BTC3 - 2006. május 26. - Above & Beyond (Tri-State Album Release)

Az Above & Beyond elnevezés egy olyan rendkívül tehetséges formációt takar, amit a tánczenei világban manapság az egyik legizgalmasabbnak tartanak. Korszakalkotó munkáik - melyek leginkább saját kiadójuknál, az Anjunabeats-nél jelennek meg - a világ minden vezető dj-nek szettjében megtalálhatók. Sőt, a trance zenék írásával foglalkozó, új generációs művészek is kiindulási pontként tekintenek az Above & Beyond darabokra. A Jono Grant, Tony McGuinness és Paavo Siljamäki alkotta formáció számos más néven is jelentet meg kitűnő trance felvételeket. Köztük van az Aalto, a Free State, a Nitromethane, Oceanlab, P.O.S és a Tranquility Base is.
Ugyanolyan otthonosan érzik magukat a dj-pultban, mint a stúdióban. Dj-ként olyan helyeken hallhatta a közönség táncparkettrengető mixeiket, mint a Godskitchen, a Gatecrasher és a Cream. A fiúk éppen most gyűjtötték be BBC Radio 1 méltán elismert Essential Mix of The Year díját. Az adást jegyző Pete Tong egyenesen az Egyesült Királyság új trance szupersztárjaivá kiáltotta ki őket. Az Above & Beyond-ot 3 kategóriában is jelölték az idei Miami Winter Music Awards-ra, benne a legjobb dance csapat kategóriájával, olyan neves előadók mellett, mint a Chemical Brothers, a Scissor Sisters és a Basement Jaxx. Az Above & Beyond szerzeményeket olyan Dj-k tartják táskájukban, mint Paul van Dyk, Oakenfold vagy éppen Tiesto. Nem beszélve arról, hogy rendszeresen játsza felvételeiket a BBC Radio 1-on Pete Tong és Judge Jules. Mindeközben olyan művészeknek készítettek már remixeket, mint Madonna, Dido, Britney és a Delerium. Számos mix-cd jelentettek már meg. Köztük a kitűnő Anjunabeats sorozattal, ami a saját kiadójuknál megjelent legnagyszerűbb darabokat gyűjti egy csokorba. De ez még mind semmi ahhoz képest, hogy 2006. tavaszán itt van első szerzői albumuk a Tri-State. A lemezen közreműködő művészek között megtaláljuk Zoe Johnston-t, Richard Bedford-t és Andy Moor-t.

Készül az első Oceanlab album!
a TranceTream.FM ezúttal az angol Above and Beyond nevű formációt kapta mikrofonvégre

A Budapest Trance Central partysorozat vendége Markus Schulz és Ronski Speed után májusban az Above and Beyond volt. A TranceTream.FM a formáció két tagját, Tony McGuinness-t és Paavo Siljamäki-t kérdezte a közeljövő terveiről. Riportunkból kiderül, hogy a srácok szerint van-e helye a laptopoknak a dj-pultban és beszéltek arról is, hogy hogyan segíti az internet a különböző zenei műfajok elterjedését.


TranceTream.FM: Első előadói lemezetek már a boltokban van. Milyen visszajelzéseket kaptatok?

TONY: A visszajelzések nagyrésze fantasztikus. Különlegesek, ami számunkra meglepetés. Igazán boldogok vagyunk. Azért is, mert valami különlegeset, a szokásostól eltérőt szerettünk volna csinálni. Egy olyan lemezt, amit inkább akkor hallgatsz meg, amikor hazaérsz egy buliból. Nincs szó tehát klubzenékről, még ha esetleg az emberek ezt is várták volna. De összességében a reakciók igazán pozitívak voltak és ennek nagyon örülünk. Te mit mondanál?

PAAVO: Azt, hogy nagyon rázósnak éreztem azt mondani a hosszú munka után: ez az a pont, ahol befejeztük, hogy az album kész van. Az ilyesmi ugyanis inkább olyan, mint egy soha véget nem érő történet. De hát döntenünk kellet: most már végeztünk, megjelentetjük. Rögtön utána nekem Japánba kellett repülnöm, úgyhogy az internetet nézegettem folyamatosan és nagyon elégedett voltam. Kifejezetten tetszett az embereknek.


TranceTream.FM: Klubzenét emlegettél. Az album egy kicsit különbözik attól, mint amit a rádióműsorokban megszokhattunk, a Trance Around The World-re gondolok. Mit jelent ez? Miért van így?

TONY: Azt hiszem, ahogy mondtam, ez egy olyan felvétel, amit inkább a klubból hazaérve vagy az autóban hallgatsz meg vagy bármilyen más módon, ahogy egy művész lemezét meghallgatod. Legyen az a Depeche Mode vagy a Coldplay. Ez nem mixalbum. A dalokról szól, a hangulatról, a zenehallgatás élményéről. Az általunk készített rádióműsor vagy a klubbokban hallható mixeink kifejezetten a klubzenékről szólnak az elejétől a végéig. Ez egy kicsit különbözik ettől.

PAAVO: Egy rakás házibuliban hallottam már. Kifejezetten érdekes látni olyan embereket, akiknek annak ellenére tetszik, hogy nincsenek oda a tánczenékért. Tehát sikerül vele átlépni bizonyos határokat. Nem azért készült, hogy klubbokban játszák. Egyszerűen azoknak szól, akik úgy általában szeretik a zenét.


TranceTream.FM: Van egy rakás különböző név, amit a különböző zenéitek megjelentetéséhez használtok. Mire szolgál ez?

PAAVO: A legfőbb számunkra az Above and Beyond. Az Oceanlab is mi vagyunk, Justine Suissa-val kiegészítve. Aztán ott van a Nitromethane, amit Tony csinál, néha testvérével közösen. Előfordul, hogy én magam egyedül dolgozom, ez a P.O.S., ha pedig Super8-tel közösen, akkor mint Aalto jelenünk meg. Ez mind azért van, hogy egy kicsit megkülönböztessen minket, ha másokkal dolgozunk együtt. De összességében mi vagyunk az Above and Beyond, és vannak Above and Beyond fedőneveink.


TranceTream.FM: Ez egyben azt is jelenti, hogy ezeken a neveken dolgoztok, ha egyedül alkottok valamit, ha pedig közösen készítetek egy felvételt, akkor az az Above and Beyond?

TONY: Korábban több figyelmet fordítottunk a fedőnevekre. Az elmúlt két évben azonban jóformán csak az Above and Beyond-dal foglalkoztunk. Most éppen egy Oceanlab album elkészítésehez szeretnénk hozzáfogni, néhány felvételt már rögzítettünk is ehhez. Néha azonban olyan dolgokkal hozakodunk elő, amik nem igazán passzolnak ezekhez. Ezt jelentetjük meg Tranquility Base néven. A szóló projektekkel meg akkor foglalkozunk, amikor van rá időnk. Bár történetesen nekem semmire sincs időm már 5 éve, ez lenne a Nithromethane (nevet). Például ha Paavo hazautazik Finnországba és Super8-tel közösen múlatja idejét, annak következménye, hogy megjelenik egy Aalto felvétel. De igazból ez nem tartozik szorosan a stratégiánkhoz. A lényeg az Above and Beyond. Egy különálló dolog az Oceanlab Justine-nel, a Tranquility Base pedig arra szolgál, ha valami olyat alkotunk, amit máshová nem lehet beilleszteni.


TranceTream.FM: Mit tudtok a magyar trance életről? Ismertek zeneszerzőket vagy tudjátok-e, hogy milyen a partyélet errefelé?

PAAVO: Történetesen nagyon szerencsések vagyunk, hogy összehozott minket a sors egy fiatal sráccal, Sunny Lax-szel Hollandiából. Az általa készített felvétel a Puma, ezt kiadónk, az Anjunabeats jelenteti meg. (TONY: Most Hollandiáról vagy Magyarországról van szó?) Állandóan Hollandiát mondok. Bocs, ő természetesen magyar! Rengeteg jó dolgot olvastam már róla. Shane54-t is ismerjük, aki a Far From In Love c. számunkhoz készített egyszer egy remixet még évekkel ezelőtt. Régóta volt már szó róla, hogy itt találkozzunk vele. És hát végül most itt vagyunk, Magyarországon!

TONY: Soliquid is itt van - remélem így kell mondani a nevét. Leszerződtünk vele egy felvételre, a The Inversed Puma-ra. Erről egyébként még most sem tudjuk, hogy van-e köze Sunny Lax Puma-jához. Nem vagyok benne biztos (PAAVO: Szerintem van benne néhány sample, egészen biztos vagyok benne!) Amúgy ő is játszik ma este velünk. Nagyon várom az élő játékot, ami előttünk lesz. Hozzá kell tennem még valamit. Állandóan meglepetést okoz, ha egy helyen, ahol fellépünk odajön hozzám valaki a művészeink közül - legyen az Magyarországon vagy San Diego-ban - és azt mondja: "Szia, én vagyok Soliquid vagy akárki más". Én meg: ó, te innen származol? Ez néha tényleg nehéz dolog. A felvételeket általában egy internetes hivatkozás formájában vagy estleg egy postán feladott cd-n kapjuk meg. Egyáltalán nem nyilvánvaló, hogy az illető honnan származik. Ez tényleg egy nemzetközi világ. A honlapunk, a fórumunk is igazán nemzetközi. Nem igazán tartod számon, hogy ki honnan jön. A múlt héten San Diego-ban voltam és odajött hozzám az egyik művészünk, és hát mit mondhattam volna: "nem is tudtam, hogy San Diego-ban élsz!" Igazából a zeneszerzők nemzetisége egyáltalán nem olyan fontos, mint ahogyan az az ő hazájukból estleg annak tűnhet.


TranceTream.FM: Így viszont lehet, hogy már tudom is a választ a következő kérdésre. Ahogy rádióműsorotok címe mondja (Trance Around The World), stílusotokkal most tényleg körbejárjátok a világot. Van különbség az egyes országok partyzói, partyélete, illetve az elektronikus zenei életben az egyes helyek között vagy ez ugyanúgy működik az egész világon?

PAAVO: Engem tényleg meglep, ahogy az internetnek köszönhetően a zene terjed. Egészen hasonlóvá válik, annak ellenére, hogy az emberek különböznek. Nemrég Brazíliában jártunk. Bizony ott más volt a hangulat a klubban. Energikusabb, majdhogynem agresszív és barátságos egyszerre - ha egyáltalán el tudod képzelni e két fogalmat egy mondaton belül. Viszont hiába különbözőek az emberek, a zene összekapcsolja őket. A zene ugyanaz, a partik viszont egy kicsit különbözhetnek.

TONY: Szerintem más-más helyeken határozottan más a hangulat is. De azt nem mondanám, hogy egyik vagy másik jobb lenne. Ez csak arról szól, hogy a különböző emberek reakciói is különböznek, másként fejezik ki az érzéseiket. A japánok egészen másként szórakoznak, mint az oroszok vagy éppen az angolok. De azt hozzáteszem: minél többet utazom, annál kisebbnek tűnik a világ. És itt visszatértünk ahhoz, hogy ezek nemzetközi művészek, nemzetközi kiadók, nemzetközi márkák, nemzetközi zenei élet. Abból következően, hogy az internet különböző országokból származó emberek kisebb csoportjait is képes összekötni, ez az egész egy sokkal nagyobb dolgot eredményez. Úgy vélem, hogy a zene nemzetközi jellege egyre fontosabb lesz, mivel a legtöbb zenei stílus, az egyes speciális műfajok egyre inkább elkülöníthetővé válnak. Ha nem lenne az internet, akkor még száz-száz ember sem lenne ebből vagy abból az országból. Így viszont összeadva ez az egész már valami olyat eredményez, ami jelent valamit. Egy rakás híres művész, akiket ismerünk, sehol sem tartanának.


TranceTream.FM: Egy előadói album elkészítése egy művész életében mérföldkőnek számít. Az Above and Beyond számára mi lesz a következő lépés?

PAAVO: A következő nagy dobás a mi Oceanlab lemezünk lesz, amiről még mindig nem tudjuk mikor fog megjelenni. Még csak most kezdtük el, úgyhogy hosszú ideig fog tartani. De biztos, hogy ez lesz a következő nagy dolog.

TONY: Négy Oceanlab single már elkészült másik két felvételt pedig már rögzítettünk. Eddig úgy éreztem - annak ellenére, hogy sokat játszottuk az Oceanlab felvételeket az elmúlt években -, hogy soha sem koncentráltunk igazán erre. Az elmúlt két évben csak az Above and Beyond-dal foglalkoztunk. Úgyhogy azt gondolom, hogy éppen itt az ideje, hogy az Oceanlab legyen a célkeresztben. Aztán pedig jöhet az újabb Above and Beyond album. De dj-ként továbbra is Above and Beyond-ként lépünk fel. Az Oceanlab egy olyan projekt, ahol inkább producerek vagyunk, mint művészek. Ebben sokkal inkább Justine a művész. Az Oceanlab-hangzást az ő hangja és személyisége fémjelzi. Mi a hátsó sorokban foglalunk helyet.

PAAVO: Mi vagyunk az Above and Beyond, az Ocenlab pedig egy olyan dolog, amit az Above and Beyond csinál.


TranceTream.FM: A zeneszerzés mellett dj-ként is dolgoztok. Manapság a dj-zés egyre inkább jelent valami olyan dolgot, amit számítógépekkel csinálnak. Ezzel szemben ott áll a mixelés élőben. Ti melyik oldalon álltok?

TONY: Én kifejezetten ellene vagyok ennek az egész laptop dolgonak. Egy újságíró például azt kérdezte Paul van Dyk-tól: "ha nem játszol többé lemezekkel, minthogy számítógéppel dolgozol, akkor ez azt is jelenti, hogy te többé nem vagy dj? Erre ő történetesen felállt és elsétált. Szerintem viszont ez egy elvont, de valójában nagyon jó kérdés. Laptopon játszani nagyon élvezetes annak, aki csinálja, de én nem vagyok annyira biztos benne, hogy ez a produkció mások számára is annyira élvezetes lenne. Én így érzem. Nem igazán szeretem, ezért bakelit és cd lemezeket játszom. Mivel a bakeliteket nem tudom állandóan cipelni, ezért inkább persze az utóbbit használom és ezzel elégedett is vagyok.

PAAVO: Engem korábban nagyon érdekelt abból a szempontból, hogy hogyan lehet élőben zenét előállítani a klubban. Voltak is ilyen kísérleteim. Azonban inkább Tony-val értek egyet abban, hogy zenéinket a stúdióban kell tökéletesíteni, ahol jól lehet együtt ötletelni és megvalósítható ugyanaz az élőnek ható dolog, amit persze rögzíteni is lehet. Aztán felírhatod egy cd-re, a cd-t elviheted magaddal a klubba, rajta a zenékből készített saját verzóiddal, amiket persze le is játszhatsz a közönségnek. Ahogy mondani szokták: a gépeket hagyd otthon és bulizz!


TranceTream.FM: Van egy másik hasonló dolog a bakelit lemezekkel és a cd-kkel. Ezzel mi a helyzet?

TONY: Lehetetlen annyi felvételt bakeliten magaddal vinni, mint cd-n. Komoly hátfájással nézhetnél szembe. A múlt héten Calgaryban voltunk. Volt ott egy srác az első sorban és egy bakelitet lobogtatott, rajta a No One On Earth-el. Folyamatosan mondogatta: kérlek, játszátok le, játszátok le! Erre én: micsoda fantasztikus lehetőség! Mostantól ezt nem kell magammal vinnem! Úgyhogy kivettem a kezéből, kihúztam a borítóból, felraktam a lemezjátszóra és bekevertem. Nagyszerű volt, nem kell bakelitet cipelnem! Sokkal élvezetesebb hagyományos lemezekkel játszani, de túl nehezek, ez a probléma velük.

PAAVO: A bakelitekről szólva. Saját verziót készíthetsz egy számhoz - mint ahogyan azt most éppen mi tesszük a Tri-State album felvételeivel -, benne új ütemekkel, elemekkel. Olyan zenéket játszhatsz a klubban, ami senki másnak nincs meg. Szóval ha ezt megteheted, akkor ki az, aki csak bakelitet akarna játszani? Éppen fent voltam a szobámban egyedül, megírtam néhány új cd-t és egyszerűen csak azt a nevet adtam nekik "Le Meridien's" (ebben a szállodában szállt meg az Above and Beyond két tagja Magyarországon - a szerk.). Mindez sokkal szélesebb teret enged a kreativitásodnak.

TONY: Ez sokkal inkább hasonlít egy médiához. Manapság már mindenki digitális úton szerzi be a felvételeket. Az emberek sokkal inkább rá vannak pörögve a zenékre. Heteket kellene várnunk egy darab bakelitre, hogy valamit a klubban még ugyanazon héten le tudjunk játszani, ami elhangzott az aktuális Trance Around The World-ben. Ezen már túlhaladt az idő, egyszerűen így kell lennie. Szerintem itt található meg a megfelelő egyensúly ebben a kifejezetten számítógép-központú világban. A cd egy valódi média. Csinálhatod hagyományos lemezzel is, csak nem célszerű.


TranceTream.FM: Az Above and Beyond egy trió, de mégis mindig csak ketten léptek fel. Hogyan választjátok ki, hogyan döntitek el, hogy ki áll a pultba?

PAAVO: Tudod, nekem éppen most született gyerekem, úgyhogy Ázsiában a fiúk játszottak, aztán Jono alig aludt valamit, úgyhogy én most itt vagyok Magyarországon. Aztán persze, ha valaki el akar jutni valahova, akkor ő megy, de van, hogy feldobunk egy érmét.

TONY: Próbáljuk váltogatni. Például Paavo és én voltunk most Amerikában, úgyhogy legközelebb biztosan Jono megy. Ahogy én szoktam mondani: három az osztagban, kettő a csapatban. Egy csomó érv szól amellett, hogy ketten lépjenek fel. Egymásnak adhatják a pultot, van egy kis időd közben gondolkozni, hogy melyik lemezt választod következőnek. Könnyebben tartod a kapcsolatot a közönséggel, tudsz közben inni vagy bármi mást csinálni, amit szeretnél. Ha hárman lennénk, akkor viszont már túl sokat kellene várni a másikra, túl sok lenne a pihenőidő. A kettő a legjobb. Sokkal élvezetesebb ketten játszani, mint egyedül. Kis meglepetések sorozata, hogy melyik lesz a következő lemez. Ugyan elég hasonló az ízlésünk, de természetesen van abban egy kis különbség, hogy ki melyik zenét választja következőnek. Amiből aztán pedig van bőven! Közel 600 felvétel van most a táskámban. Sok minden eszedbe jut, hogy mit játszanál. Ha valaki mással együtt dolgozol, akkor mindig ott vannak a kis meglepetések és ez élvezetesebb szerintem.


TranceTream.FM: Mire számíthatunk ma este Magyarországon? Mivel készültetek?

PAAVO: Igazán nagyon friss, új demókra számíthattok, clubmixekre, amik a Tri-State album felvételeihez készültek. Ezek azok, amiket most írtam fel cd-re, úgyhogy letesztelünk néhány olyan dolgot, amit azelőtt soha senki nem hallott még.

TONY: És persze - hogy őszinte legyek - mindig a közönségnek játszunk. Bármit, amiről úgy tűnik, hogy a közönség szívesen fogad. Van egy rakás saját felvételünk, amikről kifejezetten tudjuk, hogy az emberek hallani szeretnék. A djzés megváltozott az elmúlt néhány évben. A vezető djk között sokkal több a producer. Az emberek azért mennek el ezekre a bulikra, hogy hallják őket. Ha elmegyek megnézni Paul van Dyk-ot, de ő nem játsza a For An Angelt, akkor rendkívül szomorú leszek. Ha viszont felteszi, akkor az nagyszerű lehet. Együtt lenni Paul van Dyk-kal, amikor ő a For An Angelt játsza. Az emberek ugyanígy éreznek a mi felvételeinkkel kapcsolatosan is. Ismered a Far From In Love-ot vagy az Alone Tonight-ot, az Oceanlab Satellite-ját. Az emberek megindulnak, ha ezeket játszuk a klubban. Hallani, hogy az egész terem végigénekli valamelyik számunkat, talán ez a legnagyszerűbb érzés, amiben valaha is részem volt.

Kapcsolódó Linkek:
— Video interjú angolul / English video interview (177 Mbyte - 16 perc / minutes)
— Party video: Above & Beyond in Budapest (633 MB - 56 perc / min.)
— Party video: Soliquid (Special Live Appearance) vs Inpieces (354 MB - 32 perc / min.)
— Biográfia / Biography
— Flyer

BTC2 - 2006. január 21. - Ronski Speed

A TranceTream -es stáb következő -sorban a második- party-jának meghívottja a kelet német Ronny Schneider alias Ronski Speed volt. Ronski az egyik legetehetségesebb új generációs trance producerek egyike. 1997 -ben gyorsan leszerződik a fiatal ám de feltörekvő német Euphonic lemezkiadóhoz. Viszont egy 2000-es remixel kezdődött minden, amit Ron a legandás Sonorous "Glass Garden" -jéhez készített, ami egész Európát bejárva hatalmas klubsláger lett. Első sikeres projetjei a Sun Decade és a Barefoot Brains voltak, mely alteregókat a Sonorous-os Ralf Müller -rel hoztak létre. Az áttörést a 2002-ben megjelent I'm Alone című szám jelentette, mely nagy szenzációnak számított a szcénán belül. A következő állomás az IRIS nevű massziv ópusz volt, ami ugyan Speed neve alatt jött ki, de Roug Mullar -rel közösen szerezték. Ezt követte az E.O.S., és a Miroco de Govia -s Asaraja. Ezután Ronski 2005 -ben az Incognition -nal tarolt, amit a Stoneface & Terminal duóval készítettek...



— Ez a TranceTream.FM, itt van velünk Ronski Speed. Hogy érzed magad?
— Köszönöm, hangolódom.

— Szerzeményeid különböző nevek alatt jelennek meg. Ronski Speed, Sun Decade, mi a különbség köztük?
— Az első Sun Decade felvételen volt vokál is. Különbséget akartunk tenni. Ronski Speed egy előadóművész, egy férfi. Közben meg ott van a női énekhang. Elindítottunk egy olyan projektet, amiben van vokál, ezt neveztük el Sun Decade-nek. De ez is csak a zenéről szól, ez is mi vagyunk.

— Számos közös felvételed született az évek során más előadókkal. Mostanában éppen Stoneface & Terminal-al dolgozol sokat együtt. Kivel élvezed leginkább a közös munkát?
— Nehéz ezt így megmondani, de talán Mirco de Govia-t említeném. Évek óta együt dolgozunk. Talán 2000-ben kezdtünk el közösen felvételeket készíteni, ami mindig nagyon sok örömet adott. Ami Stoneface & Terminal-t illeti, eszünkbe jut valami, stúdióba vonulunk. Nem az a cél, hogy valami óriásit alkossunk. Az eredmény ettől még jó lehet, de igazából csak ülünk és jól szórakozunk. Mostanában kijött ezek közül néhány és nagy siker lett. Ennek örülünk. Mi igazából csak szórakoztunk és úgy gondolom, hogy ez az, ami a zenéből is visszaköszön.

— Gondolkoztál már azon, hogy a jövőben kivel dolgoznál együtt?
— Van egy rakás művész, akiket ismersz, akikkel szeretnél együtt dolgozni. Most mondhatnám, hogy melyik együttes énekese. Mondhatnám, hogy a Depeche Mode vagy a Pet Shop Boys. Mindenki ezt szeretné. Azt gondolom azonban, hogy ha egy művészt kell említeni, akkor talán Ferry Corsten nevével hozakodnék elő. Olyan sok jó ötlet fűződik nevéhez, számomra talán ő a legjobb trance zeneszerző.

— Egy hónappal ezelőtt ugyanitt kérdzetük Markus Schulz-ot. Ő akkor a trance körforgásáról beszélt, az uplifting és a progressive vonal váltakozásáról. Te mit gondolsz erről? Hová sorolod magad ebben a körforgásban?
— Számomra mindig érdekes az elektronikus zenék bármelyik vállfaját meghallgatni. Legyen az techno, elektro, trance, house. Sokféle stílus keveredik. Ezekből tudsz válogatni, mixelni. Ez teszi változatossá és nagyszerűvé. Nincsenek határok. Mint dj azt mondom: az emberek azt is várják tőlünk, hogy új zenéket mutassunk nekik vagy akár meglepetéseket. Ez nagyon jól sülhet el, ha nyitott a közönség és nem gondol ezekre a műfaji határokra. Mint producer pedig azt állítom, hogy bármilyen stílusból meríthetsz, bármilyen alapot használhatsz. Szerintem ezek a határok senkit nem érdekelnek. Azt teheted, amit jónak látsz és ez jó.

— Számos olyan művész van, akikre azt mondjuk, hogy ők inkább dj-k, míg másokról azt tartják: inkább zeneszerzéssel foglalkoznak. De mi a helyzet veled? Csak tavaly számos rendkívül húzós zenéd jött ki, de az elmúlt év a dj karrieredben sem múlt el nyom nélkül...
— Körülbelül 6 éve dj-zek, nem sokkal később kezdtem el zeneírással foglalkozni. Nem könnyű megmondani, hogy mi vagyok igazából. Szeretek a gondolataimmal, elképzeléseimmel a stúdióba vonulni, de szeretek a közönségnek is játszani. Egyiket sem akarom túl gyakran csinálni. Meg kell találni az egyensúlyt a dj-zés és az alkotói munka között. Mindkettő nagy hatással van rám. Azt hiszem sikerült megtalálnom a középutat, ezért nem állítanám, hogy inkább dj, vagy akár inkább zeneszerző vagyok.

— Új válogatásod jelent meg nemrég, milyen terveid vannak még erre az esztendőre?
— A cd a múlt év végén jelent meg. Készül azonban egy másik, egy nagy mexikói fesztiválra. Most kezdtem el az összeállítását, a megjelenés pedig március-április környékén várható. Amikor egy mix-cd-t csinálsz, nagyon körültekintőnek kell lenned, hiszen sokszor előfordul, hogy nagyon hosszú idő telik el a lemez összeállítása és a megjelenés között. Éppen most fejeztem be néhány remixet Above&Beyond-éknak az Alone Tonight-hoz, ez márciusban jelenik meg. Tatanának is dolgoztam, ez pedig ennek a hónapnak a végén lesz elérhető. De készül remix a Somatic Sense recordshoz és dolgozom egy olyan remixen is, ami egyelőre még titok. Remélem szeretni fogjátok.

És mit hallhatunk ma este?
— Ahogy azt az előbb is említettem már: trance, techno, elektro, house, progressive. Minden, amit csak akartok. Olyan energetikus lesz, mint mindig - remélem kedvetekre való lesz.

— Köszönjük, hogy válaszoltál kérdéseinkre.
— Én is köszönöm.

Kapcsolódó linkek:
— Party video: Ronski Speed in Budapest (548 Mbyte - 24 perc / minutes)
— Biography
— Flyer

Markus Schulz interjú BTC1 - 2005. december 17.

A millennium utáni időszak a trance stílus számára némi fásultságot eredményezett, és azok a producerek akik a kilencvenes évek tájékán még előszeretettel lépkedtek a stílus mezsgyéjén sokuk közülük hirtelen műfajt váltott és más irányába kezdett el kutakodni. De arra is szép számmal akadt példa, hogy volt amelyik producer pont ebben az időszakban talált magára, és vált ismertté. Viszont a nagyvilágba hiába hódított magának egyre nagyobb teret a trance, sajnos nálunk még vagy jó négy évet kellett várni ahhoz, hogy elfogadott műfajjá váljon és a trance ne szitok szóként legyen közhasználatban. Nagyjából 2004-ben jött a váltás, és az itthoni EDM hívek egyre nagyobb hányada kezdte felfedezni a trance-et. Az első két nagy név akiknek a neve szélesebb körben is ismertté vált itthon Tiesto és Paul van Dyk volt, de vannak akik ez idő tájt már Ferry Corsten és Armin van Burren producereket is jól ismerték. Az egyik hazai fórum, a TranceTream is nagyjából ez idő tájt jött létre, amely 2005-ben Budapest Trance Central néven saját party sorozatot indított, hogy a stílus itthoni szerelmesei magyar honban is bulizhassanak kedvenc producereik zenéire. Az első BTC -s party sztárvendége Markus Schulz volt. A vele készült interjút amit a Budapest Trance Central stábja azaz Tenge készített Markus-szal, azt most itt mindenki végig elolvashatja. De a kapcsolódó linkeket is meózzátok le, mert azok is nagyon érdekesek lehetnek!



— Itt van velünk Markus Schulz, köszönöm, hogy szakítottál időt ránk.
— Köszönöm, hogy gondoltatok rám.


— Németországban születtél, Miamiban élsz. Ha valaki megkérdezi, hogy honnan érkezel, akkor mit mondasz?
— Pontosan ezt: Németországban születtem, de Miamiban élek.


— Hangzásvilágod a Coldharbour nevet kapta. Mit jelent ez számodra?
— Játékommal mindig a house és a trance határán egyensúlyozok. House az alapokban, de trance dallamok rápakolva. Ez volt mindig is, amit szerettem volna csinálni. Londonba költöztem és két évig ott éltem. Volt egy stúdióm a Coldharbour Lane-en. Ez egy olyan dolog, ami megpendítette azt a húrt, amivel rátaláltam a névre. Számomra a Coldharbour név azt mutatja meg, ami én vagyok, ahonnan ez az egész származik. A progressive, melódikus trance dallamokat a Coldharbour Lane-en találtam meg, Nagy-Britanniában, Londonban.


— Első művészalbumod az ősszel jelent meg. Mi ihletett, kikkel dolgoztál együtt?
— Az album elkészítése gyakorlatilag 2 évet vett igénybe. 22 dal készült, 13 került fel a lemezre, azaz 9 másik a széfben pihen. Sok művésszel dolgoztam együtt, így az Airwave-el, Gabriel & Dresdennel, Interstate-tel, Anita Kelsey-vel, Elevation-el, Carrie Skipperrel. Senkit sem akarok kihagyni. Departure énekel a Without You Near-ben. Számomra, amikor az albumon dolgoztam, az volt a cél, hogy páratlan felfedezést tegyünk. Olyan emberekkel, akik munkáját elismerem, akikkel mindig is szerettem volna együtt dolgozni. Ahogy mondtam, 2 évig tartott megcsinálni, nagyon-nagyon nehéz volt, de nagyon megérte. Amikor egy művészlemezt készítesz, az más, mint egy mix cd. A művészlemeznél visszatekintesz pályádra és azt mondod: itt vagyok zeneileg. Addig egy mix cd mindig olyan, mint egy pillanatfelvétel arról, amit játszol, amit szeretsz. Olyan munka ez, amit tényleg szívesen csinálsz.
— Mennyire vágtak egybe az elvárásaid a végeredménnyel?
— Igazából nem tudtam mire számítsak. Őszintén szólva a lemez szívből jött. Nem mondtam azt, hogy szükségem lesz inkább trance-esebb darabokra, illetve szükségem lesz ilyen vagy olyan típusú dalra. Abból építkeztem ami a szívemben volt. Megszületett a végeredmény és elég ideges voltam. A lemez ugyanis úgy készült, hogy egy percig sem gondoltam arra, hogy hogyan lehet ezt majd eladni. Ez az én hangzásvilágom, ami a szívemből jön. Aztán vártam, hogy tetszik-e majd az embereknek, nagyon ideges voltam. Felkeltem reggelente, megnéztem az elektronikus leveleim, van-e köztük értékelés vagy bármi más az albummal kapcsolatban. Csak vártam, hogy az embereknek tetszik-e a munkám vagy sem.

— És mik voltak ezekben az e-mailekben? A kollégák, a rajongók mit mondtak?
— Egyszerűen nem jutok szavakhoz. Még most se. Jöttek a pozitív visszajelzések, köztük olyanokkal, amik arról szóltak, hogy hogyan változtatta meg emberek életét az album. Tudod, csak ültem ott, bámultam az e-mail-ekre és csóváltam a fejem: nem hiszem el. Nagyon keményen dolgoztam, oly sok van benne a lelkemből és a szívemből. És ez most azt mondatja emberekkel, hogy megváltoztatta az életüket. Ez olyan megindító. Az. Tényleg az. Ha egy művész a szívével készít egy valódi művészalbumot, akkor ez egy valóban megindító időszak számunkra.


— Másik dolog, a Global Dj Broadcast. Volt néhány változás az idén, mivel el kellett hagynod a Party 93.1 rádióállomást. A műsor most a di.fm-en hallható. Mi a különbség, ha van egyáltalán különbség? A hallgatók például? Arra gondolok, hogy Miamiban az éjszakai órákban ment az adás, most főműsoridőben, de európai idő szerint. Szóval, mi a különbség?
— Ez az egyik nagy különbség. Amikor a 93,1-en voltam - és a 93,1 egy kísérleti rádióállomás volt -, akkor ott valóban lehetett kísérletezni. Arra használtam azt az időt, hogy a Coldharbour hangzást népszerűsítsem. Most már az emberek tudják, hogy mit jelent a Coldharbour hangzás. A di.fm-en sokkal inkább lehet azt mondani, hogy főműsoridőben megy az adás. Nem akarom azt mondani, hogy most nem kísérletezem annyit, mert erre szükségem van. De tényleg sokkal jobban koncentrálok. A Coldharbour hangzás egy kialakult dolog. Az emberek tudják, hogy mit várnak, ha a Global Dj Broadcast-ot hallgatják. Például, amikor a 93,1-en voltam, mindenféle vendég dj volt nálam. Volt techno, volt house. Olyan emberek, akik ihletet adtak nekem, akiket csodáltam. Most a di.fm-en, ráadásul a trance csatornán sajnos ilyen embereket nem hozhatok, pedig szeretném, ha lehetne. Ez az egyik nagy különbség. De ezzel párhuzamosan sokkal inkább a Coldharbour hangzásra fókuszálhatok. Az embereket ezzel hívom utazásra.


— Milyen terveid vannak a műsorral? A közeljövőben lesz egy klasszikusokból összeálló adás, ami...
— ...igen, ami az újévi műsor lesz. Mindig is szerettem volna egy olyan újévi adást csinálni, ami kizárólag klasszikusokból áll. Emlékszem, amikor kisfiú voltam, az egyik újév reggelén felkeltem és bekapcsoltam a rádiót. Mindig rádiót hallgattam. Csak klasszikusok mentek, régi disco slágerek. Csodálkoztam, mi ez? Azt hittem újév van, aztán mégis visszamegyünk az időben. Kölyökként egész nap a szobámban feküdtem és csak hallgattam. Ezek az emlékek az évek során bennem maradtak. Mindig azt mondtam, hogy akarok egy olyan újévi műsort, ahol csak régi slágerek szólnak. Az emberek ülnek a házukban, ülnek a szobájukban, hátradőlnek és azokra az évekre gondolnak, amiket már maguk mögött hagytak. Így hát most újévkor ez lesz a Global Dj Broadcast történetének első olyan adása, ahol csak klasszikusok szólnak.


— Volt nálad egyszer egy bedroom dj verseny. Tervezel hasonlót?
— Mindenképpen. Nagyon sajnálom, hogy az idén elmaradt a bedroom dj verseny. Hadd magyarázzam meg. A Coldharbour hangzás, az alkotók következő generációjának hangzása. Az öreg global undergruond zenészek jelentik az előző generációt. Nekem az a meggyőződésem, hogy a Coldharbour hangzás mai művészei jelentik a következő generációt. Szeretnék nekik segíteni, hogy ki tudjanak törni. Ez a verseny egy ilyen lehetőség. Az első ilyen alkalommal az ausztráliai Elements lett a legjobb. Próbálom segíteni a pályáját. Most már Ausztrália-szerte játszik. Mindezt egy évvel azután, hogy nyert. Fantasztikus producer. Megadni ezt a lehetőséget, aztán pedig látni, hogy ez a lehetőség mit jelent számukra, szóval nem szeretnék még egy évet kihagyni. A következő évben tehát biztosan lesz bedroom dj verseny és tényleg nagyon sajnálom, hogy az idén elmaradt. Tényleg nagyon izgat ez a dolog, mert a zenészek következő generációja egy rakás nagyon tehetséges művészből áll és ezt jó dolognak tartom.

— A zenészek következő generációjáról beszélsz. De mi a helyzet az elektronikus zenék következő generációjával?
— A trance mindig egy körpályán mozog. Én már háromszor láttam bejárni ezt a kört. Ott vannak a nagy, néha túlkomponált, hangos, riftekkel tarkított igazán dallamos darabok. Aztán ezt az emberek megunják és ez egész ismét sötét, földalatti műfajjá válik. Most éppen megint a kör alján vagyunk, amikor minden egyszerűsödik, sötétebb, mélyebb lesz. De azt is gondolom, hogy a körforgás nem áll meg, csak 2-3 évet kell várni. Az utolsó ilyen 1999-ben volt. Nagy trance zenék mentek akkor, majd berobbantak a Global Underground dj-k, akik inkább a progressive hangzást képviselték. Aztán újra elkezdett épülni, jött Tiesto, Paul van Dyk, Armin. Most pedig ismét lefelé megyünk. Meggyőződésem, hogy a mai hangzás a Coldharbour hangzás. Aztán persze ebből majd megint lehet építkezni. Ez a jövő szerintem. Mindig látni fogod ezt a körforgást, ami nagyjából 5-6 éves ciklusokra osztható. Így jár a csúcsra, aztán megy mélyebbre ismét.

— Mi a helyzet mindezzel az Egyesült Államokban? Azt mondják, hogy ez a zene elsősorban Európában népszerű, de mi helyzet az USA-val? Te mégis csak ott élsz...
— Az USA nagyon-nagyon jó helyszín. Az Egyesült Államokban ez darabokban terjed, de minden nagyon közel van egymáshoz. Bizonyos szempontból persze ez a feldarabolódás nem előnyös, de a nagy helyeken - mint New York, Chicago, Miami, San Francisco, Los Angeles - jó a közösség. A legjobb partyk közül, ahol játszottam, nagyon sok az Egyesült Államokban található. De hát ott van az internet is. Az internet segítségével nem számít, hogy az USA-ban vagy, Budapesten vagy Sanghaiban. Az internet egy globális közösséget hozott létre. Azt gondolom, hogy az a zene, amit mi csinálunk, ebben az első. De legalábbis a második, mert lehet hogy a klasszikus zene volt az első. De ledől minden nyelvi korlát, hiszen a zenék többsége instrumentális. Nem számít hol vagy, mindenki megérti, mindenki érzi ezt a zenét. Ez egy különleges dolog.

— Ha már itt tartunk. Mi a helyzet az internetes zeneletöltésekkel?
— Most itt ülve papolhatnék arról, hogy letölteni rossz dolog, meg minden ilyesmi. De az a helyzet, hogy a letöltések nélkül én magam sem lehetnék ilyen népszerű. Ezért szerintem az a lényeg, hogy ez emberek megértsék: ha letöltenek valamit, akkor valahogy adjanak is vissza valamit ennek a közösségnek. Mindannyiunknak rá kell erre feküdni, együtt kell működnünk ahhoz, hogy ez a közösség folytathassa, amit elkezdett. Rengeteg tehetséges zenészt látok, de képzeljük el mi lenne, ha reklámzenéket kellene írniuk, mert másként nem tudnak megélni. Gondoljatok csak bele, ha a Beatles lemezeit senki sem vásárolta volna meg, akkor mit veszítettünk volna! Ez ugyanerről szól. Egy szó mint száz: együttműködés. Együttműködés ezért a közösségért.

— Mi a helyzet Magyarországgal? Mit tudsz az itteni közönségről, előadókról?
— Amikor látták, hogy Budapest szerepel a naptáramban, mindenki csak arról beszélt, hogy milyen csodálatos a közönség itt és hogy jó lesz itt játszani. Úgyhogy nagyon várom.

— Kik meséltek erről?
— Barátaim, akik jártak már itt. Austin Leeds például. A városról mesélt. De ott van Shane54, várom már, hogy találkozhassam vele. Már 2 vagy 3 éve, hogy megkedveltem a zenéjét, vendég is volt a Global Dj Broadcastban, tehetséges srác. Persze továbbra is figyelek, ez az első alkalom, hogy itt vagyok. Várom, hogy milyen emberekkel találkozom, várom, hogy milyen magyarországi, a producerek következő generációjához tartozó zenészekkel lesz alkalmam beszélni.


— Egy éve már, hogy egy interjúdban azt mondtad - éppen Finnországba indultál -, hogy nem viszel bakeliteket, csak cd-ket. Mi a helyzet ezzel a dologgal?
— Most már egy éve, hogy nem hordozok magammal bakelit lemezeket. A nap, amikor a bakeliteknek búcsút intettem, szomorú volt számomra. Hiszen ezeket meg lehet érinteni, meg lehet szagolni. De képtelenség vele utazni. Nem tudod felvinni a repülőre, elveszik a csomag, nehéz is. Szóval most már egy éve nem játszom bakelitről, áttértem a cd-re. Meg hát tudod, a digitális világ a jövő...


— Oké, és akkor mi van ma este a cd-táskádban?
— Rengeteg ID. Ki szeretnék próbálni néhány zenét, amit még senki sem hallott. Hoztam néhány újdonságot, amik jövőre jönnek ki a Coldharbournál. Persze itt vannak azok a nagy zenék is, amiket mindenki ismer, a Coldharbour zenék.

— Köszönjük, hogy válaszoltál!
— Köszönöm én is, és köszönöm Budapestnek, mindekinek aki itt van és segített. Hálás köszönet érte!

Kapcsolódó linek:
- Party video: Markus Schulz Budapesten / Markus Schulz in Budapest
- Markus Schulz - RTL Klub (in Hungarian TV) / (Fókusz - 2005.12.20.)
- Video interjú angolul / English video interview (170 Mbyte - 15 perc / minutes)
- Flyer