2013. május 20., hétfő

Technika IX.: Reelaux gondolatai a zeneírás kapcsán (II. rész)

A múlt héten azt ígértem, mélyebben is belemegyek a folyamatokba. Ez most csak félig teljesül, mert felmerült még pár kérdés az alapokkal kapcsolatban, illetve többen kérdeztetek még a mixdown/mastering témakörről is, így most ezekről lesz szó bővebben.
A zenei fejlődés egy nagyon hosszú út. Aki azt állítja, hogy a végére ért, az vagy hazudik, vagy meghalt. A halottak meg ugye nem beszélnek, szóval duplán hazudik az illető. A klasszikus zenei képzettség nagyon nagy előny. Ha ezzel nem rendelkezünk, akkor is van pár dolog, aminek az ismerete alapvető.  A mainstream elektronikus tánczenék 4/4 ritmusúak, ami azt jelenti a gyakorlatban, hogy 4es tagolásúak az ütemek. A zenei egységek, periódusok, amik ismétlődnek, azok szintén 4 ütem hosszúságúak, vagy annak a többszörösei. Ezt kifejezetten fontos betartani az intro és az outro résznél, mert egy dj sokkal esélyesebben fogja a zenét lejátszani, ha beleillik a többi zene közé a szettben. Ezenkívül találkozhatunk ún. triolás zenékkel is, ahol egy ütemnyi hosszt 3 részre osztunk, vagyis harmadolunk. Ez is nagyon népszerű képlet, leginkább a jazz/swing világában találkozhatunk vele, de nem áll távol  a modern műfajoktól sem, kivétel a club zenék, ahol szintén a mixbe illeszthetőség miatt ritka az alkalmazása.
A dallamok írása közben ugyanennyire fontos az akkordok tudatos ismerete, használata. Nincs rosszabb, mint amikor egy remix felkérést kapunk egy jó vokállal, de nem tudjuk eltalálni, melyik hangmagasság illik hozzá. Ha nincs időnk/kedvünk egy instant szolfézsoktatásra beiratkozni, akkor érdemes egy pillantást vetni a következő leírásokra:
(Annál is inkább, mert nem csak ciki kizárólag hangmagasság kijelző szoftverekre támaszkodni, de az akkordoknál nem is mindig pontosak, így nő a hibalehetőség is.)
közérthetőbben: http://zenetanoda.mindenkilapja.hu/html/18135001/render/akkordok
szakmaiabban: http://hu.wikipedia.org/wiki/Akkord

Ha megvagyunk a ritmussal és a dallammal, nézzük meg a felépítést. A modern zenék legtöbbször úgy épülnek fel, hogy:
A (verze)
B (bridge/összekötés)
C (chorus / refrén)
A (2. verze)

C
D (Break / kiállás)
C
A klubzenéknél mindig először egy bevezetés jön, a legvégén meg egy levezetés, ugyanakkor a dal lényege általában ugyanígy néz ki, vagy ennél még egyszerűbben. Előfordul, hogy csak 2 rész váltakozik, de az is, hogy 1 megy végig. Ez utóbbi sem baj, elvégre a tánczenéknek a monotonitás a barátja. Az unalom viszont soha, úgyhogy itt is kell, hogy történjen valami, vagy legalább úgy tűnjön. Ezt a látszatot elérhetjük azzal, ha a dallam ugyan nem változik, de az azt adó hangmintákat automatizáljuk. Konkrétan 3 stílus is eszembe jut, ami arra épül, hogy a fő szintetizátorban (hangmintában) a filter frekvenciavágási pontját automatizáljuk: Filter house, eurotrance, acid house. Szóval mi se féljünk ettől, kellemes változatosságot ad akkor is, ha az adott futam csak mellékszereplő. Doboknál is jól jöhet műfajtól függetlenül, kivéve a kick-nél! Erre a sávra sosem érdemes ilyen effekteket tenni, mert kaotikus hatást kelt.
Általánosságban elmondható, hogy a felépítés fő célja az unalom elkerülése, ha ez megvan, akkor gyakorlatilag bármit lehet, meg annak az ellenkezőjét is!
Itt ragadnám meg az alkalmat, hogy pár olvasnivalót ajánljak, amik sokat segíthetnek a fejlődésben:

-    Chris Middleton – Kreatív Digitális Zene és Hang
Átfogó mű, a hang fizikai tulajdonságaitól a keverésen át a podcast készítésig mindenről ír, elég részletesen, gyakorlati példákkal és CD melléklettel. Rendkívül hasznos.
-    Steve Ashworth – Szintetizátoriskola Kezdőknek
Szintén CD melléklettel felvértezett könyv. Kiváló bevezető az akkordok világába, sőt annál is több. Aki becsülettel végigcsinálja, bármilyen kottát tud majd olvasni és jó eséllyel le is tudja majd játszani azt billentyűs hangszeren. Akit ez ilyen mértékben nem érdekel, annak is hasznos társ a dallamalkotás fejlesztésében.
-    Philip Toshio Sudo – Zen Gitár
A cím félrevezető, nem (csak) gitárosoknak szól. Csupán arról van szó, hogy a szerző gitározik, így ezen keresztül mutatja be a zeneírás filozófiáját, amit ő alakított ki és vegyítette az ősi zen tanításokkal. Nyugtató olvasmány, sok jó tanáccsal megspékelve, hogy tudjuk, miért is kezdtük el az egészet.
Hasznos segítség lehet a neten elérhető oktató leírások és videok (tutorial) nézése, például itt: http://www.musicradar.com/tuition/
Ezeken kívül érdemes elolvasni az általunk használt DAW-hoz készült kézikönyvet is, ha jól tudom ma már minden népszerűbb programhoz van magyar nyelvű is.
A keveréssel kapcsolatban is sok hasznos olvasmányt találunk, az alábbiakban megpróbálom összefoglalni az alapelveket. Elöljáróban mindjárt azzal kezdeném, hogy nem vagyok hangmérnök, így inkább produceri oldalról közelíteném meg a dolgokat. Gyakorlatilag a mix és a mastering eljárások célja az, hogy a zene jól szólaljon meg. Ezzel kapcsolatban sokan azt hiszik, hogy ezek valamilyen mágikus erővel bíró csodatalálmányok, melyek segítségével bármiből jól szóló zenét kapunk. Én is gyakran kapok olyan demókat, ahol a legnagyobb baj a zenével az, hogy iszonyatosan szólal meg. Erre legtöbbször az a válasz, hogy majd kimastereli valaki. A valóság az, hogy egy master nemhogy elfedi a hibákat, sokkal inkább kiemeli őket, mivel mindent hangosabbnak érzékelünk. Tehát a jó hangzás a jó hangmintánál kezdődik. Ezt észben tartva leírom, hogy szerintem mikre érdemes odafigyelni, hogy minőségi eredményt kapjunk:
-    Sose használjuk „töltelék hangmintákat”. Ezalatt azt értem, hogy „bár annyira nem tökéletes, a háttérben, halkan jó lesz” hozzáállást felejtsük el.
-    A kevesebb több. Akkor is, ha nem minimálban utazunk. Sokkal tisztább lesz a mix, ha nem 500 sávból épül fel, csak 3-ból. Nyilván mindkét véglet túlzó, meg kell találni az egyensúlyt a zeneiség és a jó hangzás között.
-    A fülünk azt érzékeli jó hangzásnak, ha minden hallható tartományban szól valami. Ez nem azt jelenti, hogy egyszerre kell szólnia, hanem azt, hogy a zene ne legyen üres. Legyenek mélyek, közepek és magasak is, arányosan.
-    Ha EQ-zunk, használjunk Spektrum Analyzert! A hangmintákban sokszor vannak olyan frekvenciatartományok, amik nem kívánatosak. Főleg, ha sampling alapúak. Két fontos dologra kell ennek kapcsán odafigyelni: Melyek ezek a frekvenciák, ill. kellenek-e nekünk, vagy nem. Ha a fülünk még nem állt rá erre, akkor a spektrumelemző megmutatja, melyik tartományokban szólal meg a minta. Próbáljuk ki, hogy eq-val kiemelünk párat, még másokat kivágunk. Például nem biztos, hogy egy cintányér hangmintában fontos, hogy izmos basszus legyen 
Ez eddig egyszerűnek tűnik, de a spektrum analyzer használata azért ajánlott leginkább, mert néha nem a teljes tartomány felét akarjuk kivágni, csak egy nagyon szűk részt. Pl. lehet, hogy 400Hz-nél vágni akarunk, de 440Hz-nél már nem, sőt emelni. Sajnos ennél pontosabb tanáccsal itt nem tudok szolgálni, mert ahány minta, annyi megoldás van.
-    Az effektezés is egy nagyon kényes pont. Általában a hangoknak nem áll jól, ha túl szárazak, még a doboknak sem annyira. Minimális reverb szinte mindenhol elfér, viszont a túl sok elpuhítja, visszhangossá teszi e zenét. Vannak stílusok, ahol szinte minden hangon kötelező a hosszú reverb és van, ahol leginkább csak a rövid lecsengésű az elfogadott.
-    A phaser, flanger, pitch, stb. effektek arra is kiválóak, hogy a sztereo terünket színezzük. Pl ha csak a jobb/bal sávhoz adjuk hozzá, vagy más beállításokkal.
-    A mixdownt kezdjük a leghangsúlyosabb sávval. Ez esetünkben általában a Kick lesz. Ehhez igazítsuk a többi csatornát úgy, hogy, a kick ne legyen hangosabb -6db-nél. Ez azért fontos, hogy maradjon hely (headroom) a mastering során.
-    A mixet hagyjuk lélegezni. Ez majdnem ugyanazt jelenti, mint az, hogy a kevesebb több, azzal a különbséggel, hogy ebben az is benne van, hogy az a kevés sáv, amit használunk, az se legyen mindig előtérben. Sokan azt hiszik, hogy a mixnek statikusnak kell lenni, pedig nem. Ha egy szintetizátorfutam a dal elején hangosnak tűnik, lehet, hogy a dal közepén pont ezzel a hangerővel lesz jó, szóval automatizáljuk a hangerőpotmétereket bátran. Kifejezetten akkor előnyös ez, ha az adott sávot sidechain compressorral fűszerezzük. Így elkerülhető, hogy a kiállás hangosabb legyen, mint a többi rész!
-    A kompresszor használattal vigyázzunk, mert ahogy feljavíthat, úgy meg is ölhet egy zenét. A szétkompresszált zenéknél minden esetben vesztünk a dinamikusságból. Ha egy zene minden része „ordít” akkor kifejezetten kellemetlen lehet a hallgatása.
-    Ha magunk vágunk bele a masteringbe, mindig legyen előttünk egy referenciazene, ami jól szól és hasonló a stílusa. Elemezzük ki spektrum analyzerrel és törekedjünk hasonló arányokra.
Rengeteget lehetne még írni a dologról, de mint említettem, ezt meghagyom a szakembereknek, sok színvonalas cikk van a témában, magyar nyelven is, érdemes rákeresni.
A jövő héten megpróbálom összeszedni, mi lehet a siker kulcsa még a jó zenén kívül természetesen, vagyis szó lesz az önmenedzselésről és a marketing lehetőségekről is amellett, hogy természetesen továbbra is szívesen válaszolok bármilyen kérdésre a témában, nyugodtan írjátok meg őket IDE! 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...