Ez itt Miika és Janne birodalma!

Öt éves együttműködés eredményét tesztelhetjük le a nemrégiben megjelent Super8 & Tab albumon, az 'Empire'-ön. A két finn legény Miika (Super8) és Tab (Janne) ugyanis 2005-ben gondolta először úgy, hogy egyesítik erőiket és valami közösben kezdenek el sántikálni. Az első single-jük a 'First aid' az Anjunabeats gondozásában jelent meg, s elég zajos sikert aratott. A srácok tökéletesen vegyítették a progressive (Tab Miika Kuisma-val heggesztett zenéket AR52 név alatt) és az uplifting trance (Miika pedig az Aalto duóban ténykedett az Above & Beyond-os Paavo Olavi Siljamäki-val) legszebb elemeit, ebből állt össze a Super8 & Tab sound, megfejelve később némi vokállal.
Az első LP rögtön egy karakteres darabbal nyit. A 'Slow to learn' karakteres baseline-nal nyit, amire szépen illeszkedik Jan Burton mélázós, kántálós stílusa. Idővel aztán a dallamszekció is szépen kibontakozik, olyan mintha Aalto féle 'Rush'-t és a 'Resolution'-t hallanánk egybegyúrva, vokál verzióban. Ettől függetlenül azért mégis elragadó track. A címadó 'Empire'-ről nem tudom miért Karl Hyde és az Underworld duó jutott eszembe, pedig zeneileg nincs köze a két dolognak egymásnak, inkább csak a vokálnak, amit Jan Burton hasonló stílusban tol, mint Mr Underworld például a 'Dinosaur adventure 3D'-ben. Egyébként itt nincs akkora szeletelés, viszont a felemelő melódiák is valahogy elmaradnak, illetve csak az utolsó harmadban visz el bennünket egy kicsit a sodrás, de hamar kikecmergünk belőle. Jó, jó, de hiányzik az átütő erő. A 'Black is the new yellow'-t már gyakorlatilag visszafelé is tudom fütyülni, annyit hallottam a prominens trance dj-k szettjeiben. A színtévesztők szimfóniája is lehetne, egyébként pedig le se lehetne tagadni, hogy a Super8, Tab szerzőpáros munkája. Az ismert sémák szerint épülünk és hullunk szét, de azért nem írnám le teljesen eme szerzeményt, mert valamiért mégis megragad belőle az emberben legbelül. A 'My enemy' egy kis felüdülést hoz, hiszen Julie Thomspon érkezik és hozza magával csodálatos hangszínét. Azért mégsem dobom el az agyam a végeredmény hallatán, hiányzik innen is a kraft, steril munka, s nem több. A 'Perfect day'-el megtörjük a 4/4-ek uralmát, s downtempo vizekre evezünk. Na végre egy épkézláb dal, amiben némi újító szándék is tetten érhető. Az 'Eternal sequence' újra felpörgeti a BPM-számlálót. Érdekes kettősség jellemzi a track-et, egyrészt van benne egy tech-es karakter, másrészt egy sejtelmes, űrszonátákból kölcsönzött melódia. Úgy érzem ma már mindegyik trance előadó elsüt az albumán egy-egy poposabb szerzeményt. Itt ezt a 'Good times jelenti'. A gitár riff-ek mellé betársul Betsie Larkin illetve az igencsak fülbemászó dallam. Lájtos, de hallgatható. A 'Mercy'-t is ismerhetjük már, hiszen EP-n már kijött. Számomra nem okoz nagy katarzist, kicsit kezd laposodni Jan Burton hangja is (anno Gabriel & Dresden 'Dangerous power'-jában sem volt annyira bejövős, pedig azt a muzsikát nagyon szerettem). A dallam itt is egyhén cheesy, azt hiszem a 'miért nem szeretem a már egymillió trance zenében elsütött plucked synth preset-et' című értekezés a 'Mercy'-ről is szót ejtene. Az 'Irufushi' címének hallatán jómagam egy japán bunyós rajzfilmhősre asszociáltam. A zene amolyan stadiontrance, erre aztán meg lehet ugráltatni a közönséget. A dallam szépen megkomponált, bár nekem az Ashley Wallbridge remixben még nagyobbat üt. A 'Bliss' sem sokban tér el az 'Irafushi'-ban, a 'Mercy'-ben, és a 'Black is the new yellow'-ban hallottaktól. Némi ötlettelenséget vélek felfedezni, így a vége felé (kicsit Moonman 'Galaxia' ízű valami lett belőle), sziporkázásmentes 4 perc ez, nincs rajta mit szépíteni. A záró 'Free love' levezető jelleggel íródott. Semmi zaklatottság, csak színtiszta nyugalom. Kérdem én, ha ilyet is tudnak miért nem mutatnak eme oldalukból többet?
Öszességében nem lett olyan rossz ez az album, csupán néha azt érzem, hogy Tab és Super8 nem tud kikecmeregni a saját maguk kreálta hangzásvilágból (az albumon kb 2-3 alkalommal sikerül csak). Jan Burton erőltetése sem biztos, hogy túl szerencsés (bár az utolsó zenében kifejezetten üdítően szólal meg a hangja), lehetett volna még más férfi vokalistákat is keríteni (Christian Burns adta volna magát, úgysem készül nélküle lassan trance album). Egy szó mint száz, lassan fújdogálhatna már a változás szele Helsinki-ben, mert ugyanezt egy következő LP-n bizony a bigott Anjunabeats-hívek sem fogják megkajálni. Azért nem olyan siralmas itt a helyzet, de ez 6,5-esnél nem jobb.

Super8 & Tab - Empire

Label: Anjunabeats
Katalógus szám: ANJCD19
Megjelent: 2010. szeptember
Ország: Egyesült Királyság
Stílus: Uplifting trance, progressive trance, downtempo
Producer: Super8 aka Miika Juhani Eloranta, Tab aka Janne Mikael Mansnerus

Tracklist:
1. Slow To Learn (ft Jan Burton) (6:49)
2. Empire (ft Jan Burton) (6:40)
3. Black Is The New Yellow (ft Anton Sonin) (6:47)
4. My Enemy (ft Julie Thompson) (5:45)
5. Perfect Day (ft Alyna) (5:11)
6. Eternal Sequence (5:50)
7. Good Times (ft Betsie Larkin) (6:50)
8. Mercy (ft Jan Burton) (7:29)
9. Irufushi (5:49)
10. Bliss (4:05)
11. Free Love (ft Jan Burton) (4:03)