2011. július 24., vasárnap

Andrew Bayer mesterien debütált

Az amerikai Andrew Michael Bayer a brit Alan Nimmo oldalán vált híressé Signalrunners-ként (emellett a Fraction kiadó is a srácok nevéhez köthető). A két legény együtt jó pár klubbombát jegyzett, így a kellőképp szuggesztív 'Corrupted'-et a meseszép 'Love Theme Dusk'-ot Mike Foyle közreműködésével, a húzós-zúzós Bart Claessen remix által révbe érő 'Aria Epica'-t, és nem utolsó sorban a 'These Shoulders'-t Julie Thompson magasztos hangjával felvértezve. Andrew az elmúlt időszakban a saját neve alatt is publikált, nem is gyenge darabokat (pl. a 'Distractions EP' mindegyik száma megér egy külön misét) így borítékolható volt - s az album zenéit bemutató Soundcloud preview-ból egyben érezhető is - , hogy valami egyedivel rukkol elő.
Az elektronikus zeneírás terén külön egyetemi tanulmányokat folytató Andrew úgy kezd, ahogy az a nagy könyvben meg van írva: szépen fokozatosan. A 'Nexus 6' bájos zongorafutammal nyit, csobogós tengerparti attitűd kíséretében. Mielőtt teljesen elalélnánk jön egy kiméletlen törtes, amitől teljesen megváltozik a track képe. A nyúzottá váló produkció kicsit szokatlan a fülnek, de mellette meggyőző is, mert ott a profizmus mögötte. A 'Dedicated To Boston's Waste Managament System' mintha egy neo klasszikus lenne break alapokon, kórushoz és a vonósokhoz chime hangok társulnak, így együtt egy érdekes összhatást eredményeznek. A 'Counting The Points' az első tánctérre szánt darab a lemezről. Bár egyből itt sem a 4/4-ek kezdik meg a masírozást, csak egy két perces szintis intro után indul neki a produkció, ami a tipikus Bayer-féle megoldásokat hozza zeneileg. Az álmodozós alapokra visszaúszik az introból ismert főtéma, s az utaztatás megkezdődik. Mielőtt teljesen elszállnánk egy képzeletbeli világba Andrew odaszúr a végére egy veretős részt, hogy ellensúlyozza a melankóliát. A 'Monolith' igazi sötét, ragadozó zene, amiben az alattomos baseline csak lassan fejti ki hatását. A kiállásban a zongoraszólóra alatt egy kicsit megpihenünk, majd folytatjuk a száguldást. 'A Drink For Calamity Jane' deep-es hangjaival egy újabb dimenzióba lépünk át, ismét az önfeledt lebegésé a főszerep. Azért itt is van új a nap alatt, a végére beindul a track, már látom a buliban magasra lendülő kezeket a lelki szemeim előtt. A 'Paper Cranes' kicsit Soundprank-os áthallással, de remekül folytatja a megkezdett vonalat, ahol a dallamosság és a profi technikai megoldások tökéletes szimbiózisban vannak egymással. A 'From The Earth' egy pörgősebb break roller, áriás, csillingelős, zongorás hangképekkel a háttérben. A záró 'We Will Return' szépen levezeti az albumot, a chill out jegyében.
Összességében egy meglepően remek albummal van dolgunk. Andrew tényleg próbált a megszokottól eltérni. Ügyesen vegyítette a hangokat, hangszíneket, érzéseket és stílusokat. Ezért a mesterműért 9/10-et kap tőlem.

Andrew Bayer - It's Artificial

Label: Anjunabeats
Ország: Egyesült Királyság
Várható megjelenés: 2011. július 25.
Stílus: Elektronika (Glitch Hop, Leftfield, Progressive house)
Producer: Andrew Michael Bayer

Tracklist:
1. Nexus 6 (5:58)
2. Dedicated To Boston's Waste Managament System (4:05)
3. Counting Points (8:22)
4. Monolith (8:57)
5. A Drink For Calamity Jane (6:07)
6. Paper Cranes (7:18)
7. From The Earth (5:33)
8. We Will Return (4:08)

Andrew Bayer - It's Artificial (Clips) by Anjunabeats

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...