2010. július 7., szerda

Itt a nyár, jön az Anjunabeats!

Szeretnék két dolgot közölni. Először is elnézést kérek, amiért ilyen régóta nem mozdítottam fülem botját sem az oldal felé. Ennek egy egyszerű oka van: eddig szinte egy olyan mixlemezt, albumot sem tudtam beszerezni, melyek érdemesek lettek volna a blogon való megemlítésre. Már a tavalyi év vége felé jelentkező silányságkor aggódtam, hogy ez valami nagyon rossznak a kezdete. Rémálmaim pedig valóra váltak: kaptafa, kizárólag promóciós célú, kidolgozatlan cuccokba botlottam, melyeket két hallgatás után töröltem. Olyanokban is csalódtam, akiket korábban a szakma legnagyobbjainak mertem nevezni, gondolok itt pl. M.I.K.E-ra, Wippenberg-re, Jonas Steur-re, vagy Tiesto-ra. Ugyanakkor azt mondják, türelem rózsát terem. Hála az égnek mostanra valóra vált ez a kifejezés. Beharangozták az Anjunabeats 8-at (mely már a preview és a tracklist alapján is ütősnek tűnt), kijött az új Max Graham album, a Blank & Jones visszatért ambient gyökereihez, a First State végre rátalált a saját útjára, visszatért a Faithless, James Holden 4 év kihagyás után új mixalbummal jelentkezett, valamint megismertem egy számomra teljesen új arcot, Rick Pier O'Neil-t.

Ezek után nem tudtam, mi jöhet még. És igen, 4 év kihagyás után útjára bocsátották az Anjunabeats Worldwide második epizódját, mely egy-két régebbi sláger mellett új dolgokat is próbál bemutatni. Bár a dupla mix már május 10-én megjelent, jómagam még csak most botlottam bele. A legnagyobb öröm az volt számomra, hogy két nagy kedvencem, a Super8 & Tab páros és Mat Zo voltak felelősek a kiadványért.
Az első diszk (Super8 & Tab) szépen indít, igazi progtrance a javából. Még hazánk három üdvöskéjének, a Velvetine-nak (Myon & Shane 54), és Sunny Lax-nek egy-egy dala is ott figyel a repertoárban, olyan nevek mellett, mint Rank 1, Lange, Ronski Speed, Kyau & Albert, és Jer Martin. Eleinte ezt a diszket címkéztem volna a legjobbnak, de a végén már nem voltam benne biztos. Jó zenéket válogattak össze a srácok, de a mix ívét tekintve túlságosan vibráló, hirtelen kanyarral szédeleg át prog-ból uplifting-be majd ugyanez vissza, a mixelések is érdekesek helyenként, főleg az egyveleg kétharmadában. Elég kidolgozatlan, de meg lehet hallgatni.
A második egyveleghez (Mat Zo) már félve nyúltam hozzá. Rosszul tettem, ugyanis semmi okom nem lett volna az aggodalomra: egy általam mélyen tisztelt producer, Maor Levi klasszikusával indít a mix, mely nyitásnak igazán jó választás volt. Itt rendesen háttérbe szorul az uplifting, vérbeli progtrance egyvelegnek lehetünk tanúi, olyan nevektől, mint Dinka, Boom Jinx, Andy Duguid, Bart Claessen, Duderstadt, de a mester nem volt rest saját munkáit sem (Near The End, The Lost) a lemezre pakolni. Öcsém, ez a Mat-srác tud valamit! Ügyesen kalauzol bennünket eufóriából melankóliába, a progresszív ütemek mellé némi tech-feeling is csatlakozik, mégis van a mixnek egy sajátos világa, hangulata, mely végig elkíséri a hallgatót. Pontosan ez az, ami az első cédéről hiányzott, kárpótolt mindenben, elviszi a hátán az egész kiadványt. Most már tudom, hogy Mat Zo nemcsak producerként, DJ-ként is tehetséges.
Talán sokan nem értenek egyet a fentiekkel, de szerintem mindent lefed. Negatív tulajdonságait elnézve az idei év egyik legjobb megjelenésének mondanám, szóval aki még nem szerezte be eddig, az tegye meg. Első diszk 6,5/10, második 10/10.

VA - Anjunabeats Worldwide 02 (mixed by Super8 & Tab and Mat Zo)

Label: Anjunabeats
Katalógus szám: ANJCD017
Ország: Egyesült Királyság

Megjelent: 2010. május 10.

Stílus: Progressive Trance,
Uplifting Trance
Dj Mix: Super8 & Tab & Mat Zo


CD1 - Mixed By Super 8 & Tab
1. Roddy Reynaert - Warp
2. Bent - As You Fall (Kyau & Albert Remix)
3. Velvetine feat. Aruna - Safe (Where You Are) (Rank 1 Remix)
4. MaRlo feat. eM - Capture (Mike Koglin Remix)
5. Lange - Under Pressure
6. Ronski Speed - Denva
7. Super8 & Tab feat. Anton Sonin - Black Is The New Yellow
8. Thomas Datt - Phoenix Burn
9. Sunny Lax - Vanesse
10. Super8 & Tab - Infrushi (Adam Nickey Remix)
11. Jer Martin - Ten Minutes To Midnight (Original Club Mix)
12. 7 Skies - Caffeine
13. Dan Stone – Crafted

CD2 - Mixed By Mat Zo
1. Maor Levi - Illumina
2. Dinka - Aircraft
3. Arnej - They Need Us (Club Edit)
4. Mat Zo - Near The End
5. Boom Jinx & Andrew Bayer - By All Means (Club Mix)
6. Andy Duguid - Dejavoodoo
7. San feat. Jan Johnston - Perfect Dream
8. Cold Blue - Orient Sun
9. Richard Durand - Xelerate
10. Bart Claessen - Elf
11. Ankhen - Green Line (Ronski Speed Remix)
12. Mat Zo - The Lost
13. Mike Shiver & Aruna - Everywhere You Are (Duderstadt Dub Mix)
14. Reeves - Call Of Loneliness (Mat Zo Remix)

3 megjegyzés:

  1. Sajna számomra a trance szó egyre inkább a tucatzenéket juttatja az eszembe, persze ez nem is csoda, hiszen manapság a nagy nevek sem azt a színvonalat hozzák, mint jó pár évvel ezelőtt. Számomra a leglehervasztóbb dolog a műfajon belül, hogy nem a minőségre törekednek a kiadók, hanem a termelés mennyiségére, ami szerintem nagyban hozzájárul a minőség romlásához.
    RPO -nak semmi köze a sima trance-hez, ezért vetődik fel bennem a kérdés, hogy miért ragaszkodnak még sokan a (sima) trance-hez?! Utóbbi monológnak semmi köze a Viktor által fentebb megemlített névhez, csak annyit próbálok meg okfejteni, hogy ez bizony már nem az a zene, amiért rajongásig odavoltam meg vissza.:(
    Mat Zo -nak megy a pacsi, amiért évek óta az egyik legminőségibb produkciókat és mixeket hozza. :)

    VálaszTörlés
  2. Nekem csak egy bajom van ezzel a mix compilation-nel: teli van pakolva régebbi zenékkel, így szinte semmi izgalmat sem okoz. Mat Zo se a régi már, anno a kísérletezősebb, progibb cuccai jobban bejöttek. Ez van, változnak az idők (és az ízlések is).

    VálaszTörlés
  3. Attish: egy dologban egyetértek; bizony változnak az idők :) ez sajnos befolyásol mindent, még a zenei ízlésünket is. most én is teljesen más zenéket szeretek, mint amiket 5-6 évvel ezelőtt, mivel azok az előadók, akik oly sok, számomra kellemes hallgatnivalót produkált, ráadásul háttérbe szorultak, vagy eltűntek olyan műfajok, melyek máskor meghatározóak voltak számunkra.

    Ami viszont undorító dolog, az valóban az, hogy már nem számít annyira a minőség, csak a "minnél többet és fogyaszthatóbbat" elv működik, és mivel a csapból is ezek folynak, az emberek bemesélik maguknak, hogy hú milyen jó zene... Az emberek (főleg a magyarok) háromnegyede azt sem tudja, mi számára a jó zene, csak arra vevő amit hall a rádióból, meg amit a környezete szeret. Ez valamilyen szinten érthető, mindenkit befolyásol a környezete, de sajnos a megszokott dolgokon nem képesek túllépni, ha már olyat hallanak, ami számukra ismeretlen, de kicsit is igényesebb a tömegzenénél, az már egyből rossz, elvont 'ezmiez-szisztéma stb'. Egyre jobban kell mindenkinek a pénz, egyre rosszabb világot élünk, ez van :S

    grey: hát ízlések és pofonok ;) nekem ugyanúgy bejönnek Mat Zo korábbi és újabb munkái, soha sem voltam egy stílus megszállotja, nekem ugyanúgy bejönnek az új cuccai, mint a régiek.. azt pedig ki is hangsúlyoztam, hogy régebbi slágereket is találni a lemezen. tehét valóban nem volt számomra ismeretlen a zenék többsége, viszont ami ennél sokkal fontosabb, jó volt újra hallani a régi kedvenceket (Maor Levi-t szintén kiemetem), egészében pedig egy nagyon jó kis mixxel van dolga annak, aki meghallgatja :)

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...