Így készült: az új Reelaux remix elemeire szétcincálva

Bár legutóbb azt ígértem, hogy folytatom a marketinges témakört, most mégis inkább más irányba mennék el. Ennek oka, hogy páran hiányolták a konkrét kreatív tanácsokat. Ezekbe eddig azért nem mentem bele, mert végül is nincsenek szigorúan vett szabályok a zeneírásban, a lényeg, hogy mind zeneileg, mind technikailag nézve minőségi darab szülessen és lehetőleg másoknak is tetsszen. Viszont a kérdések miatt meggondoltam magam és arra jutottam, jó ötlet lehet, ha a száraz felsorolás helyett ezúttal egy saját zene kivesézésén keresztül elmondom, én mit és hogyan szoktam.  A választásom a legfrissebb remixemre esett, amit Ozgur Ozkan-nak írtam és két hét múlva fog megjelenni. Igen, ez itt a reklám helye volt.  Azért is erre esett a döntés, mert így egyben azt is meg tudom mutatni, mikre szoktam figyelni a remix gyártások során.

Először hallgassunk bele az eredetibe. Elég minimalisztikus, de a súlyos mélyek miatt táncolható, ugyanakkor a kiállás gondoskodik a zeneiséget jobban kedvelők öröméről is. A költői megfogalmazás annyit takar, hogy valójában a dallam erre a részre korlátozódik, ami nem könnyíti meg a remixerek életét.

Általában, ha meghallok egy zenét, mindig tudom egyből, milyen lesz a remixem. Na ennél nem így volt, csak azt tudtam, nagyjából milyen elemeket akarok majd használni. Tulajdonképpen sok választásom nem is volt, mivel az eredetiben sincs túl sok minden. A groove-okat mindig magamnak írom, kivéve, ha az az eredeti zenének valamilyen nagyon jellemző része. Tehát marad egy-két szinti hang. Miután eldöntöttem, hogy melyikeket fogom beletenni az én verziómba, betöltöttem őket az Ableton Live-ba és megnéztem, hogy szólnak együtt. Teljesen jó volt, úgyhogy elkezdtem köré építkezni. A fenti megállapítás evidensnek tűnik, hogy egy zene részei együtt teljesen jól szólnak. Ez nekem is egyértelmű volt addig, amíg nem kaptam egy-két olyan remix pakkot, ahol a részek köszönőviszonyban sem voltak egymással. Ilyenkor mindig elcsodálkozom, hogy ezekből vajon hogy a fenébe kerekedik ki végül valami zenének nevezhető dolog.  Itt arra gondolok, hogy például a basszus dallama teljesen más magasságban van, mint a szinti és véletlenül sem találkozik a kettő, vagy a loop-ok igénytelenül vannak kiexportálva és lemarad a végéről a visszhang, vagy találkoztam olyannal, ahol egy boltban megvásárolható hangmintacsomag linkjét küldték át, mondván, hogy ők is azokból rakták össze(!!). De szerencsére itt ilyenekről szó sem volt, úgyhogy eddig minden rendben is ment.

Kerestem egy jó ütős kick-et, amit később lefiltereztem, mert bár először jónak tűnt, ahogy egyre több dob lett a zenében, kicsit soknak kezdett tűnni, így levágtam a felső közép és a magas tartományokat kb -8db-lel és ráemeltem az 50 Hz körüli frekvenciákra kb +3 db- lel. A clap-nél és a hi hat-eknél a klasszikus Roland TR 909-es csomagot vettem elő, mert szerettem volna, ha nyersebb, technósabb a hangzás, csak úgy, mint az eredetiben. A clap-re egy enyhe sidechain kompresszort tettem, hogy ne üssön ki nagyon, belesimuljon a groove-ba. Itt figyelnem kellett arra is, hogy amikor a lábdob nem szól, ne ugorjon ki a taps hangereje, így azt automatizáltam és ezeknél a részeknél kb 3 db-lel halkabbra vettem. Ezen kívül (a dobok közül egyedüliként) tettem rá egy finom reverb-et is, hogy karakteresebb legyen a jelenléte. A hi hat-nél kiemeltem kicsit a magas frekvenciákat és a teltebb hatás érdekében tettem alájuk egy rövid lefutású shaker-szerű hangot minden 16.-ra, amit aztán középen (4000-500 Hz körül emeltem) hogy középen se legyen üres a hangzás. Ezen viszont nem spóroltam a sidechain-nel, hogy pumpálósabb legyen a dolog. Egyébként a hi hat sem csak a kick-ek közötti kontrán szól, hanem halkabban az azt követő 16.-on is, így kicsit jobban visz előre. Olyan, mintha egy 16-os delay lenne rajtuk. A ride-ot kifejezetten magasra filterezve tettem rá, kb. 8000hz-ig teljesen kivágtam, utána viszont erősen emeltem, hogy igazi „sivítós” hangulata legyen. Ez az a szó, amit szerintem most írtam le életemben először! Ezzel a trükkel vigyázni kell, csak halkan érdemes használni, mert a 8000 körüli frekvencia hangosan eléggé kiüt a zenéből.  Amiket itt leírtam, folyamatában persze nem volt ilyen egyszerű, rengeteg hangmintát belepakoltam először a zenébe, legalább egy tucat EQ és effektbeállítást kipróbáltam, melyikkel hogy szól, aztán szépen lassan kitöröltem a felesleget (kb. 10 sávot) hogy teret adjak a bennmaradóknak. 

 

A többi résznél kicsit bajban voltam, mert az eredeti szinti témáknak nincs igazán dallama, valamerre nekem kellett elvinni a dolgot, hogy ne egy sima techno track kerekedjen ki a dologból. Ekkor találtam egy jó mintát, ami a pár évvel ezelőtti mélyebb trance dalokra emlékeztetett. Mostanában elég divatos lett progi körökben leszólni mindent, aminek kis köze is van a trance hangzáshoz, ezért egy ideig gondolkodtam, hogy beletegyem-e, de végül úgy döntöttem, nem nagyon izgat, egyszerűen nem volt másik minta, ami ennyire illett volna bele. Szerintem ez a rövid trance bass sequence adja a dal lelkét, mivel önmagában a szubbasszus túl mélyen van, a szinti témák meg túl magasan ahhoz, hogy középen ne érezzük üresnek. Szóval miután eldöntöttem, hogy ez a hang benne marad, elkezdtem automatizálni, hogy ne legyen olyan monoton és jobban pörgessen. Hallható, hogy minden 32 ütem vége felé egyre feljebb enged a LP filter, aztán kezdi elölről. Ez nem egy iszonyat egyedi megoldás, de kétség kívül működik. Ez alá már nem kellett más, csak egy súlyos sub basszus, ami nyomja a mélyeket rendesen. Találtam is egy jó KORG szintetizátort, ami alkalmas volt erre, kicsit levágtam a magasabb zajokat és hosszabbra engedtem a release-t (kb a negyedek háromnegyed részéig)mivel ez is többször egyszerre szól a kick-el, nem akartam, hogy ez utóbbi elnyomja. Ennek érdekében a sidechain-t is újra elővettem, hogy ki se üssön, hanem a kellemes mély, pumpálós érzést adja.  Ez a lábdob + basszus összhatás annyira megtetszett, hogy a 2. kiállásban direkt erre tettem a hangsúlyt. 4.08-tól hallható. Egy régi barátom szavajárásával élve, ez a zenében a kötelező mutogatós rész J Nevezhetjük kezeket fel + taps résznek is, ki hogy szereti, bár ez épp nem az a műfaj! Ezután jön be egy hosszúra nyújtott pad dallam, aminek a fő oka az, hogy e nélkül unalmas lett volna még egyszer visszahozni a kiállás előtti részt, meg ettől kicsit misztikusabb a dal hangulata. Gyakorlatilag ezek az elemek adják a remix vázát. Ezek mellé persze kell még pár dolog, ami színezi zeneileg is, meg a sztereó térhez is hozzátesz. Ilyen minták a progi zenékben oly divatos 3/16 ritmusú delay-jel effektezett hangok és a zaj-szerű hosszabb-rövidebb atmoszférák. Ezeket minden esetben ki szoktam tenni a sztereó tér 2 oldalára, kb. 70%-ig.

A felépítéssel nem sokat kellett foglalkoznom, általában számomra az a legkönnyebb rész. Tudom, hova akarok eljutni, így abból indulok ki, majd fokozatosan visszafelé haladva elveszek belőle dolgokat, így épül fel az intró. A levezetésben pedig próbálom pont azokat bennhagyni, amik az elején kiestek, hogy ne legyen szimmetrikus a dal, mert szeretem több részét is megmutatni az összhangzatoknak, másrészről pedig az sok esetben fantáziátlanságra utal, ha van középen egy téma és a dal eleje meg vége ugyanaz. De nem kizárólag az alkotórészek elvételéből és hozzáadásából áll a fel- és levezetés, hanem a hangerővel és a filterekkel is szoktam játszani. Nagyon sok hang fokozatosan jön be és tűnik el aztán, ezáltal finomabb az átmenet, de tény, hogy nem is olyan karakteres. Jól kell megválasztani, mikor hogy célszerűbb. Az én meglátásom, hogy néha kell egy-egy hirtelenebb váltás is, hogy a hallgató kizökkenjen az eddig hallottakból. Ilyenkor mindig újult erővel vetik bele magukat a táncolásba!

Amikor eddig megvoltam, elkezdtem a maszteringet próbálgatni. Ilyenkor nem szoktam előtte kiexportálni, hogy még közben tudjak javítani a keverésen, mert sokszor kompresszálva kiugrik egy-egy hang, mások pedig elvesznek a többi között. Miután úgy tűnt, jó lesz a keverés, kiexportáltam az egészet 48khz 24bit minőségű wav fájlba és visszatöltöttem. A spektrum analyzer-t nézve ki kellett emelnem egy-két tartományt, mert kevésnek láttam/hallottam és igazam volt, mert utána tényleg sokkal teltebb, jobb lett a hangzás. Ezt követően rátettem egy 4 sávos kompresszort, ahol ebben az esetben leginkább a magasakat sűrítettem össze, hogy igazán „összeérjen” a groove, a közepet és a mélyet hagyni kell jobban lélegezni. Az egész effekt  „erejét” nem vettem fel túlságosan, a treshold viszonylag magasan maradt minden esetben. Ezt követően azért tettem az egészre is egy single band kompresszort, de ezt sem túl durván, nagyon figyeltem, hol a határ, ahol már érezhetően sérül a dinamika. A biztonság kedvéért mindig visszaveszek ezután a kompresszor küszöbéből 1-2db-t és azt utána egy végső limiterrel kompenzálom, így biztosan nem fog sehol túlütni. Valamiért nekem ez a módszer bejött.  Nem maradt más hátra, minthogy kiexportáljam 44.100 Hz 16 bit minőségben is, aztán kiírtam CD-re és tesztelgettem hifin, autórádióban. A végeredményt pedig most ti is hallhatjátok.

Így készült: Zebra Beatz - Zebra Acid

Az 'Így készült' rovat hatodik kiszemeltje egy igazi underground klubhimnusz, Zebra Beatz 'Zebra Acid'-je, amit James Zabiela játszott rongyosra szettjeiben. A nevéhez hűen színtiszta acid-et hozó 11 perces monstre produkcióról sokan nem is tudják, hogy egy magyar géniuszhoz köthető. Lórencz Péter aka Peter M. Lawrence az alábbi cikkben avat be bennünket a 'Zebra Acid' háttérsztorijába.
"A track legelső verziója 2009. közepe felé készült. Előzményként annyit, hogy nagyon nehezen emésztettem meg a 2005-2006 környékén kialakult prüntyögős minimal hype-ot, nem igazán tudtam elengedni a 135 bpm fölötti tempót és a groovy hangzást, amiért addig éltem-haltam. Próbálkoztam ugyan poén szinten minimallal, Collins & Behnam 'U R Sick' című szerzeményét remixeltem Midicore álnéven, ami később a Recon Light-on jelent meg, de nagyjából ennyi elég is volt ebből a hangzásból (Lásd & hallgasd: ITT!). A 2009-es évem a kísérletezgetésről szólt, próbáltam mindent kitekerni a Reason-ből, amit csak lehetett. Azt is, amit nem.
A 'Zebra Acid' első verziója egy eléggé dark-os hangzású, gyomorforgató acid techno darab volt, amiben a kevesebb több elvet követtem. A mixdown és a mastering soha nem volt az erősségem, így Collins Gabi tanácsára próbáltam minél kevesebb hangot használni. Az acid hangokat egy Reason kiegészítő, a Silver Box segítségével keltettem életre, amit próbáltam kicsit karcosabbá tenni több Scream Distortion használatával. Az tracket körülölelő hangok először loopolt gyártelepi atmoszférákból álltak, amiket a samplerrel és egy advanced reverb használatával tekertem szét. A bassline első verziója gyereksírásból készült, majd egyszerű sinewave-ekből raktam össze, ezt később lecseréltem egy áttekert Thor presetre. A négyszögjelek miatt azonban nagyon szárazzá vált a zene, majd meghallottam a sátáni üvöltést: rakj bele még több hangot!!! Nem tudtam engedni a kísértésnek, végül tele lett dobálva a zene mindennel, ami csak szembejött. Rengeteg samplert használtam, hatalmas reverb-öket és automatizált filtereket szinten minden sávon. A kiállásban beinduló felpitchelt hang szintén egy samplerből jön, ami kezdetben sidechain kompresszorral lett megbolondítva, de ettől 2 perc után tengeribeteg lettem. A dobok nagy része is filterezett – tekergetett sample. Sokan próbálnak mindent szintiből kitekerni, ami jó móka, de ennyi hangnál már belebolondul az ember, ha minden egyes apróságot tökéletesre akar csiszolni.
Minél több hang került a mixbe, annál kezelhetetlenebb lett végleges tiszta hangzás elérése, ezt akkor – meglehetősen amatőr módon – egy raklap kompresszorral oldottam meg. A fő probléma az volt, hogy nem tudtam normálisan EQ-zni, össze volt folyva minden, végül egy sidechain-hez hasonló, egyedi megoldással tudtam teret csinálni az atmoszféráknak. A Reason legnagyobb hátránya egyébként szerintem még mindig az EQ, nem igazán lehet vele elég határozottan, nagy mélységben vágni. Nyilván a zeneírás, mixing és mastering folyamatát el kell különíteni, de én szeretem nagyjából úgy hallani a zenét alkotás közben, ahogy a végleges verzió szólni fog. A legújabb Reason elvileg kapott valami új EQ-t, ezt még sajnos nem volt alkalmam letesztelni, de kíváncsian várom a megismerkedés pillanatát.
A track elkészült, master nélkül nagyjából úgy szólt, mint egy vödör krumpli. Megszületett a Zebra Beatz project, egy B oldalas track mellett elkezdtem kiadók után nézelődni. Rengeteg „köszijódenemkellesz” és „túlbonyolultdeamúgytetszenedenemadjukki”típusú elutasítás, és persze számos megválaszolatlan email után a UK-ban található székhelyű Steal My Oil csapott le a zenére, 10 percen belül már küldték is a szerződést. Pezsgőbontás, örömködés. Másnap úgy döntött a Windows, hogy lefekszik pihenni egy kicsit. Soha többé nem kelt fel. Formatcé után másképp látja az ember a világot.
A következő heteim a gép újraélesztéséről és a project összeszedéséről szóltak, de rengeteg hang hiányzott. Írnom kellett a kiadónak, hogy Houston, we have a problem…  Szerencsére a boss jó arc volt, és odébb tudtuk rakni a megjelenés dátumát.
Nagy nehezen újra összeállt a track 3.0. verziója. A kiadó felajánlotta, hogy masterelnek, de a II. világháborús mixdown és a kompresszorok áldásos tevékenysége miatt a száraz track teljesen alkalmatlan volt mindennemű emberi fogyasztásra. Merjünk nagyot álmodni, Ableton Live fel, Reason-nel rewire-n keresztül összeköt, csináljunk valamit. Ha már úgyis fent volt az Ableton, pár hangot még beleraktam a zenébe, mert hirtelen kevésnek tűnt minden újra. A végleges master egy sima alap kompresszorral és limiterrel készült el, mert az Izotope Ozone hírére a gépem újra halálsikollyal reagált. Export, pár hónappal később megjelenés, csönd.
Majdnem 2 év telt el,  amikor az egyik jóbarátom szólt (sikított, már amennyire facebook chaten ilyet lehet), hogy Zabiela új live mixébe hallgassak bele. 7. percnél ismerős hangokba botlottam.



Kis keresgélés után kiderült, hogy James már nem egy helyen felrakta a zenét, és általában az emberek sem menekültek haza, amikor meghallották. Egy álmom valóra vált, lassan ideje a többit is valóra váltani."

Íme a track!



A teljes release: ITT!

James Zabiela és a Zebra Acid akcióban