Új Armin káprázat jónéhány fenntartással

Itt van az ősz, itt van újra, s a nyári viszonylagos pangás után újra beindul az albumdömping. A trance nagyjai közül ezúttal a 'number one dj' Armin Van Buuren is hallatott magáról, aki negyedik a 'Mirage' címet viselő albumával igyekszik felkavarni az állóvizet. Mire számíthatunk, káprázatra (amit a cím és az enyhén személyi kultuszos borító hirdet)? Nem igazán. Van itt rengeteg kollaboráció, főleg más stílusokban ismert nevekkel, jónéhány instrumentális szerzemény és az elmaradhatatlan Eller Van Buuren-es gitárnyúzás. Armin sajtónyilatkozata szerint rengeteg időt töltött a studióban az anyag csiszolásával, amely készítésekor új technikákat is hadrendbe állított. Node nézzük mi is rejtőzik a hangzatos szólamok mögött!
A nyitó 'Desiderium 207' olyan, mint egy középkori zsoltár interpretáció Susana dúdolásával megtámogatva. Az intro szépen átfolyik a címadó 'Mirage'-ba, amely nem titkoltan komolyzenei erényeket csillogtat. A kibontakozó oldskool trance hangzáshoz egy zúzós gitárbetét is társul, amit én inkább hanyagoltam volna, ettől kicsit bazárivá válik az egész. Úgy tűnik Christian Burns a rock milliőből lassan átnyergel full electronic-ra, ugyanis Tiesto után Armin is elhívta vendégszerepelni az albumára. A csöppet pop-os 'This love between us' hangulatvilágában engem az 'In and out of love'-re emlékeztet, csak ugye férfi vokállal. A rádiók remélhetőleg pörgetik majd, én lehet inkább hanyagolom. Maradva a rádióbarátság ösvényén a Sophie Ellis Bextor-ral közös 'Not giving up on love' már jobban muzsikál, a dallam abszolút fülbemászó, Sophie hangját meg nem értem miért nem fedezték még fel a trance producerek. Az 'I don't own you' lájtos chill out úsztatásnak indul, majd nagyon is beindul, támadnak a dallamok ezerrel. Nem rossz, de ezt ember legyen aki ilyen felépítéssel dj-szettbe befűzi. Az album első single-jeként már ismert 'Full focus' nekem abszolút kuka. Ötlettelen studószenvedés, semmi más. Az erőltetett supersaw dallamtól a hideg ráz és nem pozitív értelemben. Azért, hogy kellemes emlékeim is legyenek az albummal kapcsolatban arról a Winter Kills-szel közös 'Take a moment' gondoskodik. Az első olyan zene, amit feltételek nélkül el tudtam fogadni. Kellőképp borongós hangulat, perfekt vokál és elegendő dallam. A hangulatmutatóm ezt követően újra visszaesett, hiszen a kesze-kusza dance-pop 'Feels so good' Nadia Ali-val nagyon alulteljesít. Meg sem közelíti a 'Who is watching' szintjét. A 'Virtual friend' egy kicsit visszabillent, érdekes a dallam és a szöveg is, végre valami életjel. A 'Drowning' könnyed stílusgyakorlat, viszont az átütőerő nekem hiányzik belőle. A 'Down to love' Ana Criado-val már jobban muzsikál, annak ellenére is, hogy a melódiát, mintha valahol már hallottam volna. A 'Coming home' az egyetlen olyan szerzemény, ami igazából hű marad Armin gyökereihez. Egy kicsit azért olyan, mintha Roger Shah is beleszólt volna a dolgokba, főleg az elektromos gitár beépítését illetően. Bár utóbbi teljesen kimaradhatott volna, mert csak lerontja az összhatást. A 'These silent hearts' is tipikusan azon dalok táborát erősíti, amelyek időkitöltőként kerülnek fel egy-egy lemezre. BT fátyolos hangját nem bírom, szerintem jobban járna, ha megmaradna a producerkedésnél, abban legalább profi. Az 'Orbion' a 'Full focus' kistestvére is lehetne, legalább is hangzásilag, itt azonban az űrbéli atmoszférát idéző dallam fogyaszthatóbbá teszi az alkotást. A 'Minack' erejéig ismét együtt studiózott a két trance hős Armin és Ferry Corsten. Sajnos azonban ez a darab az 'Exhale' és a 'From the heart' után nem fog a klasszikusok közé bevonulni. Érdekes Ferry-re jellemző dallamvitel, ütemfelezés, helyenként csipetnyi tanácstalanság. A záró 'Youtopia' Adam Young-gal a 'gyorsan felejtsük el' megjegyzéssel illethető. Nagyon kommersz és élvezhetetlen. Itt ér véget a 'káprázat' azaz az Itunes-os változaton 5 bónusz számot is találhatnak a bátrabbak, ezzel megnyújthatják a szenvedésüket/élményeiket.
Összességében érezhető a lemezen a közvélemény nyomása (kommerszebb zenék jelenléte), illetve hogy Armin rengeteg teendője mellett egy kicsit túlvállalta magát. A helyében ültem volna még egy kicsit a studióban, biztos vagyok benne néhány dolgot másképp csinált volna, ha kap még némi plusz időt. Ilyen formában egy-két kivételtől eltekintve közepes, elkapkodott albumnak tudom titulálni. Most már azon szurkolok, hogy a következő album címe ne 'Metamorphosis' legyen és Armin átevezzen Tiesto-hoz hasonlóan más, zavarosabb vizekre. Minden kritika ellenére tehetséges a srác, kár lenne érte...6/10.

Armin Van Buuren - Mirage

Label: Armada
Ország: Hollandia
Várható megjelenés: 2010. szeptember 10.
Stílus: House, trance, dance
Producer: Armin Van Buuren

Tracklist:
1. Desiderium 207 (feat. Susana) (2:08)
2. Mirage (6:41)
3. This Light Between Us (feat. Christian Burns) (5:09)
4. Not Giving Up On Love (vs Sophie Ellis Bextor) (2:53)
5. I Don’t Own You
(6:45)
6. Full Focus (4:22)
7. Take A Moment (feat. Winter Kills) (5:02)
8. Feels So Good (feat. Nadia Ali) (3:58)
9. Virtual Friend (feat. Sophie)
(7:11)
10. Drowning (feat. Laura V)
(2:44)
11. Down To Love (feat. Ana Criado) (4:15)
12. Coming Home (6:20)
13. These Silent Hearts (feat. BT)
(5:48)
14. Orbion (5:17)
15. Minack (vs Ferry Corsten) (6:43)

16. Youtopia (feat. Adam Young) (3:59)

Album preview