Tíz év után csendben-halkan új albummal jelentkezett a Faithless

Az angol Faithless tíz év hallgatás után megtörte a csendet. A 2010-es 'The Dance' után úgy tűnt csak néhány tribute koncert és best of lemez erejéig áll össze haknizni a 90-es évek óta sikert-sikerre halmozó formáció. Ráadásul a banda hangja Maxi Jazz is nyugdíjazta magát, ezzel a Faithless arculat legmeghatározóbb alkotóeleme szállt ki a működő receptből (gondljunk bele milyen lenne a Scooter HP nélkül vagy éppen az Underworld Karl Hyde-talanítva). Ennek ellenére a zenei géniusz Rollo és szárnysegédje Sister Bliss az örökség továbbépítése érdekében 2020 októberében kihozta az 'All Blessed'-et, 12 új számmal összesen 56 percben.
Az elsődleges kérdés természetesen, ami mindenkiben felmerülthet, hogy miként sikerült Maxi Jazz hiányát orvosolni. Nos erre már rögtön a nyitó 'Poetry'-ben igyekeznek választ adni. Suli Breaks (többször visszatérő vendég művészként) verselése, flow-ja kisértetiesen próbálja Maxi Jazz-t mímelni kicsivel vékonyabb tónussal. Nem rossz, inkább szokatlan, de az elején nem is azt várjuk, hogy leszakadjon a ház teteje. A chill-es milliő szépen lassan 4/4-be csap át, s észre sem vesszük, hogy át is csúsztunk a második számba a 'Gains'-be. A 'Gains' már epikusabb hangot üt meg, a string szőnyeg szépen lebegteti a menetelős groove-ot, nekem kicsit a 'Tarantula'-t juttatja eszembe hangulatiságában.
A dj mixként felépített album első potenciális sláger darabja az 'I Need Someone' Nathan Ball kellemesen búgó hangjával, valamint Caleb Femi (amúgy ide nem igazán illő) rapelésével. Egyszerű megoldások, szomorkás akkordok, ettől függetlenül viszonylag hamar a fülünkbe mászik az egész.
A 'Remember' kiszed a klub mood-ból, törtes, reggae-s ütemeivel és a szabadon masírozó szintikkel érdekes párosítás, ahol LSK és Suli Breaks váltják egymást rím és ének fronton. A 'Synthesizer'-ben Nathan Ball visszatér és tesz is érte, hogy a vokál rendben legyen. A zenei elemek is szépen épülgetnek, azt kell mondjam, hogy ez a track méltó a korábbi Faithless slágerek szintjéhez. A track sármját tovább növeli, hogy a kevésbé cheesy-re vágyó közönség Patrice Baumel remixében még inkább átadhatja magát a bűnös élvezeteknek.
A Gaika szövegével felvértezett 'My Town' dub-os organikus, nagyzenekari együttállása végre az első valamire való chill szerzemény az albumon- A recept a Faithless sajátja - mindig is remekül állitották egymás mellé a klubhangzást és az otthoni hallgatásra szánt darabokat. A 'What Shall I Do' acid-be mártott groove-ja rögtön bizakodásra ad okot, bár a vokál és szöveg váltakozó hangmagasságokban előadva egy idő után eléggé elcsépeltnek hat és inkább csak lehúzza, az amúgy eléggé ragadozó hangulatot.
A 'Friendship' zongorával, kórushangokkal és ambient szőnyeggel igyekszik békét teremteni az elszabadult ritmusok után. A 'Walk In My Shoes' egy lírai szösszenet dub-os felhanggal és egy életigenlő dallammal. Az 'All Blessed' egy kis rádiócsavargatással hangol, majd 25 másodperc után nekilendül és az album egyik legdögösebb szintitémáját tárja elénk. Érdekes, hogy címadó darabként ennyire hátra lett sorolva a tracklistán, a 'Synthesizer' után talán még jobban adta volna az érzést.
Az 'Innadadance' Octave One-os groove-ja sejteti, hogy itt már nagy gond nem lehet, az oldskool és newskool találkozása, régi recept új elemekkel prezentálva. 
A zárszót a 'Take Your Time' mondja ki, amolyan bohókás pop, énekelgetős, dúdolós darabka, ami igyeszik kellemes szájízzel lezárni a közel egy órás anyagot.
Összességében az 'All Blessed' egy olyan lemez, amit többször meg kell hallgatni. Írom ezt azért, mert elsőre olyan se íze-se bűze jellege van, különösen nagy slágerek nélkül (azért valljuk be, ma már nem születnek akkora hímnuszok, mint régebben). Viszont másodjára-harmadjára fülelve azért érződik, hogy Rollo és Sister Bliss remekül lekövette az aktuális trendeket, hangzásában teljesen kurrens az anyag, emelett a működő formulák sem lettek sutva dobva. Maxi Jazz-t próbálták pótolni, itt-ott sikerült is, de el kell fogadnunk, hogy nélküle kénytelen más irányokat is felfedezni a formáció. Nagy pacsi, hogy így a semmiből kijöttek egy albummal, s némi fényességet csempésztek ebbe a nagyon sötét 2020-as esztendőbe.
Értékelés: 7,5/10.

Faithless - All Blessed

Megjelent: 2020. október 23.
Kiadó: BMG
Stílus: House, Breaks, Dance Pop, Downtempo

Tracklist:
1. Poetry (feat. Suli Breaks) (3:38)
2. Gains (feat. Suli Breaks) (3:27)
3. I Need Someone (feat. Caleb Femi, Nathan Ball) (4:54)
4. Remember (feat. Suli Breaks, LSK) (7:04)
5. Synthesizer (feat. Nathan Ball) (6:15)
6. My Town (feat. Gaika) (5:54)
7. What Shall I Do? (4:25)
8. Friendship (2:17)
9. Walk In My Shoes (2:43)
10. All Blessed (4:38)
11. Innadadance (feat. Suli Breaks, Jazzie B) (4:06)
12. Take Your Time (feat. Damien Jurado, Suli Breakz) (6:39)

A Faithless 20 éve

Húsz év nagy idő! Bizony élénken él bennem az emlék, amikor a Juventus Rádió kívánság műsorában először hallottam Faithless 'Insomnia'-ját '96-ban, ami elsőre nem fogott meg, de mivel rögzítettem akkoriban mindent, ami újdonságnak számított volt lehetőségem újrázni, és lassan, de biztosan megragadt a szöveg és a dallam is. Nos az angol formáció ezután szépen lassan meghódította a világot köszönhetően annak, hogy mindig képesek voltak megújulni és reagálni a globális zenei trendre. Persze arra is figyeltek, hogy a produkció, amivel előrukkolnak a művészi és az eladható határán lavírozzon. Bár a formáció maga már papíron befejezte (erről értekeztünk is annó), gyanítom, hogy lesz itt még folytatás új lemez vagy single formájában. A 'Faithless 20' kapcsán az már biztos, hogy turnéra indulnak (négy év kihagyás után). Maga a neves évforduló apropóján készült dupla válogatás 28 zenét tartalmaz, az első lemezen friss és régebbi remixekből, míg a második diszken a trió (Sister Bliss, Rollo, Maxi Jazz) szigorúan vett slágereit vesszük át rohamléptekben. Míg az első lemez munkái gondosan össze lettek illesztve (hey Mr. HD DJ), addig a másodikon teljes hosszúkban headbang-elhetünk Faithless-ék örökzöldjeire.
A remixlemez egyből a svéd country EDM sztár 'Insomnia' átiratával startol, ami nem olyan rossz, mint amire számítünk Avicsitől, de így is fényévekkel kullog az eredeti grandiózus sound-jától. Az meg külön rejtély számomra, hogy a radio edit-et miért kellett feltenni záró track-ként, de gyanítom gondoltak a rádiós lejátszások generálta bevételre is. Másodikként Armin Van Buuren lép elő a 'We Come One'-ra készített verziójával, ami biztosan állíthatom, hogy rögtön az elején a lemez mélypontja. Armin szó szerint a szart is kipréselte az anthem-ből, maximálisan a 2015-ös wc deszka puffogtatós ricsajkollázsával, amiben talán csak a kiállás értékelhető, a többit felejtsük el. Ha már Hollandia és trance szupersztárok, Tiesto is beugrott a régi játszótérre és a Faithless szárnysegédletével szórakoztak egyet a 'God Is A Dj'-vel. Sajnos Tijs már árnyéka korábbi önmagának és a verziójuk is inkább megcsúfolása a fentebb nevezett klasszikusnak. Szerencsére azért nem csak trash-t kapunk, High Contrast a 'Muhammad Ali'-n munkálkodva hozza a rá jellemző gurulós baseline-okat kellemes d'n'b kontextusban. Hirtelen visszaveszünk a BPM-ből és érkezik Above & Beyond 'Salva Mea' továbbgondolása, ami kicsit veretős, de még a határon belül mozog, a kiállás meg egyenesen fantasztikus lett, azt hiszem ez a verzió mindenképp megér egy rewind-ot. Eric Prydz a 'Not Going Home'-ot szedte ráncba (még korábban, tehát ez nem annyira friss), tipikus Prydz-cucc, lüktető, dallamos és bika jól szól. Szintén korábbi a honfitárs Axwell remake-je a 'Music Matters'-en, ami nekem régóta személyes kedvencem, egyszerűen új életre kelt ez a tétel az 1/3 ex-Swedish House Maffia tag gondozásában. Az 'I Was There'-ról bevallom nem sok infóm van, én kiadatlan munkának vélem, ami túl sokat nem oszt vagy szoroz se mondandójában sem hangzásában, de abszolút illik ide a koncepcióba. A 'Roots' lemez egyik kimásolt single-je a 'Miss U Less See You More' érkezik (amit speciel ki nem állhattam) Purple Disco Machine adaptálásban, ami szintén kellemes meglepetést szolgáltat, üde zongorás kiállásával és a deep/nu disco trendekhez simuló hipnotikus baseline-jával. A német Booka Shade is beköszönt, ők a 'Tarantula'-val molyoltak egy jóízűt, ami teljesen vállalható is. Másik liebling-em a 'Bombs' Claptone féle átszabása. Megmaradt a lassú, lépegetős ritmus, kapott az egész egy dögös basszust, talán kicsivel közelebb sodródott így a dj-k lejátszási listájához. Autograf is nagyjából hasonló ösvényen járva szedte ráncba a 'Drifting Away'-t. A 'Don't Leave'-vel Until The Ribbon szállt "harcba", végül kiegyeztek egy döntetlenbe, limonádés break mixe cooldown-ként tökéletes, a világmegváltó szerepkört meghagyja másoknak. A sort a fentebb már megszellőztetett 'Insomnia' Avicii radio edit zárja (keretbe is).
A második lemez túl sok izgalmat nem tartogat, egy becsületes best of válogatás kicsiknek, nagyoknak. Talán nem lett a teljes kiadvány a világ legjobb válogatása, de eléri, hogy a régi klasszikusok felidézése mellett kicsit a jelenkor hangzásvilágában is újraéljük a zenetörténelem értékes pillanatait. Mindent egybevetve én 8,5/10-re értékelem.

Disc 1 - Remixes
01. Insomnia 2.0 (Avicii Extended Remix) 6:17
02. We Come 1 2.0 (Armin van Buuren Remix) 4:40
03. God Is A DJ 2.0 (Tiesto & Faithless Remix) 4:21
04. Muhammad Ali 2.0 (High Contrast Remix) 4:33
05. Salva Mea 2.0 (Above & Beyond Remix) 5:53
06. Not Going Home 2.0 (Eric Prydz Remix) 8:00
07. Music Matters 2.0 (Feat. Cass Fox) (Axwell Remix) 7:37
08. I Was There 5:34
09. Miss U Less, See U More 2.0 (Purple Disco Machine Remix) 6:47
10. Tarantula 2.0 (Booka Shade Remix) 6:04
11. Bombs 2.0 (Feat. Harry Collier) (Claptone Remix) 5:19
12. Drifting Away 2.0 (Autograf Remix) 5:31
13. Don't Leave 2.0 (Until The Ribbon Breaks Remix) 3:28
14. Insomnia 2.0 (Avicii Remix) (Radio Edit) 3:05

Disc 2 - Hits
01. Insomnia 8:38
02. Mass Destruction 3:31
03. God Is A DJ 7:55
04. Don't Leave 3:59
05. Muhammad Ali 3:29
06. We Come 1 3:42
07. Reverence 7:37
08. Salva Mea 10:40
09. One Step Too Far (Feat. Dido) 3:23
10. Bring My Family Back 6:15
11. Tarantula 6:38
12. Bombs (Feat. Harry Collier) 4:55
13. Feelin' Good (Feat. Dido) 3:14
14. Not Going Home 3:13

Back in time Vol. 2.: Faithless - Insomnia

A 'Back in time' rovat a nyitó cikkhez képest majd húsz esztendőt ugrik előre időben. 1995 írunk. Az elektronikus tánczenei szcénában ekkoriban egyre nagyobb volt már a mocorgás. Ebben a pezsgő attitűdben született meg a dance zene egyik legmeghatározóbb klasszikusa nevezetesen Faithless 'Insomnia'-ja. A darabot, amikor először meghallottam a Juventus Rádióban elég minimálnak hatott, de idővel nagyon megszerettem. A hosszú felvezetés a végtelenségig felcsigázza az embert, aztán jön egy rövid, de annál eufórikusabb rész, amit - némi iróniával élve - minden valamire való klubber álmából felkeltve is el tud dúdolni, vagy fütyülni. Ennyi szubjektív rész után térjünk át a zene keletkezésének hátterére.

Az 'Insomnia' a Faithless második single megjelenése volt (az első a 'Salva Mea'), mellyel 1995-ben számos slágerlistán előkelő helyezést értek el. A zene örökérvényűségét jelzi, hogy 2005-ben újra meghódította a listákat, s szinte nem volt olyan esztendő, amikor ne remixelte volna meg valaki. A közel kilenc perces album verzió olyan szövegrészeket is tartalmaz, ami nem éppen rádió kompatibilis a benne használt vulgáris kifejezések miatt. Ugyanebben a verzióban harangozással kezdődik a zene, amit a klubok közönsége nem igazán ismerhetett, mivel a többség a 'Monster Mix'-et és az abból készített rövidebb 'Monster Radio Edit'-et hallgatta rongyossá. A dalban Maxi Jazz egy alvászavaros ember szerepében jelenik meg, miközben próbál édes álomba szenderedni („I toss and I turn without cease, like a curse, open my eyes and rise like yeast/At least a couple of weeks since I last slept, kept takin' sleepers, but now I keep myself pepped”). Maga a téma ismerősen csenghet azok számára, akik tudatmódosítókkal turbózták magukat egy-egy bulira, ugyanis az álmatlanság ennek egy mellékhatásaként jelentkezik. Érdekes, hogy a szövegből az is kiderül, hogy az álmatlanságban szenvedő egyének többnyire szerény körülmények között élnek („Make my way to the refrigerator/One dry potato inside, no lie, not even bread, jam”). Kiváncsi vagyok, hogy Maxi Jazz a saját élményeit szedte-e rímekbe?

Amit talán kevesen tudnak, de a dal körül volt némi szerzői jogi perpatvar. A Faithless kifejezte nem tetszését azzal kapcsolatban, hogy a dal egyes elemeit Sash újrahasználta 'Encore Une Fois' című zenéjében. A sors iróniája, hogy a norvég Biosphere pedig azt állította, hogy a banda lekoppintotta a baseline-ját a 'Novelty waves' című zenéjüknek. A tények ellenére, mivel a hős britek egy hanggal módosították azt, soha nem fizettek royalty-t az inspiráció után.

Faithless


Sash


Biosphere

Faithless: The dance ends...

A Faithless befejezi. Először azt hittem, hogy valami médiahecc, de miután szinte mindenhol lejött a hír és az együttes rappere, frontembere Maxi Jazz is írt pár sort honlapján száz százalékossá vált, hogy az elmúlt másfél évtized legsokszínűbb zenekara pontot tesz egy magasröptű karrier végére. A miértekre egyelőre nem kaptunk választ, viszont valószínűsíthető, hogy a 15 évnyi közös munka - 6 albummal, egy rakat single-lel, jópár világ körüli túrnéval - során most értek el arra a pontra, hogy már semmi újat nem tudnak magukból kihozni, ahhoz pedig túl jók (és profik), hogy a régi hírnevükből tengessék magukat. A mostani turnéjukat még letudják (köztük a március 21-i budapesti Sport Arénás fellépésüket), de aztán leteszik a lantot. Az alábbi post-tal szeretnék fiatalkorom ikonként tisztelt formációjára emlékezni.

A Faithless-történet 1996-ban kezdődött, ekkor jelent meg ugyanis Reverence című albumuk. Annak ellenére, hogy ezen a korongon találhatjuk az Insomnia-t és a Salva mea-t, kezdetben visszafogott sikereket aratott a lemez. Ennek az is lehet az oka, hogy a korong nagyrészben lassabb, hallgatós számokat tartalmazott. A két későbbi klubsláger külön életre kelt, az Insomnia-ból szinte minden évben készítettek új verziókat, hogy a felszínen maradjon. Dj Quicksilver-től kezdve Armand Van Helden-ig jópáran alakították a saját hangzásukra a track-et, de a fő pizicatto melódiát, szinte mindenki beépítette a verziójába. Gondolva a klubokra készült egy remixválogatás is a Reverence dalaiból, ami stílusosan az Irreverence névre kereszteltek. Maxi Jazz, Sister Bliss és Rollo (s ekkor még Jamie Catto is) ezután gyakorlatilag stílust teremtettek, ami megállja a helyét a klubokban és a koncerteken is egyaránt.
A második LP-jük a Sunday 8PM 1998-ban látott napvilágot, ami már hangos közönségsikert aratott. Erről a legnagyobb sláger a vérlázítóan egyszerű God is a DJ lett. Emellett jól muzsikált a szimfónikus elemekkel felvértezett Take the long way home (nem mellesleg klipet is készítettek hozzá) is. A többi zene itt is autentikusabb hangot ütött meg, ennek megfelelően klub és dj-barát verziók is készültek (illetve elvontabb megközelítések is, ezekből állt össze a Saturday 3AM) , így a Bring my family back Paul Van Dyk, a Why go pedig Lange remixében vált kultikussá.
2001-ben jött aztán a számomra legmeghatározóbb korongjuk az Outrospective, ami az eddigi legsokszínűbb és legszínvonalasabb munkájuknak tekinthető. Nem maradtak adósak a rádióbarát dolgokkal (Muhammad Ali, One step too far), a hímnuszokkal (We come 1, Tarantula) és az elgondolkodtató balladákkal (Not enuff love, Crazy english summer) sem. A We come 1 a csapból folyt, noha itt sem bonyolult dolgok került egymás mellé, kvázi tekinthetünk rá, mint a God is a dj folytatására. Stílusosan a kor elvárásainak megfelelően ezekből a darabokból is készültek átiratok (Re-Perspective), amelyek közül a We come 1 zúzós Dave Clarke edit-ben és a Tarantula Hiver & Hammer remake-ben okozott hevesebb szívdobogást.

2004-ig kellett várni a következő LP-jükre, ami a No roots nevet kapta a keresztségben. Ez nálam a mélypont volt, eléggé elkapkodottnak és ötlettelennek hatott, az előzőhöz képest (persze, ha magasra tesszük a mércét, azt nagyon nehéz lesz überelni). Igazi húzózene innen nem került ki, középszerű dalok viszont szépszámmal (a big beat hőskorszakot idéző Mass destruction, a tingli-tangli Miss U less, see U more és I want more). Valahogy az átütő erőt nem lehetett érezni az egészen.

Még ugyanebben az esztendőben jött egy kevésbé ismert studióanyaguk, az Everything will be allright tomorrow (ami a No Roots coverével látott napvilágot) 9 számmal. Hogy kiköszörüljék a hírnevükön esett csorbát 2006-ban duplán odatette magát a trió. A To all new arrivals már ismét a játokos, könnyed, elgondolkoztató Faithless-t mutatja be. Innen a Bombs, a Music matters nyújtott kiemelkedőt, de a többi track-re sem lehetett panaszunk. Tavaly vehettünk a kezünkbe utoljára Faithless albumot ez a The dance és annak remixváltozatait felvonultató The dance never ends voltak. Itt kicsit jobban szabadjára engedték az elektronikát, a korong nagyrésze a klubokban is megállná a helyét. A Not going home, a Tweak your nipple, a Feelin good és a Sun to me is felbukkant a dj-k playlist-jein, így azt hihettük ez egy végtelen történet lesz. Sajnos tévedtünk. Ezentúl már csak az archív anyagokat böngészve juthatunk a Faithless-élményhez. Ez a világ rendje, minden változik, de az emlék örök.

Faithless-ék 15 év után is tudják mitől döglik a légy

Már négy éve, a 'To the new arrivals' óta várat magára az új Faithless album, ami végre május közepén napvilágot látott 'The dance' címmel a banda saját label-énél, a Nate's Tunes-nál. A másfél évtizedes karrierrel és több, mint 10 millió eladott lemezzel a hátuk mögött bevallom öszintén rendkívül kiváncsi voltam, mi újat tudnak nyújtani az eddig hallottakon túl. Az előzetes single-k alapján (Sun to me, Not going home) már érződött, hogy egy igencsak combos anyagra tehetjük rá a kezünket, mihelyst a korong megjelenik.
Elsőként a 'Not going home' kezd el zakatolni. Igazi kétarcú szerzemény ez, egyrészt hasonlít a korábbi Faithless-anthemekre a dallamszerkezete (God is a DJ, We come 1), másrészt újat is mutat, nyersebb, elektrósabb az alap, a vokálrészen a timestrech-et is ügyesen alkalmazták Maxi Jazz-ék. A 'Feel me' egy 1982-es Blancmange synth-pop zenének a 'Feel me'-nek a jelenkori adaptációja. Őszintén megvallva kb. két és fél percet kell várni, mire normálisan beindul a zene, az itt kibontakozó dallampreset pedig enyhén Eric Prydz-re emlékeztet. A 'Crazy Bal’heads' alatt nyugodtan hátra lehet dőlni, egy igazi reggea-session ez kérném szépen, Maxi Jazz ügyösen simítja az előadásmódját a stílusra jellező énekstílushoz. A 'Comin around' nyivákolós intró után szépen beindul, acid-es baseline-jára szépen érkezik egy effektelt szinti, majd egy arpeggio cikázik az éterben. A 'Tweak your nipple' sem engedi alább hagyni a tempót, érezhető rajta, hogy Rollo és Sister Bliss is figyelemmel kiséri az aktuális zenei trendeket, s az új elemeket próbálják a rájuk jellemző hangzásba beépíteni. Szép kiállása és klubos felfogása miatt szerintem esélyes, hogy készül hozzá remixpack. A 'Flyin high'-tel ismét lenyugszunk egy kicsit, mintha súlytalan állapotban lennénk, s a felhők fölül néznénk a világra. Szinte észrevétlenül úszik be a 'Love is my condition', ami engem egy kicsit Underworld-ék 'Jumbo'-jára emlékeztet, női vokállal. Itt azonban nincs pumpálás, szépen csordogálunk a trip hop-os háttérmuzsika szárnyán. A 'Feelin good' viszont ismét 4/4-esre veszi a figurát, ahol felbukkan a Faithless állandó vokál segítője Rollo huga Dido. A hangula egy kicsit zaklatott, a libabőrös nyitás után, elmegyünk egy sejtelmes, de bulizós irányba. A 'North star' egy lájtos house alapokon nyúgvó Dido dalolászás, mely a szám háromnegyedénél vadul be, s egy űrutazásra emlékeztető dallamvilág bontakozik ki. A 'Sun to me' igazi klubhímnusz, ami miatt gyakorlatilag már érdemes belekezdeni az album meghallgatásába. Nagyon el lett találva a dallam, az alapokra sem panaszkodhatunk. A 'Scandalous' egy dögös break track, füstös hangulattal, méltó zárása a lemeznek.
Összességében nem csalódunk az új Faithless lemezben, hiszen az újat és a megszokottat egyaránt hozza. Talán ezúttal a frissebb hangzások kerülnek előtérbe, s a hátradőlős darabokat hanyagolták inkább Maxi-ék. Ez nem vesz el a korong értékéből, hiszen változatos, sokszínű, dallamos és progresszív. Tőlem kap egy 8,5/10-et.

Faithless - The Dance

Label: Nate's Tunes
Katalógus szám: NATE1004CDD
Ország: Egyesült Királyság
Megjelent: 2010. május
Stílus: House, trip hop
Producerek: Rollo, Maxi Jazz, Sister Bliss

Tracklist:
1. Not Going Home (6:37)
2. Feel Me (7:26)
3. Crazy Bal'Heads (3:25)
4. Comin Around (7:25)
5. Tweak Your Nipple (7:09)
6. Flyin Hi (7:08)
7. Love Is My Condition (5:20)
8. Feelin Good (7:06)
9. North Star (6:02)
10. Sun To Me (7:59)
11. Scandalous (4:59)