A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Pop. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Pop. Összes bejegyzés megjelenítése

2022. január 25., kedd

Tudtad-e Vol.3: a műkedvelő gyógyszerész, a nyár végét két eltérő szöveggel adaptálók, a gyanús prófécia és az elbaltázott névválasztás

A 'Tudtad-e' rovat harmadik bejegyzésében igencsak széles stíluspalettáról válogatunk. Lesz itt techno - Umek és a gyógyszeres számcímek iránti vonzódása-, populárisabb dance/pop vonal - az FLM és Soltész Rezső (szövegben és zenében is) eltérő adaptációi az olasz Righeira slágerére -, némi progressive house - az egyik számában a 911-re nézve kétes tartalmú szöveg miatt vegzált holland Lemon8 -, és pumpálósabb funk house -  az A.T.G.O.C formáció nevének könnyfakasztó jelentéstartalma - is.

1. Umek a műkedvelő biológus és gyógyszerész?
A szlovén Uros Umek-et nem hiszem, hogy techno berkekben járatosoknak külön be kellene mutatnom. Umek a '90-es években nőtte ki magát első rangú producerré és dj-vé. Egyre-másra öntötte magából a jobbnál-jobb darabokat akár Umek néven, akár Mumps alias-án.
A producerek számára mindig is fogós kérdés, ha elkészülnek egy-egy friss darabbal, hogy mi legyen annak a címe? Valami egyszerű, egyértelmű (mondjuk, ha van benne vokál, az adja a témát magát), vagy valami elvont, művészi (persze ehhez a zene minőségének is legalább ugyanolyan jónak kell lennie).
Umek megoldotta egyszerűen, nagyon sok zenéjének gyógyszerekről adta a címét (nagyjából a 1996-2003 közötti időszakban sorra hozta ki ezeket, vegyítve egyéb biológiai szakkifejezésekkel, lásd pl. a 'Glutamate - The Sound Of Slovenia' című első albumának teljes tracklistáját).
Alábbiakban felsorolok pár ezek közül: Oxetal (gyomorsav-túltengés, gyomorégés ellen), Aspirin (fejfájás, torokfájás, láz ellen), Catapresan (magas vérnyomás ellen), Effortil (alacsony vérnyomás ellen), Adumbran (akut és krónikus szorongás ellen), Alupent (hörgőgörcs, asztma ellen), Prepidil (méhnyak tágítására alkalmazható szülés megindításakor), Colestid (magas koleszterin ellen), Halcion (depresszív nyugtató), Loniten (magas vérnyomás ellen), Lanicor (szívbetegségek ellen) stb.
Vagy Umek a műkedvelő biológus, gyógyszerész, vagy a családban volt, aki "szakmabeli" volt, esetleg a kezébe került valahonnan egy gyógyszerészeti nagylexikon?

2. Véget ért a nyár - kétszer, eltérő szöveggel adaptálták magyarra a Righeira nagy slágerét
Az olasz Righeira duót az 1983-as 'Vamos A La Playa' tette ismerté világszerte. A partra való csábítás himnusza a maga egyszerűségével és nagyszerűségével megtalálta az utat a kiéhezett hallójáratokhoz.
'L'Estate Sta Finendo' két évvel későbbi produkció, melyen egyértelműen felismerni a Righeira-s alapokat, viszont egy dögös szaxofonszóló viszi a prímet, ami ad egy mélységet a produkciónak, emellett a két uriember kicsit több vokált ad hozzá, mint a 'Vamos A Playa'-ba.
A levegőben lógott, hogy itthon is készül rá előbb-utóbb egy magyar nyelvű verzió, ugyanis a táncdalfesztivál éra óta folyamatosan merítettek olasz szerzők műveiből itthoni produkciókhoz.
Itt történetesen Soltész Rezső "csapott le" elsőként a 'L'Estate Sta Finendo'-ra - aki remek érzékkel nyúlt más italo disco művekhez is, elég pl a Ryan Paris 'Dolce Vita', vagy Ricchi e Poveri 'Voulez Vous Danser' adaptációjaira gondolni - és így készült el 'A Nyárnak Nincs Még Vége', ami a művész ötödik studióalbumán, a 'Férfivilág'-on tűnt fel, mint nyitószám. A szöveg végkicsengése pozitív, hisz "amíg velem vagy, addig itt a nyár". Ugyanezen az albumon van egy másik verzió is, a záró tétel 'A Nyárnak Lassan Vége', amiből az elmúlás és a szomorúság süt át. Ehhez társul a lírai zongorajáték és lassabb tempó, körítés, természetesen a Righeira zenei alapötlete mentén haladva.
Császár Előd és az FLM 1995-ben porolta le az alap slágert, ők is nyárbúcsúztató jelleggel, teljesen átírt magyar szöveggel ("Nézz az iskola vár, integet már a vonatablakból a sok srác, süt a nap az igaz, de ez nem ugyanaz, mint amikor előttünk állt a forró nyár") tudta le a saját verzióját, mint 'Véget Ért A Nyár' címmel (tükörfordításban ugyanazt jelenti, mint Righeira-ék eredeti címe), s klubosabb módba hozták a zenei alapokat, hamisítatlan zongorás, rádióbarát, '90-es évekre jellemző popsláger lett belőle.

3. Lelkesen klikkelgettek a szövetségiek a 'New York, New York' szerzőjének honlapján
2021. szeptember 11-én posztolt egy érdekes sztorit Lemon8 aka Harry Lemon a facebook profilján, 'New York, New York' című darabjának születésének 20. évfordulóján.
A holland house legenda 2001 elején készítette el emblematikus 'New York, New York' című ópuszát, amit eredetileg John Digweed szeretett volna megjelentetni a Bedrock-on. A 2001-es new york-i terrortámadás után magát a track-et sokan a vég kezdetének, előzetes próféciának sejtették.
A track elején van egy szövegrész ugyanis, ami a következőképpen hangzik: "Something strange is going down, everywhere I walk...it's like danger walking along with me, New York, New York". Azaz "valami furcsa történik, bármerre sétálok a veszély követ engem".
A track intro részében lévő string folyamatosan kibontakozó intenzitását, majd halkulását voltak, akik a repülőgép hangjához hasonlították, s a kettő együtt éppen elég volt ahhoz, hogy az összes amerikai 3 betűs szolgálat és ügynökség rákeressen a dologra, s együttesen több ezer klikkel pörgessék meg Harry honlapjának számlálóját.
Végül is érzelmi okokra hivatkozva Digweed elállt a kiadási szándékától, így a holland Basic Beat vette gondozásába 2002-ben (Az 'Inner Sanctuary Sessions Part 4'-en). Gondolom a fenti mizéria miatt csak egy szem 'Out Of The Sanctuary Remix' készült a darabra (amit szintén Harry készített), nem akarták a pofonfát tovább rázni.

4. Repetead Love - buta borítóval megfejelt ostoba névválasztás
Itthon is sokszor lehetett hallani A.T.G.O.C 'Repeated Love'-ját, például legutóbb Sterbinszky 'Club Speed #25'-ös mixében is találkozhattunk ezzel a darabbal. A zeneiségéről kár vitatkozni, mert nem nagy megfejtés, egy loop filterezgetése felpörgésekkel és szétesésekkel, pumpálós alapon Michael Jackson 'Billy Jean' drum loop-jára pakolva. 
Az eredeti téma Shirley Kim 1978-as 'Girls In Love'-ja, ami egy nagy köröket leíró, szimfónikus témával gazdagított darab. Ebből sikerült egy apró loop-ot, másolni és ez adja a 'Repeated Love' alapját. Na, de kicsit elkalandoztunk. Az A.T.G.O.C-ról az ember azt gondolná, hogy legalább öt ember formációja és a neveik kezdőbetűiből áll a mozaikszó. Az olasz Andrea Mazzali és G.L. Casini személyében köszönthetjük a projekt életre keltőit, mozgatórugóit. A név pedig egy bugyuta frázisból származik: 'A Thousand Girls One Condom'. Mit valami rossz, spórolós gangbang...Maga a név felfedése vizuálisan már az Urban Track-es kiadáson elindult, amolyan rossz Activity rajzolós feladványként: 20 db női fej és a borító közepén egy piros gumióvszer. Aztán valószínűleg rájöttek, hogy jobb hagyni az ízléstelen poénokat: a név maradt mozaikban, a borítók teljesen sterilek, a produkcióhoz semmilyen módon sem köthetők lettek a további kiadásoknál.

2012. október 26., péntek

Schiller hetedjére, napfénnyel és rádiós slágerekkel

Mint Schiller rajongó fokozottan vártam a hetedik album, a 'Sonne' megjelenését. Aztán meghallgattam egyszer és furcsán éreztem magam, mert nem hagyott bennem mélyebb nyomot, ami egy Schiller-lemez esetén hatványozottan nyom a latban. Aztán másodjára, harmadjára se lett jobb a helyzet, viszont pár kedvencet így is találtam, ezért rászántam magam egy ajánló írására.
A megszokott intró után az első videóklip aláfestője a ’Solaris’ érkezik, ami komolyzenei erényeket kecsegtet. Szinte észrevétlenül folyunk át a ’Kon-tiki’-be, ahol Vangelis ’Antarctica’-ja és Jean-Michel Jarre ’Oxygene’-je ötvöződik, s épül tovább egy csodaszép szintifutam révén. A ’Revelation’ visszavesz a tempóból, s a lebegős textúrákat helyezi előtérbe, a címadó ’Sonne’ megtöri az instrumentális számok hegemóniáját, Unheilig rock-ban edzett hangjára lehetetlen nem odafigyelni, ami a produkció különlegességét adja. A ’Mitternacht’ atmoszférikus összekötést ad a ’Hallucinating Beauty’-hoz, ahol a karakteres baseline és Kate Havernik éteri hangja olvad egybe, harmóniában. A ’Morgenrot’ kicsit visszautal a legendás ’Ruhe’-ra keleties motívumaival, az Adam Young-gal közösen elkövetett ’Alive’ egy könnyed rádió sláger útját járja. A ’Berlin-Moskau’ egy hosszú utazás szépségeit tárják elénk hangképekben, a ’Lichtmeer’ a fény önfeledt játékát idézi meg. A ’Soleil de Nuit’ francia monológja filmzenébe kínálkozik, a Meredith Call hangjával felvértezett ’Reach Out’ újra a rádiós vonalat célozza meg. A ’Das Dritte Auge’ egy misztikus szeánsszá nemesedik, az álmoskás ’Velvet Aeroplane’-t a váratlan dobszólók töltik meg energiával. A ’Sonnenuhr’ epikus hangzásával és hatásos dallamvilágával single megjelenésért kiált. Az ’Oasis’ sodró hangszerelése feledteti Kate Havevik limonádé ízű vokálját, a ’Sonnenwelten’ ebből okulva csak a szintetizátorokat engedi szabadjára a végtelen térben. Az ’Epic Shores’ és az ’Energy’ ismét kommerszebb irányba tereli a koncepciót, a ’Pale Blue Eyes’ szívbe markoló zongorafutamával és Andrea Corr patetikus előadásával nyerő húzásnak bizonyult. Az ’Ultramarin’, a ’Geborgenheit’, a ’Sahara Avenue’ és a ’Klangwelten’ az instrumentális mennyországot hozza el, a ’Dancing In The Dark’ könnyedén felejthető, a ’Lay Down’ és a ’The Silence’ egy fokkal erősebbek. A sort a levezetésen kívül más funkcióval nem bíró ’Reprise’ zárja.


Összességében ez a lemez az eddigiekhez képest talán túlságosan is nyit a rádiós pop hangzás felé, emellett az instrumentális számok kezdik kimeríteni a Christopher által megálmodott hangzás határait. Nem a legerősebb produkció, helyenként önismétlő, kiszámítható, és mennyiségre sok. Ennek ellenére elmélkedéshez, lazuláshoz és a gyűjtőknek mindenképp ajánlott! 7/10! Kedvencek: Solaris, Kon-tiki, Berlin - Moskau, Sonnenuhr.

Schiller - Sonne

Label: Universal / Island
Katalógus szám: 06025 3707423 5
Ország: Németország
Megjelent: Electronica, ambient, synth-pop
Stílus: 2012. október 5.
Producer: Christopher von Deylen

Cd 1
1. Willkommen (1:14)
2. Solaris (3:55)
3. Kon-Tiki (4:25)
4. Revelation (5:37)
5. Sonne (mit Unheilig) (4:30)
6. Mitternacht (4:24)
7. Hallucinating Beauty (mit Kate Havnevik) (7:10)
8. Morgenrot (4:59)
9. Alive (mit Adam Young) (4:41)
10. Berlin - Moskau (4:39)
11. Lichtermeer (4:42)
12. Soleil de Nuit (mit Pierre Maubouche) (4:14)
13. Reach out (mit Meredith Call) (5:05)
14. Das Dritte Auge (4:58)
15. Velvet Aeroplane (mit Kate Havnevik) (7:23)

Cd 2
1. Sonnenuhr (5:43)
2. Oasis (mit Kate Havnevik) (4:57)
3. Sonnenwelten (5:54)
4. Epic Shores (mit Meredith Call) (6:17)
5. Energy (mit Brownlow) (4:31)
6. Pale Blue Eyes (mit Andrea Corr) (6:12)
7. Ultramarin (4:39)
8. Dancing In The Dark (mit Ameerah) (5:36)
9. Klangwelten (4:16)
10. Lay Down (mit Paper Aeroplanes) (4:03)
11. Geborgenheit (3:39)
12. Sahara Avenue (5:11)
13. The Silence (mit Meredith Call) (4:56)
14. Reprise (3:44)



Sonne Album Highlights

2011. november 23., szerda

Back In Time Vol.3.: Eurythmics - Sweet Dreams

Hosszú kihagyás után reaktiváljuk speciális időgépünket, a 'Back In Time' rovatot (előző cikkeink itt és itt olvashatók!). Sajnos sokszor azzal kellett szembesüljünk, hogy az általunk bemutatni kívánt számokról alig-alig lehet háttér információt megtudni (a száraz tényeken túl). Ugyanez az állítás viszont nem igaz a most bemutatásra szánt megaklasszikusról, az Eurythmics duó 'Sweet Dreams'-széről, ami különböző verziók révén szinte állandó résztvevője a rádiós lejátszási listáknak.
A brit Eurythmics formációt Annie Lennox és David A. Stewart alapította. Maga a 'Sweet Dreams' (Are Made Of This) - 1983-ban jelent meg az Egyesült Királyságban az azonos címet viselő albumukon, negyedik single-ként (Amerikában ez volt az első kiadott Eurythmics szerzemény - a szerk.). Az angol slágerlistán meg sem állt a második pozícióig, míg az US Billboard Hot 100-on az első helyen is tanyázott. Ha mindez nem lenne elég a Rolling Stone Magazin 2003-as 'The 500 Greatest Songs Of All Time' listáján 356, helyén zárt. 1991-ben a dalt remixelték és újra kiadták, hogy a banda 'Greatest Hits' albumát promótálják vele. Ezzel egyidőben újra felbukkant a Szigetország slágerlistáján, mégpedig a 48. pozicióban. Ezután még 1995-ben, 2005-ben, 2006-ban és 2010-ben is újra kiadták a 'Sweet Dreams'-t.
Az eredeti darab fő alkotóeleme egy analóg szintiriff, amire Stewart teljesen véletlenül talált rá, amikor a studióban egy basszus hangot vissza felé játszott le. A szintetizátoron kívül Movement Systems dobgép, egy zongora és Lennox többszólamú vokálja kap szerepet a track-ben. A darab C-mollban íródott, eredeti tempója 126 BPM. A számhoz készült videóklipet Chris Ashbook készítette még 1983 januárjában, az album és a single megjelenése előtt kevéssel. A klipet sűrű rotációban jáétszották az MTV-n, nem csoda, hogy a korai MTV-era egyik klasszikusaként tartják számon. Annie Lennox férfias megjelenésével és narancssárgára festett hajával sokkolt mindenkit, egyben trendet is indított. A kétnemű attitűd további Eurythmics videókban, így a 'Love Is A Stranger'-ben és a 'Who's That Girl'-ben is felbukkant.
A 'Sweet Dreams' számtalan cover verzióban élt tovább, illetve számtalan remixet, sample felhasználást ért meg. Egyik legismertebb cover-t Marilyn Manson készítette. Remixek terén a tribal mester Danny Tenaglia és Steve Angello & Sebastien Ingrosso átirata viszi a prímet, valamint Alex Butcher hard dance adaptációja érdemel említést. További infók: itt!







2010. október 2., szombat

Kirsty Hawkshaw - Meta-Message: egy csodálatos hang egyenesen Londonból

Kirsty Hawkshaw az EDM szakma énekesnői kiválóságának a szerzői albuma 2005 októberében Meta-Message címmel jelent meg. Az album különlegessége hogy a londoni énekesnő neve mellett az elektronikus zenei élet nagyágyúinak neveit is megtaláljuk. Az első szám egy örök érvényű klasszikus a 'Just Be' eredeti (album) változata a 'Just Be Me'. Az eredeti változat kifejezést azért is használtam ez esetben, mert nagyon sok ember a Tiesto feat Kisrty -féle (just be) újragondolt verziót ismeri. Nos, az albumon található 'Just Be Me' tulajdonképpen ugyanaz a zene, csak annak visszafogottabb, slágermentesebb, könnyebben emészthetőbb változata. A 'Fine Day' az Opus III zenei projekt 1991 es 'I'ts a Fine Day' című számának az adoptációja. James Holden Remixében szép, letisztult zene, egy csipetnyi downtempo stílussal megfűszerezve. A 'Reach For Me' is szép szerzemény. Vidám, szépen hangszerelt zene-bona. Egy otthonülős délután ha éppen semmi teendőnk sincsen, a fotelben hátradőlve biztos választás lehet. A 'Nature's Kingdom' kissé szomorkásan kezd, de olyan csodás zene, hogy ha egy kicsit belemélyedünk a hallgatásába, akkor nagyon eltudunk tőle lazulni. A 'Walking On Clouds' mint ahogy azt a címe is elárulja a felhők közé hivatott minket repíteni. Igazi, szállós zene. 'Battleship Grey' downtempo stílusban íródott. Számomra az album legjobb track-je. Olyan mondanivalót sugároz, ami mélyen a tudat alattinkra képes hatni. A 'Sincere For You' a Meta-Message legtrance-esebb száma. Nekem kissé hatásvadász zene, de ennek ellenére nagyon jó. A nyolcadik szerzemény egy Hybrid -os darab, ami valahol a downtempo és a break zenék stílusának keverékéből táplálkozik. A 'Split' az előbbi szám hangulatvilágát követi. Az 'All I Want' zseniálisra sikeredett. Azért nagyon érződik rajta a Hybrid-os Mike Truman kezemunkája. 'Beautiful Danger' is szépen muzsikál és Future Funk Squad remixében nagyon tetszetős. Slovo Feat. Kirsty Hawkshaw 'Whisper' -je az album utolsó zenéje. Csendes, nyugis levezető szám.....
Az album a borító alapján is elnyerte a tetszésemet, viszont a zenéket végighallgatva ez a pozitív vélemény csak erősödött bennem. A Meta-Message az egyik legszebb vokálos szerzői album, amit valaha hallottam.

Kirsty Hawkshaw - Meta-Message

Label: Netwerk UK
Katalógus szám: 5 03770 30441 2 8
Ország: Egyesült Királyság (UK)
Megjelent: 2005. október 10
Stílus: Pop, House, Trance, Downtempo
Producer: Kirsty Hawkshaw (vokal in all tracks)

Tracklist:
1. Kirsty Hawkshaw - Just Be Me
2. Kirsty Hawkshaw - Fine Day (James Holden Remix)
3. Kirsty Hawkshaw - Reach For Me
4. Delerium Feat. Kirsty Hawkshaw - Nature's Kingdom
5. Tiësto Feat. Kirsty Hawkshaw - Walking On Clouds
6. Tiësto Feat. Kirsty Hawkshaw - Battleship Grey
7. Lange Feat. Kirsty Hawkshaw - Sincere For You
8. Hybrid Feat. Kirsty Hawkshaw - Blackout
9. Mr. Sam Feat. Kirsty Hawkshaw - Split
10. Kirsty Hawkshaw - All I Want
11. Kirsty Hawkshaw - Beautiful Danger (Future Funk Squad Remix)
12. Slovo Feat. Kirsty Hawkshaw - Whisper

Discogs Play(er)

2010. március 30., kedd

Egy kevés keleti fuvallat érkezik hozzánk a Delerium albumán

Már a múltkorában bemutattam egy különleges Delerium számokhoz készített remixekből álló dupla cd-t, ezúttal ismét egy nagysikerű Leeb-Fulber korongot hoztam el nektek, egy kis személyes bónusszal kiegészítve. Ekkoriban már a klubokat végigtarolta a 'Silence' remix pakkja közte a Tiesto, Airscape, Fade, Michael Woods átiratokkal, amelyek közül mind tökéletesre sikeredett. Nos valahogy ennek árnyékában kellett a formációnak alkotnia. Ami viszont tény, nem álltak le trance utánzatokat gyártani, megmaradtak akusztikus formációnak, sok-sok (vendég)énekkel, a feszesebb ütemek becsempészését pedig meghagyták a vállalkozó kedvű producereknek. A 'Poem'-et én valahol a keleti kultúrakörben helyezném el hangulata alapján. Eme tézisről már a nyitó 'Innocence' kezd el bennünket győzködni, szenzációs, hátborzongató hárfaszólójával. Leigh Nash hangja esdeklően próbálja belénk súlykolni, Ő mindenben ártatlan. 1:40-nél aztán a pesszimista életérzés, mint egy szél által elfújt viharfelhő tűnik tova. Egy kis bizakodás után megkapjuk a lírai refrént, ami szerintem még jobbá teszi a dalt, mint volt anno a 'Silence'. A 'Natures Kingdom' még egy kicsit játszadozik az előző szám fő gitár riffjével, majd miután megszólal Kirsty Hawkshaw hangja, nincs könyörület. A filmzenei millió, szívbe markoló komolyzenei elemekkel társul. Azért itt is van választásunk - legalábbis, ezt sugallja a zene - a pozitív szemlélet itt ólálkodik csendben. A 'Daylight' könnyed Rhodes-os dallammal nyit, majd valami értelmetlen törzsi blabla szűrődik át a háttérből. Szerencsére ez hamar aláhagy, s jön egy átvezető space-s hatású rész, majd az akusztikus gitárok veszik át az irányítást. A darab karakterét Matthew Sweet negédes hangja teszi tökéletessé, egy valódi haladós pop darabot hallunk hát kibontakozni. Az 'Underwater' igéző áriába hajló keleties hangjátéka (Rani Kamal prezentálásában) ragad egyből magával, majd később a hegedűkíséret és az alapok is ahhoz asszisztálnak, hogy egy tökéletes darabnak legyünk fültanúi. A 'Fallen Icons' szépen kezd, a gitár mintha a megtört szívek húrját pengetné, tény hogy a bukott ikonok nem túl lelkesítőek, a zenét hallván tény, hogy nem is igazán lesz kedvünk nevetni. Az 'Aria' igazi csata előtti erőgyűjtés, hosszú intróval, kongajátékkal, szélcsengővel és egy mord acid beep-pel kiegészítve. Két percnél aztán becsap a breakbeat, s egy igazi ragadozó szerzemény kap erőre. A vokál, amit a The Medieval Babes prezentál egy csöppet indiai beütésű, ettől igazán bizarr kultúraközi trip kerekedik ebből a track-ből, éles váltásokkal. A 'Myth' sejtelmesen nyit, gregorián foszlányokat is beemelve az eddig sem színtelen felhozatalba, majd mielőtt azt hinnénk, hogy a férfikórus viszi majd a prímet Joanna Stevens kisasszony jelentkezik be szépséges hangjával, hozzá egy flamenco gitár is társul. Az 'Inner Sanctum' felépítésében hasonlít a 'Myth'-re, a gerincet itt is a gregorián kórus kántálására választ adó női vokál szolgáltatja. A 'Poem For Byzantium' elhúzza a bizánciak siratóját, ismét Joanna Stevens önti formába a szívfacsaró mondanivalót zongorástól, hegedűstől. Az 'Amongst The Ruins' egy filmzene is lehetne. Aki eddig nem győződött meg a lejátszón keresztül érkező keleties fuvallatról ebben a majd tíz és fél perces gyönyörűségben meggyőződhet róla.
Az Egyesült Királyságban megjelent változat egy bónusz lemezt is tartalmaz, melyen 5 szám kapott helyet. Ez gyakorlatilag bevisz bennünket a klubokba, hiszen a korábban említett remixekből kapunk itt ízelítőt. A Johan Gielen féle Airscape edit sem lett egy fikarcnyival sem gyengébb, mint a Tiesto-féle utaztatás. Az Innocente sem kerülhette el a sorsát, itt Lost Witness-ék próbálkoznak új köntöst szabni az eredeti, karakteres darabra, szerintem sikertelenül. A vokált érdekesen széthúzzák, a fődallam se veri le a tetőt. Valahogy hasonló a helyzet a 'Heaven's Earth' Matt Darey remixével, ami eleve iszonyat nagy pumpa, másrészt a vokál itt is szét lett stretch-elve, így veszített eredeti bájából (na ebből a számból a Key South féle edit viszont viszi a prímet). A 'Silence' ismét beköszön, Michael Woods-nak hála chill out verzióban. A tökéletes simulást az Aude-val közös 'Terra Firma' követi, ami gyakolatilag az első korongon is helyet kaphatott volna, hiszen patetikus-egyházi sound-jával a remixfelhozatalba abszolút nem illik bele.
Összességében egy rendkívül profin összerakott lemezzel van dolgunk. A Leeb-Fulber duó remek érzékkel választotta meg a fő témát (keleti birodalmak), s a vendégénekeseket is. A zenék többrétegűek, változatosak, s bár kétségtelenül a pop-ba hajlanak, igényesek. Az egyházi vonulat nem új keletű dolog, hiszen a műfajnak az Enigma formáció a koronázatlan királya, de a Delerium-tól sem hangzik idegenül. A remixeket tartalmazó bónuszdiszk nálam egy kicsit lehúzza az eredeti lemez színvonalát, így csak 8/10-es, de mindenképpen ott a helye a nyitott emberek zenetárában.

Delerium - Poem

Label: Nettwerk
Katalógus szám: 5 03770 30166 2 0
Ország: Egyesült Királyság
Megjelent: 2001
Stílus: Pop, downtempo
Producer: Leeb, Fulber

Cd 1
1. Innocente ft Leigh Nash (6:31)
2. Natures kingdom ft Kirsty Hawkshaw (5:17)
3. Daylight ft Matthew Sweet (5:33)
4. Underwater ft Rani Kamal (5:23)
5. Fallen icons ft Jennifer McLaren (6:31)
6. Aria ft The Mediaeval Babes (6:52)
7. Myth ft Joanna stevens (6:10)
8. Inner sanctum ft Kirsty Hawkshaw
9. A Poem for Byzantium ft Joanna Stevens (5:53)
10. Amongst the ruins (10:20)

Cd 2
1. Silence ft Srsah Maclachlan (Airscape remix edit) (3:51)
2. Innocente ft Leigh Nash (Lost Witness remix edit) (3:30)
3. Heaven's Earth ft Kirsty Thirsk (Matt Darey remix) (8:21)
4. Silence ft Sarah McLachlan (Michael Woods remix) (8:08)
5. Terra Firma ft Aude (5:50)