![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgg1uDgdgpjAMLKaCLVWQmN8id-MvFqwY5vmfPkP1GhoZtsaVzdLfOLwHIMZf4f0r0XW8ENBt1rTz3AG0g-PXOCX2cBQcu3PKrHSGb-OG3XGJubEnTmSbIOGsl5hStTNCZDd4ICJc3VxG__/s320/eelke+kleijn.jpeg)
Az 'Untold stories' az ördögien zseniális 'Ortni'-val kezdi meg az utaztatást. Ez nem más, mint egy modernkori szimfónia sok vonóssal és profi zeneszerzői háttérrel. A 'Violintermezzo' megmarad a komolyzene terepén, csak ezúttal némi törtütem is beszáll a képbe. A hegedűszóló valami eszméletlen atmoszférát kölcsönöz a darabnak, amitől a hideg ráz. Az 'Arpeggiator Stories'-nak a címben említett zenei effekt adja a gerincét. Félelmetes, hogy ez a szerzemény is valósággal egybeforr az előző kettővel. Az 'Arpeggiator Stories Continued' ugyanazt a témát járja körbe 4/4-re helyezve vastag baseline-nal és space-s hatású hangokkal megküldve. A 'Harpy' elég absztrakt motívumot boncolgat baljós hangulat kíséretében. A vége felé beúsztatott kiállásban kozmikus nyugalom lesz úrrá a zaklatottságon. A 'The Lone Ranger' acid-es dallama és húzós basszusa ütős egyveleget alkot, s ezt tovább fokozza a pad a háttérben. Majd egy elektronikus gitár veszi át az irányítást, s ettől olyan '80-as évekbeli space diszkó hatása lesz az egész muzsikának. A 'Nu Gaat Het Los' igencsak morcosan startol, de ez csak átmeneti, mivel a deep hangok finomítanak az érdes textúrán, a kiállásban beköszönő string dallam pedig a legjobbak közé emeli a számot. A 'Sat But No' egy rövid kis interlude, de annál líraibb és dögösebb. A 'Theme For Nosey' disszonáns hangjaival és nyomasztó string-jével hívja fel magára a figyelmet, nem az a tipikus Kleijn-féle atmoszférikus borulás. A 'Gevoelsplaat' Oxia Domino-jához hasonló baseline-nal vesz villámrajtot, majd jönnek az álomszerű hangképek és az öblös hangok ellenpontjaként bontják a sub-ok hegemóniáját. A 'Theme For Spliffy' a Nosey-témától finomabb, légiesebb szerzemény, nem elképzelhetetlen, hogy hamarosan felbukkan valamelyik 'Float Away' epizódban. A 'Compact' az album első olyan zenéje, ahol vendégművész is beköszön, még pedig az edzett house harcostárs Nick Hogendoorn személyében. A 'Compact' vonós sample-je adja a sodrást, amihez egy alaposan megeffektezett szinti fejel rá. A 'Survival Of The Fattest' gurgulázós basszusára egyből felkaptam a fejem, no modnom egy peak time roller-rel van dolgunk. És igen, bár a megérkező lélekemelő melódia hatására sokat szelídül a membrángyilkos szekció. Aztán mégis van új a nap alatt egy eszement nagy acidszóló hozza vissza az energiatöbbletet. A 'Flavour Saver' alatt egy kicsit megpihenünk, mintha Schiller-t hallanám live-ban. A 'Will I love' a korong egyetlen vokálos szerzeménye, ahol Niels Geuzebroek nyújt felejthetőt. Kicsit rock-os, rádióbarát felhangot kap az egész nóta, de azt hiszem ez bocsánatos bűn, mivel Eelke ezzel próbált egy szélesebb közönséghez szólni. A záró 'Bend It Like Bender' kozmikus lebegése méltó módon tesz pontot a kaland végére.
Eelke Kleijn igencsak magasra tette a mércét előző albumával, de az 'Untold Stories'-zal ezt nem hogy tartani tudta, hanem meg is fejelte. Hihetetlenül kidolgozott munkák kaptak itt helyet, a szimfónikus elemekért és a komolyzenei ihletésért külön piros pont jár Mr. Kleijn-nek. Van itt főidős breakbeat, álmodozós prog house, semmibe vesző szférák zenéje, s egy kis vokál parádé a slágerfalóknak. Sokszínűsége és rendkívüli megszólalása miatt 9,5/10-re értékelném. Az év eddigi legjobb produktuma.
Eelke Kleijn - Untold Stories
Label: Manual Music
Katalógus szám: MANCD003
Ország: Hollandia
Megjelent: 2010. november
Stílus: Progressive House, Minimal, Tech House
Producer: Eelke Kleijn
Tracklist:
1. Ortni (3:46)
2. Violintermezzo (2:57)
3. Arpeggiator Stories (1:54)
4. Arpeggiator Stories Continued (4:56)
5. Harpy (5:37)
6. The Lone Ranger (5:32)
7. Nu Gaat Het Los (7:01)
8. Sad But No (1:16)
9. Theme For Nosey (8:24)
10. Gevoelsplaat (7:08)
11. Theme For Spliffy (8:04)
12. Compact (feat. Nick Hogendoorn) (8:37)
13. Survival Of The Fattest (6:14)
14. Flavour Saver (1:40)
15. Will I Love (feat. Niels Geuzebroek) (6:53)
16. Bend It Like Bender (1:30)
Belehallgatós
Nehéz azt mondani, hogy az év albuma, de mindenképpen az egyik legkellemesebb meglepetés nekem is. Egy picit talán a végére talán sok lesz, de az eleje/közepe rettenetesen jól megírt cucc.
VálaszTörlés