Opus Quarto: Mr Sam meghódítja Jeruzsálemet

A napokban jelent meg Samuel Paquet aka Mr. Sam nagy sikerű 'Opus' mixsorozatának negyedik epizódja. Ennek két különlegessége van. Egyrészt az előbbiekhez viszonyítva ez csak szimpla cd-s lett, másrészt a hangzás némileg egy földrajzi területhez, történetesen Jeruzsálemhez lett kötve. Ezzel a húzzással nekem nincs bajom, sőt tetten érhető rajta némi tudatosság, ahogy a Tiesto féle 'In Search Of sunrise' részek után keletkezett űrt (ugye mindenki tudja, hogy az ISOS Tijs nélkül is robog tovább, mostmár Richard Durand égisze alatt - a szerk.) igyekszik Samuel bácsi betömni. Mivel az előző három Opus release is abszolút rendben volt zeneileg, így nagy reményekkel vágtam neki a cd pörgetésébe.
Az intro muzsika egyből elhelyez bennünket a térképre, Izrael fővárosába, a világ egyik leghíresebb vallási központjába Jeruzsálembe. Dícséret illeti ezért Thomas DeColita-t. S már meg is érkezik a következő gyöngyszem, Amurai és Sean Ryan közöse, a 'Killing me inside', ami csodaszép zongora dallamával és Sean Ryan visszafogott, de fülbemászó énekének köszönhetően sikerült igazán ütősre. Makotrax 'Persuade me'-je instrumentális gyönyöröket tartogat a számunkra, némi arpeggio szaladgál a háttérben perlekedve a komolyzenébe illő fő string-gel. Hogy hazánk is képviseltesse magát arról Császár Előd Pink Flood alteregója gondoskodik. Előd még pár évvel ezelőtt remixelte Tiff Lacey 'Someone like you'-ját, de ha jól tudom nem lett kiadva a dal ezen verziója. Itt James Nelson progi köntösben tálalja az angyali hang parádézását. Kicsit szigorúbbra veszi a hangulatot Sam, saját alkotásával a 'One day'-jel, s annak is a KhoMha remixével terelget bennünket a trance-sebb vonal irányába. KhoMha el is időzik egy picit, 'Sharem' című spirituális erényeket is kecsegtető száma ismét emlékeztet bennünket, hogy a Közel-Keleten időzünk gondolatban. Itt egy kevésbé szerencsés átúsztatás következik, majd Sam és Fred Baker régebbi közöse érkezik a 'Forever waiting', Sesta vadiúj remixében. Szerencsére az átiratot jegyző Sesta megtartotta az eredeti szám legjobb elemeit, s hegesztette rá a kor követelményeinek megfelelő alapra. Nhato 'Dreamers symphony'-ja becsempész némi 'glockenspiel' életérzést a harangkongásos dallamával, de mielőtt gagyiba csúszna a dolog továbblépünk. A hangulat igencsak ál-patetikus emiatt, de a szerzemény pörgős része eltereli erről a figyelmünket. Itt is érdekes áthúzásnak lehetünk fültanúi, erre jobban kellett volna figyelni, mintah egy ütemmel elcsúszott volan az egész cucc. Sesta veszi vissza a stafétát a kiállásában angyali 'Runaway'-jel, ami alapján bizton állíthatom érdemes lesz a jövőben odafigyelni rá. Nuera és Szen 'Love Lost'-ja egy elektro-trance köntösbe bújtatott imára hasonlít, Ruby & Tony 'Hindi'-je egy pánsípra emlékeztető synth preset-et vet be, ami nyugodtan kimaradhatott volna innen. Egyébként az egész mixet tekintve ez a darab lóg ki leginkább a sorból erőltetetten koszos-zajos sound-ja miatt. Újra Sesta kezében a gyeplő, nem baj őrá rábízhatjuk magunkat. Az 'On Fire' szaggatot hatású effektjével helyenként Airwave hőskorát idézi fel. A záró darab Moonpax 'Ahava'-ja, ami sodró melódiájával gondoskodik az ideális befejezésről.
Összességében sajnos csak egy közepes mixszel van dolgunk. Bár Sam ügyesen friss zenékkel bombáz bennünket, igazából nem jön le úgy globálisan, hogy ez a kiadvány Jeruzsálemhez kötődne, csak nyomokban. Helyenként a harmónia érzésem is csorbult, de ez legyen a minimum. Nincs igazán kiemelkedő szerzemény az 'Opus Quarto'-n, csak sok jó illetve közepes szintű track sorakozik. Ezt talán egy második lemezzel lehetett volna kompenzálni, de az most elmaradt. Így csak 7/10-et tudok rá adni.

Opus Quarto: Jerusalem mixed by Mr Sam

Label: Black Hole Recordings
Katalógus szám: Black Hole CD 74
Ország: Hollandia
Megjelent: 2010. november
Stílus: Trance, progressive house
Dj mix: Mr. Sam

Tracklist:
1. Thomas DeColita - Jerusalem (Opus Quarto Intro) (2:27)
2. Amurai feat. Sean Ryan - Killing Me Inside (Intro Mix) (7:30)
3. Makotrax - Persuade Me (7:52)
4. Pink Flood feat. Tiff Lacey - Someone Like You (James Nelson Like Prog Remix) (9:18)
5. Mr Sam feat. Kirsty Hawkshaw - One Day (KhoMha Remix) (7:50)
6. KhoMha - Sharem (Sunrise Mix) (6:42)
7. Mr Sam vs. Fred Baker pres. As One - Forever Waiting (Sesta Remix) (7:17)
8. Nhato - Dreamer's Symphony (7:51)
9. Sesta - Runaway (7:11)
10. Nuera feat. Szen - Love Lost (Electro Mix) (7:43)
11. Ruby & Tony - Hindi (7:28)
12. Sesta - On Fire (6:22)
13. Moonpax - Ahava (7:20)

Belehallgatós, megvásárlós

Matt Darey nem tűnt el, csak átalakult

Matthew Darey ünnepelt sztár volt 1999-ben. Elvitathatatlan érdemei voltak abban, hogy a trance zene soha nem látott népszerűségre tett szert akkor, egyedülálló hangzású zenéivel, remixeivel gyorsan belopta magát a dallamos stílus kedvelőinek szívébe. A nagy trance boom lecsengésével Matt is kénytelen volt új utat keresni magának. Igazság szerint sokáig csak próbálkozott, de egyszer csak ráérzett az új Darey-sound lényegi elemeire. A dallamintezitásból egy kicsit visszavett, cserébe akusztikus elemekkel bővítette a repertoárt. Rendszeres rádióműsorában, a 'Nocturnal'-ban már lecsekkolhattuk, hogy Matt hová fejlődött, s a nem tucatzenéket tartalmazó show-jaival és egyedi fellépéseivel egycsapásra újra ünnepelt dj-vé avanzsált. Azt hiszem ezt a Tiesto hiányában mindig potenciális áldozatok után szimatoló Black Hole kiadó is megneszelte. Megkínálták hát a lehetőséggel, hogy náluk hozza ki vadiúj mixlemezét (amiből azért az elmúlt években nem volt túl sok.
Az első lemez egyből egy csodálatos dallamos break darabbal nyit, aminek különlegessége, hogy honfitársunk Aeron Aether is közreműködik. A folytatás is dícséretes két hihetetlen mély prog house darabot kapunk az arcunkba. Innen kezdünk átcsúszni a manapság népszerű house hangzáshoz, ami az összeállítás laposodását is jelzi. Egy villanásra azért még futja Matt erejéből, amikor is saját zenéjét a 'Lost at sea'-t elcsepegteti Luiz B átiratában. Szenzációs darab. A mix második fele számomra már nem tartogatott izgalmakat, a hatásvadász-slágeres house zenék, amúgy sem tartoznak a kedvenceim közé.
A második diszknek ennek tudatában már félve vágtam neki. Azt kell, hogy mondjam itt kellemesen csalódtam. Már a nyitó 'Urban Astronauts féle 'See the sun'-nal is jelezte, hogy Matt itt jóval feszesebb tempót és magasabb minőséget fog hozni. Szépen úszunk a lágy prog house taktusok segítségével. A 'Back to zero' egész jól szól, a 'Time after time' Chris Reece révén lett valamirevaló muzsika, a 'Brave' a két Mac (Scott és Zimms) átiratában egy csöppet nyers, a 'Tokio dawn' a japán tengerpartra teleportál bennünket, a 'Back 2 the real' szépen előkészíti a terepet a mix második fénypontjának. Ki ne emlékezne Ridgewalkers 'Find'-jár El megigéző vokáljával? Anno az Andy Moor remix tarolt mindenhol, most valószínűleg a Logic Stories remake kezdi majd meg hódító körútját. Mikor már azt hisszük innen már nincs fentebb Matt rádob még egy lapáttal. Luiz B szenzációsat kerekít Kobana, Hatchet 'Play'-jéből, bár a szintihangok ismerősek, valahogy az atmoszféra mégis különlegesnek hat. Matt Urban Astronaut projektjének második sistergő bombája a 'Black flowers' gitáros-alternatív ízű Josh Gabriel remixkreálmánya tökéletes választás volt itt az utolsó harmadban. Személyes favoritom, a Sander Van Dien féle OneWorld 'Green bay'-je már Mr Sam 'Opus Tertio'-ján is kiemelkedően teljesített, de azt hiszem itt még jobb közegbe került. Michael Feiner 'Peace'-sze komolyabb szívritmus zavart már nem okoz, szimplán hozza a melankolikus, szállós hangulatvilágot.
Azt hiszem megérte egy darabig pihentetni ezt a mixet, mivel elsőre le is akartam törölni a gépemről. Aztán a két Urban Astronauts és a Oneworld illetve az Aeron Aether-es mjuzik miatt adtam még egy esélyt a dupla kompilációnak, és most alaposan végigböngészve azt kell mondjam jól döntöttem. Matt az elején kicsit még erőlködik, de aztán a második cd-vel magára talál, szépen válogat, tökéletesen mixel, ügyel a hangulati egységre. Azt hiszem ha ezt a vonalat követi még nagyon sokáig fogunk odafigyelni rá. Az első diszk sajna csak 5/10, a második viszont 10/10.

Matt Darey - Nocturnal

Label: Black Hole Recordings
Katalógus szám: Black Hole CD 68
Ország: Hollandia
Megjelent: 2010. április
Stílus: Progressive house, Trance
DJ mix: Matt Darey

Cd 1
1. Matt Darey & Aeron Aether ft. Ridgewalkers - Chasing The Sun (7:27)
2. Timo Garcia ft. Amber Jolene - Wonderlust (Shifter & Carvell Remix) (7:26)
3. Made By Monkeys ft. Darcy Conroy - I Think Of You (Rui Da Silva Mix) (7:48)
4. Colorless - Moonlight (5:50)
5. Sylvia Tosun & Loverush UK! - 5 Reasons (Donni Hotwheel Alternative Vocal Mix) (7:41)
6. Morgan Page - Strange Condition (DJ DLG Remix) (7:12)
7. Matt Darey ft. Ashley Tomberlin - Lost At Sea (Luiz B. Remix) (7:16)
8. Tikaro, J. Louis & Ferran ft. Clarence - Shine On Me (Robbie Rivera Rework) (5:13)
9. The Attic ft. Oh Laura - Release Me (Kevin Sunray Remix) (6:25)
10. Chris Domingo ft. Isabell - Switch On (4:50)
11. Lazy Jay - Float My Boat (Moguai Remx) (6:19)
12. Matt Darey & Sylvia Tosun - Lucy (Redroche Remix) (6:23)

Cd 2
1. Matt Darey pres. Urban Astronauts ft. Kate Smith - See The Sun (Aurosonic Intro Remix) (8:11)
2. Robbie Rivera ft. Denise Rivera - Back To Zero 2010 (George Acosta Mix) (6:48)
3. Feel & Alexander Popov ft. Tiff Lacey - Time After Time (Chris Reece Main Mix) (6:06)
4. First State ft. Sarah Howells - Brave (Mac & Mac Remix) (6:41)
5. Schodt - Tokio Dawn (Dinka Remix) (6:33)
6. Matt Darey feat. Allegra - Back 2 The Real (Kobana & Hatchet Remix) (5:27)
7. Ridgewalkers ft. El - Find (Logic Stories Remix) (6:15)
8. Kobana & Mario Hatchet - Play (Luiz B. Remix) (5:56)
9. Matt Darey pres. Urban Astronauts ft. Kristy Thirsk - Black Flowers (Josh Gabriel Remix) (7:18)
10. OneWorld - Green Bay (7:05)
11. Michael Feiner - Peace (5:52)

Richard Durand keze nyomán: In Search Of Sunrise 8

Azt hiszem nyugodtan kijelenthetjük, hogy az In Search Of Sunrise 8 érkeztével egy legendás korszak zárult le a trance -en belül, ugyanis már hetek óta tudta mindenki, hogy az ISOS nyolcadik része nem Tiesto, hanem Richard Durand prezentálásában készül majd el. A régi ISOS fanok többsége eléggé elszomorodott ezen tények hallatán, amin persze nincs is mit csodálkozni, hiszen a kompiláció minden egyes része etalonnak számított az EDM műfajon belül. Viszont Tiesto tavaly évi Kaleidoscop -os szerzői albuma óta sokminden megváltozott. Az az ember aki egykor a trance egyik úttörőjének számított stílust váltott és úgy döntött, hogy ezután másféle műfajban kíván szerencsét próbálni. Hogy miért döntött így, azt sokan próbálták megfejteni, de hát ez van, ezt is megéltük. Minden ember változik és akármilyen nagy művészről is legyen szó, el kell fogadnunk a döntését, ami persze a rajongókat csöppet sem fogja megvigasztalni. Mielőtt az ISOS 8 egyáltalán megjelent volna, már eleve sokan azt mondták, hogy egészen biztos, hogy nem lesz olyan nívós mint "elődjei". Ehhez persze az is hozzátartozik, hogy a legtöbb fan számára elfogadhatatlan az a tény, hogy nem Tiesto keze munkáját dicséri(k) a mix(ek). Igen, a feeling is sokat nyom a latba, mert egészen más érzéssel hallgatja az ember a nyolcas korongokat. Jómagam megértem Tiesto döntését, hiszen ha már egyszer stílust váltott akkor úgy érezte, hogy nem lenne fer a rajongókkal szemben, ha most fogná magát és készítene egy "nem" ISOS hangulatú albumot. Richard Durand szerintem remek választás volt. Bár sokan nem értenek velem egyet, de véleményem szerint ő is nagy figurája a trance-nek, és talán képes lesz méltó módon bánni ezzel a sorozattal.
Az ISOS 8 egyes diszkjét végighallgatva nem csalódtam. Bár nincsenek rajta nagyon nagy zenék, de a hangulat szépen el lett találva, és akad rajta pár varázslatos zene (Kiss Of Life, Introspection Attempts, stb..). A kettes diszk még egy fokkal jobbra sikeredett, mint az egyes. Itt is találunk szép zenéket (Kissed By The Sun, Ocean Terrace, With Me, stb..). Összességében véve mind a két lemez jó lett, és tőlem a 7.5/10 pontszámot kapja.

In Search Of Sunrise 8 - South Africa mixed by Richard Durand

Label: Songbird
Katalógus szám: SBCD12
Ország: Hollandia
Megjelent: 2010 május 10.
Stílus: Trance, Progressive Trance
Dj mix: Richard Durand

Cd 1
1. First State - My Sanctuary
2. George Acosta featuring Fisher - Beautiful
3. Venaccio & Daigon - The Violet Hour
4. Kostya Veter featuring Madelin Zero - Envy
5. Ad Brown and Matt Lange featuring Kerry Leva - As The Rain Falls
6. Craving - Never Alone
7. Zoo Brazil featuring Rasmus Kellerman - There Is Hope
8. Ben Preston - Pillars Of The Earth
9. San vs. Wendel Kos - Kiss Of Life (Ibiza Sunrise Mix)
10.Jorg Zimmer - Sydney (Original Mix)
11.Avis Vox - Introspection Attempts (Moonbeam Remix)
12.Tom Cloud - The Darkest Star
13.Richard Durand - For No Reason

Cd 2
1. Michael Badal, Zya & Teddy C - Deltree
2. Ad Brown featuring Renee Six - Something For The Pain
3. Jason van Wyk - September Rain
4. San featuring Therese - Kissed By The Sun (S1dechain Remix)
5. Daniel Wanrooy - Ocean Terrace
6. BT & Andrew Bayer - The Emergency
7. Alex O'Rion - Jellyfish
8. Richard Durand & JES - N.Y.C.
9. Hodel & Sunstate - Distant Motion (Aurosonic Remix)
10.Beltek - Par
11.Bartlett Bros. vs. Mazza - Satellite Of Love (Fabio XB Rework Dub)
12.Who.is - We.are
13.DJ Observer & Daniel Heatcliff featuring Hannah Ray - With Me (Original Vocal Mix)

Trailer

Spirituális utaztatás Tastexperience-módra

A Tastexperience egy londoni zenészeket tömörítő formáció. A Russell Barker, Nigel Palmer, Richard Cornish trió Maria Naylor vokalistával kiegészülve igencsak ütöképes felállásnak bizonyult az elmúlt másfél évtizedben. A Tastexperience történet még 1992-ben kezdődött a Fantasy world-del, ami fehér cimkén jött ki. Ekkor senki sem sejtette, hogy egyszer mindenki fejet hajt majd zenei nagyságuk előtt trance és downtempo körökben (talán még a Cafe del Mar-osok is) egyaránt. Később se tűnt, hogy az örömzenét produkáló TX találkozik a közízléssel. Pedig szépen megírták a zenéiket, a légiesen könnyed tengerpartra való textúráik a legkőszívűebbeket is meglágyították. Aztán jött '97 és a Manifesto-nál kiadták a Summersault-ot, ami mindent vitt. A kongás beachy hangzást nyakonöntötték vegytiszta trance-cel, a végeredmény annyira eredeti lett, hogy a TX menthetetlenül is elhelyezte magát az EDM világtérképén (angolok lévén ez nem ütközhetett akkora nehézségekbe). Talán mondani sem kell, hogy a srácoktól ezután mindenki hasonló hangzást várt, aminek nagyjából eleget is tettek, de a downtempos, atmoszférikus, flamenco gitáros lazulásokat is meghagyták maguknak második profilként. Második megasikerük a Tantrix lett, ami a Summersault nyomdokain haladt. Ez már elég meggyőző volt ahhoz, hogy a Black Hole kiadó lecsapjonk rájuk és szerződtessék őket (mivel addi ide-oda csapódtak kiadóügyileg). Eddig összesen négy albumuk — Flower island (2002), Beyond the horizon (2003), Celestial dreams (2007), Kaledioscope (2008) — jelent meg. Közben megalapították saját labeljüket Tastexperience Recordings néven (ahol az utolsó két nagylemezük napvilágot látott), s ezzel gyakorlatilag függetlenítették magukat a nagy "csináljatok még több Summersault-ot" nyomás alól. Ezzel egyidőben teljesen elhagyták a trance sound-ot, s megmaradtak a gyógyító hatású downtempo darabok heggesztésénél. No, de lássuk mit is követtek el a fiúk eddigi legjobb korongjukon a 2003-as Beyond the horizon-on.

A nyitó Child of life tengerhullámzással kúszik be, majd a bennszülöttek szépen el kezdik használni a percussion dobokat a kókuszpálmák alatt. A szintiszőnyeg határozottan kúszik, megbabonázóak az áriafoszlányok, flamenco és elektronikus gitár szimbiózisa teszi még teltebbé a hangzást. A Herb boy gyakorlatilag instrumentális folytatása az előző számnak. A Magic tribe egy érdekes gyermekénekkel kezdődik, majd érkezik a női vokálsegédlet, ami tovább erősíti az afrikai törzsi filinget. Olyan mintha a kultúrák együtt jammelnének valahol egy nigériai faluban. Öt percnél vált a track, jön egy kis fúvós erősítés, valamint egy szeletelős bassline is bekúszik, ám a dal nem mészárlással végződik, visszatér a korábbi életvidám zulu dalolászás. A Soul good is valódi Cafe del mar hangulatot ébreszt, jazzes felhangjai és zongorafutama teljesen megbolondítja a vidám kis dalocskát. A Keep on moving is megidézi hangulatában a Baleári-szigetvilágot. Különleges hangszerelés, lassan hömpölygő törtütem, játékos vokál Maria Naylor jóvoltából (nem csoda, hogy a legnagyobbak között tartják számon). A Tantrix szigorít a ritmusokon, telt basszusa és csodaszép synth-hangjai magasan kiemelik a hasonló darabok közül. Ezt még megbolondítja egy ária, ami külünlegessé, szívhezszolóvá teszi a muzsikát. A Spiritual waves pattogós baleári house, gitárral és spacey dallamokkal. A Highlander-rel is visszazúdulunk a clubokba, igazi lazulj el, de teljes erődből táncolj érzés keríti hatalmába az embert. Nem ugyanaz a téma variálódik, mindig képes változni a szám, egy dallam elhalkul, jön egy másik, ami átvezet egy harmadikhoz. Pompás darab. Kétségtelen, hogy az LP legerősebb darabja a korábban már méltatott Summersault, ami több száz válogatás cd-n bukkant fel az elmúlt évtizedben. Annyira egyedi a teljesen eltérő hangzásvilágok keverése, hogy azt fülünkkel nem is tudjuk, nem is akarjuk külön választani és alkotóelemenként vizsgálgatni. Az Incarnate zúgós wasp-okkal hasít bele az idillbe, odecsapódik egy szinti is, ami viszont oldja a monotonitást, nekem kicsit töltelékzene. A Transformation valami iszonyat furcsa ritmusképlettel van megküldve, gyors is meg nem is, oldskool is meg nem is. Az orgona hangot keményen nyúzzák az effektekkel, furcsa, de egyedi. Hogyan aludtál? Kérdezi a zárótrack, ami a várt downtempo borulás helyett kőkemény d'n'b. Apám! Ezek az arcok ilyet is tudnak??? Nagyon profi a basszusjáték, meg minden más is klappol. Nem lehet belekötni. Összességében nagyon különleges lemezt sikerült a TX-nek alkotnia. Úgy érzem a lassabb számok nem mindenkinek fognak tetszeni, de nekem pont ettől lesz teljes az utazás a tengerparttól a nigériai falun át a sydnei operaházig.

Tastexperience - Beyond The Horizon

Label: Black Hole
Katalógus szám: Black Hole CD 32
Ország: Hollandia
Megjelent: 2003. március
Stílus: Trance, Downtempo
Producerek: Russell Barker, Nigel Palmer, Richard Cornish

Tracklist:
1. Child Of Life (5:57)
2. Herb Boy (4:40)
3. Magic Tribe (7:43)
4. Soul Good (6:28)
5. Keep On Moving (6:19)
6. Tantrix (7:22)
7. Spiritual Waves (4:23)
8. Highlander (6:46)
9. Summersault (7:12)
10. Incarnate (4:31)
11. Transformation (3:56)
12. How Do You Sleep? (6:03)

Egyszer volt egy éjszaka Ferry Corsten-nel

Már csak párat kell aludni és végre kezünkbe vehetjük Ferry Corsten legújabb dupla cd-s mixalbumát a "Once upon a night"-ot. De ha március 31-ig megelégszünk egy kópiával, akkor itt az alkalom nekiveselkedni a cikknek és a promo stuff beszerzésének. Abban már belehallgatás nélkül is biztosak lehetünk, hogy minőségi egyveleggel van dolgunk, mivel Ferry az utóbbi időben nem termelte futószalagon a kompilációkat (nem úgy, mint régen), másrészt huszonöt olyan produkciót gyűjtött egy csokorba, amelyek exkluzívan eme mix kedvéért készültek. No, ez igen, már ezért is megéri begyűjteni, hiszen mintegy világpremiernek tekinthető a "Once upon a night". A darabokat a türelmetlenebbek már megkagylózhatták sűrítve a március 17-i Corsten's Countdown-ban. Harmadrész, ha az előbbiekben felsorolt indokok nem lennének elég meggyőzőek Ferry Corsten a szcéna azon figurája, aki 1999 óta tartja a hihetetlenül magas színvonalat, mindig megújul, mégsem fordul el a trance-től. Persze balgaság lenne egyszerűen le trance mixezni a Once upon a night-ot, hiszen a napi aktuális emotional és prog house hangzás is visszaköszön, de a gerincet és a kohéziót mégis a transzba ejtő darabok adják. Maga Ferry a következőképp nyilatkozik a lemezről:

— Örülök, hogy pár év után kihagyás után egy újabb kompilációval térhetek vissza. Mivel az utóbbi időben rengeteget utaztam, lehetőségem nyílt sokféle kultúra megismerésére. Ezek a benyomások pedig mély nyomot hagytak az új mixem készítésekor. Szerintem az egyveleg egy remek, két és fél órás zenei utazás a house és a techno ritmusok között.
Az első lemez egyből egy ötcsillagos zenével indít, mégpedig Yuri Kane Right back-jével, amit már elcsíphettünk Ferry szettjeiben. Iszonyat szép a vokál és a zongora szimbiózisa. Szintén kellemes pillanatokat okoz a másik YK szerzemény az Around you, ami, ha lehet még légiesebb atmoszférát teremt. Alpha 9 aka Arty a Come home-mal tartja a szintet, a könnyfakasztás FineSky Fine sky-ánál ér utol bennünket, itt egy libabőrképzésre alkalmas gitármelódia rúgja ki alólunk a széket. Fred Bake Saona projektje nekem nem igazán jön át, főleg a Kyau,
Albert féle I love you-ból ismert hangminta lenyúlása miatt. Helyreáll azonban a világ rendje, ugyanis Tritonal-ék Forgive me, forget you-ja meghozza a várva várt pörgést, hála Ash Wallbridge támogatásának. Mire feleszmélünk az ámulatból már azt vesszük észre, hogy az első mix fele le is pörgött. JPL We move in symmetry-je rászolgál a címére, hiszen csupa szimmetriát kapunk mind ütemekben, mind dallamokban. A nyolcadik darab nem más, mint Chicane '97-es Leaving town-jának 2010-es átgyúrt változata, amit Salt Tank és Allende közösködése eredményezett. A fiúknak nincs mit szégyenkezniük, hiszen igazi baleári filinget kerítenek pár pillanat alatt a szobánkban. Phynn Hello love-ja elég döngetősen indul, ám idővel szépen érkeznek az értékelhető dallamelemek, végül is tipikus Phynn-cucc kerekedik az egészből igazi összeborulós kiállással és csupa pozitív energiával. Azért hallani, hogy Ferry szépen kihasználja a harmónikus mixelésben rejlő lehetőségeket, hiszen Amurai Unconditional love-ja szinte észrevétlenül úszik be. Ez azonban nem jelenti, hogy egy semmitmondó darabbal állnánk szemben. Sőt, igazi felfedezetlen gyöngyszem. Arty-nak nagyon megy mostanság a szekere, itt újra bejelentkezik Hope című alkotásával, ami nem is okoz csalódást. Veret egy kicsit az elején, majd amikor kell hozza az életmentő szintifutamokat. A végére is jut meglepetés, hiszen Fender Woods Ain't she preety-je keleties motívumaival sokkol, Cramp pres Sliders Meteor-ja pedig tipikus felhúzó nóta, ami jelzi a második lemezen mire is készüljünk.
A kettes diszk Mark Sixma Foreshaken-jével startol, ami gyakolatilag számomra M.I.K.E. legjobb pillanatait idézte fel hangzásában. Airstatic Worldwide-ja nekem túlságosan is klimpírózos, egy kis erőlködést érzek a háttérből a vezérdallam kiötlésével kapcsolatban. Tempo Giusto Metropolitan-ja átlendít a holtponton, Alex O'Rion amolyan J.O.C.-os pumpát képez, egy király kórusrésszel, majd a supersaw is beindul. Az amerikai Breakfast Slow motion-je egy idegtépő gitárhúr nyúzó effekttel büntet, de a háttérben megbújó flamenco riff-ek jelzik kikerekedik hamarosan a lényeg, ami abszolút Breakfast-os borulásként aposztrofálható. Bart Claessen a tőle megszokottnál progresszívebben adja elő magát, sejtelmes, keleties életérzést csempészve a Hartseer-be. Mindez a kiállásban csúcsosodik, érdekes, de rendkívül értékes darab. Rafael Frost elektromos gitárral felvértezett If only-ja is a Keleten tart bennünket, hazánk reménysége Mike Danis Sweet dynamite-je sem robbantja szét a koncepciót, valahol Libanonban lépkedhetünk a cédrusok árnyékában. Anton Firtich Something wrongjával (ami kicsit Push Strange world-ös) visszarepülünk Hollandiába, a Flashover Records-hoz, legalábbis a hangzás alapján. Akira Kayosa State of origin-je már-már ránk ijjeszt, hogy csak a szikár dobok uralkodnak majd, ám a jótékony dallamok eloszlatják a kételyeinket. Ferry mester nem ült a babérjain, jómaga is készített egy egyedi szerzeményt Pulse álnéven Once címmel. Talán már kitaláltátok, hogy ez a darab a kettes lemez legjobb track-je sodró ritmikájával, szívbe markoló dallamaival. A másik amerikai titán Eco sem gatyázik Dancing under streetlights-szával új értelmet ad a vokóderezett rock-os vokáloknak. A záróakkord BT Unbreakable-je Breakfast remixben. Itt aztán árad az akusztikus hatás, amely nyakon lett öntve karakteres trance elemekkel, a végeredmény nem a legszakítósabb, de többször hallgatva még azt sem tartom kizártnak, hogy megtetszik.
Összességében az idei év mixalbumával állunk szemben, noha még jócskán van hátra az esztendőből. Ferry tényleg jó munkát végzett, azt hiszem a többi vezető dj példát vehetne róla. az exkluzív darabok tényleg ülnek, nem érezzük azt, hogy hirtelen összetákolt munkákkal untat bennünket FC. Az első lemez számomra hibátlan, a második talán túlságosan is keleties beütésű, de ettől még jár a kiadványnak a 9,5/10. Must have!

Once Upon A Night mixed by Ferry Corsten

Label: Black Hole
Ország: Hollandia
Várható megjelenés: 2010 március 31
Stílus: Trance, Progressive house
DJ mix: Ferry Corsten

Tracklist:

Cd 1
1. Yuri Kane - Right Back (5:47)
2. Yuri Kane - Around You (5:10)
3. Alpha 9 - Come Home (4:30)
4. Progressiver pres FineSky - Fine Sky (6:35)
5. Fred Baker pres Saona - Saona (Andy Duguid Remix) (5:59)
6. Tritonal feat Soto - Forgive Me, Forget You (Ashley Wallbridge remix) (6:25)
7. JPL - We Move In Symmetry (6:18)
8. Salt Tank pres Meet Me At The Burning Man - Leaving Town (Allende remix) (5:47)
9. Phynn - Hello Love (4:34)
10. Amurai feat Melissa Loretta - Unconditional Love (3:58)
11. Arty - Hope (4:56)
12. Fender Woods - Ain't She Pretty (Amurai's Yerevan Remix) (6:19)
13. Cramp pres Sliders - Meteor (5:56)

Cd 2
1. Mark Sixma - Forsaken (5:44)
2. The Airstatic - Worldwide (Anton Firtich Remix) (6:38)
3. Tempo Giusto - Metropolitan (Alex O'Rion Remix) (4:34)
4. Breakfast - Slow Motion (8:56)
5. Bart Claessen - Hartseer (7:35)
6. Rafael Frost - If Only (5:38)
7. Mike Danis - Sweet Dynamite (5:41)
8. Anton Firtich pres AF Project - Something Wrong (6:24)
9. Akira Kayosa - State Of Origin (4:46)
10. Ferry Corsten pres Pulse - Once (7:11)
11. DJ Eco pres Pacheco - Dancing Under Streetlights (5:38)
12. BT - The Unbreakable (Breakfast Remix) (6:55)

Zakatol a prog Hardy Heller jóvoltából

A németek nemcsak a techno-hoz értenek. Talán ez is lehetne a mottoja jelen írásnak. A szőke herceg, polgári nevén Hartmut „Hardy” Heller erre az élő bizonyíték (nem az ő egyetlen természetesen). Magára a '99-es Ice EP-vel hívta fel a figyelmet, amit rongyosra pörgettek a trance és prog house dj-k. HH egy külön tényező a német klubéletben, az 1998-ban általa alapított Planetary Consciousness label szintén. Dj-ként is az igényesebb house-t és trance-t preferálta, ami nagyjából produceri irányultságát is meghatározta. Hardy-nak az ezredforduló ment igazán a szekere, nem csoda, hogy a holland Black Hole-tól is kapott egy felkérést Artist Profile szériájuk ötödik részének összeállítására (csak említésképp olyan nevekhez csatlakozott ezzel HH, mint Ferry Corsten, Armin Van Buuren és Dj René).
Egyből belecsapunk a lecsóba Mirco de Govia Clubspring-jével, amire John Johnson Impact-jának zseniális, mélázós Van Bellen remake-je érkezik. A sláger faktorrol Paul Van Dyk Tell me why-a gondoskodik, ám egy Oliver Hunteman csapással máris undergroundabb vizeken érezzük magunkat. Bejelentkezik Marc et Claude is az I need your lovin'-nal, amit HH gyúrt „sűrűbbre”. A mester nem fukarkodik a saját termékekkel, Lovin' című számát tolja következőnek. Egy csodálatos utazásra invitál Neve Alaska-ja, Angel Goldrush-ha hoz egy kis prog fuvallatot, amit a jó öreg Moby Natural blues-za követ Katcha remixben. Az utolsó harmadban kezd eluralkodni az eufória, erről Fred Numf (Globalisation), James Holden (Better Make room - azért Timo bátyó is jobban tolta, mint manapság), Oliver Lieb (Risin') és Dj Remy (Pumped up - apám mekkora kedvencem volt anno) gondoskodik. Dallamos, de sallangok nélkül igényes darabokat kapunk, ez kérném a minőségi szórakoztatás!
A konkluzió: aki szereti a korai Black Hole megjelenéseket az ne hagyja ki. Aki napjaunk uplifting-jére áhítozik kerülje el messzire, itt nincsenek eszement BPM számok, sem műanyag szintikkel szétcsapott hatásvadász kiállás dömping, csak csupa-csupa ötcsillagos darab, remekül egymás után fűzve.

Hardy Heller - Artist Profile Series 5: Mix In Motion

Label: Black Hole Recordings
Katalógus szám: Black Hole CD 14
Ország: Hollandia
Megjelent: 2000
Stílus: Trance, Progressive Trance
Dj mix: Hardy Heller

Tracklist:
1. Mirco de Govia - Clubspring (Main Mix) (2:55)
2. John Johnson - Impact (Van Bellen Remix) (4:33)
3. Paul van Dyk - Tell Me Why (The Riddle) (Vandit Mix) (5:24)
4. Huntemann - Phreaks (Unknown Remix) (5:11)
5. Marc Et Claude - I Need Your Lovin' (Hardy Heller's Respect Mix) (4:47)
6. Hardy Heller & Ray Boyé - Lovin' (Ohral Dub Mix) (5:57)
7. Neve - Sacrifice (Alaska Vocal Mix) (4:11)
8. Angel - Goldrush (Anthony Pappa Vocal Mix) (3:23)
9. Moby - Natural Blues (Katcha Mix) (6:02)
10. Fred Numf vs. Five Point O - Globalisation (Fade's Knowtechnow Mix) (4:44)
11. Timo Maas Presents Mad Dogs - Better Make Room (James Holden Remix) (3:36)
12. L.S.G. - Risin' (3:29)
13. James Holden - Horizons (6:36)
14. DJ Remy - Pumped Up (5:21)
15. BT - Dreaming (Evolution Remix) (3:52)
16. Jaimy & Kenny D. - Basic Needs (3:19)

BT és a reménykeltő gépek

Brian Transeau az elektronikus tánczenei paletta egyik legkreatívabb előadója. Legyen szó vérbő trance-ről, rafkós new skool-ról, vagy balladai magasságokban szárnyaló rock szerzeményekről Ő mindig a maximumot hozza ki magából. Tény, hogy Brian egy valódi zenei kaméleon, de legtöbben trance-s cumói miatt szeretjük annyira. Sajnos azt már régebben meg kellett, hogy emésszük változnak az idők, így BT zenéje is, aki eltávolodott a transzba ejtéstől és inkább a nyersebb, rock-osabb irányba mozdult. Legutóbbi albuma a This binary universe azonban még ennél is nagyobb hidegzuhannyal lepett meg mindenkit, hiszen BT kiruccanást tett pár, nem éppen a közérthetőségéről és könnyen emészthetőségéről ismert műfajba (glitch, abstract, IDM). Úgy néz ki az elmúlt négy évben aztán megtisztulva, újult erővel ásta bele magát a zeneírásba és láss csodát egy igazi hibrid korong született, ami egyben bizonyítja, hogy régi énje sem veszett még el teljesen, azaz hű maradt a gyökereihez.

A nyitó Suddenly friss élményként köszönhet vissza, hiszen az album legutóbbi single megjelenéséről van szó (amihez készült egy viszonylag felejthető Ferry Corsten remix is). A nyitány igencsak figyelemfelkeltő, a széttördelt dobok megidézik BT '99-es new skool fanatikus énjét, ám amikor Christian Burns negédes vokálja és popos taktusok megérkeznek már sejthetjük itt valami mást fogunk kapni, mint amire számítunk. És igen. A zúzós gitárszólam is társul a dalhoz, amiből így egy dance tempójú pop-rock oltás keletkezik. A The emergency már bizalomkeltőbb dolgozat, hangzásvilágában (aminek tökéletesítésében Boom Jinx és Andrew Beyer segédkezett) Deadmau5 líraibb időszakát idézi fel bennem. Az utolsó három és fél percben szinte súlytalanul lebegünk, ütemek nélkül alapjáratra állunk. Harmadiknak egy újabb ismert szám érkezik, mégpedig a Jes vokáljával megküldött Every other way, amit ugye mindenki az Armin Van Buuren remix-ért kedvel, ugyanis az eredeti verzió nem éppen tácolható. A The lights of things végre valami bizsergetőt hoz (köszi L-Vee, hogy segítettél BT papának a formába öntéskor), gyönyörűen kidolgozott alapokra úsztatja Jes vokálját, ami végre már hatalmába kerít, s megidéz valamicskét BT korábbi dicsőségéből. A Rose of Jericho egy elektro hangokra épülő pumpálós darab, ami a klubokban tavaly év vége felé már bizonyította, hogy dögös kis alkotás. A Forget me egy tipikus kell egy pörgős rock-os, trancy hibrid, amitől a két tábor összeborulva együtt bulizik. Az sem véletlen, hogy az énekes Christian Burns (In the dark...) és a lemez kiadója a holland Black Hole. Könnyed, talán túlságosan is.
A második lemez a Million stars-szal veszi kezdetét, s már rögtön érezzük az akusztikus gitár kiséret mögött megbújva Kirsty Hawksaw édes hangját. Aztán jön egy kemény, darálós alap, amit pont az éneksáv ellenpontoz. Persze a pöpec megszólaláshoz kellett az is, hogy Ulrich Schnauss és a Sultan, Ned Shepard duó is beleszálljon a közös ötletelésbe. Tényleg szórakoztató zene, amire lehet bulizni és merengeni is egyben. A Love can kill you ismét visszalök bennünket a rocker milliőbe, az alapok próbálnak változatosak lenni, de valahogy ez az erőltetett indie pop körítés nekem nem jön át. Az Always is valami hasonló vezérelv alapján szerveződik, bár a vokál rész kétségtelenül erősebb, mint a Love can kill you-ban. A Le nocturne de Lumiere csilingelősen kezdődik, majd fémes zakatolásba vált át (talán a ko-producer Kalimba-nak köszönhetően). A kiállás csodálatos, majd egy ütemfelezős megoldás gondoskodik a plusz meglepiről. Tetszetős. A The unbreakable ismét slágerezős, a The Ghost in you nagyjából ugyanaz epikusabb, unplugged változatban.
Összességében vegyes érzések munkálkodnak bennem a lemezt végighallgatván. Kaptam ötcsillagos, a mai trendeknek megfelelő elektronikus tánczenét és profin megalkotott, de ezen az albumon jellegtelennek tetsző rock-pop hibrideket. A két lemez egy kicsit sok ilyen kevés számnak, talán a track-ek lerövidítésével és a fölösleges darabok mellőzésével egy csúcsra járatott egylemezes BT-csodát kaphattunk volna. Sajnos nem így van. Azt is már csak halkan jegyzem meg, hogy azok a darabok, amelyek végül mégiscsak kiérdemelték a "maradandó" jelzőt mind-mind társproducer segítségével készültek. Persze legyinthetünk, ma már mindenki segít mindenkinek (jó pénzért természetesen).

BT - These hopeful machines

Label: Black Hole
Katalógus szám: Black Hole CD 61
Ország: Hollandia
Megjelent: 2010. január
Stílus: Electronic, house, rock
Producer: Brian Wayne Transeau

Tracklist:

Cd 1
1. Suddenly (8:06)
2. The Emergency (10:54)
3. Every Other Way (11:07)
4. The Light Of Things (10:48)
5. Rose Of Jericho (7:43)
6. Forget Me (9:39)

Cd 2
1. A Million Stars (12:25)
2. Love Can Kill You (5:22)
3. Always (6:13)
4. Le Nocturne De Lumiere (11:39)
5. The Unbreakable (10:25)
6. The Ghost In You (7:57)