2011. április 15., péntek

Back in time Vol. 2.: Faithless - Insomnia

A 'Back in time' rovat a nyitó cikkhez képest majd húsz esztendőt ugrik előre időben. 1995 írunk. Az elektronikus tánczenei szcénában ekkoriban egyre nagyobb volt már a mocorgás. Ebben a pezsgő attitűdben született meg a dance zene egyik legmeghatározóbb klasszikusa nevezetesen Faithless 'Insomnia'-ja. A darabot, amikor először meghallottam a Juventus Rádióban elég minimálnak hatott, de idővel nagyon megszerettem. A hosszú felvezetés a végtelenségig felcsigázza az embert, aztán jön egy rövid, de annál eufórikusabb rész, amit - némi iróniával élve - minden valamire való klubber álmából felkeltve is el tud dúdolni, vagy fütyülni. Ennyi szubjektív rész után térjünk át a zene keletkezésének hátterére.

Az 'Insomnia' a Faithless második single megjelenése volt (az első a 'Salva Mea'), mellyel 1995-ben számos slágerlistán előkelő helyezést értek el. A zene örökérvényűségét jelzi, hogy 2005-ben újra meghódította a listákat, s szinte nem volt olyan esztendő, amikor ne remixelte volna meg valaki. A közel kilenc perces album verzió olyan szövegrészeket is tartalmaz, ami nem éppen rádió kompatibilis a benne használt vulgáris kifejezések miatt. Ugyanebben a verzióban harangozással kezdődik a zene, amit a klubok közönsége nem igazán ismerhetett, mivel a többség a 'Monster Mix'-et és az abból készített rövidebb 'Monster Radio Edit'-et hallgatta rongyossá. A dalban Maxi Jazz egy alvászavaros ember szerepében jelenik meg, miközben próbál édes álomba szenderedni (I toss and I turn without cease, like a curse, open my eyes and rise like yeast/At least a couple of weeks since I last slept, kept takin' sleepers, but now I keep myself pepped”). Maga a téma ismerősen csenghet azok számára, akik tudatmódosítókkal turbózták magukat egy-egy bulira, ugyanis az álmatlanság ennek egy mellékhatásaként jelentkezik. Érdekes, hogy a szövegből az is kiderül, hogy az álmatlanságban szenvedő egyének többnyire szerény körülmények között élnek („Make my way to the refrigerator/One dry potato inside, no lie, not even bread, jam”). Kiváncsi vagyok, hogy Maxi Jazz a saját élményeit szedte-e rímekbe?

Amit talán kevesen tudnak, de a dal körül volt némi szerzői jogi perpatvar. A Faithless kifejezte nem tetszését azzal kapcsolatban, hogy a dal egyes elemeit Sash újrahasználta 'Encore Une Fois' című zenéjében. A sors iróniája, hogy a norvég Biosphere pedig azt állította, hogy a banda lekoppintotta a baseline-ját a 'Novelty waves' című zenéjüknek. A tények ellenére, mivel a hős britek egy hanggal módosították azt, soha nem fizettek royalty-t az inspiráció után.

Faithless


Sash


Biosphere

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...