Neo: „Nálunk nincsenek műfaji korlátok”

Az utóbbi időszakban nem sokat hallhattunk a Neo fórmációról. A világsikert elkönyvelő Kontroll filmzene után Moldvai Márk kivált, helyére Kőváry Péter és Hodosi Enikő érkezett Milkovics Mátyás mellé. A váltással a csapat számai érezhetően sokkal vokálorientáltabbak lettek, miközben egy valami megmaradt: munkáikban továbbra is a stílushatárokat áthágva minden jót magukba olvasztottak. A Tesco Disco és a Szia.info segítségével a Deep Zone is kérdésekkel bombázhatta hazánk vezető elektro-pop bandáját.

Szia: Csupán két hónapja látott napvilágot új albumotok, a ‘The Picture’, amely tizenkét igazi remekművet foglal magába. Hogyan jellemeznétek az új lemezt és mennyi ideig tartott az összeállítása?
Neo: Tavaly nyáron már online megjelentettünk az új albumról hat dalt 'Six Pixels' címmel, ami ingyenesen elérhető volt pár hónapig, ezt bővítettük albummá idén tavasszal. Természetesen folytattuk azt az utat, amit az elején elkezdtünk, azaz jó dalokat írni, izgalmas csomagolásban. Nálunk nincsenek műfaji korlátok, mindig azt csináljuk, amihez éppen kedvünk van. Az új albumon szabadon keveredik a synthpop, dark blues, new wave, italodisco, trip hop, rave és mindenféle stílus amiket kedvelünk.

DZ: Jó filmzenét komponálni nehéz. Nektek sikerült a Kontrollhoz. Ez a lemezetek azonban fordulópontnak tekinthető a formáció életében.
Neo: Gyerekkorunk óta imádtuk a filmzenéket. Titkos tervünk volt, hogy egyszer majd írunk filmhez zenét ezért, amikor Antal Nimród felkért minket hihetetlenül örültünk a lehetőségnek és miután elolvastuk a forgatókönyvet egyenesen beleszerettünk a sztoriba. Szerencsére Nimród teljes szabadkezet adott, így mindenféle megkötés nélkül dolgozhattunk, kísérletezhettünk a különböző zenei hangulatokkal. A filmzene később lemez változatban is megjelent és nyugodtan mondhatom, hogy hatalmas siker volt itthon és külföldön egyaránt.

Szia: Március vége és április eleje Erdélyben ért titeket. Meséljetek arról, hogy milyenek voltak ezek a fellépések, miként fogadott titeket a közönség?
Neo: Mindig jó Erdélyben játszani. Az emberek nyitottak, érdeklődőek, zeneszeretők. Nagyon jó visszajelzéseket kaptunk mindig is és természetesen a bulik is fantasztikusak voltak.

DZ: Hangzásilag merre tart most a csapat? Amit most hallok az abszolút nemzetközi, akár Angliában is születhetett volna. Miért van az, hogy itthon csak a kommersz lehet sikeres és a minőséginek a határokon túlról kell visszaszűrődnie hozzánk?
Neo: Szerencsére, ha lassan de ez is változóban van. Amikor a '90-es években elkezdtünk elektronikus popzenét játszani még nagyon nem volt itthon kultúrája a stílusnak. Mára már sokkal tájékozottabbak az emberek és jobban értik, amit csinálunk. Én bizakodó vagyok hiszen nagyon sokan kedvelik a zenénket, ami mára már jó pár generáción átível.