2011. július 10., vasárnap

Argaman: Moshic hatodjára sem hibázik

'Argaman'. Egy album, ami ráirányítja a figyelmet az autentikus közel-keleti hangokra, mellette tagadhatatlanul Moshic-os, mégsem retro, deep, de nem riasztóan sötét. Röviden így zsúfolhatnám egy többszörösen összetett mondatba az érzéseimet az izraeli Moshic Shlomi hatodik studió albumával kapcsolatban. Félelemre nem is volt okunk, hogy emberünk rossz felé kormányozza a kommersz szelekkel szépen dacoló vitorláját, ugyanis a kiszivárgott zenék ('Una Hamm', 'Souls Plug') tökéletesen hozták a Moshic-életérzést és sound-ot. Az első lemezzel egyből a tánctér közepén találjuk magunkat. A nyitó 'Suddenly Bursts' egyből odapirít pattogós ütemeivel. A háttérben egy dúdoló férfihang szolgáltatja a kellemes meglepetést, egyben hozza magával a fentebb említett zenei ízt. A 'Who Wants To Rule The World' már minimalistább, kimértebb, s egy jó adag melankóliát is magában hordoz. A 'Reality Illustrated'-el mintha az elmúlt két darabot ötvöznénk eggyé: a feszes alapok és a magával ragadó melódia egészséges elegyét fülelhetjük meg. A 'Persian Dancing Cat' remekül használja a közel-keleti motívumokat a dobok rengetegében. Hihetetlen, de nem egy világzenei cd-ről vett loop megy végig, hanem egy komplett zenei téma söpör végig a lejátszóban. Az 'Una Hamm' előzetesen már harapdálta a fülcimpánkat. Az itt hadrendbe állított női vokálfoszlány és a zsúfolt bazár érzetét keltő hangkollázs barátságosan megfér a koncepcióban. Erre Moshic még rápasszint egy utaztatós string-et, ezzel a kétkedőknek/finyásoknak is beveszi a várát. A címadó 'Argaman' a Cj Art és Matteo Monero-féle ösvényen halad, előbbiből mintha a sötétséggel való játszadozást, míg utóbbiból a telített tribal groove-okat mentette volna át. A kiállásban sietve lépkedünk Jeruzsálem történelmi helyszínein, s szívjuk magunkba az itt mindennaposnak ható hangokat. A 'Rams Horn Space' már kőkeményen a psy felé kaccsint, ezt a dallamvilág, a pumpáló baseline és az agyon delay-ezett effektek is jelzik. A 'Clock Of Life' is ezt az utat követi, csak szélesebb palettán mozogva, vokál és hangszer segítséggel megtámogatva. Az 'Orphaned Steps' már-már trance-sre veszi a figurát, persze az autentikus elemek nem engedik céltalan veretéssé fajulni a dolgot, csupán a hangzásbeli telítettséget és az eufória faktort engedi szabadjára a szerző úr. A 'How Far So Long' szigorú tribal szekcióval nyit, majd Jakatta 'So lonely'- vokálsávjából hallunk egy rövid részletet. A rideg alapok így kapnak egy kis égi puhítást, de alapjában véve egy főidő darab, minimalista, de annál jobban kikevert hangzással. Az első cd-t a 'Souls Plug' zárja, ami szintén ismerős lehet már néhányatoknak. Ismét psy trance alapokra helyezzük Izrael zenei esszenciáját, ez gyakorlatilag megunhatatlan húzásnak bizonyul.
A kettes diszket felvezető 'No Woman Can Beat You' 4 percnyi szusszanást engedélyez, lassúsága ellenére azért rendesen felcsigázza a hallójáratainkat (főleg azokét, akik ismerik Moshic legutóbbi 'The World Project' lemezének tartalmát). A 'Blindness In Your Eyes' baljós dallamával nem éppen kis éji zene, de a betársuló férfi vokállal egész egyedi konstrukcióvá fejlődik. A 'The Clock Of Life' szépségét most chill verzióban is megcsodálhatjuk, bár tény, hogy 4/4-es testévre jobban adja az érzést. Az 'I Remember You' az angol nyelvre áhítozóknak okozhat kellemes pillanatokat. A vokálrész úgy tűnik mintha nem feküdne az alapra, kicsit mintha elnyomná azt, de pont ez adja a pluszt, a szokatlan alkalmazás. A 'Do You Remember' kimondottan rádióbarát darab, igazi nem a slágerfaktor miatt, hanem a csodaszép vokál miatt. Utóbbit elkövető hölgyemény kilétére sajna nem sikerült fényt derítenem. A 'My Life Is For You' egy lassan hömpölygő szerelmi vallomás, akusztikus gitárral és szimfónikus hatással. Olyan, mint egy oázis a végtelen sivatagban. A 'Spin Away' nekem egy jó ízű múltidézés. Nagyjából az ezredfordulón hallhattunk ilyen eszement nagy progi darabokat, mint amit most Moshic apánk összerántott. Falkaparós kiállás, rövid, de annál szuggesztívabb vokállal, majd ezt megfejelve jön a vezető melódia, ami a trance producerek többségének is dicsőségére vállna. A végére a 'No Woman Can Beat You' maradt egy kommerszebb hangvételű mixben (az Argonout név is Moshic-ot takarja), talán ez az egy lemaradhatott volna a lemezről.
Összességében Moshic ismét nagyon kitett magáért. Szépen idecsempészte hazájának hangját, emellett megmutatta, hogy a ragadozó deep-dark darabok mellett érzelmes és lassabb dolgokban is legalább annyira jól helytáll. Összességében 8/10-et adok rá, a kicsit túlzásba vitt etno hatás és a pocsékra sikerült végszó miatt.

Moshic - Argaman

Label: Contrast Records
Katalógus szám: CONCD5
Ország: Izrael
Megjelent: 2011. május
Stílus: Psy, Tribal, Progressive House, Downtempo
Producer: Moshic Shlomi

Cd 1
1. Suddenly Bursts (9:27)
2. Who Wants To Rule The World (8:55)
3. Reality Illustrated (8:44)
4. The Persian Dancing Cat (8:49)
5. Una Hamm (7:58)
6. Argaman (8:07)
7. Rams Horn Space (8:09)
8. Clock Of Life (7:20)
9. Orphaned Sleps (8:34)
10. How Far So Long (8:05)
11. Souls Plug (9:24)

Cd 2
1. No Woman Can Beat You (3:48)
2. Blindness In Your Eyes (7:41)
3. The Clock Of Life (Chill Mix) (6:29)
4. I Remember You (8:09)
5. Do You Remember (3:58)
6. My Life Is For You (8:00)
7. Spin Away (8:41)
8. No Woman Can Beat You (Argonaut Can Make Commercial Mix) (4:22)

ARGAMAN CD1 Mixed by MOSHIC


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...