2011. április 19., kedd

Grey pres My Classics Vol.5.

Hosszabb hallgatás után visszatérünk kedvenc klasszikusaimhoz. Újabb ötöt hoztam el most nektek. Nos, lássuk mi van ma a kalapban!

L.S.G. - Hidden sun of Venus (Oliver Lieb remix) [1997 - Platipus]
Bocsássátok meg nekem, de nagyon rá vagyok csavarodva Oliver Lieb munkásságára. Az L.S.G. alterego különösen közel áll hozzám, mivel ügyesen ötvöződik ezekben a zenékben a trance, a techno, break és némi progressive hatás. A 'Hidden sun of Venus' nem mai darab, ez érződik is a 140 BPM fölötti tempón. A húzós kezdés már előre világítja, hogy nem a könnyed hátradőlésé lesz a főszerep. A groove valósággal sodor, majd egy ismétlődő basszusgitár minta is rátesz egy lapáttal a közelgő eufóriára. Azonban a nyers techno-ból egy varázsütésre a dallam beúsztatásával trance hangulat kerekedik, ami kitart a darab végéig. A melódia annyira komplex, hogy meg se próbálkoznék a lekottázásával. Igazi undergound hímnusz a '90 évek végéről, ami egyedi és utánozhatatlan.

Armin - Virgo [1999 - Cyber Records]
Lehet sokakat (főleg, akik 2005 után szerettek bele a trance-be) sokkolok eme lemezzel. Armin bizony nem mindig 'A State Of Trance'-n törte a buksiját, hanem zsenge fiatalságának idején a korszak menő stílusában azaz funky és pumpin' house (Problem Boy, Gimmick) vonalon is nyomult. Mellette azért már a modernkori trance alapjait is megalapozta a 'Communication'-nel és a 'Blue fear'-rel. Az 1999-es 'Lost soul society' EP-je talán nem tudhat magának akkora ismertséget és eladási mutatókat, mint az előbb említett két darab, de kétségtelenül hangzásában messze felülmúlta a kortársak műveit. Erről is a nagy kedvencem a 'Virgo', melynek szikár ütemei kezdik meg a menetelést, majd igazi bolygóközi atmoszféra lesz úrrá rajtunk. Minden hang, minden effekt a lebegésünket segíti. A minimalista, sejtelmes dallamok észrevétlenül költöznek be a hallójáratainkba. Ha a 'Hidden sun of Venus'-ra azt írtam, hogy egyedi, azt most itt is el kell sütnöm.

David Alvarado - Klugh [1999 - Ovum Records]
A helyszín Amerika, Los Angeles. A west coast house hangzás innovátora David Alvarado egyik gyöngyszeme a 'Klugh' 1999-ben deep house körökben óriási sikert arat. A puha dobokra kongaszóló rétegződik, majd egyre mélyebbre szállunk. A lassú kibontakozás csak előnyére van a darabnak, hiszen kiélezett érzékeinkkel minden egyes új hang felbukkanását várjuk. A kiállásban egy csilineglő hang fut oda vissza, garantált az audioorgazmus. Amúgy vicces, mert ezt a zenét Carl Cox révén fedeztem fel ('Muzik 5th Birthday mix'), aki pont arról volt híres ebben az időszakban, hogy a techno vidámabb fajtáját nyomatta ezerrel. Ezzel szemben az említett szülinapi mixre felkerült ez a deep darab, ami minimalizmusa ellenére is több ötletet hoz, mint egyes mai zenék.

Astral Pilot - Electro Acupuncture (Rabbit In The Moon remix) [1995 - Harthouse]
Stevie B-Zet és Sven Vath közös project-je az Astral Pilot. Egyik legepikusabb számuk az 'Electro acupuncture', amit jómagam egy '95-ös Mayday duplán spéciztem ki magamnak. Mint kiderült itt nem is az original, hanem a brutálisan psycho-s hatású Rabbit In The Moon remix csendült fel. Ez úgy nyit, mintha egy temetőben a szellemek őrült száguldozását csekkolnánk le. majd egy karakteres breakbeat kezdi a ritmust diktálni. Aztán a hosszas felvezetés után 4/4 üzemmódra kapcsolunk és az TS-303-as hangok is megkezdik a ténykedésüket. Ember legyen a talpán, aki ezt megfelelő helyre illeszti a szettjében, mivel az into-t lecsípve jelentősen sérül a zene összhatása. Hogy a korabeli techno-ban is mennyi ötletesség és játékosság rejtőzött, azt ebben
az egy track-ben is könnyedén leszűrhetjük.

Jam & Spoon - Follow me [1993 - Labirynt Records]
Mennyire nehéz egy darab sorsa, ha a lemez B oldalán kap helyet? Mint ismert a bakelit korszakban általában az A oldalra préselték az erősebb zenéket. Jam & Spoon-ék viszont ezt nem így gondolták, hiszen 1993-as EP-jükön az A oldalon a rádióbarát, flamenco gitáros 'Right in the night', a B-n pedig a 12 és fél perces, epikus 'Follow me' kapott helyet. A 'Follow me' egy igazi kétarcú zene. Az első 6 percben csendesen csordogál, hosszú, hipnotikus felvezetéssel 130-140 közötti BPM régióban. Aztán jön a kiállás és teljesen más képet ölt magára a track, elindul a hardcore-osan pattogó veretés. Először a 'Dream Dance Vol.2'-es válogatáson hallottam 1996-ban, ám ott a "sok zenét préseljünk a cd-re" elv alapján 6 percnél lehallkítják, így csak a felvezetést ismertem. Gondolhatjátok, hogy mennyire meglepődtem, hoyg van egy tempóváltás az original, teljes terjedelmű verzióban!?

Folytatása következik.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...