2010. szeptember 3., péntek

Új Armin káprázat jónéhány fenntartással

Itt van az ősz, itt van újra, s a nyári viszonylagos pangás után újra beindul az albumdömping. A trance nagyjai közül ezúttal a 'number one dj' Armin Van Buuren is hallatott magáról, aki negyedik a 'Mirage' címet viselő albumával igyekszik felkavarni az állóvizet. Mire számíthatunk, káprázatra (amit a cím és az enyhén személyi kultuszos borító hirdet)? Nem igazán. Van itt rengeteg kollaboráció, főleg más stílusokban ismert nevekkel, jónéhány instrumentális szerzemény és az elmaradhatatlan Eller Van Buuren-es gitárnyúzás. Armin sajtónyilatkozata szerint rengeteg időt töltött a studióban az anyag csiszolásával, amely készítésekor új technikákat is hadrendbe állított. Node nézzük mi is rejtőzik a hangzatos szólamok mögött!
A nyitó 'Desiderium 207' olyan, mint egy középkori zsoltár interpretáció Susana dúdolásával megtámogatva. Az intro szépen átfolyik a címadó 'Mirage'-ba, amely nem titkoltan komolyzenei erényeket csillogtat. A kibontakozó oldskool trance hangzáshoz egy zúzós gitárbetét is társul, amit én inkább hanyagoltam volna, ettől kicsit bazárivá válik az egész. Úgy tűnik Christian Burns a rock milliőből lassan átnyergel full electronic-ra, ugyanis Tiesto után Armin is elhívta vendégszerepelni az albumára. A csöppet pop-os 'This love between us' hangulatvilágában engem az 'In and out of love'-re emlékeztet, csak ugye férfi vokállal. A rádiók remélhetőleg pörgetik majd, én lehet inkább hanyagolom. Maradva a rádióbarátság ösvényén a Sophie Ellis Bextor-ral közös 'Not giving up on love' már jobban muzsikál, a dallam abszolút fülbemászó, Sophie hangját meg nem értem miért nem fedezték még fel a trance producerek. Az 'I don't own you' lájtos chill out úsztatásnak indul, majd nagyon is beindul, támadnak a dallamok ezerrel. Nem rossz, de ezt ember legyen aki ilyen felépítéssel dj-szettbe befűzi. Az album első single-jeként már ismert 'Full focus' nekem abszolút kuka. Ötlettelen studószenvedés, semmi más. Az erőltetett supersaw dallamtól a hideg ráz és nem pozitív értelemben. Azért, hogy kellemes emlékeim is legyenek az albummal kapcsolatban arról a Winter Kills-szel közös 'Take a moment' gondoskodik. Az első olyan zene, amit feltételek nélkül el tudtam fogadni. Kellőképp borongós hangulat, perfekt vokál és elegendő dallam. A hangulatmutatóm ezt követően újra visszaesett, hiszen a kesze-kusza dance-pop 'Feels so good' Nadia Ali-val nagyon alulteljesít. Meg sem közelíti a 'Who is watching' szintjét. A 'Virtual friend' egy kicsit visszabillent, érdekes a dallam és a szöveg is, végre valami életjel. A 'Drowning' könnyed stílusgyakorlat, viszont az átütőerő nekem hiányzik belőle. A 'Down to love' Ana Criado-val már jobban muzsikál, annak ellenére is, hogy a melódiát, mintha valahol már hallottam volna. A 'Coming home' az egyetlen olyan szerzemény, ami igazából hű marad Armin gyökereihez. Egy kicsit azért olyan, mintha Roger Shah is beleszólt volna a dolgokba, főleg az elektromos gitár beépítését illetően. Bár utóbbi teljesen kimaradhatott volna, mert csak lerontja az összhatást. A 'These silent hearts' is tipikusan azon dalok táborát erősíti, amelyek időkitöltőként kerülnek fel egy-egy lemezre. BT fátyolos hangját nem bírom, szerintem jobban járna, ha megmaradna a producerkedésnél, abban legalább profi. Az 'Orbion' a 'Full focus' kistestvére is lehetne, legalább is hangzásilag, itt azonban az űrbéli atmoszférát idéző dallam fogyaszthatóbbá teszi az alkotást. A 'Minack' erejéig ismét együtt studiózott a két trance hős Armin és Ferry Corsten. Sajnos azonban ez a darab az 'Exhale' és a 'From the heart' után nem fog a klasszikusok közé bevonulni. Érdekes Ferry-re jellemző dallamvitel, ütemfelezés, helyenként csipetnyi tanácstalanság. A záró 'Youtopia' Adam Young-gal a 'gyorsan felejtsük el' megjegyzéssel illethető. Nagyon kommersz és élvezhetetlen. Itt ér véget a 'káprázat' azaz az Itunes-os változaton 5 bónusz számot is találhatnak a bátrabbak, ezzel megnyújthatják a szenvedésüket/élményeiket.
Összességében érezhető a lemezen a közvélemény nyomása (kommerszebb zenék jelenléte), illetve hogy Armin rengeteg teendője mellett egy kicsit túlvállalta magát. A helyében ültem volna még egy kicsit a studióban, biztos vagyok benne néhány dolgot másképp csinált volna, ha kap még némi plusz időt. Ilyen formában egy-két kivételtől eltekintve közepes, elkapkodott albumnak tudom titulálni. Most már azon szurkolok, hogy a következő album címe ne 'Metamorphosis' legyen és Armin átevezzen Tiesto-hoz hasonlóan más, zavarosabb vizekre. Minden kritika ellenére tehetséges a srác, kár lenne érte...6/10.

Armin Van Buuren - Mirage

Label: Armada
Ország: Hollandia
Várható megjelenés: 2010. szeptember 10.
Stílus: House, trance, dance
Producer: Armin Van Buuren


Tracklist:
1. Desiderium 207 (feat. Susana) (2:08)
2. Mirage (6:41)
3. This Light Between Us (feat. Christian Burns) (5:09)
4. Not Giving Up On Love (vs Sophie Ellis Bextor) (2:53)
5. I Don’t Own You
(6:45)
6. Full Focus (4:22)
7. Take A Moment (feat. Winter Kills) (5:02)
8. Feels So Good (feat. Nadia Ali) (3:58)
9. Virtual Friend (feat. Sophie)
(7:11)
10. Drowning (feat. Laura V)
(2:44)
11. Down To Love (feat. Ana Criado) (4:15)
12. Coming Home (6:20)
13. These Silent Hearts (feat. BT)
(5:48)
14. Orbion (5:17)
15. Minack (vs Ferry Corsten) (6:43)

16. Youtopia (feat. Adam Young) (3:59)

Album preview

6 megjegyzés:

  1. Hát mit mondjak, tényleg elég poposra sikerült ami azt illeti... De még mindig tűrhetőbb változásnak lehetünk tanúi, mint Tiesto esetében... Szerintem ha a Mirage 6/10-et ér, akkor a Kaleidoscope kb 4/10-et... Ennyi :D

    VálaszTörlés
  2. Szerintem Armin nagyon nem jó irányba halad ezzel a poposodással, bele fog esni ugyanabba a hibába mint Tiesto néhány éve. Ezzel a mainstreamesedéssel csak még több rajongót akar vonzani, ami ugye pénzt jelent...
    De Tiesto is az ellenkezőjét érte el vele.
    Nekem ez az album olyan 6/10 (A Kaleidoscope csak 2/10 és még így is nagylelkű voltam.)
    És egy kicsit kezd is elszállni magától, egyre jobban nem tetszik ez nekem. De az ASOT még mindig jó és remélem az is marad!

    VálaszTörlés
  3. erre én csak annyit mondok h a cikk írója csináljon ilyen napi beosztásokkal 16 számot úgy h mindenki elvárja h a kedvére tegyen a számokkal és ha ő megtudja tenni akkor majd igazat adok neki.. Mirage a legjobb...

    VálaszTörlés
  4. Ádám. Azt hiszem Armin saját maga dönthette el, hogy mennyi időt szán a lemezre. Még ülhetett volna rajta 3-6 hónapot is, az emberek akkor is kivárták volna az album megjelenését. Az meg már rég rossz, ha valaki nem a saját zenei világát hozza, hanem ehelyett behódolva mindenki igényeit ki akarja szolgálni.
    Egyébként már többször meghallgattam az albumot, nem rossz, csak külön kategóriaként kell kezelni. A régiekhez kár hasonlítani, a mostani kortárs producerek produktumaihoz képest pedig jobb, de sajna nálam annyit ér, amennyit adtam rá!

    VálaszTörlés
  5. most én vagyok vak vagy a Coming Home-ról tényleg nem írtál jellemzést?!

    VálaszTörlés
  6. Nem vagy vak, tényleg kimaradt, de pótoltam!

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...