéket eszkábált, és a legjobb remixerek közé tartozott. A hírnév növekedtével sajnos a produceri munkáinak jelentősen csökkent a színvonala, noha tavalyelőtt Dakota néven még kétségkívül ütős zenéket tett le az asztalra.

A Future Cities kiadványon kettő nóta szerepel, az eredeti és egy intro mix, mely lényegileg tulajdonképpen megegyezik. A Future Cities tulajdonképpen egyáltalán nem rossz nóta a maga nemében, a divatos klubtransz hangzáson túl hallhatunk benne néhány viszonylag innovatív megoldást. Hallani rajta, hogy Markus jó producer lenne, ha ismét rá lenne kényszerítve, de mivel nincs, így javarészt marad a sztenderd megoldásoknál , és a kreatív énjét csak apróságokba csempészi bele. Ennek ellenére rajongóknak természetesen kötelező, nem rossz darab. 7/10.

Álmodozzunk együtt Markus Schulz-zal!

Megjelent a nyár trance berkekben egyik legjobban várt albuma. Markus Schulz harmadik alkalommal próbálja meg elvarázsolni a hozzáértőket, ami valljuk be nem túl egyszerű a 'Without you near' és a 'Progression' tükrében. A rossz előérzetemet csak fokozta, hogy az album címadója az a 'Do you dream' lett, ami véleményem szerint az egyik leggyengébb Markus szerzemény. Node túllendülve eme baljós gondolataimon indítottam el az LP-t.

Az 'Alpha State' egy csodálatos, lebegős intro, amely szinte észrevétlenül úszik át az 'Away'-be. Itt Sir Adrian (ismerős? The space we are...) szállt be a buliba. Elég pop-os az atmoszféra, a refrénben ismételgetett A..way..A..way..Away elég ötlettelennek tűnik. Kövezzetek meg, de úgy érzem Markus már inkább a keményebb, pumpálósabb High Contrast-os sound-hoz közelít. Ebben a tézisemben erősít meg a 'Rain', ami gyakorlatilag a 'New world' és a 'Do you dream' elemeinek ötvözése egy másik dallammal. Sajnos nem igazán üti meg nálam a mércét. A 'Dark heart waiting'-től sem pörgök a hátamon (max. csak a Jochen Miller remixtől), Khaz vokóderezett vokálja nekem BT pop-osabb produkcióit juttatja eszembe. A dallam még rendben van, a többin lenne mit csiszolni még. A Jennifer Rene-vel közös 'Not the same' már bejövős, a dallam és az atmoszféra a 90-es évek végi PvD hangzásra emlékeztet, talán pont emiatt tetszik. Az album címadó dalát teljes hosszában élvezhetjük, mégpedig uplifting vokál mixben. A vokál itt annyit tesz, hogy Angelique Bergere dúdolászik. Egy vonósbetéttől eltekintve totál mellényúlós muzsika. Khaz visszatér a 'Last man standing'-ben, egy fokkal jobbat alakít, mint a korábbiakban. A zene hasonlít Dj Georgio 'Manjaro apperception'-jére (lásd: Sterbinszky Trance Sound of Dance Tuning Disco), persze csak nyomaiban, mivel a 'Last man standing' egy törtütemes, lassú szerzemény karakteres basszusvitellel. A 'Sureal' végre a hőn áhított Coldharbour hangzás jegyében fogant Ana Criado gyönyörű vokáljával megtámogatva. Nem igazán tudok belekötni, dögös muzsika. Érkezik Susana és az 'Unsaid', amin már az első pillanatokban érződik, hogy a könnyedebb műfajok kedvelőit fogja megnyerni magának. Gyakorlatilag az Armin és Shah-féle 'Going wrong' egy az egyben, csak női vokállal. A 'Lifted' egyből visszaránt bennünket a minőségibb zenék világába. Angelique Bergere ismét bedobja magát, ám ezúttal nincs epizódszerepre kárhoztatva. Gyönyörű hangját kibontakoztathatja, amihez a zene is partner. Igazi bólogatós prog trance a javából, szép synth & string összhatással. A 'Perception' nem más, mint a Cass & Slide formáció örökérvényű prog klasszikusának újragondolása Justine Suissa hangjával megfűszerezve. Az alapok tipikus Schulz-osak, a dallam nem változott (csak a hangszer, amivel Markus prezentálja), a vokál is rendben van. Ötcsillagos remake. A 'New world'-öt sem kell senkinek sem bemutatni, igazi anthem a javából, amihez egy kis plusz stringjáték is társul, hogy kapjon némi exkluzív jelleget. A 'Lightwave'-ben ismét Angelique varázsol Markus-szal. Beúszós intro, megfordított zongorafoszlányok, szaggatott vokálelemek. Itt jön a hidegzuhany, d'n'b tempón kezdünk nyomulni (de ismerős a dallam valahonnan: Madonna - Sound of goodbye), kár, hogy nincs a dobszerkó erősebbre súlyozva, így sub-ok híján akad némi hiányérzetünk. A '64.5 khz' már visszatér a 4/4-ek világába. Húzós kis muzsika, príma progresszív melódiával, Markus Dakota-ként elkövetett munkáihoz áll közelebb ez a sound. A 'What could have been'-re is nagyjából ugyanezt tudom elmondani, minden a helyén, a szomorkás dallam különlegessé teszi a track-et. Zárásnak a Max Graham-mel és Jessica Riddle-le közös 'Goodbye' marad, ami reméljük nem a végső? búcsúzást hivatott megörökíteni. A kételykeltésért cserébe egy zseniális darabot kapunk, ami nélkülöz minden giccsességet (azért ebbe gondolom Max Graham keze is benne van), szépen épülünk, a kiállás is abszolút hozza a szintet.

Összességében egy érdekes albummal van dolgunk. Nekem valahogy az eleje nem akar összeállni, talán túlságosan is emlékeztet Armin és Paul Van Dyk pop-ba hajló próbálkozásaira, egyben jelzi, hogy valamilyen szinten Markus is „beállt a sorba”. Az album második fele viszont zseniális a maga nemében, kár, hogy ez nem az album 100 %-ra igaz. Amit még nehezményezek, hogy túl sok az áthallás a darabok között, lehetett volna nyugodtan kreatívkodni a dallamok terén. Sebaj, így is jó ez az album, de fentebbi aggodalmaim és észrevételeim miatt csak egy szerény 7/10-re futotta most Markus-nak nálam.

Markus Schulz - Do you dream?

Label: Armada Music

Katalógus szám: ARMA 255

Ország: Hollandia

Megjelent: 2010 június

Stílus: Trance, downtempo

Producer: Markus Schulz

Tracklist:
1. Alpha State (2:11)
2. Away (ft Sir Adrian) (4:38)
3. Rain (4:24)
4. Dark heart waiting (ft Khaz) (4:27)
5. Not the same (ft Jennifer Rene) (5:07)
6. Do you dream (Uplifting vocal mix) (7:37)
7. Last man standing (ft Khaz) (3:58)
8. Sureal (ft Ana Criado) (5:58)
9. Unsaid (ft Susana) (3:44)
10. Lifted (ft Angelique Bergere) (5:25)
11. Perception (ft Justine Suissa) (6:02)
12. The new world (2:39)
13. Lightwave (ft Angelique Bergere) (6:00)
14. 65.4 Khz (4:52)
15. What could have been (4:17)
16. Goodbye (ft Max Graham & Jessica Riddle) (6:40)

Megvevős & belehallgatós

Markus Schulz interjú BTC1 - 2005. december 17.

A millennium utáni időszak a trance stílus számára némi fásultságot eredményezett, és azok a producerek akik a kilencvenes évek tájékán még előszeretettel lépkedtek a stílus mezsgyéjén sokuk közülük hirtelen műfajt váltott és más irányába kezdett el kutakodni. De arra is szép számmal akadt példa, hogy volt amelyik producer pont ebben az időszakban talált magára, és vált ismertté. Viszont a nagyvilágba hiába hódított magának egyre nagyobb teret a trance, sajnos nálunk még vagy jó négy évet kellett várni ahhoz, hogy elfogadott műfajjá váljon és a trance ne szitok szóként legyen közhasználatban. Nagyjából 2004-ben jött a váltás, és az itthoni EDM hívek egyre nagyobb hányada kezdte felfedezni a trance-et. Az első két nagy név akiknek a neve szélesebb körben is ismertté vált itthon Tiesto és Paul van Dyk volt, de vannak akik ez idő tájt már Ferry Corsten és Armin van Burren producereket is jól ismerték. Az egyik hazai fórum, a TranceTream is nagyjából ez idő tájt jött létre, amely 2005-ben Budapest Trance Central néven saját party sorozatot indított, hogy a stílus itthoni szerelmesei magyar honban is bulizhassanak kedvenc producereik zenéire. Az első BTC -s party sztárvendége Markus Schulz volt. A vele készült interjút amit a Budapest Trance Central stábja azaz Tenge készített Markus-szal, azt most itt mindenki végig elolvashatja. De a kapcsolódó linkeket is meózzátok le, mert azok is nagyon érdekesek lehetnek!



— Itt van velünk Markus Schulz, köszönöm, hogy szakítottál időt ránk.
— Köszönöm, hogy gondoltatok rám.


— Németországban születtél, Miamiban élsz. Ha valaki megkérdezi, hogy honnan érkezel, akkor mit mondasz?
— Pontosan ezt: Németországban születtem, de Miamiban élek.


— Hangzásvilágod a Coldharbour nevet kapta. Mit jelent ez számodra?
— Játékommal mindig a house és a trance határán egyensúlyozok. House az alapokban, de trance dallamok rápakolva. Ez volt mindig is, amit szerettem volna csinálni. Londonba költöztem és két évig ott éltem. Volt egy stúdióm a Coldharbour Lane-en. Ez egy olyan dolog, ami megpendítette azt a húrt, amivel rátaláltam a névre. Számomra a Coldharbour név azt mutatja meg, ami én vagyok, ahonnan ez az egész származik. A progressive, melódikus trance dallamokat a Coldharbour Lane-en találtam meg, Nagy-Britanniában, Londonban.


— Első művészalbumod az ősszel jelent meg. Mi ihletett, kikkel dolgoztál együtt?
— Az album elkészítése gyakorlatilag 2 évet vett igénybe. 22 dal készült, 13 került fel a lemezre, azaz 9 másik a széfben pihen. Sok művésszel dolgoztam együtt, így az Airwave-el, Gabriel & Dresdennel, Interstate-tel, Anita Kelsey-vel, Elevation-el, Carrie Skipperrel. Senkit sem akarok kihagyni. Departure énekel a Without You Near-ben. Számomra, amikor az albumon dolgoztam, az volt a cél, hogy páratlan felfedezést tegyünk. Olyan emberekkel, akik munkáját elismerem, akikkel mindig is szerettem volna együtt dolgozni. Ahogy mondtam, 2 évig tartott megcsinálni, nagyon-nagyon nehéz volt, de nagyon megérte. Amikor egy művészlemezt készítesz, az más, mint egy mix cd. A művészlemeznél visszatekintesz pályádra és azt mondod: itt vagyok zeneileg. Addig egy mix cd mindig olyan, mint egy pillanatfelvétel arról, amit játszol, amit szeretsz. Olyan munka ez, amit tényleg szívesen csinálsz.
— Mennyire vágtak egybe az elvárásaid a végeredménnyel?
— Igazából nem tudtam mire számítsak. Őszintén szólva a lemez szívből jött. Nem mondtam azt, hogy szükségem lesz inkább trance-esebb darabokra, illetve szükségem lesz ilyen vagy olyan típusú dalra. Abból építkeztem ami a szívemben volt. Megszületett a végeredmény és elég ideges voltam. A lemez ugyanis úgy készült, hogy egy percig sem gondoltam arra, hogy hogyan lehet ezt majd eladni. Ez az én hangzásvilágom, ami a szívemből jön. Aztán vártam, hogy tetszik-e majd az embereknek, nagyon ideges voltam. Felkeltem reggelente, megnéztem az elektronikus leveleim, van-e köztük értékelés vagy bármi más az albummal kapcsolatban. Csak vártam, hogy az embereknek tetszik-e a munkám vagy sem.

— És mik voltak ezekben az e-mailekben? A kollégák, a rajongók mit mondtak?
— Egyszerűen nem jutok szavakhoz. Még most se. Jöttek a pozitív visszajelzések, köztük olyanokkal, amik arról szóltak, hogy hogyan változtatta meg emberek életét az album. Tudod, csak ültem ott, bámultam az e-mail-ekre és csóváltam a fejem: nem hiszem el. Nagyon keményen dolgoztam, oly sok van benne a lelkemből és a szívemből. És ez most azt mondatja emberekkel, hogy megváltoztatta az életüket. Ez olyan megindító. Az. Tényleg az. Ha egy művész a szívével készít egy valódi művészalbumot, akkor ez egy valóban megindító időszak számunkra.


— Másik dolog, a Global Dj Broadcast. Volt néhány változás az idén, mivel el kellett hagynod a Party 93.1 rádióállomást. A műsor most a di.fm-en hallható. Mi a különbség, ha van egyáltalán különbség? A hallgatók például? Arra gondolok, hogy Miamiban az éjszakai órákban ment az adás, most főműsoridőben, de európai idő szerint. Szóval, mi a különbség?
— Ez az egyik nagy különbség. Amikor a 93,1-en voltam - és a 93,1 egy kísérleti rádióállomás volt -, akkor ott valóban lehetett kísérletezni. Arra használtam azt az időt, hogy a Coldharbour hangzást népszerűsítsem. Most már az emberek tudják, hogy mit jelent a Coldharbour hangzás. A di.fm-en sokkal inkább lehet azt mondani, hogy főműsoridőben megy az adás. Nem akarom azt mondani, hogy most nem kísérletezem annyit, mert erre szükségem van. De tényleg sokkal jobban koncentrálok. A Coldharbour hangzás egy kialakult dolog. Az emberek tudják, hogy mit várnak, ha a Global Dj Broadcast-ot hallgatják. Például, amikor a 93,1-en voltam, mindenféle vendég dj volt nálam. Volt techno, volt house. Olyan emberek, akik ihletet adtak nekem, akiket csodáltam. Most a di.fm-en, ráadásul a trance csatornán sajnos ilyen embereket nem hozhatok, pedig szeretném, ha lehetne. Ez az egyik nagy különbség. De ezzel párhuzamosan sokkal inkább a Coldharbour hangzásra fókuszálhatok. Az embereket ezzel hívom utazásra.


— Milyen terveid vannak a műsorral? A közeljövőben lesz egy klasszikusokból összeálló adás, ami...
— ...igen, ami az újévi műsor lesz. Mindig is szerettem volna egy olyan újévi adást csinálni, ami kizárólag klasszikusokból áll. Emlékszem, amikor kisfiú voltam, az egyik újév reggelén felkeltem és bekapcsoltam a rádiót. Mindig rádiót hallgattam. Csak klasszikusok mentek, régi disco slágerek. Csodálkoztam, mi ez? Azt hittem újév van, aztán mégis visszamegyünk az időben. Kölyökként egész nap a szobámban feküdtem és csak hallgattam. Ezek az emlékek az évek során bennem maradtak. Mindig azt mondtam, hogy akarok egy olyan újévi műsort, ahol csak régi slágerek szólnak. Az emberek ülnek a házukban, ülnek a szobájukban, hátradőlnek és azokra az évekre gondolnak, amiket már maguk mögött hagytak. Így hát most újévkor ez lesz a Global Dj Broadcast történetének első olyan adása, ahol csak klasszikusok szólnak.


— Volt nálad egyszer egy bedroom dj verseny. Tervezel hasonlót?
— Mindenképpen. Nagyon sajnálom, hogy az idén elmaradt a bedroom dj verseny. Hadd magyarázzam meg. A Coldharbour hangzás, az alkotók következő generációjának hangzása. Az öreg global undergruond zenészek jelentik az előző generációt. Nekem az a meggyőződésem, hogy a Coldharbour hangzás mai művészei jelentik a következő generációt. Szeretnék nekik segíteni, hogy ki tudjanak törni. Ez a verseny egy ilyen lehetőség. Az első ilyen alkalommal az ausztráliai Elements lett a legjobb. Próbálom segíteni a pályáját. Most már Ausztrália-szerte játszik. Mindezt egy évvel azután, hogy nyert. Fantasztikus producer. Megadni ezt a lehetőséget, aztán pedig látni, hogy ez a lehetőség mit jelent számukra, szóval nem szeretnék még egy évet kihagyni. A következő évben tehát biztosan lesz bedroom dj verseny és tényleg nagyon sajnálom, hogy az idén elmaradt. Tényleg nagyon izgat ez a dolog, mert a zenészek következő generációja egy rakás nagyon tehetséges művészből áll és ezt jó dolognak tartom.

— A zenészek következő generációjáról beszélsz. De mi a helyzet az elektronikus zenék következő generációjával?
— A trance mindig egy körpályán mozog. Én már háromszor láttam bejárni ezt a kört. Ott vannak a nagy, néha túlkomponált, hangos, riftekkel tarkított igazán dallamos darabok. Aztán ezt az emberek megunják és ez egész ismét sötét, földalatti műfajjá válik. Most éppen megint a kör alján vagyunk, amikor minden egyszerűsödik, sötétebb, mélyebb lesz. De azt is gondolom, hogy a körforgás nem áll meg, csak 2-3 évet kell várni. Az utolsó ilyen 1999-ben volt. Nagy trance zenék mentek akkor, majd berobbantak a Global Underground dj-k, akik inkább a progressive hangzást képviselték. Aztán újra elkezdett épülni, jött Tiesto, Paul van Dyk, Armin. Most pedig ismét lefelé megyünk. Meggyőződésem, hogy a mai hangzás a Coldharbour hangzás. Aztán persze ebből majd megint lehet építkezni. Ez a jövő szerintem. Mindig látni fogod ezt a körforgást, ami nagyjából 5-6 éves ciklusokra osztható. Így jár a csúcsra, aztán megy mélyebbre ismét.

— Mi a helyzet mindezzel az Egyesült Államokban? Azt mondják, hogy ez a zene elsősorban Európában népszerű, de mi helyzet az USA-val? Te mégis csak ott élsz...
— Az USA nagyon-nagyon jó helyszín. Az Egyesült Államokban ez darabokban terjed, de minden nagyon közel van egymáshoz. Bizonyos szempontból persze ez a feldarabolódás nem előnyös, de a nagy helyeken - mint New York, Chicago, Miami, San Francisco, Los Angeles - jó a közösség. A legjobb partyk közül, ahol játszottam, nagyon sok az Egyesült Államokban található. De hát ott van az internet is. Az internet segítségével nem számít, hogy az USA-ban vagy, Budapesten vagy Sanghaiban. Az internet egy globális közösséget hozott létre. Azt gondolom, hogy az a zene, amit mi csinálunk, ebben az első. De legalábbis a második, mert lehet hogy a klasszikus zene volt az első. De ledől minden nyelvi korlát, hiszen a zenék többsége instrumentális. Nem számít hol vagy, mindenki megérti, mindenki érzi ezt a zenét. Ez egy különleges dolog.

— Ha már itt tartunk. Mi a helyzet az internetes zeneletöltésekkel?
— Most itt ülve papolhatnék arról, hogy letölteni rossz dolog, meg minden ilyesmi. De az a helyzet, hogy a letöltések nélkül én magam sem lehetnék ilyen népszerű. Ezért szerintem az a lényeg, hogy ez emberek megértsék: ha letöltenek valamit, akkor valahogy adjanak is vissza valamit ennek a közösségnek. Mindannyiunknak rá kell erre feküdni, együtt kell működnünk ahhoz, hogy ez a közösség folytathassa, amit elkezdett. Rengeteg tehetséges zenészt látok, de képzeljük el mi lenne, ha reklámzenéket kellene írniuk, mert másként nem tudnak megélni. Gondoljatok csak bele, ha a Beatles lemezeit senki sem vásárolta volna meg, akkor mit veszítettünk volna! Ez ugyanerről szól. Egy szó mint száz: együttműködés. Együttműködés ezért a közösségért.

— Mi a helyzet Magyarországgal? Mit tudsz az itteni közönségről, előadókról?
— Amikor látták, hogy Budapest szerepel a naptáramban, mindenki csak arról beszélt, hogy milyen csodálatos a közönség itt és hogy jó lesz itt játszani. Úgyhogy nagyon várom.

— Kik meséltek erről?
— Barátaim, akik jártak már itt. Austin Leeds például. A városról mesélt. De ott van Shane54, várom már, hogy találkozhassam vele. Már 2 vagy 3 éve, hogy megkedveltem a zenéjét, vendég is volt a Global Dj Broadcastban, tehetséges srác. Persze továbbra is figyelek, ez az első alkalom, hogy itt vagyok. Várom, hogy milyen emberekkel találkozom, várom, hogy milyen magyarországi, a producerek következő generációjához tartozó zenészekkel lesz alkalmam beszélni.


— Egy éve már, hogy egy interjúdban azt mondtad - éppen Finnországba indultál -, hogy nem viszel bakeliteket, csak cd-ket. Mi a helyzet ezzel a dologgal?
— Most már egy éve, hogy nem hordozok magammal bakelit lemezeket. A nap, amikor a bakeliteknek búcsút intettem, szomorú volt számomra. Hiszen ezeket meg lehet érinteni, meg lehet szagolni. De képtelenség vele utazni. Nem tudod felvinni a repülőre, elveszik a csomag, nehéz is. Szóval most már egy éve nem játszom bakelitről, áttértem a cd-re. Meg hát tudod, a digitális világ a jövő...


— Oké, és akkor mi van ma este a cd-táskádban?
— Rengeteg ID. Ki szeretnék próbálni néhány zenét, amit még senki sem hallott. Hoztam néhány újdonságot, amik jövőre jönnek ki a Coldharbournál. Persze itt vannak azok a nagy zenék is, amiket mindenki ismer, a Coldharbour zenék.

— Köszönjük, hogy válaszoltál!
— Köszönöm én is, és köszönöm Budapestnek, mindekinek aki itt van és segített. Hálás köszönet érte!

Kapcsolódó linek:
- Party video: Markus Schulz Budapesten / Markus Schulz in Budapest
- Markus Schulz - RTL Klub (in Hungarian TV) / (Fókusz - 2005.12.20.)
- Video interjú angolul / English video interview (170 Mbyte - 15 perc / minutes)
- Flyer

Utazz repülőjegy váltása nélkül Markus Schulz-zal!

Markus Schulz nem mindennapi mixlemezzel lepi meg a rajongókat. Az egyveleg ugyanis azokat a darabokat gyűjti össze, amelyekre az idén Markus világjáró körútja során a partiarcok a legeszeveszettebben buliztak. További különlegesség, hogy mindegyik számhoz tartozik egy-egy helyszín is, ahol a közönség reakcióit is rögzítették. Olyan helyeken járhatunk repülőjegy váltása nélkül, mint Ibiza, Szentpétervár, Hong Kong, Las Vegas vagy éppen Melbourne. Külön öröm, hogy Timmy & Tommy - Full Tiltin (Joint Operations Centre Remix) című száma budapesti milliőben fért bele a koncepcióba. Persze ez annak a tükrében sem véletlen, hogy a tavalyi esztendő legjobb GDJB műsorának a budapesti Markus fellépést választották. A koncepció azért is érdekes, mert eddig nem igazán tudok olyan korongról, ami nem egyetlen helyszín bulihangulatát, hanem több klub, város, ország milliőjét mentette volna át egy lemezre. A mix persze steril studiómunka csupa-csupa tried & tested koronggal, így a mellényúlás lehetősége gyakorlatilag zéró volt. A kezdés lájtos, mormogós, csillogós (Dakota, Lentos, Ashley Wallbridge), a közepe felé sűrűsödik a sound, vérbeli progresszív utazáson veszünk részt (16Bit Lolitas, Mike Foyle, Skytech), a zárás pedig slágerezés jegyében (Nothing at all, Faces) telik. Sokan persze hiányoltak több masszív GDJB-choon számot is (Moonbeam - About You, Cosmic Gate - Sign of The Times, Arnej - There Are No, Markus Schulz - Do You Dream stb.), én szentül hiszem, hogy a mester a következő résznél kibővíti majd a koncepciót egy plusz lemezzel. Garantáltan egy olyan mix, ami mindegyik vérbeli trancernek ott figyel majd a polcán.

Markus Schulz - World Tour: Best of 2009
Label: Armada
Ország: Hollandia
Megjelent: 2009. október
Stílus: trance
DJ mix: Markus Schulz
Tracklist:
1. Dakota - Sin City (Intro Mix) [live from Ibiza]
2. Lentos - Forget About Us (Barnes & Heatcliff Remix) [live from St. Petersburg]
3. Ashley Wallbridge - Harrier [live from Melbourne]
4. Daniel Portman - Wellness Park (Helvetic Nerds Remix) [live from Las Vegas]
5. Arnej - The Ones That Get Away (Minimal Drum Dub) [live from Hong Kong]
6. Dakota - Johnny the Fox (Barnes & Heatcliff Remix) [live from Miami]
7. 16 Bit Lolitas & Ohmna - Take It or Leave It [live from Ibiza]
8. Moonbeam & Blackfeel Wite - First Night (Elevation Remix) [live from Ibiza]
9. Jester Music feat. Lavoie - Dressed in White (Markus Schulz Coldharbour Remix) [live from Prague]
10. Mike Foyle pres. Statica - Bittersweet Nightshade (Markus Schulz Return to Coldharbour Remix) [live from Athens]
11. Skytech - Cardboard Box [live from Wroclaw]
12. Dakota - Sin City (Rex Mundi Remix) [live from Birmingham]
13. Timmy & Tommy - Full Tiltin (Joint Operations Centre Remix) [live from Budapest]
14. Rex Mundi feat. Susana - Nothing at All (Elevation Remix) [live from St. Petersburg]
15. Andy Moor & Ashley Wallbridge feat. Meighan Nealon - Faces (Ben Gold Remix) [live from Birmingham]

Markus egy album erejéig Dakota lett

Azt hiszem sokan osztják ama tézisem, hogy Markus Schulz napjaink legjobb és leginnovatívabb producere. Úgy ér el világsikereket, hogy nem kommersz dolgokkal nyomul. Ez az állítás fokozottan helytálló Dakota nevű alteregójánál, amely biztosan megfekszi az avatatlan hallgatók gyomrát. Valahogy, ha röviden kellene jellemeznem a korongot, akkor a Mike Foyle - Bittersweet nightshade Markus Schulz remixe jut eszembe. Szépen, elektro hangokkal kísérve kúszik befelé a vastag baseline, majd hömpölyög egy csodálatos kiállásig, ahol a pumpálás megszűnik, a lebegés lesz úrrá, majd újra visszakúsznak a keményebb taktusok. Kritika is érheti eme lemezt, mivel egy-két szám kivételével csupa ismert zenét vonultat fel. Persze ez így van, node mire jut ideje egy top producernek vaskos teendői közepette. Hogy nincs benne vokál? Nekem nem is hiányzik. Ezekhez a progresszív gyöngyszemekhez nagyon nem is lehetne vokált passzintani. A ritmusoknak kell teret adni. Összességében tetszetős produktum, ami biztosan sokszor fog nálam még pörögni. Kiemelkedő darabok: Koolhaus, The doorway, Johnny the fox.

Markus Schulz pres Dakota - Thoughts become things

Label: Armada
Ország: Hollandia
Megjelent: 2009 június 29
Stílus: Progressive trance
Producer: Markus Schulz

Tracklist:
1. Chinook (9:03)
2. Johnny The Fox (7:33)
3. Sin City (8:03)
4. The Doorway (5:03)
5. Koolhaus (8:33)
6. Steel Libido (6:33)
7. Lima (7:40)
8. Roxy ‘84 (8:03)
9. Re-Swirl (8:33)
10. Mr. Cappuccino (8:08)

Markus Schulz Las Vegas-ban ütötte fel a székhelyét

Bejegyezte: greyloop 2010. február 17., szerda megjegyzés (0)

Már mindeki a körmét rágcsálva várta a február közepét, amikor is végre kijött Schulz bácsi éves jóságossága, amit ezúttal Las Vegas neve fémjelez. Talán a felfokozott állapot okozta bizonytalanság mondatta sokakkal - legalábbis ezt olvastam néhány magyar nyelvű -, hogy csalódtak a két csillogó diszk kínálta belbeccsel. Ennél a pontnál éreztem azt, hogy Markus védelmére kelek, hiszen ennek a korongon is átsüt a profi koncepció. Sok értelme nincs összehasonlítgatni a korábbi mixekkel (Toronto, Miami), mivel minden időszaknak megvan a külön zenei irányzata, amik többnyire dominálnak. Itt azt sem lehet szó nélkül hagyni, hogy az ipari jellegeket öltő otthoni PC-s, szoftveres zenebarkácsolás igencsak betett a music business-nek, hiszen a szelektálás - mind minőségi, mind mennyiségi szempontból - iszonyatosan nehéz. Az, hogy az ismert, elismert dj-k nevével fémjelzett mixprodukciók mintegy label bemutatóként szolgálnak több oka is van. Például megjelenés előtti zenéket is tesztelhetnek így, emellett nem kell hónapokat várni a track-ek licenszelésre. Azért az ódiumot sem árt kiemelni: túlságosan is egysíkú, kockaprodukciók születnek. Hogy ezt elkerüljék nemcsak a művészit, hanem a populárisabb cumókat is bele kell illeszteni a mixbe, hogy a nép feltételek nélkül elfogadja, s később rajongása tárgyaként tekintsen rá.
Szóval visszatérve a jó öreg Markus-t ezúttal Las Vegas atmoszférája ihlette meg (igazából nem tudom a hangzást a multikulti várossal azonosítani). A fanyalgókkal némileg egy követ fújva az egyes lemezt én is egy kicsit laposnak érzem, mintha egy szimpla GDJB-műsort fülelhetnénk éppen, azaz hiányzik az a plusz töltet, amitől a mix a dj nélkül is, a cd-lejátszóban önállóan megidézi az ideális atmoszférát. Pedig csatasorba állnak a label húzónevei, Arnej, Mr. Pit, Rex Mundi, Mike Foyle pres Statica, ám tartósan nem tudja az egyveleg magas szinten tartani az érdeklődésünket, csupán egy-egy fénypontra kapjuk fel a fejünket. Ilyenek például Rex Mundi Opera Of Northern Ocean-ja, Mike Foyle presents Statica Blossom-ja, vagy éppen a zárógyöngyszem Anton Firtich feat. Victoria Mazze Meant To Be Free-je. A keserű szájíz után már magabiztosabb folytatásban lesz részünk, a kettes diszkkel abszolút sikerül felpörögnünk. Sorba jönnek a finomabbnál-finomabb zenék, olyan igazi Markus-os feeling kap el bennünket. Itt már a slágerfaktor is jobban közrejátszik, hiszen már bejáratott muzsikák cirógatják a hallójáratainkat, így például Julian Vincent feat. Cathy Burton Here For Me-je, Robert Burian feat. Zdenka Predna You-ja vagy Statica Deadly Nightshade-je. Külön öröm, hogy zárszó gyanánt kicsiny hazánk nagyjai, a Myon és Shane 54 páros Shogun álnéven odatol némi zsetont a vegas-i kaszinó rulettasztalához. A Connected igazán remek darab lett.
Összességében egy igazán finom összeállítással van dolgunk. az eleje egy kicsit döcögősen indul, majd a második lemez intro-jától kezdve padlógázzal süvítünk át napjaink progresszív zenei felhozatalán. Nekem nem okozott csalódást (persze ehhez az is kell, hogy nem vagyok böszme nagy M. Schulz fan).


Las Vegas '10 mixed by Markus Schulz

Label: Armada Music
Katalógus szám: ARMA235
Megjelent: 2010. február
Ország: Hollandia
Stílus: Progressive house, trance
DJ mix: Markus Schulz

Tracklist:

Cd 1
1. Clinch - Rain (2:12)
2. Torin Schmitt feat. Ryan Merchant - Follow (6:51)
3. ElSandro - Style Fusion (Jessus Progressivo Mix) (5:29)
4. Dakota - Chinook (Afterhours Mix) (6:47)
5. Rex Mundi - Opera Of Northern Ocean (5:19)
6. Mike Foyle presents Statica - Blossom (6:45)
7. Veselin Tasev - Pacific Waves (Evgeny Bardyuzha Remix) (3:38)
8. Mr. Pit - Simplicity (5:17)
9. Karanda feat. David Call - On Hold (4:59)
10. Arnej - Ping Pong (5:43)
11. Phynn presents Binary Star - The Halo Effect (6:12)
12. Norin & Rad - Always A New Day (6:55)
13. Thomas Cresine - Daimyo (6:16)
14. Anton Firtich feat. Victoria Mazze - Meant To Be Free (6:24)

Cd 2
1. Dakota - Sin City (Intro Mix) (0:59)
2. Skytech - Comet (5:10)
3. Julian Vincent feat. Cathy Burton - Here For Me (Mark Otten remix) (4:25)
4. Re-Ward vs Dr Willis - Maaybe (tyDi's Stadium Mix) (5:42)
5. David Forbes - Katsu (5:51)
6. Arnej - They Need Us (4:41)
7. Max Graham feat. Neev Kennedy - Sun In The Winter (5:20)
8. Trilucid - Departures (Yuri Kane Remix) (6:06)
9. Robert Burian feat. Zdenka Predna - You (Club Mix) (5:47)
10. Mr. Pit - This Room Is Not Big Enough (5:02)
11. Wilson, Smallwood & Ingram - Koko (4:47)
12. Ummet Ozcan - Next Phase (Phase 1 Mix) (5:26)
13. Mike Foyle presents Statica - Deadly Nightshade (Phynn Remix) (5:57)
14. Beat Service meets Tucandeo feat. Manon Polare - Waiting For The Sun (5:00)
15. Shogun - Connected (6:59)