2011. július 30., szombat

Lyrics Of The Moment Vol. 48: 16B ft Morel - Escape



16B ft Morel - Escape (Driving To Heaven) (Omid's Full Vocal Mix)

I wanted to stay
Everyone was pale and faded
Zelo is hesitated
When it was time to turn on
I wanted to stop
My eyes were so dilated
The traffic seemed syncopated
And my car turned me on
I'm driving to heaven
Driving to heaven
And there.s no way back home

I wanted to breathe
The air had been confiscated
The ground was unrelated
And the light turned me on
I'm driving to heaven
Driving to heaven
And there's no way back home

2011. július 28., csütörtök

Zeneajánló: Walsh & Coutre vs. Darin Epsilon - Detour On 44

Több tisztességes szándékú megjelenés is volt/van a héten, ezúttal egy amerikai eredetű kiadványra szeretném felhívni a figyelmeteket. Chris Walsh és Jeremy Couture sem számít igazán mai gyereknek, az első kiadványaik 6-7 évre tekintenek vissza, de tömeggyártásba nem kezdtek soha, megmaradtak az évi 1-2-3 rilíznél. Ezúttal egykori chicagoi földijükkel, Darin Epsilonnal közösen gyúrtak össze egy kiváló muzsikát, Epsilon saját kiadója, a Perspectives Digital gondozásában. Gondolom ez utóbbi úriember nagyjából ismerős lehet mindenkinek, az elmúlt öt évben A-listás progresszív előadóvá és lemezlovassá nőtte ki magát. A Detour on 44 címet viselő EP az eredetin kívül 3 remixet is tartalmaz, nem akármilyen nevektől. Nézzük sorban!

Az eredeti zene a kellemesen régi progresszív hangzásokhoz nyúlik vissza, egy jó adag technot is hasznosítva. Nyugodtan építkezik, viszonylag egyszerű, karcos, analóg elemekből. Két és fél percnél kapunk egy fullon fűrész dallamot, amit egy perc múlva ki is lőnek az űrbe, a kiállás 4 és fél percnél érkezik. A zene második felében egy újabb kilövés történik meg, egyébként elég sűrű, pörgős a hangzás (126 bpm-en történik a cselekmény) és relatíve sok dallamot is használnak benne. 7/10.
Az első remix a görög Ιοannis Douskos, alias Dousk nevéhez fűződik, akinek a karrierje sokban hasonlít Darin Epsilonéhoz, mind kezdetét, mind annak ívét tekintve. Nyugis itt is az építkezés, egy méla subbass és egy klubos szintiakkord ejt transzba minket, majd két perc után elfojtott vokálfoszlányok vállalják az utaztatásunkat. Kissé house-osabb a hangulat, mint az eredetinél, és a hangszerek is melankólikusabban szólalnak meg. A fő témát Dousk egy az egyben átemelte az originalból, csak összességében lágyabb a hangzás a padeknek köszönhetően. Egy űrkilövésre még itt is futja az energiából, mielőtt leparkolunk. 7,5/10.
Cid Inc-t sem kell különösebben futtatnom, fut ő magától is, az elmúlt 2-3 év egyik legfontosabb előadója, hangzása annyira előremutató volt, hogy mára körülbelül 20-30 kiadó bízta meg kiadványaik masterelésével. Önmagához képest egy hangyányit szellősebb remix-szel áll elő, a hangzás természetesen tökéletes. Borítékolható volt, hogy a fő dallamot kihagyja a saját verziójából, kicsit talán túlzottan is kerüli a dallamokat Henri Hurtig barátunk, helyette a hömpölygő padekre koncentrált ezúttal. 7/10.
Az utolsó verzió szerintem a legjobb is egyben, a német Lanny May elkövetésében. Az eddigi nevek közül talán ő számít a legfrissebb arcnak, ez igaz a zenéjére is. Most ugyan egy kissé visszafogta magát, és nem valami absztrakt kísérletezős őrületet halászott elő, de még így is messze a leginnovatívabb remix az övé a felhozatalból. Kicsit nudiscos a hangzás, de ugyanakkor rengeteg benne az oldschool trance hatás is. Tempóját tekintve ez a verzió csak 125 bpm, de dallamossága, és sűrűsége miatt mégis többnek tűnik. A fő dallamot egy analóg arpeggiora gyúrta rá, nekem ez a megoldás is bejön, bárcsak mindenki ennyire komolyan venné a remix-felkéréseket. 8/10.

Maga a kiadvány megérdemel egy vaskos 7,5/10-et, bár korszakokat nem fog nyitni, azonban ritkaság, hogy gyakorlatilag az összes verziót nyugodtan beleilleszthetjük szettjeinkbe, egyik sem fog kellemetlen csalódást okozni. Otthoni hallgatásra pedig leginkább a Lanny May-féle verziót ajánlom.

Label: Perspectives Digital
Katalógus szám: PSDI007
Megjelent: 2011-07-26
Stílus: Progressive house, Tech-house.

Tracklist:
1. Detour On 44 - 9:16
2. Detour On 44 (Dousk Remix) - 8:12
3. Detour On 44 (Cid Inc Remix) - 8:00
4. Detour On 44 (Lanny May Remix) - 7:56


Go to Beatport.comGet These TracksAdd This Player





2011. július 25., hétfő

Deep Zone Charts 2011. július

Az elmúlt hónapban sem panaszkodhattunk, volt minőségi megjelenés szép számmal. Röviden summázva az aktuális top 10-ket: Oliver Lieb és Emmanuel Top visszatért, a neoromantikus felhanggal bíró house hangzás - Dusty Kid, Damabiah, Petar Dundov - egyre jobban begyűrűzik, a bootlegek és mash up-ok is újra reneszánszukat élik ('Altes Kamuffel, 'The Chemical Baguio Test'). Az East Cafe mániánk sem hagyott alább, Gabi két számmal is odaért a legjobbak közé. Jó böngészést!


Deep Zone Charts 2011. július

Greyloop
Martin Roth - Alacati [Anjunadeep]
Oliver Lieb - Epsilon Eridani EP [Bedrock]
Dibby Dougherty & David Young feat. Polarsets - Not Trippin (Eelke Kleijn Is Trippin Mix) [Baroque Records]
Denis A vs Luzon - The Chemical Baguio Test (Egor Boss Remix vs Ricky Ryan Mashup) [Promo]
Emmanuel Top - Cyclic [Planete Rouge Records]
Oliver Schories - Treibsand [Klangfarbe Schallplatten]
Alexey Sonar - Seabiscuit (Arthur Deep Remix) [Particles]
East Cafe - Europa (Original Mix) [Morphosis Records]
Rich Curtis - The Lost Quarter (Cid Inc Remix) [Replug]
Jorg Murcus - Zijdelingse Bespiegelingen (Original Mix) [AlterImage Records]

MiraculuM
Paul Kalkbrenner - Altes Kamuffel (Juan Deminicis Unofficial Remix) [Promo]
Henry Saiz - The Way The Sunlight Plays Upon Her Hair [Natura Sonoris]
Damabiah - Les Brumes Océanes [Natura Sonoris]
East Cafe - Strange Thoughts On An Idle Tuesday Morning [Mistiquemusic]
Oliver Lieb - Extrasolar [Bedrock]
Moonbeam - Motus (Monaque Remix) [Traum]
Stefan Djordjevic - Dreams [Know Thyself Recordings]
Dusty Kid - Argia [Boxer Recordings]
Patrice Baumel - Vapour (Petar Dundov Remix) [Trouw]
Stimpack - Plug Me [Mango Alley]

2011. július 24., vasárnap

Andrew Bayer mesterien debütált

Az amerikai Andrew Michael Bayer a brit Alan Nimmo oldalán vált híressé Signalrunners-ként (emellett a Fraction kiadó is a srácok nevéhez köthető). A két legény együtt jó pár klubbombát jegyzett, így a kellőképp szuggesztív 'Corrupted'-et a meseszép 'Love Theme Dusk'-ot Mike Foyle közreműködésével, a húzós-zúzós Bart Claessen remix által révbe érő 'Aria Epica'-t, és nem utolsó sorban a 'These Shoulders'-t Julie Thompson magasztos hangjával felvértezve. Andrew az elmúlt időszakban a saját neve alatt is publikált, nem is gyenge darabokat (pl. a 'Distractions EP' mindegyik száma megér egy külön misét) így borítékolható volt - s az album zenéit bemutató Soundcloud preview-ból egyben érezhető is - , hogy valami egyedivel rukkol elő.
Az elektronikus zeneírás terén külön egyetemi tanulmányokat folytató Andrew úgy kezd, ahogy az a nagy könyvben meg van írva: szépen fokozatosan. A 'Nexus 6' bájos zongorafutammal nyit, csobogós tengerparti attitűd kíséretében. Mielőtt teljesen elalélnánk jön egy kiméletlen törtes, amitől teljesen megváltozik a track képe. A nyúzottá váló produkció kicsit szokatlan a fülnek, de mellette meggyőző is, mert ott a profizmus mögötte. A 'Dedicated To Boston's Waste Managament System' mintha egy neo klasszikus lenne break alapokon, kórushoz és a vonósokhoz chime hangok társulnak, így együtt egy érdekes összhatást eredményeznek. A 'Counting The Points' az első tánctérre szánt darab a lemezről. Bár egyből itt sem a 4/4-ek kezdik meg a masírozást, csak egy két perces szintis intro után indul neki a produkció, ami a tipikus Bayer-féle megoldásokat hozza zeneileg. Az álmodozós alapokra visszaúszik az introból ismert főtéma, s az utaztatás megkezdődik. Mielőtt teljesen elszállnánk egy képzeletbeli világba Andrew odaszúr a végére egy veretős részt, hogy ellensúlyozza a melankóliát. A 'Monolith' igazi sötét, ragadozó zene, amiben az alattomos baseline csak lassan fejti ki hatását. A kiállásban a zongoraszólóra alatt egy kicsit megpihenünk, majd folytatjuk a száguldást. 'A Drink For Calamity Jane' deep-es hangjaival egy újabb dimenzióba lépünk át, ismét az önfeledt lebegésé a főszerep. Azért itt is van új a nap alatt, a végére beindul a track, már látom a buliban magasra lendülő kezeket a lelki szemeim előtt. A 'Paper Cranes' kicsit Soundprank-os áthallással, de remekül folytatja a megkezdett vonalat, ahol a dallamosság és a profi technikai megoldások tökéletes szimbiózisban vannak egymással. A 'From The Earth' egy pörgősebb break roller, áriás, csillingelős, zongorás hangképekkel a háttérben. A záró 'We Will Return' szépen levezeti az albumot, a chill out jegyében.
Összességében egy meglepően remek albummal van dolgunk. Andrew tényleg próbált a megszokottól eltérni. Ügyesen vegyítette a hangokat, hangszíneket, érzéseket és stílusokat. Ezért a mesterműért 9/10-et kap tőlem.

Andrew Bayer - It's Artificial

Label: Anjunabeats
Ország: Egyesült Királyság
Várható megjelenés: 2011. július 25.
Stílus: Elektronika (Glitch Hop, Leftfield, Progressive house)
Producer: Andrew Michael Bayer

Tracklist:
1. Nexus 6 (5:58)
2. Dedicated To Boston's Waste Managament System (4:05)
3. Counting Points (8:22)
4. Monolith (8:57)
5. A Drink For Calamity Jane (6:07)
6. Paper Cranes (7:18)
7. From The Earth (5:33)
8. We Will Return (4:08)

Andrew Bayer - It's Artificial (Clips) by Anjunabeats

2011. július 23., szombat

Oakie visszatér korábbi goa gyökereihez

A Sex Pistols 1977-es albumcímét újrahasznosító Oakie megannyi éves mainstream-ezés után - legalább is egy mixlemez erejéig - visszatér gyökereihez. A 'Never Mind The Bollcoks'-on gyakorlatilag a '90-es évek közepi goa, psy hangzásvilág - aminek köszönheti a hírnevét - köszön vissza, modern köntösben.
Sokan már lemondtunk Paul-ról, mondván erősen megcsapta a kommersz szele, de úgy néz ki emberünk a mixkészítés terén mindig is konzekvens volt: próbálta a minőséget nem fillérre váltani. Hogy ez mekkora örlődést okozhatott nekünk inkább hagyjuk nézzük a fontosabb tényeket. A dupla lemez 41 darabot sürít magába, a goa, psy és a pattogósabb, morcosabb uplifting trance jegyében. A felhozatalban természetesen felbukkan jópár Oakie-érdekeltségbe tartozó alkotás, így Pefecto és Perfecto Fluoro-s track-ek, utóbbiak vadonatúj köntösben. Jó hír a rajongóknak, hogy a Perfecto Fluoro-t is felélesztette Paul tetszhalotti állapotából - 1997 óta nem jelent meg a kiadó égisze alatt semmi -, nemcsak remixek várhatók, hanem friss megjelenések is.
Első blikkre egy kicsit eklektikusnak tűnt a tracklista, de az első negyedóra egyből eloszlatta a kételyeimet. Goa-val indulunk, majd szépen hullámzunk az uplifting és a psy-s felhanggal bíró house darabok segítségével, s néha egy-egy break darab oldja a 4/4-ek nyomasztó uralmát. A spirituális vonal nagyjai itt sorakoznak: Neelix, Zyce, Earsugar, Liquid Soul, Magnus, Ovnimoon és egy régi visszatérő, a Man With no Name. Az uplifting részleg is ismerős nevekkel bír: Cold Blue, Richard Durand, Ernesto & Bastian, Tom Colontonio, Marcos, Michael Dow. A mester se volt rest a studióban és három exkluzív darabbal (a 'Tokyo' már megjelent korábban, sőt az 'ASOT'-ban is pörgött) is megterhelte a hanghordozót. A 'Groovemachine' Marco V-vel közösen jegyzi, s már a warez oldalakon hetekkel ezelőtt elérhető volt. Az Infected Mushroom támogatásával elkövetet 'I'm alive' a benne rejlő nyers energiával hívja fel magára figyelmet. A 'Full Moon Party' is friss cumó, fület gyönyörködtető eufórikus megoldásokkal. A magyar producerek (Belocca, Mike Danis, Beatman & Ludmilla) se panaszkodhatnak, PO jópár hazai vonatkozású darabbal fejezte ki elismerését kicsiny hazánk felé.
Összességében nagyon tetszett a lemez, mert egy kicsit visszarepített egy letűnt, de szép korba. Oakie dinamikus és harmonikus mixei adják a kellő löketet, talán csak a második lemez vége felé kezd beállni hangzásilag az anyag. Ettől függetlenül, aki nem retten meg a tempósabb zenéktől mindenképp tegyen vele egy próbát. 8,5/10.

Never Mind The Bollocks...here’s Paul Oakenfold Vol.1.

Label: Perfecto Records
Ország: Egyesült Királyság
Megjelent: 2011. július 15.
Stílus: Psy, Goa, Uplifting trance
Dj mix: Paul Oakenfold

CD 1
1. Rocky & NOK - Green Sector (Neelix Remix) (Spintwist Records)
2. Zyce – Basic (Spintwist Records)
3. Liquid Soul – Adrenaline (Plusquam Records)
4. Earsugar & Doube Click - Beat It (Mikrokosmos Records)
5. DJ Danila - Let The Music (Belocca Remix) (Wazzup Records)
6. Ivan Nikusev & Wav-E - Aurora (Airwave Breaks Remix) (Mistique Music)
7. The Doppler Effect - Beauty Hides In The Deep (Ronski Speed Remix) (Armada)
8. Paul Oakenfold & Marco V - Groove Machine (Perfecto Records)
9. Neelix - Expect What (Spintwist Records)
10. Cold Blue – Lucidity (Monster)
11. Paul Oakenfold feat. Infected Mushroom - I’m Alive (Perfecto Fluoro)
12. Magnus – Hypnotic (JOOF)
13. Federation – Synchronized (Perfecto Fluoro)
14. Audiomatic - Think Twice (Cabal Remix) (Spintwist Records)
15. Richard Durand - Dryland (Phynn Remix) (Black Hole)
16. Daddy'S Groove & Little Mark - We Are In Da House (Test Pressing)
17. Man with No Name - Teleport (Nick Sentience Remix) (Perfecto Fluoro)
18. Ernesto vs Bastian - The Incredible Apollo (Armada)
19. Grace - Not Over Yet (Jonas Hornblad Remix) (Perfecto)
20. Mike Danis - For You (Enhanced)
21. Tom Colontonio - Verticle Drop (Perfecto Fluoro)
22. Paul Oakenfold - Full Moon Party (Perfeco Fluoro)

CD 2
1. Ovnimoon - Galactic Mantra (Liquid Soul Remix) (Mikrokosmos Records)
2. Nick Sentience - Hear Me Now (Sentience Productions)
3. Animalis - Mumbo Jumbo Business (HOMmega)
4. Duotekk – Zlow (Tip)
5. Des Mcmahon - Autumn Air (John Dopping Remix) (Spellbinding)
6. Protoculture feat. Shannon Hurley - Sun Gone Down (Armada)
7. Norin & Rad vs Recurve – Thrust (Enhanced)
8. Justin Oh - Wait For You (Baroque)
9. Marcos - Take Cover (Sonic Element Dub Mix) (Borderline)
10. Beat Service feat. Emma Lock - Cut and Run (Armada)
11. Paul Oakenfold - Tokyo (Beatman and Ludmilla Remix) (Perfecto Fluoro)
12. Yodis - Amore Trio (Colourful)
13. Kyota - Nemo (B-Vibes Remix) (Redux)
14. Man with No Name - Sugar Rush (Haarp Remix) (Perfecto Fluoro)
15. Michael Dow - Desert Storm (Slinky Digital)
16. Man with No Name - Floor Essence (Apogee Remix) (Perfecto Fluoro)
17. Jamie Harrison - Bucky Balls (Perfecto Fluoro)
18. Senadee - Life Support Machine (Bissen Remix) (Perfecto)
19. Maguire - Face Yesterday (Perfecto Fluoro)

2011. július 22., péntek

Sasha döntött: íme a szerencsés producerek névsora

Azt hiszem nem mondok nagy baromságot azzal, ha Sasha 'Cut me down' remixversenyét az esztendő legnagyobb eseményének titulálom a maga kategóriájában. A Burn-Studios.com-ra szinte özönlöttek az átiratok (közel kilencszáz pontosabban!), köztük irtózatosan eltalált és kevésbé tetszetős verziókkal egyaránt. Az öreg Alexander ha nehezen is, de átrágta magát az indulók hadán és összeállította a legjobb tizennégy verzió listáját.
Ennek alapján több konklúziót is levonhatunk. Már koránt sincs olyan markáns vonal a befutott és no name producerek között, mint régen, hiszen Ryan Davis-t, Mehmet Akar-t és Ben Shaw-t kivéve nálam szürke ló volt a többi emberke. A kisebb nevek sikere pedig rávilágít arra is, hogy ez lenne az igazi értelme egy-egy remix versenynek, s nem azokat futtatni, akiknek már amúgy is beindult a szekere. Másrészt kicsit szomorú vagyok, mert az általam jósolt 14 átiratból írd és mond egyetlen egy, a Mehmet Akar-féle szerepel a finalisták között. Mentségemre szóljon a szelektálás után még több tucat értékes megoldást küldtek be a"megfejtők", így azok elkerülték a figyelmem. Ami ennél még sajnálatosabb tény, hogy egyetlen egy honfitársunk sem utazik Ibizára a zenekiképző táborba. Majd talán legközelebb. Okulás gyanánt íme itt a tizennégyes lajstrom.



A végére egy kis szépségtapasz, hogy a magyar indulók közül a lista megszellőztetése után Retroid egyből ingyen elérhetővé tette a saját break verzióját. Enjoy it!

2011. július 18., hétfő

Zeneajánló: Oliver Lieb - Epsilon Eridani EP

Oliver Lieb - Epsilon Eridani EP [Bedrock Records]
Amikor John Digweed 'Structures Vol.2.'-jén felbukkant a vadiúj Lieb track a 'Parallax' lehetett sejteni, hogy a frankfurti mágus ismét magához ragadja a karmesteri pálcát és a diverzitás jegyében szétcsavar mindent a studiójában. Nos a folytatást már a kezünkben is tarthatjuk egy 3 számos EP formájában, ami természetesen Digger saját label-én látott napvilágot. Oliver Lieb a kilencvenes évek közepén gyakorlatilag kitörölhetetlen nyomokat hagyott a német techno és trance szcénában, noha egyik skatulyába se súvaszthatjuk be a mestert, hiszen táncoltatós hardcore-tól elkezdve a minimálig igencsak széles spektrumon mozog a repertoárja. Mint ismeretes a trance leáldozásával Lieb is másfelé kezdett el kalandozni, a minimal és tech vonalra építő Maschine label volt a szócsöve (amit mellesleg saját maga alapított). Aztán ki tudja miért egyre kevesebbet hallottunk felőle, talán ő is beleunhatott az egyre undorítóbb dolgokba, amik az elektronikus tánczenei szcénát körbevették. Mázlinkra a hallgatása nem volt életre szóló.
A 99-es sorszámú Bedrock release telitalálat a javából, noha avatatlan, kommerszre áhítozó füleknek egyáltalán nem ajánlanám. A 'Non Binary' basszusa egyből az arcunkba nyal, ne számítsunk hosszú dobszolós felvezetésre. A filter alól szépen kezd előbújni az ördög maga, nem altatódal készült a kisdedeknek. Mielőtt mindenki azt hinné agyatlan veretésről van szó (124 BPM) illik leszögezni, hogy a harmadik perctől a dallamfoszlányok már megágyaznak a fődallamnak. Utóbbi totál csavar egyet az agytekervényeinken 4 és fél perc környékén, majd a többi alkotóelemmel harmóniába rendeződve zúg tovább. Az 'Epsilon Eridani' az előzőhöz hasonló basszussal kínál meg bennünket, naná hogy in medias res nyitással. Itt is 4 percnél nyílik ki a kompozíció, egy deep-be hajló string veszi hátára a muzsikát társulva egy szomorkás melódiával. Főidős, de otthoni hallgatásra is ajánlott darab. Az EP végére is marad meglepetés. Ha már az előző két zenével a fülünk belerázódott a sötétebb tónusú muzsikák világába itt egy kicsit meg is pihentethetjük a hallójáratainkat. Az 'Extrasolar hallatán' önkéntelenül is Emmanuel Top legfrissebb EP-je világlik elém arról is a visszafogottan építkező 'Cyclic' című alkotás. Utaztatás mesterfokon.
Reménykedem, hogy Oliver ezzel az EP-vel újabb lendületet vett és a következőekben újra megmutatja a tömegtermelőknek, miről is szól(na) ez az egész zenélősdi. 10/10 for me!

Oliver Lieb - Epsilon Eridani

Label: Bedrock
Katalógus szám: BED099
Megjelent: 2011. július
Stílus: Tech-house
Producer: Oliver Lieb

Tracklist:
1. Non Binary (9:19)
2. Epsilon Eridani (8:45)
3. Extrasolar (8:41)

Megvásárlós





2011. július 17., vasárnap

DVD Ajánló: Booka Shade - Movements (The Tour Edition)

A német duó Arno Kammermeier és Walter Merziger igencsak ért a közönség szórakoztatáshoz, ezt jelen dvd megtekintésével is le tudjuk ellenőrizni. Azoknak még jobb, akik élőben csípik el egy fellépésüket, nekem a 2008-as Balaton Sound-on sikerült, azóta élénken figyelem a velük kapcsolatos új megjelenéseket. Az ominózus képi -és hanganyag a belgiumi Pukkelpop Fesztiválon csendült fel 2007-ben, s a Movements albumukra épül. Arno a dobszerkó mögött vadul, míg Walter a szintit kezeli. Először bevallom elég szkeptikus velük kapcsolatban, hiszen kőkeményen elektronikus gyökerekből táplálkozó zenéjükben nem láttam azt a pontot, ahol élővé lehetne tenni. Nos a srácok az adott keretek között a maximumot hozták ki a meglévő paraméterekből, hiszen hozzá-hozzátesznek az albumról megszokott taktusokhoz. A legnagyobb ovációt a 'Nightfalls', az 'In White Rooms', a 'Mandarine Girl' és a 'Body Language' váltja ki. Nem csoda, hiszen mindegyik energiabomba a maga nemében. Amikor a 'Body Language' dallmát dúdolja hangorkánként a közönség az pedig mindent visz, s egyben méltő zárása a közel egy órás performance-nak.

Booka Shade - Movements (The Tour Edition) (Live @ Pukkelpop 2007)

Tracklist :
1. We Came to Dance
2. Night Falls
3. Trespass 06
4. Oh Superman
5. Karma Car
6. Unhealthy Pleasures
7. Monkey on My Deck
8. In White Rooms
9. Darko
10. Mandarine Girl
11. Blue Rooms
12. Body Language

Booka Shade – Movements (The Tour Edition)- We Came To Dance (Live At Pukkelpop) DVD from Hanumat on Vimeo.

2011. július 12., kedd

Amikor két mesterzenész közösködik

Egy igazi kuriózumszámba menő albumot sikerült ma leporolnom. Az egyediséget két faktor is adja. Egyrészt a szerzőpáros külön-külön is meghatározó arca az elektronikus tánczene dallamosabb válfajának. Harald Blüchel a '90-es évek derekán Cosmic Baby néven ejtette transzba hallgatóit, egyben sokat tett a korai trance hangzás kialakításáért. Christopher Von Deylen Schiller néven vált ismertté, aki ugyebár ma is aktív producer, zenészként koncerttermeket tölt meg performanszával. A két zenész hangzása itt egyszerre érvényesül, egyik sem nyomja el a másikat, ez pedig egy teljesen új univerzumot nyit. Másrészt a korong alapanyagát olyan művészek klasszikus zenei művei szolgáltatják, mint Eric Satie, Philip Glass, George Gershwin. Maga a koncepció nem új, hiszen korábban William Orbit is egy egész albumot szentelt a klasszikus darabok átgondolásának (az 'Adagio for strings' mánia innen indult). Ennek ellenére itt mégis többet kapunk, hiszen több az elektronikus elem, ami különleges ízt kölcsönöz és remekül passzol rá a klasszikusokból már jól ismert atmoszférára. Szívünkig hatol a 'Gymnopedie No.1.' felejtehetetlen zongorafutama, újabb, hömpölygős irányból közelítjük meg Wim Mertens örökérvényű 'Struggle For Pleasure'-jét, emellett két Blüchel-Von Deylen szerzeményt is csekkolhatunk, egyikben mi is érdekeltek vagyunk. A 'Budapest-Bukarest' ráadásul az LP fénypontja is, jellegzetesen Közép-európaias sound-jával.
Összességében csak szuperlatívuszokban tudok a hanganyagról nyilatkozni. Meditáláshoz, pihenéshez, gondokodáshoz fokozottan ajánlom mindenkinek. 10/10.

Blüchel & Von Deylen – Bi Polar

Label: Edel
Katalógus szám: 0150872ERE
Ország: Németország
Megjelent: 2004
Stílus: Downtempo, Ambient
Proucerek: Harald Blüchel, Christopher Von Deylen


Tracklist:
1. Gymnopédie No. 1 (6:11)
2. Etoile Polaire (7:08)
3. Budapest - Bukarest (6:18)
4. Summertime (7:20)
5. Struggle For Pleasure (6:48)
6. Departure (6:03)
7. Kreuz Des Südens (7:16)
8. Gymnopédie No. 3 (7:19)

Discogs belehallgatós

2011. július 11., hétfő

Zeneajánló: Martin Roth - Deep Style EP

Martin Roth - Deep Style/Alacati [Anjunadeep]
Ezúttal rendhagyó módon egyetlen EP fogja az aktuális zeneajánlóm célpontját képezni. Az elkövető nem más, mint Martin Roth, aki ezúttal egy új hangzásban, deep house-ban próbálja ki magát. Mint ismeretes az öreg Martin (legalább is a képeit elnézve letörölhetetlen nyomokat hagyott az arcán a konstans éjszakázás - a szerk.) anno a trance kommerszebb, hard válfajával kezdte az ipart űzni, olyan álnevek alatt, mint a Y.O.M.C., az M.R. (a 'Life On Mars' volt egyik nagy dobása Dj Wag oldalán), Julian D'Or (The Driver Project 'Join me'-jéből - eredetileg Him - készített remixe elég sok válogatást megjárt). Aztán szépen letisztult a zenéje, ami elhagyta hard jellegét és a progressive trance irányába mozdult el. 2004 környékén ihletett formában alkotott, gyakorlatilag a fél Blank & Jones életművet új alapokra helyezte (később jött a 'Catch', a 'Miracle Cure' és néhány közös studiómunka), elég csak a 'Perfect Silence' két különböző remake-jére és a 'Mind Of The Wonderful' remixére gondolni. Sűrű bassline-jára sodró, eufórikus trance dallamok rétegződtek, mesterien kikeverve. Olyan nevek kérték fel egy-egy remixre, mint a Paul Van Dyk, Jose Amnesia ('Second day', de jó kis zene volt), Schiller vagy Solarstone. Aztán kicsit megfáradva a grandiózus hangzástól átruccant a progressive alapokon nyugvó electro/minimal/tech világába, és milyen jó tette, hiszen ez is jól állt neki ('Verloopt in Berlin EP'). Persze nem kerek a világ változás nélkül, így 2011-ben a deep house jegyében írta tovább Martin az EDM-történelemkönyvét.
Jelen EP-ről a 'Deep Style' már hónapokkal ezelőtt a Jaytech és James Grant féle 'Anjunadeep 03'-as dupla mixen debütált, s már akkor is magasan kiemelkedett a label friss zenéi közül. Egy lehelet finom percussion-nel felvértezett groove vezeti fel a történetet, miközben egy, a háttérben sunnyogó, lefilterezett string alig várja, hogy előbukkanjon. Félidőtájt a zongoradallam is beköszön az emberesre megírt kiállásban, majd szépen utazunk tovább. Nagyon komplexül szól, mégis egyszerű felépítésű track.
Az 'Alacati' az ismeretlenek nyugalmával kezdi el útját a lejátszóban. Itt a bassline egyből a hátára vesz. Mielőtt elfáradna a fejünk a heves bólogatásban jön a string és szinti egyvelege egymásba folyatva, ami a lelkünk legmélyebb bugyrába égeti bele magát. A dallamvilága miatt még ütősebb, mint a 'Deep Style', s egyaránt ideális környezetre találhat egy deep vagy akár egy progressive szettben is.
A nagy hangzásváltások embere amihez ér az arannyá változik. Ez az EP az elmúlt időszak legkellemesebb deep house megjelenése, szóval mindenképp nézzetek rá! 10/10!

Martin Roth - Deep Style/Alacati

Label: Anjunadeep
Katalógus szám: ANJDEE116D

Megjelent: 2011. július 4

Stílus: Deep House

Producer: Martin Roth


Tracklist:
1. Deep Style (8:00)
2. Alacati (9:00)

2011. július 10., vasárnap

Argaman: Moshic hatodjára sem hibázik

'Argaman'. Egy album, ami ráirányítja a figyelmet az autentikus közel-keleti hangokra, mellette tagadhatatlanul Moshic-os, mégsem retro, deep, de nem riasztóan sötét. Röviden így zsúfolhatnám egy többszörösen összetett mondatba az érzéseimet az izraeli Moshic Shlomi hatodik studió albumával kapcsolatban. Félelemre nem is volt okunk, hogy emberünk rossz felé kormányozza a kommersz szelekkel szépen dacoló vitorláját, ugyanis a kiszivárgott zenék ('Una Hamm', 'Souls Plug') tökéletesen hozták a Moshic-életérzést és sound-ot. Az első lemezzel egyből a tánctér közepén találjuk magunkat. A nyitó 'Suddenly Bursts' egyből odapirít pattogós ütemeivel. A háttérben egy dúdoló férfihang szolgáltatja a kellemes meglepetést, egyben hozza magával a fentebb említett zenei ízt. A 'Who Wants To Rule The World' már minimalistább, kimértebb, s egy jó adag melankóliát is magában hordoz. A 'Reality Illustrated'-el mintha az elmúlt két darabot ötvöznénk eggyé: a feszes alapok és a magával ragadó melódia egészséges elegyét fülelhetjük meg. A 'Persian Dancing Cat' remekül használja a közel-keleti motívumokat a dobok rengetegében. Hihetetlen, de nem egy világzenei cd-ről vett loop megy végig, hanem egy komplett zenei téma söpör végig a lejátszóban. Az 'Una Hamm' előzetesen már harapdálta a fülcimpánkat. Az itt hadrendbe állított női vokálfoszlány és a zsúfolt bazár érzetét keltő hangkollázs barátságosan megfér a koncepcióban. Erre Moshic még rápasszint egy utaztatós string-et, ezzel a kétkedőknek/finyásoknak is beveszi a várát. A címadó 'Argaman' a Cj Art és Matteo Monero-féle ösvényen halad, előbbiből mintha a sötétséggel való játszadozást, míg utóbbiból a telített tribal groove-okat mentette volna át. A kiállásban sietve lépkedünk Jeruzsálem történelmi helyszínein, s szívjuk magunkba az itt mindennaposnak ható hangokat. A 'Rams Horn Space' már kőkeményen a psy felé kaccsint, ezt a dallamvilág, a pumpáló baseline és az agyon delay-ezett effektek is jelzik. A 'Clock Of Life' is ezt az utat követi, csak szélesebb palettán mozogva, vokál és hangszer segítséggel megtámogatva. Az 'Orphaned Steps' már-már trance-sre veszi a figurát, persze az autentikus elemek nem engedik céltalan veretéssé fajulni a dolgot, csupán a hangzásbeli telítettséget és az eufória faktort engedi szabadjára a szerző úr. A 'How Far So Long' szigorú tribal szekcióval nyit, majd Jakatta 'So lonely'- vokálsávjából hallunk egy rövid részletet. A rideg alapok így kapnak egy kis égi puhítást, de alapjában véve egy főidő darab, minimalista, de annál jobban kikevert hangzással. Az első cd-t a 'Souls Plug' zárja, ami szintén ismerős lehet már néhányatoknak. Ismét psy trance alapokra helyezzük Izrael zenei esszenciáját, ez gyakorlatilag megunhatatlan húzásnak bizonyul.
A kettes diszket felvezető 'No Woman Can Beat You' 4 percnyi szusszanást engedélyez, lassúsága ellenére azért rendesen felcsigázza a hallójáratainkat (főleg azokét, akik ismerik Moshic legutóbbi 'The World Project' lemezének tartalmát). A 'Blindness In Your Eyes' baljós dallamával nem éppen kis éji zene, de a betársuló férfi vokállal egész egyedi konstrukcióvá fejlődik. A 'The Clock Of Life' szépségét most chill verzióban is megcsodálhatjuk, bár tény, hogy 4/4-es testévre jobban adja az érzést. Az 'I Remember You' az angol nyelvre áhítozóknak okozhat kellemes pillanatokat. A vokálrész úgy tűnik mintha nem feküdne az alapra, kicsit mintha elnyomná azt, de pont ez adja a pluszt, a szokatlan alkalmazás. A 'Do You Remember' kimondottan rádióbarát darab, igazi nem a slágerfaktor miatt, hanem a csodaszép vokál miatt. Utóbbit elkövető hölgyemény kilétére sajna nem sikerült fényt derítenem. A 'My Life Is For You' egy lassan hömpölygő szerelmi vallomás, akusztikus gitárral és szimfónikus hatással. Olyan, mint egy oázis a végtelen sivatagban. A 'Spin Away' nekem egy jó ízű múltidézés. Nagyjából az ezredfordulón hallhattunk ilyen eszement nagy progi darabokat, mint amit most Moshic apánk összerántott. Falkaparós kiállás, rövid, de annál szuggesztívabb vokállal, majd ezt megfejelve jön a vezető melódia, ami a trance producerek többségének is dicsőségére vállna. A végére a 'No Woman Can Beat You' maradt egy kommerszebb hangvételű mixben (az Argonout név is Moshic-ot takarja), talán ez az egy lemaradhatott volna a lemezről.
Összességében Moshic ismét nagyon kitett magáért. Szépen idecsempészte hazájának hangját, emellett megmutatta, hogy a ragadozó deep-dark darabok mellett érzelmes és lassabb dolgokban is legalább annyira jól helytáll. Összességében 8/10-et adok rá, a kicsit túlzásba vitt etno hatás és a pocsékra sikerült végszó miatt.

Moshic - Argaman

Label: Contrast Records
Katalógus szám: CONCD5
Ország: Izrael
Megjelent: 2011. május
Stílus: Psy, Tribal, Progressive House, Downtempo
Producer: Moshic Shlomi

Cd 1
1. Suddenly Bursts (9:27)
2. Who Wants To Rule The World (8:55)
3. Reality Illustrated (8:44)
4. The Persian Dancing Cat (8:49)
5. Una Hamm (7:58)
6. Argaman (8:07)
7. Rams Horn Space (8:09)
8. Clock Of Life (7:20)
9. Orphaned Sleps (8:34)
10. How Far So Long (8:05)
11. Souls Plug (9:24)

Cd 2
1. No Woman Can Beat You (3:48)
2. Blindness In Your Eyes (7:41)
3. The Clock Of Life (Chill Mix) (6:29)
4. I Remember You (8:09)
5. Do You Remember (3:58)
6. My Life Is For You (8:00)
7. Spin Away (8:41)
8. No Woman Can Beat You (Argonaut Can Make Commercial Mix) (4:22)

ARGAMAN CD1 Mixed by MOSHIC


2011. július 8., péntek

Sven Väth: a változatosság gyönyörködtet

Nem sok olyan producerről tudok, aki mindegyik albumával egy, az előzőekben képviseltnél teljesen másat alkosson. Ezen szűk elitbe tartozik a német Sven Väth, aki meglépte ezt a hőstettet. Mint ismeretes az öreg Sven nevéhez elég sok meghatározó momentum köthető a német techno szcénán belül (konkrétan három label, a Harthouse, az Eye Q és a Cocoon, az Omen és a Cocoon Club üzemeltetése, illetve a trance zene Európába importálása Indiából csak hogy párat említsünk).

Az albumok sorát az 1992-es 'Accident In Paradise' nyitotta. A konvenciót nem tűrő elektronika hömpölyög végig a lemezen, acid-del, techno-val, egy csipetnyi törtütemmel. A legnagyobb sikert a fokozottan savas 'An Accident In Paradise' és a Visions Of Shiva Remixben klasszikussá váló, organikus hangulatú 'L 'Esperanza' aratta. Az LP-t hallgatva tetten érhető, hogy Sven lázadó énjét tolta előtérbe.

Két évvel később, 1994-ben érkezett a 'The Harlequin - The Robot And The Ballet Dancer' egyfajta szépség és szörnyeteg sztori ember és gép viszonyára transzfolmálva. A számok kimondottan érettek. Sven ügyesen elegyti a fémes elemeket a komolyzenei betétekkel, kiemelve a konceptalbum mindkét szereplőjét. Ez a korong gyakorlatilag a trance korai szakaszának alapdarabja, amit talán sokan nem is tudnak. Innen a 'Beauty And The Beast'-et és a 'Ballet Fusion'-t emelném ki. Nagybetűvel írva KLASSZIKUS mindkettő! Az alapanyag 'Touch Themes - The Robot And The Ballet Dancer [1995]' formában, remix verziókban (Underworld, Hardfloor, Aural Float) is hódított.

Mikor már azt hittük Sven beáll erre a vonalra, ismét fordult a kocka, 1998-ban a 'Fusion'-nel beütött a deep house láz. A címadó darab votl talán ami csöppet kilógott fúvószenekari hangzásával, de kétségtelen, hogy a kísérletező kedvében lévő Sven ezúttal is jó lóra tett. Hideg, kimért alapokra húz olyan hihetetlen atmoszférákat, amit nem sokan csinálnak ennyire profin. Nekem leginkább a 'Face It' jött be, de akár az össze track-et is felsorolhatnám, színvonalban annyira egyben volt a cucc.

2000-ben aztán menthetetlenül beütött az elektro és az oldskool a 'Contact'-on. És ez sem volt riasztó a szerző úrtól, hiszen itt is a maximumot csavarta ki a studiófelszerelésből. Itt szembe jön velünk egy kis Kraftwerk-i hagyomány ('Ydolem', 'Pathfinder', 'Ein Wagon...'), némi szúrós breakbeat ('Contact'), egy csipet chill ('Strahlemann & Söhne'), és zakatoló klubtechno ('Dein Schweiss', Smuggler'). Itt is akad kakukktojás, mégpedig a Rózsaszín Párduc aktualiuzált verziója az 'Agent P'. Szórakoztató, sokszínű lemez, az életmű egyik legátfogóbb LP-je.

A 2002-es 'Fire' annyira nem reformáló, mint elődjeik, de kétségtelenül itt is jön új fuvallat, mégpedig a minimal személyében. Átmentődik az elektro attitűd ('Design Music', 'Mindgames'), feszes tempót diktál a pszicho techno ('Ghost', 'Shock Ralley'). A kilógó lóláb a 'Je Taime' féle bluggyogós Casio szintis cover verziója, amin besírtam annyira komolytalan, még Miss Kittin vokálja se menti meg. A 'Fire' igazi erejét a remixekben mutatja meg. A 2003-as 'Fireworks' tényleg felér egy tűzijátékkal. Komoly töltetek kerülnek az ágyúba. Világszínvonalút kanyarít Danilo Vigorito, David Squillace, Tobi Neumann és Marco Carola is.

Az elmúlt majd tíz évben megannyi mixlemezt kaptunk Sven-től, de az új szerzői lemez még várat magára. Ahogy őt ismerjük biztosan valami újat húz elő a kalapból, ami jó is lesz, mert nem igazán kapkodja el...

2011. július 4., hétfő

Neo: „Nálunk nincsenek műfaji korlátok”

Az utóbbi időszakban nem sokat hallhattunk a Neo fórmációról. A világsikert elkönyvelő Kontroll filmzene után Moldvai Márk kivált, helyére Kőváry Péter és Hodosi Enikő érkezett Milkovics Mátyás mellé. A váltással a csapat számai érezhetően sokkal vokálorientáltabbak lettek, miközben egy valami megmaradt: munkáikban továbbra is a stílushatárokat áthágva minden jót magukba olvasztottak. A Tesco Disco és a Szia.info segítségével a Deep Zone is kérdésekkel bombázhatta hazánk vezető elektro-pop bandáját.

Szia: Csupán két hónapja látott napvilágot új albumotok, a ‘The Picture’, amely tizenkét igazi remekművet foglal magába. Hogyan jellemeznétek az új lemezt és mennyi ideig tartott az összeállítása?
Neo: Tavaly nyáron már online megjelentettünk az új albumról hat dalt 'Six Pixels' címmel, ami ingyenesen elérhető volt pár hónapig, ezt bővítettük albummá idén tavasszal. Természetesen folytattuk azt az utat, amit az elején elkezdtünk, azaz jó dalokat írni, izgalmas csomagolásban. Nálunk nincsenek műfaji korlátok, mindig azt csináljuk, amihez éppen kedvünk van. Az új albumon szabadon keveredik a synthpop, dark blues, new wave, italodisco, trip hop, rave és mindenféle stílus amiket kedvelünk.

DZ: Jó filmzenét komponálni nehéz. Nektek sikerült a Kontrollhoz. Ez a lemezetek azonban fordulópontnak tekinthető a formáció életében.
Neo: Gyerekkorunk óta imádtuk a filmzenéket. Titkos tervünk volt, hogy egyszer majd írunk filmhez zenét ezért, amikor Antal Nimród felkért minket hihetetlenül örültünk a lehetőségnek és miután elolvastuk a forgatókönyvet egyenesen beleszerettünk a sztoriba. Szerencsére Nimród teljes szabadkezet adott, így mindenféle megkötés nélkül dolgozhattunk, kísérletezhettünk a különböző zenei hangulatokkal. A filmzene később lemez változatban is megjelent és nyugodtan mondhatom, hogy hatalmas siker volt itthon és külföldön egyaránt.

Szia: Március vége és április eleje Erdélyben ért titeket. Meséljetek arról, hogy milyenek voltak ezek a fellépések, miként fogadott titeket a közönség?
Neo: Mindig jó Erdélyben játszani. Az emberek nyitottak, érdeklődőek, zeneszeretők. Nagyon jó visszajelzéseket kaptunk mindig is és természetesen a bulik is fantasztikusak voltak.

DZ: Hangzásilag merre tart most a csapat? Amit most hallok az abszolút nemzetközi, akár Angliában is születhetett volna. Miért van az, hogy itthon csak a kommersz lehet sikeres és a minőséginek a határokon túlról kell visszaszűrődnie hozzánk?
Neo: Szerencsére, ha lassan de ez is változóban van. Amikor a '90-es években elkezdtünk elektronikus popzenét játszani még nagyon nem volt itthon kultúrája a stílusnak. Mára már sokkal tájékozottabbak az emberek és jobban értik, amit csinálunk. Én bizakodó vagyok hiszen nagyon sokan kedvelik a zenénket, ami mára már jó pár generáción átível.


2011. július 3., vasárnap

Lyrics Of The Moment Vol. 47: Polarkreis 18 - Allein Allein (Schiller Remix)



Polarkreis 18 - Allein Allein (Schiller Remix)

He's living in a universe
a heart away
inside of him there's no one else
just a heart away
the time will come to be blessed
a heart away
to celebrate his loneliness
wir sind allein
allein allein
allein allein
allein allein
allein allein
we look into faces
wait for a sign
wir sind allein
allein allein
allein allein.

A prisoner behind the walls
a heart away
wants to lead his universe
just a heart away
the time has come for us to love
a heart away
to celebrate our loneliness
wir sind allein
allein allein
allein allein
We look into faces
wait for a sign
wir sind allein
allein allein
allein allein
allein allein
sind wir allein
allein allein
wir sind allein
allein allein.