A következő címkéjű bejegyzések mutatása: albumajánló. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: albumajánló. Összes bejegyzés megjelenítése

2021. január 2., szombat

Tíz év után csendben-halkan új albummal jelentkezett a Faithless

Az angol Faithless tíz év hallgatás után megtörte a csendet. A 2010-es 'The Dance' után úgy tűnt csak néhány tribute koncert és best of lemez erejéig áll össze haknizni a 90-es évek óta sikert-sikerre halmozó formáció. Ráadásul a banda hangja Maxi Jazz is nyugdíjazta magát, ezzel a Faithless arculat legmeghatározóbb alkotóeleme szállt ki a működő receptből (gondljunk bele milyen lenne a Scooter HP nélkül vagy éppen az Underworld Karl Hyde-talanítva). Ennek ellenére a zenei géniusz Rollo és szárnysegédje Sister Bliss az örökség továbbépítése érdekében 2020 októberében kihozta az 'All Blessed'-et, 12 új számmal összesen 56 percben.
Az elsődleges kérdés természetesen, ami mindenkiben felmerülthet, hogy miként sikerült Maxi Jazz hiányát orvosolni. Nos erre már rögtön a nyitó 'Poetry'-ben igyekeznek választ adni. Suli Breaks (többször visszatérő vendég művészként) verselése, flow-ja kisértetiesen próbálja Maxi Jazz-t mímelni kicsivel vékonyabb tónussal. Nem rossz, inkább szokatlan, de az elején nem is azt várjuk, hogy leszakadjon a ház teteje. A chill-es milliő szépen lassan 4/4-be csap át, s észre sem vesszük, hogy át is csúsztunk a második számba a 'Gains'-be. A 'Gains' már epikusabb hangot üt meg, a string szőnyeg szépen lebegteti a menetelős groove-ot, nekem kicsit a 'Tarantula'-t juttatja eszembe hangulatiságában.
A dj mixként felépített album első potenciális sláger darabja az 'I Need Someone' Nathan Ball kellemesen búgó hangjával, valamint Caleb Femi (amúgy ide nem igazán illő) rapelésével. Egyszerű megoldások, szomorkás akkordok, ettől függetlenül viszonylag hamar a fülünkbe mászik az egész.
A 'Remember' kiszed a klub mood-ból, törtes, reggae-s ütemeivel és a szabadon masírozó szintikkel érdekes párosítás, ahol LSK és Suli Breaks váltják egymást rím és ének fronton. A 'Synthesizer'-ben Nathan Ball visszatér és tesz is érte, hogy a vokál rendben legyen. A zenei elemek is szépen épülgetnek, azt kell mondjam, hogy ez a track méltó a korábbi Faithless slágerek szintjéhez. A track sármját tovább növeli, hogy a kevésbé cheesy-re vágyó közönség Patrice Baumel remixében még inkább átadhatja magát a bűnös élvezeteknek.
A Gaika szövegével felvértezett 'My Town' dub-os organikus, nagyzenekari együttállása végre az első valamire való chill szerzemény az albumon- A recept a Faithless sajátja - mindig is remekül állitották egymás mellé a klubhangzást és az otthoni hallgatásra szánt darabokat. A 'What Shall I Do' acid-be mártott groove-ja rögtön bizakodásra ad okot, bár a vokál és szöveg váltakozó hangmagasságokban előadva egy idő után eléggé elcsépeltnek hat és inkább csak lehúzza, az amúgy eléggé ragadozó hangulatot.
A 'Friendship' zongorával, kórushangokkal és ambient szőnyeggel igyekszik békét teremteni az elszabadult ritmusok után. A 'Walk In My Shoes' egy lírai szösszenet dub-os felhanggal és egy életigenlő dallammal. Az 'All Blessed' egy kis rádiócsavargatással hangol, majd 25 másodperc után nekilendül és az album egyik legdögösebb szintitémáját tárja elénk. Érdekes, hogy címadó darabként ennyire hátra lett sorolva a tracklistán, a 'Synthesizer' után talán még jobban adta volna az érzést.
Az 'Innadadance' Octave One-os groove-ja sejteti, hogy itt már nagy gond nem lehet, az oldskool és newskool találkozása, régi recept új elemekkel prezentálva. 
A zárszót a 'Take Your Time' mondja ki, amolyan bohókás pop, énekelgetős, dúdolós darabka, ami igyeszik kellemes szájízzel lezárni a közel egy órás anyagot.
Összességében az 'All Blessed' egy olyan lemez, amit többször meg kell hallgatni. Írom ezt azért, mert elsőre olyan se íze-se bűze jellege van, különösen nagy slágerek nélkül (azért valljuk be, ma már nem születnek akkora hímnuszok, mint régebben). Viszont másodjára-harmadjára fülelve azért érződik, hogy Rollo és Sister Bliss remekül lekövette az aktuális trendeket, hangzásában teljesen kurrens az anyag, emelett a működő formulák sem lettek sutva dobva. Maxi Jazz-t próbálták pótolni, itt-ott sikerült is, de el kell fogadnunk, hogy nélküle kénytelen más irányokat is felfedezni a formáció. Nagy pacsi, hogy így a semmiből kijöttek egy albummal, s némi fényességet csempésztek ebbe a nagyon sötét 2020-as esztendőbe.
Értékelés: 7,5/10.

Faithless - All Blessed

Megjelent: 2020. október 23.
Kiadó: BMG
Stílus: House, Breaks, Dance Pop, Downtempo


Tracklist:
1. Poetry (feat. Suli Breaks) (3:38)
2. Gains (feat. Suli Breaks) (3:27)
3. I Need Someone (feat. Caleb Femi, Nathan Ball) (4:54)
4. Remember (feat. Suli Breaks, LSK) (7:04)
5. Synthesizer (feat. Nathan Ball) (6:15)
6. My Town (feat. Gaika) (5:54)
7. What Shall I Do? (4:25)
8. Friendship (2:17)
9. Walk In My Shoes (2:43)
10. All Blessed (4:38)
11. Innadadance (feat. Suli Breaks, Jazzie B) (4:06)
12. Take Your Time (feat. Damien Jurado, Suli Breakz) (6:39)

2015. október 16., péntek

A Faithless 20 éve


Húsz év nagy idő! Bizony élénken él bennem az emlék, amikor a Juventus Rádió kívánság műsorában először hallottam Faithless 'Insomnia'-ját '96-ban, ami elsőre nem fogott meg, de mivel rögzítettem akkoriban mindent, ami újdonságnak számított volt lehetőségem újrázni, és lassan, de biztosan megragadt a szöveg és a dallam is. Nos az angol formáció ezután szépen lassan meghódította a világot köszönhetően annak, hogy mindig képesek voltak megújulni és reagálni a globális zenei trendre. Persze arra is figyeltek, hogy a produkció, amivel előrukkolnak a művészi és az eladható határán lavírozzon. Bár a formáció maga már papíron befejezte (erről értekeztünk is annó), gyanítom, hogy lesz itt még folytatás új lemez vagy single formájában. A 'Faithless 20' kapcsán az már biztos, hogy turnéra indulnak (négy év kihagyás után). Maga a neves évforduló apropóján készült dupla válogatás 28 zenét tartalmaz, az első lemezen friss és régebbi remixekből, míg a második diszken a trió (Sister Bliss, Rollo, Maxi Jazz) szigorúan vett slágereit vesszük át rohamléptekben. Míg az első lemez munkái gondosan össze lettek illesztve (hey Mr. HD DJ), addig a másodikon teljes hosszúkban headbang-elhetünk Faithless-ék örökzöldjeire.
A remixlemez egyből a svéd country EDM sztár 'Insomnia' átiratával startol, ami nem olyan rossz, mint amire számítünk Avicsitől, de így is fényévekkel kullog az eredeti grandiózus sound-jától. Az meg külön rejtély számomra, hogy a radio edit-et miért kellett feltenni záró track-ként, de gyanítom gondoltak a rádiós lejátszások generálta bevételre is. Másodikként Armin Van Buuren lép elő a 'We Come One'-ra készített verziójával, ami biztosan állíthatom, hogy rögtön az elején a lemez mélypontja. Armin szó szerint a szart is kipréselte az anthem-ből, maximálisan a 2015-ös wc deszka puffogtatós ricsajkollázsával, amiben talán csak a kiállás értékelhető, a többit felejtsük el. Ha már Hollandia és trance szupersztárok, Tiesto is beugrott a régi játszótérre és a Faithless szárnysegédletével szórakoztak egyet a 'God Is A Dj'-vel. Sajnos Tijs már árnyéka korábbi önmagának és a verziójuk is inkább megcsúfolása a fentebb nevezett klasszikusnak. Szerencsére azért nem csak trash-t kapunk, High Contrast a 'Muhammad Ali'-n munkálkodva hozza a rá jellemző gurulós baseline-okat kellemes d'n'b kontextusban. Hirtelen visszaveszünk a BPM-ből és érkezik Above & Beyond 'Salva Mea' továbbgondolása, ami kicsit veretős, de még a határon belül mozog, a kiállás meg egyenesen fantasztikus lett, azt hiszem ez a verzió mindenképp megér egy rewind-ot. Eric Prydz a 'Not Going Home'-ot szedte ráncba (még korábban, tehát ez nem annyira friss), tipikus Prydz-cucc, lüktető, dallamos és bika jól szól. Szintén korábbi a honfitárs Axwell remake-je a 'Music Matters'-en, ami nekem régóta személyes kedvencem, egyszerűen új életre kelt ez a tétel az 1/3 ex-Swedish House Maffia tag gondozásában. Az 'I Was There'-ról bevallom nem sok infóm van, én kiadatlan munkának vélem, ami túl sokat nem oszt vagy szoroz se mondandójában sem hangzásában, de abszolút illik ide a koncepcióba. A 'Roots' lemez egyik kimásolt single-je a 'Miss U Less See You More' érkezik (amit speciel ki nem állhattam) Purple Disco Machine adaptálásban, ami szintén kellemes meglepetést szolgáltat, üde zongorás kiállásával és a deep/nu disco trendekhez simuló hipnotikus baseline-jával. A német Booka Shade is beköszönt, ők a 'Tarantula'-val molyoltak egy jóízűt, ami teljesen vállalható is. Másik liebling-em a 'Bombs' Claptone féle átszabása. Megmaradt a lassú, lépegetős ritmus, kapott az egész egy dögös basszust, talán kicsivel közelebb sodródott így a dj-k lejátszási listájához. Autograf is nagyjából hasonló ösvényen járva szedte ráncba a 'Drifting Away'-t. A 'Don't Leave'-vel Until The Ribbon szállt "harcba", végül kiegyeztek egy döntetlenbe, limonádés break mixe cooldown-ként tökéletes, a világmegváltó szerepkört meghagyja másoknak. A sort a fentebb már megszellőztetett 'Insomnia' Avicii radio edit zárja (keretbe is).
A második lemez túl sok izgalmat nem tartogat, egy becsületes best of válogatás kicsiknek, nagyoknak. Talán nem lett a teljes kiadvány a világ legjobb válogatása, de eléri, hogy a régi klasszikusok felidézése mellett kicsit a jelenkor hangzásvilágában is újraéljük a zenetörténelem értékes pillanatait. Mindent egybevetve én 8,5/10-re értékelem.

Disc 1 - Remixes
01. Insomnia 2.0 (Avicii Extended Remix) 6:17
02. We Come 1 2.0 (Armin van Buuren Remix) 4:40
03. God Is A DJ 2.0 (Tiesto & Faithless Remix) 4:21
04. Muhammad Ali 2.0 (High Contrast Remix) 4:33
05. Salva Mea 2.0 (Above & Beyond Remix) 5:53
06. Not Going Home 2.0 (Eric Prydz Remix) 8:00
07. Music Matters 2.0 (Feat. Cass Fox) (Axwell Remix) 7:37
08. I Was There 5:34
09. Miss U Less, See U More 2.0 (Purple Disco Machine Remix) 6:47
10. Tarantula 2.0 (Booka Shade Remix) 6:04
11. Bombs 2.0 (Feat. Harry Collier) (Claptone Remix) 5:19
12. Drifting Away 2.0 (Autograf Remix) 5:31
13. Don't Leave 2.0 (Until The Ribbon Breaks Remix) 3:28
14. Insomnia 2.0 (Avicii Remix) (Radio Edit) 3:05

Disc 2 - Hits
01. Insomnia 8:38
02. Mass Destruction 3:31
03. God Is A DJ 7:55
04. Don't Leave 3:59
05. Muhammad Ali 3:29
06. We Come 1 3:42
07. Reverence 7:37
08. Salva Mea 10:40
09. One Step Too Far (Feat. Dido) 3:23
10. Bring My Family Back 6:15
11. Tarantula 6:38
12. Bombs (Feat. Harry Collier) 4:55
13. Feelin' Good (Feat. Dido) 3:14
14. Not Going Home 3:13

2013. május 16., csütörtök

LP ajánló: Ishome - Confession

Az LP ajánló most tényleg belenyúl a tutiba, hiszen az iszonyatosan tehetséges Ishome debütáló albuma a 'Confession' kerül nagyító alá. Korábban az "orosz csajok a csúcson" című írásunkban már röviden bemutattuk, de ismételjük át mit érdemes tudni róla!
"A krsznodari illetőségű Mirabella Karianova aka Ishome, egy igazi csodabogár, aki próbál stílushatárokon felülemelkedni, ezért is aprít minden földi jót produkcióiba a dub-tól és a chill out-tól kezdve a house-on át a techno-ig. 2005-ben autodidakta módon kezdte a zeneíráshoz használatos felszereléseket tanulmányozni, s azokból hangokat kicsavarni. Később az ukrán Index Music látta meg benne a tehetséget, s kétszer megjelenési lehetőséget biztosítottak számára, 2008-ban és 2009-ben. Előadói képességeinek csiszolása érdekében elvégzett egy zenei kurzust. Ezt követően számtalan helyen lépett fel, így open air rendezvényeken, fesztiválokon és exkluzív partikon pallérozta képességeit. Nem hiába.  A progressive platform piacvezető kiadója, az amerikai székhelyű Proton Music is felfigyelt rá, és vette szárnyai alá." Ezúttal viszont a Fuselab-bal kollaborált, a végeredmény egy 9-track-es ambientől az oldskool breaks hangzásig ívelő tömör gyönyör lett.
A nyitó 'Grade' egy sejtelmes string loop-pal és buzdító hatású trombita mintával startol, majd a breakbeat alapok veszik át az irányítást. A kiállás alatt dolgozó megbolondított szinti szóló szépen megtölti a megmaradt teret, egyben az őrület faktorról is gondoskodik. Az 'Adam' kicsivel lassít a tempót, a melódia egyből a lényegre tér, maga alá egy húzós baseline-t és játékosan szétszórt vokál foszlányokat kap. A háttérből elő-elő bukkan egy gitár, egy szaxofon a szintifutam szorításában, persze okosan megfűszerezve effektekkel, hogy még egyedibben szóljon. A 'Tetra '94' első része úgy kezdődik mintha a rádiót csavargatná valaki az egyik ruszki adóról a másikra, ahol buzdító hangvételű dalokat sugároznak. A bohókás, szándékoltan oroszos hangulatú track etno jellege pont az erősségévé válik, a trombita és a szétzilált vokál szépen áll össze Mirabella kezei alatt. A 'Wildness' közel két percig a föld feletti lebegést imitálja, nagyon mély hangulati elemekkel, majd hirtelen az ambient szüttyögés kap egy 4/4-es alapot, illetve egy hangmagasságot fel-alá váltó vokált, s máris tánctérre alkalmassá válik az alkotás, viszont a levezetés jelzi - amivel visszatérünk a kezdetekhez -, hogy itt csak másodrangú cél a lábak megdolgoztatása. A 'Sad Family' dögös downtempo ritmikát és egy orosz férfimonológot ötvöz lelket melengető hangulati elemekkel - zongora illetve vokálból nyert szinti preset kombójával - egyetemben. A 'Tetra '94' második nekifutásban már szigorúbb parti break alapokon duruzsol, de még hogy! Az 'It Exists' befékez, Enigma-t idéző egyházi éneke patetikus atmoszférát kölcsönöz a támogatást nyújtó string-nek. A 'Ken Tavr'-t korábban már posztoltam a Deep Zone facebook csoportban, nem véletlen hiszen remek esszenciája az Ishome-hangzásnak - vágás, effektezés, kreativitás és formába öntés -, andalító tempón mégis sodró lendülettel, teli vibrálással és leheletfinom megoldásokkal. A záró 'Earth' tovább viszi a 'Ken Tavr' által keltett hanghullámokat és hangulati összképet.
Összességében egy kiérlelt, gondosan kivitelezett albummal van dolgunk, ami tényleg albumként funkciónál, és egy történetet mesél el a végtelen tajgáról és a felszín alatt rejlő sokszínűségről. Tőlem megkapja a maximális 10-es pontszámot!

Ishome - Confession

Label: Fuselab
Katalógus szám: FSLAB012
Megjelent: 2013. május 15.
Stílus: Breaks, Downtempo, Ambient, Elektronika
Producer: Mirabella Ishome Kiryanova


Tracklist:
1. Grade (4:19)
2. Adam (4:10)
3. Tetra '94 (Part 1) (3:16)
4. Wildness (4:45)
5. Sad Family (4:46)
6. Tetra '94 (Part 2) (5:00)
7. It Exists (3:41)
8. Ken Tavr (5:07)
9. Earth (5:36)



BUY IT!

2013. április 25., csütörtök

Album ajánló: Ri9or - Dissolve In Your Eyes

Nem most volt, hogy utoljára albummal jelentkezett a Stellar Fountain csapata. Valljuk meg, manapság nem sokan adják a fejüket igazi, koncepciózus LP írására. A legutóbb Cj Peeton varázslatos 'Mesmerized LP Part 2'-ját tálaltuk fel a zene ínyenceknek, és azt kell mondanom, hogy ez a kiadvány a mai napig a label egyik legsikeresebb produktuma volt. Ri9or-t nem kell bemutatnom senkinek, hiszen aki követi a Stellar ténykedését ha másba nem, de a 'When Frida Sings'-be belebotlott Igor neve kapcsán. Nos, a szentpétervári fenomén iszonyatosan ott van a toppon szakmailag, szerencsére sikerült megdumálnunk egy egész estés szerzői albumra, ami nem csupán 8 perces, sablon tech house-ok egymás után pakolt halmaza. Valahol ideális keveréke a kreatívan kivitelezett nyugis és pörgősebb house produkcióknak, melyeket csodaszép vokálok színesítenek, emellett belefér egy kis dubstep zúzás ('Look Left Right Breathe'), egy falatnyi trombitás, tengerparti jellegű lazítás/levezetés ('Outro').
Személyes kedvenceim közé a 'Plunging Into Top', a 'Night Train To The Sea'és a 'Dissolve In Your Eyes' tartozik, egyszerűen hihetetlen milyen atmoszférát sugároznak magukból. A vokálok pedig egy másik dimenziót nyitnak, ahol a tökéletesség az úr. Az alábbi soundcloud egyveleggel szeretnék kedvet csinálni a lemezhez, melyben a 10 track 1,5-2 perces verziókban csendülnek fel. Ez bizony elfogultság ide vagy oda, de szerintem a csillagokból a maximumot érdemli (ötöt), illetve tizes skálán meg a 10-es jár neki!

Feedbacks:
Deep Soul Duo - Great album thanks!
dybbuk - Great album overall. Amazing different styles and moods for both listening and playing. Thank you.
Ben Hysa - Great Album. Thanx!
Marcelo Paladini - Amazing album! I really like! Thanks.
Blake Baltimore - Great release! Plunging Into Top for me, thanks.
Aman - Superb album and wonderful tunes!  Thank you.
Jelly For The Babies - Super album! Keep it up!
Kostas Vlantis - Great work from Ri9or! I love the vocal gems Lovely Girl and My Power and the relaxiation of Outro.
Sima Deep - Amazing release, thanks!
metrONomes - Great album. Night train & Look left right breathe for us, thx!
Diego Gomez (Cut Knob) - Great! Hard to pick one fav. Downloading the whole album.
Mental X - Good album.
KEL - Thnkx for this great album!
Jordan Petrof: Fantastic album! tnx.
Milan Bogdanovic - Really great album, thank you.
Stanisha: Thank you!
Alberto Blanco: Very good album, support!
Li-Polymer: Great stuff!
Hugh Sharpe (Silicon Syndicate): Nice album - my favorites for sets would be the title track, Large House Of Cards, and Say Hello.  Thanks!
Julian Rodriguez - Awesome album, congratulations! Full support. Thanks!
Alex Code / Sound Travell3r - Well done for this nice album to Igor. Supported!
LoQuai - Nice Album. Some good tracks inside.
Peter Meatman - Amazing Album! Thx.
Jose Tabarez - Absolutly brilliant album! Thanks!
Nick Wurzer - Great album!
Suffused - Great album!
Cut Knob - Lovely! Thankz.
Rytek - Really great music! Thx.
John Drummer - Thanks, strong pack.
San Holo - Excellent!
Franzis-D - Great album, thx!
Dj Samer - Something for everyone. Very nice!
sya - Big like! Really nice tracks!
Ted Stinson - Lovely! Thanks!
Kobana - Very good, will try! Cheers!
Free Ends (Radio Show) - Outro - great. Thanks
Marco Scherer - Large House Of Cards is my fav. All in all interesting mixture.
Vinayak A - Wow, this is really lovely! Thank you very much. Best wishes to Ri9or!
Nicolas Coronel - Very good release. Thanks!
Alex M.I.F. - Very nice quality album, congrats! Will support!
Neel V - So far it's sounds great, but downloading all to listen!
Monochronique - Very talanted artist indeed. Say Hello for me, will play.
Mindshield - Wow a lot of styles, for all tastes! congragulations Ri9or!
EDU - Smooth sounds, love most tracks!
Progreg - Great, support. thanks!
Nomean - Beautiful release!
Garrett s - Excellent album, really nice vocals! Thanks
Jim_Star - Amazing pack! very strong, support!
smart Wave - Great release, thx.
Audiostorm - Super album, full of nice melody and emotion, support!
Tim Benjamin - Got it from RP, thanks.
Sergey Gebio - Awesome album! Thx, sounds superb!
Andrey Mikhailov - Great album, congrats Igor!
Samotarev - Great, thx!
Aeron Aether - Nice album, will have a second listen.
Feri - Great Album, support thanks.
Sasha Le Monnier - Lovely Girl, My Power & Large House Of Cards for me. Congratz on the album. Thanks
Reelaux - Cool one, congrats to Ri9or!
Breeze & Quadrat - Great album, thanx!
Cj Peeton - Quality LP. Love it.
Airwave - Supporting!
Claes Rosen - Will check!
Dio S - Very nice album. I support sure some of them. Thanx!!
Nick Varon - Will listen and come back with feedback, thanks for the music.
Murat Uncuoglu - Will check, thk you.
PHW - Awesome! Thanks a lot man!
soulwerk - Real quality album, thanks!
Gai Barone - Awesome!! Thanks
Distant Fragment - Large House Of Cards is epic! Some great work in Dissolve In Your Eyes as well. Congratulations for the great album.
Snad - Really appreciated the breadth of this album, some really cool sounds. Night Train To The Sea was my personal favorite, loved the conclusion of the album! Great work!
James Warren - Some good stuff here. Diverse collection of styles and sound palette. 'My Power' and 'Large House of Cards' standing out initially.
d-phrag - Very good, consistent without being repetitive. Lovely Girl would have really been lovely, if there were a little bit less vocals. Maybe a dub.
Greyloop - The best album of the year so far for me! Night Train To The Sea, Dissolve In Your Eyes and Plunging Into Top are my personal favourites.
MiraculuM - I love this album, definitely one of the best electronic/dance album for me in this year. Night Train To The Sea is a pure beauty, a magical one, but also there is a lot of quality tunes here, Plunging, My Power, You Don\'t Know and Dissolve are my top picks. Must have stuff.


Ri9or - Dissolve In Your Eyes

Label. Stellar Fountain
Katalógus szám: SFR 063
Várható megjelenés: 2013. május 6.
Stílus: House, Elektronika, Indie Dance
Producer: Igor Hodorenko


Tracklist:
1. Lovely Girl
2. Plunging Into Top
3. My Power
4. Look Left Right Breathe
5. Large House Of Cards
6. You Don't Know
7. Night Train To The Sea
8. Dissolve In Your Eyes
9. Say Hello
10. Outro

2013. február 4., hétfő

Albumajánló: Nick Warren - Renaissance Masters Part 18.

Már a 18-ik részénél tart a Renaissance Masters széria, amit a progressive house öreg motorosa, egyben mai napig hű fegyverhordozója Nick Warren követett el.  Dj mix-ekkel teli a padlás, de egy Nick Warren-re illik megkülönböztetett "fülelemmel" hozzáállni. És igen, nem fogunk csalódni! Már megszokhattuk, hogy a Masters kiadványok próbálnak többet adni. Jelen esetben az első lemez a chill out, downtempo és lassabb, epikusabb house zenék gyűjtőhelye. Nick ezen a terepen sem idegen, hiszen például a Global Underground sorozat Reykjavik-i részén már prezentálta technikai tudását a nem éppen dj -és partikonform felépítésű zenékkel kapcsolatban is. Valahol a Cafe Del Mar sorozat jutott az eszembe a mix hallgatása közben, igazi tengerparti, ellazult hangulat telepszik az emberre, amit csak néha a bekúszó lassabb, 4/4-es futamok törnek meg. A kettes lemez már a táncos lábúakra is gondol, persze fejben és fülben is kielégítő mennyiségű dallam és harmónia jut osztályrészül. Külön öröm, hogy hazánk fiai is elfértek a válogatáson, hiszen a jelenleg Amerikában élő, de magyar származású Levente (3 track-kel) és MiraculuM is megvillantja produceri kvalitásait. Rögtön egy Levente zenével ('Tunneling') indulunk, ami kiválóan állítja pályára az egyveleget. Innen felfelé ívelünk hangulatban, előbb Cristian R, majd Darren Flecta, Darin Epsilon és keretet adva egy újabb Levente produkció hoz össze egy hihetetlenül erős blokkot. Ezután mintha kicsit megtörne a lendület, a 6,7-es track-ek nem okoznak különösebb eufóritát (annak ellenére sem, hogy becsületesen megírt darabokról van szó). Az 'I Pointi Pointi'-ban és a 'Toro'-ban már újra mozgolódik a jó értelemben vett gonoszság, a kicsit színtelen-szagtalan David Calo-féle 'Moving Myself'-en átrágva magunkat a bivalyerős utolsó harmadhoz érkezünk. Előbb Tom Glass, majd a Ruiz-Zalezar duó alkot fenomenálisat. Itt úszik be hosszas átfedés után Gyuri 'Constellation'-je, ami szerintem elfogulatlanok számára is a mix egyik legnagyobb momentuma lesz. Warren mester nem is nagyon bántja a track-et, hiszen csak az utolsó percben húzza be Verche 'Corals'-szát, ami szintén egy zseniális, letisztult hangzású tétel, egyben méltó zárása a korongnak.
Összességében egy újabb must have mixszel gazdagodunk Nick révén, ami bár nem okoz konstans eufóriát (bőr alatti bizsergést igen), de helyenként rendesen odapirít, illetve sosem tér le a minőség ösvényéről. A két lemezt együtt nézve 9/10-es pontszám azt hiszem jogosan jár.

VA - Renaissance The Masters Series Part 18 mixed by Nick Warren

Label: Renaissance Recordings
Katalógus szám: RENEW04E
Megjelent: 2013. január
Stílus: Chill Out, Downtempo, Progressive House
Dj mix: Nick Warren

Cd 1
1. Aurtas - Introduction
2. DFRNT - Nocturne Part 1 (feat. Annabelle Guilhem)
3. Tripswitch - Still Seas
4. Pedro Aguiar - The Voices In My Head
5. I Awake - Labyrinth
6. SCSI-9 - Ellsworth Land
7. DFRNT - El Spirito (Beatless Version)
8. Circular - City Pulse
9. Cell - Take Off
10. Terje Saether - Oia
11. Nick Warren - Buenos Aires (Luis Bondio Dub Remix)
12. Tripswitch - Sick Teckers
13. Nick Warren - Devil's Elbow
14. Excession - Ambilight
15. Audioglider - Summer Rainstorm
16. Levente - Naja Haje (Ambient Mix)
17. Bubble Club - The Goddess
18. James Monro - Ambientworkx7
19. Yppah - Blue Schwinn

Cd 2
1. Levente - Tunneling
2. Cristian R - Deimos
3. Darren Flecta - In Moments
4. Darin Epsilon - Shine The Light
5. Levente - Csillagok
6. SimpliCity - Singing Or Speaking
7. Doomwork - All About
8. Sam Waller - I Pointi Pointi
9. Cesar Lombardi & Luis Bondio - Toro
10. David Calo - Moving Myself
11. Tom Glass - Welcome To The Sun
12. Nicholas Ruiz & Marko Zalezar - Choir
13. Miraculum - Constellation
14. Verche - Corals 




2012. október 26., péntek

Schiller hetedjére, napfénnyel és rádiós slágerekkel

Mint Schiller rajongó fokozottan vártam a hetedik album, a 'Sonne' megjelenését. Aztán meghallgattam egyszer és furcsán éreztem magam, mert nem hagyott bennem mélyebb nyomot, ami egy Schiller-lemez esetén hatványozottan nyom a latban. Aztán másodjára, harmadjára se lett jobb a helyzet, viszont pár kedvencet így is találtam, ezért rászántam magam egy ajánló írására.
A megszokott intró után az első videóklip aláfestője a ’Solaris’ érkezik, ami komolyzenei erényeket kecsegtet. Szinte észrevétlenül folyunk át a ’Kon-tiki’-be, ahol Vangelis ’Antarctica’-ja és Jean-Michel Jarre ’Oxygene’-je ötvöződik, s épül tovább egy csodaszép szintifutam révén. A ’Revelation’ visszavesz a tempóból, s a lebegős textúrákat helyezi előtérbe, a címadó ’Sonne’ megtöri az instrumentális számok hegemóniáját, Unheilig rock-ban edzett hangjára lehetetlen nem odafigyelni, ami a produkció különlegességét adja. A ’Mitternacht’ atmoszférikus összekötést ad a ’Hallucinating Beauty’-hoz, ahol a karakteres baseline és Kate Havernik éteri hangja olvad egybe, harmóniában. A ’Morgenrot’ kicsit visszautal a legendás ’Ruhe’-ra keleties motívumaival, az Adam Young-gal közösen elkövetett ’Alive’ egy könnyed rádió sláger útját járja. A ’Berlin-Moskau’ egy hosszú utazás szépségeit tárják elénk hangképekben, a ’Lichtmeer’ a fény önfeledt játékát idézi meg. A ’Soleil de Nuit’ francia monológja filmzenébe kínálkozik, a Meredith Call hangjával felvértezett ’Reach Out’ újra a rádiós vonalat célozza meg. A ’Das Dritte Auge’ egy misztikus szeánsszá nemesedik, az álmoskás ’Velvet Aeroplane’-t a váratlan dobszólók töltik meg energiával. A ’Sonnenuhr’ epikus hangzásával és hatásos dallamvilágával single megjelenésért kiált. Az ’Oasis’ sodró hangszerelése feledteti Kate Havevik limonádé ízű vokálját, a ’Sonnenwelten’ ebből okulva csak a szintetizátorokat engedi szabadjára a végtelen térben. Az ’Epic Shores’ és az ’Energy’ ismét kommerszebb irányba tereli a koncepciót, a ’Pale Blue Eyes’ szívbe markoló zongorafutamával és Andrea Corr patetikus előadásával nyerő húzásnak bizonyult. Az ’Ultramarin’, a ’Geborgenheit’, a ’Sahara Avenue’ és a ’Klangwelten’ az instrumentális mennyországot hozza el, a ’Dancing In The Dark’ könnyedén felejthető, a ’Lay Down’ és a ’The Silence’ egy fokkal erősebbek. A sort a levezetésen kívül más funkcióval nem bíró ’Reprise’ zárja.


Összességében ez a lemez az eddigiekhez képest talán túlságosan is nyit a rádiós pop hangzás felé, emellett az instrumentális számok kezdik kimeríteni a Christopher által megálmodott hangzás határait. Nem a legerősebb produkció, helyenként önismétlő, kiszámítható, és mennyiségre sok. Ennek ellenére elmélkedéshez, lazuláshoz és a gyűjtőknek mindenképp ajánlott! 7/10! Kedvencek: Solaris, Kon-tiki, Berlin - Moskau, Sonnenuhr.

Schiller - Sonne

Label: Universal / Island
Katalógus szám: 06025 3707423 5
Ország: Németország
Megjelent: Electronica, ambient, synth-pop
Stílus: 2012. október 5.
Producer: Christopher von Deylen

Cd 1
1. Willkommen (1:14)
2. Solaris (3:55)
3. Kon-Tiki (4:25)
4. Revelation (5:37)
5. Sonne (mit Unheilig) (4:30)
6. Mitternacht (4:24)
7. Hallucinating Beauty (mit Kate Havnevik) (7:10)
8. Morgenrot (4:59)
9. Alive (mit Adam Young) (4:41)
10. Berlin - Moskau (4:39)
11. Lichtermeer (4:42)
12. Soleil de Nuit (mit Pierre Maubouche) (4:14)
13. Reach out (mit Meredith Call) (5:05)
14. Das Dritte Auge (4:58)
15. Velvet Aeroplane (mit Kate Havnevik) (7:23)

Cd 2
1. Sonnenuhr (5:43)
2. Oasis (mit Kate Havnevik) (4:57)
3. Sonnenwelten (5:54)
4. Epic Shores (mit Meredith Call) (6:17)
5. Energy (mit Brownlow) (4:31)
6. Pale Blue Eyes (mit Andrea Corr) (6:12)
7. Ultramarin (4:39)
8. Dancing In The Dark (mit Ameerah) (5:36)
9. Klangwelten (4:16)
10. Lay Down (mit Paper Aeroplanes) (4:03)
11. Geborgenheit (3:39)
12. Sahara Avenue (5:11)
13. The Silence (mit Meredith Call) (4:56)
14. Reprise (3:44)



Sonne Album Highlights

2012. július 10., kedd

Rare Stuff: Dj Newl - Együtt

A közelmúltban került a kezeim közé Dj Newl 1999-es lemeze az 'Együtt'. A 13 számos LP igencsak nehezen beszerezhető manapság, csak pár darabot találni belőle különböző zeneboltokban és online árverésekkel foglalkozó oldalakon. Mivel egy különleges kollab albummal van dolgunk, ezért úgy gondoltam mindenképp megér egy ajánlót, hát ha van olyan kicsiny hazánkban, aki lemaradt róla annak idején ilyen-olyan okokból. Kezdjük is a cikket egy idevágó FREEE Magazinos Newl interjú részlettel: "Nekem nagyon tetszett annak idején a 'Hands On Yello' lemez, amikor is a Yello összeállt egy csomó olyan zenésszel és lemezlovassal, akik akkoriban befutók voltak ebben a műfajban (Westbam, Jam & Spoon). Nekem onnan jött a gondolat, hogy ha az ember magában formál lemezt, arra rásüthetik, hogy a dalok egy kaptafára készültek. Ezért gondoltam, hogy minden zenét közösen csinálok valakivel, segítségül kedves lemezlovas kollégáimat és zenész barátaimat kértem meg. Elkészült a közös produkció Budaival, Juniorral, Andrew J-vel, a Brunner Zsoltival, a Sonic Age-dzsel, a TFD-vel, Smi:)e-lal, Náksi Attiával, Némethy Gábival. Ő egy nagyon tehetséges lemezlovas, aki a dance-es dolgok felé hajlik, így a különböző zenei stílusok összekovácsolódnak. Lesz szóló dal is a lemezen, mint a 'FREEE Time' és egy réges-régi Incognito nóta, az 'Always There', ezt csináljuk meg magyar nyelven. Az Erős Attila lesz az egyik zenész közreműködő, illetve a Szatmári Orsi, aki a Friderikusz Show bevezető dalát is énekli. A lemez egyébként Náksi Attila stúdiójában készül, ez nem véletlen, hisz ő volt az, aki felrakta első zenémet a 'Hungarian House Only 1.' című kiadványra". Forrás: FREEE Magazin 1999/3 "
Szóval a fentebb említett Incognito-féle 'Always There' magyarítással startol el a lemez. Szatmári Orsi hangja szépen passzol a klasszikus house hangszereléshez, bár az ungarische szövegtől nem estem hanyatt (igaz az angol változat sem egy költői műremek). A 'FREEE Time' a 'Hungarian House Only 3'-ik részének húzó darabja (klip is készült hozzá). Kicsit fura stílusilag, pumpin house jellege mellett sok érdekes sample-t olvaszt magába. Azt tudjuk korábbról, hogy amihez a Sonic Age-nek köze van az rossz nem lehet. Így van ez a 'Happiness'-szel is, ami egy idegesítő pornós nyögdécselés mintát leszámítva ügyesen hozza a Sharp Boys-os keménységet. A lemez legismertebb száma a Budaival közös 'Blue Nights Are Beautiful', ami  közös balatoni rezidenciájuknak is emléket állít. Egy hatásos férfi rigmus, pumpáló alapok, lassú építkezés, majd elnyújtott katarzis, robbanás, majd robogás ezerrel egy emberes szubbal megtámogatva. Kár, hogy ebben a verzióban kicsit unalmas a zene, és figyelmesen hallgatva, mintha a drum loop is elmászna néha. Az első mélypontot a Brunnerrel elkövetett 'Aerobic Norbival'-nál köszön be. A kicsit Dj Duke-os baseline még csak-csak elmegy, de aztán meglovagoljuk a Thomas Bangalter és az ötletet nyúló Bob Sinclair által indított aerobic house hullámot, a népfogyasztó Norbi diktálásában ég a zsír, de rendesen! Na, meg egy kicsit az arcunk is, hiszen ugyanaz variálódik négy peren keresztül. Náksi leporolta a sample cd-t és tribal valamit afrikai vokál loop-okkal támogatta meg az 'African People'-t. Nem lenne ez rossz, de én a törzsi dalolászást sosem csipáztam elektronikus zenében, mivel a felhasználók általában csak egy részt ragadnak ki egy spirituális/rituális énekből, így az csonka mondanivalóval él tovább (noha vajmi keveset értünk belőle nyelvileg). A dobszerkó itt is mintha csúszna, de lehet a sok tribal elem kavar be a fülemnek. Az 'I've Got' is elég steril munka, amolyan Dj Sneak utánérzés, hip-hopos ízzel (Andrew J jelenléte azért érződik). A 'Sikts Ha Nyár Van' a másik gyenge pont. Bár Newl említette, hogy Némethy a dance felé húz, de a végeredmény nem igazán passzol Nyúl repertoárjába, túlságosan is a kommersz felé húz (Dj Tonka 'She Knows You-ból ismert zongorás felpörgetést is kapunk 2:41-nél). A Sm:)e-lal közös 'Indiana Jones' is szerepelt a 'Hungarian House Only'-n, ami egy pumpin house track szitárral felpezsdítve. Ügyes! Junior is bekukkant egy kis együtt zenélésre, az 'Ez A Nyúl' hangzásában TFD 'Nowhere 2'-ját hozza alapjaiban, illetve egy baromi ismert trombita loop-pal és Olav Basoski-s csipogással operál (nem jut eszembe a címe). A Gemhand-del feat-elt 'Saxx' a címben megnevezett hangszer kör épül, amúgy egy tempós funky house nóta, amitől táncolni támad kedvem. A második igazán nagy dobás szerintem a TFD-vel elkövetett 'Hangover Phunky', ami a 'Weekend' mixen már debütált. Színvonalas funk house, dögös dallammal. A végére Sonic Age-ék deep remixét kapjuk meg, amolyan levezetés gyanánt. Olvadozhatunk is tőle, hiszen ez is nagyon renden van, jár a fiúknak a piros pont.
Összességében felemás hatást kelt lemez, soknak tűnik a loop felhasználás, viszont akadnak jó ötletek, emellett azt se felejtsük el, hogy Newl legalább megpróbált valamit alkotni és nem ült csupán dj babérjain. Egy hallgatást mindenképp megér, hiszen a hazai elektronikus tánczenei szcéna fejlődésének egyik fontos állomása volt eme korong.

Dj Newl - Együtt

Label: BMG Ariola Hungary
Katalógus szám: 74321 66494
Megjelent: 1999
Stílus: Pumpin House, Techno, Dance, Funky House
Producer: Nyújtó Sándor, Náksi Attila

Trackist:
1. Newl feat Rio - Indulj el (3:49)
2. Newl - FREEE Time (Hungarian House) (3:27)
3. Newl feat Sonic Age - Happiness (5:33)
4. Newl feat Budai - Blue Nights Are Beautiful (Náksi & Budai Palace Mix) (6:28)
5. Newl feat Brunner - Aerobic Norbival (4:08)
6. Newl feat Náksi - African People (5:00)
7. Newl feat Andrew J - Andrew J - I've Got (4:07)
8. Newl feat Némethy - Sikíts Ha Nyár Van (4:08)
9. Newl feat Sm:)e - Indiana Jones (6:14)
10. Newl feat Junior - Ez A Nyúl (3:36)
11. Newl feat Gemhand - Saxx (4:14)
12. Newl feat TFD - Hangover Phunky (4:49)
13. Newl feat Budai - Blue Nights Are Beautiful (Sonic Age Deep Mix) (5:44)








2012. május 14., hétfő

Rare Stuff: Sonic Age - Solar Eclipse

Ritkaságokat feltáró rovatunk újabb örömteli zsákmányát prezentálja, mégpedig nem is akárhogyan. Történt vala, hogy két fiatalember bizonyos Jocó és Viktor formációt gründoltak Sonic Age néven a dicső '90-es évek derekán. Ezen projekt név alatt számtalan remixszel és két stúdió albummal ('The Album', 'Solar Eclipse') kápráztatták el rajongóikat. Utóbbi darabok most már ingyen is a birtokunkba kerülhetnek, mivel Kámán Viktor (azóta Vic-ként Budai Imi stúdiópartnere) a közelmúltban osztotta meg soundcloud oldalán 'What I Made in..' felcímkézéssel. A 'Solar Eclipse' vagyis 'Napfogyatkozás' igazi hiánycikk volt éveken át, megannyi CD üzlet készletét túrtam föl egy példányáért, de semmi. Most pedig ölembe hullott a mennyei manna! Tessék!

A szubjektivitás talajáról az objektivitáséra áttérve a 'Solar Eclipse' az 1999-es esztendő fő eseményét, a teljes napfogyatkozást örökíti meg címében. A srácok egy évvel korábban letettek az asztalra egy igen komoly, sokszínű anyagot, így magától értetődő volt a folytatás. A koncepció annyiban egészült ki, hogy a lemez saját számok mellett Sonic Age remixeket is tartalmazott.
A nyúlfarknyi intro után a Boogie Knights duruzsol a fülünkbe big beat alapokon, amolyan 'Renegade Master' módra. A Tuff Guyz 'I Know'-ja egy ismert funky loop-ra épülve operál, majd forradalmi hangulatba kerülünk a 'Track Dust'-tal, igaz csak a 'viva la revolution' rigmus skandálástól. A 'Badboy Skank' a fúvosokat is szépen adaptálja a pumpin alapon nyugvó, funky-s miliőre. A 'The Club' Junior 1997-es 'My House' albumán már megjelent, a Sonic Age csöppet gatyába rázat a produkciót, még house-osabb irányba haladva. A 'Final Answer' garage-os ritmusszekciója egy monoton, ügyesen elnyújtott főtémát kapott, ami együtt remekül működik. A deep-ben utazó 'The Rhythms & The Toms & The Drums' takarékra állít, a 'The Lost Founds' pedig már egy fülledtebb atmoszférára hangol. A trance-s blokkot a lemez címadó dala a 'Solar Eclipse' nyitja. Hangulatos darab, egyszerű, de hatásos, könnyen megjegyezhető, mégsem gagyi szintifutammal. A 'The Top' az előző LP-n is szerepelt és szerintem a korong egyik legjobban sikerült felvétele volt. Nyilván ezt a fiúk is tudták, s kicsit renováltak az euforikus trance köntösön, progresszívebbre vették a figurát, de így is teljesen jól működik a dolog. Innen a deep house vonal kedvelői érezhetik kiváltságos helyzetben magukat, hiszen a mélyebb hangzások felé veszi a mix az irányt. A 'Deep Jungle' a deep-et vegyíti némi tribal filinggel, majd Newl és Budai klasszikus közöse a 'Blue Nights Are Beautiful' mutatja teljesen, a techno-tól elrugaszkodott új arcát. A záró Sissy-vel (előző LP-n lásd: 'Tempter') közös 'Gotta Be Free' a 'Solar Eclipse' mellett a második olyan darab, ami magasan kiemelkedik a koncepcióból. Csodaszép melódia viszi a prímet, s mikor már azt hisszük, itt minden lefutott bejön a semmiből egy törtütem, s egyből felpezsdül a hangulat.
Összességében egy újabb remek mix/szerzői lemeznek lehetünk fültanúi. Itt jobban érvényesül a globális house trend (funky/pumpin/garage), mint a 'The Album'-on, ami mindenből akart egy szeletet mutatni. Ennek ellenére itt is érkezik a stíluskavalkád, ami mindig akkor lendíti át a koncepciót a holtponton, amikor kell. Gyűjtőknek és a stílus kedvelőinek kötelező darab!

Sonic Age - Solar Eclipse

Label: BMG Ariola Hungary
Katalógus szám: 74321 687182
Megjelent: 1999
Stílus: Big Beat, Funk, Pumpin, Deep House, Trance
Producer: Kámán Viktor, Bernáth József

Tracklist:
1. Sonic Age - Intro (0:16)
2. Boogie Knights - Jól Rázd Meg... (Sonic Age's Rough Mix) (4:46)
3. Sonic Age presents Tuff Guyz - I Know (Sonic Age's Funkaloop Mix) (8:02)
4. Sonic Age - Track Dust (3:37)
5. Sonic Age - Badboy Skank (4:44)
6. Dj Junior - The Club (Sonic Age Beat The Club Remix) (4:44)
7. Sonic Age - The Final Answer (3:22)
8. Sonic Age - The Rhythms & The Toms & The Drums (4:29)
9. Sonic Age - The Lost Founds (3:33)
10. Sonic Age - Solar Eclipse (5:25)
11. Sonic Age - The Top ('99 Summer Mix) (4:40)
12. Sonic Age presents Tuff Guyz feat. Cube - Deep Jungle (Sonic Age's Massive Mix) (4:25)
13. Dj Newl & Budai - Blue Nights Are Beautiful (Sonic Age's Deeep Mix) (5:29)
14. Sonic Age feat. Sissy - Gotta Be Free (New Ways Mix) (9:17)


2012. április 3., kedd

Albumajánló: Marc O'Tool - Serious

A német Marc O'Tool viszonylag hosszabb hallgatás után harmadik szerzői albumával a 'Serious'-szal tér vissza az elektronikus tánczene porondjára. Emberünk fénykorát 1999-2004 között élte, majd rövid inaktív szakasz után ismét nekilátott stúdiózni. Korábban trance, psy és prog track-eket köszönhettünk neki, manapság már inkább tech és deep nótákat írogatott. Mindkét stílus szemrevalóan keveredik egymással a most bemutatni kívánt LP-n is.
A nyitó 'Serious Intro' analóg hangzásával és szimfonikus áthallásával  kellemes löketet ad a továbbiakhoz. Az 'I Know' a deep felségterületen pecázik, a zongora takarásából szépen elbújik a sodró melódia, amihez egy női hang társul, az 'I know' rigmust ismételve. A 'No Need To Worry' remek, érzelmes soulful house téma Stu Patrics mélázós, bársonyos vokáljával megtámogatva. A 'Feel So Good' kimértebb az eddigieknél, egy agresszív melódia bújik elő a filterből, acid-es hatást keltve, ellenpontként Marc Vision skandálja a magáét. A 'Party 1994' dallama már egyből ismerős, mégpedig az Inner City 'Good Life'-jának fő szintitémáját kapjuk újracsomagolt köntösben. A Criss Source-szel közös 'What Is Up' lendületes house téma,némi funkyval a háttérben. A kiállásban érkező feka szövegfoszlányok tovább árnyalják a képet. A 'Take Me To The River' kicsit olyan, mintha a 'Party 1994' került volna újra a lejátszóba, sebaj, újra 'Good Life'-ozunk egyet! A 'You Got It' zongorás house-a modern köntösben Christian Hinzer vokáljával sem okoz csalódást. Az 'I Call You' hangzásilag folytatja a 'You Got It' vonalát, amit elegyít a 'Serious'-ban felvázolt nagyzenekari feeling-gel. A 'The Final' végre egy kicsit bátrabban nyúl az összetett dallamokhoz, miközben a kiállás igazi adrenalin bombaként hat ránk. A záró 'Reason Why' éteri vonósai szépen idomulnak a nyers elektonikához, Sarah McKenzie vokálja pedig végre megtöri a férfiuralmat énekesi fronton. A lemez üde színfoltja ez a produkció.
Összességében kellemes albummal gazdagodhatunk, ha a 'Serious'-t beszerezzük. Talán kicsit túl minimál, és light-os ahhoz képest, amit Marc-tól megszoktunk, de mint tudjuk változnak az idők és az ízlések is. Kiindulási alapnak jó a jövő Marc O'Tool hangzásának kialakításához, ennek tükrében 7,5/10-et kap most tőlem.

Marc O'Tool - Serious

Label: Circle Music
Katalógus szám: CIRCLE012-2
Ország: Németország
Megjelent: 2012. március 23.
Stílus: Tech House, House
Producer: Marko Iletchko


Tracklist:
1. Serious Intro 05:39)
2. I Know (8:21)
3. No Need To Worry feat. Stu Patrics (6:47)
4. Feel So Good (6:02)
5. Party 1994 (6:30)
6. What Is Up (6:18)
7. Take Me To The River (8:06)
8. You Got It (5:33)
9. I Call You (6:51)
10. The Final (7:56)
11. Reason Why (7:44)
12. Marc O' Tool - Serious (Continuous Album Mix by Marc O'Tool) (62:19)

2011. december 5., hétfő

Albumajánló: Speedy J - Loudboxer

Bár a 'Loudboxer' nem mai csibe (2002-es egészen pontosan), viszont ma is van mondanivalója a hallgatói számára: a nem dallamos is lehet tetszetős! A 'Loudboxer' nem más, mint egy utazás a fémes minimáltól kezdve a kőkemény zúzdáig át a techno világában a holland guru Joachim Paap aka Speedy J prezentálásában.
Az első három szám ráhangol a keményebb részekre. Már-már deep-be hajló indítás, úszós hangok asszimetrikus dobalap, visító cinek, ciripelő géphangok. A negyedik számmal ('Sonof') kezdetét veszi a felpörgés. Az album legerősebb 20 perce ezután következik. A mixek mértani pontosságúak, a 'Bihum' elektrós alapjához zakatoló ütemek társulnak, észre se vesszük és egy interlude következik ('Inter Zil'). Sátánivá torzított értelmetlennek tűnő, de kivehetően angol szövegelés még inkább durvítja a helyzetet. Ezután az album legkeményebb száma a vinyl-en is megjelent 'Krekc' következik (Dj Rush és Umek remixeivel)! A szám közepén majdnem kétperces kiállás, filter és egyéb tudatmódosító effektek, mintha egy úrhajó szállna le éppen ufókkal a fedélzeten, majd a robbanás és újra zakatol a mix! A 9. szám úgyszintén pörgeti a tudatot rendesen, nekem Chris Liebing 'Analog' című száma jutott róla eszembe. A 10. szám a 'Bugmod', ami úgyszintén megjelent vinyl-en, amit a valamit magukra adó techno dj-k erős rotációban pörgettek. A 11. szám a 'Krekc' élőben rögzített változata, ami meglepően illik a mix ívébe, és a frenetikus hangulat a sikítozásokból maximálisan visszajön. Esztelen elszállások, begyorsulás, lefilterezés, Scooter közönségét meghazudtoló ujjongás. Az album a vége felé se fásul be, hozza a friss, remekbe szabott technikai megoldásokat, amit a vájt fülű hallgatók elvárnak egy techno lemeztől. Mert ez egy vérbeli techno korong. Az utolsó track több szempontból is érdekes: a 'Pannik' egy elég régi Speedy J szám (még a síp hőskorából), s mint a címe is mutatja nem egy altatódal lágyságával ringat el. Torz, hardcore utánérzésű dob, majd sejtelmes string viszi a vonalat tovább. Kitűnő remix, az eredetiből a vinyogós, kevésbé ideillő részt mérsékelték, a jellegzetes "Tom" hang fel- és lefilterezve végigkíséri az egész számot. A végén a gerincet adó string úszik a végtelenbe tovább.
Mintha egy napunkat követnénk végig- ébredés, ráhangolódás, napi dömping, zakatoló életritmus, pihenés, relaxáció és álomba szenderülés. Összességében véve 10-es skálán a maximumot éri, ajánlom minden igényes zenére vevő embernek.

Speedy J – Loudboxer

Label: NovaMute
Katalógus szám: NoMu093CD
Ország: Németország
Dátum: 2002. június
Stílus: Techno, Experimental
Producer: Joachim Paap

Tracklist:
1. Reente (3:30)
2. Aesop (2:44)
3. Cement (1:49)
4. Sonof (4:20)
5. Freq (2:10)
6. (Bihum) (3:36)
7. Inter Zil (0:51)
8. Krekc (7:30)
9. Sevntrak (8:30)
10. Bugmod (4:43)
11. Krikc Live (1:10)
12. Cop Roll (5:14)
13. Bark Decks (3:23)
14. Stroker (4:12)
15. Pannik Rmx (7:41)

HALLGASS BELE A SZÁMOKBA ITT!

2011. augusztus 17., szerda

John 00 Fleming kilenc élete

"I'm not really one for psy trance, but John 00 Fleming never disappoints". Eme discogs-os idézet tökéletesen összefoglalja, amit John-ról tudni kell. Tény, hogy a psy/goa zenék nem mindenkit érintenek meg, viszont J00F olyan mesterien sáfárkodik a hangokkal, atmoszférákkal, hogy az még egy könnyedebb ritmikához ás hangulathoz szokott fület is hamar meggyőz. John a trance underground vonulatának elkötelezett híve, most se várjunk tőle sláger darabokat. A 'Nine Lives' egyben ars poetica-ja is a szerzőnek, hiszen gyakorlatilag már a harmadik reinkarnációját gyűri. A '90-es években tüdőrákot diagnosztizáltak nála, amiből sikerült felgyógyulni. 2005-ben vízisielés közben érte baleset, de szerencséjére az őrangyala ezúttal is mellette volt. Érdekesség továbbá, hogy bár John termékeny producer a saját nevén ez az első LP-je (a legutóbbi három nagylemezét Digital Blonde-dal a 00db alteregon jegyezte). Cserébe kapunk 16 zseniális alkotást, amit most tüzetesen ki is elemzünk!
A nyitó 'The Winds Of Change Are Blowing' óvatos felvezetést ad, bár a cím a változás szelét emlegeti ez a sound is John, csak a lassabb és progressive-bb énjét helyezte előtérbe. A kiállás libabőr, és még csak most kezdtük a túrát! Az első vendég is megérkezik a belga Airwave személyében, aki szintén több, mint egy évtizede konstansan magas szintet hoz produceri munkáiban. Az 'United 93' is marad a hömpölygős progressive vonalán, talán még vissza is vesz a tempóból, de sűrűbbre veszi a dallamszekciót. Jó hallani, hogy a két úriember hogyan viszi bele magát a darabba, s a különböző megközelítések egymás mellett remekül megférnek. Az 'MMX1215' az albumot felvezető single, ami az első psy-s produkció a lemezen. Egy éteri hanggal kezdünk, ami révén egyből Indiában érezzük magunkat. Ebben a spirituális utazásban az a legszebb, hogy csak hallgatni kell a zenét és hagyni, hogy a szárnyára kapjon. A 'Dense Clouds' se sokat teketóriázik egyből a lényegre tér sejtelmes atmoszférájával és vészesen pumpáló dobszerkójával. A háttérben Sona Mohapatra hangjával egyszerre fokozza a félelem és a gyönyör faktort, majd a törtbetéttel felvértezett kiállásban átmegy indiai folkba. Egy kis felpörgetés után szétesünk és újra épülünk a csilingelő kísérő szinti futamok segítségével. A 'Far Off Place' egy rövid időre megálljt parancsol a klubzenének. Igen, jól olvassátok, J00F odakanyarít egy full rádióbarát, downtempo alapokon nyugvó gyöngyszemmel, ami ráadásként egy álmodozós női vokállal is meg lett fűszerezve. Az optimista, bizakodó hangulat pedig a tetőfokára hág. A 'Baphomets Horn' az eddig hallottakhoz képest minimalistább struktúrával dolgozik, a klubos hangzáshoz persze még így is társul repítős melódia. Első nagy kedvencem az albumról a 'Finding Ganesha', ami szikár taktusokkal nyit, majd megtáltosodik, a string szekció szinte már könnyfakasztónak nevezhető, Incolumnis munkásságát juttatja eszembe. A 'Fight The Darkness' Sascha Cooper skandálásával kevésbé bejáratott goa vizekre evez. A fő dallam beindítja az intenzív nyál elválasztást félidőben, kicsit 00db 'Marjaka'-ját felidézve. A 'Last Night A DJ Saved My Night' nem az ős-funky klasszikust újkori verziója, hanem egy teljesen különálló szám. Combos psy a javából acid-del, sejtelmes vokál foszlányokkal és spacey szintifutamokkal. A 'Bumble Lights' is a diverzitás jegyében fogant, John egy epik, s egyben fülbemászó d'n'b stílusgyakorlattal bővíti repertoárját. A 'New Beginning' nem mostani darab, hiszen több mint egy éve jelent meg EP formájában a 'Temple Of Spice' társaságában. Ennek ellenére mindig frissnek hat. Az álmodozós kezdés után belehúzunk, de a tech-es alapokra lassan visszakúszik az intróban megismert dallam és innentől nincs megállás. A '1440 Minutes' kőkemény goa, a stílus minden sunyiságával megkenve. Táncra hívogató acid, agybamászós dallam, vadul pulzáló ritmika: ez mind a miénk lesz. A 'Trancelucent'-ben érdekes hibridet üdvözölhetünk, amiben a rock-os attitűd köszön vissza, csak 135-140 BPM-hez közeli psy alapokon, gitárszólóval és Intervurt érdes hangjával. Ez egy kicsit szirupossá válik idővel, sajnos. A 'Never Forgotten' is marad a gitáros hangzásnál, igaz szerencsére itt a trance jobban elnyomja a fúzió akusztikus részét. A 'Frisson' visszaterelget a vegytiszta goa ösvényre, s ismét libabőrözés lesz az osztályrészünk. J00F a dallamokkal egyszerűen nem tud hibázni! A zárás se kutya, E-Clip ugrott be vendégként röfögtetni egyet. A 'Sym*bol*ism' a második fénypontot jelenti a lemezen, a melódia itt is visszavesz a stílus sajátosságának számító szögelésből. Még egy ambient verziót is el tudnék belőle viselni...
J00F ezúttal se ábrándít ki magából és a psy/goa trance-ből sem. A bristoli mesterember továbbra is remekül önti formába zenei elképzeléseit, a stíluskereteket kellőképp váltogatva. A néhány sziruposabb, rock-osabb megszólalású szám miatt 8,5/10-et adok rá, de egyébként a 'kötelező' jelzőt is gyorsan idebiggyesztem az írásom végére.

John 00 Fleming – Nine Lives

Label: Joof Recordings
Katalógus szám: JOOF098
Ország: Egyesült Királyság
Megjelent: 2011 augusztus 16.
Stílus: Trance, Psy-Trance, Downtempo
Producer: J00F

Tracklist:
1. The Winds Of Change Are Blowing (7:41)
2. United 93 (vs Airwave) (6:37)
3. MMX1215 (8:37)
4. Dense Clouds (ft. Sona Mohapatra) (7:28)
5. A Far Off Place (ft. Joanna Swann) (5:56)
6. Baphomets Horn (8:19)
7. Finding Ganesha (9:44)
8. Fight The Darkness (ft. Sascha Cooper) (10:40)
9. Last Night A DJ Saved My Night (8:59)
10. Bumble Lights (ft. Joanna Swann) (3:33)
11. New Beginning (8:33)
12. 1440 Minutes (8:17)
13. Translucent (ft. Intervurt) (9:36)
14. Never Forgotten (3:43)
15. Frisson (8:31)
16. Sym*bol*ism (vs E-Clip) (9:03)


2011. július 24., vasárnap

Andrew Bayer mesterien debütált

Az amerikai Andrew Michael Bayer a brit Alan Nimmo oldalán vált híressé Signalrunners-ként (emellett a Fraction kiadó is a srácok nevéhez köthető). A két legény együtt jó pár klubbombát jegyzett, így a kellőképp szuggesztív 'Corrupted'-et a meseszép 'Love Theme Dusk'-ot Mike Foyle közreműködésével, a húzós-zúzós Bart Claessen remix által révbe érő 'Aria Epica'-t, és nem utolsó sorban a 'These Shoulders'-t Julie Thompson magasztos hangjával felvértezve. Andrew az elmúlt időszakban a saját neve alatt is publikált, nem is gyenge darabokat (pl. a 'Distractions EP' mindegyik száma megér egy külön misét) így borítékolható volt - s az album zenéit bemutató Soundcloud preview-ból egyben érezhető is - , hogy valami egyedivel rukkol elő.
Az elektronikus zeneírás terén külön egyetemi tanulmányokat folytató Andrew úgy kezd, ahogy az a nagy könyvben meg van írva: szépen fokozatosan. A 'Nexus 6' bájos zongorafutammal nyit, csobogós tengerparti attitűd kíséretében. Mielőtt teljesen elalélnánk jön egy kiméletlen törtes, amitől teljesen megváltozik a track képe. A nyúzottá váló produkció kicsit szokatlan a fülnek, de mellette meggyőző is, mert ott a profizmus mögötte. A 'Dedicated To Boston's Waste Managament System' mintha egy neo klasszikus lenne break alapokon, kórushoz és a vonósokhoz chime hangok társulnak, így együtt egy érdekes összhatást eredményeznek. A 'Counting The Points' az első tánctérre szánt darab a lemezről. Bár egyből itt sem a 4/4-ek kezdik meg a masírozást, csak egy két perces szintis intro után indul neki a produkció, ami a tipikus Bayer-féle megoldásokat hozza zeneileg. Az álmodozós alapokra visszaúszik az introból ismert főtéma, s az utaztatás megkezdődik. Mielőtt teljesen elszállnánk egy képzeletbeli világba Andrew odaszúr a végére egy veretős részt, hogy ellensúlyozza a melankóliát. A 'Monolith' igazi sötét, ragadozó zene, amiben az alattomos baseline csak lassan fejti ki hatását. A kiállásban a zongoraszólóra alatt egy kicsit megpihenünk, majd folytatjuk a száguldást. 'A Drink For Calamity Jane' deep-es hangjaival egy újabb dimenzióba lépünk át, ismét az önfeledt lebegésé a főszerep. Azért itt is van új a nap alatt, a végére beindul a track, már látom a buliban magasra lendülő kezeket a lelki szemeim előtt. A 'Paper Cranes' kicsit Soundprank-os áthallással, de remekül folytatja a megkezdett vonalat, ahol a dallamosság és a profi technikai megoldások tökéletes szimbiózisban vannak egymással. A 'From The Earth' egy pörgősebb break roller, áriás, csillingelős, zongorás hangképekkel a háttérben. A záró 'We Will Return' szépen levezeti az albumot, a chill out jegyében.
Összességében egy meglepően remek albummal van dolgunk. Andrew tényleg próbált a megszokottól eltérni. Ügyesen vegyítette a hangokat, hangszíneket, érzéseket és stílusokat. Ezért a mesterműért 9/10-et kap tőlem.

Andrew Bayer - It's Artificial

Label: Anjunabeats
Ország: Egyesült Királyság
Várható megjelenés: 2011. július 25.
Stílus: Elektronika (Glitch Hop, Leftfield, Progressive house)
Producer: Andrew Michael Bayer

Tracklist:
1. Nexus 6 (5:58)
2. Dedicated To Boston's Waste Managament System (4:05)
3. Counting Points (8:22)
4. Monolith (8:57)
5. A Drink For Calamity Jane (6:07)
6. Paper Cranes (7:18)
7. From The Earth (5:33)
8. We Will Return (4:08)

Andrew Bayer - It's Artificial (Clips) by Anjunabeats

2011. július 10., vasárnap

Argaman: Moshic hatodjára sem hibázik

'Argaman'. Egy album, ami ráirányítja a figyelmet az autentikus közel-keleti hangokra, mellette tagadhatatlanul Moshic-os, mégsem retro, deep, de nem riasztóan sötét. Röviden így zsúfolhatnám egy többszörösen összetett mondatba az érzéseimet az izraeli Moshic Shlomi hatodik studió albumával kapcsolatban. Félelemre nem is volt okunk, hogy emberünk rossz felé kormányozza a kommersz szelekkel szépen dacoló vitorláját, ugyanis a kiszivárgott zenék ('Una Hamm', 'Souls Plug') tökéletesen hozták a Moshic-életérzést és sound-ot. Az első lemezzel egyből a tánctér közepén találjuk magunkat. A nyitó 'Suddenly Bursts' egyből odapirít pattogós ütemeivel. A háttérben egy dúdoló férfihang szolgáltatja a kellemes meglepetést, egyben hozza magával a fentebb említett zenei ízt. A 'Who Wants To Rule The World' már minimalistább, kimértebb, s egy jó adag melankóliát is magában hordoz. A 'Reality Illustrated'-el mintha az elmúlt két darabot ötvöznénk eggyé: a feszes alapok és a magával ragadó melódia egészséges elegyét fülelhetjük meg. A 'Persian Dancing Cat' remekül használja a közel-keleti motívumokat a dobok rengetegében. Hihetetlen, de nem egy világzenei cd-ről vett loop megy végig, hanem egy komplett zenei téma söpör végig a lejátszóban. Az 'Una Hamm' előzetesen már harapdálta a fülcimpánkat. Az itt hadrendbe állított női vokálfoszlány és a zsúfolt bazár érzetét keltő hangkollázs barátságosan megfér a koncepcióban. Erre Moshic még rápasszint egy utaztatós string-et, ezzel a kétkedőknek/finyásoknak is beveszi a várát. A címadó 'Argaman' a Cj Art és Matteo Monero-féle ösvényen halad, előbbiből mintha a sötétséggel való játszadozást, míg utóbbiból a telített tribal groove-okat mentette volna át. A kiállásban sietve lépkedünk Jeruzsálem történelmi helyszínein, s szívjuk magunkba az itt mindennaposnak ható hangokat. A 'Rams Horn Space' már kőkeményen a psy felé kaccsint, ezt a dallamvilág, a pumpáló baseline és az agyon delay-ezett effektek is jelzik. A 'Clock Of Life' is ezt az utat követi, csak szélesebb palettán mozogva, vokál és hangszer segítséggel megtámogatva. Az 'Orphaned Steps' már-már trance-sre veszi a figurát, persze az autentikus elemek nem engedik céltalan veretéssé fajulni a dolgot, csupán a hangzásbeli telítettséget és az eufória faktort engedi szabadjára a szerző úr. A 'How Far So Long' szigorú tribal szekcióval nyit, majd Jakatta 'So lonely'- vokálsávjából hallunk egy rövid részletet. A rideg alapok így kapnak egy kis égi puhítást, de alapjában véve egy főidő darab, minimalista, de annál jobban kikevert hangzással. Az első cd-t a 'Souls Plug' zárja, ami szintén ismerős lehet már néhányatoknak. Ismét psy trance alapokra helyezzük Izrael zenei esszenciáját, ez gyakorlatilag megunhatatlan húzásnak bizonyul.
A kettes diszket felvezető 'No Woman Can Beat You' 4 percnyi szusszanást engedélyez, lassúsága ellenére azért rendesen felcsigázza a hallójáratainkat (főleg azokét, akik ismerik Moshic legutóbbi 'The World Project' lemezének tartalmát). A 'Blindness In Your Eyes' baljós dallamával nem éppen kis éji zene, de a betársuló férfi vokállal egész egyedi konstrukcióvá fejlődik. A 'The Clock Of Life' szépségét most chill verzióban is megcsodálhatjuk, bár tény, hogy 4/4-es testévre jobban adja az érzést. Az 'I Remember You' az angol nyelvre áhítozóknak okozhat kellemes pillanatokat. A vokálrész úgy tűnik mintha nem feküdne az alapra, kicsit mintha elnyomná azt, de pont ez adja a pluszt, a szokatlan alkalmazás. A 'Do You Remember' kimondottan rádióbarát darab, igazi nem a slágerfaktor miatt, hanem a csodaszép vokál miatt. Utóbbit elkövető hölgyemény kilétére sajna nem sikerült fényt derítenem. A 'My Life Is For You' egy lassan hömpölygő szerelmi vallomás, akusztikus gitárral és szimfónikus hatással. Olyan, mint egy oázis a végtelen sivatagban. A 'Spin Away' nekem egy jó ízű múltidézés. Nagyjából az ezredfordulón hallhattunk ilyen eszement nagy progi darabokat, mint amit most Moshic apánk összerántott. Falkaparós kiállás, rövid, de annál szuggesztívabb vokállal, majd ezt megfejelve jön a vezető melódia, ami a trance producerek többségének is dicsőségére vállna. A végére a 'No Woman Can Beat You' maradt egy kommerszebb hangvételű mixben (az Argonout név is Moshic-ot takarja), talán ez az egy lemaradhatott volna a lemezről.
Összességében Moshic ismét nagyon kitett magáért. Szépen idecsempészte hazájának hangját, emellett megmutatta, hogy a ragadozó deep-dark darabok mellett érzelmes és lassabb dolgokban is legalább annyira jól helytáll. Összességében 8/10-et adok rá, a kicsit túlzásba vitt etno hatás és a pocsékra sikerült végszó miatt.

Moshic - Argaman

Label: Contrast Records
Katalógus szám: CONCD5
Ország: Izrael
Megjelent: 2011. május
Stílus: Psy, Tribal, Progressive House, Downtempo
Producer: Moshic Shlomi

Cd 1
1. Suddenly Bursts (9:27)
2. Who Wants To Rule The World (8:55)
3. Reality Illustrated (8:44)
4. The Persian Dancing Cat (8:49)
5. Una Hamm (7:58)
6. Argaman (8:07)
7. Rams Horn Space (8:09)
8. Clock Of Life (7:20)
9. Orphaned Sleps (8:34)
10. How Far So Long (8:05)
11. Souls Plug (9:24)

Cd 2
1. No Woman Can Beat You (3:48)
2. Blindness In Your Eyes (7:41)
3. The Clock Of Life (Chill Mix) (6:29)
4. I Remember You (8:09)
5. Do You Remember (3:58)
6. My Life Is For You (8:00)
7. Spin Away (8:41)
8. No Woman Can Beat You (Argonaut Can Make Commercial Mix) (4:22)

ARGAMAN CD1 Mixed by MOSHIC


2011. június 12., vasárnap

Az év albuma? Damabiah - Le Sang Et La Seve [Natura Sonoris]

A francia Cédric Arseau-t nem lehetne azzal vádolni, hogy népszerűségét a spammelés határát feszegető netes hadjáratainak, vagy évi negyvenezer remixének köszönheti. Igen kevés kiadványon szerepel, szinte soha nem remixel, de ez pozitívan jelenik meg a megjelenésein: egytől egyik kidolgozott, átgondolt, érlelt remekművek. Noha volt más kiadása is, de sikere egyértelműen Henry Saiz kiadójához, a Natura Sonoris-hoz köthető, mégpedig 2008 decemberéhez, amikor kijött a 'La Hutte' című EP-je. Ezen már majdnem teljes díszben jelenik meg sajátos stílusa, melyet nem könnyű definiálni: gyakorlatilag a 80-as évek szintetizátorzenéihez nyúl vissza, és ezt a korai hangzást vegyíti modern,többnyire feszes minimalista ritmusszekciókkal. Emellett hihetetlen érzéke van a dallamossághoz, méghozzá a jó értelemben vett, simogató, utaztató, lágy dallamossághoz.
A 2009 októberében megjelent 'Les Forets Boreales' EP-je már nemzetközileg elismert producerré avatta, mindkét rajta lévő zene, de különösen a 'Sur Le Genoux D L´Automne' óriási siker lett, és innentől már muszáj volt minden lépését figyelni az úriembernek. Az túlzás, hogy elkezdett volna futószalagon zenét gyártani, mert a 2010-es évben szinte meg sem mozdult – valószínűleg ekkor már a szerzői albumán dolgozott. Ennek előfutáraként 2011 januárjában új zenéje jött ki, a 'Landscapes Dessinateur', amely újra nagy siker lett, bár ebben sokat segített két zseniális Ian O’Donovan remix is, amely talán egy kicsit érdemtelenül is, de háttérbe szorította az eredeti verziót. Ennyi előtörténet után idén júniusban jelent meg a szerzői album, a 'Le Sang Et La Seve', és bevallom őszintén nem nagyon tudtam, mire számítsak, kissé bizonytalan voltam az album meghallgatása előtt.

1. Au Paradis (7:36)
Egy jól eltalált zenével kezdődik az album, a fő ereje, hogy nem esik abba a közhelyszerű hibába, hogy egy totál chill out muzsikával kezdjünk. Lassú, visszafogott kis muzsika ez, melyben végig esik az eső, és egy lágy, melankólikus szinuszjel vezérel minket végig az úton. Igazából most így negyvenedszer hallgatva az albumot, tökéletes kezdés.

2. A La Cime Des Arbres (6:14)
Madarak csicseregnek, és egy kissé absztrakt szinti visz minket tovább, mely pici disszonanciájával némi bizonytalanságot szülhet, de az egy perc előtt belépő xilofon a skálázásával azonnal megteremti ismét a puha, simogató atmoszférát. Szép lassan épülnek fel a szőnyegek, és kezd nyilvánvalóvá válni itt is, hogy Damabiah egyik legnagyobb erőssége, hogy mivel tökéletesen uralja a harmóniákat, nagyon változatosan képes bonyolult dallamvilágokat kreálni, illetve a hangnembeli váltásokat is mesteri szinten képes hozni dal közben. A hangulat kissé emelkedik, 4 perc körül új szintiket vet be, melyeken egyértelműen érezhetőek a régi mesterek hatása, Jarre vagy Oldfield ugrik be.

3. La Danse Des Morts Sur Le Mont Aux Nymphes (6:51)
Törzsi ütősökkel kezdünk, melyhez ismét egy absztrakt bassline csatlakozik, az első két percben többet változik az általa játszott dallam, mint más zenékben húsz perc alatt. A zene felénél feljönnek a megszokott lágy elemek, kórusok, és a leszűrt, éteri zongorázás, amely felidézi bennünk a 'Sur Le Genoux' hangulatát is. A nyers, egyszerű cintányérhasználat itt köszön be először az albumon, egyébként ez is szinte védjegyévé vált a francia úriembernek.

4. Le Nid Du Bout Du Monde (6:28)
Jó érzékkel egy nagyon picit módosul a stílus, és egy szigorúbb 4/4-es nóta érkezik, mely a szintipop újromantikus korszakát idézi, egy kockább bassline és egy egyszerűbb szintidallam segítségével. Az alapokra egy fúvósszekció érkezik, mely a fő dallamért lesz felelős, 2 perc körül pedig őrült dobolás kezdődik a háttérben. A kiállásnál oldschool klubszintik viselkednek dallamos ütőshangszerekként, összességében egy picit sötétebb lett a dallamvilág, és szorosabb a struktúra, mint az album elején.

5. L’Arbre Aux Sept Branches (4:40)
Az album harmadát egy chill-esebb darab zárja, pár két perctől átmegy prog house-ba, de addig egy picit elvarázsol minket a művész úr egyrészt újra egy sima szinusz segítségével, másrészt egy Hammond-orgona hangzását idéző eszközzel. A második szakaszban mindez laza zongorázgatással egészül ki.

6. La Machine Humaine (8:23)
Innentől gyakorlatilag keményebb hangzású, táncolhatóbb darabokra számíthatunk. Drámai hangvételű zongoraintró után egy eszméletlen kezdéssel találkozunk, mely bennem a nyolcvanas évek végének Depeche Mode-ját idézi fel. Az elinduló pofátlanul nyers bassline azonban tudatja, hogy modern zenével állunk szemben, ráadásul Damabiah-hoz képest elég monoton is lesz a dallam, csak egy nagy flanger mozog az összképen. A kiállásnál csilingelünk, mint a télapó húsz rövid után, majd ismét epikus orgonák kérnek szót, Vangelis-t megidézve ezúttal. Isteni, ahogy 5:40-nél újraindulnak az ütősök, húz az anyag rendesen. Egyben ez a leghosszabb szám is az albumon, de egy kicsit át is tematizálódik innentől az album, és ez jó felvezetés hozzá.

7. Les Perles De Save (7:22)
Ez is egy jó zene, közel két perces intro-val kezdünk, hogy aztán egy tipikus Damabiah ütősszekció következzen, majd egy olyan dallam, ami engem egy másik régebbi szerzeményre, az 'Eloann Et La Plume'-ra emlékeztet dinamikájában és a dallamfelépítésben egyaránt.

8. The Landscapes Dessinateur (8:04)
A már befuttatott 'Landscapes Dessinateur'-rel folytatjuk az utazást, mely itt az albumon intro-val kezdődik. Jót tesz neki, hogy nincsenek itt mellette a grandiózusabb remixek, mert így önmagában tekintve az eredetit rájöhetünk, hogy mennyire zseniális szerzemény, és milyen szépen felépített. Az építkezés is tökéletes a hárfákkal, a kiszámíthatatlanul vartyogó szűrt szintikkel, és a szikár bassline-al. A kiállásnál beköszönő ismerős dallam egyszerűen zseniális, noha nem visz fel a Mount Everestre, de valóban felemelőre sikerült megírni.

9. Irminsul Le Pilier Du Monde (8:11)
És jön is személyes kedvencem, egy igazi klubbomba, noha nincs túlbonyolítva. A szokásos szinuszok építik az atmoszférát, miközben a monotontól dallamában zseniálisan ellépő bassline vezérel minket minket az úton. A fő szinti a bassline testvére is lehetne, csak pár oktávval magasabban, és az általa játszott dallam is hajaz a bassline játékosságára, ugyanakkor visszafogottságában rettentő energiát lehet érezni. A négy percnél lévő kiállásig úgy érkezünk el, mintha egy szempillantás telt volna csak el a kezdetek óta. Finom, lágy, érzékeny hegedű és fuvola varázsol egy darabig, majd energiabombaként kapjuk vissza a fő témát, melyet ezúttal egy baromi mély supersaw alap is sűrűsít, engem ez bizony leüt.

10. Le Sang Et La Save (5:23)
Az album címadó dala egy dobmentes chill out-os, new age-es kompozíció, újra jól időzítve, mert esetleg már kezdhetnénk belefáradni a sok dobolásba. Itt még az a veszély is fennáll, hogy innentől már nehéz lesz újra felpörögni, hiszen az album játékideje már lassan átlépi a 70 percet. De aggodalomra nincs ok.

11. En Attendant Mieux Des Hommes (5:59)
Nincs ok, mert egy rövidre fogott, de egészen zseniális, kihagyhatatlan zenével folyatódik ez a fantasztikus utazás. Egy baromi egyszerű, de zseniálisan kitörölhetetlen dallamocska köré szerveződik a teljes zene, Damabiah módon szépen, szervezetten felépítve, a hangulat folyamatos fokozásával. Nincs kiállás sem, csak egy önmagába visszakanyarodó dallam, mely mégis irtózatosan képes kitágítani fantáziánk határait, kötelező dal.

12. Salix Le Portre-Bonheur (7:00)
Önmagában ez is egy jó darab, de itt már nincs meg az a plusz, ami 74 percnél ki tudná emelni a tömegből. Nagyon jól mozognak egymáson a különböző dallamszekciók, de semmi extra, amit eddig ne hallottunk volna.

13. La Arbre De Vie (5.26)
Azért a zárózene ismét tökéletes! Rövidre fogott darab, nyers, dinamikus szintipopos bassline jön indításnak, mely újból felkelti a lankadó figyelmünket. Az egész zene onnantól, hogy belép az első pad, átmegy egy fantasztikus repülős utazásba. A különböző leszűrt pad-ek bonyolult egymásra tétele, és azok kiszámíthatatlan, de gyönyörű, felemelő mozgása- dallamossága, illetve emellett a bassline dallamának kígyózó iránya egyszerűen nem ereszti a figyelmes hallgatót, számomra mindenképp a lemez egyik legjobb darabja ez.

Összességében egy fantasztikus albummal állunk szemben, kellően változatos, valamilyen megmagyarázhatatlan okokból azt tudom mondani, hogy eszméletlenül pozitív és humanista produkció. Valahogy azt érzem rajta, hogy az emberiesség és a jóban való hit áttör a nyers és hideg elektronikán, és a képére formálja azt, afféle hangszobrászként. Valószínűleg az év albuma lesz nálam, de csak 9,5/10-et tudok rá adni, sőt ha létezne, 9,75-öt. Az egyetlen felhozható bajom vele, persze csak idézőjelesen, hogy hiányoltam róla középtájról valami igazán dögös, epikus 10 perces többfejezetes őrületet, és nem tudok szabadulni attól a gondolattó, hogy mekkora tízest adtam volna rá gondolkodás nélkül ha ez tényleg megtörténik. Ez persze csak szőrszálhasogatás, ez az album egyszerűen kihagyhatatlan.








Go to Beatport.comGet These TracksAdd This Player




2011. május 1., vasárnap

Nick Warren rendesen odapakol a Balance 018-on

Kicsit úgy vagyok a mostani Balance ajánlóval, hogy kénytelen vagyok odamondani a fanyalgóknak a magamét (igen, elég sok online kritikus húzta le még a megjelenés előtt ezt a duplát - a szerk.). Egyrészt: mindenkinek ki van a lelke, hogy miért éppen a sokat látott és tapasztalt, dj-ként és producerként is legendaszámba menő Nick Warren-t kérték fel mixernek. Hát miért? Mivel a Hope Recordings A&R menedzsere, s mellesleg világjáró dj tökéletesen tudja, hogy milyen nevek és zenék pörögnek a szcénán belül. Rutinos és mindig képes a megújulásra. Másrészt: rendben van, hogy az eddigi részek elég művésziek voltak, ezen darab pedig sokaknak túl mainstream a tracklista alapján, de ezért a Balance sorozatot egyengető Szerintem néha pont a túlcsicsázott dolgok az idegesítőek. Harmadrészt: a house progressive-ként csúfolt ága némi vérfrissítés után legalább már 2-3 éve újra szedi áldozatait, nem új keletű dolog. De revival-nak se nevezném, hiszen sok új elemet is magába olvaszott, ez már valami más, mint ami dübörgött az ezredfordulón.
Na, de hogy ne csak a mérgelődésemet vessem papírra, állíthatom a fentebb megszólított emberek most sajnálhatják, hogy ilyen-olyan előítéleteik miatt kihagyták ezt a kiadványt. Az egyes lemez pille könnyen nyit, zsinórban három kedvencet is találtam itt (Ormatie 'Only', Spieltape 'Morning paper', Underset 'Berlin'), aztán az extázisba kergető törzsi szeánsz (Fiord 'The tribe has spoken') után a mélyebb, csavarósabb darabok úsznak be a képbe. Paul Hazendonk valami elképesztő megoldásokat dob be, Eelke Kleijn 'Monkey Movin'-ja nemcsak Markus Schulz-ot igézte meg, Jamie Anderson-ék se fukarkodnak a húzós groove-okkal. Nick a lemeznek sajátos ízt is igyekezett adni: két friss zenéjét és egy vadiúj remixét is hadrendbe állította. A 'Flowers'-t Norman Feller vette gondozásba, naná, hogy dögös deep house lett a végeredmény. A Nomad In The Dark formáció sötét, acidtől sem mentes 'Drones'-sza vezet be a lemez finisébe. Franck Orff 'Hibiscus'-sza pedig a Ryan Davis-től ismert szinten produkálja a melankolikus tech vonalat. A záró 'Tickless' révén pedig megismerünk egy újabb deep-prog-ban utazó tehetséget, név szerint Giorgos Gatzigristos-t.
A kettes diszken ott folytatjuk, ahol abbahagytuk korábban, a Tripswitch, Julio Largente és Beat Factory darabjai rendesen utaztatnak. A négyes számnál pluszban jól érezhetjük magunkat, hiszen hazánk büszkesége Lank festi a hangképeket a tőle megszokott mesteri módon az 'Aint no problem'-ben. Grat Peti. Yamil Colluci kicsit visszavesz a szigorból, egy könnyed, zongorás-utaztatós produkcióval kedveskedik nekünk. Victoria R már a 'Cosmos'-ba repít, Solee pedig visszaránt a keményebb hangzások világába, a basszus csak úgy süvít. Persze ez nem egy veretős kiadvány, szóval ismét a deep cuccok felé fordulunk. Steve Mill és Steven Libby stílusgyakorlatot tart, a hogyan készítsünk felejthetetlen deep house darabok című tantárgyból. Warren és Solee közösködését már anno a 'Float Away'-ben hallhattátok, a kiállás kinyírós. Zárás gyanánt az argentin fenegyerek Pablo Acenso maradt, aki nem árul most se zsákbamacskát, a 'Bread'-ben szépen hozza azokat az elemeket, ami miatt egyedi és ami miatt szeretjük a munkásságát.
Nézzük a tényeket. Nick ezúttal is megmutatta, hogy jó dj. A mixek ívei szépek, a beválogatott zenékkel sincs gond, sőt még a tehetségkutatás is szem előtt lett tartva. Jah, és van aki már előre sziszeg a 19-es Balance-szal kapcsolatban? Az is jó lesz, Henry Saiz neve a garancia erre! A mostani dupla 8/10-et kap tőlem. Nick remélem még sok hasonló finomsággal lepsz meg minket!

Nick Warren - Balance 018

Label: EQ Recordings
Katalógus szám: BAL002CD
Megjelent: 2011. április 25.
Stílus: Progressive House, Tech House
DJ mix: Nick Warren

Cd 1
1. Ormatie - Only (4:47)
2. Spieltape ft Shamil - Morning paper (6:49)
3. Underset - Berlin (5:44)
4. Fiord - The tribes has spoken (6:14)
5. Paul Hazendonk - My addiction (6:12)
6. Eelke Kleijn - Monkey movin' (5:27)
7. Jamie Anderson and Owain K - Without sound (6:26)
8. Nick Warren - Buenos Aires (Terry Lee Brown Jr. remix) (5:48)
9. Nomad In The Dark - Drones (Send me) (8:05)
10. Franck Orff - Hibiscus (7:44)
11. Giorgos Gatzigristos - Tickless (7:48)

Cd 2
1. Tripswitch - Collider (Nick Warren remix) (9:20)
2. Julio Largente - Darkened underpass (5:26)
3. Beat Factory ft Stamina - Let's take a walk (6:27)
4. Lank - Ain't no problem (5:55)
5. Yamil Colucci - Bristol warm (7:12)
6. Victoria R - Cosmos (6:55)
7. Solee - Aragorn (10:14)
8. Steve Mill - Someday (7:23)
9. Steven Libby - 80D Test (5:20)
10. Nick Warren - Flowers (Solee remix) (6:30)
11. Pablo Acenso - Bread (6:13)