2010. július 30., péntek

Célkeresztben az Anjunabeats Vol. 8.

A nagy nyári albumcsendet ideje volt már megtörni a blogon, így a már legalább két hete a vinyómon porosodó Anjunabeats Vol.8.-at vettem alaposabban fülügyre. A sorozatnak már komoly előélete van, egy biztos: nem sok ma is működő mixsorozat jut el nyolc részig (na oké ott a Technoclub, ami 33-nál tart, de alapjában véve nem sok hasonló akad). Ennek egyik oka, hogy az Above & Beyond trió remekül ráérez a közízlésre, másrészt frissen debütáló darabokba is belebotolhatunk, amik exkluzív jelleget kölcsönöznek a csillogó duplának.
Az egyes diszk-et egy remek nótával Parker & Hanson 'Alquimia'-ával kezdjük, aminek egy baja van csak, hogy 3 percig, amíg szól nem tud kibontakozni. Pedig szépen indul a dal, amolyan Enigma-s áriabetéttel, majd a progresszív ritmusok kezdik meg a masírozást. Sokáig nem jutnak, mivel a Duderstadt tesók 'Stranded in NYC'-be torkollunk, ami egy tök átlagos plüttyögés a srácoktól, jön a manapság oly trendi nyávogós szinti, volt ez már jobb is gyerekek. Mark Eteson egy kicsit mérsékelte a tőle megszokott tempót, s Aruna-val egy kifejezetten fogyasztható, karakteres zongorás-epikus darabot, a 'Let go'-t produkálta. Oliver Smith ezúttal az akkordokkal játszadozik ('Chordplay'), persze nem ismeretlen talajon lépked, a melody progression már ismerős lehet innen-onnan, max a chime ad egy kis pluszt a dalnak. Boom Jinx és Andrew Bayer közöse kecsegtetőnek tűnt már a tracklista böngészésekor, és igen ők mernek a 'Keyboard cowboys'-szal egy kicsit a disszonancia felé kalandozni mindezt vaskos baseline-ok kíséretében. Az album tiszteletére Kyau és Albert összeszűrte a levet az Above & Beyond-dal, a végeredmény az 'Anphonic' a két team hangzásának metszetét adja, bár a német ound valahogy jobban kiérződik belőle. A szorgos kishangya Arty ide is készített valami finomságot, a 'Rush' a label repertoárjába tökéletesen beillő melódikus szerzemény. A tarkóncsapás Maor Levi 'chasing love'-jánál érkezik. Az izraeli hadsereg oszlopos tagja a katonai szolgálati idő kitöltése után végre újra hozzáfért a studiófelszereléséhez, s ha már ott járt kanyarított egy nagyot Ashley Tomberlin-nel az oldalán. A basszus kinyír, a dallam is megkapó, fasza kis alkotás. Super8 és Tab a sárgát is feketének látják ('Black is the new yellow'), kicsit azért a sablonok is közrejátszanak ebben. Ki vagyunk tömve Andrew Beyer-rel rendesen, ezúttal a 'From the earth' Breakfast remixe csendül fel. Az amerikai titán hozza a tőle megszokott milliőt, ám valahogy ő sem tud elszakadni a bevált fogásoktól, sajnos. Bart Claessen első olyan muzsikáját hozta össze a '90 nights of summer'-ben, ami totál mellélő nálam, amolyan random billentyűveregetés egy zúzós alapon. Ki hitte volna amikor Myon-ék összeházasították a 'Metropolis'-t és az 'On a good day'-t, hogy az ezután külön életre kel és mixlemez résztvevő lesz. Pedig igen, a mash up itt is adja rendesen, egyetlen szépséghibája, hogy 'korosabb' a többi zenéhez képest. Thomas Datt 'Seven years'-sze és a záró Daniel Kandi 'Piece of me'-je tipikus töltelékzenék, kár szépíteni.
A kettes lemez intrója is repeszti a falat, naná, hogy a 'A farewell' is Andrew Beyer mukája. aztán hirtelen beköszön az inkább house-ba hajló 'Taxi driver' és Andrew a mennybe megy, vita nélkül ő a kompiláció kiemelkedő alakja. Arty is a jobbik énjét vette elő a 'The wonder'-ben, igaz akad itt is kifogásolható megoldás. 7Skies 'Sushi'-jától megfájdult a fejem akkora morgós basszust applikáltak belé, dallamvilágában Super8-ékra jöhet rá a csuklás. Lange 'Live forever'-je Mat Zo remixben már rongyosra lett pörgetve, mint az ISOS 8-on szereplő Who.Is 'Who.Are'. Biztonsági játék? Nem teljesen, hisz Above-ék hadrendbe állítják második friss szerzeményüket a Richard Bedford közös 'Thing Called Love'-ot, ami akár az 'Alone tonight part 2' címet is kaphatná. David West klasszikus 'Larry Mountains 54'-sze új köntösbe lett bújtatva, szó mi szó Juventa nem vitte túlzásba a kreatívkodást, kár volt hozzányúlnia az original-hoz. Adam Nickey 'Altara'-ja szomorú húrokat penget, sajna ez már nem az első alkalom ezzel a plucked synth preset-tel. Daniel Kandi második felejthető darabja a 'Forgive me', nem hiába: címében a sorsa. Super8-ék újra jelentkeznek, a 'Mercy'-vel, ami még erőtlenebb, mint a színváltós próbálkozásuk. Az 'Alt+F4' is új formaruhát kapott, szerencsére Dan Stone jobban oldotta meg a feladatot, mint Juventa, igaz Dan az erősebb és kevésbé rizikós darabot dolgozta fel. A lengyel Nitrous Oxide sem maradhatott le, igaz méltánytalanul a második diszk végéig kellett várni a felbukkanására. Ráadásul a 'Dreamcatcher' 27-ik zeneként már eléggé műanyagul szól. A záró tétel is egy mash up, itt a 'Sky falls down' találkozott Passive Progressive darabbal. Nem rossz, de ha kukacoskodni akarok jobb ez az Oceanlab zene original mixben.
Pár nappal ezelőtt a youtube-on egy olyan videót néztem, ami az uplifting trance ötlettelenségére volt hivatott felhívni a figyelmet. Nos, csak halkan jegyzem meg a bemutatott darabok zöme Anjunabeats release volt, a bedobott szintimenetek kísértetiesen hasonlítottak. Sajnos itt is ez a szitu, vannak tényleg jól sikerült zenék, de a többség tucat trance, unásig ismert sémák alkalmazásával. Valami nagy dolognak kell történnie, hogy ezen a téren őrségváltás következzen be. Bár, úgy érzem ez csak az én keserűségem, a többség inkább élvezi a dupla lemez anyagát kifogások és okoskodás nélkül. Nálam csak 6/10

Anjunabeats Vol. 8. mixed by Above & Beyond

Label: Anjunabeats
Katalógus szám: ANJCD018

Ország: Egyesült Királyság
Megjelent: 2010. július

Stílus: Progressive & uplifting trance

DJ mix: Above & Beyond

Tracklist:

Cd 1
1. Parker & Hanson - Alquimia (3:12)
2. Duderstadt - Stranded In NYC (4:11)
3. Aruna & Mark Eteson - Let Go (5:10)
4. Oliver Smith - Chordplay (4:39)
5. Boom Jinx & Andrew Bayer - Keyboard Cowboys (5:52)
6. Above & Beyond vs. Kyau & Albert - Anphonic (5:05)
7. Arty - Rush (4:49)
8. Maor Levi feat. Ashley Tomberlin - Chasing Love (6:30)
9. Super8 & Tab feat. Anton Sonin - Black Is The New Yellow (5:46)
10. Andrew Bayer - From The Earth (Breakfast Remix) (6:57)
11. Bart Claessen - 90 Nights Of Summer (6:28)
12. Above & Beyond & Gareth Emery pres. OceanLab - On A Good Day (Metropolis) (6:18)
13. Thomas Datt pres. Asedo - Seven Years (5:40)
14. Daniel Kandi - Piece Of Me (6:07)

Cd 2
1. Andrew Bayer - A Farewell (Intro Edit) (2:01)
2. Andrew Bayer - The Taxi Driver (6:04)
3. Arty - The Wonder (5:19)
4. 7 Skies - Sushi (5:16)
5. Lange feat. Emma Hewitt - Live Forever (Mat Zo Dub) (5:38)
6. Who.Is. - We.Are. (5:28)
7. Above & Beyond feat. Richard Bedford - Thing Called Love (Club mix) (5:41)
8. David West feat. Andreas Hermansson - Larry Mountains 54 (Juventa remix) (5:25)
9. Adam Nickey - Altara (5:51)
10. Daniel Kandi - Forgive Me (4:55)
11. Super8 & Tab feat. Jan Burton - Mercy (Extended Mix) (6:46)
12. Alt+F4 - Alt+F4 (Dan Stone Remix) (4:39)
13. Nitrous Oxide - Dreamcatcher (Club Mix) (5:34)
14. OceanLab vs. Passive Progressive - Sky Falls Away (5:07)

3 megjegyzés:

  1. Azt kell mondja, teljesen egyetértek. A mixelésekkel semmi bajom, a zenék is úgy-ahogy passzolnak egymáshoz, de mintha valami hiányozna az egészből :(
    Az első lemez még tetszett is, nagyon jó zenék sorakoznak fel úgy kb a 8. számig (bár azzal a Kyau & Albert-fertőzött zajkollázzsal még vitatkoznék, nekem nem akart bejönni). De aztán mintha elvágták volna a kötelet: nagyon mellélőtt ez az új Super8&Tab zene, főleg így a Maor-féle track után berakva még lehervasztó is. a Breakfast-es remix talán kissé felvidított, de ezután már sajnos szinten marad a mix, kiveszik belőle az izgalom. De az a Myon-féle mashup sem hiányzott onnan, tekintve hogy még a régitől is régebbi, és még a szettbe sem illik tökéletesen, számomra a mix exkluzív jellegét is elveszti.
    A második cd-vel is hasonló a helyzet. A 6. számig tetszett a mix, de a 'Thing Called Love' hallatán ismét rámjött a hányinger. Ennél a pontnál befejeztem a mix végighallgatását, beletekergettem hátha találok még értékelhető darabot, de ismét csalódnom kellett... fasza XD
    Mi lesz így a TRANCE-el, emberek?! :'(

    VálaszTörlés
  2. Sajnos egyet kell, hogy értsek az előttem szolokkal, bár az egész albumot nem ismerem, de Above & Beyond és Kyau & Albert koprodukciónak, nem igazán nevezhető, zajszerűség az "Anphonic" nálam kiverte a biztosítékot, már A&B-tól az "Anjunabeach" se tetszett, de reméltem, hogy "kinövik"...Hát, nem így lett...

    VálaszTörlés
  3. Itt az a videó, amit az írásban említettem. http://www.youtube.com/watch?v=-n0an-7IxSI

    Félelmetesek a hasonlóságok. Érdemes a label neveket figyelni!

    VálaszTörlés