2013. május 31., péntek

Rare Stuff: ICU Clubnights Volume 2. mixed by Kimball Collins

Annó a trance műfaj nagy szerelmese voltam, s megszállottan gyűjtöttem a fellelhető, valamire való official dj-mixeket. Egyik ismerősöm egy jelentősebb mennyiségű "csomaggal" látott el, melyben Kimball Collins ominózus mixe is szerepelt. Kimball az egyik legismertebb amerikai trance dj volt a mix cd készítésekor, lemezlovasi karrierje egészen 1987-ig nyúlik vissza. Ami elsőre fülbe tűnik: a diszk keverés ügyileg hagy némi kívánni valót maga után, mivel egy-egy számot sokáig hagy élni a dj, s az átfedéseket fél percen belül letudja. Viszont ezen túllendülve, s kimondottan a track-ekre koncentrálva már javul a helyzet, hiszen bitang nagy zenék váltják egymást, tűrhető hullámzással az egyvelegben (főleg, ha még azt is hozzátesszük, hogy a szett élőben lett rögzítve az Utopia Club-ban - a szerk.). Olyan nevek vendégeskednek itt, mint Matt Darey, Lange, Mauro Picotto, Laurent Véronez aka Indoctrinate, Dutch Force aka Benno de Goeij, Lustral és Mike Koglin. Akik szeretnek nosztalgiázni, vagy éppen pótolni fiatal koruk miatt a múlt nagy pillanatait mindenképp hallgassanak bele ebbe a ritkaságba. Garantáltan nem fognak csalódni!

ICU Clubnights Volume 2. mixed by Kimball Collins

Label: ICU Records
Katalógus szám: 59808-0700-2
Megjelent: 2000. június
Stílus: Trance
Dj mix: Kimball Collins


Tracklist:
1. GD – Choral Reef (Sanctuary Mix)
2. Matt Darey Presents Mash Up – Liberation (Ferry Corsten Mix)
3. Z2 – I Want You (Lange Mix)
4. Red Baron – Vandenburg (Original Mix)
5. Solange – Messages (4AM Trance Mix)
6. Travel – Pray To Jerusalem (Euphoriah Remix)
7. Mauro Picotto – Iguana (R.A.F. Mix)
8. Nordlander – Starchild (Original Mix)
9. Dutch Force – Deadline (Original Mix)
10. Indoctrinate – Feeling You (Original Mix)
11. Lustral – Everytime (Mike Koglin Remix)

2013. május 28., kedd

EP ajánló: Beat Syndrome, Nico Ferrero, Stanisha & Franzis-D, D.M.P.

Beat Syndrome - Tsunami [SA021]
A Sound Avenue kétségtelenül az egyik legnívósabb franchise-zá nőtte ki magát a Crossfade Sounds-szal és a 3rd Avenue-val egyetemben az elmúlt hónapokban. A minőségi felhozatal most egy újabb gyöngyszemmel gyarapszik, amit a kanadai Beat Syndrome duónak köszönhetünk. Az original egy feszesebb alapokon nyugvó, de álmodozós dallamokkal felvértezett bomba, ami minden progihoz szokott fülnek kellemesen fog majd hatni. Santiago Garcia nyersebbre, pumpálósabbra csinosította a saját verzióját, míg a viszonylag ismeretlen Jelle Kuispers mélyen alászállt az óceánba búvárkodni és onnan ihletet merítve egy végtelenül figyelemre méltó, string-mániákus átirattal jelentkezik. Engem személy szerint a két Silinder remix csigázott fel a legjobban. A Day Mix a nevével ellentétben inkább éjszakai, nyugodalmas tempóban igyekszik becserkészni a gyanútlan hallagtóságot (118 BPM-en) egy eszméletlen kiállással nyaköntve, míg a Night Mix már egy partiban is pattogósabb mozgásra készteti a hallgatóságot. 9,5/10

Megjelent: 2013. május 27.









Nico Ferrero - States [RLXD13043]
Mindig öröm új, tehetséges arcokat megismerni. Az argentin Nico Ferrero is ilyen, aki gyakorlatilag óriási handikeppel indul, hiszen országa ontja magából a képzett producereket. Annó a Stellar Deep ága ajánlott számára megjelenést a 'My Vegetarian Friends' című ópuszával, most pedig a Reelaux Digital-nál jön ki egy feledtébb színvonalas kislemezzel, ami kizárólag csak original-okat tartalmaz (s melyen már érezhető a fejlődés előző megjelenéséhez képest is). A 'States' egy rövidebb és egy hosszabb verzióban élvezhető, a lényeg tulajdonképpen ugyanaz: egy pulzáló groove-ra és egy utaztatós atmoszférára húzott fel egy szépen megírt és kivitelezett dallamot, s ezek vegyítésével egy epikus darabot hozott össze. A 'Deep Dream' hasonló elven építkezik, talán még acélosabb alapokkal bír elődjénél, s a sunyin beinduló morgás mellé társuló melódia is szemvillanás alatt komplex módon teljesedik ki. Ez igen, must have EP! 8,5/10.

Megjelent: 2013. május 27.



Stanisha & Franzis-D - Viva La Underground [SFR066]
Ha létezik a dark-tribal-progressive vonal jelenlegi állását hitelesen summázó EP, az nem lehet más, mint az ágazat két legkeményebben melózó producerének Stanisha-nak és Franzis-D-nek a "tollából" származó 'Viva La Underground'. Ráadásul ilyen címmel nem is lehet lepkekergetős, napsütötte témára gondolni, csak is szigorú, misztikummal átitatott, energiától feszülő produkcióra. A srácok rendesen odapakoltak, a hangzást figyelve talán Stanisha dominanciája jobban érződik, ami jót tesz a végeredménynek. A remixerek is hoznak új színt az EP-re. Charly Aguada meglepően nagyot alakít, prog-is, letisztult hangzású remakeje a csomag legjobbja! Hector Sawiak most sem okoz csalódást, szépen kiszínezte az original synth téma mellé a saját hangzásvilágát. Samotarev dubos hatású delayezett szintijével kerget az őrületbe pozitív értelembe, míg Carlos Fox kicsivel vidámabb és dallamosabb irányba terelgette az alapanyagot, a maga nemében ez is megsüvegelendő munka lett! 8,5/10

Várható megjelenés: 2013. június 3.
Feedbacks: http://vipultima.com/promo_sheet.php?releaseId=23826



D.M.P. - Relax [SFD010]
Bizony, már a tizedik kiadványával jelentkezik a Stellar Fountain Deep! Történetesen az első ikszbe lépés se lehetne stílusosabb, hiszen ugyanaz a Deep Music Product jegyzi az EP-t, mint az induláskor. Robi tényleg a deep house legjavát hozza, ami szép, kövér stringeket és megigéző dallamokat jelent. A három original mellé ezúttal sem kértünk fel remixert, mivel a zenei koncepciót eredeti formájában is kerek egésznek találtuk. Valahol igazolni látszik döntésünket, hogy a feedback-ek is kivétel nélkül dícsérik D.M.P. produceri kvalitásait. A 'Relax' egy hátradőlős, dimenziókon átívelő, lélekmelengető utazás, az 'Enjoyable' megigéz zongorafutamával, míg a 'The Future' komolyabb monológjával és karakteresebb sound-jával árnyalja tovább a képet.
Az pedig külön öröm számunkra, hogy Robinak beindulni látszik a karrierje, hiszen már a lengyel Electronic Tree-nek, testvér labelünknek a Deep Dive Records-nak és Robbie Fithon 6913 Digital-jának is besegít egy-egy saját track-kel, illetve remixszel. 9/10.

Várható megjelenés: 2013. június 7

2013. május 25., szombat

Így készült VI.: Zebra Beatz - Zebra Acid

Az 'Így készült' rovat hatodik kiszemeltje egy igazi underground klubhimnusz, Zebra Beatz 'Zebra Acid'-je, amit James Zabiela játszott rongyosra szettjeiben. A nevéhez hűen színtiszta acid-et hozó 11 perces monstre produkcióról sokan nem is tudják, hogy egy magyar géniuszhoz köthető. Lórencz Péter aka Peter M. Lawrence az alábbi cikkben avat be bennünket a 'Zebra Acid' háttérsztorijába.
"A track legelső verziója 2009. közepe felé készült. Előzményként annyit, hogy nagyon nehezen emésztettem meg a 2005-2006 környékén kialakult prüntyögős minimal hype-ot, nem igazán tudtam elengedni a 135 bpm fölötti tempót és a groovy hangzást, amiért addig éltem-haltam. Próbálkoztam ugyan poén szinten minimallal, Collins & Behnam 'U R Sick' című szerzeményét remixeltem Midicore álnéven, ami később a Recon Light-on jelent meg, de nagyjából ennyi elég is volt ebből a hangzásból (Lásd & hallgasd: ITT!). A 2009-es évem a kísérletezgetésről szólt, próbáltam mindent kitekerni a Reason-ből, amit csak lehetett. Azt is, amit nem.
A 'Zebra Acid' első verziója egy eléggé dark-os hangzású, gyomorforgató acid techno darab volt, amiben a kevesebb több elvet követtem. A mixdown és a mastering soha nem volt az erősségem, így Collins Gabi tanácsára próbáltam minél kevesebb hangot használni. Az acid hangokat egy Reason kiegészítő, a Silver Box segítségével keltettem életre, amit próbáltam kicsit karcosabbá tenni több Scream Distortion használatával. Az tracket körülölelő hangok először loopolt gyártelepi atmoszférákból álltak, amiket a samplerrel és egy advanced reverb használatával tekertem szét. A bassline első verziója gyereksírásból készült, majd egyszerű sinewave-ekből raktam össze, ezt később lecseréltem egy áttekert Thor presetre. A négyszögjelek miatt azonban nagyon szárazzá vált a zene, majd meghallottam a sátáni üvöltést: rakj bele még több hangot!!! Nem tudtam engedni a kísértésnek, végül tele lett dobálva a zene mindennel, ami csak szembejött. Rengeteg samplert használtam, hatalmas reverb-öket és automatizált filtereket szinten minden sávon. A kiállásban beinduló felpitchelt hang szintén egy samplerből jön, ami kezdetben sidechain kompresszorral lett megbolondítva, de ettől 2 perc után tengeribeteg lettem. A dobok nagy része is filterezett – tekergetett sample. Sokan próbálnak mindent szintiből kitekerni, ami jó móka, de ennyi hangnál már belebolondul az ember, ha minden egyes apróságot tökéletesre akar csiszolni.
Minél több hang került a mixbe, annál kezelhetetlenebb lett végleges tiszta hangzás elérése, ezt akkor – meglehetősen amatőr módon – egy raklap kompresszorral oldottam meg. A fő probléma az volt, hogy nem tudtam normálisan EQ-zni, össze volt folyva minden, végül egy sidechain-hez hasonló, egyedi megoldással tudtam teret csinálni az atmoszféráknak. A Reason legnagyobb hátránya egyébként szerintem még mindig az EQ, nem igazán lehet vele elég határozottan, nagy mélységben vágni. Nyilván a zeneírás, mixing és mastering folyamatát el kell különíteni, de én szeretem nagyjából úgy hallani a zenét alkotás közben, ahogy a végleges verzió szólni fog. A legújabb Reason elvileg kapott valami új EQ-t, ezt még sajnos nem volt alkalmam letesztelni, de kíváncsian várom a megismerkedés pillanatát.
A track elkészült, master nélkül nagyjából úgy szólt, mint egy vödör krumpli. Megszületett a Zebra Beatz project, egy B oldalas track mellett elkezdtem kiadók után nézelődni. Rengeteg „köszijódenemkellesz” és „túlbonyolultdeamúgytetszenedenemadjukki”típusú elutasítás, és persze számos megválaszolatlan email után a UK-ban található székhelyű Steal My Oil csapott le a zenére, 10 percen belül már küldték is a szerződést. Pezsgőbontás, örömködés. Másnap úgy döntött a Windows, hogy lefekszik pihenni egy kicsit. Soha többé nem kelt fel. Formatcé után másképp látja az ember a világot.
A következő heteim a gép újraélesztéséről és a project összeszedéséről szóltak, de rengeteg hang hiányzott. Írnom kellett a kiadónak, hogy Houston, we have a problem…  Szerencsére a boss jó arc volt, és odébb tudtuk rakni a megjelenés dátumát.
Nagy nehezen újra összeállt a track 3.0. verziója. A kiadó felajánlotta, hogy masterelnek, de a II. világháborús mixdown és a kompresszorok áldásos tevékenysége miatt a száraz track teljesen alkalmatlan volt mindennemű emberi fogyasztásra. Merjünk nagyot álmodni, Ableton Live fel, Reason-nel rewire-n keresztül összeköt, csináljunk valamit. Ha már úgyis fent volt az Ableton, pár hangot még beleraktam a zenébe, mert hirtelen kevésnek tűnt minden újra. A végleges master egy sima alap kompresszorral és limiterrel készült el, mert az Izotope Ozone hírére a gépem újra halálsikollyal reagált. Export, pár hónappal később megjelenés, csönd.
Majdnem 2 év telt el,  amikor az egyik jóbarátom szólt (sikított, már amennyire facebook chaten ilyet lehet), hogy Zabiela új live mixébe hallgassak bele. 7. percnél ismerős hangokba botlottam.



Kis keresgélés után kiderült, hogy James már nem egy helyen felrakta a zenét, és általában az emberek sem menekültek haza, amikor meghallották. Egy álmom valóra vált, lassan ideje a többit is valóra váltani."

Íme a track!



A teljes release: ITT!

James Zabiela és a Zebra Acid akcióban



2013. május 24., péntek

Arko Madley - Resonance 038 (2013-05-22)

A mostani mix rendhagyó módon 14 trekkesre sikeredett, de ezt leszámítva nagyjából hasonló stílusú, mint az előző részek. Egy nagyon komoly progressive zenével kezdek, Tip D'Oris 'Loss Of Sight'-jával Monjoke Remixében, ami elég súlyos bassline-jával csap oda egyet. Aztán érkezik Moshic -tól a Hosure, kicsit visszaterelve a mixet eredeti medrébe. Harmadiknak Naplam'Ice Heart'-ját hallhatjátok, ami az idén márciusban megjelent Evolution névre keresztelt EP-n található. Tovább lépve a trekklistán Tvardovsky 'Stories from the Future'-ét találjuk egy jó kis original mixben. A 'Stories from the Future' kicsit mélabús, ugyanakkor nagyon szép darab. Augusto Balmaceda 'Reseccion' nagyjából hasonló hangulatú zene, mint az előző. A hatos zenével viszont egy jó kis dark blokk következik! Ezt a részt csak Manelet 'Arje'-je töri meg pár percre, majd utána újra a dark stílus veszi át az irányítást, ami egészen a mix végéig tart. Persze Nhar 'To Limn The Welkin' és Neptun 505-ék zenéje azért a végén még egyet odaver! Nagyon jó szórakozást kívánok mindenkinek! Cirka két hét múlva ismét találkozunk, addig is az erő legyen veletek! :)

Arko Madley - Resonance 038 (2013-05-22)

Label: Deep Zone
Katalógus szám: RES038
Megjelent: 2013. május 24.
Stílus: Progressive, Dark progressive, Melodic
Dj mix & Cover: Arko

Tracklist:

1. Tip D'Oris - Loss Of Sight (Monojoke Remix) [Fluro Music]
2. Moshic - Hosure (Original Mix) [Contrast]
3. Napalm - Ice Heart (Original Mix) [LuPS]
4. Tvardovsky - Stories from the Future (Original Mix) [Parquet]
5. Augusto Balmaceda - Reseccion (Original Mix) [OLD SQL]
6. Moshic - Femme Ultime (Original Mix) [Contrast]
7. Zibe - Kara (Original Mix) [BCSA]
8. E.f.g. & Neptun 505 - Beacon (Original Mix) [Electronic Tree]
9. Manelet - Arje (Original Mix) [Mind Field]
10. Matteo Monero - This World (Club Mix) [Never Too Late]
11. Santiago Teillagorry - 27 de Julio (Mitrinique & Yunta Remix) [Funktripes Music]
12. Following Light & Relic Background - Confabulation (Dark Mix)[OLD SQL]
13. E.f.g. & Neptun 505 - Dive Into Mist (Carlos Fox Remix) [Electronic Tree]
14. Nhar - To Limn The Welkin (Original Mix) [Boxer]

2013. május 23., csütörtök

Technika X.: Reelaux gondolatai az önmenedzselésről

Az önmenedzselés valamiért olyan téma, amelyről nagyon sokan szélsőségesen vélekednek. Az egyik véglet az a nézet, hogy a „termék” majd eladja magát, elég megírni a tökéletes dalt és már hátra is dőlhetünk. Ez nyilvánvalóan  nincs így, hiszen sokkal sokkal több tehetséges ember van, mint befutott sztár, sőt a befutottak nem mindegyike tehetséges. Ami mégis kiemelte őket a tömegből az a profi marketing. A másik végletes elgondolás az, ha azt gondoljuk, hogy jó ötlet naponta ötvenszer buzdítani az ismerőseinket a közösségi médiumokon, hogy lájkolják a fan page-ünket és legalább ugyanennyi irreleváns dj-nek elküldeni a promónkat a zene meg olyan, amilyen. Nos a szomorú helyzet az, hogy az utóbbi taktikával még azzal együtt is sikeresebbek lehetünk, hogy az összes privát ismerősünk garantáltan letilt és kiátkoz a virtuális világból, a szakmabeliek pedig a hátunk mögött röhögnek. Egy szó, mint száz, valahol félúton van az igazság. A bevezető után nézzük meg, milyen lehetséges eszközei vannak ma egy előadónak arra, hogy felkeltse és megtartsa a közönség figyelmét, ill. miket kell ezek használata során szem előtt tartania. Kezdjük az online lehetőségekkel:
- A kötelező facebook mellett keressünk alternatív csatornákat is,  mert van, aki zsigerből gyűlöli a legnagyobb közösségi portált, őket se veszítsük el.

- Az előzővel összefügg, hogy nyissunk a még nem elterjedt, de jó lehetőségeket kínáló site-ok felé, mint pl: Official.Fm, Bandcamp, stb.  Teljesen ingyenesek, (vagy legalábbis vannak ingyenes funkcióik) így semmi nem indokolja, hogy elzárkózzunk tőlük
- Sok időt takarítunk meg, ha a fentieket egymásba integráljuk. Pl. A facebook kiírásunk automatikusan átkerül a twitter oldalunkra, az official.fm video postunk pedig a youtube-bal szinkronizálódik.
- A facebook-on és egyéb web2.0 oldalakon általában fizetett promócióra is van lehetőségünk. Ennek a megítélése elég vegyes. Saját tapasztalatból azt mondhatom, hogy megéri vele foglalkozni, mert abszolút nem drága és egy bizonyos mennyiségű kezdő lájkot hoznak az oldalunkra, ráadásul valós emberek valós kedvelései ezek, tehát nincs benne semmi csalás. A dolog hátránya, hogy nehéz célozni a hirdetést. Azt beállíthatjuk, hogy melyik országokban jelenjen meg, arra viszont semmilyen ráhatásunk nincs, hogy milyen preferenciájú userek oldalán tűnjön fel. Sokan rákattintanak, de valójában azt sem tudják kik miért, így egy részük valószínűleg gyorsan le is morzsolódik, de addig sem lesz aktív tagja az oldalunknak.

- A facebook további előnye, hogy rengeteg beépülő alkalmazást fejlesztettek rá. Ezek egyike a Like to Download App nevű, melynek segítségével ingyen reklámozhatjuk az oldalunkat olyan módon, hogy egy dalt ingyenes letölthetővé teszünk bárkinek, aki kedveli az oldalunkat.
- Ha van szabad forrásunk, akkor készíttessünk profi weblapot. Ezzel felkészülhetünk arra az időre, amikor a facebook már nem lesz ennyire népszerű. Ha ezt most nehéz elképzelni, nézzük meg, mi lett a myspace-szel. 2006-2008 környékén volt nálunk a csúcson, sokan nem gondolták volna, hogy 1-2 éven belül senkit nem érdekel már. Akik kizárólag arra alapozták az online megjelenésüket,hamarosan drámai csökkenést tapasztalhattak a lejátszásokban és a kattintások számában. Mondanom sem kell, hogy egy professzionális honlap elég sokat emel egy előadó presztízsértékén is.
- Ha van saját honlapunk, akkor azt is építsük be a web2.0 alkalmazások hálójába. Jó, ha megjelenik rajta amit posztolunk facebookra és a twitter is kínál beépítető widgeteket!
- Készítsünk havonta promo mixet és juttassuk el a lehető legtöbb helyre, fórumba, hogy megismerjenek minket. (Nem árt, ha saját zenéket is teszünk a mixbe)

- Felmerült egy kérdés, hogy érdemes-e rendszeresen rádióműsort készíteni. A dolog nem egyértelmű, ha a rádiónak jó neve van, jó a hallgatottsága, megfelelő  időben fut a műsor és futja az időnkből, akkor miért ne? Ha viszont egy olyan adóról van szó, amit a kutya se hallgat, akkor inkább ne, mert egy színvonalas heti műsor sok energiát igényel és igazából senkit sem érdekel.  Sok magát népszerűnek hirdető online rádió hallgatottsága a 100 főt is alig éri el, az a 100 fő is erősen adásfüggő. Ráadásul ma már bárkinek lehet valahol műsora, akár több is, önmagában ezzel a ténnyel kérkedni teljesen hiábavaló.
- Az iTunes-os podcast dolog ezzel szemben még menő, úgyhogy ha a promo mix elkészült, oda is nyugodtan fel lehet tölteni.
- Rengeteg weblap kínál gyors és hatékony növekedést. Nagyon vigyázzunk, mert jelentős részük kizárólag az ő gyors és hatékony növekedésüket célozza meg, magyarán lehúzás. Már kapásból annak gyanúsnak kell lenni, ha valamiért pénzt kérnek, amiért normál esetben ők fizetnének. Például találkoztam olyan oldallal, ami azt vállalja, hogy havi X összegért cserébe odaírhatom őket bárhova, mint a booking ügynökségem. Természetesen valós fellépéseket nem tudnak garantálni.  Egy másik példa, ha majdnem valós facebook lájkokat vesz valaki. Ez a nagyobb előadóknál bevált szokás, de könnyen le lehet vele bukni és egy életre kitilthatnak a facebook-ról. Ráadásul valószínűleg, ha valakit kitiltanak, az nem a már befutott sztár előadó lesz. Ez az egész kicsit olyan, mint azért fizetni, hogy a Formula 1-ben versenyezzünk. A jobbak sosem teszik.
- Emellett persze vannak oldalak, amelyek használatáért érdemes (lehet) fizetni. Az egyik ilyen típus az, ahol az oldal közvetítőként lép fel köztünk és a megrendelő cégek között, akik zenéket vennének különböző célokra. (reklámfilm, tv film, bolti háttérzene, stb). Ezekben sok pénz rejlik, de emiatt az esély is kicsi, hogy pont a miénket válasszák ki. Ráadásul azt is nehéz néha kideríteni, hogy ezek valós, vagy fiktív megrendelések-e. A legtöbb ilyen site kínál 1-2 ingyenes feltöltési lehetőséget, ezekre érdemes ráugrani.
- Vegyük fel a kapcsolatot magyar és nemzetközi szakmai blogokkal, magazinokkal. Meglepő módon sok blogger vállalja, hogy az ingyen zenéért cserébe ajánlót ír róla. Ha a blog népszerű, akkor ez természetesen megéri. Ugyanez a helyzet a magazinokkal, oda is mindenképp érdemes elküldeni egy profin megírt PR cikket, amit aztán ők átszerkesztenek és hozzáírják a saját véleményüket. (Kivéve pár kisebb, ismeretlen országban, ahol a legnagyobb magazinok is változtatás nélkül közlik le a promo cikkeket még akkor is, ha az tele van helyesírási hibával. Viszont arra kínosan figyelnek, hogy az adott cikk valamelyik cimborájukról, vagy szponzorukról szóljon) Mielőtt ezen túlzottan felháborodnánk, nekünk is lehetőségünk van arra, hogy fizetett hirdetést írjon rólunk egy profi PR ügynökség. Az ár általában 100-300 Euró megjelenésenként, attól függően, milyen magazinokhoz és milyen terjedelmű cikket juttatnak el. Ez valóban nem olcsó, ha ilyen szolgáltatást szeretnénk igénybe venni, nem árt számításba venni, hogy ez megtérül-e valaha egyáltalán. Rövid távon biztosan nem, hosszabb távon van ennek létjogosultsága. Mindenképpen nézzünk utána a magazinoknak, ahol megjelennénk, lehet nekünk ingyen is sikerül bekerülni.

- Ha már komolyabb szinten vagyunk, érdemes lehet beruházni VEVO accountra is, ami több, mint amit Youtube-on látunk belőle. Infoért érdemes ellátogatni ide: http://www.musicvideosubmissions.com/vevo-f-a-q/
- Bár a lista végén van, az egyik legfontosabb a direkt kommunikáció. Ezalatt a közvetlen kapcsolatépítést értem a piaci szereplőkkel. A legfontosabb szereplő természetesen a közönség. Ne csak az oldalunk legyen közösségi, hanem mi is. Minél érdekesebb dolgokat osztunk meg, annál nagyobb lesz az aktivitás az oldal többi tagjától is. Túlzásba sem szabad esni, napi 1-2 poszt bőven elég.  Inkább az időzítésben legyünk ügyesek. Egy kutatás kimutatta, hogy a facebook-ot átlagosan délután 3 és 6 óra között látogatják a legtöbben, ezt jó szem előtt tartani. Persze ez célcsoportonként változhat, néha egy vasárnap hajnali poszt is lehet telitalálat.
A második fontos kapcsolatépítési irány a szakma, vagyis kollégák, top dj-k, kezdő producerek, stb. Mielőtt felvesszük valakivel a kapcsolatot, nézzünk utána a munkásságának. Ha számunkra nem releváns, akkor ne húzzuk senki idejét egy kéretlen levéllel. Ha igen, akkor viszont mindent bele, a dj-k általi lejátszások hihetetlen mértékben pörgetik a népszerűséget és a vásárlásokat egyaránt. Konkrét példa: egy előadó zenéjét 4en vették meg beatporton és ketten töltötték le ingyen egy neves promo-oldalról (!) az első 4 hétben. Ez elég gyászos eredmény. Ekkor azonban feltűnt egy blogon, hogy egy híres neves dj játszotta és chartolta a zenét.  A következő egy hétben az ingyenes letöltések száma 150-re ugrott, a beatport eladások száma 84-re. (A többi online bolt számairól nincs adat) Ebből még mindig nem lehet megélni, de az arányok elég világosak. Ha ez nem egy zenével fordul elő, hanem hússzal, akkor már jelentős a különbség. Itt visszautalnék a cikksorozat első részében leírtakhoz, hogy miért éri meg jobban egy zenét profin megírni, mint helyette ötven rosszat kiadni.
Első körben ennyi lenne az online tárház, akinek van még ötlete, vagy kérdése, az nyugodtan írja meg nekünk. Legközelebb az egyéb márkaépítési lehetőségekről és buktatókról lesz szó.

2013. május 21., kedd

EP ajánlók: tONKPROJECT, Breeze & Quadrat and LoQuai, AudioStorm, Vitaly Depp

tONKPROJECT - Sunsomewhere/Monday [SILKTX043]
A Silk Textures az utóbbi időben ontja magából a szerethető produkciókat. Ilyen a román tONKPROJECT friss EP-je a 'Monday/Sunsomewhere' is. A 'Monday' eredetiben vérbeli deep-prog crossover, ami elismerő bólogatásra ad okot. Adam Byrd kimunkált átiratában még további pozitív behatások érnek bennünket, szinte lebegünk a harmóniától, amit két füllel habzsolhatunk. A 'Sunsomewhere' felemelő flamenco gitárja és puha zongora akkordjai az örök nyár érzését hozzák el, szinte érezzük a perzselő napsugarakat a bőrünkön végigsiklani. Denis Laurent variációja nu disco-s groove-jával és a Silk-es hangzást idecsempésző szinti motívumaival szintén remek hallgatni valót szolgáltat. 8,5/10.

Megjelent: 2013. május 14.



Breeze & Quadrat and LoQuai - Falling Stars [Clinique Records - CLR021]
LoQuai az utóbbi időben egyre több közös produkcióban bukkan fel (Shimmer, Steve McGrath oldalán, hogy csak párat említsünk), ezúttal a murmanszki Breeze & Quadrat duóval kooperált a mi Konstantinunk. A 'Falling Stars' egy könnyed, úszós dallamvilággal megálmodott, deep elemeket is alkalmazó cucc, aminek csak egy furcsasága van, a pattogós tempója. Danny Lloyd se piszkálta a BPM számlálót, viszont kiszórt pár, a progis miliőt erősítő sample-t és a deep felé közelített. A finn Timewave se aprózta el a ritmust, bár neki ez jól is áll, hiszen általában 128 BPM-en dolgozik. Talán nem meglepő, hogy ő maradt az eufórikus, trance-t súroló misztikus, szintigazdag sound-nál, ami itt a lehető legtöbbet hozza ki az eredeti elképzelésből. Igazából pont utóbbi verzió miatt ajánlanám mindenkinek (talán csak a kemény kick egy kicsit illúzióromboló) beható tanulmányozásra, mert ez a remake elviszi a hátán az átlagos eredetit. 7,5/10

Megjelent: 2013. május 15.



AudioStorm - Secondary Protocol [BCSA - BALKAN0227]
Egy olyan releasee, amellyel kapcsolatban ismét nem lehet panaszunk, hiszen minden résztvevő a legjobbat hozta ki magából. A montenegrói AudioStorm tudjuk, hogy képes meglepő dolgokra, ezúttal nemcsak a hangulat és hangzás, hanem a keverés is stimmel. Gondolom profi maszter master rendezte el ilyen szépen a sávokat, utóbbi vélhetően a Balkan-os fiúk érdeme. Szóval az eredeti darab igazi álmodozós progi, deep beütéssel, finoman agresszív groove-val, s némi disszinanciával a string részlegen. A szerbek büszkesége Jelly For The Babies deep irányba ment el, ami nem meglepő tőle, hiszen mostanság ilyen irányban látszik elmozdulni. Ő a sallangokat levetkőztette az original-ról, majd még karakteresebbre állította a baseline-t és plusz adalék dallammal gyarapította az összhatást. A végére is marad élvezni való, hiszen Erich Von Kollar is leteszi a névjegyét. Lendületes remixe vélhetően ott landol majd Hernan Cattaneo dj-táskájában, hiszen minden megvan benne, ami miatt szerethető a progi: telt groove-ok, dúdolható melódia, kézzel fogható lassú éptíkezés és ringatózás a hanghullámokon. 8/10

Megjelent: 2013. május 13.







Vitaly Deep feat Rita Mojito - Desire [SFR065]
Valami szolid és sokszínűt ajánlok nektek, ami történetesen Stellar Fountain kiadvány. Vitaly Depp és Rita Mojito szűrte össze a levet, a végeredmény a deep house alapú, szaxofonos kísérettel is felvértezett 'Desire' lett, ami a tavasz utó/nyár elő nagy slágere lehet (persze, ha megtalálja a megfelelő közeget, ahol befogadják a kevésbé slágeresen "slágeres" zenét). Vitaly mint egy önjáró robot maga intézte a remixereket is, szerencsére hibátlanul találta el a különböző sound-okban utazó kollégák szelektálását. Hells Kitchen a techno dallamosabb ágáról hozza a tőle megszokott high quality-t, a Magnetic Brothers életük formájában egy óriási parthímnusszá fejlesztették a megkapott alapanyagot. A sort Armulik zárja, aki a manapság oly divatos nu disco/deep house fúziójában találta meg élete értelmét. Szerencsére nem szimplán trendkövető, hanem élvezetes is, amit csinál, jár neki is a pacsi! 8,5/10

Feedbacks: http://vipultima.com/promo_sheet.php?releaseId=23600
Várható megjelenés: 2013. május 27.

2013. május 20., hétfő

Technika IX.: Reelaux gondolatai a zeneírás kapcsán (II. rész)

A múlt héten azt ígértem, mélyebben is belemegyek a folyamatokba. Ez most csak félig teljesül, mert felmerült még pár kérdés az alapokkal kapcsolatban, illetve többen kérdeztetek még a mixdown/mastering témakörről is, így most ezekről lesz szó bővebben.
A zenei fejlődés egy nagyon hosszú út. Aki azt állítja, hogy a végére ért, az vagy hazudik, vagy meghalt. A halottak meg ugye nem beszélnek, szóval duplán hazudik az illető. A klasszikus zenei képzettség nagyon nagy előny. Ha ezzel nem rendelkezünk, akkor is van pár dolog, aminek az ismerete alapvető.  A mainstream elektronikus tánczenék 4/4 ritmusúak, ami azt jelenti a gyakorlatban, hogy 4es tagolásúak az ütemek. A zenei egységek, periódusok, amik ismétlődnek, azok szintén 4 ütem hosszúságúak, vagy annak a többszörösei. Ezt kifejezetten fontos betartani az intro és az outro résznél, mert egy dj sokkal esélyesebben fogja a zenét lejátszani, ha beleillik a többi zene közé a szettben. Ezenkívül találkozhatunk ún. triolás zenékkel is, ahol egy ütemnyi hosszt 3 részre osztunk, vagyis harmadolunk. Ez is nagyon népszerű képlet, leginkább a jazz/swing világában találkozhatunk vele, de nem áll távol  a modern műfajoktól sem, kivétel a club zenék, ahol szintén a mixbe illeszthetőség miatt ritka az alkalmazása.
A dallamok írása közben ugyanennyire fontos az akkordok tudatos ismerete, használata. Nincs rosszabb, mint amikor egy remix felkérést kapunk egy jó vokállal, de nem tudjuk eltalálni, melyik hangmagasság illik hozzá. Ha nincs időnk/kedvünk egy instant szolfézsoktatásra beiratkozni, akkor érdemes egy pillantást vetni a következő leírásokra:
(Annál is inkább, mert nem csak ciki kizárólag hangmagasság kijelző szoftverekre támaszkodni, de az akkordoknál nem is mindig pontosak, így nő a hibalehetőség is.)
közérthetőbben: http://zenetanoda.mindenkilapja.hu/html/18135001/render/akkordok
szakmaiabban: http://hu.wikipedia.org/wiki/Akkord

Ha megvagyunk a ritmussal és a dallammal, nézzük meg a felépítést. A modern zenék legtöbbször úgy épülnek fel, hogy:
A (verze)
B (bridge/összekötés)
C (chorus / refrén)
A (2. verze)

C
D (Break / kiállás)
C
A klubzenéknél mindig először egy bevezetés jön, a legvégén meg egy levezetés, ugyanakkor a dal lényege általában ugyanígy néz ki, vagy ennél még egyszerűbben. Előfordul, hogy csak 2 rész váltakozik, de az is, hogy 1 megy végig. Ez utóbbi sem baj, elvégre a tánczenéknek a monotonitás a barátja. Az unalom viszont soha, úgyhogy itt is kell, hogy történjen valami, vagy legalább úgy tűnjön. Ezt a látszatot elérhetjük azzal, ha a dallam ugyan nem változik, de az azt adó hangmintákat automatizáljuk. Konkrétan 3 stílus is eszembe jut, ami arra épül, hogy a fő szintetizátorban (hangmintában) a filter frekvenciavágási pontját automatizáljuk: Filter house, eurotrance, acid house. Szóval mi se féljünk ettől, kellemes változatosságot ad akkor is, ha az adott futam csak mellékszereplő. Doboknál is jól jöhet műfajtól függetlenül, kivéve a kick-nél! Erre a sávra sosem érdemes ilyen effekteket tenni, mert kaotikus hatást kelt.
Általánosságban elmondható, hogy a felépítés fő célja az unalom elkerülése, ha ez megvan, akkor gyakorlatilag bármit lehet, meg annak az ellenkezőjét is!
Itt ragadnám meg az alkalmat, hogy pár olvasnivalót ajánljak, amik sokat segíthetnek a fejlődésben:

-    Chris Middleton – Kreatív Digitális Zene és Hang
Átfogó mű, a hang fizikai tulajdonságaitól a keverésen át a podcast készítésig mindenről ír, elég részletesen, gyakorlati példákkal és CD melléklettel. Rendkívül hasznos.
-    Steve Ashworth – Szintetizátoriskola Kezdőknek
Szintén CD melléklettel felvértezett könyv. Kiváló bevezető az akkordok világába, sőt annál is több. Aki becsülettel végigcsinálja, bármilyen kottát tud majd olvasni és jó eséllyel le is tudja majd játszani azt billentyűs hangszeren. Akit ez ilyen mértékben nem érdekel, annak is hasznos társ a dallamalkotás fejlesztésében.
-    Philip Toshio Sudo – Zen Gitár
A cím félrevezető, nem (csak) gitárosoknak szól. Csupán arról van szó, hogy a szerző gitározik, így ezen keresztül mutatja be a zeneírás filozófiáját, amit ő alakított ki és vegyítette az ősi zen tanításokkal. Nyugtató olvasmány, sok jó tanáccsal megspékelve, hogy tudjuk, miért is kezdtük el az egészet.
Hasznos segítség lehet a neten elérhető oktató leírások és videok (tutorial) nézése, például itt: http://www.musicradar.com/tuition/
Ezeken kívül érdemes elolvasni az általunk használt DAW-hoz készült kézikönyvet is, ha jól tudom ma már minden népszerűbb programhoz van magyar nyelvű is.
A keveréssel kapcsolatban is sok hasznos olvasmányt találunk, az alábbiakban megpróbálom összefoglalni az alapelveket. Elöljáróban mindjárt azzal kezdeném, hogy nem vagyok hangmérnök, így inkább produceri oldalról közelíteném meg a dolgokat. Gyakorlatilag a mix és a mastering eljárások célja az, hogy a zene jól szólaljon meg. Ezzel kapcsolatban sokan azt hiszik, hogy ezek valamilyen mágikus erővel bíró csodatalálmányok, melyek segítségével bármiből jól szóló zenét kapunk. Én is gyakran kapok olyan demókat, ahol a legnagyobb baj a zenével az, hogy iszonyatosan szólal meg. Erre legtöbbször az a válasz, hogy majd kimastereli valaki. A valóság az, hogy egy master nemhogy elfedi a hibákat, sokkal inkább kiemeli őket, mivel mindent hangosabbnak érzékelünk. Tehát a jó hangzás a jó hangmintánál kezdődik. Ezt észben tartva leírom, hogy szerintem mikre érdemes odafigyelni, hogy minőségi eredményt kapjunk:
-    Sose használjuk „töltelék hangmintákat”. Ezalatt azt értem, hogy „bár annyira nem tökéletes, a háttérben, halkan jó lesz” hozzáállást felejtsük el.
-    A kevesebb több. Akkor is, ha nem minimálban utazunk. Sokkal tisztább lesz a mix, ha nem 500 sávból épül fel, csak 3-ból. Nyilván mindkét véglet túlzó, meg kell találni az egyensúlyt a zeneiség és a jó hangzás között.
-    A fülünk azt érzékeli jó hangzásnak, ha minden hallható tartományban szól valami. Ez nem azt jelenti, hogy egyszerre kell szólnia, hanem azt, hogy a zene ne legyen üres. Legyenek mélyek, közepek és magasak is, arányosan.
-    Ha EQ-zunk, használjunk Spektrum Analyzert! A hangmintákban sokszor vannak olyan frekvenciatartományok, amik nem kívánatosak. Főleg, ha sampling alapúak. Két fontos dologra kell ennek kapcsán odafigyelni: Melyek ezek a frekvenciák, ill. kellenek-e nekünk, vagy nem. Ha a fülünk még nem állt rá erre, akkor a spektrumelemző megmutatja, melyik tartományokban szólal meg a minta. Próbáljuk ki, hogy eq-val kiemelünk párat, még másokat kivágunk. Például nem biztos, hogy egy cintányér hangmintában fontos, hogy izmos basszus legyen 
Ez eddig egyszerűnek tűnik, de a spektrum analyzer használata azért ajánlott leginkább, mert néha nem a teljes tartomány felét akarjuk kivágni, csak egy nagyon szűk részt. Pl. lehet, hogy 400Hz-nél vágni akarunk, de 440Hz-nél már nem, sőt emelni. Sajnos ennél pontosabb tanáccsal itt nem tudok szolgálni, mert ahány minta, annyi megoldás van.
-    Az effektezés is egy nagyon kényes pont. Általában a hangoknak nem áll jól, ha túl szárazak, még a doboknak sem annyira. Minimális reverb szinte mindenhol elfér, viszont a túl sok elpuhítja, visszhangossá teszi e zenét. Vannak stílusok, ahol szinte minden hangon kötelező a hosszú reverb és van, ahol leginkább csak a rövid lecsengésű az elfogadott.
-    A phaser, flanger, pitch, stb. effektek arra is kiválóak, hogy a sztereo terünket színezzük. Pl ha csak a jobb/bal sávhoz adjuk hozzá, vagy más beállításokkal.
-    A mixdownt kezdjük a leghangsúlyosabb sávval. Ez esetünkben általában a Kick lesz. Ehhez igazítsuk a többi csatornát úgy, hogy, a kick ne legyen hangosabb -6db-nél. Ez azért fontos, hogy maradjon hely (headroom) a mastering során.
-    A mixet hagyjuk lélegezni. Ez majdnem ugyanazt jelenti, mint az, hogy a kevesebb több, azzal a különbséggel, hogy ebben az is benne van, hogy az a kevés sáv, amit használunk, az se legyen mindig előtérben. Sokan azt hiszik, hogy a mixnek statikusnak kell lenni, pedig nem. Ha egy szintetizátorfutam a dal elején hangosnak tűnik, lehet, hogy a dal közepén pont ezzel a hangerővel lesz jó, szóval automatizáljuk a hangerőpotmétereket bátran. Kifejezetten akkor előnyös ez, ha az adott sávot sidechain compressorral fűszerezzük. Így elkerülhető, hogy a kiállás hangosabb legyen, mint a többi rész!
-    A kompresszor használattal vigyázzunk, mert ahogy feljavíthat, úgy meg is ölhet egy zenét. A szétkompresszált zenéknél minden esetben vesztünk a dinamikusságból. Ha egy zene minden része „ordít” akkor kifejezetten kellemetlen lehet a hallgatása.
-    Ha magunk vágunk bele a masteringbe, mindig legyen előttünk egy referenciazene, ami jól szól és hasonló a stílusa. Elemezzük ki spektrum analyzerrel és törekedjünk hasonló arányokra.
Rengeteget lehetne még írni a dologról, de mint említettem, ezt meghagyom a szakembereknek, sok színvonalas cikk van a témában, magyar nyelven is, érdemes rákeresni.
A jövő héten megpróbálom összeszedni, mi lehet a siker kulcsa még a jó zenén kívül természetesen, vagyis szó lesz az önmenedzselésről és a marketing lehetőségekről is amellett, hogy természetesen továbbra is szívesen válaszolok bármilyen kérdésre a témában, nyugodtan írjátok meg őket IDE! 

2013. május 18., szombat

Mix ajánló: Stellar Sessions Volume II.

Mit is mondhatna az ember a saját, első hivatalosan megjelenő mixéről? Elfogulatlanul lehetetlen nyilatkozni. Egyrészt mérföldkő, mert egy apró lenyomatot hagyok magam mögött, másrészt terhet is pakol az ember vállára, mert mi van, ha nem találkozik a közízléssel? Azért utóbbit nem nehéz kijátszani, hiszen a Stellar Fountain elmúlt fél éves repertoárjának legjobbjai szinte adták magukat. Az utazást Alexander B 'Back To Home'-ja nyitja a deep jegyében, amire szépen rétegződik Suggy 'Madeline'-jének Nomean remixe. Pavel Skinner 'Submerse'-nek Li-Polymer átirata az elmúlt év egyik legjobban fogyó produkciója volt. Cj Peeton előbb a megunhatatlan 'Space Synth'-tel, majd a 'Flowers' Dynamic Illusion rework-ével villant. Egy csipetnyi tribal is került az egyvelegbe KEL&XIASOU 'Don't Say Goodbye'-ja révén, amit Hector Sawiak variációjában élvezhetünk. A hosszú átfedések híve elégedetten dörzsölhetik a tenyerüket, hiszen Spacebeat 'One Way'-je sokáig fut együtt KEL-ék produkciójával. Deeplake '1000 Miles'-sza a masszív Ri9or, John Drummer blokkba torkollik, ahol Cid Inc és Deepfunk serénykedik tovább növelni a produkciók ázsióját. Ted Stinson-nal kicsit lazítunk a szigorú hangulaton, majd East Cafe-val élvezkedünk a szimfonikus hangzás kínálta gyönyör hullámain. A sort stílusosan zárom, John Johnson-nal közös produkciónk az 'Ocean Shore' gondoskodik a levezetésről Cj Peeton utólérhetetlen break remixében.

Stellar Sessions Volume II. mixed by Greyloop

Label: Stellar Fountain
Katalógus szám: SFS 002
Várható megjelenés: 2013. május 20.
Stílus: Deep House, Prog House
Dj mix: Grey


Tracklist:
1. Alexander B - Back To Home
2. Suggy - Madeleine (Nomean Remix)
3. Pavel Skinner - Submerse (Li-Polymer Remix)
4. Cj Peeton - Space Synth
5. Cj Peeton - Flowers (Dynamic Illusion Remix)
6. KEL&XIASOU - Don't Say Goodbye (Hector Sawiak Remix)
7. Spacebeat - One Way
8. Deeplake - 1000 Miles
9. Ri9or - When Frida Sings (Cid Inc Remix)
10. John Drummer - Pause (Deepfunk Remix)
11. Ted Stinson - Return To Life (Vlada D'Shake Remix)
12. East Cafe - Seashells (John Johnson's Social Club Remix)
13. Greyloop & John Johnson - Ocean Shore (Cj Peeton Remix)

2013. május 17., péntek

Megvannak a Moonling remixverseny győztesei!

Május 12-én zárult le a Deep Zone blog és Stellar Fountain Records közös remixversenye, amit MiraculuM 'Moonling'-jából hirdettünk meg. Most jöhetne a sablon PR-os duma, hogy rengetegen neveztek és óriási volt az érdeklődés, de nem mondhatni, hogy nagy volt a tolongás. Viszont ezzel meg is könnyítettétek a dolgunkat (főleg mivel így mindenkinek megjelenést tudunk biztosítani - a szerk.), valamint a beérkezett pályamunkák minősége fordított arányosságban volt a mennyiséggel, tehát kivétel nélkül igazi színvonalas, értékes, szerethető verziók születtek.
A végső befutók sorrendjét MiraculuM, Erich Von Kollar és jómagam állítottuk fel szavazás után. A hivatalos Andrew K remix mellett az EP-n ott lesz augusztusban két magyar tehetség, Andy Weed és Tomek, valamint a román Urban Chameleon munkája is. A nyolc beérkezett remix közül ők hárman még kénytelenek várni a megjelenésre pár hónapot, viszont az 5 kimaradt verzió már az elbírálást követően a kiadó bandcamp oldalán landolt. AudioStorm, John Drummer, Underground Ticket, Adnan Jakubovic és Peter Meatman átiratai gyakorlatilag ingyen letölthetők, viszont aki szeretné támogatni őket bármilyen 0-nál nagyobb összeget felajánlva a bandcamp-en keresztül egyengetheti az említett zenészek jövőbeli szárnybontogatását.

Íme a befutók!


És a bandcamp edition...
>

2013. május 16., csütörtök

LP ajánló: Ishome - Confession

Az LP ajánló most tényleg belenyúl a tutiba, hiszen az iszonyatosan tehetséges Ishome debütáló albuma a 'Confession' kerül nagyító alá. Korábban az "orosz csajok a csúcson" című írásunkban már röviden bemutattuk, de ismételjük át mit érdemes tudni róla!
"A krsznodari illetőségű Mirabella Karianova aka Ishome, egy igazi csodabogár, aki próbál stílushatárokon felülemelkedni, ezért is aprít minden földi jót produkcióiba a dub-tól és a chill out-tól kezdve a house-on át a techno-ig. 2005-ben autodidakta módon kezdte a zeneíráshoz használatos felszereléseket tanulmányozni, s azokból hangokat kicsavarni. Később az ukrán Index Music látta meg benne a tehetséget, s kétszer megjelenési lehetőséget biztosítottak számára, 2008-ban és 2009-ben. Előadói képességeinek csiszolása érdekében elvégzett egy zenei kurzust. Ezt követően számtalan helyen lépett fel, így open air rendezvényeken, fesztiválokon és exkluzív partikon pallérozta képességeit. Nem hiába.  A progressive platform piacvezető kiadója, az amerikai székhelyű Proton Music is felfigyelt rá, és vette szárnyai alá." Ezúttal viszont a Fuselab-bal kollaborált, a végeredmény egy 9-track-es ambientől az oldskool breaks hangzásig ívelő tömör gyönyör lett.
A nyitó 'Grade' egy sejtelmes string loop-pal és buzdító hatású trombita mintával startol, majd a breakbeat alapok veszik át az irányítást. A kiállás alatt dolgozó megbolondított szinti szóló szépen megtölti a megmaradt teret, egyben az őrület faktorról is gondoskodik. Az 'Adam' kicsivel lassít a tempót, a melódia egyből a lényegre tér, maga alá egy húzós baseline-t és játékosan szétszórt vokál foszlányokat kap. A háttérből elő-elő bukkan egy gitár, egy szaxofon a szintifutam szorításában, persze okosan megfűszerezve effektekkel, hogy még egyedibben szóljon. A 'Tetra '94' első része úgy kezdődik mintha a rádiót csavargatná valaki az egyik ruszki adóról a másikra, ahol buzdító hangvételű dalokat sugároznak. A bohókás, szándékoltan oroszos hangulatú track etno jellege pont az erősségévé válik, a trombita és a szétzilált vokál szépen áll össze Mirabella kezei alatt. A 'Wildness' közel két percig a föld feletti lebegést imitálja, nagyon mély hangulati elemekkel, majd hirtelen az ambient szüttyögés kap egy 4/4-es alapot, illetve egy hangmagasságot fel-alá váltó vokált, s máris tánctérre alkalmassá válik az alkotás, viszont a levezetés jelzi - amivel visszatérünk a kezdetekhez -, hogy itt csak másodrangú cél a lábak megdolgoztatása. A 'Sad Family' dögös downtempo ritmikát és egy orosz férfimonológot ötvöz lelket melengető hangulati elemekkel - zongora illetve vokálból nyert szinti preset kombójával - egyetemben. A 'Tetra '94' második nekifutásban már szigorúbb parti break alapokon duruzsol, de még hogy! Az 'It Exists' befékez, Enigma-t idéző egyházi éneke patetikus atmoszférát kölcsönöz a támogatást nyújtó string-nek. A 'Ken Tavr'-t korábban már posztoltam a Deep Zone facebook csoportban, nem véletlen hiszen remek esszenciája az Ishome-hangzásnak - vágás, effektezés, kreativitás és formába öntés -, andalító tempón mégis sodró lendülettel, teli vibrálással és leheletfinom megoldásokkal. A záró 'Earth' tovább viszi a 'Ken Tavr' által keltett hanghullámokat és hangulati összképet.
Összességében egy kiérlelt, gondosan kivitelezett albummal van dolgunk, ami tényleg albumként funkciónál, és egy történetet mesél el a végtelen tajgáról és a felszín alatt rejlő sokszínűségről. Tőlem megkapja a maximális 10-es pontszámot!

Ishome - Confession

Label: Fuselab
Katalógus szám: FSLAB012
Megjelent: 2013. május 15.
Stílus: Breaks, Downtempo, Ambient, Elektronika
Producer: Mirabella Ishome Kiryanova


Tracklist:
1. Grade (4:19)
2. Adam (4:10)
3. Tetra '94 (Part 1) (3:16)
4. Wildness (4:45)
5. Sad Family (4:46)
6. Tetra '94 (Part 2) (5:00)
7. It Exists (3:41)
8. Ken Tavr (5:07)
9. Earth (5:36)



BUY IT!

2013. május 14., kedd

Technika VIII.: Reelaux gondolatai a zeneírás kapcsán

A technika rovatunkba hosszas csend után lehelünk újra életet. Topa Ferencet aka Reelaux-t kértük fel a vérfrissítés levezénylésére, aki producerként régóta benne van ebben a "mókuskerékben", így hitelesen és színvonalasan tudja összegezni a zeneírással kapcsolatos fontos tudnivalókat.
"Sziasztok, a Deep Zone technika rovata kissé megújult és tovább színesedik a tartalom. Elég sok cikk foglalkozik már a professzionális zenekészítés legmélyebb bugyraival, mi inkább szeretnénk a fókuszt a közérthetőségre, a gyakorlati tanácsokra, az érdekességekre és az aktualitásokra helyezni. A legelső írás kvázi bevezetőként fog ehhez szolgálni és összefoglalja az alapdolgokat, amikkel tisztában kell lennie annak, aki zeneírásra adja a fejét:

Ismerd a célod! Mindjárt az elején filozófiai magasságokba emeljük a dolgot, mert bár evidensnek tűnhet, a tapasztalatom mégis az, hogy ez az a pont, ahol a legtöbben máris elrontják, még mielőtt elkezdenék a zeneírást. Koncepció nélkül legfeljebb közepes eredményt lehet elérni, tehát néhány kérdést mindenképpen fel kell tennünk magunknak, mielőtt pénzt és időt áldozunk a dologra. (Nem is keveset.) A legfőbb kérdés az, hogy időelütésnek szánjuk a zeneírást, amíg a haverok a nyári napsütésben fociznak, vagy van ennél komolyabb tervünk is vele. FIGYELEM, ha az a gondolat fogalmazódott meg bennünk, hogy „valahogy összedobok egy zenét 3 loop-ból, elküldöm minden szembejövő kiadónak, csinálok pár vintage effekttel feldobott képet magamról és mehet a karrier” akkor gondoljuk újra. A karrierhez jó produktum, jó marketingterv és rengeteg áldozat szükségeltetik. (Ezekről részletesen a ’Tanácsok haladó producereknek’ cikkben lesz szó!) Ennek tisztázása azért szükséges, mert a későbbiekben rengeteg boldogtalan pillanattól és kidobott időtől kímélhetjük meg magunkat.

Ha megvan a cél, akkor ahhoz eszköz is kell. Vegyük először a technikai eszközöket. Kell egy számítógép, ami a központját alkotja majd a házi stúdiónknak. A Windows vs. Mac harcban szándékosan nem foglalok állást, kinek a pap, kinek a pop J ugye. Nekem 14 éve a Windows a hű társam (kezdetben az MS DOS) és ez idő alatt egyszer, azaz egyszer volt olyan, hogy az aktuális gépemen a merevlemezt formatálni kellett vírus miatt. Ezt leszámítva semmilyen kellemetlenségem nem adódott. Nem lassult, nem akadt, minimális volt a fagyások száma is (ez is a plug-in hibája volt az esetek döntő többségében). Annak, hogy a Microsoft is a barátunk legyen és Windows alatt is stabilan, megbízhatóan tudjunk dolgozni, egy titka van: Az adott gépen az internetelérést OFF üzemmódba kell helyezni az első program-setupok után. A Mac alatti munkának ugyanakkor van pár elvitathatatlan előnye, de kérdés, megér-e ez nekünk annyit, amennyivel drágább.

A számítógép nem sokat ér hangkártya nélkül. (A beépített hangkártyával együtt sem.) Mindenképpen érdemes beszerezni egy „profit”, ami több mindent tud. A mintavétel minősége kulcskérdés. az audio CD sztenderdje 44100 hz 16 bit mélységben. (Bővebb háttártudásért érdemes itt keresgélni: http://hu.wikipedia.org/wiki/WAV) Ennél azonban sokkal jobb minőséget is el tudunk érni ma már. Másik fontos paraméter a beépíthetősége, vagyis hogy külső, vagy belső kártyáról beszélünk-e. Az alacsonyabb árkategóriában a belső kártyák működése stabilabbnak és gyorsabbnak mondható. Külső kártya akkor ajánlott, ha hordozni szeretnénk, vagy laptopunk van. A mezőny rendkívül vegyes, legtöbbször a pénztárca szab határt a lehetőségeinknek. Olyat keressünk, ami:
-         Jó mintavételi képességgel megáldott.
-          MIDI ki és bemenettel rendelkezik. (Jól jöhet, ha bővül a stúdiónk, ezen ne spóroljunk.)
-         Legyen rajta azért pár ki és bemenet, sokszor kellemetlen tud lenni, ha csak 1 van belőlük. (pl dj-zéskor)
Mikrofon bemenet akkor fontos, ha valóban profi mikrofont is szándékozunk venni mellé. (Ha egyszeri alkalomról van szó, jobban járunk az erre a célra kialakított stúdió bérlésével.)

Legalább ilyen fontos, sőt véleményem szerint még fontosabb a jó hangfalpár, vagy hangfalpárok. Tulajdonképpen sokszor ezen áll vagy bukik az egész. Sarkítva azt mondhatnánk, hogy rossz lehallgató rendszeren zenét írni olyan, mint kikapcsolt hangrendszeren: a megérzéseinkre kell hagyatkoznunk, mert nem halljuk, mit csinálunk. A családi hifi használata kifejezetten ellenjavallt, maximum a mastering ellenőrzésre lesz jó! A vásárláskor fontos tényező a költségkeret. Szerintem kb. 100.000-200.000 forint között már kapható olyan, amivel lehet jó eredményt elérni. TIPP: ha van rá módunk, a vásárlás előtt menjünk el egy profi stúdióba és hallgassuk meg, ott hogy szólal meg egy zene. Ez azért lényeges, hogy a boltban ne a megszokott hifis hangzást keressük! Továbbá hallgassunk a az eladóra, aki ilyesmi szakszavakkal fog dobálózni, mint lineáris frekvenciamenet, száraz hangzás, részletgazdagság, stb. Higgyük el neki, hogy ezek fontosak, ő szakember (optimális esetben) de ha úgy érezzük, hogy a hangfal nem a mi fülünknek való, akkor semmiképp se vegyük meg. Lesz olyan, ami a szakember szerint és szerintünk is jó. Fontos, hogy az új hangzást meg kell szokni. Ez akár fél év is lehet. Addig hallgassunk rajta olyan zenét, amit ismerünk és szeretünk. Ez segíti a folyamatot. Ráadásul figyelmesen hallgassuk! Vegyük észre a mély hangok arányát a többihez. A cintányérok éles vagy tompa hangját. Halljuk meg a hangokat külön. Például, hogy a tapsban vannak mélyebb tartományok is, ahogyan a cinekben is. legtöbbször a kick sem csak 50 hz-en szól. Jó eséllyel ezeket eddig nem figyeltük, mert sokszor nem is hallhattuk. Ha ez az új dimenzió feltárult előttünk, onnantól várjunk magunktól profi zenét.
Midi billentyűzet, Midi kontroller. Számomra a midi billentyűzet alap. Relatív olcsó és rendkívül hasznos.  De ne érjük be a legolcsóbbal! Legalább 3 oktávos ajánlott, és ha már pénzt költünk rá, leljük örömünket abban, hogy különbözőképpen szólal meg, ha erősen nyomjuk le, mintha éppen csak hozzáérnénk (legyen dinamikus). A legtöbb sampler alkalmazkodik ehhez és sokkal zeneibb az eredmény.
A midi kontrollerekkel annyiban más a helyzet, hogy bár azok is hasznosak, nem szükségszerűek. Laptop-djknek elengedhetetlen, producereknek nem annyira. Ha van szabad pénzünk, akkor inkább vegyünk egy kategóriával drágább hangfalat, mint elsőre terveztük. J Ha még mindig van, akkor nyugodtan nézzünk szét a kontrollerek között.

Miután kitaláltuk, hogy pontosan mit is szeretnénk kezdeni magunkkal és milyen technikai eszközökkel valósítjuk ezeket meg, nézzük meg, mi az, amit a munka során jó észben tartani.
Ha egy zenei ötlet másnap is jó, fejezzük be a zenét. Ezt a tételt nem lehet eléggé hangsúlyozni. Ez a második olyan gócpont, ahol sokan elvéreznek sajnos. Egy ötlet, egy loop megírása viszonylag egyszerű. Gyakran érezzük, hogy ez életünk zenéje lesz. Ha 3 óra múlva még mindig ott tartunk, hogy a zenénk 14 másodperc hosszúságú és a hangok sem változtak benne, akkor abból vagy loop techno lesz, vagy inkább kezdjünk bele másik zenébe, ezt pedig pihentessük másnapig. Ha a következő nap még mindig ugyanakkora öröm fog el minket a play gombra kattintás után, akkor jó nyomon vagyunk. Építsük fel, vigyünk bele új hangokat, tervezzük meg a kiállást. Ha nem jut eszünkbe semmi, hallgassuk meg, hogyan építkeznek mások! (Tanulni nem szégyen!) Szedjünk le egy hangmintacsomagot! Az új hangok mindig új inspirációt jelenthetnek. Játsszunk a zenével, próbáljunk ki direkt olyan dolgokat, amikből szerintünk semmi jó nem fog kisülni. Gyakran ezek az ötletek mentik meg a zenét, mert olyan eredményt kapunk, amire nem is számítottunk és mégis jó. Küldjük el egy (nem zenével foglalkozó) ismerősünknek és kérdezzük meg, mit tenne bele! Ha ezek egyike sem segített, valószínűleg a zene nem elég jó arra, hogy befejezzük, így hát töröljük! Ellenkező esetben viszont ne hagyjuk félbe és essünk neki! Ami sosem segít, az az, ha ’majd egyszer befejezem’ komment kíséretében félbehagyjuk. Várhatóan évekig csak a merevlemez szabad bitjeit csökkenti majd, félkész zenével meg ugye még senki nem lett sztár.

Ezek után jó esetben ott tartasz, hogy van egy számodra tetszetős kész zenéd. Úgy szól ahogy a profiké? A legtöbb esetben itt nem a válasz. (Ha igen, akkor ugorj a következő bekezdésre) Ha viszont nálad is „nem”, akkor se hibáztasd magad. A profi zenei stúdiókkal nem versenyezhetsz, de a jó hír, hogy nem is kell. Inkább használd őket! Ja, hogy az pénzbe kerül? Sajnos igen, de az újabb jó hír az, hogy nem olyan sokba, mint sokan gondolják. Ráadásul az elején tisztáztuk a célt, hogy komolyabban foglalkozunk a dologgal, ami viszont anyagi áldozatokkal jár. Ha az „áldozat” szó helyett „befektetés”-t használunk, akkor meg már mindjárt jobban is hangzik. Ha a zenénk nem szól borzasztóan, csak éppen kicsit erőtlen, akkor egy egyszerű mastering segíthet. Ehhez ki sem kell mozdulnunk otthonról, rengeteg stúdió kínál online mastering szolgáltatást kb. 5000 Ft-tól. Itt viszont nem az ár a meghatározó, néha az olcsóbb jobb. Kérjünk bátran referenciát! Ha belegondolunk, hogy kidobtunk alapesetben 300.000 Forintot felszerelésre, rászánunk több száz vagy akár ezer munkaórát a gyakorlásra és most 5000 Ft-ot nem ér meg, hogy az eredmény 100%-os legyen, az viccesen hangzik annak tudatában, hogy sokszor ennyin múlik, hogy egy neves kiadó megjelenteti-e a zenénket, vagy nem. A profi mastering további előnye, hogy az ára miatt visszatart a tömegtermeléstől. 300 rossz zenénél többet ér 3 jó a karrierünk szempontjából.  Ha végképp nincs rá pénzünk, akkor próbálkozhatunk az otthoni masterrel, de ezek általában nem ütik meg azt a szintet, amit meg kellene ütniük. Ha szerencsénk van, a kiadó megoldja ezt helyettünk, de nem árt vigyázni, ebben sincs mindig köszönet. FIGYELEM! Látva, hogy sokan házi masterrel hetente adnak ki egy zenét egy kisebb kiadónál hatalmas kísértés, hogy mi is így tegyünk ’Producer lettem’ felkiáltások közepette, de ne engedjünk a csábításnak. Ezek az emberek sosem fognak olyan szintet elérni, mint az elektronikus zene valódi nagyjai. Ha mi beérjük ennél jóval kevesebbel is, például azzal, hogy a 13 éves unokaöcsénk az telefonján ezt ordíttatja kicsengetéstől becsengetésig, akkor ezért az élményért viszont valóban sok lehet az 5000 Ft.
Kész a zene! Hogyan tovább?  Ha nem szeretnénk, hogy egyedül mi és a család halljuk (akarva-akaratlanul is) akkor keressünk egy kiadót! Ennek is van jó pár aranyszabálya:
-          1. Olyan kiadónak ne küldjünk demót, amiről semmit nem tudunk. Nézzünk utána, milyen zenék vannak ott, milyen promóciót nyújtanak, stb.
-         2.  Sose küldjünk egyszerre egy mailben több kiadónak demót. Remélem, nem kell magyaráznom, hogy ez vér ciki. Nem lesz olyan jó kiadó, ami ezek után szóba áll velünk.
-          3. A levélben köszönjünk! Nem meglepő módon sokat javít a megítélésünkön. Ugyanígy az udvarias elköszönés.
-          4. 1 mondatban írjuk le, kik vagyunk. Regényre senki nem kíváncsi.
-          5. Ha a nyelvtudásunk nem üti meg az elvárható szintet, akkor nézessük át valakivel, akié igen. Ront a presztízsértékünkön az 5 helyesírási hiba/mondat.
-          6. A demót oda és úgy küldjük, ahova és ahogy a kiadónál kérték! Ha valaki soundcloud linket kér, akkor az nem véletlen. Egyéb esetben csak az idejét húzzuk, meg a sajátunkét. Ha valaki 320kbps mp3at kér, ami teljes hosszúságú, akkor viszont ne küldjünk egy 2 perces 128kbps soundcloud preview-t. Ilyen egyszerű.
-          7. Írjunk a levélbe egy-két referenciát is, ha van. Pl. a művésznevünk után a kiadókat, ahol eddig megjelentünk. Ha ezek kizárólag olyan kiadók, amikről a kutya sem hallott, akkor inkább ne, csak ha feltételezzük, hogy azoknak a neve mond valamit a kiadónál ülő a&r menedzser számára.

Ha ezek teljesülnek, akkor már tényleg a zene fog dönteni és meglátjuk, sokkal többen jeleznek vissza, mint ezek hiányában. Néha az is előfordul, hogy változtatást kérnek tőlünk. Ez nagyon jó jel, mert azt jelenti, hogy érdekli őket. Ha a kiadó elég jó, (márpedig megbeszéltük, hogy rossznak nem is küldünk) akkor megéri változtatni. Sokszor elég egyetlen hang cseréje, vagy a felépítésben apróbb módosítás. Kár lenne emiatt lecsúszni egy jó megjelenésről.
De mi van akkor, ha egy jó kiadónak sem kell a zenénk. Ha ez azért van, mert műfajilag nem teljesen stimmel a profiljukba, akkor ne spóroljunk az idővel, nézzünk olyat, aminek beleillik a katalógusába. Ha érezzük, hogy stílusban ott van, akkor más a baj. Valószínűleg mégsem olyan jó a zenénk, mint gondoltuk, vagy legalábbis nem olyan trendi. Ne legyünk naivak, a nagy kiadók üzleti alapon működnek. Ha ez zene eladhatatlan, akkor bármilyen kreatív, esélytelen, hogy kiadják. Itt ismét újra kell gondolnunk a célt. Ha üzleti értelemben vett sikerekre is vágyunk, akkor muszáj ezt észben tartani és olyan zenét írni, ami a megcélzott labelhez passzol. Ha nem vágyunk anyagi elismerésre, „csak” örömzenélésről van szó, akkor meg úgy általában felesleges kiadókkal bajlódni. A soundcloud és hasonló szolgáltatások tökéletes publicitást biztosítanak.
Ha lehet, ne jelentessük meg rossz kiadónál a zenénket, annak tényleg nincs sok értelme. (Még a mastering ára sem jön vissza!) Viszont árthat a reputációnknak, ha még nincs, akkor is, mert mínuszba is mehet.
Inkább használjuk a tracket promócióra. Ha szerintünk színvonalas lett, akkor tegyük ingyen letölthetővé, vagy ravaszabban egy lájkért cserébe. Az emberek szeretik az ingyenes dolgokat, mi meg azt, ha követi valaki a facebookunkat!
A fentiekben tényleg csak a legalapabb dolgokat vettük át! Ha ezekkel tisztában vagyunk, akkor jön az, hogy hogyan fejlesszük magunkat zeneileg, milyen vst-ket érdemes használnunk, hogyan építsünk márkát és hogy indítsunk-e kiadót, vagy inkább ne. Ezekről lesz szó a jövő héten.

Ha valaki érez magában kedvet és bátorságot, hogy a nyilvánosság előtt bemutassa a zenéjét, akkor küldje el az ALÁBBI címre, cserébe mi elmondjuk róla a véleményünket, megpróbálunk tanácsot adni a befejezést illetően, ha még nincs kész, illetve bármilyen ezzel kapcsolatos kérdésre is válaszolunk."

2013. május 12., vasárnap

Deep Zone Crew pres Deep Zone Chart 2013. május

A májusi top 10-es felhozatalban mindenki dúskálhat kedvére. Gyuri gondosan válogatta össze az elmúlt időszak legkomplexebb darabjait, nem hiába ő produceri füllel közelít egyik-másik alkotáshoz. Meller, Teho, Michael A, Ian O'Donovan, Kriece - csupa izgalmas produkció, minőségi tálalásban. A lista a hazai tehetségeknek is helyet biztosít: Daniel Cleaver, D.M.P., Daniel Mehes, Andy Weed és maga MiraculuM képviseli a piros-fehér-zöld lobogót. Grey listáján talán nem meglepő, hogy több olyan darab is található, amiket az elmúlt két EP ajánlójában már bemutatott. A trance visszatér Airwave adaptálásában, a nyárias feeling beüt köszönhetően Vitaly Depp-nek és a Magnetic Brothers-nek. Stan Kolev ismét villant valamicskét régi dicsőségéből, míg Dan Kubo psy-beütésű átiratával ért oda a legjobbak közé.


Deep Zone Chart 2013. május

Greyloop
Tip D'Oris - Aurora (Spacebeat Outro Mix) [Lowbit]
Airwave - The Wrath Of Tambora [L*C*D Recordings]
Verve & Sonic Union - Drifting Away [Mesmeric]
Vitaly Depp feat Rita Mojito - Desire (Magnetic Brothers Remix) [Stellar Fountain]
Dio S - Una Happiness (Original Mix) [Juicebox]
Deepfunk - Switch [Sixtysevensuns]
Major-Minor - Lume Abstracta (Dan Kubo Remix) [Aura Music]
Kevin Vega - Fear [Progrez]
Stan Kolev - Crisis Consciousness (Immaculate Dub Mix) [Outta Limits]
Andrew McDonnell - Train To Motoyawata [Particles]

MiraculuM
Meller - Tiefseetauchen (Minoru Remix) [Stellar Fountain]
Teho - Alice Spring [Inlab Recordings]
Michael A - People From Space [Callote]
PRB - Renaissance (Zan Prevee Remix) [Green Snake Records]
Daniel Mehes - Shoya [Flow Records]
Ian O'Donovan - Firenze [EevoNext]
Black 8 - Nostalgia [Sudbeat Music]
Kriece - Paranormal Underpants (Daniel Mehes Remix) [Destroy The Ego]
Daniel Cleaver - Graceful (Daniel Cleaver & D.M.P Faithfully Lounge Mix) [Deep Dive Records]
MiraculuM - Moonling (Andy Weed's One Small Step Remix) [Stellar Fountain]

2013. május 10., péntek

EP ajánló: Deepfunk, Airwave, Shining Bright Funnels, Dave Angel, Dio S

Airwave - The Wrath of Tambora [L*C*D Recordings - LCD015]
Airwave megmutatja hogyan is szól az igazi trance 2013-ban! Laurent tényleg azon kevesek közé sorolható, aki megmaradt annál a stílusnál, amely naggyá tette, és nem váltotta fillérre a tehetségét. A 'Wrath Of Tambora' egy iszonyatosan erős 3-tracker, csupa csemegének számító darabbal. A címadó darab egy jó adag etno ízzel támad, amit a breakdown-ban bont ki szépen L-Vee. Az a poén, hogy a tipikus Airwave-s szaggatott synth preset és az arra beúszó aggresszív groove már tizenhárom éve is ott volt a produkcióiban, most egy kellemes flashback-ként a kor szabványának megfelelő technikai kivitelezés mellé ezt a tartalmat csomagolta nekünk. Hihetetlen a pali! És ezzel még korántsem lőttük el az összes puskaport! A 'Game Of Life' egy férfi monológhoz csapódó masszív piano szólóval nyit, majd hirtelen érkezik a kőkemény groove, hogy sodrást hozzon a szépséges melódiákhoz. És mégsem megyünk el giccsesbe, mert Laurent szinten tartja az érzelmes faktort, csavargatja a szintiket, végig változásban tartva az atmoszférát. A 'The First Three Steps'-nél megint lehet keresgélni az állunkat. Elsőre úgy tűnik, hogy nincsen túlbonyolítva a dolog, egy lassan épülő trance-s alap dübörög, viszont a kiállásban megérkezik egy éteri zongorafutam, a nagyzenekar rákezd, a vonósok dolgoznak is szépen illetve melléjük virtuóz percussion szoló is társul. 10/10!

Release date: 2013. május 6.
http://www.beatport.com/release/the-wrath-of-tambora/1071464



Deepfunk - Switch [Sixtysevensuns]
A máltai Malcolm Abdilla mintha manapság visszavett volna a tempóból, vélhetően dj-zik szerte a nagy világban. Most azonban előállt egy igazi hipnotikus techno alapokon nyugvó bombával, ami után tutira sisteregni fog a tánctér. Persze a darab kvalitásaival ő is tisztában volt, így nem más gondjaira bízta, hanem megtartotta azt a saját kiadójának, a Sixtysevensuns-nak. Az original alulról karcolja a 120 BPM-et, de az ügyesen és részletesen kidolgozott layereknek köszönhetően van benne tér és húzás is. A dallamvilág nincs túlbonyolítva, de pont olyan riffekkel operál, amire az ember egyből felkapja a fejét, és folyamatosan repetát kér. Az Ina Becker már más tészta, egy biztos ez nem erőből, hanem ésszel szakítja le a plafont. Sőt, kicsit gondolkodóba is ejt, hiszen a hatásokat tekintve nehéz bekategorizálni, viszont Ina olyan plusz elemekkel gazdagította az original-t, ami egy teljesen új megvilágításba helyezi azt. Azt hiszem róla fogunk még hallani, azért egy Malcolm kaliberű emberke csak hallja ki a tehetséges és ki nem, így tényleg csak olyat hív kooperálni, aki tud is valamit hozzátenni egy minőségi tartalommal bíró produkcióhoz. 9/10

Release date: 2013. május 6.
http://www.beatport.com/release/switch/1081365





Shining Bright Funnels - Walk Away! [SFD009]
A Stellar Deep ezúttal ismét egy magyar formáció munkájával kedveskedik a hallgatóságnak. A duót talán külön-külön már ismerhetitek, hiszen Rob Baradlai és Levytate nem ma kezdte a szakmát, viszont egy ideje együtt alkotnak a stúdióban. A közös munka gyümölcsét most már mi is megízlelhetjük. A srácok két felejthetetlen originallal adják meg az alaphangot. A 'Sound Of Hope' mint intro az érzelmes énünknek okoz felejthetetlen 3 percet, majd a deep-ben utazó 'Walk Away!' tölt fel energiával és a dallamok sem mindennaposak. A remixerek is szépen dolgoztak, a szintén magyar bdtom egy combos, dub-os ihletésű deep köntösbe bújtatta a fő elemeket, a görög KEL&XIASOU kicsivel nyomkövetőbb volt, azaz csak az alapokkal molyoltak, a többi momentum egy az egyben az original-t idézi. A sort Alexander B zárja, aki a rá jellemző tech-es, funk-os miliőt csempészte ide, s igazából csak a vokálfoszlányok segítenek ráismerni, hogy honnan is indult az ő variációja. Szerintem nagyon hangulatos cucc, nem hiába kapott Nick Warren-től és Anthony Pappa-tól is pozitív visszajelzést. 8,5/10

Release date: 2013. május 24.
Feedbacks: http://vipultima.com/promo_sheet.php?releaseId=23427



Dave Angel - Harlequin [Bedrock Records - BEDDIGI034]
Manapság nem igazán hallottam túl jó dolgokat a Bedrock háza tájáról, valljuk be a kultikus label felhozatala hígult egy csöppet az elmúlt években. Aztán mikor már kezdene az ember kiszeretni fiatalsága meghatározó kiadójából egy villanással ismét izgalommal telve dörzsöli a tenyerét, főleg ha egy régi ikon tér vissza a grundra. Dave Angel a '90-es évek végén volt igazán ünnepelt sztár, olyan muzsikákat köszönhetünk neki, mint a 'Fever', a 'Funk Music', vagy a 'Tokyo Stealth Fighter'. Aztán a zabolázatlan, kreatív techno minimálra silányulásakor emberünk kicsit háttérbe vonult, szerencsére nem állt be a sorba sablon dolgokat produkálni, sőt hangzása dallamosabb irányba mozdult. A most megjelent 'Harlequin' is kellemes meglepetés, főidős house cumó, finom melódiával, teljes mértékben 2013-ra hangolva. 8/10.

Release date: 2013. május 6.
http://www.beatport.com/release/harlequin/1079417



Dio S - Una Happiness [Juicebox Records - JBM002]
Dio barátunk lepaktált az indiai Praveen Achary által frissen alapított Juicebox Music nevű kiadójával. A label a jó start után tartja a szintet, a görög mágus jobbik formáját hozza, egy mozgalmas progresszív darabbal, amire még én is szívesen ropnám a táncot. Dio mostanság kicsit visszavett az originalok írásából, de az 'Una Happiness' után ezt vastagon elnézzük neki. A remix oldalon sincs ok a pironkodásra. Előbb Rodrigo Mateo tribalos, hipnotikus, utaztató progija követel magának figyelmet, majd az indiai Audio Units aka A U vibráló technója hív zenei utazásra. A két srác nagyon érzi a technikát, s be is dobnak néhány figyelemre méltó trükköt, amellett, hogy probálnak kapcsolódni az original által rajzolt hangképekhez. 8,5/10

Release date: 2013. május 6.
http://www.beatport.com/release/una-happiness/1080197