Andrew Bayer mesterien debütált

Az amerikai Andrew Michael Bayer a brit Alan Nimmo oldalán vált híressé Signalrunners-ként (emellett a Fraction kiadó is a srácok nevéhez köthető). A két legény együtt jó pár klubbombát jegyzett, így a kellőképp szuggesztív 'Corrupted'-et a meseszép 'Love Theme Dusk'-ot Mike Foyle közreműködésével, a húzós-zúzós Bart Claessen remix által révbe érő 'Aria Epica'-t, és nem utolsó sorban a 'These Shoulders'-t Julie Thompson magasztos hangjával felvértezve. Andrew az elmúlt időszakban a saját neve alatt is publikált, nem is gyenge darabokat (pl. a 'Distractions EP' mindegyik száma megér egy külön misét) így borítékolható volt - s az album zenéit bemutató Soundcloud preview-ból egyben érezhető is - , hogy valami egyedivel rukkol elő.
Az elektronikus zeneírás terén külön egyetemi tanulmányokat folytató Andrew úgy kezd, ahogy az a nagy könyvben meg van írva: szépen fokozatosan. A 'Nexus 6' bájos zongorafutammal nyit, csobogós tengerparti attitűd kíséretében. Mielőtt teljesen elalélnánk jön egy kiméletlen törtes, amitől teljesen megváltozik a track képe. A nyúzottá váló produkció kicsit szokatlan a fülnek, de mellette meggyőző is, mert ott a profizmus mögötte. A 'Dedicated To Boston's Waste Managament System' mintha egy neo klasszikus lenne break alapokon, kórushoz és a vonósokhoz chime hangok társulnak, így együtt egy érdekes összhatást eredményeznek. A 'Counting The Points' az első tánctérre szánt darab a lemezről. Bár egyből itt sem a 4/4-ek kezdik meg a masírozást, csak egy két perces szintis intro után indul neki a produkció, ami a tipikus Bayer-féle megoldásokat hozza zeneileg. Az álmodozós alapokra visszaúszik az introból ismert főtéma, s az utaztatás megkezdődik. Mielőtt teljesen elszállnánk egy képzeletbeli világba Andrew odaszúr a végére egy veretős részt, hogy ellensúlyozza a melankóliát. A 'Monolith' igazi sötét, ragadozó zene, amiben az alattomos baseline csak lassan fejti ki hatását. A kiállásban a zongoraszólóra alatt egy kicsit megpihenünk, majd folytatjuk a száguldást. 'A Drink For Calamity Jane' deep-es hangjaival egy újabb dimenzióba lépünk át, ismét az önfeledt lebegésé a főszerep. Azért itt is van új a nap alatt, a végére beindul a track, már látom a buliban magasra lendülő kezeket a lelki szemeim előtt. A 'Paper Cranes' kicsit Soundprank-os áthallással, de remekül folytatja a megkezdett vonalat, ahol a dallamosság és a profi technikai megoldások tökéletes szimbiózisban vannak egymással. A 'From The Earth' egy pörgősebb break roller, áriás, csillingelős, zongorás hangképekkel a háttérben. A záró 'We Will Return' szépen levezeti az albumot, a chill out jegyében.
Összességében egy meglepően remek albummal van dolgunk. Andrew tényleg próbált a megszokottól eltérni. Ügyesen vegyítette a hangokat, hangszíneket, érzéseket és stílusokat. Ezért a mesterműért 9/10-et kap tőlem.

Andrew Bayer - It's Artificial

Label: Anjunabeats
Ország: Egyesült Királyság
Várható megjelenés: 2011. július 25.
Stílus: Elektronika (Glitch Hop, Leftfield, Progressive house)
Producer: Andrew Michael Bayer

Tracklist:
1. Nexus 6 (5:58)
2. Dedicated To Boston's Waste Managament System (4:05)
3. Counting Points (8:22)
4. Monolith (8:57)
5. A Drink For Calamity Jane (6:07)
6. Paper Cranes (7:18)
7. From The Earth (5:33)
8. We Will Return (4:08)

Andrew Bayer - It's Artificial (Clips) by Anjunabeats

Tíz éves az Anjunabeats, válogatással ünnepelnek

Bizony ennyire rohan az idő. Napjaink egyik vezető (de nem feltétlenül a legjobb) trance labele 2000-ben startolt, első release-ük az Anjunabeats 'Volume One' volt. Azóta már bőven a 100-as lélektani megjelenésszámot is elérték, köztük a labelt gründoló Above & Beyond trió jónéhány sikerdarabjával. Tony, Jono és Paavo a trance történelmének ezen szeletét ezúttal egy speciális dupla cd-s válogatással adja át nekünk. Az egyes diszken az eredeti verziók kaptak helyet. Ezeket nem is mutatnám be, talán csak annyit tennék hozzá, hogy én személy szerint erősebb line up-ot reméltem, sokkal meghatározóbb számokkal. Innen talán csak a zseniális 'P.U.M.A.', a 'These shoulders', és a 'Can't sleep' az amely igazán nagy sikert könyvelhetett el, így a kiadó történetében alapkőnek bizonyult, a maradék hét muzsika sem rossz, csak mégsem annyira kiemelkedő.
A második lemezen az első diszken hallott zenék frissen remixelt változatai próbálnak szórakoztatni bennünket. A 'Reflect'-et Isma-Ae és Daniel Portman rázta gatyába. Nem féltek bevetni az akusztikus gitárt is bevetni, ami mellé a szokásos hangképeiket adogatták hozzá. A 'These shoulders'-re Andy Moor csapott le, aki manapság sajnos egyre inkább távolodik attól a hangzásvilágtól, ami miatt oly sokan felfigyeltünk rá. A baseline és néhány kiegészítő hang abszolút Moor-os, aztán a kiállásban mintha egy chill out szonátába csöppenénk. Ez nagyon ott van a szeren, aztán jó a lead dallam, ami kicsit gyérebbül szól, mint az eredetiben. Kicsit ambivalens érzéseket kelt bennem ez a verzió. Arty napjaink egyik legfoglalkoztatottabb remixere/producere. Ezúttal is kapott egy feladatot, gyúrja át a 'Synapse Dynamics'-ot. Ő erre hozta a védjegyének számító elemeket és szépen ráaggatta az original-ra, de elég bágyatag, tucattéma kerekedett ki belőle. Azért némi vérfrissítés is érkezik, még pedig Bart Claessen jóvoltából, aki a 'Helsinki Scorchin'-t variálta át tech trance anthem-mé. Húzós és mellette dallamos is. Ez igen, ezt már szeretem. Aztán elérkezik a mélypont is, mégpedig pont egy hazai vonatkozású darab kapcsán. A Sunny Lax aka Márton Levente által megálmodott 'P.U.M.A.' Mat Zo kezei közé került. az eleje még rendben is lenne a remixnek, de amikor a fő dallam hangszer választását meghallottam egyből az én amatőr csavargatásaim jutottak eszembe, melyek erőtlenek és dobozosan hangzanak. Sunny is beszáll a ringbe, ő a lengyel Nitrous Oxide 'North Pole'-ját gyúrta át viszofogodtan építkező prog trance track-ké. A 'Can't sleep' Super8, Tab remixe csak alig tér el az eredetitől, talán csak egy kicsivel mocskosabb a sound. Daniel Kandi 'Breathe'-je 7 Skies-nak tetszett meg, aki első számának a 'Sushi'-nak a struktúráját variálta át az új remake-hez. N2O a 'Madness'-szel szöszölgetett, de csak egy Super8-Tab utóízű valamire futotta tőle. Utolsónak Smith & Pledger 'Northern Lights'-za marad Breakfast edit-jében. Casey ügyesen bontotta meg a dalstruktúrát és tuningolta meg némi plusz energiával.
Összességében egy kicsit középszerűvé silányult az eredetileg jó elképzelés. A válogatás szisztémáját nem értem a remixek esetében sem, szerintem nyugodtan hívhattak volna több Anjuna-független producert a dögösebb végeredmény érdekében. Ilyen formában egy-két kiemelkedő pillanat ellenére, nem zavar túl sok vizet. Tőlem csak 6,5/10-et kap.

10 Years Of Anjunabeats mixed by Above & Beyond

Label: Anjunabeats
Katalógus szám: ANJCD 021
Ország: Egyesült Királyság
Megjelent: 2011. január
Stílus: Uplifting & Progressive Trance
Dj mix: Above & Beyond

CD 1 - The Originals
1. Mat Zo – Synapse Dynamics
2. Signalrunners & Julie Thompson – These Shoulders
3. Maor Levi – Reflect
4. Above & Beyond – Can’t Sleep
5. Super8 & Tab – Helsinki Scorchin’
6. Bart Claessen & Dave Schiemann – Madness (I Prefer This Mix)
7. Daniel Kandi – Breathe
8. Nitrous Oxide – North Pole
9. Sunny Lax – P.U.M.A.
10. Smith & Pledger – Northern Lights

CD 2 - The Remixes
1. Maor Levi – Reflect (Jerome Isma-Ae & Daniel Portman Remix)
2. Signalrunners & Julie Thompson – These Shoulders (Andy Moor Remix)
3. Mat Zo – Synapse Dynamics (Arty Remix)
4. Super8 & Tab – Helsinki Scorchin’ (Bart Claessen Remix)
5. Sunny Lax – P.U.M.A. (Mat Zo Remix)
6. Nitrous Oxide – North Pole (Sunny Lax Remix)
7. Above & Beyond – Can’t Sleep (Super8 & Tab Remix)
8. Daniel Kandi – Breathe (7 Skies Remix)
9. Bart Claessen & Dave Schiemann – Madness (Nitrous Oxide Remix)
10. Smith & Pledger – Northern Lights (Breakfast Remix)

Beszerzős

Ez itt Miika és Janne birodalma!

Öt éves együttműködés eredményét tesztelhetjük le a nemrégiben megjelent Super8 & Tab albumon, az 'Empire'-ön. A két finn legény Miika (Super8) és Tab (Janne) ugyanis 2005-ben gondolta először úgy, hogy egyesítik erőiket és valami közösben kezdenek el sántikálni. Az első single-jük a 'First aid' az Anjunabeats gondozásában jelent meg, s elég zajos sikert aratott. A srácok tökéletesen vegyítették a progressive (Tab Miika Kuisma-val heggesztett zenéket AR52 név alatt) és az uplifting trance (Miika pedig az Aalto duóban ténykedett az Above & Beyond-os Paavo Olavi Siljamäki-val) legszebb elemeit, ebből állt össze a Super8 & Tab sound, megfejelve később némi vokállal.
Az első LP rögtön egy karakteres darabbal nyit. A 'Slow to learn' karakteres baseline-nal nyit, amire szépen illeszkedik Jan Burton mélázós, kántálós stílusa. Idővel aztán a dallamszekció is szépen kibontakozik, olyan mintha Aalto féle 'Rush'-t és a 'Resolution'-t hallanánk egybegyúrva, vokál verzióban. Ettől függetlenül azért mégis elragadó track. A címadó 'Empire'-ről nem tudom miért Karl Hyde és az Underworld duó jutott eszembe, pedig zeneileg nincs köze a két dolognak egymásnak, inkább csak a vokálnak, amit Jan Burton hasonló stílusban tol, mint Mr Underworld például a 'Dinosaur adventure 3D'-ben. Egyébként itt nincs akkora szeletelés, viszont a felemelő melódiák is valahogy elmaradnak, illetve csak az utolsó harmadban visz el bennünket egy kicsit a sodrás, de hamar kikecmergünk belőle. Jó, jó, de hiányzik az átütő erő. A 'Black is the new yellow'-t már gyakorlatilag visszafelé is tudom fütyülni, annyit hallottam a prominens trance dj-k szettjeiben. A színtévesztők szimfóniája is lehetne, egyébként pedig le se lehetne tagadni, hogy a Super8, Tab szerzőpáros munkája. Az ismert sémák szerint épülünk és hullunk szét, de azért nem írnám le teljesen eme szerzeményt, mert valamiért mégis megragad belőle az emberben legbelül. A 'My enemy' egy kis felüdülést hoz, hiszen Julie Thomspon érkezik és hozza magával csodálatos hangszínét. Azért mégsem dobom el az agyam a végeredmény hallatán, hiányzik innen is a kraft, steril munka, s nem több. A 'Perfect day'-el megtörjük a 4/4-ek uralmát, s downtempo vizekre evezünk. Na végre egy épkézláb dal, amiben némi újító szándék is tetten érhető. Az 'Eternal sequence' újra felpörgeti a BPM-számlálót. Érdekes kettősség jellemzi a track-et, egyrészt van benne egy tech-es karakter, másrészt egy sejtelmes, űrszonátákból kölcsönzött melódia. Úgy érzem ma már mindegyik trance előadó elsüt az albumán egy-egy poposabb szerzeményt. Itt ezt a 'Good times jelenti'. A gitár riff-ek mellé betársul Betsie Larkin illetve az igencsak fülbemászó dallam. Lájtos, de hallgatható. A 'Mercy'-t is ismerhetjük már, hiszen EP-n már kijött. Számomra nem okoz nagy katarzist, kicsit kezd laposodni Jan Burton hangja is (anno Gabriel & Dresden 'Dangerous power'-jában sem volt annyira bejövős, pedig azt a muzsikát nagyon szerettem). A dallam itt is egyhén cheesy, azt hiszem a 'miért nem szeretem a már egymillió trance zenében elsütött plucked synth preset-et' című értekezés a 'Mercy'-ről is szót ejtene. Az 'Irufushi' címének hallatán jómagam egy japán bunyós rajzfilmhősre asszociáltam. A zene amolyan stadiontrance, erre aztán meg lehet ugráltatni a közönséget. A dallam szépen megkomponált, bár nekem az Ashley Wallbridge remixben még nagyobbat üt. A 'Bliss' sem sokban tér el az 'Irafushi'-ban, a 'Mercy'-ben, és a 'Black is the new yellow'-ban hallottaktól. Némi ötlettelenséget vélek felfedezni, így a vége felé (kicsit Moonman 'Galaxia' ízű valami lett belőle), sziporkázásmentes 4 perc ez, nincs rajta mit szépíteni. A záró 'Free love' levezető jelleggel íródott. Semmi zaklatottság, csak színtiszta nyugalom. Kérdem én, ha ilyet is tudnak miért nem mutatnak eme oldalukból többet?
Öszességében nem lett olyan rossz ez az album, csupán néha azt érzem, hogy Tab és Super8 nem tud kikecmeregni a saját maguk kreálta hangzásvilágból (az albumon kb 2-3 alkalommal sikerül csak). Jan Burton erőltetése sem biztos, hogy túl szerencsés (bár az utolsó zenében kifejezetten üdítően szólal meg a hangja), lehetett volna még más férfi vokalistákat is keríteni (Christian Burns adta volna magát, úgysem készül nélküle lassan trance album). Egy szó mint száz, lassan fújdogálhatna már a változás szele Helsinki-ben, mert ugyanezt egy következő LP-n bizony a bigott Anjunabeats-hívek sem fogják megkajálni. Azért nem olyan siralmas itt a helyzet, de ez 6,5-esnél nem jobb.

Super8 & Tab - Empire

Label: Anjunabeats
Katalógus szám: ANJCD19
Megjelent: 2010. szeptember
Ország: Egyesült Királyság
Stílus: Uplifting trance, progressive trance, downtempo
Producer: Super8 aka Miika Juhani Eloranta, Tab aka Janne Mikael Mansnerus

Tracklist:
1. Slow To Learn (ft Jan Burton) (6:49)
2. Empire (ft Jan Burton) (6:40)
3. Black Is The New Yellow (ft Anton Sonin) (6:47)
4. My Enemy (ft Julie Thompson) (5:45)
5. Perfect Day (ft Alyna) (5:11)
6. Eternal Sequence (5:50)
7. Good Times (ft Betsie Larkin) (6:50)
8. Mercy (ft Jan Burton) (7:29)
9. Irufushi (5:49)
10. Bliss (4:05)
11. Free Love (ft Jan Burton) (4:03)

Célkeresztben az Anjunabeats Vol. 8.

A nagy nyári albumcsendet ideje volt már megtörni a blogon, így a már legalább két hete a vinyómon porosodó Anjunabeats Vol.8.-at vettem alaposabban fülügyre. A sorozatnak már komoly előélete van, egy biztos: nem sok ma is működő mixsorozat jut el nyolc részig (na oké ott a Technoclub, ami 33-nál tart, de alapjában véve nem sok hasonló akad). Ennek egyik oka, hogy az Above & Beyond trió remekül ráérez a közízlésre, másrészt frissen debütáló darabokba is belebotolhatunk, amik exkluzív jelleget kölcsönöznek a csillogó duplának.
Az egyes diszk-et egy remek nótával Parker & Hanson 'Alquimia'-ával kezdjük, aminek egy baja van csak, hogy 3 percig, amíg szól nem tud kibontakozni. Pedig szépen indul a dal, amolyan Enigma-s áriabetéttel, majd a progresszív ritmusok kezdik meg a masírozást. Sokáig nem jutnak, mivel a Duderstadt tesók 'Stranded in NYC'-be torkollunk, ami egy tök átlagos plüttyögés a srácoktól, jön a manapság oly trendi nyávogós szinti, volt ez már jobb is gyerekek. Mark Eteson egy kicsit mérsékelte a tőle megszokott tempót, s Aruna-val egy kifejezetten fogyasztható, karakteres zongorás-epikus darabot, a 'Let go'-t produkálta. Oliver Smith ezúttal az akkordokkal játszadozik ('Chordplay'), persze nem ismeretlen talajon lépked, a melody progression már ismerős lehet innen-onnan, max a chime ad egy kis pluszt a dalnak. Boom Jinx és Andrew Bayer közöse kecsegtetőnek tűnt már a tracklista böngészésekor, és igen ők mernek a 'Keyboard cowboys'-szal egy kicsit a disszonancia felé kalandozni mindezt vaskos baseline-ok kíséretében. Az album tiszteletére Kyau és Albert összeszűrte a levet az Above & Beyond-dal, a végeredmény az 'Anphonic' a két team hangzásának metszetét adja, bár a német ound valahogy jobban kiérződik belőle. A szorgos kishangya Arty ide is készített valami finomságot, a 'Rush' a label repertoárjába tökéletesen beillő melódikus szerzemény. A tarkóncsapás Maor Levi 'chasing love'-jánál érkezik. Az izraeli hadsereg oszlopos tagja a katonai szolgálati idő kitöltése után végre újra hozzáfért a studiófelszereléséhez, s ha már ott járt kanyarított egy nagyot Ashley Tomberlin-nel az oldalán. A basszus kinyír, a dallam is megkapó, fasza kis alkotás. Super8 és Tab a sárgát is feketének látják ('Black is the new yellow'), kicsit azért a sablonok is közrejátszanak ebben. Ki vagyunk tömve Andrew Beyer-rel rendesen, ezúttal a 'From the earth' Breakfast remixe csendül fel. Az amerikai titán hozza a tőle megszokott milliőt, ám valahogy ő sem tud elszakadni a bevált fogásoktól, sajnos. Bart Claessen első olyan muzsikáját hozta össze a '90 nights of summer'-ben, ami totál mellélő nálam, amolyan random billentyűveregetés egy zúzós alapon. Ki hitte volna amikor Myon-ék összeházasították a 'Metropolis'-t és az 'On a good day'-t, hogy az ezután külön életre kel és mixlemez résztvevő lesz. Pedig igen, a mash up itt is adja rendesen, egyetlen szépséghibája, hogy 'korosabb' a többi zenéhez képest. Thomas Datt 'Seven years'-sze és a záró Daniel Kandi 'Piece of me'-je tipikus töltelékzenék, kár szépíteni.
A kettes lemez intrója is repeszti a falat, naná, hogy a 'A farewell' is Andrew Beyer mukája. aztán hirtelen beköszön az inkább house-ba hajló 'Taxi driver' és Andrew a mennybe megy, vita nélkül ő a kompiláció kiemelkedő alakja. Arty is a jobbik énjét vette elő a 'The wonder'-ben, igaz akad itt is kifogásolható megoldás. 7Skies 'Sushi'-jától megfájdult a fejem akkora morgós basszust applikáltak belé, dallamvilágában Super8-ékra jöhet rá a csuklás. Lange 'Live forever'-je Mat Zo remixben már rongyosra lett pörgetve, mint az ISOS 8-on szereplő Who.Is 'Who.Are'. Biztonsági játék? Nem teljesen, hisz Above-ék hadrendbe állítják második friss szerzeményüket a Richard Bedford közös 'Thing Called Love'-ot, ami akár az 'Alone tonight part 2' címet is kaphatná. David West klasszikus 'Larry Mountains 54'-sze új köntösbe lett bújtatva, szó mi szó Juventa nem vitte túlzásba a kreatívkodást, kár volt hozzányúlnia az original-hoz. Adam Nickey 'Altara'-ja szomorú húrokat penget, sajna ez már nem az első alkalom ezzel a plucked synth preset-tel. Daniel Kandi második felejthető darabja a 'Forgive me', nem hiába: címében a sorsa. Super8-ék újra jelentkeznek, a 'Mercy'-vel, ami még erőtlenebb, mint a színváltós próbálkozásuk. Az 'Alt+F4' is új formaruhát kapott, szerencsére Dan Stone jobban oldotta meg a feladatot, mint Juventa, igaz Dan az erősebb és kevésbé rizikós darabot dolgozta fel. A lengyel Nitrous Oxide sem maradhatott le, igaz méltánytalanul a második diszk végéig kellett várni a felbukkanására. Ráadásul a 'Dreamcatcher' 27-ik zeneként már eléggé műanyagul szól. A záró tétel is egy mash up, itt a 'Sky falls down' találkozott Passive Progressive darabbal. Nem rossz, de ha kukacoskodni akarok jobb ez az Oceanlab zene original mixben.
Pár nappal ezelőtt a youtube-on egy olyan videót néztem, ami az uplifting trance ötlettelenségére volt hivatott felhívni a figyelmet. Nos, csak halkan jegyzem meg a bemutatott darabok zöme Anjunabeats release volt, a bedobott szintimenetek kísértetiesen hasonlítottak. Sajnos itt is ez a szitu, vannak tényleg jól sikerült zenék, de a többség tucat trance, unásig ismert sémák alkalmazásával. Valami nagy dolognak kell történnie, hogy ezen a téren őrségváltás következzen be. Bár, úgy érzem ez csak az én keserűségem, a többség inkább élvezi a dupla lemez anyagát kifogások és okoskodás nélkül. Nálam csak 6/10

Anjunabeats Vol. 8. mixed by Above & Beyond

Label: Anjunabeats
Katalógus szám: ANJCD018
Ország: Egyesült Királyság
Megjelent: 2010. július
Stílus: Progressive & uplifting trance
DJ mix: Above & Beyond

Tracklist:

Cd 1
1. Parker & Hanson - Alquimia (3:12)
2. Duderstadt - Stranded In NYC (4:11)
3. Aruna & Mark Eteson - Let Go (5:10)
4. Oliver Smith - Chordplay (4:39)
5. Boom Jinx & Andrew Bayer - Keyboard Cowboys (5:52)
6. Above & Beyond vs. Kyau & Albert - Anphonic (5:05)
7. Arty - Rush (4:49)
8. Maor Levi feat. Ashley Tomberlin - Chasing Love (6:30)
9. Super8 & Tab feat. Anton Sonin - Black Is The New Yellow (5:46)
10. Andrew Bayer - From The Earth (Breakfast Remix) (6:57)
11. Bart Claessen - 90 Nights Of Summer (6:28)
12. Above & Beyond & Gareth Emery pres. OceanLab - On A Good Day (Metropolis) (6:18)
13. Thomas Datt pres. Asedo - Seven Years (5:40)
14. Daniel Kandi - Piece Of Me (6:07)

Cd 2
1. Andrew Bayer - A Farewell (Intro Edit) (2:01)
2. Andrew Bayer - The Taxi Driver (6:04)
3. Arty - The Wonder (5:19)
4. 7 Skies - Sushi (5:16)
5. Lange feat. Emma Hewitt - Live Forever (Mat Zo Dub) (5:38)
6. Who.Is. - We.Are. (5:28)
7. Above & Beyond feat. Richard Bedford - Thing Called Love (Club mix) (5:41)
8. David West feat. Andreas Hermansson - Larry Mountains 54 (Juventa remix) (5:25)
9. Adam Nickey - Altara (5:51)
10. Daniel Kandi - Forgive Me (4:55)
11. Super8 & Tab feat. Jan Burton - Mercy (Extended Mix) (6:46)
12. Alt+F4 - Alt+F4 (Dan Stone Remix) (4:39)
13. Nitrous Oxide - Dreamcatcher (Club Mix) (5:34)
14. OceanLab vs. Passive Progressive - Sky Falls Away (5:07)

Itt a nyár, jön az Anjunabeats!

Szeretnék két dolgot közölni. Először is elnézést kérek, amiért ilyen régóta nem mozdítottam fülem botját sem az oldal felé. Ennek egy egyszerű oka van: eddig szinte egy olyan mixlemezt, albumot sem tudtam beszerezni, melyek érdemesek lettek volna a blogon való megemlítésre. Már a tavalyi év vége felé jelentkező silányságkor aggódtam, hogy ez valami nagyon rossznak a kezdete. Rémálmaim pedig valóra váltak: kaptafa, kizárólag promóciós célú, kidolgozatlan cuccokba botlottam, melyeket két hallgatás után töröltem. Olyanokban is csalódtam, akiket korábban a szakma legnagyobbjainak mertem nevezni, gondolok itt pl. M.I.K.E-ra, Wippenberg-re, Jonas Steur-re, vagy Tiesto-ra. Ugyanakkor azt mondják, türelem rózsát terem. Hála az égnek mostanra valóra vált ez a kifejezés. Beharangozták az 'Anjunabeats 8'-at (mely már a preview és a tracklist alapján is ütősnek tűnt), kijött az új Max Graham album, a Blank & Jones visszatért ambient gyökereihez, a First State végre rátalált a saját útjára, visszatért a Faithless, James Holden 4 év kihagyás után új mixalbummal jelentkezett, valamint megismertem egy számomra teljesen új arcot, Rick Pier O'Neil-t. Ezek után nem tudtam, mi jöhet még. És igen, négy év kihagyás után útjára bocsátották az 'Anjunabeats Worldwide' második epizódját, mely egy-két régebbi sláger mellett új dolgokat is próbál bemutatni. Bár a dupla mix már május 10-én megjelent, jómagam még csak most botlottam bele. A legnagyobb öröm az volt számomra, hogy két nagy kedvencem, a Super8 & Tab páros és Mat Zo voltak felelősek a kiadványért. Az első diszk (Super8 & Tab) szépen indít, igazi progtrance a javából. Még hazánk három üdvöskéjének, a Velvetine-nek (Myon & Shane 54), és Sunny Lax-nek egy-egy dala is ott figyel a repertoárban, olyan nevek mellett, mint Rank 1, Lange, Ronski Speed, Kyau & Albert és Jer Martin. Eleinte ezt a diszket címkéztem volna a legjobbnak, de a végén már nem voltam benne biztos. Jó zenéket válogattak össze a srácok, de a mix ívét tekintve túlságosan vibráló, hirtelen kanyarral szédeleg át prog-ból uplifting-be majd ugyanez vissza, a mixelések is érdekesek helyenként, főleg az egyveleg kétharmadában. Elég kidolgozatlan, de meg lehet hallgatni.
A második egyveleghez (Mat Zo) már félve nyúltam hozzá. Rosszul tettem, ugyanis semmi okom nem lett volna az aggodalomra: egy általam mélyen tisztelt producer, Maor Levi klasszikusával indít a mix, mely nyitásnak igazán jó választás volt. Itt rendesen háttérbe szorul az uplifting, vérbeli progtrance egyvelegnek lehetünk tanúi, olyan nevektől, mint Dinka, Boom Jinx, Andy Duguid, Bart Claessen, Duderstadt, de a mester nem volt rest saját munkáit sem ('Near The End', 'The Lost') a lemezre pakolni. Öcsém, ez a Mat-srác tud valamit! Ügyesen kalauzol bennünket eufóriából melankóliába, a progresszív ütemek mellé némi tech-feeling is csatlakozik, mégis van a mixnek egy sajátos világa, hangulata, mely végig elkíséri a hallgatót. Pontosan ez az, ami az első cédéről hiányzott, kárpótolt mindenben, elviszi a hátán az egész kiadványt. Most már tudom, hogy Mat Zo nemcsak producerként, DJ-ként is tehetséges. Talán sokan nem értenek egyet a fentiekkel, de szerintem mindent lefed. Negatív tulajdonságait elnézve az idei év egyik legjobb megjelenésének mondanám, szóval aki még nem szerezte be eddig, az tegye meg. Első diszk 6,5/10, második 10/10.

VA - Anjunabeats Worldwide 02 (mixed by Super8 & Tab and Mat Zo)

Label: Anjunabeats
Katalógus szám: ANJCD017
Ország: Egyesült Királyság
Megjelent: 2010. május 10.
Stílus: Progressive Trance, Uplifting Trance
Dj Mix: Super8 & Tab & Mat Zo

CD1 - Mixed By Super 8 & Tab
1. Roddy Reynaert - Warp
2. Bent - As You Fall (Kyau & Albert Remix)
3. Velvetine feat. Aruna - Safe (Where You Are) (Rank 1 Remix)
4. MaRlo feat. eM - Capture (Mike Koglin Remix)
5. Lange - Under Pressure
6. Ronski Speed - Denva
7. Super8 & Tab feat. Anton Sonin - Black Is The New Yellow
8. Thomas Datt - Phoenix Burn
9. Sunny Lax - Vanesse
10. Super8 & Tab - Infrushi (Adam Nickey Remix)
11. Jer Martin - Ten Minutes To Midnight (Original Club Mix)
12. 7 Skies - Caffeine
13. Dan Stone – Crafted

CD2 - Mixed By Mat Zo 
1. Maor Levi - Illumina
2. Dinka - Aircraft
3. Arnej - They Need Us (Club Edit)
4. Mat Zo - Near The End
5. Boom Jinx & Andrew Bayer - By All Means (Club Mix)
6. Andy Duguid - Dejavoodoo
7. San feat. Jan Johnston - Perfect Dream
8. Cold Blue - Orient Sun
9. Richard Durand - Xelerate
10. Bart Claessen - Elf
11. Ankhen - Green Line (Ronski Speed Remix)
12. Mat Zo - The Lost
13. Mike Shiver & Aruna - Everywhere You Are (Duderstadt Dub Mix)
14. Reeves - Call Of Loneliness (Mat Zo Remix)

Lesz mit hallgatni a nyáron!

Az elkövetkező egy hónap eléggé mozgalmasnak igérkezik trance berkekben. Egy kis gyűjtőmunkát végezve öt olyan megjelenés is várható, ami minden bizonnyal trance fan-ok ezreit örvendezteti majd meg. Nos nézzük a listát!

Elsőként a kanadai születésű Max Graham debütáló albumáról a 'Radio'-ról illene pár szót mondani. Max már elég régóta meghatározó figurája a szcénának, eddig viszont (ki tudja milyen okból) még nem jelent meg szerzői albuma, csak néhány mix CD-je. Június 25-én azonban lehull a lepel (az i-tunes-on már egy héttel korábban) s pörgethetjük a régóta várt Max Graham korongot (egy kis kedvcsináló hozzá). Az album nem lehet rossz, hiszen olyan számokat találhatunk rajta, mint a 'Dusky 2010' (a 'Does she know yet' 2010-es verziója), a 'Sun in the winter' és a 'Nothing else matter', emellett számtalan finomság vár még ránk.

Július 2-án André Tanneberger aka ATB új mixlemezzel jelentkezik 'Sunset Beach DJ Session' címmel. A tracklistát egyelőre titok övezi, viszont annyit már tudni, hogy jópár új saját szerzeménye is helyet fog kapni. A lazulós, tengerparti hangulatra építő válogatás a nyár egyik kellemes meglepetése lehet. Ízelítőnek itt a 'Midnight sun' az albumról.

Hamarosan kézbe vehetjük az Above & Beyond fiúk 'Anjunabeats Vol.8'-át is (pre-order), ami a világűrbe kalauzol majd bennünket (legalább is a borító alapján erre gondolok). A felhozatal elég combosnak ígérkezik, a label művészeinek legfrissebb alkotásai mellett felfedezhetünk pár klasszikust 2010-es változatban (David West 'Larry Mountains'-szát Juventa míg Alt+F4 'Alt F4'-ét Dan Stone remixelte). További érdekességéként felfedezhető egy MS54 mash up is, mégpedig az 'On a metropolis day', ami azonban már nem mai csibe, de örülünk neki.

Július 19-én lát napvilágot az 'Enhanced Sessions Vol. 2', amit Tritonal (akik a közelmúltban indították útnak label-üket az 'Air Up There Records'-ot) és Ferry Tayle rakott össze. Mindkét diszken jóságos muzsikákat találni, telitűzdelve a mixelők saját alkotásaival (more info).

Július 14-én a trance don Lange is odapörköl: ekkor jelenik meg ugyanis második albuma a 'Harmonic motion'. Panaszra nem lesz majd okunk, hiszen már önmagában a vendégvokalisták névsora is elég impozáns (Betsie Larkin, Emma Hewitt, Sarah Howells). További info itt.

Szóval lesz mit hallgatni a nyáron!

Nitrous Oxide: dallamos álomkergetés lengyel módra

A lengyel Krzysztof Pretkiewitcz aka Nitrous Oxide
1984-ben Poznan-ban született. Mint sokan mások ő is a kora kilencvenes években cuppant rá az elektronikára. Ezen belül előadók gyakorolták rá a legnagyobb hatást, mint Jean Michel Jare, Mike Oldfield és a Depeche Mode. Már ekkor realizálódott benne, ezt a fajta zenét szeretné ő is, a saját felfogásában megszólaltatni producerként. 1998-ban belevágott a PC-s zenefabrikálásba, ami idővel a hobbija, s egyben a szenvedélye is lett. Ez amiatt is megsüvegelendő, mivel Krzysztof nem volt zeneileg képzett, de ez nem képzett számára akadályt a kiteljesedésben. 2003-ban egy másik lengyel trance producerrel Kaqmil Bigaj-jal közösen megalakították a 3rd Moon project-et, mely név alatt olyan zenékkel büszkélkedhettek, mint a Diving In The Sky és a Moon Breeze. Emellett Dj Precision felfigyelt Krzysztof saját produkciójára a Waterfall-ra, amely megnyitotta a lehetőséget számára a lemezkiadás felé. Nitrous Oxide a kezdeti hard trance hangzásból 3-4 év alatt eljutott a progressive, uplifting sound-ig. Ma már világszerte elismert producer, lemezeit olyan neves producerek pörgetik, mint Armin Van Buuren, Tiesto, Paul van Dyk, Ferry Corsten, Markus Schulz és az Above & Beyond trió. Olyan nagyszerű számokkal gyarapította a trance világot, mint a North pole/Frozen, a Magenta, a Red Moon Slide és a Cornflake.
A sok-sok EP után már érett egy egész estés N2O album, amit végre áprilisban vehettünk kézbe, s amit az Anjunabeats adott ki. A nyitó Alderaan igazi nyitó track, zongorás chill out a javából. A North Pole-t még 2006-ból ismerhetjük, ezúttal azonban egy vadiúj verziót fülelhetünk, a kor követelményeinek megfelelő szintre felfejlesztve. A fő dallam maradt, néhány kisebb módosítás mellett egy morgósabb, nyersebb bassline jelenti az újítást az eredetihez képest. A Mirrors Edge szép synth szőnyeggel köszön be, majd a nyugalom egy perc környékén foszlik szerte, egy igazi ragadozó basszus kezdi el a membránt csattogtatni a hangrendszerünkben. A kiállásban visszatér a nyitó hangkép, mint a nyers, elektro orientált baseline, míg végül egybeolvadva haladnak egészen az utolsó taktusig. A Follow you out az első vokális szerzemény a korongon, ahol a lengyel Aneym adja a hangját segítségül. Ez jó húzásnak bizonyul (az albumon többször is), egy könnyedebb, a prog house-zal kacérkodó darab kerekedik a kollaborálásból, tetszetős. Úgy néz ki N2O meghallotta ama negatív véleményezők hangját, akik túl egysíkúnak titulálják a zenéjét, így ötödik track-nek ismét egy szép instrumentális, chill out darabbal, a Muriwai-al rukkol elő. A Blurry motion átlagosnak indul, húzós basszusok mellett áttetszik egy szaggatott synth szőnyeg. A kiállásban aztán beindul az ereszd el a hajam érzés, egy csoda synth cserkész be bennünket, amely egyszerre hipnotikus és megnyerő. A Downforce az első olyan darab, ami a totális N2o hangzást elsőnek hozza a lemezen. Hosszú épülés, majd a kiállásban zongorázás, amire az elmúlt években már unásig ismert Above & Beyond-os synth preset rakódik. A Come into my world is valami hasonló elven alapul, itt viszont Sean Ryan vokálja nyújt némi felüdülést. A címadó Dreamcatcher sem tér le a jól bevált útról, talán csak a basszus kövérebb az átlagnál, a szintidallam és beállítás echte Anjunabeats-es. A Far away nekem Armin In and out of love-jára hajaz, pörgős pop-break szerzemény, trancy szintikkel és Aneym hangjával felvértezve. Az Endorphine nekem olyan mintha már hallottam volna valahol máshol ezt a dallamot, ettől függetlenül azért hallgatható lett a végeredmény a szokásos sémák bevetése ellenére is. A Supra végre mer váltani, némi szimfónikus hatást is fel lehet rajta felfedezni, amúgy a maradék trükkök alapján kicsit Aalto-san szól ez a track (vagy éppen Super8-ére). Zárásnak - keretes szerkezetként - egy korábbi sikerszámnak, az Amnesia-nak jön a chill out verzióra, ami ismét arról prábál meggyőzni, hogy Krzysztof sokoldalú producer.
Összességében kellemes albummal van dolgunk, ami azonban sok újjal már nem lep meg bennünket az eddig N2O cuccokhoz képest. Talán csak a lemez első harmada mutat erős életjelet, a közepe sablon uplifting, a vége is ébredezik, de egyben csak egy erős közepest, azaz 7/10-et adok neki.

Nitrous Oxide - Dreamcatcher

Label: Anjunabeats
Katalógus szám: ANJCD016
Ország: Egyesült Királyság
Megjelent: 2010. április
Stílus: trance, chill out
Producer: Krzysztof Pretkiewitcz

Tracklist:
1. Alderaan (3:50)
2. North Pole (Album Edit) (5:56)
3. Mirror's Edge (5:12)
4. Follow You (ft Aneym) (5:14)
5. Muriwai (6:43)
6. Blurry Motion (4:33)
7. Downforce (5:57)
8. Come Into My World (ft Sean Ryan) (6:30)
9. Dreamcatcher (4:46)
10. Far Away" (ft Aneym) (5:32)
11. Endorphine (5:20)
12. Supra (4:45)
13. Amnesia (Chill Out Mix) (6:11)

Újrakeverték a tenger sziréneit

Már sokan - köztük én is - nagyon várták a tavalyi Oceanlab album számainak újrakeveréseit. Nos lehull a lepel, az album már elérhető és meghallgatható. Az első lemez a Sirens of the sea számainak újragondolásait tartalmazza, míg a kettes lemezen régebbi Oceanlab számok (Clear blue water, Beautiful together, Sky falls down) is feltűnnek. Ez utóbbiakat nem értettem, valószínű így lett teli a lemez. No sebaj. Az eredeti matéria elég lájtosra sikeredett, ennek ellenére egynéhány szám azért kellemesen bizsergető hangzásával megmentette az album becsületét (Ashes, Miracle, On a good day, Breaking ties). A remixereknek tehát volt mozgásterük, hogy a közepesen jóból nagyon jót produkáljanak. Ez többnyire sikerült is. A legjobbak közé sorolnám a Just listen Myon & Shane 54 remixét, a Lonely girl Gareth Emery átiratát illetve If I could fly Jaytech féle újragondolását. Aki kedveli az Anjuna hangzást megszerzi magának. Kiemelkedő darabok: az előbb említettek.

Above & Beyond pres Oceanlab - Sirens of the sea remixed

Label: Anjunabeats
Ország: Egyesült Királyság
Megjelent: 2009 június
Stílus: trance
Producer: Above & Beyond

Tracklist:

Cd 1
1. If I Could Fly (Jaytech Remix)
2. Come Home (Michael Cassette Remix)
3. On The Beach (Andy Duguid Remix)
4. Lonely Girl (Gareth Emery Remix)
5. On A Good Day (Above & Beyond Club Mix)
6. I Am What I Am (Lange Remix)
7. Breaking Ties (Above & Beyond Analogue Haven Mix)
8. Miracle (Above & Beyond Club Mix)
9. Ashes (Oliver Smith Remix)
10. Sirens Of The Sea (Above & Beyond Club Mix)

Cd 2
1. Secret (Andrew Bayer Remix)
2. Just Listen (Myon & Shane 54 Remix)
3. On A Good Day (16 Bit Lolitas Remix)
4. Miracle (Michael Cassette Remix)
5. Sirens Of The Sea (Sonorous Remix)
6. Breaking Ties (Duderstadt Vocal Remix)
7. Satellite (Original Above & Beyond Mix)
8. Sky Falls Down (Armin van Buuren Remix)
9. Clear Blue Water (Ferry Corsten Remix)
10. Beautiful Together (Signum Remix)