2021. február 11., csütörtök

Az Eclectica duó debütáló 3mpora LP-je az elektronikán belüli időtlenség vízióját jeleníti meg

Az Eclectica (Kersák Péter aka Snoopy és Császár Péter aka Peet) a magyar elektronikus tánczene történetének egyik legígéretesebb formációjaként indult 1999-ben, viszont hosszú ideig parkolópályán volt. A srácok most visszatértek, ha lehet így mondani még erősebben és még nagyobb tervekkel, mint korábban. Hogy mik is ezek pontosan? Az az alábbi interjúból (ami egyben albumpremier is) kiderül. 

DZ: Meséljetek a kezdetekről, hogyan indult a közös munka, s melyek voltak a legkiemelkedőbb pillanatok a formáció életében.
ECLECTICA: Már egy ideje együtt dolgoztunk Budapest különböző klubjaiban dj-ként, illetve a hétköznapjainkat egy belvárosi ruhaüzletben töltöttük lemezek árulásával. Egyik nap megláttuk az aktuális FREEE magazin pályázati felhívását, ahol új producer tehetségeket kerestek az újság saját kiadványához. Akkoriban már gondolkodtunk rajta, hogy jó dolog vinylről zenéket lejátszani, de fejlődési lehetőség minimális van benne és valamerre tovább kellene lépnünk. Ez a felhívás késztetett arra, hogy elinduljunk a producerré válás útján. A kezdet, az akkor leadott anyag, annyira jól sikerült, hogy nevezhetjük ezt a formáció legkiemelkedőbb pillanatának.
Később voltak még említésre méltó megmozdulásaink Eclecticaként, de ezek már újra a dj tevékenységünkhöz voltak köthetőek, például amikor az országban elsőként 4 lemezjátszós szettekkel léptünk fel.

DZ: Mi miatt és mikor döntöttetek úgy, hogy mégsem folytatjátok az Eclectica projektet?
ECLECTICA: Az O'Spectra-val, tudatlanul, valahogyan kapcsolatba léptünk a zenei univerzummal és tulajdonképpen teljesen amatőrként úgymond "letöltöttük" azt a felvételt az éterből.  Az egész inkább egy érzés, egy állapot, meglátás volt, amit tudatos és véletlen lépések során sikerült zenévé transzformálnunk. Rajtunk keresztül született meg akkor egy olyan darab, ami valahogy frissnek, előre mutatónak, de mégis közérthetőnek bizonyult. A sikerek nem is maradtak el.
A fenti történések viszont nem csak sikert, de nagyon komoly elvárásokat is hoztak, aminek egészen őszintén, nem tudtunk megfelelni, pontosan a fent leírtak miatt.
A technikai képességeink nem voltak még megfelelőek ahhoz, hogy az O'Spectra minőségét megismételjük és akarva, erőből pedig valamiért többé nem sikerült kapcsolatot létesítenünk a zenei világgal. Néhány próbálkozás és rengeteg tanulás után, ugyan eljutottunk odáig, hogy elkészítettünk egy, a kor és a mi elvárásainknak megfelelő tracket, az Intercontinental-t, amit saját kiadónkon az Eclectik Productions-on vinyl-re is vágattunk, de ekkor pont elért bennünket a digitális forradalom, amit szintén nem tudtunk elég gyorsan és profin lereagálni.
Ott álltunk egy bakelittel a kezünkben, amikor már mindenki a digitális hordozókra koncentrált, borítékolható volt a bukás. Ezután sem döntöttünk amellett, hogy megszüntetjük az Eclectica projectet, csak az élet más vizekre sodort bennünket, szóval a döntés nem volt tudatos.

DZ: Aztán csak éreztétek, hogy még nem értetek végig a nektek kijelölt úton? Mikor és kinek az ötlete volt az újraindítás?
ECLECTICA: Mindig is éreztük, hogy nem értünk végig rajta. Akármerre is vitt bennünket az élet, akár külön utakon is, mindig éreztük a kényszert, hogy zenéljünk, kapcsolatban maradjunk a zenével.
Az elmúlt tíz, látszólag teljes csöndben eltöltött év sem múlt el terméktelenül. A most összeállt albumunk zenéi, azoknak kezdetleges változatai ebben az időintervallumban születtek. Ezeknél a felvételeknél már sikerült elérnünk abba a szakaszba mind technikailag mind pedig tudásban, hogy sikerült pontosan megalkotnunk azt, amit szerettünk volna, amit épp éreztünk az adott pillanatban.
Érdekes, hogy az újraindulás ötlete mégsem bennünk, hanem egy barátunkban fogalmazódott meg, aki azóta egy amolyan -a külvilág számára láthatatlan- harmadik tagként segít bennünket ebben a projectben.

DZ: Elkészült első albumotok az '3mpora', ami február 26-án fog megjelenni a magyar Stellar Limited (a Stellar Fountain Records minőségi, nem feltétlenül csak tánctérbarát elektronikára koncentráló sublabelének) gondozásában. Kérlek mindegyik zenét mutassátok be pár mondatban, mire számíthatnak a hallgatók?
ECLECTICA: Entrée: Igazi utazás indítónak készült lassabb sebességű mély atmoszférikus szerzemény, amely garantálja, hogy hangulatba kerüljön a hallgató.
Micro in Spoon: A cím jól jellemzi Kersák úr néhai figyelmetlenségét, amin mindig jól szórakozik a duó. A kicsit elektro pop de egyben mély hangzású 'uplifting' darab keményebb, kopogósabb lábdobbal készült. Szeretünk kísérletezni különféle hangokkal, ütemekkel. A “valahonnan indulunk, elmélyülünk, és visszakerülünk ugyan oda ahonnan indultunk” klasszikus esete.
Train Ticket: Egy sötétebb, dallamaiban melankolikusabb hangvételű, 5/4-es, tört ritmusképletű szerzemény, ahol a címéhez hűen végig zakatolnak az ütemek és erőteljesek a mély frekvenciák.
Mentorly: Avagy a tanár aki jól vezeti a közönséget a táncparketten. Bölcs dallamokkal fűszerezett tört ütem, kristályos cinekkel és határozott megállásokkal hozza magával az arpeggio világát. Ezzel a darabbal szeretnénk kifejezni a tiszteletünket a régi, igazi break dance ritmusok, és az elektronika mai hangzásai felé is.
Show The Lions: Post detroit analog house, amit végigkísér egy szintitéma. Klasszikus felépítésével talán ez a leginkább klubközeli hangzású darab a lemezen.
O’There S’Where S’Times: Eredetileg egy gurulós trance dallamokat képviselő szerzeménynek készült, de a későbbiekben "beatless" vagyis ütemtelenné vált átkötő darab lett. Mély morajlás és magas dallamok szövődménye segít kicsit megállni az album közepén. Nevezhetjük akár egy négy perces kiállásnak, ami garantálja az elszállást és egyben hozzájárul a folytatáshoz.
Gora: A cím és a hangzás is Crna Gora-ra, azaz Montenegróra utal, ahova Peet rengeteget utazott pihenés céljából. A gitár riff-et a helyi zenék ihlették, a felépítés pedig a végtelen, tenger melletti szerpentineken való autózás monotonitását, látványát és szépségét hivatott visszaadni.
19th Explonation: Egy mid tempo sebességű track, mindent magában foglal, amit ma az Eclectica képvisel. Atmoszferikus dallamok, mocskos ütemek szofisztikált konstrukciója határozottan adja a hallgató tudtára mi is a mondanivalónk. A 19. "magyarázat" és "felfedezés" mint szójáték fejezi ki egy korszak lezárását a régi világból.
Curled Forms: Egy monoton, “bassheavy” zene, ami erősen tele van pakolva pad-ekkel, és a lüktetését egy Moog Modular arp téma adja. A magasabb frekvenciák a vége felé keményen túl vannak szaturálva, hogy fokozzák a hatást a pumpáláson.
Indie Gnirps: Az indián tavasz (ha a címében szereplő második szót tükrözzük, a Spring szót kapjuk). A leg “rádióbarátabb” felvétel az albumon, gyors, felfokozott hangulatú, ütemes zene, aminek fő témája a gitár és az azt kísérő analóg basszusszólam.

DZ: Mik a jövőbeli terveitek?
ECLECTICA: Komoly terveink vannak az albummal és a jövőben megjelenő remixxeinkkel, saját szerzeményeinkkel kapcsolatban. Újra szeretnénk megtalálni a kapcsolatot az emberekkel a zenénken keresztül, ki szeretnénk kristályosítani a Eclectica hangzást. Szeretnénk egy újabb lépést tenni a fejlődésben is és elképzeléseink szerint hamarosan nem csak lemezlovasként, de élő színpadi elektronikus zenészekként is tekinthetnének majd ránk. 

DZ: Az O'Spectra nagy kedvencem, amióta először meghallottam. Mindig is szerettem volna tudni, mi volt a háttérsztori a zene mögött. Kik játszották, hogy sikerült külföldön kiadni, a True Sounds of Freee-s megjelenés mennyiben segített a tracknek az ismertté válásban?
ECLECTICA: A történet mindenképpen a FREEE magazin kiadványával kezdődik. Akkoriban az Underground Records csapatába tartozó Randall hívására még az elbírálási időszak alatt bevittük a demot hozzájuk is. Nekik is annyira tetszett a felvétel, hogy saját kiadójukon, a Planetariumon is szerették volna megjelentetni és ennek a két cég jó viszonya nem is szabott gátat. Végül mindkét helyen kiadásra került a track.
A Planetarium színeiben Tommyboy abban az évben is részt vett Miamiban a WMC-n, ahol egy demo cd-n szerepelt az O’Spectra is. Valahogy eljutott a cd a Bedrock csapatához és nemsokára azzal a jó hírrel kerestek bennünket, hogy az akkor induló, kissé sötétebb hangzásokat támogató alkiadójuk, a Black szeretné kiadni a felvételt néhány remixszel egyetemben.
A zene megírásának háttérsztorija egyébként az, hogy akkoriban rengeteget hallgattuk a GU Athens válogatását Danny Tenaglia mixelésében. Az a teljesen letaglózó sötét hangzás annyira magával ragadott oly sokak között bennünket is, hogy rendkívüli befolyással lett az akkori zenei világunkra. Mindenképpen egy olyan darabot szerettünk volna elkészíteni, ami azt a hangulatot képviseli. Persze a stílusa teljesen más lett, mint az azon szereplő, többnyire deep, minimalista, atmoszférikus techno szerzemények, de a színt, az érzést szerintünk sikerült eltalálnunk. Mindig arról álmodoztunk, hogy Tenaglia egyszer lejátssza ezt a zenénket és bár nem tudunk róla, hogy ez valaha megtörtént volna és teljesen más irányba ment el a sorsa, de így is elégedettek voltunk az elért eredménnyel.
A track szerepelt Parks & Wilson akkori Essential Mix-én, Anthony Pappa és Kühl Tamás a legendás budapesti Home-ban pörgette, a magyar kollégák közül szinte mindenki kedvelte és játszotta itt-ott. Clark 'Directions 02' című mixelt válogatásán pedig már a friss, Black Records-on megjelent Deep Space Organisms Outer Space Remix található meg, John Digweed 2004-ben megjelent 'Bedrock Layered Sounds' válogatásán pedig a Deep Space Organisms Deeper Space remixe szerepel.

Az empora szó jelentése főhajó, ami ugyan eredetileg a templomok belső, központi aulája, de itt az Eclectica által képviselt elektronikus zenei irány, az elektronikán belüli időtlenség vízióját jeleníti meg.


Eclectica - 3mpora preorder -> https://www.beatport.com/release/3mpora/3258288
Hivatalos megjelenés dátuma: 2021. február 26.
 

Az album számaiból készült dj mix az alábbi linkről érhető el:

2021. február 5., péntek

James Lavelle: az UNKLE és a Mo'Wax sztori / The Man From Mo'Wax filmajánló

 A 2016-os 'The Man from Mo'Wax' egészen véletlenül került a látószögembe. A Media Markt-ban sikerült beszereznem a filmzene dupla vinyl változatát potom 1000! forintért 2019-ben. Mondhatni nem lehetett nagy kasza a kiadvány, ha a legendás, James Lavelle által gründolt Mo'Wax kiadó kiemelkedő darabjait magába sűrítő kék és piros színű bakelitért csak ennyit kértek el (vagy valaki csúnyán benézte az árazást, vagy stílusidegenként értéktelenítette el ezt az egyébként remek szelekciót).
Ironikusan valahol ez a nyitó rövid történet kicsit egybecseng a dokumentumfilm végignézését követő szájízünkkel. Na, de ne szaladjunk ennyire!
Egyszóval James Lavelle-nél nagyon fiatalon csöngetett be a zene szeretete, s egy idő után már nem is igazán érdekelte semmi más, mint a haverokkal lógni, break és hip hop lemezeket hallgatni, majd az éves zsebpénzkvótája terhére vásárolt felszerelésen gyakorolva eljutni egy olyan technikai szintre, amivel már prezentálhatta folyamatosan gyarapodó lemezgyűjteményét a nagyközönség számára. Egyre több embert ismert meg, akik szintén a zene megszállottjai voltak és összeállt a kép számára, saját kiadót szeretne alapítani. Ez lett a Mo'Wax, ami 1992-ben (18 éves volt ekkor!) startolt el és rövid idő alatt a melankólikus, vaskos törtekre, füstös hangulati képekre, jazz, hip hop és funk elemekre épülő stílusirányzat, a trip hop zászlóshajója lett.
Megfordult itt többek között Dj Krush, Attica Blues, La Funk Mob, Blackalicious, Dj Shadow és Luke Vibert is
A film egyik fordulópontja mindenképp James és Josh aka Dj Shadow találkozása. Shadow előszeretettel molesztált ősrégi lemezeket hangminták után kutatva, ő lett a kiadó legjobban futtatott előadója, zenei alappillére. A mintatúrás csúcspéldáját az 'Entroducing' LP-je jelentette, ami hihetelen eladási számokat produkált. Ekkoriban kezdtek bele az UNKLE projektbe is Lavelle-lel, közös LP-jüknek a 'Psyence Fiction'-nek óriási médiakampányt szerveztek, viszont a lemez nem lett akkora dobás, mint az 'Entroducing' volt. Igaz még a Top Of The Pops is összejött a srácoknak, bár abban az ominózus 3 percben minden Shadow arcára volt írva, hogy mennyire kivánja az UNKLE körüli felhajtást.
Történt ugyanis, hogy James egyre nagyobbakat álmodott, hogy kivel és hogyan szeretne kollaborálni, míg a zenei kivitelezés teljesen Josh-ra maradt, akinek egyrebb frusztrálóbb lett a csendestárs szerep és Lavelle basáskodó mentalitása, így a kilépés mellett döntött.
Az UNKLE ettől függetlenül ment tovább, a mai napig élő projekt, rengeteg tagcsere után James jelenti az állandóságot a csapatban.
Innen azonban valahogy leszálló ágba került Lavelle magasan ragyogó csillaga, 2002-ben a Mo'Wax kénytelen volt lehúzni a rolót, a kieső idejében dj-ként járta a világot, készített pár Global Underground mixet, de a sok utazás tönkretette kapcsolatát feleségével, válás lett a vége. Zeneileg próbálkozott magát egyre jobban belevonni az UNKLE-be (énekelt is!), több kevesebb sikerrel, de ellentmondást nem tűrő személyisége egy idő után a legstabilabb barátait is kikezdte.
A film háromnegyedénél már egy az egyben sajnálja az ember James-t, aki elvált, a kiadója semmivé lett, hatalmas adósságot halmozott fel és a zenén kivül semmi másban nem tudott kiemelkedőtt nyújtani.
Aztán 2014-ben kapott egy újabb lehetőséget a sorstól, hogy ő legyen a Meltdown fesztivál zenei direktora, s ha már ott volt egy ütős line up-ot hozott össze, amolyan Mo'Wax reunited-et. Még a régi barát Shadow is eljött örömzenélni a fesztiválra. Ezzel a pozitív felhanggal záródik a film, egyben tipikus tanmesét kapunk: hirtelen felemelkedés, lassú, de programozott bukás, majd a második esély, amit főhősünk természetesen megkap.
Matthew Jones rendező és csapata közel 700 órányi korábban nem látott privát felvételből vágta össze a filmet, ami felér egy időutazással. Mindenképp ajánlom megtekintésre!